Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
mmmtBBKtsm áp rilis 20. vasárnap. ^KySíaa-MAG^ARHiRLAI* Mmraryrasea a&T-.Tfc KOMMENTÁROK * MUNKATÁRSAK? Szvatkó Pál, a szlovén szkod magyar irodalom legnagyobb ipesszimi&tája,. optimistává lépett elő ugyanebben a bransban. Az isteni relativitás szele csap meg, amikor \ néhánynapos külföldi' utamról visszatérve, olvasom Márai Sándor cikkében, amit az Uj Munkáról irt (bála és köszönet érte), hogy óriási optimistának tart, mert megkockáztatom a folyóiratot. Szakasztott igaz. Nem ismerek magamra. Nagy dolgok történhettek, hogy a cinikus megingott. Aki egyszer megírná a s.zloyenszkói magyar irodalom belső fejlődésének történetét, a világ hahotája között elemezhetné a miniatűr aknák é's ellenaknák viselt dolgait, amik itt az irodalmi életet képviselték és pukkasztották éveken át. Márai Sándor két hétig kacagna. A viccekről egyelőre nem leket irni, mert a papir is megsértődne, amire kinyomatják, de az ügy komoly részével foglalkozni szabad, különösen, amikor a sors kiszámíthatatlan játéka folytán a legmegrögzöttebb pesszimista kénytelen magára venni a kétes értékű optimizmus vádját. Tehát: megírtam az Uj Munkáról szóló cikkben. hogy 1927 tavaszán a lapot másodsorban bűnös kezek hajtották el. de elsősorban az a mély, döbbenetes és megingathatatlan pesszi-- mizmus, ami a szerkesztőben a beérkezett kéziratok olvasása közben keletkezett. Mint abogy a fekete alkonyat száll a mezőre, úgy hullott a fény és borult a táj a gyűl emlő kéziratok átnézésénél és: alig találtatott igazi, európai méretű hóember — in-ég Izraelben sem. Napról- napra nőtt az űr és a kétségbeesés, a beavatottak jól tudják. Márai Sándornak igaza van: minden volt., pénz, előfizető, csak iró nem. És ezért — nemcsak ezért, de elsősorban ezért — lap sem lett. Becsületünkre legyen mondva. E tapasztalatok után a praesumtiv szerkesz tő két évig^a pesszimizmus sárga foltjával a homlokán szaladgált a szlovenszkói tájakon és néha-néha. ha valami buta alkalom megkövc- . telte, fásultan legyintett és szerényen megjegyezte, hogy nem lehet itt semmit sem csinálni, mert nincs munkatárs. Szavait minden esetben akkora felhördülés követte, hogy belerengett a szlovenszkói universum. Egyszer — a szegény, ártatlan Képes Hét egyik számában — spleenből és ásitozva levelet irt a szlovenszkói irodalomról, melyben körülbelül kifejtette, hogy kár a benzinéit, nincs itt semmi, s ahol nincs, ott ne keress. Erre olyan klapszokat kapott, hogy sietve visszavonult és hallgatott egy évig. Most azután kifejlődött valami, ami _,járatlanul kiragadta, a homályból, -Ne beszéljünk róla, hogy mi volt, talán egy véletlen csoportosulás Prágában, talán a mindenáron való akció vágya, talán egy-két friss ember hajtó vitaiizmusa, talán egy beugratás, talán bévül érő 'belátás, merészség, keztyüdobás, ki tudja. Megszületett egy Fulgor-cikk, amely mintegy a régi pesszimizmus betetőzéseként vitriolt követelt a szlovenszkói magyar irodalom dilettáns részére és hajtóvadászatot, hallalihó. Ami erre történt, elzárta a visszavonulás útját. Egyrészt elnevezték Fulgort gyilkos haramiának, bitang gazembernek, aki megzavarta egyesek porba irt köreit, s a legkevesebb a destrukció, vagy az árulás vádja volt, ami érte. . — Másrészt azonban, ,s ez a fontosabb, a Ful- goi'-cikk után sok buzdítás, rengeteg levél és érdeklődés érkezett. írók csatlakoztak. Fiatalemberek akciót akartak. Mecénások jelentkeztek. Uj-ságok sürgettek. Tervek keletkeztek, s valami forrni kezdett, ami több mindennél. Az ellenakció elszántabbá tette a merészeket és fölvetődött az eszme, hogy az Uj Munkát most már ki kell adni. A pesszimista pesszimista ma- . radt, de újra bántani kezdték a véletlenek, a csoportosulás Prágában, az akció vágya, a friss emberek vitaiizmusa, a bévül élő belátás, a beugratás, stb. így keletkezett nyolc ember megbeszéléséből az uj Uj Munka terve. Lesz-e belőle valami vagy sem, meglátjuk. A pesszimista, ámbár kitart, pesszimista marad. * De nem ez fontos. Márai Sándor azt irta, hogy Budapesten sincs iró, akire szívre tett kézzel esküdni lehelne, hát még Szlovénokon. Tgaz, jobban igaz, mint Márai irta. Ki numpolt generációk után mélabus ezüstkor nehezedett a magyar kultúrára s a harmincévesek zilált képzetekkel egyensúlyozzák nyomorult kis életüket az ür és az értelmetlenség határán. Kire számítaná? Mit hozni? Mivel tölteni a nyelő papirost? S ebben a pillanatban mégis azt mondom, hogy az Uj Munka, amennyiben anyagi hátterét sikerül megteremteni és tényleg oly független maradhat, mint tervezzük (ami persze nagy kérdés), nemcsak lótjogosult,hanem vitális is, mert ami mögötte áll, több irodalomnál: talán egységes világnézet. Márai Sándor az Uj Munkában irodalmi lerakodöhelyet lát. Nem ez. Hébe-hóba — számonként egy jó novellával és k é t-h á r o m nagyon jó verssel — az is, de elsősorban vitriol, (akár a elme lehelne), amelyet rá akarunk önteni a szíoyenszkói magyar álkultúrára, mert az arcunkon ég a bőr a szégyentől, ha csehek, szlovákok, németek, budapesti magyarok, erdélyiek kaoarászva kezükbe vesszők azt a sötét seanpiitj amit itt irodaimi kultúrának neveznek. Holott érezzük, hogy van jobb, sokkal jobb, egyenesen szenzációs, de meg!apui a bokorban, mert elhe- segetik. Ami az Uj Munka aktív irodalmi részét illeti, egy évre előre kitervezzük (óvatosak akarunk lenni Márai értelmében): tizenkét jó, különböző Írótól származó novellái szedünk össze (?) és harminchat-negyven verset hét-nyolc lírikustól, istenem, többet nem lehet. A lap azonban nevelni akar, nemes értelemben nevelni. Gyomlálni, levágni a levágandó! és nem túl magasra emelni a föleme- jendőt. Szeretnénk, ha fiatal irógenerációnk a lap révén Ízlést tanulna és virtuálisan bekapcsolódna az európai irodalmakba, egészen magas és döntőszerü fórumot látna a re- vüben, (revü lesz) s hasznos és a rosszat értelmesen elutasító tanulmányokat olvasna benne (ez is lesz tizenkét különböző). Számonként egy-egy német vagy francia, angol, olasz, orosz, cseh, avantgardista irót szólaltatnánk meg, hadd tudják meg nálunk is, hányadán vagyunk, 'talán unalmas és divatját múlt feladat, Márai Sándor mosolyogni fog rajta,., de a szükség megköveteli. A laip munkáját mindenesetre .megkönnyíti. A pesti „segédcsapatokat“ megszólaltatjuk, errefelé nagyobb szükség van rájuk, mint Pesten gondolják. Ezek alapján a tartalom máris adva van: egy szlovenszkói prózairó, egy budapesti, egy külföldi prózairó, két tanulmány: egy belső, egy külső problémákkal, három lírikus számonként s azután: a vitriol, a szemle, a kritika, a vita, a harc. Nem túl sok. Hiszen a folyóirat nem sok: harminckét kis oldal havonta. Ennyit megtöltünk, majd ritkán .szedetjük a dolgokat, csak rossz ne kerüljön a szövegbe. Kevés lesz, de megválogatott, nem akarjuk nagy fába vágni a fejszénket. Számonként ezer száz sor: Összehozzuk a külföldi és a pesti segéd csapatokkal, ha a lényeg ugyis a kritikán, a harcon és a szemlén alapszik. * Mindennek azonban nem volt létjogosultsága, ha nem állna a lap mögött valami, ami Pesten egyelőre feltétlenül hiányzik, vagy ha megvan, nem mer előjönni. Márai Sándor nem ismeri a szlovenszkói fiatalság szellemi áramlatait, nem csoda, hiszen ez a fiatal szellem alig revelál adhatott még, elsősorban azért, mert nem volt fóruma. Az Uj Munka megkisárii, hogy lerögzítse ezt az újat, -amit egyrészt a harmincévesek képviselnek teoretikusan és íiterárisam, másrészt a 20—25 éves generáció elitje praktikusan és politikusán. Az Uj Munka, ha lesz, azért lesz, hogy tisztázza a szlovenszkói magyar különleges helyzetben keletkezett uj mentalitást s elvégezze azt az átértékelő munkát, amely a mi helyzetünkben törvényadta és kikerülhetetlen s amely később Magyarországra át származtatva, ott is elemi érővel hathat. A híres „másság-érzet", a generációk teremtő tétele, szokatlan vehemenciával ébredezik mimálunk s akadnak egyesek, akik megkísérlik, hogy papírra vessék. Tizenkét évi hallgatás után rengeteg mondanivaló gyülemlett fel, a régi fogalmak elfakultak, a szubsztanciák fogalom- ujitásra várnak, a régi skála hamis, keresni leéli a tonalitás és az a tana 11 tás uj törvényeit. Az uj magyar nézőpont, amely csaknem mindenre kiterjed, ami van és aminek lennie kell, speciálisan szlovenszkói áru s ámbár mindenütt sejtik és vágyjak, különleges helyzetünk folytán nálunk kristályosodott ki először. Mint minden uj iránynak, óriási affinitása van az irodalommal s természetes, hogy folyóirata, melyben a tapogatódzás megkezdődik, elsősorban irodalmi lesz. Kívülről nehéz a lezárt katlan belső forrását látni; a csodálkozás csak akkor kezdődhetik meg, ha a kész gőz gépeket hajt. Fölöslegesnek hangzik a sok bejelentés. Az uj folyóirat megkísérli a szlovenszkói magyar generáció szélfolyó nagy vitai izmusát összetartani és kanalizálnti. Szemszöge: Magyarország kívülről nézve. Egy különös és építő kritikai attitűd. Feladata: a helyzet folytán szükségessé vált átértékelő munka elvégzése. A világ uj felfedezése saját házihasználatra, ami húsz-harminc évenként mindenütt és mindenkinél megtörténik. A vezérmotivumot néhány iró és költő adja s néhány csodálatosan elsizánt érdékes fiatalember. Hogy mi lesz? Sikerül a cinizmust letörni és utat szorítani a szükséges naivitás számára? É'rvnek álljon itt a következő epizód: Egyik legtehetségesebb és legeinikusabb költőnk, aki nem igen szereti belső elragadtatásait mutogatni, hosszú unszolás után elment egy olyan összejövetelre, ahol az uj szlovenszkói magyar generáció szóhoz jutott. Három óra hosszal figyelt és nem unatkozott. Amikor kijöttünk, éjszaka megállt Prága egyik elhagyott sikátorának közepén és szokatlan elismeréssel .mondotta: — Komolyan, nagyszerű volt! Ettől a költőtől ez a hitvallás sok, csaknem annyi, hogy építeni szabad rá. Megkíséreljük. Talán meglesz. Talán lesz Uj Munka. Ha lesz, jó tesz* FULGOK. TRADÍCIÓT megőrizni annyit tesz, mint a jeleni)!:! minden jót és értékeset a jövő alapjául megtartani. A tradíció nem a múltnak egy elavult előjoga, hanem a jelennel szemben való kötelesség, művészet melyet óvnunk, átvennünk kell. A TATRA-,MÜVEK tradíciója n agy o ki), mint a világ többi automobrdgyáráé. Ez a tradíció érvényre jut a TATRA-MÜVEK programjában, melyet vevőivel szemben igyekezik minden erejével érvényre juttatni. A Tafra-raüvek tradíciója teljes garamra akiváló minőségre, konstrukcióra cs teljesítményre. Sztrájk készül a maftrisdi-osün szénbánya vidéken! A munkásszervezetek az eddigi kollektív szerződés revíziója érdekében a kormán sr Intervencióiét kérik Mahrisch-Os'trau, április 18. Az ostraukarwiini bányatelepek bányamunkás szövetségéinek azon delegátusai, .akik annakidején a kollektív szerződést aláírták, tegnapi tanácskozásukon állást foglaltak az igazgatótanácsnak a kollektív szerződés revíziója kérdésében tanúsított elutasító álláspontjával szemben. Egyhangúlag megállapították, hogy a válasz indokolatlan és a munkásoknál elkeseredést szül. Az igazgató-tanács elutasító álláspontja következtében most már követelik a kollektív szerződés revízióját jés ezt a munkások a rendelkezésükre álló eszközökkel keresztül fogják vinni. Mielőtt azonban rendkívüli eszközökhöz nyúlnának, felszólítják a kiözmunkaügyi minisztériumot, hogy hívja ősz- sze közös tanácskozásra az igazgatókat és a szövetégek, szervezetek képviseőit és befolyásával hasson oda, hogy a munkásság jogos követelését az igazgatók is tegyék magukéváHa ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor radikálisabb eszközökkel veszik fel a harcot. ^ A szén és kokszpiac hetek óta tartó stagnáció- jára hivatkozva a bányaüzemek kisebb munkás elbocsátásokat eszközölnek, ami a munkások körében nagy nyugtalanságot idézett elő. A máhirisch-ositraui bányatelepeken tehát a közeljövőben komoly bérmozgalom várható. Veszedelmes tóimsff tettek ártalmatlanná az érsekajvári plébánia-templomban „Saját találmányu“ módszerével fosztotta ki több templom perselyeit Érsekújvár, április 18. Tegnap délben az ér- sekujvári templom sekrestyése különös zajra lett figyelmes. Amikor a zaj eredetét kutatni kezdte, észrevette, hogy egy ismeretlen férfi az egyik persely fölé hajol s onnan egy vékony nádbottal rendkívül ügyesen pénzt halász ki. Gondolkodás nélkül az idegen mögé sompoly- gott s rá akarta vetni magát. Az nyomban futásnak eredt, de alig ért ki az nccára, egy rendőr karjaiba rohant. Letartóztatása alkalmából megállapították, hogy Drbochláv Vacláv csehországi (hrubáska- lai) illetőségű 60 éves csavargó,. aki minden kertelés nélkül beismerte, hogy Szeredről jött, ott a katolikus templom perselyéből 513 koronát halászott ki, mig Érsekújvárod tettenérése pillanatában hosszú munka után már 171 koronánál tartott. Az öreg csavargó vékony nádbotot bekent madárenyvvel, azt bedugta a perselybe s minden egyes húzás alkalmával ráragadt néhány pénzdarab. Érsékujvárott például — mesélte igen kedélyesen r-< nagyon jól kezdődött. Első húzásra egy 30 koronás, másodikra, egy 10 koronás került „horogra". Javában örvendezett, amikor a ..baj" bekövetkezett. Megállapítást nyert, hogy a joviális, bizalmat gerjesztő öreg csavargó március végén szabadult ki a trautenani fogházból, ahol féléves fogházbüntetését töltötte ki, amelyet lopásért, kapott. Egyébként már összesen 10 évet töltött különböző börtönökben kisebb- nag yóbb b ü n csol e k m é n y ok é r t. Átklsérték öt az érsekujvárl járásbíróság fogházába. Kisebb földrengés ItaíEiiábiii Bukarest, április 18. Tegnap este 6 óra 34 perckor a román fővárosban nyolc másodpercig tartó földrengést észleltek, amely bárom perccel később megismétlődött. A földrengés a városban nagyobb kárt nem okozott, csupán az ingaórák állottak meg és néhány kép- leesett, a falakról. Kisenevben és Baléiban szintén éreztek földlökéseket.
