Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-18 / 90. (2311.) szám

Anglia 200 millió fontot takarított meg a londoni konferenciával Fehér könyv a diplomáciai tárgyalásokról — Uj olasz-francia incidens London, április 17. MaeDonald, Stimson és Waikiatsuki tegnap délelőtt értekezhet tartottak a Downingstreeten.'Általános vé­lemény szerint a három fődelegátus a há­rom hatalmi szerződés záró klauzuláját dol­gozta ki. Az angol külügyi hivatal tegnap este fe­hérkönyv alakjában kiadta a londoni flot­takonferencia tárgyalásainak kronologikus történetét és a konferencia eredményeit. Honderson a könyvhöz csatolt memoran­dumában kijelenti, hogy a nagy csatahajók kérdésében valamennyi hatalom megegye­zett. A tervezett 85.000 tonnás póthajókat nem bocsátják vízre és a washingtoni szer­ződésben 1931-től 1936-ig előirt nagy hajó­kat sem építik meg. A britt birodalom, az Egyesült Államok és Japán kötelezték ma­gukat, hogy csatahajóikat 15:15:9 arányban egyenletesen csökkenteni fogják és nem várják meg a washingtoni szerződés végét. Franciaország és Olaszország a pót-tonázs- ból néhány hadihajót építhet, de flottafej­lesztése jelentéktelen lesz. A kisebb hajó­nemekben Olaszországgal és Franciaország­gal nem sikerült megegyezni. Alexander tengerészeti miniszter az al­sóházban bejelentette, hogy Nagy-Britannia a londoni konferencia következtében kö­rülbelül 200 millió fontot takaríthat meg. Az amerikaiak megtakarítása még ennél is nagyobb. Uj bajok London, április 17. A londoni szerződés jogi megfogalmazása közben Olaszország és Franciaország között újabb incidens történt, mert az olaszok megállapították, hogy az uj francia tengeralattjárókat húsz ceutiméteres ágyukkal fegyverzik fel, holott a tárgyalások alatt a franciák csak 15 oentiméteres ágyu­kat jelentettek be. A franciák érvelése sze­rint ez a változás mindössze néhány napos, mert az uj tengeralattjárókkal való kísérle­tezés közben kisült, hogy a hajók a 20 cen­timéteres ágyukat is elbírják. Az olasz delegációban a váratlan változás természetesen nagy felháborodást keltett és az olasz-francia flottaszerződésnél a jelenték­telennek látszó incidens kétségtelenül újabb nehézségeket fog támasztani. Északafrikában, végig a Földközi Tenger partvonalán, lángszórók ontják a halált a sáskaseregekre Egyiptom egész gyapottermését a megsemmisülés veszélye fenyegeti — Harctéri tudósítás a Sinai-félszigeten lezajlott véres sásha-hekatombárói — Hadseregek s modern technikai vívmányok a sáska-oiienziva ieltartására Prága, április 18. Mi nem sokat törődünk vele, mert hála Istennek, ez a veszedelem még nem szakadt a nyakunkba. Elég távol dühöng tőlünk, a Földközi-tenger kétszáz kilométeres szélességű medencéje választja el és ez a hatalmas víztömeg a legjobb ter­mészetes védőárok az Afrika északi részét most végigsöprő egyiptomi csapás, a sáska- járás ellen. Éppen azért, mert nem fenyeget közvetlen veszedelem, nem is olvassuk ér­deklődéssel a sáskafront eseményeit. Az angol lapok azonban éppen olyan nagy figyelmet szentelnek mostanában az Egyip­tom virányain, Tripolisz oázisain, az al- giriai hegyek lejtőin pusztító sáskavesze­delemnek, mint akár az indiai események­nek. Mert egész országok gazdasági jóléte, megszámlálhatatlan millió értékű vagyon forog most kockán, válik egyszerűen sem­mivé, mindent felfalnak a rettenetes bestiák s ahol a sáskahadsereg végigvonul, ott igazán nem nő fü többé. A modern hadviselés eszközei­vel folytatják a kormányok a küzdelmet a marokkói sáskák borzalmas offenziváia el­len. Mérges gázokat árasztanak a sáskahadse­reg elé, lángszórókkal égetik halomra az ellenséges tömegeket, hosszú árkokat von­nak, hatalmas rétségeket gyújtanak fel, hogy megakadályozzák a sáskák előretöré­sét, mindez hiábavaló. Milliós és milliós sáskahadseregek hullanak el. A Sinai-félszigeteD 350 főnyi utászkato­naság kilométer hosszúságú árkokat von, amelyeket benzinnel töltött meg és azután me?sryujtott. Azokat a sáskahadakat, ame­lyeknek sikerült az áttörés a lángtengeren, lángszórókkal emésztették. A három négyzet- kilométeres csatatéren feketéllett a megölt ellenség hullája. Tiz centiméter vastagságú rétegben hevertek egymáson az ellenséges sáskakatonák. De az elpusztítottak hulláin keresztül újabb és újabb tömegek hatolnak előre. Mi az oka ennek a semmiféle áldozat­tól vissza nem riadó offenzivának? Ho<rv nem riasztja vissza a modern háborús technika minden pokoli instrumentuma ezeket a rus­nya bogárszörnyetegeket, hogy nyugati irány­ban törjenek előtre? Az éhség, a falánkság hajtja, űzi a sisera-hadat. A rovarvilág no­mádjai ők, akik lelegelvén szülőföldük terü­letén mindent, ami megehető, tovább ván­dorlásra kényszerülnek, hogy útjukban szin­tén elpusztítsanak, felfaljanak mindent és azután a jóllakottság boldogító érzésével hulljanak a megsemmisülésbe. Találkozás az előőrssel Olvasom az angol lapok élvezetes és színes hadszintéri jelentéseit, nézem az illusztrált újságok szemléltető felvételeit, amelyeken valóságos sáskahegyek tornyosodnak és meg tudom érteni, hogy Eszakaírika népességé­nek hetek óta miért a legkinzóbb gondja a sáskaveszedelem. Egy angol újságíró robog ki a sáskafrontra és igy írja le találkozását a sáskahadsereg előőrsével: — Aki sáskahadsereggel még nem találko­zott, nem tudja elképzelni, mit jelent a sás­kaveszedelem. Amit leírok, egész egyszerűen mesének tarthatják. Az önök fantáziájának ez egyszerűen elképzelhetetlen. A sáskaraj megállítja a robogó vonatot. Olyan tömegben lepik el a síneket., hogy a húsz centiméter vastag rovarburkolaton a mozdony nem tud továbbsiklani. Csak aki már találkozott a sáskasereggel, az tudja megérteni, miért tartják az északafrikai és kisázsiai népek a háborúnál, a vizinségnél nagyobb veszedelemnek a sáskajárást. Mert háború és vizinség ellen még lehet véde­lem és óvószer, de a sáskajárás ellen nincs mentség! — Már' kétezer esztendő óta igyekeznek különböző harci eszközöket felt alán i a sáska­veszedelem ellen. Eddig azonban ezeknek az eszközöknek egészen csekély eredményük volt, inkább megelőzik, enyhítik mint. legyű­rik a bajt. Régebben az egyes falvak köré tüzkört lobbantottak lángra, hogy legalább a falvakat óvják meg. Ma inkább szurokfák­lyákkal, sőt modern harci eszközökkel, mérges gázok­kal és lángszórókkal vonulnak Id a sáska- raj ellen, de mégis nagy területeket kell feláldozni és a sáskasereg egyrésze még a tüzzónán is át­hatol, hogy uj területre érve tovább szapo­rodjék és friss erővel növelje kádereit. — Amint autónk a sáskafront felé halad, egyszerre csak azt tapasztaljuk, hogy szala- dása meglassudik. Különös súrlódást hallunk, azután a gumik alatt- idétlen recsegés, ropogás, kattogás hallatszik, mintha éles kavicsokat morzsolnának szét-. Ezek a sáskák, tízezer és tízezer tetemen szalad át kocsink. Most már az egész ut be van borítva. Feketéllik. Még nem ismerjük a bajt eléggé, tapasztalatlanok va­gyunk, igy hát megállunk és kiszállunk a ko­csiból és ez a veszedelmünk. A következő pil­lanatban már a cipőnkre másznak, lábszárvé­dőnkön kúsznak fölfelé, beugrálnak az autóba, ellepik az üléseket s egy szempillantás alatt az autó sáskalepellel van bevonva. Cipőnk alatt szétmállanak az undorító testek s hiába- mene­külünk vissza az autóba, még a forró motor- testet is ellepik. A döntő ütközet — Ez még csak az előhad volt. És most kép­zeljék el, mit jelent a derékhad. Mit jelent any- nyi sáska, amelyeknek testéből magasabb he­gyet lehetne emelni, mint a Mont Blanc csúcsa. Két órán át hajtottunk az előhadon keresztül, amikor kiértünk a frontra. Ott már állott a derékhaddal vívott ütközet. Működtek a lángszórók és egész sáskafelhők zuhantak alá a magasból. Újabbak kerekedtek föl, újabb lángcsóva s a felhő ismét földre zuhant, a következő szem- pillantásban már újabb roham. Szakadatlanul működik a lángszóró, de a veszedelem még mindig nincs elhárítva. Megsemmisül Egyiptom nemzetgazdaságának alapja Egyiptomra tahát újra rászakadt a nagy csa­pás, amellyel Mózes sújtotta az Isten akaratá­val szembeszegülő fáraót. Ha pedig a sáska- offenzivát nem sikerül visszaverni, úgy Egyiptom népét szörnyű gazdasági ínség fe­nyegeti és ennek kihatása a világpiacon is érezhetővé válik. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy Egyiptom gyapotcserjeültetvénye teljesen megsemmisül. Ennek azonban nemcsak Egyiptomra van vég­zetes következménye, hanem hatása érezhető lesz az egész világpiacon. A világ' gyapotcserje- termése ugyanié egy évben átlag 774,500.000 kilogramot tesz ki, ebből 300,000.000 kilogram esik Egyiptomra, vagyis a világtermelésnek több, mint egyharmada. Az Egyesült Államok és India után Egyiptom termeli a legtöbb gyapotcserjét és kivitelének 5 százalékát a gyapotcserje és a gyapotcserje- magvak teszik. Gyapotcserjeültetvényei forog­nak most a -legnagyobb veszedelemben. Egy kis rovartan Még valamit magáról a borzasztó rovarször­nyetegről, a marokkói sáskáról. A természet­rajzi könyvek 125 sáskafajtát sorolnak fel, va­lamennyi között azonban a legkártékonyabb, mert a legnagyobb és a legfalánkabb, a marokkói sáska. A trópusi éghajlat pompásan kedvez gyors fej­lődésének, hamarosan megnő, egy-egy bestia 12 centiméter hosszúságú és két centiméter vastagságú is és nagyjában átlag ötször annyit eszik meg, mint amekkora testének a tömege. A vándorsáskának élettartama 6—8 hét, vagyis ennyi az egész processzus, amely a to- jáslerakástól az egyes példány elpusztulásáig terjed. Európában a vándorsáskák május, még inkább junius havában jelentkeznek, a tropikus vidékeken azonban természetesen már koráb­ban lépnek föl. Tojásait a peterakócsövön har­mincasával rakja a földbe egy nyálas váladék­kal. öt-nyolc centiméter mélységbe kerülnek a tojások, amelyeket anyafölddel ágyaz be. A fiatal lárvák, amelyeknek még nincs szárnyuk, csak keveset ártanak, öt hét alatt azonban öt­szöri vedlés után szárnyas bestiákká fejlődnek. Különösen a nősténye falánk, mert tojásait, le­hetőleg korán kell megérlelnie. A vándorsáska nagy kártékonysága abban áll, hogy óriási rajokban száll országról-országra. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy nemcsak a kul­túrnövényeket, hanem még a házak szalma­fedeleit is lerágják. A mostani sáskaoffenziva alkalmával Tunisz­ban egész falvak maradtak fedél nélkül. A vándorlás oka a különösen kedvező kli­matikus viszonyok következtében előállott tulszaporodás és ennek folytán az élelmiszer elfogyása. Az 1930. év klimatikus viszonyai, úgy látszik, hogy különösen kedvezőek a marokkói és egyiptomi sáskafajták kifejlődésére. A sáska­járás, amely mindig meghatározott irányt kö­vet. a nappali órákban megy végbe. Történelmi reminiszcenciák Nemcsak Északafrikának, hanem más világ­részeknek is veszedelme a sáskajárás. A törté­nelem már több katasztrófáról emlékezik meg. Gyakran Európát is ellepték a sáskahadak. Ezek a Káspi- és a Fekete-tenger vidékéről az Alsó-Duna mentén vándoroltak föl a magyar alföldre, de tovább is nyomultak Európa szi­vébe és olykor Belgiumig, sőt a csatornán át Skótországba és Svédországba is eljutottak. Az egykori krónikák az első pusztító sáskajá­rást 1084-ben említik meg. Rogerius mester Carmen MiserabiLe-jéből tudjuk, hogy a tatár­járás után szintén óriási sáskajárás pusztított. A további sáskaveszedolmek között a legsúlyo­sabb az 1478-ik évben bekövetkezett volt, ami­kor Velence területén harmincezer ember éhen- pusztult, mert a sáskák messze vidéken föl­falták az egész termést. 1536-ban Po dől iában az egész marhaállomány megsemmisült, mert a sáskák a legelők füállo- mányát megették a barmok elöl. Wiriii nésiet ütüinniaísztef menti rritlt minisztert Berlin, április 17. Wirth belügyminiszter elrendelte, hogy a Frick Thiiringia szélső­ségesen nacionalista minisztere ellen meg­indított eljárást szüntessék meg. Mint is­meretes, Severing, a lemondott szociálde­mokrata belügyminiszter, Frick ellen par­lamenti beszédei és thiiringiai tevékenysé­ge miatt eljárást indított és Thüringiát a szó szoros értelmében bojkott alá vette. Újabb orosz diplomata-szökés Stockholm, április 17. Jelenleltük, hogy Di- mitrdevsaky, a stockholmi szovjetkövetség ta­nácsosa nem akart eleget tenni a moszkvai pa­rancsnak és nem volit hajlandó visszatérni Szovjetéroszorsaágba. A követség katonai at­taséja, Szobolev Sándor, követte Dimitriev- szky példáját és kijelentette, hogy ő sem tesz eleget a moszkvai parancsnak és természete­sen kilép a követség szolgálatából. Szobolev interjút adott a lapoknak. Véleménye sze­rint, ha visszaroenne Oroszországba, bizonyára halálra Ítélnék családjával együtt- Szobolev szerint az orosz diplomáciai hivatalnokok egyetlen sejtet alkotnak, amelynek valameny- nyi tagja benne van a kommunista pártban. Mivel Szobolev nem párttag és nem vett részt a párt ülésein, működése régóta szemetszuirt a Gseika embereinek. Titkára régóta figyel­te s amikor egyszer Finnországban volt a titkár átkutatta Szobolev egész laíkását. Ne- ! hány napra rá visszahívták. MMm hírek a Károlyi-vágyon sorsáról Budapest, április 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Néhány kül­földi lap, köztük erdélyi lapok is, Károlyi Mihály vagyonelkobzásával kapcsolatban azt a hirt hozták, hogy az elkobzott birto­kokat Horthy Miklós kormányzó jutalom­ként kapja meg a nemzettől a királykérdés rendezése esetében. A híradás azt is közli, hogy Károlyi Imre gróf a neki jutott részt az államnak eladta. Jó helyről szerzett in­formáció szerint a Károlyi-vagyont az el­kobzás után két részre osztották, az egyi­ket a Károlyi-család, a másik részt az ál­lam kapta meg, amelyet a sajtóban már ismertetett nemzeti célokra használnak fel. Az a tény, hogy az állam már a vagyon felhasználásáról is gondoskodott, kizárja a kormányzóval kapcsolatos kombinációk le­hetőségét. A helyzettel jól ismerős helyen kijelentették, hogy a kormányzóval kap­csolatos kombinációk tendenciózus, rossz­indulatú valótlanságok. Megszűnt a Coty-gyártmányok bojkottja Budapesten Budapest, április 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Emlékezetes, hogy két év előtt a Coty-botrány miatt a magyar kereskedők bojkott alá vették a Coty-gyárt- mányokat. Ez ügyben a legutóbbi hetekben jelentős fordulat következett be, amennyiben Coty eladta régi vállalatait és igy sem neki, sem családjának semmi köze a Coty-gyárt- mányokhoz. Ily körülmények között a Coiy- gyártmányok bojkottja Magyarországon nem aktuális többé. Egyébként valamennyi buda­pesti lapban oldalas hirdetés jelent meg ar­ról, hogy Coty kivált a gyár kötelékéből­Emelkedik Magyarország kivitele Olaszországija Budapest, április 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Magyarország kivi­tele Olaszország felé az utóbbi esztendőben rendkívül nagy mértékben emelkedett. 1927. évben Magyarország 29,800.000 pengő, 1929- ben pedig 71,400.000 pengő értékben exportált Olaszország felé. — A pozsonyi tábla elnapolta a lévai him­nuszper tárgyalását. Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonálja: A pozsonyi felsőbíróság tegnap tárgyalta Bányász Lajos lévai lakos és 14 társának ügyét, akiket az államügyész­ség a köztársaság védelméről szóló törvénybe ütköző bűncselekménnyel vádolt, mert múlt év nyarán a háborúban elesett katonák em­lékére állított emlékoszlop leleplezési ünne­pén a magyar himnuszt énekelték. A ' omá- romi kerületi birósáig, mint ismeretes, fel­mentette Bányász Lajost és társait a vád alól, az ügy azonban fellebbezés folytán a pozsonyi felsőbírósághoz került, amely a tárgyalást a bizonyítás kiegészítése céljából elnapolta. A védelem ugyanis annak bizonyítását kérte, hogy több helyen énekelték már a himnuszt hatósági személyek jelenlétében anélkül, hogy hatósági beavatkozás történt volna. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents