Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-06 / 80. (2301.) szám

Benes is Kramár sajtóla' élesen támadja is elutasitia a Éi$eijlsé§i bizottság tanét 2 az csupán jogát és a falat kenyerét keresi. Itt megszűnik a meggyőzés, itt megszűnik a diszkusszió, itt már csak az elmeorvosnak le­ket szerepe. Mi mondhatjuk ennek a politikának és en­nek a sajtónak: El a kezekkel! A kisebbségek ügye szent és a kisebbségek jogaira hiába görgetik rá a rágalom és gonoszság szikláit: föl fognak támadni. Ám vessenek gáncsot, akadályozzák meg a kisebbségi bizottság lét­rejöttét és vele a teljes konszolidációt, az ő lelkűk rajta. A kisebbségek most már nyu­godtan és a sovinizmus teljes leálcázása mel­lett állhatnak továbbra is igazukkal a mű­velt világ nagy közvéleménye előtt is, mert Benes és Kramár urak ügyüket mint „belpo- litikai“ problémát megtagadják. Nekünk lég-1 följebb megmarad újból a nagy tanulság, I hogy a kisebbségek számára vannak szép szavak, emelkedett megnyilatkozások, csak arra nincs lehetőségük, hogy igazukat a bel­ső fórumokon a meggyőzés eszközeivel meg­találhassák, A magyar kisebbség ezernyi gáncs és rága­lom közepette is kitart az ut mellett, ame­lyet számára a kisebbségi sorsközösség és be­csület diktál, de változatlanul kitart a másik ut mellett is, amelyet a szlovenszkói föld ke­li yérvédelme parancsol reája. — A spanyol tengerészeti miniszter amerikai támadástól félti Európát. Madridból jelentik: Szenzációs interjút közöl Guaxdia tengeré­szeti minisztertől a Heraldo szerdai száma. A miniszter annak az aggodalmának ad kife­jezést, hogy belátható időn belül a tengeren­túlról háború indul Európa ellen. A latin ál­lamoknak össze kell fogniuk — mondja Guardia —, hogy közös erővel védekezhesse­nek az uj háborús veszedelem ellen, amely a tengeren túlról fenyegeti Európát. Spanyol- ország éppen ezért arra törekszik, hogy mi­nél szorosabb barátságot kössön Franciaor­szággal és Olaszországgal. A miniszter ezzel kapcolatban cáfolja azokat a hireket, hogy az elhunyt Primo de Rivera véd- és dacszö­vetséget kötött volna Mussolinival, Sajnos, még mindig vannak nézeteltérések az egyes latin államok között, reméli azonban, hogy ezeket idővel mégiscsak áthidalják. Vala­mennyi európai latin államnak egy hatalom­ként kell fellépnie, mileőtt még kitör a há­ború Európa ellen. Bár a miniszter nem ne­vezte meg, hogy melyik tengerentúli állam részéről fenyeget háború, nyilvánvaló, hogy Amerikára gondolt Nagytakarítás a földhivatalban. Az állami földhivatal közli, hogy a hivatalos helyiségek évenkint szokásos takarítása miatt április 18. és 19-én hivatalos szünet lesz és sem az el­nökség, sem a referensek feleket nem fogad­nak. Az említett napokra kitűzött tárgyald-1 sok is elmaradnak. Az üvegipari szövetség átszervezése előtt. Az üveggyárak gazdasági szövetsége az át- szervezkedést határozta el. Az átszervezés során módosítják a választójogot. Jelenleg minden cégnek egy szavazata van; a tervezett módosítás abban áll, hogy a szavazat értékét az üzem nagyságától teszik függővé. A VILLANYIAMRA hía: BETHLEN MARGIT A gyerek dacosan, felszegett fejjel állott meg apja előtt. — Nem akartam ott maradni, — ismételte harmadszor is konokul. Szülei tanácsa tálamul néztek össze. Ezt értse meg, aki tudja. Egy éve kérte, kínozta őket a fiú, hogy engedjék Pestre nagybátyjához. Az iskolában utolsóból elsőnek küzdötte föl magát, csakhogy kivívja jutalmul az áhított utat; fillérenként kupor- gaitta össze az útiköltséget, gyermekfölötti erővel mondva le minden pénzbe kerülő kis élvezetről és most, hogy tegnap bátyja meghí­vására elindult, hogy a húsvéti szünidőt, tiz egész napot, Pesten, a gyönyörűség és boldog­ság mesemámorában> töltse . . . most sáro­sán, csapzottan, boltra fáradtan érkezik haza, gyalog téve meg a hiuszkiluméteree utat az ál­lomástól, miután alig két órát töltött ott, aho­vá lelke minden szálával vágyakozott. Hát ne álljon meg ilyenkor az ember esze? Nem akart ott maradni! De hát miért? Ezt a tökéletesen természetes kérdést intézte az apa mind fenyegetőbb hangon érthetetlen őse­in /'jéhez. Az azonban dacosan, villogó szem­mel néyve maga elé, öeszeszoritabt ököllel, mintha legdrágább kincsét védené csak újra, meg újra megismételte kijelentését, mire ap­ja a felnőttek megszokott logikátlanságával két pofonnal igyekezett világosságot deríteni a homályos ügyben.. Az eredmény bőgős, anyai kérlel és, még jobban felszított atyai ha­rag, vacsora nélküli lefekvés, enyhítve titok­ban Íja alá csúsztatott libacombbal, szi- poí/ás a sötétben és végre loppal, titokban a paplan alatt moggyujtott kézi villany lámpa Fényénél megevett vacsora sziveideritő ténye. A villany lám pia! Hiszen ez volt a rejtélyes eset titkának kul­Prágia, április 5. A kisebbségi törvényho­zóknak a képviselőháziban benyújtott javas­lata élénk visszhangot keltett úgy a politikai ikörökiben, mint a sajtóban. A cseh politikai körök a javaslattal szemben mereven eluta­sító álláspontot foglalnak el. A cseh sovi­niszták azzal érvelnek, hogy a kisebbségi I törvényhozók javaslata támadás és demon- I stráció az állam nemzeti jellege ellen. Ezzel a kisebbségi javaslattal egyidejűleg Medinger német keresístényszocialista sze­nátor kezdeményező lépést tett a német pártok közt egy paritásos bizottság meg­alakítására, amely & kisebbségi kérdések tisztázásával foglalkoznék. Ebben a bizott­ságban képviselve volnának a köztársa­ságban élő összes nemzetiségek s megala­kulása megfelelne az interparlamentáris unió egyik ilyórtelmü határozatának. A. cseh sajtó magatartásából kitetszik, hogy a kisebbségi törvényhozók indítványa cseh körökben kellemetlen meglepetést keltett. Leghangosabb ellenzője a tervnek a cseh nemzeti demokrata és cseh nemzeti szocia­lista sajtó. A nemzeti demokrata Národ töb­bek között ezeket írja: A köztársaság nem­zeti kisebbségeinek parlamentáris képvise­lői megragadták az alkalmat, hogy közös nemzeti offenzivát indítsanak, ami nem más, mint a csehszlovák köztársaság alkotmánya el­leni támadás. A javaslat bizonyítéka amnak a bámulatos robbantási kedvnek, amelyet a németek, és magyarok az utóbbi időben tanúsítanak. A ki sutunkat mutattak nekik, legmaga­sabb helyről szép beszédeket hallottak s most a magyar ée német Shylo-ck egy font húst akarna kivágni a testünkből. A mi feleletünk erre: „EJ. a kezekkel!4* A németek és magyarok meg lehetnek győ­ződve arról, hogy a csehszlovák nemzet egy pillanatig sem fog késlekedni, amikor alkot­mányunk elleni támadást kell visszaütősitani. A Ceské SWvo-bam Karéi Jise vezércikk­ben foglalkozik a tervvel és többek között ezeket írja: A koalíciós pártok szempontjá­ból mérvadó az, hogy a kisebbségi bizottság megalkotását elvi okokból nem lehet meg­engedni. A csehszlovák köztársaság számára a kisebbségi kérdés meg van.oldva az alkot­mánnyal és a békeszerződésekkel. A ki­sebbségi kérdések tárgyalására létesített parlamenti bizottság tehát sohasem foglal­kozhatnék alapvető dolgokkal, hanem csak napi témákkal, azaz a magyar és német na­cionalista pártok állandóan njajbb és újabb indítványokkal és javaslatokkal jönnének, amelyek nem volnának összhangban az ál­laim szükségletével, mert inkább átmegy a teve a tű fokán, mintsem Szüllő ur az állam- hűség kapuján, Scfhollidh úrról nem. is be­szélve. A kisebbségi bizottság nem a kisebb­ségi kérdések tizstázását szolgálná, hanem azok kompi ikálását. Még a külföld előtt is. Jóllehet Luschka dr. azt hiszi, hogy a német pártoknak a kormányban való részvétele csak parlamenti taktika, tény az, hogy két német miniszternek a csehszlovák kormány­ban való benn léte sokkal h angosabban és meggyőzőbben beszél, mint Luschka leg­szebb ellenzéki beszéde. A nemzeti kisebb­ségek kérdései rendezésére a már létező al­kotmányjogi bizottság a kompetens. Nem Iátok tehát semmi okot arra, hogy a komimums fáknaik, magyaroknak és német nacionalistáknak immunizált állaiméi! ene-s beszédek tartására újabb fórumot biztosít­sunk, már csak azért sem, mert ezek a pár­tok agyonütnék azoknak a németeknek jó­akaratát, akik az állammal szemben pozi­tív álláspontot foglaltak eL A Lidové Noviny azt írja, hogy cseh poli­tikai körökben kedvezőtlenül fogadták a ja­vaslatot, a nemzeti szocialisták, nemzeti de­mokraták és cseh néppártiak elutasítják, az agráriusok és szociáldemokraták ugyancsak* nem értenek vele egyet és szemrehányást tesznek a német kormánypártoknak, hogy al­kalmatlan időben nyújtották be az indítványt, amikor a koalíció fontos gazdasági és szociá­lis kérdésekkel van elfoglalva. A javaslattal a közeljövőben úgysem fognak foglalkozni. Egye* politikus ok őesrael szándékosnak hosszabb időt és nagyobb figyelmet ssen- tclrrf a nemzetiségi kérdéseknek. A német félhivatalos Pragcr Presse mérsé­kelt hangon megállapítja, hogy a javaslat be­nyújtói nem gondoltak demonstratív indít­ványra, ennek bizonyítéka az indokolás, amely arra irányul, hogy már az ellenpárt részéről Í3 eleve kizárják a javaslat demom­1990 április 6, vasárnap. atrativ formáját. Rámutatnak arra is, hogy német részről e® nem parlamentáris újdon­ság. Az interparlamentáris unió kebelében már régi idő óta tárgyainak egy javaslatot, amely érett már az elfogadásra s amelynek értelmében a kisebbségi problémák rende­zésére minden államban egy parlamentári* kiegyezési bizottságot kell alakítani. A fél- hivatalos nagy haladást lát abban is, hogy ezt a békés gondolatmenetet aláírták a német nemzetiek és Szüllő dr„ a magyar kérész tény- szocialisták részéről Honnan 8 zár mázott az április elsejei tréfa? Az idei április elesje is meglehetősen vidám hangulatban telt el az egész világon. Majdnem mindenki kisebb-na jzyobb tréfákat csinált, „felüitette" ismerőseit A legkevesebbem tud­ták közben, hogy tulajdonképpen mi az alap­ja és eredete ennek az áprilisi szórakozás­nak? Az eddigi megállapítások szerint az áprilisi tréfa intézménye körülbelül 300 éves. A XVII. század elején kezdett divatba jönni az április elsejei tréfálkozás. Komoly formá­ban csak egy 1634-es áprilisi tréfáról emlé­keznek meg a krónikák. Ez a tréfa erősen politikai jellegű volt és Lottharingiában tör­tént, Akkoriban már erősen kiéleződtek az ellentétek IV. Károly lotharingiai herceg és XIII. Lajos francia király között. Richelien intézkedésére francia csapatok bevonultak Lotharingiába és ostrom alá vették Luneville városát Az ostromlott városban tartózkodott akkor Lotharingiai Ferenc herceg, aki bíbor­nak volt. Ugyancsak az ostromlott várban volt a herceg unokahuga, Cián dia hercegnő is. Richelieu szerette volna a város bevétele után a hercegnőt elfogni és egy francia her­ceghez adni feleségül, hogy Lotharingia an- nektálása igy legalábbis színezetet kapjon. A lotharingiai kardinális azonban csúnyán keresztezte nagy francia kollegájának tervét Még a várostrom idején lemondott bibomobá rangjáról, kilépett a papi rendből és felesé­gül vette unokahugát, Cinudiát. A város be­vétele után a franciák a fiatal párt erős fe­dezet mellett Nancyba vitték és megindítot­ták a házasság megsemmisítésére irányuló el­járást azon az alapon, hogy a pápa nem adott diszpenzációt. Erre azután a hercegi pár pa- i rasztrohába öltözve megszökött Nancybél — április elsején. Mikor a parasztok elmondot­tak az őrtálló katonáknak, hogy a hercegi pár parasztruhában megszökött, a francia ka­tonák, akik akkor már hallottak valamit az áprilisi tréfákról, kinevették őket s nem hit­ték el a dolgot. Csak utólag derült ki, hegy az áprilisi tréfa valóság volt. Az áprili elsejei vidám szokás hamarosan elterjedt egész Eu­rópában. 1711-be S wilít, a Gulliver zseniéito írója naplójában feljegyzett egy április else­jei tréfát. Több előkelő hölgyhöz köldöoe ment azzal a hirrel, hogy a öuckingkami her­ceg palotája összeomlott és mindenki meg­halt. Előkelő hölgyek tömege sietett a palo­tához, amely természetesen teljes épségben állott. Ma már az áprilisi tréfa mindenütt nénszerű szokás. Április 1-én az emberek a komoly információkat is gyanakvással fogad­ják és senki sem hisz el senkinek semmit. len, végtelenül fontos örömével és bánatával Mikor azonban vacsora után, lefekvéskor, hét éves unokaöccse bevezette a sötét szobá­ba és ő, felsőbbsége nyugodt tudatával, meg- patitinitotla villám ylámpája rugóját, öntudatla­nul is élvezte a hatást, melyet az ezerszer kipróbált módszer csalhatatlanul ki fog váltam ni, az a kölyök pedig, az a taiknyos, hét­éves, nála félfejjel kisebb kölyök, oda sem hederiitetí, csuk úgy félvállról szólt: — Hagyd már azt a vacakot, hiszen itt, az ajtó mellett van a kapcsoló — akikor egyszer­re hirtelen, mintha valami összedőlt és egyben kialudt volna lelkében és Dagy, nehéz, sötét feketeség borult volna rája. Vacak! Azt mondta. Az ő kincsét, az ő irigyen bámult csodáját mondta annak, ami őt megkülönböz­tette a többitől, ami felemelte a magasba, a fóiybe- ragyogásba, a gyermektársadalom csillogó trónjára. És ebiben a szörnyű, óriása sötétségiben oly végtelenül kicsinynek és elha­gyatottnak érezte magát, oly jelentéktelennek, számkivetettnek, mint . . . mint valami való­jában trónijavesztett királyfi. Amit különben egészen helyesen is érrzett meg. Mert a trónus csak addig az, ameddig vain, aki felnézzen reá. Ha valamivel idősebb és már gimnáziumiba jár, talán aast mondta volna, hogy inkább első otthon, mint második Rómáiban. De ő még csak elemibe jéTt s igy nem mondott semmit, csak szép csendesen lti- lopózott a lakásból, ki a házból, végig a hó­don, a hosszú, fényes utón egész a pályaud­varig, megváltotta harmadosztályú jegyét a* utolsó állomásig és másnap hajnaliban öaane- törve, piszkosan, de ujutó életörömmel tö­vében, masoaitos kezében görcsösen szoron­gatva villan ylámpáját. indult neki a végtele­nül nyúló, poros, napsugaraié fehéren teker­gői országúinak,' melynek végén ott libegett délibábos tükörképként az ő saját, külön, minden valóságnál igazftbb királysága. csa. De hát hol van gyermek, ki ezt megma­gyarázni és felnőtt, aki kusza, zavaros érzés által diktált szavakból megérteni tudná azt, ami a kis, fejletlen s mégis oly tökéletes kész agyban és lélekben lejátszódott, Hiszen oly hosszú időire keltett visszanyúlni, hónapokra, majdnem egy évre, gyermekéletbeai szinte egyfogalmu az örökkévalósággal, akkorra, amikor a villámyláimpát kapta, nyolcadik szü­letésnapjára, a kincset, a csodát, amely úrrá lette őt a falu összes gyermekei felett. Mert az volt. Teljhatalmú és korlátlan ur, amilyen csak az lehet, akinek birtokában olyasvalami van, amire kivétel nélkül mirn- denki vágyik és amit ő kénye-kedve szerint osztogathat’ vagy tagadhat meg. Hogy jártak utána, hogy lesték minden akaratát, kívánsá­gát, hogy könyöröglek, hogy csali egyszer, egytlen-egyszer engedje meg, hogy kezükbe vegyék, felcsavarják, egy pillanatra meg- gyujtsák’ igen, nemcsak a vei egyidősek, ha­nem a nagy tizenhárom, tizennégy esztendős fiuk is. És el nem vehették tőle, ha erősek is voltak, mert úgy sem használhatták volna. Villanylámpa, az az övé. Csak az övé. Senki másnak nincs ahhoz hasonló. Nem, még a fel­nőtteknek sem. Hosszú hóT apók alatt hozzászokott, hogy mint egy fiók Áladon, a varázs lámpa segít­ségével uralkodjék ember-, vagyis jobban mondva, gyermektársai fölött. Megtanulta él­vezni a parancsolás az erőérzet, az ajándéko­zás isler; gyönyörét. Nagyranőtt benne a tu­dat. hogy valamiképp különb a többinél. Miikor Pesten kiszállott a vonatból és nagy­bátyja oldalán végigmen t az ezer lámpától fényes utón, száguldó autók, robogó villamo­sok zajában, át a csillogó ívben a Duna fe­lett. függő hídon, fenn a sötét hegy tetején, a mesebeli kísértetek vára. tejsainü, átlátszó fa­lával, ez mind — bár elaikadt lél ekzettol bá­multa — nem változtatott semmit míg lelké­ben. Ez a nagyok világához tartozott, melyet ők, a gyermekeik, messziről megnéznek, eset­leg örülnek neki, tán csodálnak ifi’ de melyhez lelkűk legmélyében alapjában semmi közük sincs. Épp oly idegen az nekik, minit a na­gyoknak az ő viráguk, ezer apró, jelomtékte­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyujtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leosgő Napfény Firkád ^ ' ivira / SswerüwSata Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriaban és jobb füszerüzletben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents