Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
VADJÁCINT 1. A hagymáit ijedten dugtam be a matróz- Muz- buggyába. Nem szabad tudni, hogy kinn jártam megint a h arapi>ni erdőn. Otthon, a kertben, óvatosan kihúztam a gumizsinór alól. A feje kissé meglankadt, a finom kék harangok bágyadtan bólogattak, de a zöldesíekér nedve? szár frissen húzta magával a nyirkos gumót. A pincéből kerített cserépbe a fatartó mögött dugva és diákkézzel ültettem el a vadjácintot, amit neki szántam. Alighogy kész voltam, már hallottam a húgom hangját: — Szervusz, szervusz, S jött. Az első versek nagy ö-je. Nagyszombat délután volt, s uzsonnáig, gondolom, sok ostobaságot fecseghettem Ösz- sze, miközben féltem és örültem, s folyvást a radiációt járt az eszemben. — Odaadod, odaadod, — erősitgettem magamat. Uzsonna után egy percre egyedül maradtunk. A cserép vadjácint és három szerelmes vers selyempapirba bugyolálva már a kapuzugban rejtőzött. Mikor kimegy, megkapja. Kreol volt. Bakfisos. De én nagyon fölöttem állónak éreztem. — Akarok magárnak valamit adni. Nevetett. — No, rajta, — Majd, lia elmegy. — Elküld? — Nem, nem, csak .,. — No, adja ide. Hogy mondjam meg. Verseket? Nem lehet, nem íehet azt megmondani. — Melyik a kedvenc virága magának? A kékre gondoltam. Arra. Az olyan, mint én vagyok: a lelkem a föld fölé magasló kecses kék harangcsokor. A foga villant, a szeme rám tüzelt, élvezett: — A szamárkóró. De elkacagta magát. A húgom jött. Kifutottam. A kapuhoz. Fölkaptam a cserepet, letéptem a selyempapi rt. a virágot a versekké' együtt a begyürtem a blúzomba. A cserép jobb markomból, a kerítéshez vágódott s diri b-diarahra tört. 2Az egyelem nem Ízlett. Megint így' tavasz ' olt. Ó kellett. Ez az Ö szőke volt. és a szeme pontosan olyan, mintha a karapinti völgyben nyílott volna ki. — Mért. szeretsz? — évődöit.-—Nem tudom. — Mit szeretsz rajtam? — Nem tudom. — Moudd, mit szeretsz jobban, a testemet vagy a telkemet? Ez akkor nehéz kérdés volt. Okosnak tartottam érte és furfangos akartam lenni, de egyben őszinte is. — A szemedet szeretem — és láttam, hegyez tetszett — a szemedet... nézz, rám, nézz, nézz, nézz... A vadjácint ott volt benne, arra emlékszem és mikor aztán esküdött, akkor voltam utoljára azon a tavaszi, régi erdőn. A gyerekének is olyan a szeme és mégis csészén más. 3. Az asszony kinézett a tengerre. Barna hajún a fény vörös kígyókat kergetöztetett. Kínoztuk egymást. Minek ez? minek ez?-— Mit csináljunk? Váljunk el. Nem nézett felém, úgy beszélt, ki a tengerhez, tépdesve a szavakat. — Szerettél már igy valakit? — Nem. — Fogsz még igy szeretni?-- Nem, így nem. Megrázkódott. Sikoltott. — Fogsz, fogsz. Mind csak ezt mondjátok. x;cm igaz ... nem szerettek igazán ... csali a lestünk kell... a fiatalságunk... állatok vagytok ... jaj ... — Édes... Már sirt. Aztán fehér nyakát az ablakra Kulcsolt karjai közt hátra.vágva, nagyot lélegzett. A tenger sötétkéken bámult. A nyaka olyan volt. mint valami finom fehéreszöld áocsány, amelyik virágot lart... milyen virágot is? Istenem, nem tudora hirtelen... fájt, ő is, a feledékenysóg is... nem tudtam a virág nevét. Szomorúan megint szerettem ekkor és azt éreztem, hogy sokat öregedtünk, mert szerettünk és tudtuk, hogy holnap mégis el fogunk válni. 4. Már ennek is hét esztendeje. De a husvét azért minden évben eljön. Furcsa. Ez sose változik. Holnapután megint itt van s amíg az amerikai bazár hitelosztályának honján, inget akarok venni, eszembe jut, hogy azt mondta, hogy világoskék, legyen. Kedves, hogy igy meg- mo/ulta. Talán azért veszek. Általában kedves. ■ kyanokat mond, hogy: a férfiak jobban fcud- ;.ak szeretni, mint a nők, meg más ilyen szimpatikus okosságokat. Meg azt mondta,, hogy gyüiül És nevetett hozzá. Gyülö&eik, mondta© ‘ ■ - •• - • ■>< :■ ■■ ”■*> Irta: GYŐRY DEZSŐ én i«. és én is nevettem hozzá. Kedves. Hopp: igen, ez a poplin jó lesz. Kis harangok vannak rajta... husvétra utazom... igen, megveszem ... kék ... hathavi részlet... úgy is kell egy pár ... öregszünk... régi név jutott eszembe... virág... helyes... csak épp ön- tözködni nem megyek már, az ember manapság gyorsabban kikopik a szokásokból... mindegy. Vadjácint. Mikor megkérdeztem, mit akar husvétra, azt mondta: . — Téged, — és megint nevettünk. Nem lehet. Magamat nem küldhetem. De írok. Azaz, hogy... HP Most már tudom. Elküldöm. De ne szólj senkinek. Vagy el is mondhatod, úgy se hiszik el. Úgy se hiszitek el. Te se hiszed el. Vadjácintot küldök. Amiről tizenöt éve azt hittem, hogy olyan, mint én. A testem a hagymája, a lelkem a virágja. Akkor nem adtam oda. Azóta kisért. Neked elküldöm- A te szemed seszinü, mégmoudhatatkip. De én biztosan tudom, hogy csak kék lehet, pedig nem is az. Ezt szeretem benned, hogy az és még sem az. De vad jácint van benne, én vagyok benne... gyűlölsz? ne gyűlölj, -szeretsz? ne szeress, mindegy... ez benned lesz, aínig én akarom. Most akarom és szeretem benned... minden husvétkor, minden tavaszon át az örökkévaló húsvétig... mindig fel támadóan ... .magamat. Akit régen elvesztettem, •— Nesze. AZ IFJÚSÁG ROSSZ ISTENEKNEK ÁLDOZIK Irtás ÁRVA PÁL Nincs arcvonala a szlovák ifjúságnak, de arcéle sem. Ha szellemi csatasorba kellene állítani, hogy ütközetbe szálljon egy eszméért vagy eszményért avagy bármiért, amiért ifjúság glédásau harcba szokott vonulni, nem tehetne mozgósítani, mert káderekbe nem tömörült. Vannak ugyan diákszervezetek, alakulatok, sőt átfogó szövetségek, de tizenegy év alatt csak a kereteket építették ki s az ideológiai tartalmat is körvoaalozták. sziib- staneiával azonban meg nem töltötték s hatékony tetté, eleven erővé fel nem oldották. Fájdalmas megállapítás ez, s talán még fájdalmasabb erről a helyről, ahol annyi csatája folyt le a szlovenszkói magyar ifjúság hévvel vibarzó, de mindig eszmével terhes indulat-áradásának, amelynek összecsapó hullámai mindig ideákat és ideológiákat hordoznak hátukon. De a dolgok velejére tekintve áll a fájó megállapítás s nem erről a helyről hangzik el először. Nem szándékozzuk ebben a cikkben a szlovák ifjúság több mint tizenegy esztendejének mérlegét felállítani, csak kiemelni az egyes tételeket, amelyek oly passzívvá teszik ezt a bilancot. Hogy minden esetleges váddal, amely rosszakaróijai és célzatossággal illetne bennünket, eleve szembeszállhassunk, már mások által is szomorúan leszögezett, komponenseket veszünk fel számvetésünkbe. Olyan mérlegtételek ezek, amelyek egyszeriben megvilágositják előttünk, hogy miért billenhetett csődösen passzívra a mérleg, amelynek pedig aktív oldalán nagyszerű értékek csoportosultak egymás mellé egy tisztességes konjunktúra adottságai közt. De ezek a mérlegtételek azt is megmagyarázzák majd, hogy miért kell a számadás végén főn tartás nélkül. megadni a fölmentvényt is. II. Mintegy két évvel ezelőtt, egy fiatal, irodalomba kóstolgató szlovák középiskolai tanár pompás esszét jelentetett meg egy előkelő szlovák folyóiratban a drámáról. Valaki azonban kisütötte, hogy az értekezés Sebestyén Károlyinak, a budapesti Színművészeti. Főiskola tanárának könyvéből való. A szerző a plágium-váddal szemben azzal védekezett, hogy cikke végén megnevezte a forrást, de ez a sor sajnálatos nyomdai szedőhiba következtében kimaradt, A védekezést akceptálta az illető folyóirat szerkesztője is, amennyiben megerősítette. Most, néhány héttel ezelőtt az eset megismétlődött más relációkban. VI- csek Jaroszlav egyetemi tanár és ircdalom- történész halála alkalmával a pozsonyi egyetem filológiái fakultása szláv szemináriumának , szlovák nemzetiségű asszisztense cikket irt egy másik szlovák revübe az elhalt tudósról. Az egyik szlovák lap a cikkről azonmód kiderítette, hogy Prazsák egyetemi tanár egy 1910-ből való cikkének, a szószerinti átírása vagy parafrazálása. A leleplezéssel szemben a szemináriumi asszisztens azzal védekezett, hogy cikke végén sajnálatos szedőhiba következtében elmaradt a kútfőt jelző mondat. Kénytelenek vagyunk ezt az immár ismétlődő kimagyarázkodást elfogadni s napirendre térni fölötte, annál is inkább, mert az ügy nem tartozik bele szorosan mondanivalónkba, de amit az esettel kapcsolatban a legnemzetibb s nemzete kulturális és történelmi tra- dicióin legjobban őrködő szlovák lap, a tu- rócszentmártoni Národnie Noviny irt, már el- hárithata fiamul belekivánkozik a szlovák ifjúsággal foglalkozó cikkünkbe. „A Komensky-egyetom filozófiai fakultásán — írja a lap — valóban különös viszonyok uralkodnak. Abban a hiszemben voltunk, hogy ezen magas tudományos intézetünkből csak úgy rajzami fognak a közéletbe uj és szakképzett szlovákok tucatjai. De reményeink nem teljesültek. Érthetetlen némaság üleb»^%>nek«i, riumokat és könyvtárakat. A fiatal hallgatók és hallgatónők lelkében' néni ég á tudomány lángja. Minden lagymatag, ambiciótlan és ál- iiióíag képtelen is a tudományos munkára/4 III. A1 lap érthetetlennek találja az előadótermek némaságát, nem tudja megérteni, hogy miért lagymatag az egyetemi fiatalság. Okát ennek viszont a lap legközelebbi számában egy más jelzésű cikkíró megadja s itt — agy véljük — elérkeztünk mindjárt az egész szlovák ifjúság problémájának lényegéhez. „Érdekes jelenség, hogy kiváló emberek, akik a fiatalok vagy emberi tömegek szivébe egy uj ideológiát akarnak ojtani, jellemileg gyönge embereket használnak fel eszközökül, akik rabszolgamódou engedelmeskednek nekik. Erre azonban ázok a szavak állanak, amelyeket egy bizonyos egyetemi tanár irt. pszichológiája bevezetőjéül » amelyekre fel kellene figyelni egyetemünk néhány tanárának is: A lelkiismeretes szerzőnek, különösen, ha egyetemi tanár, nincs joga visszaélni az ifjúság bizalmával, Köteles azon teóriákra szorítkozni, amelyeket mégerősiteni képes szigorúan tudományos ítélkezése s az olvasóra kell. bíznia, hogy maga alkossa meg nézetét a vitás problémákban. — Nálunk nem igy történik. A mi egyetemünkön — mint horogra halakat —• valósággal fogdossák azokat az embereket, akik hajlandók az uj asszimilációs törekvés szolgálatába állni s hajlandók elősegíteni bizonyos csoportok, űzőiméit, amelyeknek a célja: egy nemlétező és a történelem által egyáltalában nem említett nemzetet megteremteni. A szlovák ifjúságban nap- ról-napra pusztitják az idealizmust, — jó motívumok alapját, — uj gondolatokat hirdetnek neki, amelyeknek semmi közük lelki struktúrájához, sőt egyenesen ellenkeznek azzal, mivel nem gyökereződnek a környezetben, amelynek az ember a szociológiai törvények szerint, alá van vetve s amelyben fejlődik. A kollektív egésznek az akarata a többség akarata s nem néhány karriérista akarata, akik a saját előnyükért képesek lennének lemondani nemzetiségükről és nyelvükről, mint a ne nyzet iség elő fölt ételéről, nem tudván, hogy az ember nemcsak észlény, hanem érzelmi lény is. A haladás jelszava alatt nemcsak valami mindenáron és erőszakosan újnak a. megteremtését értelmezzük, hanem olyan dolgokat, amelyek a meglévők tökéle- tesbitését jelentik s exisztenciálisan, föltétlenül szükségesek a társadalom és ennek nemesi lése szempontjából s az etikában gyökereződnek. Uj nemzetnek a kialakítását nem tekintjük exisztenciális kérdésünknek, hanem ellenkezőleg, senyvesztpsünknek, mert mint nemzeti egészet követel bennünket áldozatul, holott, külön élettel akarunk élni. Egy nemzetnek, amely léte érdekében konzerválódni akar, az a célja, hogy védekezzék a karrieristák ellen, akik megalázása árán akarnak magasra lendülni."4 IV. A hosszú idézet megérte a fáradságot, mert a legkompetensebb helyek egyikéről vázoljak fel ezekben a szigora és kompromisz- szummentes szavakban a szlovák ifj. problémának minden fájó komponensét. A két .idézetnek egybevetéséből mint egy egyenletben, ahol két ismert számmal keressük az ismeretlen harmadikat, megkapjuk a felkiáltójelet az ifjúsági probléma minden kérdőjelére. A pozsonyi egyetem szelleme az, amely — Íme Márton szerint is és elsősorban a múltat és jövőt egyaránt féltékenyen féltő Márton szerint — uj ideológiát igyekszik terjeszteni akár karri ér isták, akár jóhiszemű tévelygők utján. És ebben a körülményben, hogy a szlovák ifjúság még mindmáig nem intézte el ezt a problémáját, látjuk legnyomósabb okát annak, hogy nem ér rá olyan problémák megoldásába fogni, mint kérdéseket felvető és megválaszoló, de legalább is mint harcos, küzdő nemzedék, amilyen problémái minden nemzedéknek a fejlődő élet szerves kontinuitásából kifolyólag adódni szoktak. A felemás, sőt, inkább ,egyszínű pozsonyi szellem az, amely okozz,a, hogy a .szlovák ifjúságnak nincsen arcvonala, de arcéle sémi" > >Jt ....... 19 30 április 20, vasárnap. Mert mipden politikán túl és innen, el kell ismernünk, hogy az a bizonyos csebszlovákíz- mus, amely mint nemzeti ideológia, — újabban pedig már egyre gyakrabban mint etikai alap is keres utat és érvényesülést, — valóban létezik. Prágában hült helye sincsen, Brünnben sem látták soha még foszlányait sem, de ez a fikció mégis ma már nem fikció, hanem eleven valóság — Pozsonyban. Ha valahol lehet csehszlovákizmusról, mint, nemzeti ideológiáról beszélni, úgy Bratisla- vában lehet és kell szólani róla. Itt született meg s itt születik egyre újabb változatokban, de mindig ugyanegy cél szolgálatában. Már nem fikció többé, hanem valőr, amellyel szántóim kell s amely elsősorban a szlovák ifjúság lelki struktúráját szándékszik megformálni vagy deformálni. Márton és Rózsahegy is karrieristáknak nevezi azokat a szlovákokat, akik tudatosan — bármilyen indokokból is — ennek az iránynak a serény szolgálatában állanak, viszont ők maguk bizonyos ..revizkmizmüs44 szépen hangzó és sokatmondó jelszava mögé bújnak..Az uj szlovák generáció az, — irta legutóbb ezen irányzat egyik legpxpouáitabb képviselője — amely legalább részben szabadabb szellemben nevelkedett, úgyhogy szabadon képes Ítélkezni s kritikusan igyekszik néftni a szlovák mült és jelen valamennyi jelenségére. E törekvésekből szem- m.elláíhatóan nő a szlovák revízión izmus, amely szlovenszkói nemzeti fejlődésünknek legfontosabb komponense.44 Mint látható, nem szlovák, hanem szloven- szkői nemzeti fejlődésről ir, — 'természetesen bem őslakosi, hanem csehszlovák értelemben — s egyetlen indokolása az, hogy csak a szlovák múlt és jelen revideáíása után lesz képes Szlovénszkó a történelmi országokkal konku r re he lába szá 11 a n i. Nagy.on szép a nemzeti revízió s egy nemzetnék amely egykori függősége korszakában minden, még olyannyira jelent ék telenuék látszó értéknek megtartásáért küzdve bizonyára nem tisztára tudományos eszközöket is vett igénybe egy magasabb s mindennél fontosabb cél érdekében, kétségkívül szükséges is. De fejest ugrani a különböző, évszázados adottságok vizébe nem lehet, anélkül, hogy az ár össze ne csapna fejünk fele!!. Gondoljunk csak a cseh nemzeti revízió egy sokkal több mint litierárís attitűdjére, a královédvuri és zelenáhorai kéziratharcra, amely nemzeti átokkal fenyegette mindazokat, akik kétség- bevouták a cseh nép falzumnak bizonyult nyelvi kulturemlékeit. Itt csali kéziratról '-olt szó s nem össznemzeti hagyományról, nem nyelvről s nem tradícióról, s mégis mii yen vihari támasztott. Minden bizonnyal szükséges a revízió, de nem szabad a bastard-teóriával kezdődnie és nem szabad abból kiindulnia. V. Ez a szellem, amely a bastard-teöríáí szülte meg önmagából, adja meg a választ az egyetemi padsorok kongó némaságára. De egyéb momentumok is közrejátszanak gibban, hogy nincs egységes vagy legalább is csoportokra tagozott szlovák ifjúsági nemzedék, amely helyet és munkát követelne magának a nemzet küzdőterén. A szlovák közélet vezetői nincsenek eléggé közvetlen érintkezésben az ifjúsággal, hogy vezetnék és támogatnák és irányítanák. Rázus Márton legutóbbi parlamenti nagy beszédében .rámutatott arra, hogy a pozsonyi enyelem filozófiai fakultásán nem ápolnak olyan szellemet, amelynek gyökere szlovák talajból nőne. A szlovákok — mondotta — mint nemzet nem élhetnek ellentmondásban legmagasabb iskolájukkal s nem tartják helyesnek, ha a katedráról és a közéletben polemizálnak velük a múltjukról. Azután felolvasta a filozófiai fakultás hallgatóinak a „Eudovit áturi4-egyesület által még a. diákmozgalmak idején megszerkesztett re- zolücióját, amely a diákság követeléseit tartalmazta. Helyesen tette Martin Rázus, hogy felolvasta ezt a rezoluciót, de bizonyára néni tette volna meg, ha tudta volna, hogy ezt a rezoluciót éppen az a tanár fogalmazta meg a tüntető diákok felkérésére, akire beszédében leginkább Célzott: Václav Chaloupeek.v. Ezek a követelések ugyan teljesen fakultás- jellegüek, de Rázus bizonyára nem hivatkozik rájuk, ha tudja, hogy ki fogalmazta őket. a zavarban lévő demonstrációk kisegítésére. A jelentéktelen eset csak annak a bizonyítéka, hogy a szlovák élet prominens egyéniségei nincsenek közvetlen kontaktusban a diáksággal, ami aztán szintén maga után vonja az ifjúság dezorientáltságát. Egyéb oka ennek még az is, hogy nincs sem irodalmi, sem társadalmi, annál kevésbé politikai irány, amely az ifjúság nagyértékü káderére akarna támaszkodni, holott tudjuk, hogy generációs irodalmi megmozdulások, vagy társadalmi törekvések a legtöbbször rohamosapatkéut fogják bo az ifjúság hivő lelkesedését, hiszen az ifjú lelkek terjesztette ige éppen bennük ölt később testet. VI. Mérhetetlen energiát, lehetne lecsapolni a szlovák ifjúságból elvitáóhatatlanul nemes, nemzeti törekvések raegtérmékényitésére. Mindig az ifjúság az idők kovásza és virága a nemzet fájának, hogy pora friss szelektől sodorva termékenyítsen. De karriéristák, vagy revizionisták, keszeg álbohémek és synátorok (nagyszerű szava ez Vámos Gézának az uj arisztokrácia, fiaira) és újfajta, idegen szellemmel itatott lei- kék akarva, vagy nent-akarva. keshedhm lén- föregnek idegen oltárok előtt. jjQtig kell nekik boosá-iacti 6 immi
