Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-05 / 79. (2300.) szám

I 5PJRAXiAIt/ v EAG^AR-HI RLAP 1930 áprlffe tt. roomboi törvényhozó aláírásával van ellátva ez a ja­vaslat s most a többi pártoknak, elsősorban a esek pártoknak alkalmink lösz tanúbizony­ságot tenni jószándékuk- ról és nregvalósitihat- 'jélk sokszor (hangoztatott, d© eddig soha be nem váltott ígéretüket, nevezetesen azt, hogy az itt élő közel ötmilliós nemzeti kisebbsé­gek problémáit békésen, egyetértve, törvény­hozási utón kívánják megoldani. A javaslat maga is történelmi jelentőségű. Sok év után ismét valamennyi kisebbség kö­zös akcióijáról van szó. Német, magyar, len­gyel és ruszin törvényhozók írták alá ezt a javaslatot. A javaslat szorosan simul ahhoz a nemzetiközi kisebbségi politikai irányhoz, amelyet a népszövetség is képvisel és vall. Még a legsovinisztáibíb cseh politikusnak is be kell ismernie azt, hogy a nemzetiségi kér­dés rendezésére választandó parlamenti bi­zottság a legméltőbb és legalkalmasabb for­mája annak, hogy az itt élő nemzetek között elősegítsék a közvetlen megértést. A javaslat alkalmat ad a csehszlovák többségi nemzet­nek arra, hogy érvényre juttassa azt a kül­földön oly sokszor hirdetett álláspontját, hogy Csehszlovákiában a kisebbségi kérdés megoldását belpolitikai utón kell megvalósí­tani. . (per.) A kisebbségi törvényhozók javaslata Prága, április 4. Luschka német kérész-! tényszocialista, Pohl német szociáldemo- j krata, Böllmann német agrárius, Jung né-1 met nemzeti szocialista, Schollich német nemzeti párti. Szüli# Géza dr. országos ke­resztényszocialista párti, Szent-Ivánv Jó­zsef magyar nemzeti párti, Kafka német demokrata, Stenzl német iparospárti, Bu- sek és Chobot lengyel, Kurtyák ruszin auto­nóm földmüvesszövetségi képviselő tegnap a képviselőháziban az alábbi javaslatot nyújtotta be: „A nemzetgyűlés házszabályainak 22. paragrafusa alapján bizottság alakítandó, mely­nek feladata a nemzeti kisebbségek összes, még vitás ügyeit megtárgyalni és az állam­ban létező nemzetpolitikai differenciák végleges tisztázása céljából a nemzetgyűlésnek megfelelő javaslatokat tenni". A javaslathoz, melyet a fenti pártok vala­mennyi törvényhozója aláirt, a következő in­dokolás van fűzve: — A csehszlovák köztársaság nemzetiségi kérdésének megoldása a belső béke alapját képezi. Kétség nem fér ahhoz és minden nemzet mérvadó körei elismerik, hogy eddig a nemzetiségi kérdés megoldottságáról még szó sem lehet. Nyelvi vonatkozásban minden­napi esetek a tiiszurások, a folyamaiban levő erdöreform és erdők államosítása a tapaszta­latok alapján a nemzetiségek szempontjából súlyos aggályokra ad okot, a cseh kisebbségi iskolarendszert busásan fejlesztik tovább. Mindeme törvényhozási és adminisztratív in­tézkedések a nemzeti kisebbségek visszaszo­rítására adnak alkalmat, ha a nemzetiségi kérdést alapjaiban nem oldják meg. Az állam érdekében nem szabad megrendíteni a né­peknek az állam közigazgatása iránti bizal­mát. A köztársaság elnöke 1930 március 7-én a nemzetgyűlés részére adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a nyelvi és nemzetiségi kér­dések az államra nézve nem presztízskérdé­sek, hanem az adminisztráció gyakorlati szük­ségletének kérdése. Ezzel a tézissel aa állam valamennyi népének életérdekei megegyez­nek. Sajnos, a kisebbségeknek' semmiféle törvényes garanciájuk nincsen arra, hogy a ' köztársasági elnök által .képviselt alapelvek ténylegesen végrehajtást is nyernek. Ragasz­kodnunk kell tehát ahhoz a felfogáshoz, hogy állami érdek az, hogy a még vitás nemzeti ki­sebbségi kérdések elől ki ne térjünk, hanem egyenesen azok elvi megoldásához lássunk. A köztársasági elnötk említett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy éppen az egyes nemzeti­ségeknek kötelességük támogatni az államot a nemzetiségi kérdések megoldásában. Ugyanezt a nézetet képviselte Svehla Antal volt miniszterelnök, aki 1926 október 14-én mondott kormánynyilatkozatában rámutatott arra, hogy7 a nemzetek jobb együttélésére irá­nyuló régebbi kísérleteknek (a régi Ausztriá­ban) hajótörést kellett szenvedniük, mert ezeket a kísérleteket kívülálló faktorok kez­deményezték, akik a viszonyokkal nem vol­tak ismerősek. „Ma azonban — így jelentette ki Svehla — a demokratikus gondolatnak ál­lamunkban való győzelmével mint szabad polgárok idegen védnökség nélkül egyene­sen mint egyenlők egyenlőkkel nyíltan tár­gyalhatunk". Azon a véleményen vagyunk. — mondja az indokolás —, hogy a bizottság kiküldésére vonatkozó indítványunk megfelel amaz igé­nyeknek, amelyeket a csehszlovák köztársa­ság demokratikus állameszméje megkövetel. Csak egy ilyen bizottság révén válik lehetővé a nemzetek közötti közvetlen megértés, mi­vel a kisebbségi pártoknak a kormánytöbb­ségben való részvétele csak a parlamenti tak­tikát juttatja kifejezésre, azonban a nemzeti­ségi kérdést meg nem oldhatja. A javaslatba hozott bizottság alkalmas volna arra, hogy ezen hiányokon segítsen, a nemzeti kisebb­ségi problémákat felülvizsgálja és a nemzeti diöereneiák végleges tisztázását elősegítse. A javaslattevők indítványuk benyújtásával egyetértenek mindazon személyiségekkel és testületekkel, akiknek é? amelyeknek a nem­zetiségi béke ebben a® államban a szivükön fekszik. ..............mm hibf— h iüihii ’iomii 'niii'i—■10 Az angol munkáspárt elfogadtatta a bányatörvényt- MacDonaid sikere - Az aisóház éjszakai vitája ­London, április 4. Az alsóház tegnapi ülésén a munkáspárt és a liberális párt harmadik olvasásban elfogadta az uj bá­nyatörvényt. Raldwin, a konzervatív párt vezére, ja­vaslatot tett, hogy a törvény harmadik ol­vasását hat hónappal napolják el. A bánya- ügyi miniszter válaszában kifejtette, hogy az elnapolás kártékony lenne az angol közgazdasági élet fejlődésére s éppen ez­ért követelik a sürgősség kimondását, bloyd George kijelentette, hogy a liberális * i párt tartózkodni fog a szavazástól. Az alsóház ezek ntán 277 szavazattal 284-gyel szemben elvetette a konzervatí­vok elnapolási javaslatát és a bányatör­vényt harmadik olvasásban elfogadta. A tegnapi győzelem a MaeDonald-kormány egyik legjelentősebb diadalát jelenti. Az alsóház éjszakai ülésén hosszú vita után 219 szavazattal 135-tel szemben elfo­gadta azt a javaslatot, amely a halálbünte­tés eltörlését kívánja a hadseregben és a légi flottá baji. Két yj cseh nagybirtokos — a földreform jóvoltából A Telegraf leleplezése szerint egy nagy cseh párt két vezető embere egy tizenötmilliót érő erdőt kétmillió koronáért szerzett meg Prága, április 3. A cseh nerazötá sKooiailietia párt liabaiunas sajtókoncemjének egyik délutáni lapja, a Telegraf „Példás erdőréfonm" címen a következő érdekes cikkben teszi kritika tárgyává a földreform gyakorlati végrehajtásának egyik visszás esetét. — A földhivatal eljárása a morvaőnszági Líchten- etein-féle erdőségek átvétele körüli kiesé hosszadal­mas volt — írja a lap. — De érdekes módon egy­szerre igen. gyors tempót vetít ez az alkotó. Iáoh- teuefoin szabadkézből eladott háromezer hektár elsőrendű erdőséget egy brilinníi fa-értékesitési tár­saságnak. Ez a társ aság igen birivö'imi I alak tilt m eg i ',rd ők M e rrnetés re s cgy nagy politikai párt két vezető egyéniségének van a kezében. A tizenöt millióra becsült erdőt csekély két millióért adták ©L A feltűnő dijjMeremoia elvesztette feltűnő voltát ab­ban a pillanatban, airniiltoor Liohtensbeiianek a le­foglalás alól h/iirtbé'líein tízezer hektárral több erdőt mentettek föl, minit amennyi eredetileg volt meg­állapítva. Ezzel az igazán példás erdőre!óimmal — írja a Telegraf — a, politikai párt két vezetője nagybirtokos lett. Óriási földterületet kaptak hektáronként mintegy 700 koronáért. A földre forrni nagy és sikeres szociális alkotás" — un oi idol la Vowm lilék a földül vakul e'möke a földhiva­taliról mondott expozéjában. Ennyit iir a Bemee koncéi n kúpja. Ml sejtjük, me­lyik „nagy párt" jhixszátnvtozóáirófl lehet hzó. „Franciaország minden bajáért Clémenceaú felelős!" Ciémenceau és Foch gyűlölködése - Pertinax a Tigris és a marsai halálos ellenségeskedésének eredetéről Londonból jetanitáík: Pertinax a Daily Tefegiraph- ban hosszasain fógtalíkozáík a Ckámenoeau és Fooh között fenmálilötit kölcsönös engesztelielettem gyű­lölettel Azt hiszi, hogy még olajat öntöttek a tűz­re Foch enaJiélkliratiai, melyeik röviddel a tábornagy halála után Raymomd Recouly tollából jelenitek meg s melyeik Fooh bizalmas kijeleoatéseivel bizonyítják, hogy a tábornagy Franciaországnak minden jövendő­beli bajáért Clémenceaut tartja felelősnek. Ciémenceau, akiinek utolsó életéveit a vereailesá békékért való állandó aggodalom és remegés ke­serítette el, természetesen nem volt érzéketlen ezzel a váddal szemben. Fodh meggyőződése szé­riáit a katonai és politikai kérdések úgy békében, mint háborúban a legszorosabban összeforrnak s ezért minden főparancsnok azt a jogot követelte mágiának, hogy. a francia kormány felbéilenül kö­vesse az ő tanácsát Franciaországnak a jövendőbeli német támadás elleni védelmét illetően. Ciémenceau etiledben a tábornokokat a köztár­sasági kormány puszta szolgádnak tekintette, ■akiknek szükség esetén teljhatalmat kell adni, de akiket » kivételes idő elmúltával ismét scolg&i engedel­mességre kell kénysseriteni. Ezek az ellentétes felfogások természetesen • legélesebb össze ütközésekhez vezettek.. Sukycm- bitókba az ellentéteket Ciémenceau fenhéjázé, goromba és gnnyorm modora. Midőn Focfo-t a közös angol-francáa tooofereocáa * legválságosalbb pereiben, főparancsnokká nevezte tó, ezt a megjegyzést sziszegte a marsai orcáiba: — Hát végre mégis megkapta ön ezt a popír- rongyot, amely után annyira vágyakozott. Weygamd tábornok, Fodh bdaoímasa, egysagr a*t mondta Olémenoeeiu egy (kedvelt emberének: — Az ön főnökiének vipenanyelve van. Nem csoda, hogy a főpa -amraoiok áffitaw. kőről vita csakhaimiar halálos ellenségeskedéssé fajult el. LJoyd George és Milner lord közbelépése nélkül Fedi ma sem lett volna főparancsnok, mert Ciémenceau azt hitte, hogy az egységes veze­téshez elég az, ha ő maga Haággal és Petamnoad jóban van és közöttük eewmétlyesen kőevetat. Mdasr den alkalmait megragadott CHémenoean, hogy Foch-t befeketítse és a Chemi'” des Dames mefietti vere­ség után egy hajszálon (függött, hogy végleg e4 nem bocsátották, sőt a párisi sajtót más: rrtasátották, hogy a közvéleményt készátaék eső «m m aso- nnényre. A szíovenszkói kamarák anhétja az úthálózat gyorsabb kiépítését sürgeti Szakértői bírálat a jelenlegi beruházások elégtelenségéről — A mostani tempó mellel! százötven év alatt sem épül ki Szlovenszkó úthálózata Pozsony, április 4. (Pozsonyi szerkesztősé- gtiniktől.) Esztendők óta komoly és súlyos pa­naszok hangzanak el a ezdovemszkói úthálózat mizériáról, de annak ellenére, hogy úgy a poli­tikai. mint a gazdasági faktorok, amelyek Szío- venszkó érdekeit szivükön viselik, igen gyakran léptek közibe, hogy a kormányt nagyobb vonala program megvalósítására bírják, az állapotok semmi javulást nem mutatnak. Szlovenszkó út­vonalai a régi békeidőben mintaszerűek voltak, a háborúban azonban az útvonalakat nem kezel­hették s azok a megnövekedett forgalom terhe alatt mindinkább romlani kezdettek. Az ala­potok azóta sem javultak, a régóta reparálásra szoruló utak állapota kétségbeejtő. Az állam­alakulás is uj közlekedési feladatokat ir elő, az állam közlekedési tengelye ugyanis nyugat­keleti irányú, mig Szlovenszkó régi útrendsze­re a nagy alföld központja, Budapest felé iga­zodott, a harántutak nagy részben hiányoztak. A modem forgalom egyre nagyobb arányokban kibontakozó formái is mind újabb és újabb köz­lekedési feladatokat támasztanak. A vasutforga- lotm fejlesztése olyan nagyarányú befektetése­ket követel, hogy belátható időn belül sem lesz módjában a vasútnak egybekapcsolni azokat a gazdasági vidékeket, amelyeknek létérdeke fű­ződik a zavartalan és minél sűrűbb forgalom­hoz. Az országúti autóbusz-forgalom mind na­gyobb jelentőségre emelkedik, ennek megtelő# lŐen pedig szükség volna az országutaknak olyan berendezésére, hogy az az autobusz-forga- lom következményeinek mindenben megfeleljen. Az automobilizmus hatalmas fejlődésével kap­csolatban egyre jobban mutatkozik Szloven- szkó útrendszerének kétségbeejtő helyzete. A Szíovenszkói autó túrázás valósággal kinszen- vend és, sok helyütt nyaktörő vállalkozás, en­nek pedig csak Szlovenszkó közgazdasági élete issza meg a levét, mert Szlovenszkőra valóságos létkérdést jelont az idegenforgalom. Igazán itt van a legfőbb ideje annak, hogy az illetékes tényezőik a legkomolyabban lássanak hozzá, az utrendezés nagy problémájának megoldásához. Az olajcsöppek rendszerével ezen a téren nem lehet boldogulni, hatalmas, nagy vonalú, min­dent átölelő program kidolgozására és megvaló­sítására van szükség és az az ankét, amelyről tegnapi számunkban röviden beszámoltunk már, s amelyet a szíovenszkói kamarák ebben a kér­désben tartottak, főfeladatának éppen azt - a nagyfontosságu kérdést tűzte ki, miképpen le­hetne radikálisan megoldani a szíovenszkói országúti közlekedés nagy problémáját. Po­zsonyban gyűltek össze a három kamarának, a pozsonyinak, besztercebányainak és kassainak delegátusai és az ankéten több képviselő és szenátor is megjelent. Az ankéten elhangzott szakszerű felszólítá­sokból megdöbbentő számadatokban tárult fel az az igazság, amelyet mi állandóan hangoz­tattunk, hogy tudniillik a oentralis/mus mai rendszere az országutak kérdésében éppen úgy, mint egyéb életbevá­gó problémákban, a legnagyobb szükkeblü- séggel bánik Szlovenszkóval szemben. A centralista pártok prágai képviselői szlovén- szk ói • vem 1 égszoreplé seik alk almáva í unos-un tá­lán azt hangoztatják, hogy mennyire szivükön viselik Szlovenszkó érdekeid. Amikor azonban áldozatokról van szó, amikor tettekben kellene megnyflváulnia ennek a nagy szeretetnek, ak­kor egyszeriben bezárkóznak a nagy szivek és a bőkezűségnek vékonyka erecskéi is csak na­gyon szaggatottan foiydogálnafc Szlovenszkó felé. A legérdekesebb megállapítása az ankét- nak az volt, hogy ha az útépítés terén a beruházási rendszert a maihoz hasonló tempóban folytatják, akkor százötven éven belül sem valósul meg az a szükséges program, amely Szlovenszkó köz­lekedési igényeit kielégítheti. Az ankéton Stódola Kornél szenátor, á pozso­nyi kereskedelmi kamara elnöke prezideált. Megnyitó beszédében rámutatott arra a nagy jelentőségre, amelyet a szíovenszkói útrendszer a nemzetközi autóforgalomban tölt be. A szlo- vens z.k ói útrendszer kiépítése eminens nemzet- gazdasági jelentőségű, különösen ma, amikor nemcsak mi, hanem egész Középeurépá eulyos gazdasági krízis felé halad. Az útépítésnél a munkanélküliek munkaerejét is produktivan le­het kihasználni és így a munkanélküliségen is segítenek. Már a vasúthálózat hiányossága: miatt is szüksége van Szlovenszkónak a jól kiépített útrendszerre. Krivanec dr. kormánytanácsos megállapítot­ta, hogy Szlovenszkóban az első tiz esztendő lefolyása alatt 150 kilométer állami és megyei utat építettek, illetve rekonstruáltak. Egy évi útépítési, illetve rekonstruálási átlag tehát mindössze 15 kilométert tesz ki. Bár ez a leküzdendő nagy akadályokra való te­kintettel elismerésre méltó teljesítmény, ha a ki­dolgozott program megvalósítását ebbén a tem­póban folytatják, akkor ezt a programot 150 éven belül hajthatják csupán végre. Nyilvánva­ló tehát a gyorsabb tempónak a szükségé. Szlovenszkó a- 35 millió koronát kitévő út­építő alapból csupán 5,620.000 koronát kap a*, útépítésre és 2 milliót a hidépitésre, mig Ru- szinszkó összesen 2 millió koronához jut. Ez a kormánytanácsos megállapítása szerint is hatá­rozottan tulkevés. 1928-ban Szlovenszkó állami útjaira 13.5 mil­lió koronát engedélyeztek, mig az egyéb utakra 1.6 millió koronát szántak. A valóságban azon­ban, ebből a kis összegből 11.75 millió korona használtak fel. 1929-ben ugyanezt az összeget irányozták elő, ekkor azonban már 18,073.775 koronát adtak ki. A szíovenszkói nem állami utakra a rendelkezésre álló 79.5 mill. koronából 15 százalékot állapítottak meg, vagyis kereken 18 millió koronát. A kormánytanácsos kijelentése szerint az idén némi javulás következik be, amennyi ben az állami utakra és a községeken kívüli szakaszokra 26 millió koronát szántak, mig a községi utakra megadják az egész kívánt összeget, ami 4,380.000 koronát tesz ki. Ezenkívül még 20 millió koronát helyeztek kilá­tásba a Pozsony—Jablunka közötti országié, és a Pozsony—Pöstyén közötti országút egyes részeinek rekonstruálására, továbbá 7—8 millió koronát irányoztak elő a Losonctól a magyar határig vivő országút kikövezésére. 1930-ra még nem állapították meg a. nem állami ut.voua lakhoz való hozzájárulás összegét. Az ankét olyan irányú határozatokat lm/,óit, amelyek intenzivebb útépítési munkál sürgetnek a ko rmány tóL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents