Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-20 / 91. (2312.) szám

4M0 épwÖSs 20, vasárnap. '!>RSGAI/V\A'GtoRHT: RIi3I> 19 Jézus és János Bibliamagyarázat Irta: Hegedűs Lóránt Angol e amerikai családok meghitt köré­be©, mindkét partján az Atlanti tengernek, ha az ember jól körülnéz, a könyvespolcon rendszerint egy hatalmas, hatkötetes, inonu- meirtális muinkát talál sötétlrék kötélben. Ez ama nevezetes Mat'tlhew Henrynek „Az egész .BSbháiről szóló magyarázata". A hatodik, leg­szélesebb 'kötet már a kommentátor halála alán, de jegyzetei szerint adatott ki Tong Vil­mos tiszteletes által s nem kevesebb, mint 38 (kettős hasáén, apróbe tűs i vén közli János apostol „Jelenések kiönyvé“-nek, az Apokalip­szisnek magyarázatát. A 'két tudós magyará­zó ('Henry és Tong) először is arra váll ako­zik, hogy megállapítsa, milyen * sorrendiben készültek (Íródtak le) János apostol iratai, u. m. evangéliuma, három „közönséges" leve­le" és végül a Jelenések könyve, melyek mind neki tulajdon itt atmak. Másodszor e híres kommentátorok azt akarják bebizonyítani, hogy a Jelenések könyve nem történelmi könyv, hanem jövendölés, nem az átélt múl­tat, hanem a sejtett jövőt írja. Mindkét magyarázattal szembe helyezem a magam igazságát az írás szerint, amint kö­vetkezik­Az angol kommentár szerint azt kell töl- tennünk, hogy János első levelét az TJr szüle­tése utáni 80. évben, második levelét 90-ben. az Apokalipszist A. D. 95-ben szerezte. Evvel szemben azt állítom, hogy János először irta (vagy iratla) a Jelenések könyvét s jóval ké­sőbb három levelét, melyek között csak igen rövid időköz lehet és semmi esetre sem (mint itt elképzeltetik) tiz esztendő, ami egy ag­gastyánnál óriási szünet lenne. Mondanom sem kell az irásmagyarázatlban jártas olvasó előtt, sem az angoloknak, sem a német teo­lógusoknak (Lángé), sem nekem, sem senki­nek a világon semmiféle hiteles, külső bizo­nyítékunk nincs arra nézve, hogy melyik év­ben készültek az írások, — egykori feljegy­zés a dátumokról ninos s Henry-Tong könyve éppen olyan joggal mondhatott volna Kr, u, 70-et, mint 90-et. Ennélfogva csak belső bi­zonyítékok alapján tapogatózhatunk. Ezek a belső bizonyítékok pedig az angol kommentár ellen s mellettem szólnak. Mindenki, aki orvos, mindenki, aki idegbe­teget kezelt, mindenki, aki maga nagy lelki rázkódáson s hosszú idegbajon ©sett keresztül, már első olvasásra megállapithatja azt hogy János három levele teljesen egystálü, ugyan­azon kedélyállapot szülötte (enméfogva nagy időköz közöttük nem lehet) s egy jóságos ag­gastyánnak, ki valamely rettentő szenvedés- viharon már átesett, az átviharzott, mindent megbocsátó bájos simogatása szólal itt meg- Nemcsak az összes apostoli levelek között a legpuhább, a legcsendesdtőibb írások, (micso­da harci trombiták szólnak Pál üzeneteiben!) hanem az egész bibliának nincs ily andalító, günyögő része, mint ez a három episztola. Mindegyiknek közös jellege az a hanghordo­zás, mely sehol másutt nem található: „Én fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek". (I. levél, 2. r. 1. vers.) „Fiacs­káim, oltalmazzátok meg magatokat a bálvá­nyoktól". (I. levél 5- rész, 21. vers.) A máso­dik levél (egy anyához) kezdete: „A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekei­nek, akiket én igazán szeretek és nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazsá­got." S a harmadik levélben: „Szeretett ba­rátom. híven cselekszel mindenben, amit az atyafiakért, és az idegenekért teszel." (5- vers.- Ha valaki gépírással lekopogtatná ezt a bárom levelet s olyan pszichiáternek adná át. ki a bibliát még nem olvasta, az föltétlenül azt a diagnózist alti tárná föl. hogy a levelek Író­ja megnyugodott s tele lett gyöngéd szeretet­tel egy lelki válság után. Ez a lelki váság, ez a rettentő hallucináció pedig abban a Jelené­sek könyvében tükröződik, mely János lei­kéből akkor fakadt, mikor előbb Jézus szen­vedései — melyeknek ő a legnagyobb bizony­sága — s később a kereszténység mártiruma feldúlták. Ezért a levelek jóval később írat­tak. mint az apokalipszis s az ellenkező kom­mentár helytelen. Evvel eljutottunk a második kérdés ütközé­séhez- Mind világosabbá válik, hogy a Jele­nések könyve az elnyomatás miatt burkolta- tott allegorikus prófécia farinába. — amit több egyiptomi zsidó szerző is megtett az otta­ni zsidóul előzések idején s alap ja nem a jö­vendő, hanem az akkori valóság, János lelki szenvedésein keresztül itt Jézus szenvedése k a keresztény mártírok halál kiáltása szól ve­lőkig ható módon. Nincs jogúnk tőlük elvenni ezt a tanúbizonyságot s a mi saját századunk­ra át kölcsönözni azt azon a elmen, hogy a mi jelentéktelen életünk jelenti „az idők teljessé-, gét", a „világ végét" és „Jézus királyságának kezdetét." Matthew Henry kommentárja így érvel: „Krisztus maga megjövendölte Jerus-álem pusztulását s körülbelül abban az időben, mikor az tényleg bekövetkezett, megbízta Já­nos apostolt a Jelenések könyvének megírásá­val, hogy az egyháznak jövendölje meg a leg­fontosabb esemény bekövetkezését, mely az időik teljességét fogja jelenteni." Minden sze­rénységet félretéve megállapítom a nagy an­gol kommentátorral szemben azt, hogy Jenu- sálem s a templom pusztulása csakugyan be­következett úgy, amint Jézus megjövendölte, de mikor az Titusz császár alatt Kr. u. 70ben beteljesedett, akkor Jézus már nem élt s en­nélfogva ami itt bel emagy a ráztálik, az nem az ő öirök rendelése, hanem a mi múlandó s önző vágyakozásunk. E boncolásra pedig Huswét ünnepére én ter­mészetesen nem az angol kommentátorok miatt vállalkoztam, hanem keresztényi köte­lességeim miatt azért, mert magyar olva­sóim lelke háborog, hiszen olvastam levelei­ket, mert lelket a lélek érdekli. Egyiküket a debreceni millenárisok kis, ár­tatlan bibllaolvasó csoportja érdekli; de ha hozzájuk akarnék csatlakozni, akkor el kelle­ne hinnem, amit öli vallanak, hogy tudniillik az Amerikában 1916-ban meghalt Kussel Ká­roly volt a százmegyvemnégyearedik „kivá­lasztott', aki után az Apokalipszis szerint a Világ vége lesz- Vagy csatlakozzam 0. Mairgit urhölgyhöz, aki az ádventesek híve s azt Mr­A P. M. ff. húsvéti irodalmi kérdése: Ki ismeri jobban az aj magyar lírikusokat ? i / ■ Darvas János, Gyory Dezső, Szenes Erzsi, Vozári Dezső versei Mutatvány a »Nyitott Könyve cimii antológiából Most kerül ki a nyomdából a síJorenszkói könyvpiacra a Nyitott Könyv, a jr'ágai magyar köttök lírai antológiája, mely Darvas János, Gyory Dezső, Szenes Erzsi és Vozári Dezső reprezentáns verseit tartalmazza. Kiváncsiak vagyunk rá, mily mértékben olvasta és ismeri Szlovcnszkó magyar olvasóközönsége a cseh­szlovákiai magyar líra elit-gárdájának müveit. Ennek megállapítása céljából a négy költő egy- egy jellegzetes njabb versét adjuk közre. A saerzók nevét az egyes versek alatt nem tüntet­jük fel s a* olvasókra bízzuk a rébnsz megfej­tését. A válaszok 8 napon belül szerkesztőségünk­höz küldendők be. Azok között, akik a négy szerzőre verseik alapján ráismernek a Nyitott Könyv 10 díszes kiállítású példányát sorsolják ki. A Nyitott Könyv tehát bezárul egy pillanatra. Várjuk az olvasók válaszait. íme a négy vers IDEGENBEN Otthon még minden úgy van mint régen. Mintha a szomszédos szobában fiatal anyám járna Iábujjhegyen s éberen figyelné, nem sir-e fel a bölcsőben a gyermek? De itt idegenben, éjszaka, a hotelben, ahol a szobák olyanok mint süket cellák, hangosan sírhatok s téphetem magam. Jó ez igy kitörni tanuk nélkül, egyedül, mint felszabaduló ár elsöpörni magamban a legsúlyosabb köveket. Úgy szeretnék most a közeli ligetben b olyonganl, de még inkább egy egészen távoli ligetben együtt bolyongani azoknak léikéivé!, akiknek idegen hotelszobákban felvágott ereken ömlött el a vérük s nem szakadt meg értük senkinek séma szive. PRÁGAI MAGYAR ESTE Szorosabban, úgy, bújj hozzám s fecsegj, a hangod kell: az édes anyaszó, ez már a tizenkettedik tavasz s idegen nyárban megőszit a hó, jobban, kicsim, szorítsd a kezem, fogj meg és moldvaparti módon szájadat a minden élet édesanyjaként puhán csókold rám a Hradzsin kéklő árnyai alatt. A lap most indul, lenn Szlovenszkón holnap uj hit világok csókod éltet és az esti cikkben szebb erővel lángol ez a Robinzon-elrendeltetés, amit nagyárván, koldusán teszünk, —• mi lenne itt, ha meg nem váltaná mindennapunk egy szó, egy csók, amit magyar nő sir meg, mikor legszebb a Malá Straná. Oly édes vagy, és agy nem értetek, politika és sör: csacsog a szád, vigyázás, idegenség; mondom én, s kettőnk szavából jajdul ki a vád: te engem vádolsz, én téged, s a sors nevet kettőnkön: ő a legerősebb, szép élet ez, uj, bús, nehéz, vitézi, mint egy nyitott könyv: árvább a hősnél s mint az árva bősebb. ELÉGIA Okok és célok lassan összefolynak. Bölcső skoporsó ogv fából faragvák. Tudom, eluntad Isten szent kalapján ezer között egy margaréta lenni, szélben hintázni, fázni, széjjelázni, leesni és nem hinni Messiásban. — Máglyán sem múlhatsz el, miként eretnek, daccal, hogy füstödben legenda szállna. Az égig csak szivarod füstje ér el. Üvöltened kár, hős úgysem leszel te. Mi gondom és mi gondod? őszre tél jő az unalom s a közöny behavaznak. Sirasd gyönyörű életed, barátom! Imádság, sőt PÉNZ sem segít terajtad. RETTEGÉS ÉJSZAKÁJA Oh, ezek a forró, rejtett könnyek, a féltő rettegés riadt könnyei, a tehetetlenség megtört könnyei, mint követvájó csöppek, zúzzák szivemet 9 fojtják fuldokló torkomat. Nem vivők én sorsot dacosan, italom: könny, ételem: kétség, hullt-szárnyu jaj-madár a lelkem a kétségbeesés végzet-partjain, harminchárom éjjele hallgatom igy, harminchárom éjjele hallgatjuk igy kicsi szivének vad zakatolását, ezt a legszörnyiibb végzet-muzsikát, ezt a némán sikoltó láz-zenét, fogyó élete végső vészjaját. És, jaj, könnyek, éjjelek, töri imák nem, nem segitnek, fejet csóváló orvosok nem, néni segitnek, csupán a fáz rohan és fogy, fogy, fogy kicsi élete. Rettegünk szóval mondani a bajt, rettegünk végigsejteni a veszélyt, rettegünk a gondolatainktól, nem merünk már hinni, de félünk, hogy nem elég hittel hisszük a csöpp reményt. A fájdalomnak nincsen hőmérője, a rettegésre nincsenek szavak, a fojtott könnyek forrók, mint a láz, a fojtott könnyek fájnak, fojtanak, íágranyilt szemmel néz a rémület, s rémült szemekkel mosolyogni kell, rémült szemekkel mosolygónk reá: jaj, meg ne lássa, hogy mi rettegünk. deti, hogy „Jézus már 1874. óla lábba lati antri jelen van. amit kü'l©nősképpen 1914. óta fizi­kai fények is igazolnak" ? S befejezzem E. János váci presbiter gondolataival, atkí sze­rint az Aipokalipszis fehér s vörös lova a vi­lágháborút g a kommunizmust jelenti, a tölbfh'i a kimai háborút, a 6. rész 4. verse a háborús ármaximálást s Jézus egy mondása a rádiót jeleníti be? Miért e gyötrődés, húsvéti hívek, miért? Jerusálemi templom, 1874.. 1914., világháború és kommün. mind emberi elmúlások; sem ezerkilencszáz évvel ezelőtt, sem most, sem semmikor nincs joga embernek a maga törté­netét, a maga évszámait összemérni Jézussal. Mert mindez a mi sorsunk az Időn bélül tör­ténik- Az ő szerelme pedig túl van mindem Múláson s örökkévalóságot jelenít. Ő, húzzátok meg Husvét haramgjatt! Uz irodalom oálságához Jrta: TOMÓ5 LR0O5 A mi szőkébb pátriánkban sarjadt irodalom­ról újból sok szó esik mostanában. Ha egy nemzet életét nyugtalanítja valami, ha kiesik a már .beidegzödött megszokottságok keretéből, ez a lelki vibráció elsősorban szellemi téren tör utat magának. Az uj elhelyezkedés, a viszo­nyok következtében megnőtt felelősség mind kérdőjelet helyeznek eléje, amelyre válaszolni kell, hiszen a felelet helyességétől függ, hogy meg tudja-e oldani életproblémáját, hogy az erejének megőrzését, sőt talán fejlesztését is jelenti. A sziiovemszkói magyar szellemi élet és fő­képpen annak legkorábban mutatkozó vetülete, az irodalom kezdettől fogva ennek a lázas ál­lapotnak korában él. A jelen és a jövő kérdése dominál, a múlt itt a tapasztalatokat és a jó­zan fékező erőt szolgáltatja, amelyre kétségte­lenül é:pp oly szükségünk van., mint céltudatos kísérletekre, amelyek nemzeti energiánk meg­mentését szolgálják. Lázasnak neveztem előbb ezt az állapotot. Útkeresés, problm afölvetőd és és eszmei (harc csak kísérők a nagy alap-okhoz, amely ott fészkel a lelkek mélyén és a nemzet gondolkodó egyedefben a kibontakozási formá ­jával viaskodik. Ez a viaskodás ma még nem jutott el tudatosan az egyetemességhez, de je­lenségei föltétlenül olyanok, hogy foglalkoz­nunk keH velük. Általában, a -belső forrongásra jellemzően, sok a terv, a szalmaláng és a realitásokkal ke­véssé számoló s ennek következtében kudarcba fulladó vállalkozás.. Mégis azt hiszem, hogy az idő már megérett, amikor számbav eh etjük azt, hogy mit tudunk és mit kell, mint erőnket meg­haladó méreteket elvetnünk. A tisztulási folya­mat az irodalomban, nem annyira a kritika kö­vetkeztében — hiszen ez ma is nagyon hiányos —, hanem az időben történő kiválasztódás fo­lyamán, többé-kevésbé befejeződött. Maradtak ugyan csökevények, de ezek nem fontosak, mert az értelmi erő haladását csak ideig-óráig akadályozhatják. A kikristályosodás után tehát az első állomás a számbavétel, a csapat-szemle, amint a hadvezér is csak akkor bocsátja kato­náit a küzdőtérre, ha tisztában van már hadseregének fölszerelésével és har­ci képességével. Nem szabad túlzott reményeket táplálnunk. Amint már jeleztem, minden vállalkozást szigorúan az adottságok­ból kiindulva kell megkezdeni. A körültekintés­re annál nagyobb szükség van, mert egy kel­lően elő nem készített mozdulat csak újabb bi­zalmatlanságot szülne, amiből pedig éppen elég van nemcsak a közönség, hanem a-z Írástudók táborában is. A közönség érdeklődése sohasem volt elég intenzív a komoly irodalom iránt. Csekély ré­sze tudta csak kellőképpen értékelni az irói hi­vatás jelentőségét, de még ezeknek a sorai közé is ibeférkőzött a beharangozott, de bevál­tásra nem került programok folyamán a bizal­matlanság. Hétköznapi nyelven szólva, keve­sebb legyen a szó és több a cselekedet! Keve­sebbet beszéljünk az irodalomról, de többet al­kossanak az Íróink. Ezen a téren Erdélyben egészségesebb a helyzet. Hogy miért, annak okai eléggé ismertek, de nem is vágnak cik­kem lényegébe. A megmaradt rokonszenwe1 takarékosan kell bánnunk, hogy jusson belőle a jövőre is! A megméretett és elég súlyosnak találtatott irodalomnak természetesen fórumra van szük­sége. A kérdés két irányban ágazik el. Legyen ez teljesen önálló, vagy kapcsolódjon bele már meglévő lapkeretekbe. Azt hiszem, a feleletet teljes határozottsággal csak az összegezés után lehet megadni. A válasz itt is megfontolt le­gyen. mert a kizárólagosság, a magunk erejé­ből való teremtés szép és irányt szabó törekvés ugyan, de kellő energiakészlet nélkül korán ki­merülne. A hiúság kérdését háttérbe kell szorí­tani, fontos a nívó és a gyakorlati körülmé­nyekkel való számolás. Inkább egy minden te­kintetben jól előkészített érvényesülési tér, ahol nemcsak a szlovenszkóiak jutnak szóhoz, mint egy jószándéku. csak az itteni erőkre kor­látozódó vállalkozás, mely már megindulásakor magában hordja a bomlás csiráját. Az irodalmat, ezt a tisztán egyéniségük sze­rint különböző ogyedek kivetitöképosségéw* utalt szellemi folyamatot egyébként alapszabi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents