Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-10 / 83. (2304.) szám
u * tAtotAR-mMüAfit 19öU április 10, esutortok, ■■ mii—i ii i iiihuii mnTBiiiniiwn—1 Boszorkánypör a modem Amerikában Gyükéii az öreg indiánasszony, hogy lemossa magáról a rongybaba álkát — A „fehér boszorkány** : Marchand francia szobrász felesége, akit kalapáccsal, kloroformmal és papírgalacsmnal öllek meg — A felbujtó egy csúnya indiánleány: Vörös Orgona, a szobrász kedvese Bufíalo. április eleje. Eríe-megye bűnügyi bíróságának táigyailó- termébeu fényképezőgépek kát boginak és tizenöt távirókészüLék kopogó kórusa szinte a vallómé sokk a! egyidősben röpíti szét a legújabb híreket. Szellemekről, boszorkányokról, ördögűzésről, sötét babonákról és vérről, egy borzalmas gyilkosság részleteiről ós előzményeiről beszélnek a teremben. Mintiba a középkor boszorkányperei ©Levédenének meg 1930 Amerikájának modern igazságszolgáltatása előtt. — Boszorkány volt... fehér boszorkány, — mondja egy öreg, apajikus és szoborszerei nyugalmában ijesztő indián asszony: Nancy Bo- wen, a gyilkos. Gyilkosság játékkalapáccsal Március hatodikén este Henri Marchaud ismert francia szobrász, Rodiin egykori tanítványa és a „Prtx de Rome“ nyertese buffalói iákásán meggyilkolva találta a felségét. Az apró, 30 éves asszony koponyáját egy játék-kalapácsai három helyen betörték, nyakán a főj tóga tás nyomai látszottak, végül a torkában egy kemény galac sinná gyúrt papírlapot találtak, amit a gyilkos olyan mélyen szorított le a légcsőosőlbe, hogy csak a boncolás tudta eltávolitani. És a száj ürege fele volt kloroformmal A tettes hamarosan, kézrek erűit. Számos tauu állította, hogy Marchaud asszonyt a gyilkosság napján egy idősebb és egy fiatalabb indiánasszony látogatta meg. Marchand, aki buffalói múzeum megbízásából hosszabb ideig foglalkozott a kiveszőiéiben levő Seneca indiántörzs típusainak megörökítésével, maga vezette nyomra a rendőrséget, Nancy Bowent elfogták és az öreg in- diánasszony stoikus nyugalommal vallotta be, hogy ő ölte meg a „fehér boszorkányt44, mert Marchaud asszony egy évvel előbb „varázslattal elem észtetté4 Nancy férjét, öreg vSassairas Charliet és őt is meg akarta ölni. Amikor megkérdezték tőle. hogy miért tartotta boszorkánynak Marchaud asszonyt, kiderült, hogy ezt Lila Jimerson, az öregedő, csúnya indiánleány, Vörös Orgona mondta neki, Vörös Orgona álnéven leveleket irt Nancy Bowennek, aki a nagynénje. Heteken át ijesztgette a „fehér boszorkány44 varázslatával. Pontos utasításokkal látta el, ő vette meg a kalapácsot és a kloroformot és Nancyt ő vitte el áldozatához. És végül kiderült, hogy Lila Jimerson szeretője volt Henri Mar- chaudnak. Most mindhárman itt ülnék: a gyilkos Nancy Sowen, Henri Marchaud és Vörös Orgona. A vád nem az ördögök és boszorkányok ijedt és tudatlan szolgáját, Nancy Bowent, hanem a felbujtót, a csúnya és ravasz indián vén- lányt, Lila Jknersont akarja a 'villamosszékbe küldeni. Mardhaud a koronatanú, akit ezen a címen tartanak fogva. Azóta azonban sza- badonbocsátotiták a szobrászt. A kormány beavatkozik az indiánok érdekében A tárgyalás első négy napja a zsűri tagjainak kiválasztásával telt el. Az ötödik nap reggelén a „politikai bomba44 explodáiít. A tárgyalás megnyitásakor előlépett Rickard H, Templeton (szövetségi ügyész és bejelentette: az igazságügy min íszter utasította, hogy „az indiánok jogainak megvédésére44 csatlakozzon a védelemhez. Az államügyész dühtől sápadtan ugrott fel: — Tiltakozom a szövetségi kormány beavatkozása ellen! — kiáltotta. — Követelem, hogy Mr. Templeton azonnal hagyja el a termet és menjen vissza oda., ahonnan küldték. A bíróság azért, hogy Templetonnak ideje legyen megvizsgálni az aktákat, délutánig elnapolta a tárgyalást. De amikor délután Templeton újabb halasztást kért, az elnöklő bíró ráförmedt: — Nem fogom tűrni, hogy ezt a bíróságot az igazságügyin in i szter befolyásolja. így az ötödik nap délutánján került sor j Nancy Rov/en vallomására. Ez az öreg, rám- i oosarni, szúrós szemű indiánasszony nem tud ! angolul és kereszténysége meglehetősen két-1 séges. Éppen ezért nem a bibliára,hanem az! „Örökkévaló és mindent látó Istenre" esket- i ték meg. A kérdések és keresztkérdések özö - i nőre a tolmács utján a kővetkezőket mondta el: í szellemekben. A boszorkánymester utasítással szerint az elesett hősök temetőjében elásott egy olajba mártott rongybabát, hogy au átkot elfordítsa magától. De ez sem használt. A fájdalmak egyre nagyobbak lettek. Ekkor mondta néki a Vörös Orgona, hogy Mire. Marchaud boszorkány. Március ihatodiikán délelőtt Ő és Vörös Orgona elment Mrs. Marchaudhoz. aki egyedül volt otthon és meghívta őket ebédre. De ők egy vendéglőbe (mentek. Amikor kijöttek, Lila megkérdezte: — Hallod a hangot? ő figyelt és hallotta, amint a hang elrendeli Mrs. Marchaud meggvil- ' kolását. Visszament a francia asszonyhoz. Kérte, hogy a kutyát (Nancy a kutyát is állati alakban rejtőző ördögnek tartotta) tegyék ki a folyosóra. Aztán Mrs. Marchaud egy asztalhoz ment, megcsavart egy gombot és az asztaliból fény áradt és hangok hallatszottak. (Beállította a rádiót). Ekkor Nancy élkiáltotta magát: — Boszorkány! Fehér boszorkány! Előkapta a kendője alá rejtett kalapácsot és háromszor fejbevágta áldozatát. Mrs. Marchaud lezuhant a földre és a rádiót is magával rántotta. De megpróbált felemelkedni. Nancy ekkor1 fojtogatni kezdte, aztán papirt tömött a szájába ós a magával hozott kloroformot is a hörgő asszony szájába öntötte. Aztán a konyhában megmosta a kezeit és hazament. A zavart eszü indián asszony vallomása telve volt ördögökkel, kísérletekkel és a ter- onészetfalőtlá hatalmak üzeneteivel. Látott egy csirkét, amint „megbolondult", körbe szaladgált, aztán megdöglött. Lila mondta neki, hogy a csirkét is Mrs. MarChand baíbonázta meg. Éjszakánként töltött puskával várt a szellemekre. Jeleket irt a kéményre, hogy távol tartsa az ördögöket. De legérdekesebbék a levelek, amelyek alapján nyugodtan, a legkisebb félelem nélkül gyilkolt az indián asszony. „Én tudok egy titkot, — mondja az egyik levél. — öharlie Bowent egy fehér boszorkány ölte meg. A boszorkány egy francia asz- szony és ő maga mond ta nekem. Azt mondta, csinált egy rongybábut CharlieróL Pohárba tette, zöld olajat öntött rá és a poharat megtöltötte marhavérrel. Ahogy a rongybabái el- í rohadt, Gbarlie meghalt. Sok-sok embert fog j igy megölni és sok-sok indiánt, téged is...1 Csak egy dolog segít rajtad, öld meg a francia asszonyt, mielőtt harmadszor ráönti a zöld olajat a bábura a hold első negyede előtt, csütörtökön. Menj Buffalóba, várj 376 Rilev Street előtt, amiig két férfi és két gyerek elmennek, aztán menj be és öld meg... Ha már halott, önts rá petróleumot, az arcára pedig ammóniát és gyújtsd meg. És ereszd ki a kutyát. Ne használj revolvert, az nem j lesz jó é? ne menj hétfőn, amikor ott a őse- j léd... Csak a harmadik levél említi a felorofor- \ mot, amelyet aztán Lila szerzett meg szá- j mára. A francia szobrász és a csúnya indiántány szerelme Lila, a Vörös Orgona, a levelek Írója és a í felbujtó, egész életében a Cattaraugus indián telepítvén yen élt. Tudta magáról, hogy csu- j nya, hogy az arca pattanásos, a fogai hibá-! sak, a lába nagy és csámpái', a szeme két he- j esett fekete golyó és hogy tüdőbajos. Éppen \ ezért sohasem volt szeretője. De a kunyhójában, amelynek még kéménye sincs, volt egy öreg, viharvert zongora. És amikor Marchaud először jelent meg a telepitvényen ós kérte, hogy Lila. álljon modellt, sokat játszott ezen a zongorán. Lila nem akart modellt állni. A szobrász ekkor szeretemről kezdett beszélni. Lila szerelmes lett és odaadta magát a szobrásznak. Gyakran voltak együtt. Marchaud néha magával vitte a. csúnya indián leányt, utaztak és ilyenkor Mm Jimerson néven szólították meg. Vörös Orgona bevallotta, hogy az „ontja44 tábla utasítása alapján rj irta ;> leveleket Nancy Bowenhez. A vallomást azonban visszavonta, mert igy kétségtelenül a villamosezókbe jutna. kileg nem elégítette ki? — kérdezi tőle az ügyész. — A munkám sikere kény szeritett rá. És megmagyarázza, hogy amikor az indián telepitvényeken járt. nagyon nehezen kapott női modelleket. Leggyorsabban akkor tudta rávenni őket, hogy modellt álljanak, ha szerelmet vallott nekik . Az egyik ügyvéd rákiált Marchaodra: — Hány szeretője volt? Marchaud elgondolkozik. — Szeretném, ha jobban definiálná a „szeretőt". Attól félek, hogy ön is és én is mást értünk alatta. — Ha úgy tetszik: hány nővel volt viszonya? Marchaud magasra rántja fekete szemöldökét és elmosolyodik: — Kedves uram, én ötvenhárom éves vagyok. Hogyan kívánhatja, hogy mindre emlékezzem, amikor annyian voltak? — Mégis. Hányán voltak? öten — ötvenen — ötszázan? — Sosem számláltam őket. De... elég sokan voltak. Hanem férjes asszonyokkal sosem volt dolgom. Biztosíthatom, hogy a nők, akik életemben szerepet játszottak, mind hajado- nok voltak!... Nevetés fut végig a termen. A nőik izgatottan, csillogó szemekkel, előredőlve nézik, mustrálják Marchaudot. A szobrász két idősebb fia i-s mosolyog. Csak Nancy Bowen, a szeliemüző gyilkos ül mozdulatlanul a helyén, mint valami barna kőbe faragott bálvány. Nem érti, ami körülötte történik é* nem törődik vele. Csak azt tudja, hogy „nem végzett alapos munkát". Hetek óta ül és a fájdalmak sem szűntek meg. A boszorkány átkát még a vér sem tudta lemosni... A szobrász kijelenti: — Mi egész másképp ítéljük meg ezeket a olgokat Franciaországban. A feleségemnek bizonyára tudomása volt a dolgaimról, de nálunk nem szokás ilyesmiről beszélni. A terem zug. A nőknek nem nagyon tetszik Marchaud kijelentése. Valaki félhalkan Csizi jódNbróm gyógyfürdő, A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust * íürdöigazgatóságtő! Csízffirdün, mondja: „Ez nem Franciaország!" Kattognak a fényképezőgépek, a távírók üteme meggyorsul és az ügyész csóválja a fejét. Marchaud vallomása erősen javítja Vörös Orgona esélyeit. A tárgyalás még javában tart, amikor elmegyek. A folyosón nagy tömeg: akik kintrekedtek. Megállítanak. — How does it look? (Hogyan áll az ügy?) Vállat vonok, miközben valaki megjegyzi: — Ez a francia szobrász éppen olyan bűnös, mint az indián leány. Mindkettőnek s villamosszékben kellene elégnie. Ugylátszik, ez a közhangulat, mert mindenki helyesíőleg bólogat. Amerika hamarább bocsát meg a gyilkosoknak, mint a „közer- kölcsök" megsértőinek. Ásás közben bronzho ékszereket talált egy volóci gazda Az arany és bronztárgyakat ócskavasként adta el Beregszász, április 9. (Sajót tudósitónk- !ól.) Tokárevics Mihály volóci lakos a közelmúlt napokban a földjén ásott s eközben több súlyos fémtárgyra bukkant, melyeket évezredek patinája vont be. A régészetben járatlan ember természetesen meg sem vizsgálta ezeket a tárgyakat, hanem mint ócskavasat áruba bocsátotta. .Syhál Mihály rongyszedö több fémtárgyat vett meg tőle, amelyeket Munkácson eladott. A leletről tudomást szerzett Joano- rics mnzeumigazgató, aki tüstént felkérte a rendőrséget, hogy járjon utána a fémtárgyak eredetének s a forgalomba hozott darabokat igyekezzen előkeriteni. A rendőrség csakhamar összeszedett egypár ilyen fémtárgyat, melyeket a muzeumigas- gató megvizsgált és megállapította, hogy bronzkorszakbeli ékszerek, melyeknek anyaga arany és bronz. A nogyértékünek ígérkező lelet többi darabja után folyik a kutatás, egyben pedig intézkedés történt, hogy az ásást a lelet helyén tovább folytassák. Nem látszik kizártnak, hogy a volóci gazda földjén egy régi bronzkorszakbeli temető volt. Összeütközésekkel kezdődő sztrájk tőrt ki a horkai celluloze-gyárban Marchand és ötszáz kedvese Olajba mártott rongybaba Tudta, hogy valaki megbabonázta és el akarja emészteni. Mellében és gyomrában állandó fájdalmat érzett. Elment a törzs bo szodfányírnesteréhez, aki megerősítette gyanúját Á törze idősebb tagjai mind hisznek a Marchaud ötvenhárom éves, izmos termetű, -züxkehajü férfi. Az arca hideg, szinte szá-1 goru, bár meglepően kellemesre változik, j j amikor mosoly fut ál rajta. Marchaud szerel : meit Franciaországban természetesnek talál-j nák. ill a közerkölcsök súlyos sereiméi lát-( jak benne. Miért kezdett szerelmi viszonyt egy j olyan nővel, aki sem szellemileg, rem érzé' Rimaszombat, április 9. (A Prágai Magyar Hirlap munkatársától.) A horkai celluloze- gyárban tegnap reggel sztrájk tört ki. A vidéki munkások nem csatlakoztak a sztrájkotokhoz, ezért a reggeli vonatoknál, amelyek a környékről szállítják a munkásságot, összeütközésekre került a sor a sztrájkotok és a sztrájktörők között, úgyhogy a csend- őrségnek kellett közbelépnie. A sztrájktörők ellen különösen Barna Lajos, a sztrájkotok egyik vezére lépett föl brutálisan s még a közbelépő csendőrökkel is szembeszállt, úgyhogy elő kellett állítani. A sztrájkotok megtámadták a sztrájktörő munkások műhelyeit is s az ablakokat kövekkel bezúzták. A csendőrség készenlétben van. A sztrájk előzményei A sztrájk okáról & a sztrákhelyzetről az alábbi, jelentés számol be: iA horkai cellulózegyár csakúgy, miaut a nagyszlalbosi ós hermaneci gyárak, mintegy három-mégy év óta a brünoi Morva Agrár Bánik érdekszférájába kerültek és azóta a bank fokozatosam igyekezett a gyárat racionalizálni. A mcwWaMzáMs folytán <t gyár munkásságának Hz százaléka nwnkMMétMbHvé ítélt, de a gyár igmgaiösage- fakóm:ites hétre dwkdót is v égreha jt ott. A bérredulkicó különösen érzékenyem érintette azokat a munkásokat, kik a cellulózé - gyártáshoz szükséges faanyagok megmunkálásánál voltak alkalmazva. Így nem ritka eset, hogy Mhbbgyermekes esailádapdik imp/ nyolc órm munkaidő aDatt. ceak 12— lő korona bért értek el. A béremelés elől a/, igazgatóság mereven elzárkózott, sőt tervbe vette- mintegy tizenkét munkás el hocsátéisM is. Az időközben szervezetbe tömörült munkások erre sztrájkot proMamáltafc. miihez csatlakoztak az üzemi munkások is- A munkások három pontiba vonták össze követeléseiket. Ezek: 20 s zártait ékes béremelés, a felmondások, vissmv-enása és a szervezet elismerése. A gyár igazgatóságának részéről Janata. a gyárak központi igazgatója hajdúdénak mutatkozott a tárgyalások fonalát felvenni, a követeléseket azonban nem volt hajlandó teljes i térni- A munkások többszöri sikertelen kísérlet ultám elhatározták a sztrájk kiszélesítését, miire a gyár sztrájktörők toborzásával •felelt és ' a gyárat mintegy huss tagú csend-őrkMonit- ménnyel szMlaMa meg. A. munkások hangulata roppant harcias és az elkeseredés különösképpen a sztrájktörőik éllen éleződött ki, ami már-már összeütközé- sekíbem robban ki, mit a csendőiri karhatalom igyekszik elfojtani. így történt e hő 7-lkéo, mikor o horkai állomáson egy négy-&t mmkéss- hói Sió sztrájkőrség meg akarta akadMyoz- ni a vonattál, érkező sztrájktörők munkába óillés át A munkások és a sztrájktörők védelmére kirendelt, csendőrök között szóváltásra került a sor; melynek során a osendőrség letartóztatta és w rhrtmzom- fxati kerületi bíróság fogházába- száMtoSo Barna Lajos horkai gyérirmmkést. Ez a letartóztatás még inkább felkavarta ” szej ive dlél y ékel és a munkásság részéről egy konnanunista s/enátor vezetésév el küldőt tség indult. Rimaszombatba a leitartíVzlatotl nun> kás kiszabad] tására. r
