Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-09 / 57. (2278.) szám

MW msftrcflna t, naanmazgaMsaoMRiHi BfiTM)UMea»«M«?ava^y^?a3^i«ara»if«H»MBwmv.^^^-wcMawB^^ingpaaaaBra l. Elég rMta jelenség. Valaki, nagy Aró, öfeveu éves korában, háta inogott egy könyvtárira va­ló briliáns termeléssel, tiszta művész-egyéni­ség létére levonul az cicíántesoutteroinytból a szürke saerkesriői asztalhoz- Fordítva volt már. Szenkiesiatőikibal írók- Így nőnk Csak Móricz robosztus egészsége, életereje és másodvirág­zása képes erre. Ötvenévéig a regényben ek­korát alkotni, szinte kész életművel megfia­talodni: meglette. Egy évig a drámára vetette magát s megpecsételte a Légy jó mindhalálig- gatl. Most szerkesztő lesz, uj programot ad s uj érát hirdet Figyatem, kriíSka és gáncs: élet M»ésni a merész vállalkozást. Móricz irodalompolitikái programja az nj magyar opfcinwzimisbain gyökerezik. A ma­gyar irodalom nemzeti koncentrációját hir­deti Minap küldött levelében még pontosab­ban megírta, hogy mi a célja: „igen fontos­nak tartom, hogy & magyarságnak hite le­gyen az irodalomban." Bátor, szép és rokonanenvea. Ezt a hitvásszaadást egysaar Ady Endré­vel karöltve már nxígcsánálta Móricz és a Nyugat. Senki se olvasott komolyan magyar irodaimat, aztán egyszerre szktte foníosabb lett, mint a politika: a harcok évtizedes per­gőtüzében nagyszerű, lavogős, gyönyörű korszak támadt. Aztán a lap — szerintem — be#ej«s£e míssa­saaóját * tíz év előtt nyugodtam dszondened- beteftt volna. Beteg, csúnya idők jöttek, jobb­oldalon, baloldalon esaveszott galoppban hul- lü'tt le az irodalomról minden, ami érték: csak egyesek, a nagy tölgyek, a magányosok tartották koronájukat a régi magasban, a ré­gi méltóságban. As őj juezaateöi'4 irodalom «pig*;se.i®rn'.* kítdokott a m ttj ^oemsetkÜEi** kodaloca (IboosácM a hlháa, de jellemzésül idézett jeisókéiri!) egymásután csi­nálta ax Járatásoknak a forradalomért íörra- daimd butofenoeít % <— megán* egy pá r kivé­teliéi — ősökbe® ®lv«HUítto hátát, hiteléi, feo mól■ságét A magyar !*€k pragáftíA a mapr&flcőg­fetS&sra.: as aj gvzMsréakö r/éhéav Iefcatoéget ki­véve wtxR jelentett komoly toéaoéA gasrmii*!- rál Valami aj Ígéretei a káeetíbségck böteedo- tefc s Erdély iné* egyetemre IcEBdt* a magiét Mi lesz? A kérdés fagyosan lebegett a magyar szel­lemi élőt fölött. Semmi. Semmi nj. Semmi egyetemes. Móricz, Szabó, Babits, Kosztolányi nralkodtak az égőn és Ady-vita Ady-vita titán. A halott Mi lesz? Osvátűi tragikus halála s Móricz csodálatos fölfrissülése ekkor kapcsolódlak össze s Mó­ricz kéZbevéve a Nyugatot, Baibitesal, meg­hirdette az uj Nyugatot. Mi lesz az eredménye, nem tudni. Hinni lehet benne, vagy nem lehet benne hinni. Ki, kell várná s azoknak, akik hisznek, segiteniök kell. Én a magam részéről talán szívesebben láttam volna, ha Móricz uj lapot indáit b ejti a Nyugatot, — de Mórica ezt csinálta s ő azt csinálhatja, amit ő akar s biztosain tudja, mért csinálta így. Mónicznejk joga van ahhoz, hegy a Nyugatot is megfiatalítsa s hogy ah­hoz a névhez kösse uj programját, a® uj éra- teremtést, amelyikkel már egyszer teremtett egyel Ilyenben aztán abeaobit RBuverénv. Egy bizonyos: a Nyugat köri®, azóta élet van- A próba kezdete jó. Ezért lehet egészsé­gesnek mondani a különben bomályoe azem- ilveggei indított Ignotua-viiát »• De egy piHajnaára álljunk meg üt, a Mó­ricz akciója, tervei én programja körűi fÖ&- mo rajló harcnál: Mériczot ebben sokam támadják ezért az akcióért Azt mondják, minek egy magyar író­nak ötvenéves koráiban «se»r1ke«®bé»re váiloi- feozná, hátha nőm „fekszik neki". Terveiért m támadják. Azt mondják, megtagadta múlt­ját és irói szurveréíkitósát, mikor a gyairkorlot terére lép s a Bzimtézia programját hirdeti, hátba ebből kára lesz az irodalomnak ? Prog­ramját ie kifogásolják. Azt mondják, hogy ,1‘ari pour l‘art" éa azt, hogy „rilágwDOrnléletá irodalom" — nőm m i nj magyar aptúmda- ■auna éz koncén trációja. Kiemé nevetniwn kell. Nem annyira Oboa, amit mondáinak, de azon, hogy: kik mondják- Kik mondják? Azok, aMk ölő akarják írni a® írónak, hogy mái írjon, akik a ,jradi/kaili®trw»<‘ é» „progreoszdő" nevét énekelve támadják, ezt m aj ttkJMttot, aj programot, nj prognesariót. ■— nem látván, hogy ezaoel a támadással egy író megcsontosodása: tehát a konzervativiz­mus mellett törnek lándzsát — azok, akik „világnézetet követeinek és társadalom alakí­tást, — holott Móricz, most egy átfogó társa- dalomalakitó magyar demokratizmus iroda'imi programját adja és csinálja- Az irodalom, de mögötte s általa — hiszem — a magyar köz­élet egészséges fejlődése érdekében is. Mű­vészi program is, világnézeti is: ezáitetikus. Erre mindkét oldal támadja. Uraim, akit két széliről egyszerre támadnak, az legközelebb van a dolgok közepéhez a a jövő lényegé­hez. * Hogy a nagy Mórica — akit eddig azért tartottak nagynak, amit csinált, amibe bele­fogott — most nem abba fog bele, amit Nyű­ge tos Ádám, Modern Pista vagy Középeuró­pai Tihamér várna vagy akarna tőle (zárjel- hon legyen mondva: Móricz ezekben az évek­ben is Lrí nagyszerű regényeket!), az nem jelent semmit. A zseni abba fog ‘bele, amibe éppen akar. Petőfi a forradalomba, Jókai a békecsinálásiba, Goethe az állam- és termé­szettudományokba, Byron egy görög szabad­ságharcba, — Mórica a szerkesztésbe s kor- szakafkotáaba. Miiért ne? Az alkotó művész élete íflgget­i len és külön törvényű s az élő zseni ia hódo­latot érdemel — akármit csinál — minden­kitől, aki nem szeretné, hogy a „kartárs" le- 1 néző, elintéző és majdnem korcs-társi meg­határozásával intézze el őt. 4. Uj magyar optimizmus? Ezt a szót mintha már hallottam volna Mó­ricától. Idehaza nálunk. A szlovén szkói turnéja során, Gömörben jártakor, egy fáklyás este mondotta nekem, hogy nagy élménye volt ez az ut. A sz/loven- szkói fiatalság hite, az itteni magyarok erős, keménykötésü reális látása és élet-alkalmaz­kodása s a szenvedésekben is megmaradt életkedve uj emberré tették: visszaadták a hitét a magyarság jövőjében, újra optimiz­mussal néz a magyarság jövőjébe. Kisebbségi szenvedéseink mártk-omsága, megvert szegény tömegeink realitásokfelé próbálkozó vitalitása, a pozitívumokat akaró koncepciók e a fiatalságunk energikus, tábor­tüzeken, verseken, vitákon felnevriődött mentalitása: nem volt hiábavaló szenvedés, próba, másuMs és hit. Mintha, mintha mostan, messze, tovább folytatódna. Egy ici-pici közt érzünk ehhez a vállalko- záshoz s érezhetünk sokan. Egész Szlovensz- kó magyarsága. Egy okkal több, hogy szeretetünk zászlaját meghajtsuk feléje s sziveinket megnyissuk az ő akarata előtt. S igy az uj Nyugat előtt is. Radics Béla, Golli CWci, Zeileis — Adalékok a temeglétekiatsho.z — Irtat KARINTHY FRIGYES 1980 március. „Habár felül a gálya S adui a visaicsk árja, ásént i vá» «n «r.. .** Gálya és dagály®. Fenti rímet cküdcJgaicsa mogafnhHt, i ezeken tűnődöm — & rica megveszteget — a rím kedvéért hajlandó vagyok elfogadni a hármadik, rimtelen sort, mint erkölcsi tanul­ságot a politikai forradalmaik igazolásáéi Gálya és dagálya. As&athogy... Most veezems éoartt, sasa étbm a pflBsm&t- baa togBpdcan «L tlz^nötévoa koronsbaa fo- raRdtarín már mákos- aáösz&r dfesskltam, hosv aéJy* és dagálya. Aztán ezt: ^1% Ms a moíd neki! — Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép?!" Ezt jelentette gálya és dagálya és szó nélkül ée dobogó szívvel helyeseltem. Nép- akajrat, Tömegitéíet, — ha jól meggondolom, azóta se vizsgáltam felül, amugv istenigasá- ban, gyermeki hitemet, amit gálya ás dagá­lya támogatott először, utóbb a Francia For­radalom története, végül néhány szerény sze mély-es tapasztaLat. S? Kár is túlságosan (jelemermi a dologiba, mindjárt bajok vannak, ha az ember egyen­ként teszi mikroíTJkőp alá a költői vélemény elemeit. Először is, — ami a gályát illeti, meg a vi­zet, hogy melyik ai ur... Hát hiszen igaz, sok gályát letepertefc és elsöpörtek a felbőszült hullámok. Különösen a régi, vitorlásba jók közül süllyedt el wk — nem mondom, Titanic is ©iiekiidt egypAr, de már lényegesen kevesebb, viszonylag. A Zep­pelint mér nem érték utói s végül mégis több hajó kelt át a tengeren, mint amennyit el­nyelt a víz, — innen nézve & dolgot, a Gálya embert jelent, a viz pedig vak és tehetetlen anyagot a nem kétsége*, hogyha már *cr<Sl van szó, melyik legyen ur « kettő közül, min­den lelkes, pláne zseniális ember inkább a gálya mellé állama rokon szemével. Ezen a ponton tehát sántát a h&aocdat egyik fele. Ami pedig a másik felére vonatkozik, hogy mily szörnyű, félelmes ée hatalma* a Tö­meg ... Hát ex igám. De vájjon le»«égew is, egyoSM, mftoden osotbeo? tíf Általában azt szokták mondaná: Itífcraémít- lia lattan. Ez re biztos. Egyelőre a*. Hogy nem könnyem számitha tó ki, az biztos. De valamikor a nehéokedéri törvény és a lény eebessége se vxbt kiszámít­va, — nagyon flők mindent kellett megtudni, kigondolni, összeadná előbb. Hogy a tömegléiékinek van valamiféle tör­vénye, as vakócfiLoü, mert minél nagyobb egy tömeg ember, — est tapasztalatí>M tudjuk — annál lnkálá> haeonlato* n^egnyUváouIáséübao és morgáMálMn as élettelen anyagihoz, tehát annál inkább érvényes rá mindaz, ami a kő zönoóges inechanikálwm érvényes. Két em­ber, mehet kétfelé, aszerint, hogy merne igyeüí©®n©k, — ezer emhemék együtt, már cmk «CX IflftMt; wataniiéle nehéakedfée irányítja őket, függetlenül az egyéni akarat­tól. Ha tehát valaha törvényt talál a tudomány, amivel a lelket ia meghatározza, bizonyos, hogy előbb Isiálja zneg * tőraegiétek törvé­nyét, mint as egye* emberét. Utóbbiét talán soha. Hála Istennek. Mert utóbbiét as keresi, a*miro keresi: maga a lé­lek éi ez a lélek, melynek lényege a kéré­séé, megszűnne abban a páSanatben, mikor nincs már mit kereauie. De a tömegiéhík törvényét va&amikor tétel­be foglalja majd a diasdnímaa emberi létek A mi Ksecéay, de fontos aserepünk: adatokat gyűjteni. Kadfos Béla dgéffxyperimáa teuselóséo <asé*­ezer embar. Százezer emíbesr & temetőben. VerekesBöák és tolonganak, letapossák egymást. Harnniínc- hat sebesült. Mit akarnak? Miért mentek Iá? MHyen szenzációt szára atoltak? Mindegyiket külön ki (keltene toérdeotni. Es akkor kiderülne, hogy az összeadott, megoko­lásokból éppen az ellenkező eredmény jönne M, mint amikkel az eféle megmozdulásokat magyarázzák. Illetve és ez a különös, nem is jönne ki olyan eredmény, amit az észszerüség elfogadhat. Legalább kilencven százalék azt vaBaná, hogy azért ment ki, mert tudta, hogy nagy tö­meg kasx éa nagy tömeget együtt Mtni ibmi- latság. De honnan tudta ex a kátencveneBeff ember, hogy — vele együtt — azázeze- ember tesz, kínt, holott ők csak üreser kedvéért mentek ki? Röviden: azért volt sok em^,., mert min­denki azt hitte, hogy 90Ík ember lesz. Kell-e ragyogóbb példa a hit teremtő eme jézől? Vkraont a másik bEbBku* példárat te igurao IódWk: hogy a hithez együgyüség, naivitás fcell. Egy újságíró társam beszéli, hogy visszajö vet, a villa ruoeon, tegaláhb tíz polgár nyilat­kozatát hallgatta ki a rendkívüli eseményről. Mind a tíz nyilatkozó a legnagyobb szigorral Ítélte el az „ostoba, aaorrróctóltöjháe* csőcse­léket", hogy ekkora tömegben verődik össze. És egyik ae vette észre, hogy e® az öesneve* rődée ragy vált Mietségearé, hogy ő is össze­verődött. Gálya, dagálya. a GaRi Cmtri művésznő megbukik a Váróéi Szín házban, önmagához képest bukik mog, ugyanis óriási várakojáasfll néztek elébe Bu­dapesten, ahol a gramofónle mezek révén nagy népszerűségnek örvendett stb., stb. Most per3»e mindeneid azon töpreng, hogy lehet ez, elvesztette a tehetségét, vagy mi. Természetesen txsnne keresik a hibát és sen kinek nem jut eszébe, hogy a 87,eméJyer meg jeleuéeét megelőtő nép*w>rű«égét vegyék egy kicsit •Bemügyrei, mely alkalommal kiderülne, hogy nem a müvéisunő tévedett, hanem a fen­ségéé és csalhatatlan tömeg, — a gálya nem tehet semmiről, a dagálya hibás. Bocsánatot kérek, lm agyonvernék, vagy ami rosszabb, lonvosalyognak te a zenei szak Higiénikus ágytoll tisztítás és fertftlenités gőzzel. MARKSTEIN, paplankészitő, Nové-Zámky, Komáromi u. 46. Régi paplanok átdolgozását vállalom. Paplananyagok raktáron! értők, — nekem is van itthon egy cso-mó GaBi Ourci-lomezem. Mikor először hallgattam őket, azt mondtam, nagyon jó ez a Gall! Curci, van. olyan jó, mint a többi jók, vagyis nagyon jő, mert a többi jók is nagyon jók. De egyszerre csak mindenütt azt hallotta az ember Pesten, hogy Gálli Curci. S mert mindenki hallotta, mindenki mondta is — aztán már azért hallotta, mert mondta, de ez utóbbit persze nem vette észre, mint az egy­szeri suszterinas, aki unalmában elterjeszti a hirt, hogy egy eleven csuka sétál gyalog az Andrássy utón, aztán estefelé, mikor vissza­kerül hozzá a hír, elfelejti, hogy ő koholta, lecsapja a dikicset és rohan az Andrássy út­ra, megnézni a sétáló csukát. És egy év alatt mindenki elhitte tulajdon koholmányát, hogy van egy Gállá Curci, aztán jön egy óriási kerítés és a világ többi kolora- tuxénekesnöie ceak aztán következik. Most persze csodálkoznak és fel vannak há­borodva, hogy GaBi Curci létezik ugyan és a többi jó énekesnő is létezik, de a kerítés nincs sehol."Holott, ezt a kerítést Budapest találta ki. Igaza van Galli Cáréinak, aki egy interjú­jában haragosan visszautasítja Budapest elé­gedetlenségét — ő sose mondta, hogy ő ak­robata, aki magasabbat ugrik, mint a többi együttvéve. Hiába, a tömeg nem fogja meg­bocsátani neki a tulajdon fantáziáját s nem fogja felismerni, hogy7 nem a legnagyobb, de a legkisebb tehetség is értékesebb és tiszte­letreméltóbb valami, mint ev as oicoó faatA­iÍA­# ügy kell neki, mért nem csinálta ári, amit Zeileis giallspadhi csodadoktorbácsá. Persze, ritka az ilyen szerény embea’, mint Zeileis ur, aki felismerte, hogy ami pedig a tehetséget illeti, neki a gyógyításhoz .semmi tehetsége nem lévén, sokkal okosabban teszi, ha engo- deimeskedik a tömegfantáziának. BSég csar eritséíg őt vááab eeért. aki nem tehet róla, —: hiszen nagyon könnyű belátni, hogy nem • teremtette a henne való hátét, hanem a benn* való hit teremtette őt. A hibát ebben & hitben keltene keresni —1 ebben a bitben, ffminek hiába magyarázza öt- száz év® «* apvoriadomáöy, hogy vak tysk te taiái Mtewt — m a bit, Isten tudja miért, makoonü xt^uokioaSs. hoesaá, bogy csak a ▼afc tyiak tatfi westet m OS$y&, ... Géíyamese... Gőlwmeea. memMüSBEzesaew A hirtelen okai Milyen életkorban következik be váratlanul a természetes halát Bice, TOáraeas eteje. Tudományos leörífehen áSisifaoce écdefe&ód^srt éa ielftüncst keltett Wenkgartner ár., a® isBnericev* bdológus, as ararópai Mrit twdocnányoe köteté leg­utóbbi előadása, miolycl as orvosegyetemben tar­tott a teriméöosetes hetei különböző okairól, Fejtegetéeedtoee Wesikgiartaer tanár efeősorbon ebből indult Itt, hogy a eservemet éfotképeeeégánett osókkeoéee foftyhán bferteleoüit boáliott hatói csatt egéesec kivételes ersetbea követtoerik be a* egyt®- tiKenahárooi évig terjedő életkoráéi, A poberiűs be- itöS'iéeiénefl!: idejétől anfemníva es as arányiéaran aEoa- ban tetemesen emellkedfik ép ae 50—60 ótefov kő- söfcí éri ed tetőfokát A gyermekek hatólesetetkiek legitöbbsaőr d-iifteriitiim, vagy ta angolkór mfcánii sosivbeiegeégek az okai, sőt a terméseetes hatói okát a hoBasonótőd^: év betSRéeéig srííten osnkni OrBk- Jim bebf^ptegek, v«gy ecsfiletett togyatékoeeégefebm keit keresnie a 2Bod«m orvoetuclomésiymk. Weriígioirtöeir terár Jejitegebésejiiícai juegálapá- totta, hogy csaja® a beíöRötit 35. életév után lehet- c terroésaoíes baléi közvetlen oka. » sBerwrzet telerőkeíéfie, atnd vkwoMt a bebegh-égeik 8 a hatói! körverttóo előjeleinek égéi?® porát feiRételesá. Hiar- tekso hatói cka tehet eaeoitoiviW a vérbaj is, amely « tegtébb esett*® a a*i» végizebss mcgbeitegechteét d«M»i e4ő. A betöltött »egyvG9iöit'öd5!!.c éfotev után \eos?i csak kewletét as éreimeraMsedóa puCTtrió munkája, aa ütőerek KBftikütóee, a sniv izomáhoaivái minőik sonvo- <tósa, vagy a amvkaanrák foilaámik diagonaiteeerü eéré,ltic«ásaá, amelyek űtérBzerioadeWt és rbívsbóI- hfldést idöKhetiaek elő. Az ötvenedük életév után axonoak hálák idéahet elő ac. agyveilő áMosnátkVá- nak megséritlése, amelyet agyvérzés néven ismer úgy a tudományos viliág, minit a lailkus küzönsép­Ponáioson nem íUiaipithaitó me-7, iio^ty miülyeai étetkorbon momdija fel a aoervecwt : K-wigíiiatot és képtelen az étet továbbá tenntertáeára. de köteég- teden, hogy aaánt a teváttiordó, aki nft^nxita háronv aoeáa ametetet ia megjár, egy aJknAonttamv! az eU tepéawtt ia bokian övaoerogyhat, — úgy kővettoah bet be a halál pHfamntm gynlorwn egv hiinbiteu rkő- íbrdulé beásó foltindmMN hónát, vagy öröm, sm ndegreudMaoraeik csak egy mdeoitiponrig tinin foko- sotrtabb igénybovóteie íil’kulmáx'wl akikor, lm a tegyőnglUit emberi eeerveept már irm ehtjgy mg^imas a végawt ribáattáwám. Móricz és az uj Nyugat Mas GYŐR Y DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents