Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-27 / 96. (2317.) szám
10 HCO áprfBs 87, meém*+. Egységes magyar helyesírás Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai Szerkesztette s Balassa József A magyar sajtónak néhány hónap óta megvan a mága végleges helyesírása. Az uj he- !ye<sirási rendszert a budapesti korrektorok és revizorok köre megbízásából Balassa József kodifikálta, a sajtó munkásai elfogadták, életbe léptették, fait aocompli előtt, állunk, regisztrálni 'kell és tudomásul kell venni. # Egy emberöltő alatt négy helyesírási reformot éltünk meg. 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia légi helyesírási rendszere mellé (melynek, mint. mindenki tudja, fő~ karakier ásztikurna a ,,ez" betű és az ,,a ki, a mely'' külön írása voH) Wlassios Gyula ibáró akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter bevezette a Simonyi-féle iskolai helyesírást . Ezzel az intézkedéssel az Akadémia helyesírása az uj generációnál teljesen elvesztette a talajt s birodalma úgyszólván csak az Akadémia és néhány tudományos társaság kiadványaira korlátozódott. A Wlas- sícs-féle rendelet szükségét és életrevalóságát. a gyakorlati élet fényesen igazolta, úgy hogy az Akadémia 1922-ben meglepő liberalizmussal volt kénytelen szankcionálni a Si- tmonyi-Wlassícs-rendszer legtöbb újítását. Ezzel az újítással párhuzamosan a napi sajtó bizonyos nyomdatechnikai gazdaságosság érdekében igyekezett még jobban egyszerűsíteni a helyesírást. így fejlődött ki a sajtó külön helyesírása. Egyszerűsítései főleg abban álltak, hogy az egytagú szavakból és a többtagú szavak meg szógyökök utolsó szótagjából következetesen száműzte az írásban a hosszú ú, ű és í magánhangzót. Ez a rövidítés nemcsak nyomdatechnikai előnyt, vagyis ammkaegyszerüsitést és vele szedésbe!! időnyerést jelentett, hanem véletlenszerűsége dacára nagyszerű nyelvfejlesztő újításnak is bizonyult. Az irodalmi köznyelvben rövidesen rövid magánhangzókat ejtettek fci ott is, ahol a jő népi nyelvérzék minden ingadozás nélkül hosszú hangzót használt, ez azonban nem vált kárára a nyelvnek, sőt beszédünk hangképét zeneibbé, elevenebbé, gyorsabbá, európai asabbá tette, így fokozatosan kezdtünk már megszabadulni a nehézkes, hosszú, avult -úl, -ül, -ít igei képzők és az -ti, -fi melléknévi képző terhétől, mely különösen akkor teszi tompossá kiejtésünket, ha előtte és utána is hosszú magánhangzó következik, pL építés,, átszállítás. A szővégi fi, fi, í önkényes rövidítésében rejlő finom kas poetica liioentiát a versfaragók különös hálával köszönhetik, mert a rimelés is könnyedéfbb lett a nyomdai helyesírás jóvoltából. Ilyenformán állandóan három helyesírás volt nálunk érvényben: a század elején az akadémiai, az iskolai és a nyomdai, 1922 óta az akadémiai és a nyomdai. Igazán égető szükség volt, hogy az egymás mellett párhuzamosan élő helyesírási rendszereket végre összeegyeztessék, eltéréseiket kiküszöböljék, 9 kettőből egyet, alkossanak: az egységes magyar helyesírást, mely helyes is, szép is és gyakorlatias is. Balassa erre a feladatra vállalkozott, amikor „Az egységes magyaT helyesírás szótára és szabályai" cirmü könyvét irta. Adott is egy uj rendszert, az ujj 'rendszeriben meg is kísérelte, hogy egyensúlyba. hozza az ingadozásokat, s kiküszöbölje a rendszerek eltéréseit, alkudott jobbra, alkudott balra, megvan az ötvenszázalékos egység, sőt néhány hónap óta — anélkül, hogy a nagyközönség sokat tudna róla — már érvényben is van, azonban a tapasztaltak ailapján attól félek, hegy csak ötven százalékig az, aminek lennie kellene. Csak felemás megoldás s a helyes Írásban falán most még nagyobb a bizonytalanság, mint bármikor. # Nem abban van a bizonytalanság, hogy Balassa talán nem mondaná meg, hogyan Írjuk ezt vagy amazt a szót, óh nem, azt ő a szótárában, pontosan megmondja, de az a baj, hogy nagyon is csak a szótáron keresztül beszél velünk. Nem ad nekünk szabályt, hanem minden szóban külön diktálja ránk rendszerét. Nem indokol, hanem csak parancsol és legtöbbször szeszélyesen és önmagának ellentimorrdóan parancsolgat. .ej A régi nyomdai írásmóddal szemben az elad nagy visezaeféHt. jelenti Balassa szabályaiban az, hogy ö a bosszú „fi, fi, í“ betűket i»- mét visipzaiktatja régi jogaikba, de még nagyobb lkaj. hogy csak résziben hozza vissza őjopt. Éppen ezért nem is nagyon hiszem, hogy ez a komplikált írásmód következetesen végrehajtható legyen a napi gyakorlatban. Újítása szerint ismét hosszú ú, fit írunk a melléknevek végén: szomorú, keserű, nagyszájú, kiskörű, ellenben rövid az u, ü az áru, falu, hamu, daru, eskü főnevek végén. Ezzel a szabállyal nem mondja meg elég világosan, hogy bizony most. már a főnevek végén levő ú, fi is mindig hosszú s az itt fölsorolt öt. főnév csak kivétel, amit. külön meg kell jegyeznünk magunknak. Saijnos, ebben a kivételezésben is pontatlan, mert. például batyu, ocsu, odú, kapu, lapu, nedű, saru, satu, szaru, vályú, zsalu szintén rövid: véghangzóval szerepel a szótárában. Ez a bizonytalan felemás szabály csak azt fogja eredményezni, hogy a. laikus magyar, aki nem filológus, most már minden szóvégi fi, ű-t hosszan fog Írni, vagy mindegyiket röviden. Vagy összevissza. Az egykor száműzött hosszú hangzók közül visszakerül még az -ít igekópző is, például tanít, építész, csábító. Ezzel szemben az ml, -ül igeképző meg melléknévi határozórag, továbbá a -stul, -síiül társba táró zór ag is rö(15) & a világ legmagasabb csúcsára mégsem jutott föl ember . . . Jeges viharokkal, giecs- cs er szaka dék-okkal - meredek faliakkal védekezett az angolok ostroma, ellen és az első expedíció tanulságai után az expedíció résztvevőiben a minimumra csökkent a remény, hogy valaha is győzedelmeskedhessenek. De a becsvágy, a tetbvágy és a vakmerőség már dolgozott bennük. A telet a legnagyobb buzgősággai az újabb expedíció előkészítésére fordították és felkészültek, hogy 1922-ben megvívják a második, döntő harcot, Vezetőnek Bruce generálist választották, a Himálaja legjobb ismerőjét- A legjobb emberek sorakoztak mellé, elsősorban Mallory, akit már az első expedícióból eléggé ismerünk, aztán a híres Longstaff dr. és a rendkívül bátor Finch kapitány, a legjobb és legeredményesebb fiatal angol hegymászó, aki az expedíció tudósitói tisztét is vállalta. Rajtuk kívül még kilenc hegymászó, kutató s orvos vállakozott a nagy feladatra: Strutt, Morris, Monsbead, Orawford, Norton, Som- merwell, Noel, Wakeíield és Geoffiroy Bruce, a tábornok egyik unokaöccse. Heron dr., az 1921. évi expedíció geológusa már nem ment velük, mert a tibetiek ugy hitték, hogy a furcsa, ember azáltal, hogy a hegyek oldalát kopogtatja, megzavarja a hegyek szellemeit és isteneit. A harc eszközeit éppen olyan gondossággal válogatták meg, minit a múltkor. Nagyszerű. nagyobb és kisebb sátrak, parafa-mait rácok, dumualud pelyihével töltött alvózsákok, a legjobb rulházat, főzőedényeik, mászó vasak »tb., azuté'1 kerozin-kannákba forrasztott, pontosan lemért él-elek, mérésre, kartográfiái munkára s magassági mérésre szolgáló műszerek, kisebb és nagyobb fényképezőgépek, egy kino-apparáitus és végül sok oxigén-ap- lajrátus s hogy az oxigénben szegény hegyi levegőt jobban ki lehessen hinni. Az expedíció gyülekező helye újból Darázsi ing volt- Március 26.-án és 27.-én felszedték a sátorfáit és unlak indultaik. Végigmentek a már ismerteteti, útvonalon, Phiaein, Kampa D-ongon és Tinkiim keresztül a Hong- búik-völgybe, ahol már április 14.-én a glecs- cser homlokán a völgyi főiá bori felverték. Az ostorom azután rövidesen megkezdődött.. Fel- deriitöket. és rohanioszl.agokat küldtek ető-re a keleti Ronigbuk-gleccser mén lén, két, közbenső tálbort verték fel és azután hozzáláttak a hihetetlenül .szélűiart gleccsermező áiezeléeé- hoz. A súlyosan megterih'élf, tirénkolorniákk®]! ez hfhetetoleuüiL uebéc feladat volt. De sikevid: ima rád, pl. tanul, ánruu!, alul, repül, noezr gosaL vitézül, mindenestül Ez igen örvenöe- rtes dolog, de viszont kár elhallgatnia Balassiéinak, hogy az egytagú szavakban nagyon is visszakerül a hosszai ú fi í uralma, pb írok, fit, úr, így, úgy, tói, búg (zug-iroda, zúgó malom), híd, húsz, nyűg, pír, rúg, súly (ellenben sújt), szíj, szűk, hűl, fűi, gyűl (de szül), tíz, új, űn, tyúk, ellenben nem tudni miért: ür. Balassa a régi nyomdai helyesírás vívmányait. itten a mindenáron' való egységesítési cél ked véért kétségtelenül elalbudta. Ezzel csak komplikál tabbá, nehezebbé tette az uj helyesírást.. Nem hiszem, hogy reakciós újításait. a nyomdászok — főleg a napilapok nyomdászai, akik számára a könyv Íródott — nagyon nagy lelkesedéssel fogadnák. ★ Nagyon liberális Ba lassa az e-ö hangok cserélődése kérdésében az ilyen szavakban: csepp—csöpp, veres—vörös, per—pór, perel —pörÖL, fed—föd, fedél—födél, fel—föl, felett—fölött. felső—-fölső, fent—fönt, repít— Töpít, repül-röpül, seprű—söprű (ezzel a 'szóval maga. Balassa sincs tisztában, mert a szabályok során hosszú ü-vel, a szótárban rövid ü-vel közli) és szeglet—szöglet. Mondákét alák helyes. Annyi nyelvfejlesztő bátorsággal azonban kellene hirnia egy szabálykodifikáló nyelvésznek, hogy az ilyen egy- értékü alakok közül a kevésbé szép alakok rült és már május 8.-án 6040 méter magasságban voltak, a Osamg Őse tövében, ahol a fő hegyi táborhelyet, felverték. Innen kellett a nagy ostromnak 'kiindulnia, persze közbenső táborhelyek segítségével, mert a még csaknem 3000 méternyi utat anélkül nem lehetett volna megtenni. t De már az északi nyereghez való felkapaszkodás is sokkal borzasztóbb volt, mint 1921-ben és nagy fáradságukba került, hogy a málhát a negyedik táborhelyre fel vigyék- Itt 7051 méter magasságban, jégpadóknak, kőfalaknak fantajsztikiusam széttagolt világában he lyezkedett el a tábor. Május 13.-iika volt a tá- borrverés napja. Május 17.-én a készleteket még tovább vitték előre Simát ezredes, a hegyi tábornak a parancsnoka, elérkezettnek látta az időt, hogy erős támadás induljon a kérlelhetetlen bástya eMenA feszültség és vállalkozási kedv a hosszú várakozás idején s végsőkig csigázta a hegymászók idegzetét. Most már égtek a vágytól, hogy végre komoly támadást indítsanak az óriás ellen. ' Maílory, SoownerweHl, Norton és Moshead május 19.-én elindultak aiz északi nyereg táborhely érői, a IV- szárny táborbál. Kilenc kulit, vitték magúikkal, de ezek fizikailag nem voltak jó áUlaipotJban, mert. az éjszaka folyamán kis mamimery-sátmkaI nagyon szorosan zárták el és így rossz levegőjük volt.. Reggelire spagettit ették, de ez 'kemény, csonttá fagyott volt és alig lebeelt elkészíteni. Az idő is rosszra fordul t. Mégis el indultaik és a gerincéten megindultak a hegycsúcs válla felé. 1 képcsőiket kellett törni az eljegesedett hóban, csakhamar az északnyugati szél is a nyakukba szakadt, ugy hogy végül ír kitérlek a keleti szárnyra és déliben 12 óraikor 7620 méter magasságban (HimSaja-re- leord!) felverték az V- számai táborhelyet, mert a fovábbnyomulásTa egyelőre gondolni, sem lohejtett. A kulik a négy angol számára gyorsan feláll i lottóik a két sáliraI. egy jeges platón, azután gyorsan vissza is mentek a negyedik számú laborba, magukra hagyva az angolok,al. A hideg és a viharok egyre erősödlek. Mind a négyen teljesen át voltak hűlve, sőt fülükön és kezükön máT a fagyás kétségtelen jelei mutatkoztak - Ebbein a magasságban maradtak az éjszakán át, ahol még soha ember nem járt, nem hogy éjszakázott volna. Az éjszaka folyamán a vihar jégesőt, és uj hava' hozott, d reggel az idő kissé jobbra fordult és így. kiküszöbölésére törekedjék. A magyar nyekv legnagyobb rákfenébe és etcsufitóija a* „«* hangok monotón tultengéoe. Egyesek szerint magánhangzóink hatvan százaléka „e". Meg kellene tehát ragadni a jó alkalmat és kimondani, hogy a színesebb hangképét adó vörös, pör, pönöl, föd alakok a szebbek, tehát helyesebbek. „A fél és fői váltakozva is használható — az egyhangúság elkerülés© céljából — inja Balassa — tehát „e" magánhangzó? ige mellett használjuk a föl alakot: fölemel, fölenged, de felönt fellök." Ez már gyökeres, szép, helyes megoldás. Ezt az elvet Irtilőnösen itt, Szlovénekén, kellene nagyon gyökeresen végrehajtani, mert üt a pa- lócos „fel" nagyon is fölösleges, pár dón, felesleges mértékben uralkodik a kiejtésünk fölött. Hasonlóképp lomtárba való anakronizmus a palóoos nyílt -ok, -ők, -jók, -jŐk személyrag, pl. házok, kezök, karjok, kertjük továbbá látniok, nézniük, tenniük. Balassa hangsúlyozza., hogy mindenütt -uk, -ük, -ju'k, -fűk végzet használandó. * A nyelvből Simonyi óta mindinkább kiszorulóban vett a visszahatóigeképzókböl a dz-hang s a helyét a z foglalta el. Balassa itt is visszaesik és a dz-t ott is favorizálja, ahol ma mór féMgmeddig ki is szorult, pl hara- pódzik, kéredzkedik, kapálódzík, akar ódzik, vakaródznk, lopódzik, mentegetődzfl-r. (Folytaink.) eWvoitárózták, hogy továblrmennek. de Marshead nélkül, meri ő teljesen ki volt merülve. Órákon és órákon keresztüli törte magát a három ember előre a begynyakon, de ez inkább siralmas előrevonezolása volt a testnek. Csaknem lépésről -lépésre meg kellett állaniok a lélékaésá zavarok miatt, mert oxigén-apparátusok nélkül mentiek. Lassanként erejűk kimerült, nagy fáradság szállott rájuk és végül is 8169 méter magasságban, 180 méternyire a váll alól viszafordulni kényszerültek— őrültség lett. volna — inja Mattory — erőnk végső határáig forszírozni a fekn úszást és az alkoholra vagy az energiára bírni a leszállást Itt ugyanis leszállás közben a test nem nyeri vissza erejét, mint az Alpokon. Bármennyire is szerettük volna, hogy még tovább mehessünk előre — s még volt. valami erőnk, mehettünk volna — az egyetlen okos dolog a visszavonulás volt. A magasságmérő 8169 métert mutatottNehéz szívvel tértek vissza az V. szánvu táborhelyre, ahol Morshead aggódva várta őket Mindent visszahagytak, hogy még a sötétség beállta előtt — négy-öt óra volt délután — elérjék a.z északi nyereg IV. számú tábor- bei yét. De a leszállás éppen olyan fáradságos volt., mint a felmászás. Sokszor kellett megál- lanőótk, hogy lélekzetet vegyenek. Morshead alig tudta vonszolná magát. Az uj hó csak növelte a veszedelmet s az egyik pillán atban csaknem elpusztultak, mert az egyik kdsá(klott és mindnyájukat magával rántotta volna, ha a negyedik idejében nem köti a leszúrt vas- lándzsára a kötelet. Ettől kezdve óvatosabban haladtak. Morshead minden lépésnél megállt és kétségbeesetten kapkodott levegőért- Csaknem összeesett, ezért támogatnánk kellett. Az este is leszállóit s fekete árnyakkal burkolta be a. rosszindulatú utat. Meggyuj'bották lámpáikat és dacosain haladtak tovább, le a feneketlen sötétségbe. Hirtelen leszakadt előttük egy hőgát, Öt méteres mélység tátongott előttük, kétségbeesésükben. teljes erejüikket megfeszítették és átugrottak rajiba Végül a lámpák is kialudtak, a gyertyák tövig égtek bennük. Már csak tapogatózva mentek, ami kor egyikük keze kötélre akadt, és elérték a sátrakat. Éppen éjfél volt. ijedelmükre nőm találtak főzőedényeket és az egész éjszakát kínzó szomjúságban keltett eltöltenlök. Még nagyobb kínok között, szállottak le másnap a III. számú táborhelyre — MorsiheadiTWk több ujjperecé leváJR - végül halálosan kimerfiifv mpgérkezlek • . . (Folytatjuk.) Nyolc férfi és egy no rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himáiaja-expediciójárói írja: VECSEY ZOLTÁN dr. A Maltory-csopori bravúrja — 8169 méteres rekord — A csúcsot nem sikerű! elérni —
