Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-26 / 95. (2316.) szám

1930 április 26, szombat. <I^GMtA\AGÍ^HTOLSEt 5 A nagybocskói véres husvétnak a két halálos áldozaton kívül több súlyos és 20—22 könnyebb sebesültje is volt A gyilkos Hilbert erdővéd és áldozata régi haragosok voltak — Részletes jelentés a héttői véres összeütközésről — Mi történt zőldcsütörtökön? Nagybocskó, április 25. (Kiküldött tudósitónktól.) Husvét utáni szá­munkban távirati jelentés alapján röviden be­számoltunk a nagyhocskói véres eseményekről. A megdöbbentő korcsmái gyilkosságról s an­nak végzetes következményeiről most részle­tesebben és a helyszínéről az alábbiakban szá­molunk be: A pálinka csütörtöki áldozata A nagybét csütörtökének áhítatát az esti órákban durva lárma zavarta meg. A booskói nagykorcsmában Krausz Vasyl ruszin gyári munkás, közismert izgága természetű ember berúgott. Mindig több és több pálinkát köve­telt a korcsmárostól, aki hitelbe nem volt haj­landó italt adni Krausznak, mire a berúgott ember dühében kitörte a korcsma összes ablakait. Az. előhívott két csendőr nagynebezen lefogta Krauszt és behurcolták a községháza fogdá­jába. A sok italtól eszét vesztett munkás itt tovább dühöngött, darabokra szedte szét a fogda vaskályháját, kitörte az ablakokat & da­rabokra hasította szét a fogda ajtaját. Futó­lépésben érkezett vissza a két csendőr, egyi­kük csititani próbálta a dühöngő részeget. Ki­váncsiak gyűltek össze a községháza előtt, mi­közben hirtelen két lövés dördült el. A fogdában az egyik csendőr agyonlőtte Krausz Vasylí. A csendőrök szerint Krausz Vasyl egy vasda- rabbal támadta meg őket, nem tudták lefegy­verezni s ezért lőtte le egyikük önvédelemből1. Nagyszombaton el ie temették Krausz Vasylt. Véres husvétvasárnap Husvétvasárnap ünnepi díszbe öltözött a falu. Lányok, legények járkáltak az uccákon, javában állt a muzsika, a tánc, minden korcs­mában idd ágáltak az öregek, mint mindig máskor ünnepnapon. A vasúti vendéglőben, a falusi „intelligencia" találkozóhelyén is több társaság szórakozott. Az egyik asztalnál csön­des kompánia kártyázott. A társaság tagjai: Prucz Iván erdőaltiszt, a nagybocskói tűzoltó­ság parancsnoka, Dostalek pénzügyőr, Zaléik csendŐTŐrmester, mindnyájan józan emberek voltak, velük ült a vendéglő tulajdonosa is. Este 7—8 óra között lépett be a vendéglőbe Hilbert Rudolf erdővéd, Prucz feljebbvalója, családjával. Hilbert és Prucz a régi ellenségek... A bekövetkezett tragédia megértéséhez is­merni kell azt a viszonyt, amely a két erdész között két éve fönnállott már. Hűbéri durva természetű ember, aki nemcsak alárendeltjei­vel, hanem a község minden lakosával a leg­rosszabb viszonyban volt s különösen gyűlölte a magyarokat és ruszi­nokat, trton-utfélen „buta disznóknak**, „ma­gyar kutyáknak** nevezte őket. Prucz Iván erdőaltisztet, a ruszin embert, a volt csendőrt különösképpen gyűlölte. Állan­dóan kifogásolta munkáját, ahol lehetett, szid­ta, ócsárolta. Múlt évben tettlegességben is ki­robbant viszálykodásuk. Prucz öccse esküvője alkalmából Weisz erdőtanácsostól 24 óra sza­badságot kért és kapott s vigan mulatott a la­kodalomban. A menyegzőre hirtelen Hilbert toppant be s felelősségre vonta Pruczot, ho­gyan merészel az ő enged elme nélkül szolgá­latából eltávozni. Prucz hivatkozott az erdő- tanácsos engedélyére, Hilibertnek ez nem volt elég, szidni kezdte Pruczot, a szóváltás mindjobban elfajult, végre Prucz alaposan fölpofozta Hilbertet és ki­dobta a lakodalmas házból. Hilbert ezt nem tudta Prucznak megbo­csátani. Uton-utfélen hangoztatta, hogy eiteezi láb alól Pruczot. Ha a korcsmában egy kicsit jobban fölöntött a garatra, vérbenforgó szemekkel, töltött puskával kereste Pruczot s mindenkit, „ru­szin—magyar kutyát** lelövéssel fenyegetett. Farkas Mór bocskói kereskedő, akit egy alkál­lommal szintén le akart lőni, föl is jelentette Hilbertet fölötteseinél, a följelentés eredménye lett, hogy Hilbertet külső, erdei szolgálatból belső szolgálatra rendelték s fegyverét el­vették. Eldördül a gyilkos revolver... Husvét vasárnapjának estéjén, több tanú vallomása szerint, Hilbert kezében tartott re­volverrel lépett be a vendéglőbe. Ahogy fele­ségével belépett a vendéglő helyiségébe, az Asszony minden apropos nélkül megjegyzése­ket, sértő kijelentéseket tett Pruczra. Prucz egy ideig tűrte ezt, majd fölkapott egy széket « kikérte magának a sértegetést. — Dajte me po x>j! '•Hagyjatok bókén!) —, szólt a szerencsétlen ember, akinek ez volt az életben utolsó szava. Hilbert revolveréből eldördült a gyilkos lövés. A gyilkos két lépés távolságból, az előre ke­zében tartott revolverből célozva lőtt. A golyó Prucz jobboldali tüdején keresztül át­ütötte a szivét, a bal tüdőn jött ki s azonnali halált okozott. Prucz egy jajszó nélkül, holtan terült el a földön. A gyilkos erdővéd kirohant a korcsmából. Egyenesen a csendőrségre szaladt s ott jelen­tette, hogy „önvédelemből41 lelőtte Prucz Ivánt. „Akarom látni a halotti gyertyákat..." A csendőrség letartóztatta Hilbertet s rögtön a Nagybocskótól háromkilométernyire fekvő Lonka község csendőrörsére szállította. Az ál­dozatot a helyszínén hagyták s természetsze­rűleg várták a hatósági bizottság kiszállását. A vasárnap éjszaka és a hétfői délelőtt már mutatta, hogy a község lakossága között fői­ütötte fejét a nyugtalanság. A gyűlölt Hilbert gyilkosságát mindenfelé fölháborodva tárgyal­ták. Husvét hétfőjének délutánjára, mikor már a boncolóbizottság elvégezte munkáját, állapí­tották meg a temetés idejét. Pruczot az egész község ismerte és szerette, ünnepnap is volt, természetes, hegy 5—600 főnyi gyászoló tö- meg gyűlt össze az állomás előtti raktárnál, amelyben fölravatalozták Prucz holttestét. Itt volt Prucz öccse is. A TaktáT előtt két csendőr szurony osan állott őrt. Az áldozat öccse tisz- tességtudóan hozzájuk ment s kérte őket, en­gedjék be bátyja holttestéhez: — Meg akarom nézni, égnek-e a halotti gyertyák, — mondotta. Argyellán Lipót keresztényszociailista titkár is be akart menni, az őrtáló csendőrök őt be is engedték, Prucztól azonban megtagadták ezt. Kéri elés, majd szóváltás keletkezett s ek­kor robbantak ki a véres események. Hogyan? A csendőrség szerint először a tömeg kez­dett köveket dobálni, erre feleltek sortüzzeL A helyszíni tanuk vallomása alapján a követ­kezőkben rekonstruálom az eseményeket: Prucz öccse és az őr tálló csendőr között he­ves szóváltás támadt s eközben Prucz megfogta a csendőr fegyverét. A csendőrök riadót kiáltottak, a tömeg fenye­getően tódult a raktár felé, 10—12 csendőr rohant ki, a parancsnok vezényelt és eldör­dült a sortüz. Kétségbeesett orditozás, -borzalmas pánik tört ki, a fölizgatott tömeg kőzáport zúdított a csendőrök felé. A csendőrparancsnok rohamot vezényelt. Asszonyok, gyermekek, férfiak egy­mást taposva menekültek erre. Két perc múlva üres volt a térség s csak a súlyos sebesültek fetrengtek vérükben az ucca porában. Az ál­lomás előtti kőrakásnál holtan feküdt Hucska- nyuk József munkás. Fejlövést ikapott, azonnal kiszenvedett. Kosara Vaszelya ruszin asszony -súlyos tomporlövéssel vonagiott a porban. Tőle pár lépésre vérében fetrengve egy 10 éves gyermek. A közeli házakban pedig elbújva könnyebben sebesült emberek. Mennyi a -sebesültek -száma? Nem lehet meg­állapítani, mert az emberek félnek jelentkezni. Körülbelül 5—6 súlyos sebesült s 20—22 könnyebb sebesültje van a végzetes ese­ménynek. A csendőrök közül négyen sebe­sültek meg. Hétfőn éjszaka szólt a telefon, működött a táviró s reggelre 200 csendőr -szállta meg a községet. Kedden reggel kihirdették a részle­ges statáriumot. Az uccákon 8—-10 főből átló , járőrök cirkálnak. Morva löldmiiveslegény a mandzsuriai hadsereg egyik tábornoka? A Ceské Slovo szerint Csagásek lisnai földmivesfiu nem Csangkájsek tábornokkal azonos, hanem egy másik kínai generálissal április 25. Mintegy két évvel ezelőtt va­lósággal világszenzációvá nőtte ki magát az a kassai hir, hogy Feng, a kínai keresztény tábor­nok neon lenne más, mint egy évekkel ezelőtt Eperjesről elszármazott Fengya nevű ember. Fény­képek garmadája látszott emellett szólni, továb­bá megtévesztő hasonlatosság is és számos való­színűsítő adat, de végül is kiderült, hogy Fengya jelenleg Amerikában él és az amerikai hadsereg őrnagya. Most hasonló esetről számol be a Ceské Slo-vo egy másik kínai tábornokkal kapcsolatban. A lap szerint nemrégiben olyan hirek terjedtek el, hogy Cangkajsefc kittai tábornok a Prerati melletti Lísná községből származik és az ezen a vidéken eléggé elterjedt Csagásek névre hallgatott, mielőtt kínai tábornok lett belőle. A lap ezt a feltevést tévedésnek minősíti, s azt írja a továb* biokban, hogy Csagásek morva főldmiveslegény nem azonos Osangkájsekkel, hanem ugyancsak tábornok a mandzsuriai hadseregben. A C. S. ez irányban kutatott is Prerau vidékén s megalapította Csagásek legközelebbi hozzátarto­zóinál, hogy a fi-u 1914 elején közkatonaként vo­nult ki az orosz hadszíntérre. Hamarosan fogság­ba esett 8 a fogságból Kelet-Ázsiába szökött ki. Ott vala­mely törzsnek lett a vezére, s végül a mandzsu­ra! hadsereg tábornoki méltóságáig vitte. Ho-sszu évekig semmi hir sem jött felőle szülőfa­lujába, csak alig két-három évvel ezelőtt kapták meg hozzátartozói első leveleit, amelyekben arról értesítette őket, hogy életben van és egy bennszülött törzs vezére. Megírta azt is, hogy megh-ázasodott és két gyér* meke van már. Aztán arról a szándékáról is em­lítést tett, hogy mihelyt időt tud rá szakítani, ha­zanéz szülőfalujába, ahol nevén ma is áll egy egyemeletes kisebb ház és huszonöt hold föld van nevére bejegyezve. A kékkői járási főnök malma ellen tervezettdinamitmerényíet a bíróság előtt A honkurrens molnárok egyszerűen légbe akarták röpíteni a nagyszalatnai malmot — Összesen hatévi börtönre Ítélték a merénylet három tervezőjét Besztercebánya, április 26. A besztercebá­nyai kerületi bíróság esküd tb írósága tegnap tárgyalta a Maliarik kékkői járási főnök nagyszal aknai malma ellen tervezett dinamíit- merénylet ügyét. Maliarik a malmát egy Marké József nevű molnárnak adta bérbe, ami ellenszenvet váltott ki Danielik Pálnál és fiánál, akik­nek a közeli Csalányosbam van malmuk. Danielikék ugyanis veszedelmes konkurnen- ciát láttak a szalatnai malomiban s ezért igye­keztek valahogy megakadályozni a malom működését. Ennek a „legalkalmasabb" mód­ját abban láttáik, ha a malmot dinamittal egyszerűen felrob­bantják. Mikor tervük megérlelődött, utánanéztek Va­lakinek, aki vállalkozna a veszedelme? fel­adat végrehajtására. Emberüket meg is talál­ták Holik Károly munkanélküli munkás sze­mélyében, akinek busás jutalmat ígértek. Előbb 40.000, azután 15.000, végül pedig 10.000 koronával akarták jutalmazni a ma­lom légberöpitését. Holik vállalkozott a feladatra, de társat kért ma­ga mellé azzal, hogy nem ismeri ki magát eléggé a robbanóanyagokban. Erre egy Bálint nevű magyar emigránshoz utasították, akinek szintéin hajlandók lettek volna megfizetni „csekélyke fáradságát". Ho­lik valóba* fel is kereste Bálintot és elébetárta neki a tervet. Bálint roppant gyanúsnak találta az egészet és említést tett róla barátjának, BLaskovies tanítónak, aki viszont Maliarikkal közölte. Blaskovics azután megkérte Bálintot, hogy szinleg menjen bele Dánielek tervébe és igyekezzék bizonyítékokat szerezni elle­nük. Bálint éhhez képiest cselekedett, többször tár­gyalt Holikkal és Danié lakókkal s tárgyalá­sairól mindig értesítette a csendőröket, akik Csizí jód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust a fürdőigazgatóságtól Csizfürdőn. olyankor állandóan a közelben tartózkodtak. Az egyik ilyen találkozást, amely Holik Laká­sán folyt le, kihallgatta a losonci állam rendőrség egyik dietektivjie, egy másik összejövetelről pe­dig a csendőrök szereztek közvetlen érte­sülést. Bálint aprólékos gondossággal készítette a csapdát az összeesküvőknek, hogy miniéi könnyebben lehessen rájuk bizonyítani szán­dékukat. Amikor Bálint már írásbeli bizonyítékokat is szerzett a JELVÉNYEK Irta; KARINTHY FRIGYES Ezek a mindenféle apró gombocskák, karikák, keresztecskék, amiket némely ember a gomb­lyukába tűz, jelezni vele, hogy ehhez vagy ahhoz az egylethez meg társasághoz tartozik, tehát asze­rint bánjanak vele. Jelvények. Eleinte többnyire csiak a tornaklubok tagjai hordták, az ember tisztelettel nézett az illetőre, hogyne, a Hordóugró és Zsákfutó, valamint Lek- városkenyérevő Péceli Tornakonföderáció rendes tagja hordhatja csak azt a bizonyos vörös négy­szöget zöld alapon, a gomblyukban — legalábbis őrnagyi rangnak felelt meg ez a disztinkció. Aztán divatba jöttek másfajta jelvények b. Az Üdv Hadserege is jelvényt hord, bűvös kört vonván minden hive köré, noli me tangere. Külön jelvényük van az esperaniistáknak, ar­ról ismerik meg egymást, ha szóbul nem értenek. Jelvényt hordanak dalárda tagjai, jelezvén, hogy nekik szabad. Jelvényt hordanak az autóklub tagjai, hogy el ne gázolják egymást. Páneurópa hivei, hogy meglátva egyik a másikat, egymás nyakába borulhassanak — és jelvényt külön-kü- lön az ébredők és a cionisták, hogy véletlenül ne boruljanak egymás nyakába. Legújabban egy szinház tagjai fe hordanak kü» lön jelvényt. Szó van róla, hogy ugyanennek á színháznak a közönsége is jelvényt kap a szín­háztól. De ez mind nem elég. Milyen könnyen el lehetne Igazodni a világban, hogyha ez a jelvényhordás kötelezővé válna és mindenki ruháján hordaná e világban való hely­zetének, meggyőződésének és hovátartozásának nyilt bevallását. Egész kis táblácskát lehetne hor­dani a gomblyukban, különféle jelzésekkel, mint az autók. A jeggyürü is jelvény elvégre, de nem eléggé világos. Jelezni kellene, megfelelő jelvénnyel, hogy boldog vagy boltogtalan házasságban él-e az illető. Jelvénnyel kellene jelezni, hogy milyen a politikai meggyőződésem, ha már autóin nincsen, hogy milyen jármüvei gázoltatom el magam a leg­szívesebben, hogy a szabad verseket szeretem-e jobban, vagy a rímeseket, hogy jó embernek tar­tom-e magam, vagy rossznak és hogy sem tartó* zom semmiféle egylethez. És egyáltalán. Ki kellene már találni valamiféle jelvényt annak a dokumentuinálására is, hogy az il!eíő a.r lói származik, anya szülte és csodálatosképpen em­bertársnak érzi magát abban a korban és azon a helyen, ahol és mikor ezt a jelvényt hordja. készülődésekről, a csemdörség múlt év áp­rilis 16-án letartóztathatta, az egész társa­ságot. Holiik beismerő vallomást tett, de Danielikék tagadásiban voltak és azt állították, hegy Ke­lik volt az, aki fölkereste őket azzal, hogy hajlandó Maliarik malmát a levegőbe röpí­teni. Az államügyészség mindhármukat vád alá helyezte s az üggyel most foglalkozott a besriercebányai esküdtfoiróság, A tárgyalá­som, amely igen izgalmas volt és a reggeli éráikig el­húzódott, Holik beismerő vallomást tett, míg DamieM- kék csak részben ismerték be a dinamitme- rénylet tervét. A bíróság a reggeli órákban hozta meg ítéletét a marasztaló verdikt alap­ján és id. Danieliik Pált kétévi, ifjabb DamielÜk Pált háromévi, Holik Károlyt pedig egyévi börtönre ítélte el.

Next

/
Thumbnails
Contents