Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-26 / 95. (2316.) szám
4 1980 ApriBs SS, psomhat Maréing amerikai elnök halálának titkai Means detektív emlékirataiban feltárja az amerikai politika fertőjét — Hmdmg elnök rángatott báb volt egy lány és egy kalandorcsoport kezében Newyork, április’ 25. Az elmúlt napokban szenzációs könyv látott Newyorkban napvilágot. A könyv megdöbbentő leleplezéseket tartalmaz Harding amerikai köztársasági elnök bét év előtti haláláról és ez már a második eset, hogy az amerikai chronique scan- daleüse az elhunyt elnökkel foglalkozik. A könyv, amely a „Harding elnök különös halála" címet viseli, B. Means detektív feljegyzéseiből meriti anyagát. Means az igazságügyminisztérium szolgálatában állott és annakidején Harding elnök felesége fogadta fel, hogy ura testi épségére felügyeljen. Amit a könyv feltár, egyetlen visszataszító képben sűríti össze az amerikai politikát minden céljával és eszközével egyetemben, ahogyan a fenkölt Fehéz Ház díszes kapuja mögött láthatatlanul gyakorolják. A könyv pontosan beszámol azokról a feladatokról, amelyekkel Hardúmgné a detektívet megbízta. Means első feladata az volt, hogy visszaszerezze egy jós nőtől azokat az írásban átnyújtott kérdéseket, amelyeket Har- dingné terjesztett a jósnő elé férjére vonatkozólag, de a jósnő vonakodott azokat visszaadni. A vad amerikai filmekből ismert legfantasztikusabb eszközöket vették igénybe, hogy az írásokat visszaszerezzék; álkulcsok, elvágott telefondrótok, egy néger leánnyal kötött szerelmi viszony7 szerepelt az ügyben.. Harding- né ugyan a detektívnek nem mondta meg, bog': férjéről van szó, hanem azt állította, hogy fiatal leányálmainak mesebeli hercegéről kérdezősködött a jósnonél és ezért a nagy igyekezet az írások megszerzésére. Sajnos, az „álombéli herceg" más hercegnőkre is pazarolta szíré sugarait. Means megdöbbentő színekkel ir le egy éjszakai bankettet, amelynek vége felé mindenki csak úgy hajigálózott a poharakkal és palackokkal. Egy leányt súlyosan meg is sértettek a vad játék köziben. „Láttam Harding elnököt, — Írja Means — amint neki támaszkodott a kandallónak. Testőrei a közelében állottak. Az elnök borzalmasan nézett ki, teljesen megzavarod©tt ember benyomását keltette. Odasugtam a szomszédomnak, hogy jó lenne az elnököt minél előbb kivezetni ebből a teremből, de azt felelték nekem, hogy7 senki sem kedvelte any- nyira ezeket a késő éjszakai lakomákat, mint maga Harding elnök". Az elnök felesége ezután megbízta a die- tektivet, hogy gyűjtsön össze minden adatot Hardingnak egy leányhoz való viszonyáról, akinek az elnöktől gyermeke is született. Megállapítást nyert, hogy a leány révén pénzemberek és kalandorok csoportja, amely állandóan körülvette az elnököt, nyomást gyakorolt rá, hogy segítségükre legyen és ne zavarja piszkos üzelmeiket. Maga Hardingné igy jellemezte azt a csapdát, amelyben Harding állandóan fogva volt: „Minden roppant egyszerű volt... Az elnöknek ki kellett volna adni a parancsot, hogy vizsgálat tárgyává tegyek a Sherman- féle trösztellenes törvény megsértését, — mire a tőzsde megingott volna és a banda mérhetetlen vagyont vágott volna zsebre a zavaros helyzetben". Means maga úgy ka rak téri zál ja Hardíngot, hogy egy civakodó, nyelve? nő és néhány kíméletlen kalandor vasfogója szorongatta. Egy nap szem- és fül tanú.ja volt egy beszélgetésnek, illetve sokkal inkább veszekedésnek, amely az elnök és Jass Smith, az egyik bandatag tözött folyt le. A vita végén Smith megfenyegette az elnököt, hogy mindent elárul a feleségének. Azonban már nem jutott el Hardingnéhez, átlőtt halántékkal, holtan találták szobájában. Means, aki látta Smith tetemét, felkiált: „.fess Smith öngyilkos lett volna? Soha!" A kalandorcsoport azonban mind szorosabbra és szorosabbra nyomja a fogót Harding körül. Akkor azonban Hardingné igy nyilatkozik: „Nem jön az özönvíz, Means. Én, egyedül én uralkodom itt 1“ Ez közvetlenül az aljaskai kirándulás előtt hangzott el, amelyen Harding elnök meghalt. Az Aljaskáról való visszatérés után, amikor sikerült elnyomni a suttogó szóbeszédet, Hardingné igy nyilatkozott Means előtt: „Elfogtam egy levelet, amelyet a férjem annak a leánynak irt. Nem sajnálom, hogy a levelet elfogtam. Egyedül voltam az elnökkel ... mindössze vagy tiz percig csak. Abban az órában be kellett adnom férjemnek megszokott orvosságát. Kiitta. Aztán lefeküdt. Hirtelen szélesen kinyitotta szemét, feje megingott és egyenesen az arcomba. meredt. Ott álltam az ágyánál". Meanst az egész bonyodalma? ügy-bői börtönre ítélték. A közvélemény áldozatának mondja magát. De kiheverte, mialatt „-sok mindenkit örökre elhallgattattak." Ez a könyv, amely fantasztikusabb minden filmnél, a végén névsort közöl mindazokról, akik összeköttetésben állottak Harding bandájával és ma már halottak. Számos névnél ott van zárójelben: „hirtelen meghalt" és a „hirtelen" szó kurzív betűkkel van szedve. Azok egyike, akikről Means feljegyzi, hogy hirtelen halállal haltak meg, maga Warren G. Harding is, az Északamerikai Egyesült Államok elnöke. M csaliéf£$sl — kivándorolnák! Egy taffiráirpárti iap ss&msm iteuMiia a maradék- birtok-rendszer végzetes következményeiről Prága, április 25. A szociáldemokrata Ro- botnické Novinyból vesszük az alábbi sorokat: — Amikor a keresztény világ öröm teljes hapeluját énekelt a világ Megváltójának föl- támadása alkalmából a Csallóközön több család azon siránkozott, hogy uj kálváriámra kell lépnie. Hétfőn délután nagy tolongás volt a csütörtökszerdahelyi állomáson, gyermekek, felnőttek, öregek jöttek búcsúzni övéiktől. Kilenc család szállt be a vonatba, hogy Kanadába utazzanak. A földreformban csalódottak csoportja volt ez. Öt évvel ezelőtt jöttek erre a helyre, mint a Bunamente ör- állói, abban a reményben, hogy a földreform révén megkönnyebbül életküzdelmük ebben a fölszabadult hazában. Nagy ünnepségek között alapították meg a Hviezdoslava, Miloslava, Hodzsovo stb. hangzatos nevű telepeket. Némelyik telep megtartotta régi tanyanevét mint pl. Alzsbetinov. De akárhogy is nevezzék a telepet, mindegyiken egyforma nehéz az élet. Igazak Havlicsek szavai: Akinek kevese volt, azt nagy piócáik szitták. — A Csallóközön a telepesek közé maradékbirtokosok ls kerültek éspedig volit miniszterek, vagy pedig az 1926—29-es rezsim minisztereinek rokonai. A telepeseknek kezdetben nagyobb földdarabokat ígértek, hogy gazdasági tekintetben a saját lábukra állhassanak. Azonban ezideig hat, nyolc, tiz katasztrá- lis holdat tevő parcelláik vannak, melyek az életfon tartásra nem elegendők. Ellenben kizárják annak lehetőségét, hogy az illető más munkanemmel kereshessen, így nőnek az adósságok, az adósságok kamatai fölemésztik a földhivatalhoz befizetett összegeket és szemmel láthatólag közeleg a katasztrófa. A telepesek gazdasága sorra bukik. Mert a zöld asztalnál rendelkező agráriusok mostohán intézik azoknak az agráriusoknak a kéréseit, akik nehéz munkával harcolják életharcukat. S ezért a Csallóközön uj jelszó hangzik föl: El ebből a paradicsomból! A vagyon még megmenthető maradványaival föl az útra egy másik világrészbe! Á maradékosok itt maradhatnak. Nekik könnyebb a dolguk. A gazdálkodáshoz nem kell érteniük, arról f ondoskodik a bérlő, aki kifizeti nekik a ialkudott bérösszeget, vagyis a munka eredményén osztozik a szerencsés uj birtokossal. Ehhez a híradáshoz valóban neon kell kommentár... Felőli hajfürtje és utolsó kézirata A Kisfaludy Társaság ereklyetárának ismeretien kincsei Budapest, április 25. Ezelőtt öt év.vei, 1925 tavaszán ismertettem Szendrey Júlia kéz- irati hagyatékát, amely a sors különös kedvezéséből akkor az én kezembe került, öt év óta az igy szerzett nyomon tovább kutattam és meggyőződtem róla, hogy Petőfi Juliskájának a problémája, amelyet az irodalomtörténet Petőfi hitvesének a megbélyegzésével végleg el intézettnek tekintett, megérett a paraj Pásra és a teljes revízióra. Kutatásaim során ez év március 26-án eljutottam a Kisfaludy Társaságba is. A nyomot, amely ide vezetett, a társaság 1889-iik évi Évkönyvében találtam, ahol az ülésekről szóló jegyzőkönyvi kivonatok egyikében azt olvastam, hogy Geist Gáspár ur a társaságnak ajándékozta Petőfi István tükrös ládi- Icáját, amelyben Petőfi Sándornak és Júliának több kéziratát és egyéb ereklyéjét őrizte Petőfi öccse. A társaság akkor köszönettel tudomásul vette az ajándékot, de sohasem ismertette a ládika tartalmát. Petőfi István 1880-ban halt meg s kézirat- gyűjteményét, amelyet az 1872-ben elhunyt Petőfi Zoltán után örökölt, végrendeletében a Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. Erről a Iádikáról azonban nyilván megíeiliedike- zett « igy maradt a ládika Csákón, ahol István Geist Gáspár földbirtokosnak az intézője volt' Ezt a ládfikát felkeresni mentem én az Akadémiáiba, ahol a Kisfaludy Társaság szobájában Szabolcska Mihály, a költő és Kékii Lajos, az irodalombörtémetiró, a társaság két titkára, a legnagyobb előzékenységgel a kezemre járt, hogy az ereklyéket megvizsgálhassam. Égy Wortheim-szekrényben őrzi a társaság kéziratos ereklyéit, amelyeknek anyaga jórészt még feldolgozatlan. Kinyitottuk a szekrényt. Azonnal szemükbe ötlött egy kis ladiké. Kiemeltük a szekrényből és kinyitottuk. A födele belülről tükrös volt és a ladiké első pillantásra dohányos doboznak tetszett, mert volt benne szivarszipka, szivarvég és dohányul ara,dék is. Éhből a lomból kezdtük ki | emelni egymásután az elságult kéziratokat. Az első lelet Petőfi Sándor két utolsó levelének az eredeti kézirata volt, a két híres marosvásáubedyi levél, amelyet Petőfi a segesvári csata élőit t irt Vásárhelyről Tordán hagyott feleségének. Az egyiket 1849 julius 22- én, a másaikat 1849 julius 29-én, tehát halála clőitt két nappal irta s igy ez a két levél Pe- trfiniek az utolsó ránkmaradt kézírása. A két levelet Júlia őrizgette és halála előtt, 1866-ban fiára, Zoltánra hagyta- Zoltán vidéki várdombjain magával hordta édesapjának ezt a két levelét és Török Károly nevű barátjának megengedte, hogy ezt a két levelet lemásolhassa. Zoltán halála után Török a másolatot a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta e a lóét levél szövege ebből a' másolatiból vált ismeretessé. Mást előkerült a két eredeti lóvéi, amely 1889 ót.a a Kisfaludy Társaság ereklyetárában lappangott. Ferenci Zoltán nagy Petőifi-élet- rajzában és Havas Adolf hatkötetes nagy Petőfi -kiadásában .a múzeumi nem teljesen pontos másolatból közölte a két levelet s igy 1896-ban, amikor munkáik megjelenítek, még nem volt tudómásuk az eredeti levelek bodrié térőL A következő ereklye, amelyet a lád’ifcáibőfc kiemeltem, egy levéliboriték volt ezzel a felírással : Petőfi ZoUámvak tízéves kordban. Ez a címzés Júlia kézírása volt. A boríték piros pecséttel volt lepecsételve, Petőfi Sándor (P S.) ismert pecsétgyűrűjével. A bordókban egy összehajtogatott levél volt- A levélben két hajfürtöt találtam, fekete selyemszállal átkötve. Az egyik Petőfi Sándor hajából való fekete fürt, a másik Júlia hajából való gosztenyebama fürt. A lévőiét Júlia irta 1850 április 4-én Erdődön. Ismeretlen végrendelete volt ez a levél, amelyet akkor másféléves csecsemőfiá- hoz intézett. Júlia Pestre indult s öngyilkos akart lenni t megrendítő pársoros levelében beletette Petőfi és a maga hajfürtjét is emlékül kisfia számára. Ezt és Petőfi fényes nevét hagyta örökül Zoltánnak. A végrendelet szövege a következő: L Kedves fiam! E sorok az első és utolsók, mellyeket anyád hozzád intéz; midőn elolvasod e szavakat, már akkor sem apád, sem anyád. Egyetlen örökségedül nem bírsz tőlük egyebet csak nevedet: de azt ne feledd el soha, hogy e név: Petőfi! Apád nagygyá, fényessé tévé; te legalább őrizd meg minden szennytől, minden folttól. Emlékül hagyom itt neked az ide mellékelt hajat. Míg ereklyeként őrized, jele leend, hogy nem vagy méltatlan szülőidre; ha egykor nem bírna beccsel előtted, égesd el és változtasd el nevedet, mert ha nem leend szent előtted apád, anyád emléke, úgy bitorlója vagy nevüknek; akkor csak vérök lenne a tiéd, de leikök idegen maradna tőled. Legszentebb áldása anyádnak tegyen jóvá. boldoggá. Petőfi utolsó kézírása és Petőfi hajának egy fürtje: ezek voltak a ládika megbecsülhetetlen ereklyéi, amelyek holléte 1889 óta teljesen feledésbe merült. A ládika még számos más kincset is rejtegetett. Ezeknek jelentősége azonban nem vetekszik az előbbiekével, bár Petőfi és Júlia élet- írói számára az utóbbiak is igen fontosaik. Mikes Lajos. Vidám rovat A nagy vállalat elhatárolta, hogy minden munkását árával látja el. A* egyik főtiszt viselő háromszáz nikkelórát rendelt egy órásnál. Rendelés után az órás megjelen a főtiszíviselőnél és mély reverendával átnyújtott neki egy aranyórát — Engedje meg, hogy az üzletkötés emlékére ezt a kis ajándékot átadjam ennek, — mondotta. A főtisztviselő ridegen válaszolta: — Nagyon sajnálom, de én senkitől sem fogadhatok el ajándékot. Az órás nem jött zavarba: — Rendben van. Eladom önnek ezt az órát 50 koronáért. A hivatalnok a kezébe vette az értékes aranytárgyat, alaposan megnézte, aztán igy szólt: — A minőség és az ár megfelel. Legyen sz/rcs szállítson nekem ebből 25 darabot. * Hars zovivnán ak, a híres táncosnőnek most főágnak megjelenni Párisban a memoárjai. Abban meséli, hogy egyszer valaki megkérdezte a társát, Nizsinszkit: — Hogyan van az, hogy olyan sokáig a levegőben tud maradni? — Semmi sem könnyebb annál, — felelte Nizsmszlűi; — Az ember fölugrik és amikor elég magasan van, ki-s szünetet tart . • . ★ Jászai Mari, minden idők egyik legnagyobb és legzseniálisabb heroinája, elsősorban mély, zengő orgánumának szépségével cs férfias erejével tii;:l fel. Róla mesélik ezt a kedves kis történetet, mely halála előtt néhány évvel, még a háború idején játszódott volna le: Jászai egy Ízben sétája közben vak katonával találkozott. A nagy művésznő állandóan a sebesültek között a kórházban tartózkodott és rendkívül részvéttel viseltetett a bábom áldozataival szemben. Jászai meglátja a vak katonát, néhány szóval vigasztalni próbálja a szerencsétlent, majd egy koronát ad neki a következő szavak kíséretében: — Fogadja el ezt a csekélységet tőlem, stégé ry szerencsétlen katonám! A vak katona fegyelmezetten szalutált és igy szólt: Köszönöm alázat fal tábornok ur. h>RX<iAlAÓA<AARHl RUAK W\kojJZonoorakiáliltas j Kosice, Zilina, M N I. P ¥ K O T j r°rpg utcn* *63!°ta’ ”Musika“ Hangwterház. WÍSá«SÍ8ÍifÍS 2Oai9OFdÍ068 j
