Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-10 / 83. (2304.) szám

4 rPI«<MtMA.G$AR-CTRIjAI» Fehér, fekete, sárga Irta: GYÖRY DEZSŐ Szép, szép ez a? európai, vagy még széleseb­ben, ez a fehér kultúra és fehér civilizáció. És óriási program, hogy minden fehér néppel el- éressük már átlag grádusát: sokhelyt generá­ciók és kuiltuszminiszterek raja fog még rá- •menni. Jó, jó, de mi lesz a vége'? A vége biztos. A vége az lesz, hogy tönkre fog menni. Tönkre fog menni, elöregszik, elag­gni, meghal, mint ahogy sirbaszállt a föniciai. az egyiptomi, a görög, a római, a Ceádtó-menti szerecsenek vagy az inkák hatalmas mellű kul­túrája s nagy lélegzetű civilizációja. Frobé- niusig soka.n látták már meg, hogy a kultúrák és civilizációk is alá vannak vetve az élettan generális törvényeinek. Spengler már az alko­nyairól beszélt. Kérdés csak az marad, tavaszi alkonyról beszélt-e, vagy nyári alkonyról. Egy pár óra a különbség, egy pár századév. Nem is kérdés. Ki lesz. aki helyünkre áll? Jönnek a sárgák. És jönnek a feketék. Jön­nek a szinesek. Egyelőre még nem tartunk ott. Egyelőre még csak a két fehér világrész osztozkodik a világ- hegemónián. Egy emberöltővel ezelőtt a fiata­labb fehér kontinens még csak a szenzációrovat és a kalandorok birodalma volt. A világhege­mónia két pólusa a Volga és Gibraltár között feküdt. Az egyiket, amíg Európa háborúzott, az amerikai töke orozva és lopva áthajózta az Újvilágba. A fej és a szív talán itt maradtak, de a zsebek, a kezek és a lábak, a kamaszom erők és a végrehajtások már odaát nagyobbak. Kultúráért még idejönnek hozzánk, még innen vásárolnak, de civilizációt, amerikanizmust és Ford-autót már ők küldenek ide. S mivel a kul­túra feminin lény kissé, szívesen csapödár ar­ra. hol a pénz van, kényelem, jólét, hév e- vakmerőség, nem nehéz elhinni, hogy majd a pénz után ő is itthagy minket. De különben ez csak a fehérek belügye. Vagy itt vagy ott eljön az aggéig és a temetés. Tőlem akár Amerikában is temethetik. A szenzációrovatok és kalandorok birodalma ma már nem Amerika, hanem Ázsia: Kína és India, mindenek fölött Kína. És majd ha a Mennyei Birodalom határai közt lesz a két vüágfókusz. a szenzációk és kalando­rok birodalmának a fekete Afrikát fogják hívni. S a fehér-sárga harcot a fekete-sárga fogja föl­váltani. Ha ideges lennék, attól félnék, hogy jó. ez még csaJk hagyja, de mi lenne, ha a feketéknek és a sárgáknak egyszerre jut eszükbe, hogy el­rabolják valami tamerláni rohammal a világ­márkákat és inkább osztozzanak, a szinesek szo­lidaritásával, egyik az egyiknek, másik a má­siknak? Nem, ennyire nem vagyok idege Legyen meg nekik. Egyelőre ezeretem az alkonyt. Nézzük csak, nem lehetne-e valami • meg- hosszabbítani. angol éberség, hogy a palesztinai honalapító harcról ne is" beszéljünk, amelyik még a legin- ternacionálisabb népben is a hazai nemzet vá gyát hősitette, mind erről beszélnek: a fehérek muszáj-összefogása, az óvilág valamilyen nagy szövetsége előtt mindenki rendbe akarja hozni utoljára a maga szénáját, ruháját és arcát: az egységbe miinél erősebb részletekkel kíván be- állani. És ha ma tagadja is az egység felé tö­rekvést, holnap rá lesz kényszerítve. Más a napi politika és más a világfejlődés. De egyúttal éppen olyan le nem tagadhatóiag — és ebben megint a. legüzietesebb s legjobb, szimatu angolok járnak elől —- meglátták azt is, hogy van egy nemzetek fölötti közös sors- probléma is, amit szintén muszáj megoldani. Egyének és nemzetek életében egyaránt. Pro­bléma, ami'elől nem lehet kitérni: a tőke és a munka harca. A háboruvég nem csak a nemzeti reneszánszot hozta meg, de előtérbe nyomta a szociális problémákat s a termelés nagy válsá­gaiban a kapitalizmus és szocializmus hosszú mérkőzését s a nemzeteknek ugyanúgy számol­ni kell ezzel a küzdelemmel, mint az egyének­nek. Azzal, hogy nem veszünk tudomást róla, még nem tesszük nem létezővé. Ha én nem keresem meg, megkeres az engem magától. Nemzeti megújhodások és szociális harcok: a két nagy diktatúra egyszerre nyúlt a kettőhöz: az egyik az elsőre, a másik a másodikra helyez­ve nem is annyira a főeulyt, mint inkább csak a — hangsúlyt. Meg kéne hosszabbítani az alkonyt. Ezzel a két önforgácsoló kérdéssel kell rendbe jönniük a fehéreknek, hogy közösen dolgozhassanak vagy a szebb esti órákért, vagy amit természet­szerűleg akarnak: egy általános fehér reggelért: a holnapért. A szapora, buta, elmaradt színesek 1 nyers és robusztus erőire és barbár életakaratára gondo­lok most, mikor azt olvasom, hogy Spengler Hamburgban előadás-sorozatban hirdeti, hogy vigyázat a színesekre: Európa életének minden ágában’a merkantil szellem hódítása és az el­proletarizálódás jelei nyilatkoznak meg e ennek a dekadenciának következményeképp rövidesen a színes fajok veszik kezükbe a vezető hatal­mat. Németország el fog ázsiaiasodni, ha csak egy német Mussolini nem jön. Vigyázat a szí­nesekre: egy a háromhoz aránylik ma a fehérek s színesek száma, ötven év múlva ez az arány már egy az öthöz lesz. Sem bosszú nem vezet, sem elkeseredés. A belső, önmegújulás hive vagyok. Az alkonyt szeretem reggelig kitolná. Csak néha. most is, unalom és undor fog el a sok szóbeszédtől, a sok doktrínától, a sok nya- valygástól és sok üres jelszótól, amikkel az esti energiákat fehér emberek, öregek és fiata­lok, lyukas kádakba öntözik. Csak undor és unalom ez. Ilyenkor szívesen feladnék az avar­dombra és kacagva kiáltanám meg az utat rom­latlan, friss, életet nem becsülő, a nap alatt sze­rető barbár lovashordáknak: gyertek és kezdje tek elölről az egészet a sírjaink fölött. A vágyat mondattá fordítva: dolgozzunk, amíg nem késő, egy nagy-nagy megújhodáson. De: a lélekben kell kezdeni! i-jbbhshsbbKKE? Sí"®.' «^3ö23S2S5ZeE23KE33i Sorozatos iiiircil érilc ai agrárpártét a mmzétmüléshm A felekezeti nyugdíjas tanerők sorsa még mindig bizonytalan - Bradács miniszter ellentétben ál! a saját pártjával - A sérthetetlen kompromisszumok Mert meg kéne hosszabbítani. Igen, igen. Most nevetséges kissé, hogy né­pek és nemzetek, sőt kis kisebbségek is vannak és élni akarnak ebben a generális fehér alko­nyaiban. Sőt meg akarják hosszabbítani. De igazuk van: egy szép alkonyaiban sok mindent lehet még csinálni. Olvasni, járui-kelni, terve­ket fundálni, szeretni, szaporodni, talán még, egy kis optimizmussal, jövőt is csinálhatnánk. Van egy európai nép, amelyik ebbe vágta a fejszéjét. És van egy másik, amelyik hasonlót próbál, csak még nem mondta ki, hogy a világforrada­lom mögött a szlávság roppant nemzeti rene­szánszára indul. Az olasz és az orosz próbálkoznak és min­denki tudja, hogy formájuk és lényegük egy­aránt rokon. Csak módszereik mások, mondhat­ni, csupán éghajlati különbségeken múlik min­den differenciájuk. A svájci szalonban Lenin és Mussolini együtt tanulták Sorellt e a kél szo­cialista a szindikalizmws tanaiból indult, az egyik északra, és elnevezte kommunizmusnak, a másik délre és elnevezte fasizmusnak: mind­kettő hierarchiát épített a szocíaliemusdi rom­jaira és tüzzel-vassal támadt a „szocialistád­ra s a hierarchikus hatalom-piramis csúcsán mindkettő diktátor: trónust emeltetett magának. Azóta, akár szimpatikus a diktatúra, akár nem, akár baloldali valaki, akár nem, ennek az i] j, kain asz os. lendületes és erőszakos cseleke­detnek az iilata érződik a levegőben, — ugy-e. öreg Nietzsche —, mint eső után a fenyvesek ózeraa. Kétféle ember van. Van. aki bevallja Van, aki tagadja. Más féle nincsen. Aki harma­dik féle van, aki a humanizmus. pacifizmus lu­fiHy ed t szájának grimaszaival, örök kompro­misszumok reszketegségével, a, háború előtti kor nyálas Nietzsche-reakciójával .".kar élni és megélni. ...mert vannak azért sokan: a bete­gek, a. fáradtak, a nyavalyások, a döf elitesek és gyávák azokon már bedéit a spenglorl tör­vény - a,z alkonyat azoknak már a halál éj­fél óbe szűri nyorl. Európában a nemzeti reneszánszok idejét hoz­ta a háború vége. Törökország, a Szovjet, az okoz. pa.nyol, görög, jugoszláv, lengyel dikta­túrák, a, középeurópai kisállamok éles fejtar­tása, a német erőlködés, a francia vigyázat <* az Prága, április 9. A csehszlovák agrárpártot a parlament és szenátus bizottsági ülésein ma sorozatos vereségek érték. Ismeretes, hogy az agrárok a földművelésügyi bizott­ságban a behozatali jegyekről szóló kormány- javaslat lényeges módosításait követelték. A bizottság ülésén megjelent Bradács földmű­velésügyi miniszter, rövid expozéjában beje­lentette, hogy a javaslat kompromisszum eredménye, s igy azon semmit sem lehet változtatni. E határozott válasz után az agrárpárt visz- szavonfa inódositó indítványait s a bizottság rövid vita után az eredeti tör­vényjavaslatot elfogadta. Az agrárpártnak csupán egy rezoluciós javaslatot sikerült a bizottságban keresztülvinnie, amellyel a bi­zottság a kormányt felhívja arra. hogy ez a legsürgősebben nyújtsa be arról az alapról szóló törvényjavaslatot, amelyből a múlt évi erős hidegek okozta fagykárokat helyre­hozzák. A földművelésügyi bizottság után a köz- élelmezésügyi bizottság tárgyalta a vámpót­lékról és a behozatali jegyekről szóló javas­latokat, s azokat rövid vita után elfogadta. A népjóléti bizottság a munkanélküliek segélyezéséről szóló javaslat tárgyalását foly­tatta. Tegnap közöltük, hog yaz agrárpárt a munkanélküliek segélyezésének határidőhöz való kötését követelte. A bizottság ülésén megjelent Czech dr. népjóléti miniszter azonban kijelentette, hosrv ez a javaslat is komprorűsr^urn ered­ménye, ezen tehát semmit sem lehet vál­toztatni. Lapzártakor a népjóléti bizottság ülése tart, szavazásra a késő esti órákban kerül sor. Botrányba fulladt s ffildparcellázás agy nylfram@§yei kézségben MmMi eljárást sndifottals as elégetette fSMSgínylfib ellem Nyitra, április 9. (Saját tudósítónktól.) A földbirtokreform végrehajtása a legtöbb nyit- ramegyei faluban nagy elégedetlenséget szült, amennyiben a földigénylők legnagyobb részét nem elégítették ki és olyanok jutottak földhöz, akik nem hozzáértésükkel szereztek jogcímet a. földosztásra, hanem, mint politikai pártok ex­ponensei jutottak a földekhez. A nyitrainegyei Mirbach Emilia-féle baracskai földbirtokot hosszas eljárás után a napokban föl parcellázták. A földigónylők annak rendje és módja szerint beadták igényeiket, mikor azonban sör került a földek parcellázására, kiderült, hogy a jogos — A has teltsége, májtáj óid fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbéthurut és sárgaság a termé­szetes „Ferenc József” keserüvirz használata által megszüntethetők és az agy, a szer , tüdő vagy szív felé irányuló vértolulások eIlonéu!y-ozhatók. Gyo­mor- ás bélypeoiailásták igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösen az ülő életmód következ­tében jelentkező bajoknál, nagyon kedvező ered­ményeiket érnek eb A Ferenc József keseriiviz gyógyszertáraikban, drogériákban ók füszer-üzletek - ben kapható. Mielőtt még a mérnökök teljesen készen let­tek volna munkájukkal, a íöldigénylők egy nagy csoportja közbevetette magát és meg­akadályozta a mérnökök további munkáját, majd odarohantak a leszúrt cövekekbez és egymásután kitépték a földből. Néhány perc leforgása alatt az összes jelzőcö- yekeket Eldobálták, úgyhogy a parcellázásnak nyoma sem maradt. A mérnökök eleinte osáttitani igyekeztek a föl­ei ühüilött és elkeseredett földigénylőket, mikor azonban látták, hogy ez nem használ és a hely­zet egyre jobban elmérgesedik, abbahagyták a munkát és eltávoztak. A dologról azonnal jelentést tettek a csend őr­ségnek. mely kiszállt a helyszínre és megindí­totta a nyomozást. A földigénylők kihallgatá­suk során beismerő vallomást tettek és azzal védekeztek, hogy a parcellázást nem úgy akar­lak végrehajtani, mint azt az igazság kívánta volna és ez volt az oka annak, hogy közbe­léptek. A csendőraég a kihallgatások befejezése ti'án huszonhét földigénylő ellen megtette a bűnvádi följelentést. Megállapítást nyert, j hogy a Íöldigénylők közbelépése folytán I mintegy ötezer korona kár származott a földhivatalra, amennyiben a parcellázási | munkálatokat most újból elölről kell kezdeni. | A/, érdé ke." püvbon a nyitrai kerületi bíróság fog il.élölet mondani. A földoszlással kapcsolat­ban.a faluban nagy az elkeseredés. au. mmww.nwirwwwwv ■ wmikzwo*v■ Twwuwwimniwiiiim■wwr—w— ■ 1| ___Borowiihiov&. Treniln I 19 30 április 10. csütörtök. rzzasxrxmzuKmm & Nároritny Dennik és a katolikus blokk Prága, április 9. A Národny Dennik teg­napi száma vezércikkben foglalkozik a kato­likus blokk problémájával. A lap a katolikus pártok létrejött kooperációját úgy tünteti föl, mintha az kizárólagosan Szüllő Géza dr.-nak, az országos keresztény-szocialista párt elnöké­nek koncepciója lenne azzal a célzattal, hogy Szüllő a blokkban Hlinkát háttérbe szorítsa és ezzel a szlovák katolicizmust a saját poli­tikájának uszályhordozójává tegye. „A katolikus blokk gondolata — Írja Iván­ka lapja — sem Hlinkától, sem Tisotól nem származik, hanem SzüllŐtől. Hlinka csak rá­bólintott arra, amit Szüllő kieszelt. A szlo­vák katolikusok,, legalább is azok, akik poli­tikai téren Hlinkát követik és követni fog­ják, kénytelenek lesznek beismerni, hogy- uj vezérük van: a magyar Szüllő. Nehéz és szin­te lehetetlen elhinni, hogy a katolikus vallá- su szlovákok ne szégyenkeznének uj vezérük miatt, akit Hlinka rájuk diktált”. A. lap ezután Hlinkát úgy tünteti fel, mint ab­szolút tehetetlen politikai mellék figurát, akit egyszer Jehlicska, másszor Tuka, most pedig Szüllő rángatna a kuliss-zák mögül. „Hiszen, ha csak a katolikus blokknál állana meg a dolog, mely tisztára egyházi ügyekkel foglal­koznék! -— kiált föl a cikkíró. — De nem marad meg csak ennél. Mert tudjuk, hogy Szüllő négy hónappal ezelőtt mélyebbre vág­ta fejszéjét, amikor Hlinkát az autonómista blokkba invitálta. Amikor Szüllő észrevette, hogy terveit a kelleténél nagyobb mértékben leplezte le, egy kézmozdulattal irányt változ­tatott és csak a katolikus blokkot ajánlotta föl. Ez után azonban a másik blokk fog jönni. Sőt még itt sem lesz megállás. Ezelőtt két héttel Ciliket közöltünk — Írja a cikkíró — a külföldi katolikus akcióról, melyet Budapesten, Münchenen, Becsen keresztül Rómából dirigálnak, s amely Csehszlovákia és Jugoszlávia s általában a szlávság ellen irányul. Ma már nem mese, hogy a ma­gyar revizionista törekvések most uj irányt vesznek föl. Álmuknak, Magyarország megújításának nem közvetlenül, hanem a katolikus politikai ak­ció segítségével kell megvalósulnia. Szüllő ur tudja, mért törekedett annyira, hogy össze­kovácsolja nálunk a katolikus blokkot. Ha Hlinka tovább látna az orránál, neon nyújtha­tott volna, nem lett volna szabad nyújtania kezet Szüliönek. Észre kellett volna venni*, hogy itt több van veszélyben, mint egyházi ügyek”. Ennyit ir Ivánka lapja, a Národny Dennik. Ezt a blöfföt érdeménél bővebben ismertet­jük, de azért pazarolunk rá annyi nyomda- festéket, hogy7 olvasóink láthassák, hogy a szlovenszkói sa j t ód z?ungelben még ma is mily felelőtlenül és a ferdítésnek, a gyanúsításnak és rágalom­nak mily olcsó eszközeivel harcolnak a nemzeti beolvasztás politikájának emberei a kisebbségek, az autonómisták és a kato­likusok ellen. Az idézett cikkben annyi a ferdítés, ahány az állítás. Köztudomású tény, hogy a katoli­kus blokk gondolata igenis nem Szüllőtöl származik, hanem a szlovák néppárttól, mely — az igazat meg kell adui — a csehszlovák parlamentben mindenkor következetesebben és teljesebben képviselte a katolikus egyházi szempontokat, mint a szocialistákkal paktáló cseh néppárt. Már csak azért sem származha­tott ez a terv az országos keresztényszocialis­ta párt vezérétől, mert a katloiku? blokk már az előző parlamenti ciklusban is gnegvolt és mint ismeretes, akkor sem Szüllő alapította. Amilyen üres kitalálás tehát ez a kiinduló­pont, épp oly hamisak a lapnak ebből levont további következtetései is. Bármely más lap­nak jogában állana félteni a blokktól a szlo­vák katolikusok ügyét, csak éppen a Ná­rodny Bemüknek nem. A nemzeti demokrata Národny Dennik, mint a szlovák liberalizmus és az evangélikus körök prouonszározcit. szó­szólója, nem lehet egyúttal a szlovák katoli­cizmusnak is a szószólója, ha pedig ebben a szerepben ágál, akkor nevetségessé teszi ma­gát. Épp oly kevéssé beszélhet tulajdonkép­pen a szlovákság nevében is, melynek csak egy kis töredéke követi, de ha ezt teszi, majd megkapja a méltó választ a szlovákság igazi reprezentánsaitól. Ám a katolikus kér­désben le leéli szögeznünk, hogy ez a lap soha mást uean csinál, mint minden katolikus kez­deményezést meggyanúsít, befeketít és de- struál. Nincs nagyobb humor, mint ha az evangélikus Ivánka lapja a katolikusok fő­prókátorává játsza ki magát A Národny Dennik manővere nagyon átlátszó. Csak bi­zalmatlanságot, konkolyt akar hinteni a szlo­vák és magyar katolikusok közé. Destruálni akarja a katolikus frontot. Ehhez kitalál egy rém mesél: az irredentizmust, egyszerre kato­likus köntösbe próbálja á tölt őzt élni, hogy a nemzetközi katolikus1 akciót az irredentizmus sál hírbe hozza, lejárathassa. Nos hál a szlo­vák és magyar katolicizmus tiszhvban van en­nek a manővernek igazi céljával s a Národny Dennik cikke egész biztosan épp az ellenke­ző hatást fogjjr elérni, mini amit Ivánka lapja akart* igényekkel ellentétben, a parcellázás oly me dérben folyik, mely elégedetlenségei szilit. A Íöldigénylők csoportokba verődve szemléllek a földmérést ós előrelátható volt, hogy ». kodé dyek rövidesen ki fognak robbanni. Elein!r csak megjegyzésekkel kitérték a mérnök ük munkáját, később azonban egyre fon vege l.öbh *m'Manmitrxrannmvr>mmt"'^*. wanrww/in-nr-rm^ rtirfunorftTOV. j Kérjünk mindenütt Junjp^^JS bnrovicskáí ! lett a, hangulat és egyre nagyobb az elkese­redés.

Next

/
Thumbnails
Contents