Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
17 *K«<MMAGfe^HTRI»AE» A MAGYAR SZENTEV Irta: FORGÁCS GÉZA •A magyarországi katolifcujsófk S®emt Imire Jüerrcegj halálának kátencszásadik. évfordtodó- jgt ümepüik az egész 1930. esztenDdőlbeffL A viMgraiszóló itaneipségyetk most husiét táján kesídetneik kibontakozni bensőséges pompa- jufkíbaoi és megszakításokkal tartanak' egész az esztendő végéig. Elsősorban a magyar katolicizmusé ez az ünnepi szén táv, de nemcsak azé, hanoim egyben az egész magyar nemzetié is. Mert Szent Imre herceg nemcsak az egyház csodáse-rényii hitvallója volt, bániéin az állaimaillkotó nagy királynak, Szent Istvánnak kiváló sarja,- afoi gazdag ■ reményekkel biztatta, népét s kiváltságos egyéniségével a hozzáfűzött várakozásokat mértéken túl beváltotta; s ha korai halála a trónra jutni nemi is engedte, nemes erényeivel minden idők magyar ifjúságának örök péi- daképé és lelki: vezére lett. A magyarországi jubileumi ünnepségeknek. egyetemes nemzeti jelentősége mellett a7. egyházi vonatkozások bizonyos métrték- bem vOágijeilentőséget is kölcsönöznek. S a világ katoUihussiága tízezrével gyülekezik a fold kerekségéinek minden tájáról az ünneplő'országba hódolni e nagy magyar szent előtt, de egyúttal tisztelettel adózni annak a lélek számban kicsiny, de történelmi elháva- tottságálban nagy neinizetnek, mely annyi nagy egyéniséggel ajándékozta meg az egész emberiséget s annyi szenttel a katolikus egyházat. fif A magyar nemzet európai történelmének wigy alapvetője Szent István volt, aki a kereszténységgel Európát hozta a nagy magyar alföldre és a Kárpátok közé s aki a pogányság letörésével a magyarság évezredes létét és európai rangját biztosi tóttá. A pogánytéri- tés a népek nagy temetője fölött a magyar nemzet nagy' életbiztosítása volt s ennek eredményes és ideijében való végrehajtása néHk-ül a magyar név ma valószínűleg a rég letűnt történelmi idők puszta legendája lenne. S a szentistváni nagy magyar történelmi nussBiónak részeee ét? kiegészítője veit „föl- r*égev Imre herceg", Magyarország szent A* e^ső magyar királyi család tér i tó man- káljának két módja és útija személyesedik imeg I^váPban és Imrében. István az állami és áHaimfői hatalom erejével, hatalmával szolgáltja a kereszténység és Európa ügyét. Kém retten vissza az erőszak alkalmazásától nem, mert a magyarság és a magyar állam érdekét is latija a kereszténységnek a magyar létekbe való beágya z áisálbiain. Iimire a hatalom erejével szemben csakis a lélek, a szellem erejével hódit és térit, ő az önfeláldozó és önm-egtagadó szeretet hatalmát, az egyéni: példát, az életszentség vonzóerejét állítja ebbe a nagy krisztusi és magyar munkába.. k% ő lüiomifiehéTtségü életének tanulsága az örökké modem missziós gondolatot jelenti; „a Vénből való vér ritmusán kell megszőlaltatni az Isten szaunát is, mert a kereszténység nagy emberi öleléssé csak a faji, a nemzeti lélek megtérülő szeretetécn át teljesedhet ki". fií A Szent Imire jubileum az egész magyar nemzet jubileuma s azon — legalább is lélekben — ott kell lenniük a magyar kisebbségeknek is! S amint Szent Imrét a magyarországi magyar ifjúság nagy tömegei ideáljuknak, históriai vezéreiül aguknak tekintik, ugyanúgy ideáljának s .a harmonikus magyar élet nagy szimbólumának tekintheti kisebbségi uj nemzedékünk is. Mert a magyar Géniusz évszázadok távlatában — a múlt felé épp úgy, mint a jövő felé — csak egy lehet minden magyar számára! És mert a generációkként változó uj-arcu magyarok históriái egysége: az Örökárén Magyar! Az egykorú krónika írók Imre herceg ifjúságáról megemlékezvén azt Írják, hogy István király nagy örömmel látta,- hogyan halad előre fia a lelkiéletben, a tudományokban s mint jő atya tudott gyönyörködni fiának testi fejlődésében, szépségében, fiatal erejében is, amelynek annyiszor adta a herceg tanvijelét a lavasgyakorlatokori, vadászaitokon. A. szellemi és testi élet harmóniájának megvalósulását szemlélhetjük tehát Imrében, a miagyar história megdicsőüJ} ltjaiban, akinek éle {példája igy örökké modern murád. Ezt a harmóniát keik kere-siím a mi ifiatalságiipiknák is manapság, amikor a,lég- több egyén életében hiányzik a fest éd a are'Ilem egőfüisógéG egyép-sulyá. s rendezte irtot egyiknek a kultusza a másik rovására elbataima sodi-k. Minden egyházi vonatkozásion fölül is a magáénak vallhatja Imre heuoeget minden magyar fiatal. A magyar kisebbségi jövőnek is olyan fiatalságra van szüksége, amelyben a szellem és a test erői kiegyensúlyozottan az egyedül igazságos nemzeti és emberi célok szolgálatában Iratnak. Az igazságos nemzeti és igazságos emberi célok között nem lehet ellentét; s végzetesen rossz uiön halad az a fiatalság, amely az általános emibori célokat olyanoknak látja, amelyek miatt hátat kell fordítani vagy legalább is háttérbe kell szorítani a nemzeti érdekeket. Az. árpá’dbázi királyfi emlékének ünneplésekor nekünk, kisebbségi magyaroknak nem lehet megfeledkeznünk arról a nevezetes tényről sem, hogy Imre herceghez intézte István-király ,,erkölcsi' intelmeit, -a jó kormányzatról". Ezt az iratot már régi időtől fogva belevették a magyarok törvénytárukba, melynek első könyve ez a mii. S ez az első magyar törvény szabályozza már a nemzetiségi kérdést — a maga korában a leg- liborálisabb szellemiben — és egyenlően igazságos bánásmódot követel a kormány/nt gyakorlóitól minden nyelvű' alattvalóval szemben és az ország üdívónek állapit ja meg azt, ha különböző nyelvű lakói vannak. A nemzetiségi kérdés ezen első magyar megoldása liberalizmusával és krisztusi emelkedettségével első volt Európa lörtünetében, s ez olyan nagy történelmi dokumentum, •amelyre ml, a huszadik századnak kisebbségi sorsba került magyarjai is önérzetesen h ivatik ozh a tünk. A KÍSEBBSEGS MAGYAR IRODALOM HIVATÁSA 1. A trianoni és st. gerilláin! békeszerződések az addig egységes magyar kulturterületet négy részre tagolták s a magyar nemzet egy tekintélyes hányadát kisebbségi sorsra Ítélték. Az egy kuituríerület helyébe igv négy kulturterüiet keletkezett, a mai Magyarország, Erdély, Szlovénszkó, Ruszinszkó és a Bácska. A négy kulturterüiet közül csak Magyar- országon folytatódhatott a magyar nemzet kult-urélete szervesen, a történelmi fejlődés folytonosságában. A forradalmak s a kommunizmus csak igeig-óráig zavarták meg ezt a fejlődést. Erdélynek sem kellett elölről, kezdeni mindent, hiszén az erdélyi magyar lélek az évszázados különfejj ődés folytán teljesen, kialakult jelenség volt, melyet az 1848- bau kimondott unió nem tudott teljesen be- leolvasztani a Pest, mint szellemi központ által irányított magyarországi magyar gondolatvilágba, mert ősibb és gyökeresebb volt ennél. Az erdélyi magyar szellemiségnek ép- penugy megvolt a központja is az 1872-ben felállított kolozsvári tudományegyetemben s tudományos intézeteiben, mint a magyarországinak a pestiben, mely ha nem is volt kimondottan erdélyi szellemű, mindenesetre magasabb nívót biztosított az erdélyi-seggel már alapjában delem!máit vidéki közszellem számára. A másik két uj magyar kuturterület, minden történelmi fejlődés híján, teljesen váratlanul, előkészületienü 1 találta magát szemben a bekövetkezett uj állam jogi helyzettel, ennek folytán a maga kisebbségi helyzetével is s mint eladdig Pest függvénye, magamagának kellett, vagy helyesebben kellett volna kialakítania szellemi életének formáit és tartalmát. Ami még jobban megnehezíti ezt, minden számbaveheiő központi irányító szerv (egyetem vagy tudományos intézet) nélkül. Mert az 1914-ben felállított pozsonyi egyetem hatása, az itteni, vidéki szellem kialakulására fen állásának nem is egy fél évtizede alatt számba sem vehető. Maga a kisebbségi helyzet is élő nehézség már. A nemzeti kisebbség az államhatalomtól az állam fen tartására beszolgáltatott anyagi hozzájárulásának csak kisebb-nagyobb hányádét, — de soha a teljes értékét! — kapja vissza szellemi erejének megtartására, vagy fejlesztésére. Ezt kell tekintenünk a kisebbségi helyzet legsúlyosabb fonákságának. Az, hogy bár basoDlithatatlanul nehezebb, — mát ab ovo is, — a helyzete, a gyengeségéből is jórészt az erősebbnek erejét táplálja. A kisebbségekkel való bánásmód nem egyforma a három utódállamban. Azt az első pillanatra meg lehet állapítanunk, hogy a kisebbségi szerződéseket sehol sem hajtják végre maradéktalan ul és fenntartás nélkül. Sehol á kisebbségi jogokat a magyar kisebbség teljés mértékben meg nem kapta. Hogy a békeszerződésekbe becikkelyezett kisebbségi jog az alkotmány törvények paragrafusai kőid sikkadt-e el, vagy a békeszerződések és alkotmánytörvények majdnem szószerinti egyezése esetén is, a gyakorlati jogszolgáltatásban, a helyzet lényegén nem változtat. Ebből a helyzetből természetszerűleg következik, hogy a kisebbségi politika taktikája defenzív jellegű, a védekezésre, önvédelemre kell, hogy szorítkozzék legelső sorban s ennek ismét természetes következménye az, hogy a kisebbségtartó . államok kormányaival szemben ellenzéki álláspontra helyezkedik. A kisebbségi politika .eredményessége attól függ, hogy hogyan tudja a kisebbségi nemzettöredékek minimális életjogát: a kisebbségi jogok teljességét kivívni, vagy mivel ezt az egyenlőtlen erőmegosztás Miatt közvetlenül ej nem érheti, hogyan tudja a nemzeti kisebbségre nehezedő helyzetet enyhíteni. Tévedés.--volna -azonban" ázt hinni, hogy a kisebbségi'/.helytét. több vagy-: kevesebb né- hézségónek egyedüli méghatáüözója a ki- Sebbségtartó áílarnh átallnák feljárásmóijánakIrta: SZiKLAY FERENC enyhébb, vagy szigorúbb volta. A kisebbségi helyzet nemcsak a hatalmon lévők offenzív erejétől függ, de a kisebbség eilenálióképes- ségétől is. Sok függ tehát magától az egyes kisebbségi csoportok belső életétől, szellemiségének megalapozottságától, sz-ervettségétől. önmagával szemben való áldozatkészségétől, az érzés- és gondolatvilágának egységétől is. Sok füsrg attól az értékmegállapitástól is, .hogy az egyes kisebbségi csoportok az egyes életfázisok közül melyiket tartják lényegesebbnek s melyikre helyezik igy a fősulyt, a legnagyobb gondot és figyelmet. Ebben a tekintetben az egyes kisebbségi csoportok közt teljesen különböző értékelés s ebből kifolyólag különböző munkaterv .és eljárásmód alakult kiCsak a két legnagyobb csoport, az erdélyi és szlovenszkó-ruszinszkói magyar kisebbség életmódját akarom ennek illusztrálására röviden egymás mellé állítani, mert ezek élnek alkotmányos formák között, a kisebbségi jogok több-kevesebb gyakorlásának lehetőségében. A Jugoszláviához csatolt magyar kisebbség ' az ottani abszolutisztikus, diktatórikus áliamberendezésben középkori elnyomás alatt vergődik s igy élete mégcsak nem is élet, de egyenesen vérlázitó martinom. Csehszlovákiában a kisebbségi munka hangsúlya a politikai aktivitáson és szervezettségen van, Erdélyben a kulturális aktivitáson és szervezkedésem. Ez a megállapítás már magában is megvilágítja a kétféle kisebbségi munka irányát és értekét. A politika — amint mondani szokták az exigenciák tudománya, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy a politika a mindenkori szükségességhez igazodik, tehát sem tartalmában, sem metódusaiban nem állandó. Sőt a túlzó merevség, a szigorú, megcsontosodott elvek a jó politika hátrányára vannak. Á politika eljárásmódja tehát a taktikázás, a pillanatnyi helyezet adottsága szerint, de végső célkitűzése a politikának sem lehet más, mint a kulturfejlődés biztosifása, mert csak a kuiturértékek állandóak az emberi életben, változásnak legfeljebb külső megnyilatkozásaikban vannak alávetve, de legbenső tartalmunkban örökérvényüek. A politikai tevékenység csak eszköz az egyedüli fontos célnak, a kulturfejlödésn ek a biztosi fására. Kétségtelen, hogy Csehszlovákiában a kisebbségi. közélet túlpolitizáltságának megvan a maga speciális oka: magának az állam- berendezésnek politikai determináltsága. Azt is el kell ismernünk, hogy a politikai szervezeteink a pár exeelience politikai munkán kívül, vagy felül, — éppen ebből a politika determinaitságból kifolyóan, — más, gazdasági, vagy kulturális munkával is foglalkoznak. Mégis, — politikai, vagy helyesebben pártpolitikai alakulatokról lévén . szó, — a főszempont ezen munkák elvégzésénél is politikai, sőt pártpolitikái s igy tekintettel a politikai, vagy pártcélokra, melyeket elsősorban szolgálnak, azt a veszélyt rejti magában az ilyen irányú működés egyrészt, hogy a célt eszköznek tekinti, — ezt különben már Macaulay is a politika eredendő bűnének tekintette. — másrészt, hogy az állandó abszolút értékeket az efemer, vagy éppen .önző, tehát relatív érdekek szolgálatába állítja. Ezek a megállapítások első pillanatra távol esnek a címben kitűzött kérdéstől, de feltétlenül szükséges volt megvilágítanunk pár vonással az általános helyzetet, hogy n^egis- merhéssük az életünk igaz képét, megérthessük a kisebbségi kultúráiét nehézségeit, de meglássuk a feladatokat is. Á helyzet az, hogy a csehszlovákiai magyarság lelkivilágában még mindig nem fejlődött. ki a kisebbségi élet alapvető ténye, amit szeretnék kisebbségi öntudatnak nevezni. ■ Mi az a kisebbségi öntudat?. Az, hogy egy kisebbségi neinzetcsoporthoz tartozó minden egyén és minden körűiét, minden tettét és minden gondolatát legelső- sorban a kisebbség életionntartásáliak céljára irányítsa. Ez legyen a vezérelv, mely mellett minden más egyéni, vagy osztályérdek, de minden e fogalomkörön kivül eső, — egyebekben bármily magasztos eszme is, — mellékes legyen mindaddig, amig a kisebbségi csoport belső konszolidációja nem fejlődik annyira, hogy mint kollektív egység és erő nem kell félnie az idegen érdekek bomlasztó hatásától. A kisebbségi élet legideálisabb formája az lehet, hogy a kisebbségi csoport, mint kollektív egység, mint egy eorpus se páráin m éljen, államként az államban, megadva a „császárnak, ami a császáré", de megkövetelve magának is mindent, ami neki köllekIive törvény és jog szerint kijár. Hogy ez az ideálisnak nevezhető állapot nem lehetetlen, arra az erdélyi szászság kilenc évszázados kisebbségi -élete az eleven példa. Megalapozott gazdasági jólét és fejlett általános műveltség biztosítja, e kis néptöredék életét a múlt háborús zavaraiban, a jelen nehézségeiben s a jövő bizonytalanságában: Politikai rugalmasság, de kulturális szívósság, falán némi kon- zervatizm-us is, gazdasági téren igénytelenség és szorgalom, de áldozatkészség a nemzeti üggyel szemben, önmegtartóztatás az u, n. életörömök tekintetében, erős nacionalizmus s az anyatörzs kultúrájával való állandó és együtt haladó szellemi kapcsolat, ez a kisebbség konzerválódásának a titka az erdélyi szászság életének példája szerint. Jól. tudom, hogy a magyarság alaptermészetétől idegen mindaz, amit ez az életforma megkövetel, — egyszerűen a magyar nemzetet a sors nem kisebbségi sorsra teremtette, — de ha nem tudjuk lelkivilágunkat ebbe az uj, reánkszakadt, sorsforduiattó] ránk- kényszeritett uj helyzetbe beállítani, ha nem tudjuk a szükséges lelki átalakulást magunkon végrehajtani, nagyon bizonytalanná válik a magyar nemzet kisebbségi sorsra, ítélt töredékeinek fennmaradása. 3. Ha a nemzeti kisebbség minden tettének és minden gondolatának a kisebbség életfenntartására kell legelsősorban irányulnia, úgy ebben a „niinden‘‘-ben természetszerűleg benne van a kisebbségi irodalom is. — Nemcsak „is", de legelsősorban. Mert az- irodalom a kuiturértékek látható megnyilatkozása, melyen keresztül a szellemi valóságok érzékelhet ők ké válnak. Még ennél is több az irodalom, magának az életnek, az élet szellemi 1 ényeinek emanádója. Az élet szüjiségszerüleg termeli ki magából az irodalmat, mint az erdő az oxigént, virág az illatát. Nem luxus ez, nem csak szépség annak, aki megfigyeli, de a létfenntartás eszköze. Az erdő azért árasztja az ózont, hogy lélekzetvctelének másik ütemével abszorbeálja a gyilkos szénsavat s a maga hasznára fordítsa, belső rost-építésre. A virág azért ontja az illatát, hogy magához csalogassa a napsugár kis pogányáit, lepkét, bogarat. akiknek, — bármilyen haszontalanok és károsak is talán — egy hasznos hivatásuk bizonyos, hogy megterrnékenyitik az özvegységében meddő bibét. Az irodalom az élet tisztító folyamata, de megtermékenyítő akarata is egyúttal. Az irodalom az élet kritikája”, az élet faly- tyuhajtás-a-inak kertésze a jelenben, az élet konzerváló sója, örökké élő dokumentuma a múltra vonatkoztatva s az élet útjelző oszlopa, világitő tornya a jövő sötétsége elé. Természetes, hogy ez csak az" igaz-irodalomra, a kul túr írod alomra érvényes megállapítás. Mert az irodalom általános jellege minden időben és minden helyen olyan, mint maga az élet. Materialista, ha az anyag uralma kerekedik felül, szentimentális, ha ..érzékeny" a kor, ziiliött, ha megróni Innak ez <>r- köjcsök és tisztult, ha az eszmeiség győz. De bármilyen rossz is az élei, az irodalom bán mindig van egy rész. mely „sub spécin tHO ápcflte 20, vasárnap.
