Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
n T>PAGA!-/nAC^:.SS.- H í RBAP 1930 április 20, vasárnap. aeternitatis" Tiszta marad, mint a bit a hitetlenségben, mint az ideál a számitó realitások közt. Ebben a tiszta irodalomban él az igaz élet, a kulturértékek: a szépség, jóság, igazság folytonossága. Ebben az irodalomban él az emberbe oltott isteni eszme az emberiség életének vezérfonala, szakadatlan lánca gerincoszlopaként. Le nézetve időnként, vagy fel magasztosulva, pislogó vesztat (ízként az ólet éjjelében, vagy vezérszólamként az apokaliptikus nagy életkórusban. Az irodalom a gondviseléstől az embernek juttatott különös kegy, mely óv a veszedelemben, vigasztal a bánatban., felemel a csüg- gedésben, irányit a tévelygésben, melyben magára lel minden körülmények közt az ember, mert a maga legbensőbb vágyát, világát éii ki benne a kiválasztottak, az irók közvetítése által. i Az irodalom a vox hurnana örök összhangja, az isteni szépség, jóság, igazság, az emberi örök értékek inkarnációja. Ha az irodalom az élet szülöttje, alapjellege csak olyan lehet, mint szülője: kicsinyes, ha szűk körre határolódik az élet eszmei tartalma s csak akkor lehet fenségessé, nagyszerűvé, ha magasságok felé tárul meg az élet. Az egyes magyar kisebbségi csoportok irodalmának nívóját, jellegét, kifejező erejét és esztétikai értékét tehát magának, annak a kisebbségi csoportnak szellemi élete határozza meg legelsősorban, mely az irodalmat magából kitermeli. Egy kulturterület irodalmának értéke tehát nem kizárólag az ott megszületett egyénektől. írói tehetségektől függ. A legnagyobb zseni is elkallódhatik egy kicsinyes környezetben, mint elkallódott pl. a száz éve elhunyt Katona József, mert európai nívót rep- rezentálón nem találta meg a tehetségéhez szükséges irodalmi légkört az akkori magyar életben. A mai helyzet nem annyira sivár, mint a száz év előtt való, mert az egy egészséges magyar irodalmi fejlődésnek akkor sehol nem volt még meg a talaja, mig ma az egy évtized előtt még egységes kulturterület élő ereje mégis csak táplálja az uj kulturterü- letek elindulását, is. Igaz, hogy a Kármán József által megpendített eszme, — a magyar szellemi életnek Pesten való koncentrálása — megvalósulván, a „vidékek' csak ennek a szellemi fókusznak a táplálására predesztinálta, de a huszadik század első éveiben már egyre érezhetőbb volt az a törekvés. hogy egyes vidéki kulturcentrumok önállóan rendezkedjenek be az eddig Pestet tápláló szellemi életüknek a helyszínen való kifejtésére. Az irodalmi decentralizáció gondolata a magyar irodalom regenerálódása, — a sokszínűvé fejlett magyar élet sokszínű megnyilatkozása — érdekében követelő szükségességgé vált. A háború tragédiája ezt a lassú és Pest óriási centripetáMs ereje által is hátráltatott természetes fejlődést vágta el, vagy talán éppen ellenkezőleg, elősegítette. A természetes decentralizáció helyett a kényszer-decentralizációt idézte elő, a „vidéki” kulturcentni- rnok helyébe a „kisebbségi" magyar kuli árterületek fogalmát helyettesitette be. A helyzet lényege tehát nem változott, csak amit feltételes módban hajtogatott azelőtt az irodalmi életről mélyen gondolkodók serege, azt tette kategorikus imperatívuszba a sors. Az irodalmi decentralizációt végre kellett volna hajtani a vidéki kulturcentrumok kiépítése által, az irodalmi decentralizációt meg kell csinálni az újonnan alakult magyar kulturterületek kisebbségi élete érdekében. Természetes következménye ennek a történelmi adottságnak, hogy a kisebbségi csoportok irodalmának fejlesztése célt tévesztene abban a pillanatban, ha szakadást akarna belevinni az egy és egységes, örökké oszthatatlan magyar irodalomba. Csak az lehet a cél, hogy a kényszerdecentralizáció által előállott uj helyzetben az uj magyar kultúrtermetek irodalma a maga egyéni színeivel, mint a ma is központi kulturterület irodalmával egyenértékű komponens álljon be az egyetemes magyar irodalom eredőj éf5; Ez az ideális cél, amelynek megvalósnlasatol nagyon messze vagyunk, de amelyet szem elől tévesztenünk soha sem szabad. 4. Minden kisebbségi csoport magyar irodalmának az az összhangba állása az anyaország irodalmával egy feltételhez van kötve tehát: az irodalmi érték fogalmához. Világosabban: a kisebbségi csoportok irodalma akkor lehet hatótényezőjévé az egyetemes magyar irodalomnak, ha irodalmi értékben legalább oly magas riivóra emelkedik, mint amilyen nívót az egyetemes magyar irodalom ma reprezentál. Emellett az apriori követelés melleit, mely a kisebbségi irodalom nivóemel kedésé re vonatkozik, van a kisebbségi irodalomnak egy Falu Tamás versei: SZÉLMALOM TÚLÉL... Lebontották, az újkor elsöpörte, A falu végén sem kap már helyet. Nem néz a tóba, mint kis zsebtükörbe S a messzeségbe már nem integet. Eltűnt emlék, én elviszlek magamban, Leszek helyetted bolygó szélmalom. Helyedre állok méla alkonyaiban S mint két vitorlát, széttárom karom. Az ég a hátán zsákban hoz sötétet, A szivem malma percre felriad. Aztán az égre merengön felnézek S összekulcsolom vitorláimat. Túlél az ágy, amelyben alszol, Túlél a szék, amelyen ülsz, Túlél a szürke cserépkályha, Melynek fényében elmerülsz. Túlél a görbelábu aszta!, Mely rég a halált várja már, Túlél az enyhe lámpaernyő, Túlél a törékeny pohár. Túlél a háztető, a kémény, Túlél a ház előtt a pad. Csak öregedj meg csöndben, békén, Te is túléled itt magad. Ekhós szekér Bünteteti szívvel, hófehéren, Miért nem járunk ekhós szekéren? Kis batyunkat ölünkbe téve, Mennénk a boldogság elébe. Várost és vásárt elkerülve, Zöld erdők telkébe merülve, Hol tücsök cirpel és kákuk szól.. S fölénk írnák: Emlék a múltból. másik nagy hivatása is. Ha valahol érvényes az a konstatálás, hogy az irodalom nemcsak az élet emanációja, de egyúttal az élet irányítója, megtermékenyítő akarata is, úgy ez legelsösorban a kisebbségi irodalomra vonatkozik. A kisebbségi irodalom nemcsak másodlagos, szekundér jelenség, nemcsak az élet leszűrödése, de neki kell vállalnia magának a kisebbségi életformának a kialakítását is, legalább a segítést ebben ott, ahol a kisebbségi életforma bizonytalan még, tehát primer szükségesség is. Ebből viszont az következik, hogy a kisebbségi magyar irodalomnak erősebb nemzeti érzést kell tanúsítania, mint ahogy maga a kisebbségi helyzet súlya is meg kell, hogy edzz© a kisebbségi társadalom lelkivilágában az ideális, nem agresszív, de életet biztositó komoly, méltóságteljes nacionalizmust. A magyar élet ma általában is ezernyi veszélynek van kitéve. Megdöbbentő élmény volt nekem Kosztolányi Dezsőnek „Lenni, vagy nem lenni" cimü cikke a „Nyugat" ez- ided 4. számában, melyben ez az egyetemes magyar irodalom élén haladó, de egyúttal Európába beidegzett magyar iróember vészharangot kongat: „Ne áltassák magukat azok a kiválóbbak, vagy szerencséseb bek, kiknek könyvei esetleg külföldi piacokon is futnak, hogy ott buzogányukkal beverhetik a dicsőség érckapuit." — „Nem is az a fontos, ami ottkiinu történik velük, Az a fontos, ami itthon történik"... „minden irodalom csak a nyelv leikéből lelke/,bet" ... ,,A költészet nemcsak valami tág, minden embert egybefogó, hanem valami zárt, családias is"... „A költészet nyelvünk szellemében cl, melyben összef orradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk" ... „Aki csak a „mester" címre tart igényt s nem arra, hogy a népnek tanítómestere legyen, annak itt nincs he- lye". Pedig mi, kisebbségi helyzetben élő írók joggal kérdezhetjük: ugyan mi fenyegeti Magyarországon a magyar nyelv életét, szellemét, a mi helyzetünkhöz képest? Nagyon közel állunk hát ahhoz a — megvallom — esztétikai szempontból nekem is nehéz megállapításhoz, hogy a kisebbségi irodalom legelső hivatása nem az esztétikai értékelés abszolút lehetőségének kivívása, nem a „külföldi" (ebbe közjogi meghatározás szerint Magyarországot is bele kell értenünk) — elismertetés minden áron való for- szirozása, de idebent, a kisebbségi kiiTlurte- rület határain belül az egészséges kisebbségi szellem kialakítása. A kisebbségi irodalommal szemben tehát az abszolút irodalmi, esztétikai mértéket felállítani, alkotásait olyan kritikai szemmel vizsgálni, mintha egy Wellsnek, egy Shwnak, vagy akár egy Molnár Ferencnek, egy Herceg Ferencnek kellett volna megirniok őket, mindaddig elhibázott dolog, amíg maga a kisebbségi élet sem állja ki a kritikát s amíg a kisebbségi életet nem lehet a nagy szabad nemzetek kulturslandardjához mérni. Lehetséges, hogy a szeszélyes véletlen a kisebbségi kulturterüieteken is kitermel egy-cgv nevet, mely az egyetemes magyar irodalomban is vezérszerepel: játszik (Mécs László), vagy éppen oly „szerenesés" ogy-egy Író, hogv a „könyvei külföldi piacon is futnak" (Markovira Rodion), de egy zseni még sem csinál tavaszt s voltak irodalmi korszakok, melyeknek nem voltak Balassa Bálintjai s az irodalom mégis hatótényezője volt a kornak, a nemzeti kulturfejlődésnek. Irodalom, mint életjelenség mindenütt van, ahol élet van s az ilyen irodalomban lehetnek, ismétlem, véletlenül egészen kiváltságos, vagy kivételes irodalmi jelenségek is, a kisebbségi sorsban azonban sokkal hasznosabb a kicsinyes közélettel kongruens kicsinyes irodalmi nívó, mely fejlődve és magának fokozatosan megfelelő miliőt fejlesztve, a kisebbségi élettel együtt emelkedik az esztétikai értékelés lehetősége felé. Az irodalom általában is, a kisebbségi irodalom különösen is egy viszonyszám, amely magához a kisebbségi élethez aránylik s ahogy emelkedik az előtag értéke, úgy kell emelkednie az utótagnak is, hogy a hányados állandó maradjon. Ebből megint az következik, hogy a kisebbségi sorsban egyrészt nem is annyira az irodalom intenzitására, mint inkább az irodalmi élet oxtenzátására van szükség, másrészt, hogy ennek az irodalmi életnek sokkal inkább szüksége van két főösszetevőjének, az Írótársadalomnak és a közönségnek közvetlen kontaktusára, mint másutt, ahpl a fejlett, általános kultumivó következtében az irodalom élete nem probléma többé. Ez nem elméleti föltevés. A. két. uj magyar kulturterü- lelen, Erdélyben és Szlovenszkó-Ruszinszkón is erre lehet visszavezetni az önként s szinte üsztonszerüleg kialakult módját az irodalom Ierjesztésének, azt, hogy az irodalmi élet megszervezését is maguk az irók vállalták a hivatásos, üzletszerű könyvkiadás és könyvkereskedelem, — a fejlett irodalmi élet közvetítő velejárója, — majdnem teljesen kikapcsolód olt a kisebbségi irodalmi életből. Látszólag visszaesést mutat az, hogy Erdélyben a Szépiuives Céh, Szloveuszkón a Kazinczy Könyvbarátok Társasága írja, állítja elő és terjeszti a. könyveket s megjelenésüket előfizetés utján biztosítja, de maga a kisebbségi sorsba sülyedés nem visszaesésbe az egyetemes magyar kulturfejlődés vonalán? így van az helyesen. A kisebbségi irodalmi élet csak a legmesszebbmenő áldozatkészség és altruizmus jegyében,- az üzleti, kiadói érdekek, legalább is egyidőre való teljes kikapcsolásával lehet életképessé és hivatásszerűvé, mert csak ez biztosítja a kisebbségi irodalom érdektelenségét és komolyságát, amire pedig éppen á közönség nevelése szempontjából, tehát iroda lom pedagógiai szempontból feltétlen szükség van. Kétségtelen, hogy a kisebbségi irodalom ma még nincs azon a nlvóii, ahol az egyetemes magyar irodalom áll. Ez az általános szintre vonatkozik, mert az uj kuUurtestüle- tek is termeltek ki magukból, már tízéves fejlődésük alatt is, oly neveket, melyek az egyetemes magyar irodalomnak is büszkeségei. Az általános nívó is mutatja azt az arány- szám igazságot, melyet fentebb említettem: az erdélyi irodalmi termés átlaga magasabb nívójú, mint a szlovenszkóié, mert Erdélyben gyökeresebb volt a „vidéki" magyar szellem, tehál ön tudatosabb ma a kisebbségi szellem is. Az erdélyi magyarság szervezettebb, mint a szlovén szkói, mert la kisebbségi élet helyénvalóbb fázisára, a ki\ II indámra vetette nemzetvédelmi munkájában a föhangsulyt. De az is kétségtelen, lrogy a kisebbségi irodalmakban, még fejlődésük mai fokán is, már kidomborodik az egyetems magyar irodalom rengenerálódására szánt két jellegzó vonás, az érdektelenség és komolyság. Az érdektelenséget az biztosítja, hogy kiadó, mint olyan nem lévén, az irók munkásságát a kiadói érdek nem befolyásolhatja, Nincs meg az irodalmi szempontoktól távol- álló program, mely megkötné az irók kezét. Minden iró szabadon, — már amennyire maga a kisebbségi sors tud szabadságot biztosi tani, — írhatja le a gondolatait, mert a lektor is iró lóvén, ha a maga irás-irányával szemben, csak az irodalmi szempontok érvényesülését követeli, más irólársával szemben is meg kell azt adnia. A komolyságot a kisebbségi irodalomban maga a kisebbségi sors diktálja. A kisebbségi élet több, súlyosabb problémát vet föl, mint az uralkodó sorsban élő nemzeteké, a kisebbségi sors már magában is nehéz sors s ez szinte szentségtöréssé minősiti az irodalmi játékot, a ,«T art pour Tart" elgondolást, a- felszínességet. — Sem Erdélynek, sem Szlovenszkónak nincs egy kimondott humoristája, sem szárakoztatő Írója, mert ahogy vergődik, tépelődik, utat keres a kisebbségi élet, még kifejezettebben teszi ezt az élet kifejezője, az irodalom. A magyar sors általában tragikus, mint minden idegen nemzetek közé ágyazott kis nemzeté s ebben a tragikus helyzetben csak a szellemi értékek igazgyöngye, amely fájdalom által születik, biztosíthatja a megnyugtató katarzist, a szenvedések árán megszerzett életjogot. Ez a tragikus nemzeti tudat sikkadt el a magyar irodalomból a „boldog béke" éveiben, — mondjuk Ady előtt — s ezt az életfenntartáshoz szükséges örök aggodalmat, sorsféltést kifejezni van hivatva a kisebbségi irodalom, mert a kisebbségi sorsra Ítélt nemzettöredékek érzik legközvetlenebbül az életveszedelmet. Azt is megengedem, hogy ezek a sajátságok ma még csak nyomokban találhatók meg a kisebbségi irodalmakban, mint a meddő kőzetbe ágyazott aranyér, de az arany sem terem azonnal szépnek, hasznosnak, diadém- nak, nyakbavaló láncnak, vagy olvasztó tégelynek. Erő kell hozzá, sok munka, elszántság, a munkás részéről, szép-szeretet és vágy igény és kereslet a közönség részéről, hogy a terméketlennek látszó sziklából az arany pompázó ékszerré, vagy Grál-serleggá vará- zsolódjék. Aki elveti az alaktalan, szikladarabot, mert nem látja benne az ékszert készen, értéket dob el magától. A kisebbségi magyar irodalom választó vize a szeretet, mellyel a kisebbségi társadalom minden egvede az elrejtett szépségek atomjait szerezheti meg magának s csak ezeket Összegyűjtve, formába foglalva, maga alakíthatja kinccsé, a sajátjává. A kisebbségi sorsban nem lehet magára hagyni, saját erejére bízni az irodalom fej-, lődését, mint az erdőt, vagy a virágos rétet, ■mert egy viszonylagos kultúráiétben, mely haladást is igényel, sőt rohamosabb tempót az általános kullurhaladás utolérése végett, a szüztalaj öutermékeonyülését kivárni nem lehel. Vetni, kell a magot melegágyba, ugari törni és megdolgozni a földjét, kiültetni belé a palántái, ha viharállóvá érett s aztán gyomlálni, kacsolni, nyesegetni a kritika ollójával. A talajtörés munkáján, a magvetés gondján túlestünk, de még mindig szükséges, hogy a gyomláló kritika szeretettel dolgozzék, mert a kritika, mint harmadiagos jelenség sohasem lehet magáért való. Különösen veszedelmes az „abszolút esztétikai mérték" merev és hajlithatatlan követelésével előál- lani, mert bármily tetszetős ez a poszhilátnnr lényegében meghatározhatatlan irrealitás. Az irodalom az élethez simul, az élettől él s igv minden irodalmi alkotást csak a maga korának és környezetének viszonyában lehet megérteni és értékelni. És még veszedelmesebb a kisebbségi irodalomtól egyszeriben „européer" szint és nívót követelni, meri ha ez a posztulátum jutna érvényre, az irodalom palántája ott maradhatna időtlen időkig az üvegházban, soha bele nem gyökerezhetnék az élet talajába, kívül maradna a kisebbségi magyar élet közösségén s nem lenne hatótényezőjévé a kisebbségi öntudat kialakulásának. Az „européer" niró eljön, de csak úgy, ha élet és irodalom a maga erejéből, egymást támogatva emelkedik arra a magasságra,, azt kiviilről ráerőszakolni nem lehet, mert lehet ínyencek csemegéje, de mindennapi kenyér, az egész kisebbség minden társadalmi rétegének táplál ő eledele sohasem. Csak a nagy nemzeti értékek, ha nagyságuk által felülemelkednek a nemzet átlagán, lehetnek in- lernacionális jelenlőségitekké, ami az inter- nacTonális gondolat jegyében születik, helyesebben esiiiálódik, az vérfelen és gyök-érte • len művirág. Zongorafeiállitás Árajánlat Kosice, Zalina, ®P® W® i ® te*" ***** A « Fórum Mozipalota, „Musika“ Hangszerház. V IldiillÍS*ü S01190 F áü§»cN Fő-utca <í>3. _____________
