Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-23 / 92. (2313.) szám
1930 április 23, szerda. KMiEWSimHBSWaBEWfcW.^^ ^i^cm-AVací^ar-hiriiAP DMrifÖ' m román latemplomban A nagypéntekiImmeníáeió miatt kigyulladt Costesti falu öreg iatemploma és IIÖ ember benneégetí Gyertyávalí a kezükben mentek az emberek az istentiszteletre s az egyik gyertya lángjától meggyulladlak a papírból készített koszorúk — Egyesien ajtó volt a templomban s az is beleié nyílott Csak három ember tudott kimenekülni a máglyából — Tizenöt perc alatt folyt le a tragédia Bukarest, április 22. Az argesmegyei Costesti tahiban Nagypéntek éjszakáján 11 óra tájt olyan szerencsétlenség történt, amelyhez foghatót ököritó óta nem jegyzett fel a krónika. A falu templomában nagypénteki Iámé ntációra gyűltek össze a hívek s az egyik ember vigyázatlanságából lángba borult felettük a templom. Százötven ember pusztult el a borzalmas máglyában, köztük hét pap, a falu bírája és összes módosabb gazdái. A rettenetes tüzkatasztrófáról azonnal jelentést tettek a belügyminisztériumnak s az inspek- ciős tisztviselők telefonon értesítették a kormány Bukarestben lévő összes tagjait, akik közül Anghelescu belügyi államtitkár még az éjszaka folyamán kiutazott Costestibe. Megszólalnak a kereptmi A döbbenetes tragédiáról a következő részleteket jelentik: A regáti ortodoxoknál az a szokás, hogy nagypéntektől husvét első napjának délelőttiéig majdnem egyfolytában tart az istentisztelet. Különös módon megünneplik nagypéntek napját, amikor megszólalhat a kereplők és szüntelenül kopognak és csergenek a feltámadás ünnepéig, husvét elsőnapjának hajnaláig. Az arges-megyei Costesti faluban, amely Pitesti városához van közei, nagypéntek estéjén körülbelül százötven ember tartózkodott a templomban. Az Istenháza szegényes épület, mert maga a falu is meglehetősen szegény. Mindössze ötszáz lakója van. Az istentiszteleteket a több mint százéves, fából készült düledező templomban tartották, amelyet azonban az állitat és a vallásosság a primitív nép módja szerint csinosított, szépített. A regáti templomokban nincsenek padok. Csak oltár kőiül szokott egy-két pad lenni, ahova az öregebb emberek telepednek le. A nép a templom nyílt terén állva és térdepelve szokott imádkozni. Kezükben tartják a szent zászlókat, a falat pedig ikoanákkal, koszorúkkal, gyertyatartókkal, kendőkkel, díszítik. Ez mind gyúlékony anyag. Ököritó minden borzalma megismétlődik Costesti faluban két pap tartotta az este a siratás istentiszteletét. A falu nőne az oltár körül térdepelt és Jeremiás siralmait énekelte. Szokás szerint minden felnőtt ember gyertyát hozott a kezében és az istentisztelet alatt a gyertyák égtek. Az egyik férfiú, aki a fal mellé került, a gyertyát igen magasra emelte s a láng belekapott a falra felakasztott papírból készült virágkoszómba. A száraz és gyúlékony anyag pillanatok alatt lángbabori- totta az egész templomot. Az emberek ijedten ugráltak fel és természetesen mindenki a kijárat felé rohant. A templomnak egyetlen ajtaja volt és az befelé nyilott. A tömeg részéről megnyilvánuló nyomás a csak félig nyitva levő ajtóra hatott s a következő pillanatban el volt zárva az egyetlen menekülési ut a fojveszetten tolongó tömeg elől. Ekkor már kendők, zászlók, ikoanák is égtek és nem telt bele egy fél perc sem s már a templom fagerendái is égni kezdtek. Egy lánynak, aki az oltár mellett állott, lángot kapott a ruhája. Édesanyja, aki a lány mellett volt, félig őrülten rohant az ajtóhoz és azt ezzel a kiáltással: — Senki sem megy innen ki addig, amig a lányomat meg nem mentitek! — becsapta. óriási kavarodás támadt Előzőleg még néhány embernek, aki közvetlenül az ajtó mellett állott, sikerült kimenekülnie. Ezután azonban a végzetes ajtó bezáródott, az emberek mind nagyobb tömegben nyomultak neki és önmaguk torlaszolták el megmenekülésük lehetőségét. A férfiak a gyermekeket tiporták le, közben a tetőzet égett a füst betöltette a szűk helyiséget, és a bezsufolódoít emberek felé pedig feltar- tézhatatlanul kinyújtotta kezét a halál. Leírhatatlan jelenetek játszódtak le a templomban. Az emberek egymást taposták, tépték, marcangolták és mindenki az ajtóhoz akart jutni abban a hiedelemben, hogy majd ő ki fogja tudni nyitni az egyetlen menekülési utat. De az ajtó nem engedett, körülötte feltorlódtak az emberi testek, a templomot füst és lángok töltötték meg s a beszorultak kétség- beesetten rikoltoztak, jajgattak, ordítottak. A lángok az oltárhoz értek és a tető kísértetiesen recsengni kezdeti Sok asszony megőrült, a férfiak pedig kézzel-lábbal igyekeztek a kijárás felé, menekülés köziben nem törődve a tehetetlenül támolygó gyermekekkel. Az őrjöngő égő tömeg egymást rúgta, harapta, hogy végül a füst fojtogató erejétől eszméletlenül roskadjon már előbb erre a sorsra jutott sorstársaihoz. Az a néhány ember, aki kimenekült, őrült kétségbeeséssel szaladt a faluba és hívta segítségül a lakosságot. A mentés minden kísérlete azonban hiábavaló volt. Az ajtót nem lehetett kinyitni é3 tehetetlenül kellett nézniük, hogyan ég porig az ístenháza és hogyan pu zülnak el hozzátartozóik, akiknek "őrült ordítása kihallatszott az égő épületből. Nincs fecskendő ... A mentési munkálatok során egy igen kellemetlen incidens is játszódott le. A falusi csendőrőr.svezető, amikor értesült a katasztrófáról, azonnal az állomási épülethez szaladt, hogy a vasúti raktárból megkapja a tüz- fecskendőt. A vasúti raktár vezetője a fecskendőt nem akarta kiadni s ezt a magatartását azzal indokolta, hogy arra nincs felhatalmazása. Végül is a csendőröknek erőszakkal kellett a tüzifecskendőt megszerezniök. A falu lakosságából nagyon sokat csak erőszakkal lehetett visszatartani attól, hogy maga is a tüzbe ne rohanjon a templomban pusztuló hozzátartozói után. Reggelre már csak romhalmaz volt a fatemplom és a romok alatt ott feküdtek a meg- szenesedett hullák. A százötven imádkozóból mindössze három ember tudott kimenekülni az égő templomból. Három fiatal legény felkuszott a templom ablakáig s a keskeny nyilason kijutottak a szabadba. Ennek a három embernek a menekülése is már csak akkor történt, amikor az egész épület lángokban állott s így ez a három ember is súlyos égési sebeket szenvedett. Rajtuk kivül mások nem juthattak ki a templomból: Benneégett a templomban a két pap, a község bírája, adószedője és összes módosabb gazdái, akik szintén régebbi szokás szerint nem maradnak el egyetlen istentiszteletről sem, minden alkalommal megtörténik a versengés közöttük: ki visz nagyobb, díszesebb gyertyát a templomba. Az egész tragédia néhány perc alatt játszódott le. A templom fagerendái úgy égtek, mintha olajjal lettek volna leöntve. Tizenöt perc sem telt el s a templom helyén már csak egy üszkös romhalmaz maradt s a gerendák alatt száznegyvenhét emberi holttest. A faluban nem volt tűzoltóság s így az oltásra nem f ondolhattak azok sem, akik a templomon ivül voltak. A csendőrség kétségbeesetten telefonált segítségért a közeli Pitesti városba, ahonnan el is indult a tűzoltóság, de későn érkezett, ekkor már a templomból semmit sem lehetett megmenteni s a tűzoltók munkája most már csak arra szorítkozott, hogy az üszkös gerendák alól kiszabadítsák a holttesteket. Megérkezett a járás vezetője is, aki már a hajnali órákban elrendelte a falu lakósainak összcszámlálá- sát, hogy megállapítható legyen, kik pusztultak el a templomégésnél. A halottak agnoszkálása lehetetlen, mert a legtöbben teljesen szénné égtekA borzalmak után A katasztrófa színhelyén másnap délelőtt megjelent Raducanu munkaügyi és Vaida belügyminiszter, valamint Radulescu tartományi igazgató is. A szerencsétlen falu házainak legnagyobb része gyászfátyollal van bevonva, van olyan család, amely hat tagját veszítette el. Mindenfelé jajszó hangzik, gyermekeiket, rokonukat vesztett férfiak és asszonyok fél- őrülten, a sírástól beteg szemekkel járják az uecákat. A kis dombon álló templom romjai felé valóságos zarándoklás folyik állandóan. A gyászolók föl és lejárnak a templomtól a faluig és a lafutól vissza a templomro- rnokhoz, folytonos'kálváriajárásban, mintha ettől remélnék elpusztult hozzátartozóik föltámadását. A templom romjai még füstölögnek. A pitestii csendőrzászlóalj egy százada őrködik a romok körül és a csendőrök a félig megszenesedett hullákat sorban egymás mellé fektették le s most személyazonosságaikat igyekeznek megállapítani. Á hozzátartozók fel és lejárnak a sorok között és minden személy azonosság-megállapitás egy-egy külön tragédia. A hullák fejénél gyertya ég és a szélben lobogó gyertyák fénye még borzalmasabbá teszi a fekete, üszkös temiplormrom előtt fekvő sötét hullák hosszú sorát. A szomszédos falvakból állandó harangzúgás hangját hozza a szél, a környéken mindenütt az áldozatok lelkiüdvéért könyörög a húsvéti hangulatában megriasztott nép, • A temetés Bukarest, április 22. Tegnap délután temették el a costestii tiizkatasztrófa 108 halottját. A gyászszertartást Nichita argesi püspök vezette. A halottak száma tegnap 110-re emelkedett, miután két súlyos sebesült a kórházban meghalt. Három sebesült a kórházban agonizál. Nagyarányú gyűjtési akció indult meg a szerencsétlenül jártak hozzátartozóinak segélyezésére. Vasárnapra virradó éjszaka a legnagyobb sietségben ácsolták össze durva deszkákból a koporsókat, azután belefektették az elszenesedett holttesteket s egymás mellé állították őket. A koporsók nyitottak. Román szokás szerint nemzeti zászlókkal fedték be a halottakat Minden koporsóba színes papirvirágokkal díszített faágakat, bort, pálinkát és élelmiszert tettek. # Itt-ott feltűnően nagy koporsót látni: háromnégy gyermeket temették együvé. A pópa teljes "ornátusban fekszik a koporsóban, a feszület a mellén. Mellette diák egyen ruhában a fia fekszik. A legtöbb halott számára külön sirt ástak, mivel a gyászolók vonakodtak halottaikat tömegsírba temetni. A koporsókat a fatemploin roncsai közelében, a temploniudvaron állították fel. Mivel a temető igen kicsi, régebbi sírokat felásták s az exhumált csontvázak a temető fala mentén feküdnek most, helyet adva a friss halottaknak. A szomszéd község öreg pópája fel-alá jár a koporsók között, szüntelenül imát morzsol- gatva. Fél három órakor megjelentek a kormány képviselői, jköztük néhány tábornok, azután Nikita ardesi püspök negyven pappal, akik a szabadban gyászmiséket celebrálnak. Szerzetesek gyászénekeket énekelnek. Az egész vidéket betölti a több ezernyi gyászoló tömeg zokogása és jajgatása. Még a férfiak is teljesen kimerültén, apati- kusan a zokogástól időnkmt összeomlanak. Az anyák és feleségek hisztérikus görcsök közepette vonaglamak. Fél ötkor megkezdődik a temetés. A hátramaradottak vállukra veszik a koporsókat s a sírok felé viszik. Az exhumált csontvázakat vászon zsákokba kötötték és régi helyükre, az uj koporsók mellé dobták. Fél óra leforgása alatt a százkilenc halott a sírban volt. A rokonok azután tyúkokat és húsvéti bárányokat hoztak, melyeket a sírokra tettek: ez az úgynevezett pomana, a halottak lelki- üdvéért való áldozat, öt órakor megeredt az eső s a gyászolók megindultak hajlékaik felé. A legutolsó megállapítások szerint a halottak között 8 férfi és 13 asszony van, akik 30 óven felül vannak, 32 gyermek 13 éven alul, a többiek fiatal nők és férfiak 30 és 40 év között, úgyhogy a szörnyű szerencsétlenség megfosztotta a falut egész generációjától. Lindbergh t$§gihh rekordot állított lel 14 óra 45 perc alatt repülte át az északamerikai kontinenst Newyoirk, április 22. Lándhergih ezredes, az óceán első átrepülője, mint ismeretes, újabban a tudomány szolgálatába állította nagy képességeit. Néhány hónappal ezelőtt az amerikai őserdő fölött repülve felfedezte egy őskori kultúra nyomait s felfedezése élénk meglepetést keltett a tudományos világban. Tegnap azzal a céllal repült fel, hogy megállapítsa, vájjon a magasabb levegőrétegek alkalmasak-e a hosz- szabb távú légiíorgalom lebonyolítására s ezen útja alkalmával újabb rekordot álli- toitt fel, amennyiben 14 és háromnegyed óra alatt repülte át az északamerikai kontinenst. Lindbergh és felesége, aki megfigyelőként működött, a 4320 kilométernyi területet NewyorktóT Los Angelesig 280 ómkilométereis átlagsebességgel és mindössze egyszeri utmegsaakitáss&l repülte át. Lindbergh erre a repülésre külön Lcck- hegg-Tied-tipusu csukott repülőgépet kon- struáItatott, amelyben 450 lóerős Wasp- motor volt. Hawks kapitány eddigi nonstop-rekordját közel három órával döntötte mieg ezzel a teljesítményével, óriási embertöineg várakozott Roosevelt-Fiebien, hogy a levegő hősét üdvözölhesse. Noha különösebb szélre nem akadt, Lindbergh mégis azon a véleményen van, hogy további repülések lesznek szükségesek, hogy a magasabb légvonalak előnyeit és hátrányait kiismerhesse. Ujabh öngyilkosság történi a pozsonyi Prüger csal... Pozsony, április 22. (Pozsonyi szerkesztőségiünk teleionjelöntése.) Újabb tragikus haláleset történt a pozsonyi Priiger-családiban. Haerlin Friderika, a néhány érvel ezelőtt elhunyt özvegy Prüger Henrikné 24 éves unokája vasárnapról hétfőre virradó éjszaka a Carlton-ssálló hatodik emeletén levő szobájában öngyilkosságot követett el. A szerencsétlen leány husvét vasárnapiját rokonai körében nagyon jó hangulatban töltötte és éjféltájban tért haza a Carltom-szállában levő lakására. A szálló egyik alkalmazottja hajnalban hörgésí hallott Haerlin Friderika szobájából, az ajtót ki akarta nyitni, de az zárva volt. Erre néhány társával 'betörte a szoba ajtaját. A belépőket sziörnyü látvány fogadta. Haerlin Friderika teste egy falba vert szegen fiiggönyzsinórral felakasztva élettelenül lógott, melléből és karjaiból szivárgott a vér. A rögtön előhívott orvos már csak a beállott halált tudta megállapítani. A megindult vizsgálat nem tudott fényt deríteni a kedves és feltűnően szép leány ángy jíoksságának hátterére. Mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy végzetes tettének elkövetése előtt nagymennyiségű veronait vett be, de nem tudni, hogy ezt álmatlansága ellem, vagy pedig öngyilkossági szándékkal tette. Miután a nagy adag narkotikumot bevette, valószínűleg önkívületi állapotban egy késsel szivén akarta szúrni magát, de csak könnyebb sebet ejtett a mellén. Ezután karján akarta felvágni az ütőereket, de ez sem sikerült neki. Ekkor letépte a függöny zsinórját, szeget vert a falba és arra felakasztotta magát. A zsinór azonban elszakadt, s a szerencsétlen leány arccal a földre esett, úgy hogy két fogát kitörte. Haer- lin Frideriket ez sem térítette el öngyilkos- sági szándéktáól és másodszor is felakasztotta magát. Ekkor lett hörgésére figyelmes a szálló személyzete, de mire az ajtót betörték, már csak a szerencsétlen leány holttestére akadtak. Haerlin Friderikának semmi oka nem vodt az öngyilkosságra. Csak nemrégiben jegyezte el magát egy pozsonyi terménykereskedővel. Édesapja, Haerlin műépítész, a pozsonyi aréna építője és édesanyja szintén önke- zükkel vetettek véget életüknek, nagybátyja, Prüger Henry pedig a múlt évben szintén öngyilkosságot követett el. A leány többször panaszkodott ismerőseinek, hogy állandóan szeme előtt lebeg szüleinek és nagybátyjának tragédiája. A szerencsétlen leányt Pozsonyban sokan ismerték és tragikus halála nagy megdöbbenést és részvétet keltett. • 5
