Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
1980 április 20, vasárnap., 'pra:gaiA\acAar- h i ulai> A „Szentivám Kuriá“~ban május közepén ülnek össze cs sztovenszkói magyar Írástudók *™»M■mBBfflMWMMmnaMMBBBMM S1 z s ^ ^ n* § Vereísiígte Spí rr.ius- | Í n. LíkormdMsf rie A.G* 1 céíraél ^ Malsrisch-Ostrau | elégítheti M \ eiSnyiiseii Igénjreit I a legfinomabb likőrökben, pá- ratlan minőségű brandyban és jj| mindennemű más szeszes $ italokban. g£ Az írók, esszéisták, publicisták háromnapos összejövetelén vitatják még a sztovenszkói magyar írás problémáit — Találkozás Szentiván-Sürdőn: május í2.-én — Kritikai folyóirat teremtése, a könyvkiadás kérdése, Íróink helyzetének javítása a napirenden — Koncentrációs fórumot akarnak az irák — Husvétkor mennek szét a meghívók Szent-Ivány az összejövetel céljáról és hivatásáról — A P. M. H. kiküldött munkatársától. — j Szentivánfiirdő, Nagyhét. A szlovenszkói magyar irodalom Husvétja valóban a feltámadás jegyében köszönt reánk. Hónapok óta frissült és nem lankadó erővel foglalkozott íróink, publicistáink igen értékes része azzal a mozgalommal, mély a szlovenszkói magyarság irodalmi s ezen keresztül szellemi életének reneszánszáért, egy uj kritikai éra, s ennek természetes folyományaként egy egészségesebb, vérdusabb termelő és alkotó korszak lehetőségének megteremtéséért küzdött. A forrongás, melynek előidézésében, főleg azonban a benne megmozgatott energiák helyes és produktív irányba való terelésében és igy a mozgalom irányításában a Prágai Magyar Hírlap és a körülötte csoportosuló Írók aktív és vezető szerepet játszottak, mint előre látható volt, ilyen vezetés niellett nem lehetett egészségtelen, sőt, mint a következmények mutatják, csak üdvös eredmények felé készül kikristályosodni. ' Az irodalom kérdései: a termelés irányítása, a termelés fokozása s a termelés elhelyezése, csupa olyan kérdés, amelyekkel már nálunk is sokan foglalkoztak kisebbségi múltúnk tizenkettedik tavaszáig és respekfábilis eredményeket is értek el: de az országos, egységes, átfogó és épp ennek révén az irodalmunkat egyedül versenyképessé tevő irodalmi mérték és fórum coordináta-rendszere mindeddig sajnálatos hiány és sokszor megkiálfott szükségesség maradt. Ezen a hiányon akart segíteni mindenki, aki előtt szent volt a magyar irodalom ideszakadt részének jövője, ennek elhivatása és írástudóinak sorsa és helyzete. Ezért küzdött mindenki, aki a dilletantizmus, a partikula- rizmus, az egyesületesdi és a klikkrendszer ellen harcolt. Mert ha az irodalom, mint a külturateremtés egyik legfontosabb faktora, fontos egy nemzet életében, akkor kétszeresen fontos az alkotó irodalmi érték a kisebbségi sorsba jutott nemzet életében. S ha szellemi értékeink fontosak, fontos azoknak helyzete, munkalehetősége, életkörülményei és sorsa is, akik produktív munkájukkal és tehetségükkel az értéktermelés letéteményesei. Hogy a szlovenszkói magyar írók gazdasági. erkölcsi és közéleti helyzete és életlehetősége milyen kéfségbeejíöen, milyen heroikusán, milyen hihetetlenül nehéz volt és nehéz, arra kár szót vesztegetni. Szüllő Géza is támogatott mint a Nyugat egyik alapítója, akivel most Szent-Ivány teljes egyetértésben jár el, megérett a gondolat, hogy az írók támogatására siet. Igaz, az erőszakkal nem lehet értékes szellemi alkotásokat életbe csiholni. De a meglévő tehetség fokozott felhasználását, fokozott kifejlődését, kibontakozását és szellemi s irodalmi. érléke szerinti megbecsülését biztosítani: nemcsak bőven kamatozó és nemes befektetés, de nemzeti kulturkötélesség is. Sok oka van annak, hogy égy ilyen, irodalmunk iránti érdeklődés általánossá válása miért késett máig. Ne keressük. Nem csak a mások, de a magunk portája előtt is volna sepergetni való elég. Örüljünk, hogy a kedvező légkört az utóbbi hónapok tisztitó szelei megteremtették s hogy * az itteni szellemi és irodalmi élet megoldást váró kérdéseinek megbeszélésére a régen várt, s többször sikertele mii megpróbált összejövetel holnapi napok programjává vált: akik ezt a húsvéti hirt várták, örömmel értesülnek, hogy a nagy megbeszélés és irógyülés meghívói a húsvéti postával szétszaladtak a m egin vi t á 1 takh oz. »Szentiván-fürdő: májas 12~Í4« A szlovenszkói magyarság irodalmi kérdéseinek megérését megláttak és észrevették a magyar irodalom legnagyobbjai épp úgy, mint a magyar élet itteni vezérei. Móricz Zsigmond a Nyugatba újévkor kapcsolta be íróink javát s programjába vette a szlovén - szk ói irodalom felkarolását. Szent-Ivány Józsefben pedig, akinek irodalmi kapcsolatai másfél év tizedről ugyanannak az Ady Endrének csorbától időzé- «éég nyúlnak vissza, kát Rabitssal együtt . íróink — valljuk be — többszöri próba ellenére sem voltak képesek, sokszor belső személyi ellentéteik, sokszor partikularizmusuk, sokszor rajtuk kívül álló okok miatt arra, hogy a hiányzó összefogást megteremtsék, gazdasági alapot létesítsenek vállalkozásaik alá, melyekre olyan szükségük' volt és van, mint a virágnak a harmatra és a napfényre és a dilettantizmus majdnem végleges legyen- gitése után ©gyedekre szakadva képtelenek voltak a könyvkiadás, a nélkülözött irodalmi fórum és szervezetük megteremtésére. így az a meghívó, melyet Szüllő Gézával megegyezésiben Szent-Ivány József húsvétikor bocsát ki íróinkhoz és publicistáin kihoz, nemcsak azt jelenti, hogy a'szentiváni kúria vendégszeretete lehetővé teszi az Írástudók Ö?#- Szeülését, de ennél többet: aizt is, hogy míg az itteni irodalom egyrészt kivívta a közéleti vezetők érdeklődő támogatását, addig másrészt művelőinek széttagoltsága — akár Erdélyben is a Helikonnál — csak a kívül álló tekintély összefogó erejével küszöbölhető ki annyira, hogy érdekeik s az irodalom érdekei javéira a függő kérdéseket közös akarattal, közös vállalkozással akarják megoldani. Szent-Ivány József mint egy húsz csehszlovákiai értéket invitál meg Szentiván-fürdő- be, május 12—IS—14-ére, hogy ott a házigazda s vendégei: Szüllő Géza és Móricz Zsigmond társaságában lefolytassák a szükséges megbeszéléseket s közösen döntsenek a problémák megoldásáról. A uSzentwáni Karina célja Értesüléseink szerint az írók már nevet is adtak az i rogy ülésnek: „Szentiváni Kuria“. A „Szentiváiii Kuria“ nem lesz egyesület vagy akadémia, mely tagokkal rendelkezik. A „Szentivám Kúria“ nagyon helyesen egy megbeszélés lesz, amolyan nagy óbb szabású konferencia, irókongresszus, szellemi életünk aktív munkásainak, szép- iróknak, esszéistáknak, kritikusoknak találkozása, amelyik csak a résztvevők személyi értékével s közös elhatározásaival jelenti az első irodalmi aeropágot s jelentősége és működése csupán a konferencián elhatározott s megvitatott vállalkozásokban fog kidomborodni és testet ölteni. Határozatainak, vállalkozásainak értékében és jótéteményében tehát nem csupán a megbeszélük fognak részesedni, de minden irodalmi és szellemi értékünk is, azok is, akik csak lélekben lesznek jelen. Az értekezlet célja a megbeszélés. A tárgy a termelés irányítása, fokozása és elhelyezése. Íróink gazdasági, társadalmi és közéleti helyzetének javítása s a szlovenszkói magyar irodalom bekapcsolása s versenyképessé tevése az egyetemes magyar irodalom fórumai előtt. A gyakorlati megöldásoknál főleg három probléma fogja foglalkoztatni az Írókat: f a szépirodalmi-kritikai fórum megteremtése, havi folyóirat formájában, a könyvkiadás kérdésének rendezése, valószínűleg nem uj kiadóvállalattal, de a meglevők kibővítésével, felkarolásával s kiszélesítésével s az irodalmi pályadijak rendszeresítése, nagy dijak kitűzésével, illetve ezek megteremtésével. Minden remény megvan arra, hogy a megbeszélések minden téren kielégítő és üdvös eredményekkel fognak záródni, mint ahogy garancia van arra is, -hogy csak olyan vállalkozásokra határozzák el magukat, amelyek a reális lehetőségek s igv a biztos fejlődés határait nem lépik túl. Az ilyen irányú régebbi próbálkozások közül már elgondolásában i? kiemelkedik a Szentiváni Kúria. Az első — csupán elvi — összefogást a Kazinczy-Társaság 1924-ben hozott határozata jelentette, mikor felekezeti, párti, osztály- és világnézeti különbség nélkül .minden itteni magyar pennaforgatót meghívott tagjai sorába. Egy évre rá Losoncról indult egy kezdeményezés a régi Madách-kör vezetőjétől, ezt azonban egyes írók elvi kifogással gáncsolták el. A harmadik előd a Trencsénteplici irógyülés volt, melyet már a Prágában élő magyar írók kezdeményeztek s mely érdekvédelmi szövetséget alkotott, mely szövetség azonban nem jutott tovább a megalakulásnál. Biztosra vehető, hogy most a Szentiváni Kúria nem egyesületet, de munkát és eredményt fog teremteni: a garanciák biztosítják ezt. A Prágai Magyar Hírlap és a körülötte csoportosuló irók, épp úgy, mint szellemi életünk szanaszét Szlovenszkói) élő tehetségei teljes egészében felfogják azoknak a lehetőségeknek a súlyát, melyet ez a megbeszélés és ennek összehívása jelent. Értesülésünk szerint a meghívottak közül számosán értékes előadásokkal fogják gazdagítani a szentii'vá.n-fürdői kongresszust s a zsebekben már kéziratok is gyűlnék, a meginduló folyóirat első számára szánvák. Az érdeklődés olyan, hogy irodalmi eseményhez nálunk nem is hasonlítható: páratlanul áll a mágia nemében. Mi a magunk részéről teljes szívvel és hittel köszön tjük a kezdeményezést és erős a meggyőződésünk, hogy a jó munkából siker és eredmény fog kinőni. Szent-Ivány nyilatkozata az irógyütésről Kiküldött, munkatársunk Széntiváu-(fürdőben, ahol a, nagyszerű melegforrások mellett egy pompás gyógy- és sportfürdő grandiózus méretei épülnek és serény munka várja a közelgő nyári szezont a Tátrák egyik legszebb fekvésű helyén, fölkereste 'Szent-Ivány Józsefet. Szen-Ivány, aki ezzel az akcióval egy ma még szinte felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar szellemi életnek és főleg az itteni magyar irodalomnak s nevét beírta az irodalomtörténet lapjaira, egyszerű közvetlenséggel beszélt az irógyülésröl s szavaiból a szellemi élet művelőinek minden elfogultság és előítélet nélküli emelkedett megbecsülése csendült ki. A halad őszei leinti, iroda- lomibarát m-agvar ur komoly realitásával nézi a kérdéseket s bízik abban, hogy a meghívottak gyakorlatilag is eredményes munkát fognak végezni a megbeszélésen. Kihangsúlyozza, hogy i az irodalmi kérdésekben teljes egyetértésben jár el Szüllő Gézával, akivel együtt szeretettel érdeklődnek az irodalom problémái iránt s akarnak segíteni íróink helyzetén s aki szintén eljön a megbeszélésre, az ugyancsak Móricz Zsigmond is, akit Szloven- szkóhoz régi szálak fűznek. Kérdéseinkre adott nyilatkozatát szószer int közöljük: v •» — Evekkel ezelőtt volt szó arról, begy a szlovenszkói magyar irodalom munkásait valahol egv megbeszélésre gyűjtsük és az irodalom értékes termékei részér'' átfogóbb kereteket létesítsünk azokról dicséretes és becs ülést érdemlő organizmusoknál, melyek ennek szolgálatában i:n állanak. \ Kazinczy Társaság, a Tc'dy Kör és más társadalmi kuiturszerveink rUsnie* résre méltó munkát végeznek, mégis c ab bizonyos pariikuiásis jelentőségre tudtak szert tenni és nem voltak képesek azt a koncentrációt hozni. amelyre irodalmi téren éppen úgy szükség van, mint egyébként. a célból, hogy irodalmunk képes legyen a legnagyobb teljesitiréiiyekre s i:og.v jobban belekapcsolódjók a magyar ínt-'i gens közönség szellemi éledébe. D° szükség van erre azért is, hogy a megbeszélés fórumot alkothasson, melynek különösen fontos feladatairól szólanáin sem keik — Sok minden okozta, hogy várni kellett az összejövetellel. Érni kellett a kérdésnek és el kellett homályosulnia bizonyos, az irók között fennállott ellentéteknek, hogy az eredmény kilátásával gondolhassunk a kérdésre. — Most. hónapokkal ezelőtt mind főbb helyről kaptam olyan természetű megnyilatkozást az irodalom hivatott művelőinek tollából, mely kétségtelenné tette, hogy az irók körében egy ily akció szimpatikus cs szinte követelőén sürgette egyik-másik része ennek a koncentrációs értekezletnek összehívását. — Koncentrációsnak azért nevezem, mert semmiféle politikai, párt- vagy más alárendelt szempont nem vezet az összehívásnál és ezt az értekezlet vitaanyagából is ki kell kapcsolnunk. Az egyetlen szempont a kisebbségi magyar. irodalomnak kialakulása, irodalmáraink szellemi energia- fokozása és gazdasági helyzetük javítása. Az elsőt a koncentrációból kiemelkedő kritikai fórum segítségé vei, a másodikat az írásra, való buzdítás eszközeivel, végül a harmadikat. a szervezett gazdasági munkával gondolom megoldani. _ persze nem úgy. hogy minden létező kulturszerviinkeí félredobjuk, éppen ellenkezőleg, mindegyikbe belekapcsolódva, mögé állva, hóna alá nyúlva, szóval együttesen összefogózva. — A kisebbségi magyarság egyik nagyon értékes irodalmi megmozdulása az erdélyi Szépmives Céh és Helikon létezése. Egyik feladatunk, hogy megtaláljuk a nexust velők is és ne feledkezzünk meg az egyetemes magyar kulínrkörösségr’d sem. g? A szlovenszkói magyar irók és szellemi életünk borús egén a húsvéti ünnepi haugok közt komoly férfias csengéssel zeneiül föl a hivó szó, hogy a Szentiváni Kúriába in vitatja a kiválasztottakat. A meghívottakon -múlik, hogy olyan munkát végezzenek, hogy a májusi napok s az összejövetel nem csal: határkövet jelentsen a szlovenszkói magyar irodalomban, de uj dátumot jelentsen az egyetemes magyar irodalom nagy naptárában is. ahol világmértékben is kitűnő nevek jelzik a parnasszusi ünnepnapokat. Ne a szomszédok lámpásaira, de a horizont fölött ragyogó nagy csillagok pályafutására irányítsák szemükéi a toll főiken tjei-, ha nagyot, örök szépet és maradandót akarnak. Mert a végcél nem a vita, nem a megbeszélés, nem a gazdasági jobblét és nem'a lapteremtés: a végcél a sub spéci© aetemitatis maradandó alkotás: az írói hivatási betöltése, a tehetség kibontása s kamatoztatása a köz javára. Minden csak eszköz ehhez. A Szentiváni Kúria is: de olyan eszköz lehet, amelynek kézbe ve vés ét nem hiába fogja érdeklődéssel figyelni négy ország k u 1 lur magyarsága. (gy. d l Riff és Schwartz ____ el sőrendű angol úri szabóságnnnnHigiiMmasi , í ■ * mxmmmmmmmmmsmmmanmmm|# Fö ucca 408. | i! ViJ ij O M y Telefon 8-65. 3
