Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-09 / 57. (2278.) szám
HM március 9, vasárnap. —Ml Mimim LiBIBCrrBrw.CTaKWDWcaM •PRaJCH-MAG-feVRHTraiAP’ A világegyife legnagyobb leUaiátója szenzác Mmrnm m őceániárőfc drótnéUiyli iráityifiésánais problémájával foglalkozik, elmon^la felfedezéseinek izgalmas történetét és a kaiéi legyőzéséről beszél Drámai erejű nyilatkozat az ember és a természet párviadaláról — Hogyan látja a iélszemü tudós a jövőt? — Megváltozik-e az emberi anatómia? — „Nem utópia, hanem a biztos valóság" — Asnig as energia éS, nincs megsemmisülés! — > Róma, március 8. (A P. M. H. munkatársától.) Kevés regény vagy riport van, amit annyi izgalommal olvashatna az ember, mint azt az interjút, amit Guglielmo Marooni, a hires föltaláló és a drótnélküli táviró atyja, a közelmúltban a nagy európai lapok munkatársainak adott. Szakavatottabb ember ritkán beszélt a természet fölszabadított és újra lefékezett energiáinak érdekes témájáról, a jövőről, ahogy a technikus álmodja, — nem, ahogy megvalósítani törekszik, az élet megmaradásának problémájáról és mindarról, ami technikai századunkat legfőképpen érdekli, mint Marconi. Élmény volt, ahogy mondotta és élmény volt, amit mondott. Különös zamatot ad a nyilatkozatnak, hogy az újkor egyik legnagyobb föltaláló ja adta, Marconi, akinek nevét Edison neve in ellett a század nagy technikai uttörőjeként emlegetik. — A drótnélküli táviratozás föltatálója 1875-ben született Bolognában § most Angliában, vagy pompás laboratóriumokkal fölszerelt yachtján él, ahol az interjút is adta. Nagybritannia rádiószolgálata az ő kezében, a Marcona-társaság kezében fut össze, de a láng- éez a rengeteg kereskedelmi elfoglaltság ellenére elég időt talál kutatásaira is, mint az interjúból látni, törhetetlen energiájával az eddigiek mellé még számtalan korszakalkotó ta- iáuninyt szándékozik helyezni. Amióta 1909- iben megkapta a fizikai Nobel-dijat, legfőképpen a drótnélküli erőátvitel problémájával foglalkozik s ha megtalálja, bátran mondhatjuk, hogy megtalálta a bölcsek kövét. A* interjúdból kiviláglik, hogy közel jár froxxá. Marconi ritkán ad faterját, de ha meg- teext nyilatkozata vflágerenridló és hemweg a korszakalkotó bejelentésektől. Az alábbi h a nagy interjúk sorába tartozik, legfőképpen azért, mert aki mondta, annak valamennyi bejelentés© előbb-utóbb tettekben re- veiálódík. A világlapok tudósítói örömmel fogadták MaTconi meghívását és szinte ünnepélyes hangulatban keresték föl a féLszeraü tudóst a ligu- riai öbölben, horgonyzó „tudományos yaeht- ján“. Veröfényes rlvléral nappalon a hófehér hajó tiszta fedélzetén fogadott bennünket az éles- arcélü, magas és erős férfiú, akin alig látszanak az évek és annak a szerencsétlenségnek a nyomai, amely elrabolta egyik szemét. Hófehér matrózruhában vár reánk, & amikor fö!kapa,szkodúnk a csónakból a hajóra, mosolyogva, jön elénk, hellyel kínál a kényelmes nádszókekben, a mielőtt megkezdené az interjút, erős, férfiam hangján hosszasan elcseveg velünk. Élmény Így ölni a napfényben, élmény e napfénvemiberrel beszélni és hallgatni a termékeny szavakat. He Marconi megnyitja a szeánszot. A oheviathana fövendő fiija — A tudomány fejlődésének két legközelebbi korszaka — kezdte határozott hangon — az atóm fölbontása lesz és az én szakomban a géperő drótnélküli átvitele nagy távolságokra. Ennél a súlyos mondatnál a föltaláló megáll és reánk néz. Felelős ember beszél, a legfelsőbb tudományos kinyilatkoztatásnál asszisztálunk. Amit Marconi mond, meg szokott valósulni. —• Nem napokról van szó — folytatja mosolyogva — s a munka számításom szerint körülbelül tiz évig tart még. De a nagy ötlet, a nagy inspiráció küszöbön áil. Hamarosan eljutunk oda, hogy egy tetszésszerinti szárazföldi erőközpontból drótnélküli utón elláthatjuk hajtóerővel a nagy óceánjárókat, a „Leviaíhán“-t, vagy akár a pompás uj „Európá“-t is. — Már tudjuk, hogy a matériában titokzatos erő lappang, amit egyelőre nem használhatunk ki. Nézzék ezt az apró ceruzát — és Mar- eoni az idegesen a kezében forgó ironra mutat .—, e kis testben elég dinamikai erő rejlik tonnák fölemelésére. Egyelőre nem tudjuk megragadni, de útban vagyunk feléje. — Nem vagyok jós és szerencsejátékos. Amikor évtizedekkel ezelőtt bejelentettem, hogy eljön az idő, amikor drótnélküli utón híreket küldhetünk az óceán túlsó partjára, kinevettek és álmodozónak, vagy bolondnak tartottak. S pontosan huszonnyolc év előtt megvalósítottam a jóslatot Azt kérdezi, hogy jöttem rá a drótnélküli tele- gráfiára? Engedje meg, hogy ne én feleljek, hanem föl olvassam azt, amit egy amerikai bíró mondott a javamra egy régi bírói Ítéletben, A föltaláló dossier-jébő'l néhány papírlapot húz elő. Wilüarn K. Townsend amerikai biró Írását mutatja, aki egyszer egy Marconi-ellenes plágiumpörben a következő pregnáns bizonyítványt állította ki a nagy olaszról: „Tény, hogy más feltalálók előbb hatoltak le a villamos erők tengerébe, ahol ráakadtak a Herz-íéle sugarakra, de elmentek mellettük és nem értették meg, hogy olyasvalamit találtak, ami majdan a tengeri kereskedelem forgalmát fogja hordozni. Föl jegyezték az érdekes jelenséget, sejtették jelentőségéi, de haboztak, féltek és tele voltak kétellyel. Marconi merészen kiterjesztette szárnyat és nekiment a hullámoknak s megfékezte, kihasználta és meghódította a jövő kommunikációjának legnagyobb utját.“ A téri és az idői legyőztük A föltaláló olasz temperamentuma mozgásba jön. —< 1914-ben kijelentettem, hogy a drótnélküli telefonálás problémáját praktikusan megoldottuk, s a cél teljes realizálása idő kérdése. Ma ez a jóslatom is bevált. — 1924-ben a Királyi Akadémiában kijelenthettem, hogy a drótnélküli hangátvitel problémájában hamarosan forradalom támad. Elhagyjuk a hosszú hullámokat és a praktikusság kedvéért visszatérünk a rövidekhez. Mint egyik kritikusom megjegyezte: hátraléptünk, hogy annál nagyobb iramban törhessünk előre. Ma diadalmaskodott uj rendszerem és Nagybritannia óriási távolságait a Marconi-fél© rövidhuL- lámu rádiók kötik össze. A rövid hullámokkal egy tudós képletes stílusa szerint „megsok&ao- roofcuk az éterben rendelkezésünkre áÜ6 tért*4. — Én beszéltem először a képek drótnélküli átvitelének lehetőségéről. Ma a képátvitelnek óriási szerepe van a kereskedelemben és a krimin alisztikiben, « a bűnösök nem nyughatnak többé, mert pillanatok alatt a világ minden részébe eljuttathatjuk fényképeiket. — Az emberiség napról-napra diadalmasabban harcol a tér és az ide ellen. Napról- napra jobban korlátozza a fárasztó kézimunkát. A tudomány haladásával egyre kevesebb szükségünk van kezünkre és lábunkra s aa eredmény bizonyára az emberi anatómia lényeges átformálódása lesz. Az egyetlen fizikai munka az a mindennapi tornászás marad, amire szükségünk van egészségünk megőrzése szempontjából. Talán ezt is elmellőzzük majd és egészségünket is géperővel fogjuk rendben tartani. Agyunk csodálatosan fejlődik a testünk rovására s hamarosan több agy- velőnk l«9z, mint ma, de kevesebb izmunk. Egyszóval, a tiszta fizikai értelemben vett munkát mindinkább leépítjük és megsokszorozzuk a szellem teljesítőképességét Einstein elmélete Marrooni arcvonásai a beszéd elejém fáradtaknak látszottak, de most felélénkültek és parancsaiban felénk sugározták a feltaláló határozott meggyőződését. Azt mondják, Marconi sokat dolgozik és túlterhelt, mégis feltűnően friss és mozgékony. Egyik szemét, mint ismeretes, elvesztette egy autóbaleset alkalmával s azóta állandóan betegeskedik, de az akaraterő, mintha legyőzné a test gyarlóságát: Marconi a régi hévvel és a régi eredménnyel dolgozik tovább. , — Einstein elmélete? — válaszol egyik kérdésünkre. — A magam részéről sokkal praktikusabb kérdésekkel foglalkozom. Einstein elméletei nem befolyásolják munkámat, a praxishoz nincs sok közük. Mindössze korunk gondolkodásmódjának érdekes dokumentumai, ennyi igaz s a segítségükkel talán jobban értjük meg az Un i ver gumót és önmagunkat. Einstein uj perspektívákat nyitott és filozófiai munkája talán simábbá teszi a fejlődést. — Az elemeket és az érceket meg tudjuk már változtatni, de nem elég széles bázison — folytatja fejtégéseit. — Az alkimisták nem tevődtek mindig és sok nagy tudós volt közöttük, ha gyakran hibás irányiban is dolgoztak. Valahogy úgy jártak, mint Kolumbusz Kristóf, aki Indiába akart jutni és uj világot feKacagtak az alkimistákon, de Kolumbuszt is kinevették! Ma tudjuk, hogy az alkimisták legtöbb gondolata helyes volt. — Akarják a főkérdést hallani? íme; Ha az ember lassan-lasson felszabadul a természet és a primer munkák békója alól, fölszabadulhat-e a halál uralma adói is? Nehéz kérdés, uraim, vigyázni kell vele. Garrel és Stei- nacli kísérletei nem sokat jelentenek s alig szalmaszálak a probléma óceánjában. Nem semmisülhetünk meg! A nagy realizáló, a lehetetlenségek megvalósítója, a kutató, a gondolkodó, fejtegetni kezdi a mindenkori tudomány legnagyobb problémáját, a halál kérdését. A legnagyobb i mágus a bölcsek kövét keresi... — A szobor atomjai változatlanok maradnak, de — s Marconi a kezére mutat — az ujjamban egyetlen részecske sincsen, ami ma ugyanaz volna, mint tiz évvel ezelőtt. Az anyag változik, mint az alkimisták állították és folytonosan megújul. Egyetlen tudományos érv sincs, amely meghazudtolná, hogy örökké megújulhat... — Az élet bizony rövid, de azt hiszem, a higiénia és a biokémia segítségével alaposan kitolhatjuk az átlag hetven korhatárt. Sajnos, számomra későn fognak megérkezni a* idevágó felfedezések. Mekbztkólikne mosoly fut át ai átszellemült arcom. — Alapjában réve lehetetlen, hegy a halál teljes megsemmisülést jelentsen. A teljes megsemmisülés ellenkezik a tudomány elméleteivel és gyakorlatával: az energia megmaradásának elvével és áznál a* örök takarékossággal, amit a természetben tapasztalunk. A tudomány egységbe forrasztja az emberiségei A nagy sző elhangzott. A többi villámgyorsan jön. — Kétségtelen, hogy az emberiség állandóan fejlődik. A materiális fejlődést két elvitathatatlan mértékkel mérhetjük: a munka csökkenésével és a közlekedés — az összeköttetések — gyarapodásával. — A gép ma sok tekintetben pótolja már az emberi munkát. Valamikor a rabszolgák egymáshoz láncolva izomerővel hajtották a tengeri népek gályáit. Később az emberek megtanulták a vitorlát használni, hirtelen a géz jött, de máris kiszorította az olaj. Az olajat pedig a villamosság fogja kiszorítani. — Valamikor a tömegek cudarul éltek. Helyzetük ma némileg könnyebb lett. Igaz, nem tudom, vájjon boldogabbak-©, mint hajdan voltaik, mert a boldogság nem automatikus következménye a civilizációnak, de annyi tény, hogy civilizáltabbak lettünk. — Az emberek és a nemzetek közötti közlekedés kifejlesztése' megszüld ti a tért és eltünteti a félreértéseket. Ma épp oly könnyedén beszélhetek Ausztráliával, mint az önök száll odájá va 1, in tépkedhetek, táj ék o ződh a tok, érdeklődhetem. A: kormányozható villamos hullám összeköt a glóbus valamennyi zugával s véget vet a részek elszigeteltségének. Egységgé formálta például Ausztráliái, és Kanadát. A sivatagba mentőket hívhatok s az Északi Sarkra is, mint Nobile tette. — Nap-nap után jönnek a vészjelek az óoeánról és a legtöbb hajótöröttet megmenthetjük. Ennyire jutottunk, holott a legelső drótnélküli üzenet alig huszonöt év előtt futott át a világon! Idegen testvéreinkkel beszélhetünk, hívhatjuk őket, megérthetjük őket és a gramofón vagy a film makulátlanul feljegyzi az életünket a jövő számára. — Semmi ei nem vesz, semmi meg nem hal. ilyen körülmények között nincs jogunk, hogy pesszimizmusba essünk. — A modern életet nem remeték számára találták ki, nem az individuumnak teremtették, ez tény. De ha magányt keresünk, a lelkűnkben bármikor megtalálhatjuk. És a lángész, a költő, az iró, örökké megtalálja útját, akár kedvezők a külső körülmények, akár nem. — A laboratóriumok magányában tovább érhet nők a nagy eszmék, az eljövendő legnagyobb és döntő találmányok. Azok, akik valamit végeztek már, segíteni fogják az ujjakat, mert a folyamat ma már egységes és elszakíthatatlan — talán éppen a közlekedésnek, a megértés nagy faktorának, tökéletessége folytán. — A múlt nagy szellemei tovább hatnak és uj tetteikre inspirálnak. Engem is Franklin, Volta, Farraday és Hertz vezettek s minduntalan magasra emelték előttem a fejlődés fáklyáját Ezzel a hálatelt személyes kicsengéssel végződött az interjú, talán a legnagyszerűbb beszéd, amit életemben hallottam. A meggyőződés, a biztonság, a tudás ereje szólt belőle, a vezetők optimizmusa, akik kiragadtak bennünket a sötétből. Jó néha a lángész és a tett nagy emberének szavát hallani, uj bizalmat ad, uj életlendületet vált ki. De Marooni, a tudós, a mély értékű reve- láciő után csendesen és mosolyogva lement laboratóriumába, ahol az a magány és az a szent egyedüllét várta, melyről éppen előbb mondotta, hogy mindenki megtalálja, aki keresi és ahol valamennyi logikus nagy gondolat tetté érlelődhetik. Grodek Gábor. ECramír a mm nyilvánossá! dili számai le Benesse! A beottettrifósig részére Készített ellssválasie rövidesen megjelenik nyomtatásban Prága, március 8. A Krainár-Benes-ügyben hozott becsülettől rés ági döntés a nemzeti demokrata párt berkeiben óriási felháborodást keltett különösen azért, hogy a becsiiletbir ó ság döntését, hogy Ben esnek is jó napja legyén, éppen a köztársasági elnök születésnapján hozták nyilvánosságra. Az ügy e*zel még korántsem nyert befejezést, mert a nemzeti demokrata sajtó most megállapít ja, hogy a döntés nyilvánosságra hozatala korai volt. Az eljárás, legalább is Kramár részéről, még egyáltalában nincs be-' fejezve. Kramár ellenválaszt készített Benes memorandumára, de a becsülebbiróság tagjai, még m ielőtt «® az ellen válasz elkészül t volna, habár az ellenválasz készüléséről tudomásuk volt, döntésüket átnyújtották a miniszterelnöknek és nyilvánosságra is hozták. Az ügy tehát ismét kezdeti stádiumában van. Kramár most az egész ügyet a nyilvánosság előtt fogja tisztázni. £)falbői « óéiból a legközelebb? napokban kiadja első emlékiratát és a Benes-emlékiraifcra adott ellenválaszát. A cseh politikai körök most nagy érdeklődéssel! várják a Kraraár- Benes-afSflér további fejleményeit. Hűiden léseik a szenátus Prága, március 8. A szenátus március 11,- én, kedden délután négy órakor tart ülést a következő napirenddel: Az utódállamokkal kötött és az országos, községi és járási nyugdíjasok ügyeinek rendezésére vonatkozó egyezmény ratifikálása s a Franciaországgal kötött egyezmény ratifikálás áriáik második olvasása. végül Korláth Endre dr. ruszinszkód, magyar nemzeti párti szenátor és Lóháta kommunista szenátor mentelmi ügyei. A szenátus előtt az elnökség a klubéin ükökkel tart közös lanácákoaáöt. zzcsxnTmmt! ?x:vxr.-x.r. | a KAGG1 ízesítőt I | kis ffíAGGf - üvegébe | utántöltéskor mindig i a nagy M1AGC?I -üvegből kapj a ?=====• j|
