Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-18 / 90. (2311.) szám

Miljukov: A demokratikus kormányrendszer és az idejében végrehajtott reformok megmenthették volna Oroszországot a felfordulástól A balkáni sakkhuzások és a Balkán Liga korszaka — A korona és a nép viszonya — Világháború, forradalom és forradalmi rezsim — „Oroszország jövőbe: a demokrácia“ — Irtai HUMGARÍCUS VIATOR III. Paris, április. Az alábbiakban Miljukov folytatja vissza­emlékezéseit a békeévek orosz pártharcaira, majd az utolsó békeévek, a világháború és a forradalmak emlékét idézi: — Pártunk törvénytervezetek egész sorát terjesztette a Duma elé. Ha edfogadják s élet­beléptetik, Oroszországot politikai szociális fejlődés békés útjára vezethették volna. Egy minden tekintetben alkotmányos és demok­ratikus kormányrendszer megelőzhette, meg­menthette volna az országot a felfordulástól. Agr árreform tervezetünk törvényes alapon oldotta volna meg a szociális igazságtalansá­gokat. S ugyanigy harcoltunk a sajtó, az egye­sületi és gyülekezési szabadságért is. A finn és a lengyel autonómia kivivása is politikánk sarkalatos programpontját képez­te. Még a világháború előtt, de folyamán is, nem egyszer mutattam rá a szláv és a bal­kán kérdésnek minden orosz érdeket kielé­gítő megoldás szükségességére. A hivatalos orosz külpolitikát a Balkán fél­szigetnek Nyugattal kapcsolatos részei érde­kelték csak. A régi diplomácia sablonos taktitkáját al­kalmazták nálunk is, az ellenség háta mögött igyekeztek szövetségest találni. Osztrákelle­nes politikánk egyetlen vívmánya a monar­chiát körülkaroló Szerbia fegyverbarátságá­nak megszerzése volt. Ám ugyanakkor, re- vánssul, az Osztrák-Magyar monarchia Bulgá­riával lépett véd- és dacszövetségre. Eme po­litikánk megfordító ttjának szükségére több ízben is rámutattam. Szerbiával kötött fegy- verbarátságunk fontossága vitán felül áll, azonban ezt a barátságot hatékonyabban kel­lett volna az orosz érdekek szolgálatába állí­tani * 1912-ben az orosz kormány jóváhagyása mellett létrehozták a Balkán Ligát, amelynek éle, kőztudomás szerint, az Osztrák-Magyar monarchia ellen irányult. A török hadüzenet meglepetés volt, s bár a salováság győzelmé­vel végződött, megbontotta a Liga egységét: a zsákmány fölött hajbakaptak a győzők. A vitássá vált kérdésekben mint legfelsőbb fórum Miklós cár döntött. A bulgárok azon­ban jól tudták, hogy Oroszország előnyben ré­szesíti Szerbiát, s ez annál is inkább bizal­matlanná és gyanakvóvá tette őket, mert vi­tális érdekeik megsértéséről volt szó, Sajtó utján, s magántárgyalásaim folyamán mindenáron igyekeztem az akkori külügymi­nisztert, Sazanovot, balkán politikánk téve­déseire figyelmezitetni. Mindhiába. Tradicio­nális orosz politikánk Oroszországnak nem vált hasznára, s a későbbi bajok forrása lett. Minden figyelmeztetésünk süket fülekre ta­lált. Milyen más kimenetele lehetett volna, de sőt [alán egészen el is kerülhető lett volna a világháború, ha helyes irányba vezetett balkáni politikával az európai egyensúly fenn­tartására, nem pedig megbontására törek­szünk. Ami pedig belső politikánkat illeti, annyira nem törődtek a korona és a nép közötti össz­hang fenntartásával az irányiadé körök, hogy a forradalmi katasztrófa kitörése már csak idő kérdése lehetett. Mindennek nyíltan is kifejezést adtam, s már 1915-ben kijelentettem, hogy vulkán te­tején táncolunk, s legkisebb lökés, legkisebb zavar felbillentheti az általános egyensúlyt. Előre figyelmeztettem az országot, hogy egy politikai forradalmat igen könnyen anar­chia válthat fel. * A katasztrófa elkerülhetetlenné vált. Ne­hogy II. Miklós cárnak 1917-ben való lemon­dásával beállott, hirtelen rendszerváltozás fel­fordulást idézzen elő, mint az első forradal­mi kormány külügyniin. Mirháéi Alexandro- vics nagyhercegnek az üressé vált cári trónt felajánlottam, s kijelentettem hogy ha vona­kodnék azt elfogadni, a forradalmi kormány rmm lesz képes a hatalmat kezében meg­őrizni, s a bekövetkezhető katasztrófáért nem vállalja a felelősséget. Erős kézzel vezetett egységes pártra lett volna szükségünk, hogy kedvező békét köthes­sünk, s a forradalom vívmányait is megtart­hassuk. A szocialista párt sajnos minden erejével azon volt, hogy az ideiglenes kormány ellen uszítsa a népet s megbontsa a hadsereg fe­gyelmét. A hosszú háború borzalmai és nélkülözé­sei okozta általános fáradság és a közéletben beállott óriás hiányok rendkívül súlyossá tet­ték a forradalmi kormány helyzetét. A munkások és katonák tanácsa minit mel­lékkormány szerepelt, avatlan kézzel nyúlt bele a dolgok folyásába, egy hatalmi dualliz- musnak lett okozója. Általános zűrzavar ke­letkezett, az ország hajója nyílegyenesen úszott végzete felé. Kenyértörésre vittem a dolgot. Mivelhogy nem sikerült megakadályoznom, hogy a munkás- és katonatanács, sőt a teljes függés­be került szocialisták is belekerüljenek az ideiglenes kormányba, 1917. május 2-án visz- szaadtam Kerenszkinek a külügyminiszteri tárcát, s lemondásomat avval indokoltam, hogy mivel a szocialistáknak a kormányba való felvevését demokratikus elveinknek a legszélsőbb baloldal előtti kapitulációjának kell tekintenem, a kormány munkájáért nem vállalhatok többé felelősséget. 1917. augusztusában, a Kornilow felkelés kirobbanásukkor, végső kisérletkép össze­akartam Kerenszkíl Kornilowval békiteni s azt javasoltam, hogy kérjük fel Alexejev tá­bornokot a kormány fejéül. Berlin, április közepe. Értről igen. sok szó eeák az utóbbi években. Vég­telen sokféle kommentár vitatja bűnös következ­ményeit. Jelenlétét fiatalkorú bűnözéseik nagy- tömege, a serdülő gyermekkor elrómiitő romlott­sága, irtózatos fcéjgyilkoseágok igazolják. Ez azon­ban világjelenség. Lindsey, az amerikai gyermek- biróság tagija, jóságáról és józanságáról ismert jogtudósa, a fiataloknak, különösen szerelmi téren történő bűnözéseiről érdekes és általános tanul- ságu könyvet irt, amelyben a pajtásházasságok hátrányait és felelőtlenségét is kimerítően taglalta. Lindsey munkájában rámutatott arra, hogy a mai ifjúság számos efltéveilyedéseórt a korszellemimel nem haladó, s a gyermekanyag nemiemeréeéből számlázó szülőd és iskolai nevelés fogyatékosságai felelőseik. A MEZTELEN ÉSZAK Magát a meztelenséget szeretik erkölcsi fok­mérő gyanánt felállítani jó öreg nénikék, bácsdkák, s a tegnapban élő nagyszámú kortársaink. Hát, hogy is áll a dolog a meztelenséggel? Tulajdon­képpen hol van egyáltalán meztelenség? Német-* országban? (Ott, — mondibatuók: sajnos, — nin­csen, — pedig a germán nők százszor szebbek le­vetkőzve, mint csaknem mindig roeszulálló és testük formáit érvényre juttatni nem tudó, ízlés­telen ruháikban. Tudniillik a német divat, Berlin kivételével, a legcsekélyebb közvetlen kapcsolatot sem tartja Parissal.) Valódi meztelenség van pél­dául az északi, a skandináv államokban, ahol a tengeri fürdőkben nők és férfiak teljesen mezte­lenül fűrödnek és strandolnunk, e higiénikus spoirt- k'edveiéslből kilométernyire száműzve minden ero­tikát. S meizitetanség uralkodik nagy mértékben Éjszak- és Dél-Amerikában is, ahol., — Parist is fdtüknuióan, — meztelen női testek százaiban gyönyörködhetünk egy-egy nagyobb revüsainház- ban. A meztelenség persze, nem veszett k;i modem hazájából, Parisból sem, — sőt! De valahogy min­dezek: finom, művészi, önfeledt meztelenségek! Ezekkel szembem Németországban valami mondva­csinált. elszánt, erőltetett meztelenség kapott lábra. S hogy ez éppen abban az országban, azaz a német nagyvárosokban történik, van annyira érdekes je­lenség, hogy kissé megálljunk mellette és elgondol­kozzunk rajta: E szempontból, átfutva a német irodalom- és kultúrtörténetet, azt észleljük, hogy ott két áram­lat küzd egymással. Egyik a „bieder“, a tisztes, polgári Németország, ahogy igazi társadalma min­den rétegében, s a költők műveiben jelentkezeti. Lapozzuk áit a német „Lied“-eket, a Minmesange- rek szerelmi költeményeit, s pl. Uhlanöot, — s gondoljunk csak vissza a világirodalom legtisztább nőalakjára, Faust Giretdheoijére, — mindez szent, szemérmes, sőt szentimentális. Hiszem a szénit i- me.ntaliir/mus teljesen néniét erény! Nevezzük erénynek, mert a fokozottabb mértékű érzékeny­ség, a differencián megérzések és reagálások a Hin­diig valami jobbfeló való törekediésl, az amúgy is Próbálkozásom nem járt eredménnyel, menthetetlen rohantunk a végzetes 1917 októ­ber felé. f * Az októberi bolsevista forradalom polgár­háborúba kergette az országot, s egyúttal az alkotmányos demokratikus éra végét jelen­tette. 1918 májusában pártunkat végleg fel­oszlatták, a párt tagjait törvényen kívül állók­nak kiáltották ki, legtöbben közülök a vörös terror áldozatául estek. A Denikin, Kölesük, Wrangel a Judenics féle bolsevákellenes harcokban pártunk szá­mos tagja is résztvett, szereplésüket azonban később bizonyos körük, az ellenük intézett támadások eszközéül használták fel. 1918-ban a németek által elfoglalt Kiewbe kerültem. Kiewben pártunk helyi szerveze­tének munkájában s a párt nagygyűlésén mint a párt kiküldöttje vettem részt. A gyűlés egyhangú határozatakép kijelentettem az an­tant francia képviselője előtt a szovjetellenes Oroszország abbeli jogát, hogy a fegyverszü­net és a békeproblémák tárgyalásaiban mi is részvehessünk. Pártunkat, éppenugy mint a többi bolsevistaellenes pártot meghívták a Jassyban tartandó értekezletre, melyen Orosz­országnak a szovjet elleni harcához nyújtandó segítség módozatait vitattuk meg. Pártunk hat tagjából álló küldöttsége, me­lyek között én is helyetfoglaltam, az antant­hatalmakkal való tárgyalások folytatása vé­gett Párisba és Londonba utazott. Clemen- ceau azonban azon a címen, hogy németbarát .vagyok, a küldöttséget Párásból kiutasította. annyira fejletlen ,yén“-nek, e a Tehki éleit örök, nagy titkainak megközelítését jelenthetik. HETENKINT MAS BRAUTIGAM ügy látszik azonban, éppen a szemérem és szen­timentaliizimus reakciója gyanánt, ébredt fel az emberekben az az elszánt, ízléstelen és durva testiség, mely mostanság korlátlan nyíltsággal tombol Berlinben. A csöndesebb német városokat, így például a tradiciótisztelő és úribb gondolkozásu Welmart, s a kisebb kutturközpontokat, külső lát­szatra megkíméli. Hogy a világvárosi Berlinben a szabad felfogás és szabad szerelem ennyire el­harapózott, — az részben a diákság nagy rétegé­nek, — s a sok idegennek tulajdonítható. De leg­inkább annak, hogy a nők a kenyérkereső pályákat annyira elözönlőit ék, hogy ezáltal a férfivel egyenrangú jogokat véltek kivívni maguknak. Tipikus berlini látvány tárul elénk, ha egy este hót órakor megállunk, mondjuk, a Wertheim Nagyáruházzal szemben. megfigyeljük, miint ont­ja ki magából a hatalmas épület száz és százszám­ra az elad önöket és női alkalmazottakat. Látjuk ezt az óriási hullámzást: az áruház levegőit len robotját sinylő lányok repülését a szabadság, a szórakozás, az élvezeteket - kínáló est felé. Mindegyik agyoncságázott teremtésre gavallér vár „Medn Bráutigam“, — abogv ők mondják. A ber­lini ,,Brautiga.m“ személye feltűnően gyakran változik. S ebben a látványban elmerülve, hajlan­dók vagyunk elfogadni, s meg is tudjuk érteni, hogy a lények, akiket egész napi kemény munka durvít el, szórakozásaikban sem nagyon kímélete­sek. Dolgozó, nők százezrei küzdenek Berlinben, üzletekben, hivatalokban, mindenfelé, — az ő ré­vükön alakult ki az uj szerelmi vitógnézllet, még ott is, ahol nem válnia létjogosultsága: fiatal, úri- ián yok körében. S jellemző az is, hogy ezeknek a durva, meztelen nem egyszer végletekig raffinált kaliandoknak a nők részéről is édeskevés köze van ít szerelemhez. Rendes berlini a maga mai, durva képzeletével, nagyon restelkedne is a sze­relem miatt. A hajdani Minnesánger jelleg, hold­világ-romantika, titkon lopott forró csőkoik! — jajh, hol vannak már! Megszűnt a fliirt sokszínű, d'eritő-izgató játéka is. Ott ma már nincs vallomás és szerelmi jetemet, a színpadon sem. A berlini nem sző köntöst durva vágyai fölé. A testiséget 'legfontosabbnak ismeri el. S' e téren: van fajfentair- tás — és van erotika, de semmi egyéb. Meg leéli jegyeznünk, hogy a nők szabad szerel­mi élete megszűnik a házassággal, mely átlagban igen rendes, szolid és, nlonogáu élettárssá neveti őket. A BETEG BERLIN Kedvelt megállapítás. hogy a nő olyanná válik, aminövé a férfi akarja. Berlinben nem helytálló ez a tétel. A néniéi lovag, mint szerelmi objektum, igazán gyönge. <> felőlük ugyan a berlini és német nők egész mások is 'lehetnének. Tízek a férfiak nem sok vizet zavárnáit, minit ostromlók, nem A tárgyalások megszakadásának következmé­ny ekép a szovjet ellen indított offenziva vég- kép letört, az orosz nemzeti hadsereg meg­maradt része Konstantinápolyba menekült Mint politikai menekült én is külföldön ma­radtam, hazám határait azóta át nem léptem. Az orosz nemzeti hadsereg veresége nem je­lentheti még a szovjet elleni harcok végét, az újabb harcoknak azonban más formát kel választani, a változott idők változott helyze­téhez kell alkalmazkodniok. * Angliáiban telepedtem le, s 1919-ben „New Russia“ néven angol nyelven szerkesztett la­pot adtam ki. Párisba 1921-ben költöztem át, s „Les Der- nieres Nouvelles" címen kiadott lapunk szer­kesztését vettem kezembe. Lapom hasábjain vezettem tovább a harcot, s figyelem össze­köttetéseim utján a lehetőségeket, mikor, ho­gyan, mely eszközökkel lesz megdönthető a szovjet, mikor kezdhetünk hozzá Olaszország újjáépítéséhez. — Változatos életem folyamán sokat válto­zott nem csak Oroszország, hanem Európa képe is. A változott körülményekkel változ­tak természetszerűleg az eszközök is, me­lyekkel Oroszországnak demokratikus irány­ban való vezetése érdekében harcolnom kel­lett. Abbeli meggyőződésem azonban, hogy csakis egy demokratikus kormányirányzat lesz képes Oroszországot mai tragikus helyze­téből kiemelni, s az európai hatalmak sorá­ban területi, anyagi és szellemi nagyságá­hoz mérten hozzáméltő helyet biztosítani, nem változott és nem is fog változni sohasem. * — Mit jósolhatunk a jövőre? — A Szovjetunió fejlődésében újabb etappe előtt állunk. 1921 és 22-ben ötmillió embeT pusztult el éhen Oroszországban, de ahogy a ma eseményeit figyelem, s menekültek hite­les elbeszélései nyomán következtetnem kell, szomorúan merem jósolni, hogy Stalin eszte­len nérói intézkedései egy még nagyabb éh­ségkorszak elé hurcolják sokat, szenvedett szegény orosz hazámat. Ám minél borzasztóbb a helyzet, minél kegyetlenebbek Stalin ren­deletéi, annál közelebb áll bukásához a Szov­jet, annál közelebb jut felszabadulásához Oroszország. tahó, hogy különösen legújabban egyre tömege­sebben terjednek a vadliázaseágok, fiatal párok között. § az is érdekes, hogy ennek a — tulajdon- kép pár excel’enoe francia, — városi erotikának, mely ott gyümölcsfélén marad, a termékeny Német­országban megvannak a szaporodási következmé­nyed. Akárhogy fogja is meg a németség a dolgát, az eredmény, ugylátszik, elkerülhetetlen! Németország állami enkölosvédekezésekkeJ nem nyúl bel© az egyesek dolgaiba. Tiszteli a magán­élet hajtásait, sőt burjánzásait is: Nem avatkozik a szerelmi élet elfaijuttságaiba f°m, amikben az egész világon ma két.ág'©lenül Berlin vezet Sze­gény Wiid© megfordulna a sírjában, ha tudná, hogy Berlin törvénykönyvéből újabban kitörölték az erre vonatkozó büntetőszakaszt! Az ilyesmit úgysem törvény határoz meg, hanem népi jellem­vonások s egy-egy kultúra kifejlődött szokásai. — Ott tündöklik Berlin-West endben az Eldorádó, a felső tízezer pazar mulatóhelye, találkája az egy­másba szerelmes, s t-er észetelilenes vágyaikban tetszelgő ifjaknak. Ilyen kifestett arou, nőies moz­gású és öltözetű, magukat kellető férfiakat még sohasem láttunk! De ellenpólusául meglátogatjuk a Nüirnberger-Strasse Bárját is. Itt a „Transvesti- tin“-ek, férfiruhába öltözött nők. akiik egész rövid­re nyárt hajat s monoklit viselnek, várják az ö felsübött frizuráju, 6 a mai görlkorszakban, nőies idomaikkal bizony túlzottan tüntető, imádott janikat. Mondanunk sem kel, hogy mindkét párt önálló folyóiratokat tart fenn, melyek minden uccai árus­nál' kaphatók. Egyik legelterjedte’-b a „Freund- echaft", mely a nők közötti szerelem érdekeit kí­vánja előmozdítani. Hajmeresztő valilomásokm I. fantasztikus hirdetéseket találunk benne. A tö­meges elifajultságo'k mintha minden diszkréciót és szégyenérzést Mártottak volna, mikor pl nyom­tatásban olvasunk házaspárokról, akik, mint a szabadszerelem lelkes és kielégítetlen hívei, hason­ló felfogásai házaspár gyors ismeretségét keresik. A SZEMÉRMES DÉL Délen, az éraékiségükben látszólag túltengő olaszoknál, — pikáns ellentétként — a szemérem és női tisztesség túlzott fegyelmével találkozunk. (Olasz urinő alig mehet az uocára, ha besötétedett, s még férje is ritkán viheti esti társaságba.) E fegyelem fölött a féltékenység áld őrt, mint az olasz férfi nemzeti sajátsága. Mintha a természet­nek valami csodálatos öntudata dolgozna, mely Délen nem találja szükségesnek, hogy a nő mez­telenségével ingerelje a férfit. Megtagadja a mez­telenség-fölösleget. Míg a hidegebb vérmérsékletű Északon arra csalogatja, ösztökéli a nőket, hogy szabadabb felfogással, aktkuliturávnl stb., elébe- menjenek a szerelmi vágykedtésnek.. Tulajdonképpen a meztelenség nem más, műit a divat. S mint ilyen, mindig nagy változásnak lesz alávetve. A hellének klasszikus tesUkultuszát a középkor vallási motívumokból eredő burkoló' zása, a szén vénné követte. Ma újra a testkultúra, a sportoló testkultusz, a torna idejét éljük. Köny- »yen tehetsége, hogy a uia teLvitágosodottságávjó kérkedő XX. századunkat meg int egy szemérmei korszak fogja felváltaná. ü. L. A meztelen Németország nagy széptevők, csábítók. A nők bizony magukból alakultak olyanná, amilyenek. Nekik tulajdonát-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents