Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-13 / 86. (2307.) szám

8

Vidám e

Erről a kedves kis apróságról pedagógiai szaklapban értekezést lehetne Írni. Igazi klasszikus iskolapéldája annak, hogy mennyire le kell ereszkednie a tanítónak a gyermek leikéhez s menynyire ösmernle keil a gyermek gondolatkörét. Hogy nem kitalált dolog, vagy más városban történt esetnek Kassára való applikálása ez, tanúim a helybeli szlovák tanítóképző IV. évfolyamának tanitójelőltjei, akik a Kovács-uccai elemi iskolában tanáraik vezetése mellett próbatanitást végeznek. A háziállatok közül a kutya ösmertetése volt soron.

— No fiacskáin, — kérdezi a tanítójelölt a hatéves gyereket — ösntered a kutyát?!

— Igenis, ösmerem.

— Nektek van kutyátok?

— Nekünk nincs kutyánk, de a szomszédunknak van.

— Meg tudod mondani, hogy miért tartják a kutyát?

— Azért, hogy meg ae harapja az embereket

S a kérdező, ngy látszik, hogy nagyon benne ▼olt a kérdésekben, észre sem vette a különös feleletet, csak akkor kapott észbe, mikor a következő kérdésre, hogy

— Min tartják a kutyát?

Azt a feleletet kapta, hogy

— Láncon, vagy spárgán.

#

A vtee áltaitKjan nem jó, ha magyarázatra szered. Minthogy azonban ex nem vicc, hanem komoly dolog, még ha a „Vidám esetekében tárgyaljuk is, meg kell jegyezni, hogy a gyermek az 6 fogaiom- és ismeretkörének megfelelően jói és logikusan felelt. A fiúcska nagyon egyszerű, szegény szülők gyermeke, akivel otthon nem igen foglalkoznak s Így öemeretköre nagyon szűk. 0 a tartásnak «zi»onkB szavait nem ösroeri. Nem ös- aseri as eltartás, kitartás kfilöa-külöu ie- festését; tartás alatt csak azt érti, amit pl. a kezűnkkel, vagy kezünkben tartunk.

Azért szükséges, hogy a tanító magyarázat, vagy kérdezés alkalmával elsősorban arról győződjön meg, mennyire terjed a kérdezett gyermek* nak az ismeretköre.

Hasonló zsánerű, de sokkal mulatságosabb az a fcéeict, amit egy szeged vidéki tanyai elesni iskolás j nebuló produkált, amit Móra Ferenc egyik novelláé könyvében meg is örökített Szeged környékén érek óta ásnak s kutatnak a hun sírok után s ebből küoáyóiag egy lelkes, öreg néptanító aíJka- kwaszerünek látta, hogy a hunok késő ivadékával asegösmerieíí „AtSa* híres hun királyt Mikor hosszas fáradozás után azt hitte, hogy már mindegyik gyerek kgalábbb is úgy ösmeri Átila hun királyt mfart Mátyást, az igazságost, felteszi | egyik gyereknek a kérdést

— No fiam, hát emlékszel még rá, hogy ki volt Adta?

A gyerek gondolkozik, faegyed a fűiét a jó szomszédok súgására s mikor tisztán kiveszi az egyik súgását hogy „hnn király volt', neki bátor* ködük % kivágja nagy bölcse®:

— Adta hun király volt, hun nem volt király.

#

A uudtkorfbon olvastam, hogy egy francia miniszter, akinek anyja egyszerű sorsban faluhelyen éldegélt, gyakran meglátogatta anyját. Egy alkalommal a kemence előtt találta, éppen a kenyeret akarta berakni. S mikor miniszter-fia látta, hogy öreg kezeinek nehezen megy a munka, azt mondja:

— Adja csak anyáin azt a lapátot, én fiatalabb vagyok, jobban bírom.

S öreg édesanyját felmentette a munka alól.

Ezt csak azért bocsátottam előre, hogy az a posta- és távirdatisztviselő, aki jelenleg is Kassán van, ne szégyenkezzék, ha a vele történt alábbi esetet név említése nélkül elmondom.

A háború előtti időben nagyon szerényen voltak fizetve az állatid alkalmazottak % takarékossági és egészségi szempontból Is sok tisztviselő segédkezett a háztartási munkában. Szóban forgó tisztviselő még a nagymosást is elvégezte felesége he* lyett. Négy órakor felkelt s nyolc órára már ki volt főzve a ruha és egyszer átmosva. Egy alkalommal nyolc órára nem lett kész a maga elé tűzött munkával. Levelet küldött az igazgatójának, hogy láza van « néni mehet hivatalba. Sexnsey postaigazgató, aki rendkívül szigorú és bakafántoa ember volt, elküldte az igazgatóság orvosát, hogy vizsgálja meg a beteget és tegyen jelentésit.

Ahogy az orvos benyit az előszobába, éppen nyitva volt a konyhaajtó s ott látja a „lázas" tisztviselőt a mosóteknő előtt felgyürkőzve, neki- hevülve a nagy munkában. Szinte csurgóit róla a vérit ék.

— Ml az barátom, maga azt Irta, hogy láza vari!

— No Igen, orvos ur, hisz láthatja, hogy milyen lázasan dolgozom.

#

Néhány évvel ezelőtt divatban voltak a falusi tanitók részére rendezett különféle szünidei tanfolyamok; úgymint: szőlészeti, méhészeti, gyütnöl csészét!, rajz," glőjd % egyéb tanfolyamok. APg kergették szét a tanitók a gyerekeket, a tanitók* hói egyszerre tanulók lettek. A zsupa másik végéből került akkoriban Kassára egy fiatal tnn folyamos-tanító. A felesége ellátta fehérneművel s egyéb szükségesekkel, érzékenyen elbucsuztak 3 a szegény magárahagyott asszonykának mint egy örökkévalóság tűnt fel a hosszú két hét. A tanítónak pedig nagyon tetszett a nagyvárosi zajos élet, ki is vette részét az élvezetekből, úgy,

^^CM-MA'&kAli-TíTKO/a?

1$39 £gw<fó» 13, rm&mup.

A VESZENDŐ DALLAM

Irta: ÁRVA PÁL

A csehek és szlovákok viszonyáról folyó diszkusszió, amely a* utóbbi két évben aktuálisabb lett, mint valaha volt, újabban * politika érdes felületéről átsiklott a kulturális problémák oldattam komplexumára. Cikkek tömkelegé, végetnemérő tanulmányok szériája igyekszik hozzáférkőzni a nem mai s nem is tegnapi téma gyökeréhez, amely a századok humuszában ágasam oévekelődve alig is látszik megereszkedni a rángató kezek alatt.

A kérdés politikai oldala az évek folyamén nem világosodott meg a feléjelobba ntott érzelmi vagy mentális fáklyák fényénél » végül is lohadtan az időre bizatott sorsa. Az idő a legfőbb és legkényelmesebb érv s ul- tima ratío- kent most is igény bevették, amikor sem balra, sem jobbra nem tudták eldönteni a probléma kulturális vonatkozásait A vita még tavaly tüzelt fel, amikor egy Hamaliar dr. nevű igen fiatal és igen tehetséges szlovák kritikus és asztéta megjelentébe könyvét az tsj szlovák irodalomról JKeleiünk hangjai" eimmeL A figyelemreméltó könyv részben szlovákul, részben pedig csehül Íródott s ez a körülmény az iró ebbeli hitvallását tekintve, demonstratíve tendenciózus volt, ami a címben is pregnáns kifejezést nyert A könyv nyomán élénk és éles vita indult meg a Pfitomnost-ban 3 nem egy résztvevője leplezetlenül tett tanúságot arról a felfogásról, hogy nincsen szükség külön szlovák irodalomra. Kétségbevonták a szlovák irodalmi különny elvű ség létjogosultságát, sőt szeparatizmusnak bélyegezve kárho- zatosnak nyilvánították a csehszlovák állami és nemzeti együttélés szempontjából. Bármennyire is egészen más hangszinezésü e® a szó, amikor esetleges irodalmi szeparatizmusról van szó, mégis az a tény, hogy a politikában való emlegetése esetén köteles fegyverletételre késztet, egy irodalmi disputában való igénybevétele is a leghathatósatob rekvizátumnak bizonyult, még akkor is, amikor egy eleven és — ahogy olvasom — Pra- íák egyetemi tanár szerint immár ötvenkilenc éves irodalmi nyelvről és annak megőrzéséről van szó.

Alig néhány hónapig pihentek a fegyverek, ujíból előkapták őket, amikor egy Vaneéek nevű tanító felvetette az ötletet, hogy Milo Úriban nagysikerű regényét, a „Zivf biő“-et le kellene fordítani csebre, hogy ilymódon a szélesebb cseh nyilvánosság is közvetlen tudomást szerezhessen róla. Hetekig záporoztak a reflekxiók az ötletre, akadt többek között olyan is, amely Urban könyvét egybevette egy cseh regénnyel és mindegyik könyvben e»er-ezer szót olvasott meg; azután összehasonlítva őket megszámlálta azokat a szlovák szavakat, amelyek ismeretlenek a cseh ben s viszont azokat a cseh szavakat, amelyek a szlovák nyelvben nem fordulnak elő. Ezzel a pontos algebrai számítással— ha jól emlékszem — kihozta azt, hogy a szlovák olvasónak csak minden hatvanadik szónál kell esetleg a cseh szótárhoz nyúlnia, ha cseh könyvet olvas, a cseh olvasó pedig csupán minden tizennegyedik szlovák szónál akad meg.

Lehet, hogy rosszul idézem ezeket a számokat, de nem tartom fontosnak a számokat akkor, amikor egy művészi kifejező eszközről, amikor egy nemzet nyelvéről, a legelevenebb s legmimiciózusabb műszerről van sző, amelyet — mint a mesterségesen tenyésztett nemzetközi nyelveknél, az Idónál és az Eszperantónál látjuk — lehetetlen megcsinálni, megkonstruálni még valamennyi grammatika előnyeit is igénybevéve, amelyet lehetetlen anorganikus utón előállítani, anélkül, hogy nyelv-gólemet ne állítanánk elő. Számok, felszámlálások itt seim segítenek, műszerről van sző, amelynek hajszálfi- nexm rugói vannak, pótolhatatlan kerekei s olyan hajtóereje, amelynek forrása utánozba- tatlanul és hozzáfórkőzhetetlen valahol ott rejtőzik, ahol az emberi élet titka.

De módomban van állításaim igazolására idézni éppen a szlovák „irodalmi szeparatizmus", vagy ahogy saját maga óvatosabban nevezi, a csehszlovák egységet zavaró „riilin- guizmus" egyik legexponáltabb kárhoztatóját, a fentebb idézett Hamaliar dr.-t. Hamaliar a vitához a Pfitomnost egyik legutóbbi számában hozzászólván, többek között megemlékezik a szlovákul iró cseriekről is s azt írja, hogy a szlovákul iró cseriét — jelentéktelen kivétellel — első pillantásra felismeri s könyveikbeai nem szlovák nyelvet, de a „őeskoslovencina" egy. bizonyos válfaját lehet csak olvasni. Rendben van. Hamaliar eszerint csaknem lehetetlennek, tartja, hogy cseh ember tökéletesen megtanuljon szlovákul, azonban egyidejűleg a nyelvi és irodalmi egység fokozatos kiépítését tartja szükségesnek, amit ezek után — é« egyéb kijelentéseiből ítélve, amikre még visszatérek ebben a cikkben — csakis agy képzel el, hoíry a szlovák írók idomuljanak hozzá a cseh nyelvhez.

Hamaliar dr., aki ezt a cikkét i« csehül irta, megfeledkezik azonban egy dologról, ami éppen vele kapcsolatban történt meg. Amikor ugyanis tavaly a könyve körül fellángolt a vita és elsőnek Václav Stedh cseh iró szólalt fel ebben, tagadva a külön, szlovák irodalom létjogosultságát, többek között rámutatott. azokra a nyereségekre is, amellyel a csehül iró szlovákokn ak a cseri iroda lomba való belekapcsolódása jár. így arra is, hogy Hamaliar cseri nyelvezete valami szokatlan zamatu néha s megérződik rajta szlovák szülőanyja. Tehát éppen Hamaliar példája bizonyítja, hogy a szlovák ember sem képes mindig maradéktalanul írni, — a hajszálrugókhoz és a hajtóerőhöz neon lehet egyköny- nyen hozzáférni.

Hamaliar küldőben nsssa efteazí szlovák könyveknek cserire voaó tetforditáeát —- ebben a tényben magAbaa cem lát szeparatizmust és az egység veszélyeztetését, amely egység kiépítését* az érlelő időre hízza, s biztosnak veesL Valósággal mechanikus fejlődés képzete érződik ki szavaiból, — álljunk csak meg ennél a szónál egy pillanatra.

Bráneck^ József szlovák író, a Fráter Jo- hanues című regény szerzője, levéllel fordult a cseri katolikus irodalom orgánumához, Akordhox és ebben a szlovák éa a cseh katolikus inteílektuollek együttműködése mellett foglak állást. Az Akord-csoport egy fiatal, de vezető egyénisége, Jan StrakoS, válaszolt ugyancsak epistolában a levélre e ebben megírta, hogy nem ismer el sem cseh, sem szlovák kérdést, sem cseh, sem szlovák katotirizmnst, hanem ceak egy katolikus unáverzaKzmus széliemét, amely egyképpen hat ki egész Európára.

Ebhez az epistoIához a baloldali Národm Os- vobozend, amely nagy figyelmet szentel a szlovák problémáknak, azt jegyzi meg, hogy a szlovákok és cseriek egymáshoz való vonatkozásai nem olyan dolgok, amelyeket a katolikus univerzalizmus receptje segítségével mechanikusan el lehet intézni. Mechanikusan tehát nem megy, — hát hogy megy? A Národni Osvobo- zeni ugyanebben a glosszájában megfelel rá. Azt írja, hogy nem lehet eltagadni, hogy irodalom tekintetében az izoláltság és a provincializmus felé vezet az uh A szlovákokon múlik, vájjon kultúrájukat, mint provinciális kultúrát akarják-e ápolni, vagy pedig be akarnak-e kapcsolódni a közös csehszlovák kultúrába aktiv, versengő, egyenrangú tényezőkként. A nyelv kérdése a szlovákok dolga, ők maguk oldják meg majd véglegesen, ahogy szükségét fogják látni.

A szlovák kultúra eszerint őnönanagában véve csak provinciális kultúra s ezt nemcsak a Národni Osvobozeni mondja, hanem — Hamaliar is. A cseh és szlovák nyelvet összehasonlítva és a tradiciós, történelmi, kulturális értékeket is szemimeltartva, olyan egyenletet állít fel, amely felette hasonlít szerinte a francia ■nyelv és a provan száll nyelv egyenletéhez. A cseh nyelv fogalmát nagyobb körnek veszi, amelyben benne forog a szlovák nyelv kisebb köre is. Tehát — idézem — a viszony olyan, mint a fölérendelt és az alárendelt, az elsődleges és a másodlagos között, amennyiben egyáltalán lehet ilyen hasonlatról beszélni, A pro- vanszáli kultúra provinciális kultúra elsősorban « ezért csak ritkán képes művészi értéket alkotni, amely kinőne ama. láthatár fölé. amelyben teremtődött. Egyedül Mitetral ,,Miteio"~ja volt képes Provence-on kívülre hatolni, de

c&okte akkor, amikor szerzője, Mittral, maga Ültette át fraaciám. Ez a francia irodalom ayo- reeégo a provinciájáé kultúrából.

A példázatot a cftebszíovák viszonyokra applikálva, HaaaaKar ugyanebben látja SzlovéHk- «ské küldetését & csehszlovák éleiben e ráana- tat arra, hogy amíg például a axlovák Saiasrfik és Kollár ©Síri müvei megmaradtak, addig a szlovák irodalmi, jdmségek többsége as ömz- ne inteti ozempontot véve alapul, eltűnt és csak provinciáid* jelentőséggel bir.

Ceteruru censeo: teesók csőriül írat tatorék írók, mert különben nem viszitek semmire, hangotok alacsonyan és alig £og száriam. A kérdés nyelvi részének megoldását, ameüyed. az egész áll, vagy bukik — a többi, semmiképpen nem mellékes, vagy másodrendű momentumot nem tekintve >—, úgy Hamaliar, mint a Národni Ov&bozepi cikkírója az időre taksa, amely a malom mechanikus őrlésével, piros tauzaeremként fogja kiszórni magából az ömi nemzeti, csehül iró szlovák Írókat.

Az idő már meg is kezdte munkáját, forog a mai-ocn. Egyelőre nem a szlovákul író művészekért őrii kövei között, de magát a nyelvet. Bizonyos, hogy a szlovák nemzet floáilósága arany kolhoz fogja eJőfcri-utóbb juttatni a ®sío- vák irodáknak —■ de e* aa arajsrjrfcor az kl-Ő rövíd-sége miatt eridóig nem következhetett be, addig ugyanez & kurta időtartam elegendő volt ahhoz, hogy ezüstfcort idézzen a szlovák nyelvre..

Az az inpoiKlerabile, az a eemmSéta ffisoáó- giai boncolással, Ösezeriaeoiilitáösai, mérkgeié*- eel, taglalással kinemiejeshető, körttkwmha- tArolható é» mígnemmérhető habkönaryH 9 mégis diomueriéz súly, arait egy nyelv jelest 9 amit a szlovák Eyelv —• hogy régi rajongó szót idézzek —, a szláv nyelvek ősanyja, kétszeresen jelent, veszendőben van. Mindnagyobb a különbség a nép nyelve és az intediigeoeia nyelve között s egyik & másiknak egyre idegenebbé válik.

A cseri nyelven kívül nrincnsen szláv öyeív, amely az első azótagot hangsúlyozná s Mm nyomja meg a szó első tagját a szlovák eem. A cseriben ez az eltérés a többi teetvémyeivtől nyilván germán ható*, de a többi szláv nyelv mentes maradt ettől s megőrizte zamatját, amely oly lággyá teszi. A szlovák nyelv a nép szájában ma te dallamos és merevfcelea, változó akcentuálásia ma te lágyan zengefci. Ás orosz vcTRritnmshsn — áriát népdalról, akár „mtt"- versrői van szó — a szóhangsúly teéjes megőrzése folytán s versritrrra* s ssóhangsulyaak természetes lüktetésére épül M * ez okozza, hogy az orosz vers, dal, szavalat oly utólérhe- tetlenül harmónikus. (A magyar verseSéebest te két ragyogó példa bizonyitja a ritka nyelvharmóniának ezt az esetét: Zrínyi Miklós Szigeti Veszedelme és Ady versritmusa. A Znaytetóí verssorait évtizedekig élvezhetetlen, döcögő alexaiKÍrítusoknak tartották, amíg Gábor Ignác kimutatta bennük as ősi ritmust s akkor egyszeriben nagyszerű magyar vernékké váltak és Ady verselése is elsősorban a szóhangsúly és az DktuíS egyesítése révén tett szert oly páratlan, leforditbatatlan, mert a nyelv eredendő dinamikájára alapozott tökélyre.)

A szlovák verébén, dalban is egyibee-sett valamikor — csak úgy, mint az oroszban — a változó (szóhangsúly és a versritmus lüktetése. A nép — akár dalban, akár prózai beszédben, akár együtt, akár külön-külön — ma is így akcentuáh ^A-nlc-ka, du-sié-ka, ntvka8~M .. Itt a szóhangsúly egybeesik a ritmus lüktetésével * erre számtalan példát lehetne idézni. Azonban az irodalmi nyelvet beszélő szlovák az első szótagot nyomja meg s ezzel lemond a nyelv minden sajátos iáéról, ősi dallamáról.

Kétségtelen, hogy a magyarral való közel évezredes együttélés te hozzájárult ehhez, bár ■szlovák filológusok kimutatása szerint csodálatosképpen éppen a magyar nyelv támadta meg legkevésbé a szlovákot. Azt ie tudjuk, hogy a szlovák nép sohasem mondott le a magyar javára sajátos hangsúlyáról, s amikor magyar szót ejt ki, a maga módján, & maga akcentusával ejti ki. Azonban a cseh nyelv hatása —■ a sok kölcsönadott, vagy kölcsönvett és máris meghonosodott szót itt. figyelmen kívül hagyva — már elkezdődött. A fajúból városba kerülő friss iskolásgyerek montotón dallamtalansággal beszéli nyelvét * annál inkább a felnőttek. Ür tátong a nép és az intelligencia ■nyelvezete között, mely egyre nagyobb lesz s mindhalkariban zeng a dallam, amely egy nyelvet elkülönít, megkülönböztet & többitől s mely eredendő benne.

A szlovákok tehát azon a* utón vannak —

hogy a tanfolyam vége felé szinte megcsömöriilt a sok jótól s Idegesen, kedvetlenül tért haza. A felesége alig várta a viszontlátás örömeit. De hiába simult, törlészkedett fiatal férjéhez, az csak nem akart Felmelegedni s nagyon hűvösen, tartózkodóan viselkedett.

Elvezette a felesége a kertbe; gyönyörködtek a szép gyümölcsökben; megnézték a baromfiad vart. S itt megakadt az asszonyka szeme a szép fehér búbos tyúkján e gyönyörködve nézegette, amint krécsélve kelleti magát a kakasnak; ott lötyög mindig közelében, de a kaka* rá sem néz. Megcsapkodja a szárnyaival a levegői, kukorékol egyet s tovább áll...

Azt mondja az asszony szomorúan, jelentőség* teljesen:

— ügy látszik, hogy ez is tanfolyamon volt!

#

A név mellékes; mondjuk lehát, hogy Kuchár Péter, mikor az elmúlt nyáron megkapta az állampolgárságot, s ennek alapján a régóta várt utle- | vélnek birtokába jutott, első gondja volt, hogy a

keresztkomáját Budapesten meglátogassa. Tetszett neki a főváros szörnyen. Két napig csak a fel s alá hömpölygő embertömeget és a kirakatokat bámulta s mikor a komája a színházba invitálta, azt felelte:

— Minden tisztességes ember 9 órakor az ágyban van!

A komája ráhagyta: legyen neki, ha neki csak abban áll a tisztesség! Csak még az állatkertet akarta megnézni. Elment tehát a komájával.* Megbámulta az elefántot, az egy- és kétpnpu tevét, az oroszlánt, a vízilovat s mikor a majoomketrec előtt a „mutogató ember" a rácson belül megbökte botjával a förtelmes csúf állatot s azt mondta: ez az orangutang! a komája — engedelemmel legyen mondva, — egyet köp s Így szól:

— A fene belé! Ronda egy dög!

Kuchár Péter elsápad, nyel egyet s azt mondja magában:

— Ebből pör lesz!...

Másnap már itthon volt s egyenesen egy Sro* bár-uccai ügyvédhez ment.

— ügyvéd ur kérem, — Így kezdte a panaszt, — a szomszédom ellen szeretnék becsületsértés! pert beadni. Orángutángnak aevezett, kérem.

Az ügyvéd előbb a vállát vunogatta, de aztán a mai rossz konjunktúrára gondolva, hozzálátott a jegyzőkönyv felvételéhez. Mikor már mindé® adatot beirt, megkérdezi:

— No és mikor történt a sértés?

A kliens gondolkozott egy kfotlf, astAn így szólt:

— Márciusban raoit négy esztendeje.

Az ügyvéd felpattant:

— Na hallja és most jön Ide panaszt tenni?! Hiszen ez már elévült. Miért nem jelentette tel előbb?!

— Bocsánatot kérek, tekintetes uram — hang zott a szerény választ, — tegnapelőtt láttam először életemben orángutángot n budapesti áltat- kertben s most már tudom, hogy mit gondoljak.

Ki?u Kán^