Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-09 / 57. (2278.) szám
rPRXGM Mag^ARHIRMP 1J80 március t, PESTI NOTESZ írja MÁRAI SÁNDOR ügy beszéltük meg Dzurányi Lászlóval, hogy ezentúl ismétlődő rovatcim alatt időukint közvetlenül a P. M. H. olvasóihoz fordulok budapesti mondanivalóimmal, olyan írásokban, melyek számolnak azzal a néhány gyorsvonat- ÓTánál sajnos sokkal bonyolultabb távol tággal, ami ma a „Budapest44 keltezésű levél éts utód- állambeli fogadója között terpeszkedik. Levél Tomiból? Levél Tomiba? Magam sem tudom. Elfogódottan veszem észre, milyen nehéz feladatra vállalkoztam. E néhány híradásnak csak akkor lesz értelme, ha teljesen közvetlenek, fenntartás és elhallgatás nélkül. őszinték e levelek, — de van-e jogom nekem innen őszinte tének lenni, nem fontosabb kötelessége-e annak, aki ma ideáiról odaátra levelet ir, hogy elhallgatva vigasztaljon, mellőzve s megkerülve biztasson, ki nem mondva bátorítson? Ami bennem van, azt nem mondhatom el, mert több, mint a kétségbeesés: os-ügged6s és közöny. Amit tudok, amit szemeim előtt látok, arról nem beszélhetek, nem józanság!, sem pedig opportunista okokból, mert fütyülnék józanságra és hnnyáazkodásra* még ha képes lennék i* reá, ha as ellenkezőjének célját látnám, — de nem beszélhetek lelkiismereti okokból. Nincs jogom megszólalni, mert a kétségbeesés magánügy. Egyedül vagyok. Körülöttem s amerre látok minden lélek ©gyedül van, s elsüllyed a magányban. A kiáltó szót hallgatás fogadja. Á kritikát, ha nem hallgatás, még a legjobb eset: gyanúsítás, vakkantások, gunyröhej. Miről Írjak én itt és innen? Nos, mégis írok, amíg módom van éa amíg lehet — bocsássák meg est a személyes hangot Nem megy másképp, legalább bevezetőbe nem. Úgy érzem, egypár kimondatlan dolog Tan itt közöttünk a levegőben, mármint Budapest és az utódállamok között Valami homály, •moiyhem tapogatózva oyulkálunk egymás felé a nem érjük el egymá* kinyújtott kezét Igen nagy ex a távolság. Bizonyos szavaknak más ma —• alig tiz esztendő után — az intonálásuk ét értelmük itt és más ott Tolvajnyelven beszélünk, utalásokkal, megkerült célzásokkal, s a nagy óvatosság egyetlen eredménye, hogy kezdjük nem érteni egymást. Szavakat mondunk, melyeknek célzata merőben más itt és máa odaát Irodalomról beszélünk és politikát értünk, kritikáról beszélünk é* baráti sápokat értünk alatta, „kisebbségi lélekrő! beszélünk44, » mi itt nem értünk alatta semmit, s odaát egy világképet értenek alatta. Láthatatlan cenzúrák, nemes és nemtelen érdekek nyomása, kontrollja bénítja minden szavunkat, itt és odaát Meggyűlt egy sereg dolog, amit szere fenénk kicsomagolni. Innen ax odaáti problémákhoz hozzászólni nincsen semmi jogom. Nem élek ott, s minden érdeklődés mellett csak közvetve kapom a híreket, mi jogon szólhatnék hát? Csak arról irhatok, amiben magam is cinkos vagyok. Nincs szándékom © rovatban újságcikkeket Írni. Vegyék úgy, mint a vallomását valakinek, aki már nem bírja a hallgatást. Minden igényesség nélkül, mint egy ember naplóját. A mondanivaló oly tok, hogy valószínűleg zavarban leszek. A távolság oly nagy, hogy boosássanak meg, ha kezdetben tapogatózom és dadogok. ki Nem vagyok budapesti ember. (Azért írok erről bevezetőbe, mórt tudom, hogy olyan komplexumot érintek, mely sokakéval közös.) Ebben a városban, ahol éltem, ahol egyideje élek, fi ahoL, ha megszakításokkal is, valószínűleg le fogom élni az életemet, soha nem éreztem magam otthon. Mindig imponált nekem: ezt úgy értem, hogy féltem tőle. Féltem modorától, ízlésétől, életmódjától, sokrétű kiforratlanságától. Nem vagyok budapesti ember, s azt hiszem, nem is leszek soha. Mentői tovább élek itt, annál idegenebb vagyok. Bizonyos uc- ®ák testi fájdalmat szereznek nekem. Vannak minden nagyvárosban ronda uccák: máshol nem fájnak. Stilustalanságukon, szemetükön, zagyva csúnyaságukon el tudok csodálkozni. Pesten minden fáj. A Rákóczi-ut. A körút. (Miért nem fáj a Marionhilferstras&e, mely hasonlíthatatlanul Tondább? Páris végtelen, szennyes, szürke mellékuocái, tel© piszokkal? London ködös mocsokkal leöntött, végnéiküli ntai, Berlin szemetiájditóan, ©AvisolhetetJenül egyhangú és Ízléstelen, vorgartenes, esukott- balkonos építészeti öklendezései?) Pesten szenvedek bizonyos uccáktól, féltékenyen, mint aki testi hibát vesz észTe az ideálon. Egészen mélyén, a tudatom legalján, sejtem, hogy ez a féltékenység örök, mert vidéki vagyok. Nem vagyok pesti ember, vidéki vagyok, aki féltékeny e városra, valahogy úgy, ahogy a városba tévedt atyafi gyanakodva járkál « „nagy fen© faluban*4, ahol az emberek másféleképpen élnek, mint ő, mások a szokásaik, nagyvárosi abbék, fölényesebbek. Pesttel szemben alaoaony- nendbeégi komplexumom van. Néha észreve- szem, hogy szigorúbb vagyok érzéseimben e várossal szemben, mint jólesik: fed akarom kiabálni ént a szorongó érzést, a vidéki ember eb fogód ott szaron gárát, aki fél, hogy az agyafúrt városiak lemosolyogják és lenézik. (Elhatároztam, hogy őszinte leszek. Meg akarom osi- nllot egy magyar típus analíziséi. Nem mondok nagy szavakat, — se ast, hogy „kor14, se ant, hogy „generáció44. A magam ezáfnlájára csinálom ezt az analízist, az őszinteségnek addig a határáig, amit a nyomdafesték elbír. Fia sikerül, az egész anyag talán többet is mutat maii, mink egy ember kórképét.! Ha as ember innen egyezer eikortfl, őrükké „külföldi44 lesz: odakünn éppúgy, mint idehaza. Nálam ez a „külíöidiség44 Budapesttel szemben keverve van a vidékiesség zavarával. Ha átutazom Bécsbe, tudom, hogy hol vagyok, föltétlenül meg tudom ítélni, mi az, amit látok, mit beszélnek körülöttem, mi a* értelme, célzata, oka valamilyen jelenségnek? Pesten nem Itt mindenekelőtt „okosak44 a* emberek, — s bizonyos értelemben valóban inkább azok, mini más nagyvárosok bán, mert naivitásnéikül va lók. Többször olvastam magamról (mindig; hangsúlyozom: itt analízis készül, tehát nem rólam van szó, ha magamról beszélek, hanem egy kóranyagról), hogy „européer44 vagyok. Ilyenkor mindig a fejemet vakartam, mert tudtam, hogy amit a jóindulatú kritikus rajtam „européerének éTzett, az tulajdonképpen csak valami aniti-pastiesség volt, a alapjában bizonyos vidókiesség. (Vidékies alatt sokmindent lehet érteni: Pesttel szemben például azt, hogy Tibet, vagy Nápoly.) Soha nem volt ebben a városban az a* érzésem, hogy otthon vagyok. De soha nem volt az sem, hogy — a legvégén é& igazában és csakugyan, —• máshol élhetnék, mint itt. Sokáig, nagyon sokáig éltem úgy itt, hogy nem csomagoltam ki alaposan a böröndömet. Ki tudja? De ha, akárhol a világon, ez a képzet, hogy „hazamenni44, vagy egyáltalán csak, valahova tartozni, valamiben megkapaszkodni, felmerült, —. hiába volt máshol lakásom, exiszten- ciám, baráti köröm, érvényesülési, vagy munkalehetőségem, rögtön Budapestre gondoltam, ahol nem volt eeromim. Egy barátom nem volt, egy lélek nem állott hozzám közel, sanyarú és legjobb esetben száraz kenyér várt. (Erre később rátérünk: hozzátartozik az analízis anyagához.) Párisból, ahol nyugodt életem, kiépített exisztenciám, önmagától alapozódó élet- és munkalehetőségeim voltak, minden külső ok, vagy kényszer nélkül, expressz jöttem haza azon a napon, mikor rájöttem, hogy mindez csak helyben jár ás, maszkabál, az igazi élet és munka odahaza van, ahol nincs se élet, se munka, — Budapesten, — mert magyarul kell írnom, ha egyáltalán valaha írni akarok valamit, különben nem ér az egész semmit. S nem a Goncourt-dij, hanem verekedni a magyar kiadóval, hogy tiz százalék-e, vagy tizenkettő? S nem ex, vagy az a nagy külföldi lap, mely U szlooenszkói irodalom oitájához 3rta: SdröpfUn Aladár ürömimeí és érdekT&féssefl olvasom a»f a vitát, mely a P. M. H. hasábjain a sziloven sz- kói irodalom kérdése körül folyik. Nem is vita ez a szó szoros értelmében, hanem — ha jód látom — az Írók ráeszmélése arra, hogy irodákul öntudatot keál teremted, mely különbséget tesz iró és dUettárai között, oi- végzi azt a szelekciós munkát, amelyre mín- d-enütt, de különösen kezdő irodalmi mozgalmakban szükség van és megteremti ax Írók és olvasók közvélcsiiétnyót, amely különbséget tud torai! a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsei között. Úgy látóim, ax írók töleszsné- léséről van itten azó a ex a fölesnméléa einő szavával kritika után kiáfliU N yilván valóan rájöttek arra, hogy a mostani állapot, mikor dilettánsok és igazi tehetségek egy sorban kerülnek a közönség edé és nincs senki, aki ifigyelmeztetöí fcodtaa vagy akarna a ködök levő különbségre, kompromittálja a* irodrámát a közönség előtt és önmaga előtt is. A sürgető kivánság, amelyet a kéirdéslhez hozzászóló írók soraiból kihallok, az, hogy lejártnak kell tekinteni azt a kimédeti időt, amely eddig védte a dilettánsokat az igazi kritikával! szem/ben és a tehetségekben is lehetetlenné tette az önismeret kifejlődését Ebben nagyon komoly igazság van. Az első időben volt némi értelme a kíméletnek. A Magyarországtól elzárt Szlovenszkóban égy kényszerűségből autonóm irodalmi mozgalom volt megiodúiéban, amelyet kímélni kellett, mert minden uij könyv, jelentkező uj iró bizonyos reményeket keltett: hátha valóban tehetség. Kazinczy kora elevenedett meg, amikor mindenki, aki tollat vett kezébe, megkapta az „istenifi44 címet és jelleget az ősz mestertől. Volt valami értelme annak is, amit Arany János mondott a Bach-kor szak alatt a Petőfi-utánzóit zsivajgó hadára: hadd döngicoéljenek, hiszen magyarul döngleséinek. Ennek eredménye azonban az lett, hogy a közönséget elárasztották irodalmi érték nélküli könyvekkel s ezeknek árjában elveszett az a néhány értékes könyv is, ami mégis csak akadt. Ebből magyarázható a budapesti irodalom attitűdűje ie a szlovénszkói jelenségekkel raemben. Mi budapestiek nem akartunk semmi jónak eLroetója lenni, nem volt szivünk letorkolni azokat, akik középszerű vagy annál i« alább álló dolgokkal próbálkoztak a nyilvánoseág előtt Inkább vállaltuk a közömbösség vádját, semhogy ax a szfne legyen a dolognak, mintha ellenséges érzülettel lennénk Sriovenszkó irodalmi törekvéseivel aaemben. Ebben * tekintetben nekünk is bizonyos felszabadulást jeierrt ax a mozgalom, amelyről itt szóllok. Szlovenszkó irodalma maga kiált a kritika után a a mi dolgunk, budapestieké, hogy erre a kiáltásra reagáljunk. Élt nekünk kötelességünk » én a magam részéről ts igyekezni fogok ennek a kritikai kötelességnek megfelelni. A Nyugatnak tudomásom szerint a mostani uj éráiban az a szándéka, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fog foglalkozni az elcsatolt területek magyar irodalmával s ennek a feladatnak kritikai részéiből magam i» ki fogom venni a részemet De ezt előre meg kell mondani, ez a kritika valóban kritika lesz, kizárólag irodalmi szempontok szerinti, a dolgokat a magyar irodalom általános szempontjai szerint mérő. Nem lehet különbséget tenni iró és iró közötti, akár Sdovenezkóban él és ir, akár Budapesten. Erre ax irodalom alaptörvénye kötelez, amelyet as egykor híres lexikott-pörfoeo már Bajza Józsel lefektetett: ax irodalom köztársaságában nem azámit társadalmi helyzet, születés, összeköttetés, egyéb tereken szerzett érdem, hanem csak a tehetség. Ax Irodalom nem numerikus, hanem dinamikus valami, itt százszor többéi ér egy igazi talentum, mint seáx dEeftána A kritikai sciejtezés elvégzésére Budapest bizonyos tekintetben alkalmasabb is Szloven- szkónái, mert Wggetlen mindazoktól a mei- léksremponfóktől, amelyek a Miovenazkéi írót és sajtóorgánumot bizonyára sokszor mégis csak feszélyezik. Már több Ízben kifejtettem Idehaza és utódállamokbeH fórumokon, hogy nem látok bajt, sőt jó eredményt várok attól, ha a megváltozott történelmi helyzetű magyarság különböző szétválasztott részei regionális irodalmakat teremtenék a maguk képére. Ez, természetesen adódik is azokból a szociális, kultúrái és lélektani differenciákból, melyeket a másféle állami helyzet a magyarság különböző ágaiban természetszerűleg előidéz. De a darabokra tagolt magyar nemzet e különböző tagjainak Írod almi törekvései és eredményei végeredményben nem lehetnek mások, mint mellékfolyók, melyek bele kell hogy folyjanak egy közös nagy folyamba, az egyetemes magyar irodalom folyamába. Vadvizeket egyik mellékfolyónak sem szabad és inem is lehet árasztani. Hiában is akarna, nem lehet. Ha banalitás is, kimondom: minden föltehet ség ártalmas ax irodalomban, annyiban, amennyiben megtéveszthet sok tájékozatlant, de alapjában nézve a dolgot, önmagától kiküszöbölődik az irodalomból, mint a szálka az egészséges testből. Itt nem segít összeköttetés, kritikai pajtáskodás, jóindulatú kímélet, reklám. A képességek méltánylásába® a közönség részéről lehetnek és mindig vannak egyenetlenségek, de arra még nem volt eeet, hogy tehetségtelen iró vagy könyv irodalmi tényezővé tudott volna lenni. A kritika nemcsak a közönséget és az irodalmi kultúrát védd a tehetségtelen eég effien, hanem a tehetségtelen Írót ie önmaga, a saját hiúsága és önkrittke hiánya elloa. Tökéletesen igaza van Márai Sándornak, mikor azt írja, hogy a budapesti lapoknál és könyvkiadóknál nagy hiány van elsőrendű irodalmi anyag dolgában. Középszerű írásiban óriási a túltermelés, ilyennel nagyon nehéz boldogulni, mert a közönség úgyszólván teljesen elhagyta ax irodalom második és harmadak quadrilfleét. De annál jobban kap azon, ami igazán kitűnő, — erről már a múltkor irtaim. Másodé vagy harmadrendű dolgokkal, olyanokkal, amilyeneket nagyon sokan tudnak írni, nem boldogul Budapesten a szlo- venezkói iró sem. De ha akadna, oki valóban lassan vendég jogot adott, hanem egy sivár szerkesztőségi szoba Budapesten. Mindez, mint az álomban: kitérhetett énül, elkerülhetetlenül. Most itt vagyok és vidéki vagyok. Ha Budapesten járok, gyakran eszembe jut ez a meghatározás: „fővárosi nívójú44. Az egész várossal szemben ez az érzésem. Egy színházi előadás, egy affér, egy üzlet kirakata, egy ember modora és köszönésmódja: fővárosi nívójú. Párissal szemben nem éreztem soha, hogy fővárosi nivóju. Kassával, Szolnokkal, Firenzével, Kairóval szemben se éreztem. A világon csak ez az egy város, mely számomra fővárosi nivóju: Budapest. Ennek is utánamegyünk még. (Folytatom.) elsőrendű miunfeát tud produkálni, az után hamarosan, első sikere után kapkodnának a szerkesztők és kiadók. Eri tessék figyelembe venni azoknak, akik Szlow»szkóba® s bárhol má«utt budapesti sikerekről álmodoznak. Végül, hogy nocsak szavakkal járuljak hozzá a szlovenszkói irodalom ügyéhez, hanem tegyek is valamit, kijelentem, hogy minden szlovenszkói iró regényét, amelyet nekem kéziratban beküldenek, figyelemmel és szeretettel el fogom olvasni, véleményemet közlöm ax Stetörei és ha as igy hozzám jutott kéziratok között találok olyat, amelyet leüri- isaneretem szerint kftüsnőnek, a magyar irodalomba® elfoglalandó helyre méltónak ítélek, tőlem telhető nyomatékkai ajánlani fogom kiadásra annak a kiadóváSLalatoak, ■amellyel összeköttetésbe® állok. Napjaink tíz vezető tudósa Ám tet óba vfiágsaerúe Mk» Európa várlasetásbaa aáutücáló közvélemény srótaakőrü ós- lődéne lehetett * wölőoka ancsak ax amerikai ötletnek, amely tw Mister Tudományra vooatíkoaólag SHavaataitte meg E. Free dr. amerikai tudóét A kérdést igy tették fel: Tegyük fel, hogy egy gonosz démon haitáImi iíbél egy tissBeanédyes repülőgépei, amelynek ittasaiba® korunk legszámottevőbb tudósaitól akarja megfosztana világunkat. Ki az a biz ■tudós, akinek elvesztése a legérzékenyebben érinteni kultúránkat, akiket tehát a hipotetikus démon kiválasztana és meginvitálna repülőgépébe? Free válaszában előrebocsátotta, hogy kizárólag olya® tudósakra van figyelemmel, akiknek válla in a jövő nagy felfedezésed ny „gosznak. Ezek előrebocsátása után a következő 6 amerikai és 4 német tudóst Ítéli a démoni repülőgép utasad sorsára: A matihemaittkai fizika terén Einstein mátr elvégezte nagy küldetését, helyette tehát a démon Weirner Heisemberg gőttingaá professzor és Gil'bert M. Le- wis kaitnfomioii egyetemi tanárt, a fizikális kémia amerikai büszkeségét választaná ki. .A harmadik hely egy elektromérnököt illőt meg s ez Albert W. Hull, a General Electric Company mérnöke volna. Negyedikül Harvey C. Rentsohler-t, a Westmgnouee lámpagyár kísérleti állomásának a fotoelektromos cellákkal foglalkozó búvárát ezemetó ki. Az ötödik hely a repülő-mérnököt ttfebi meg e ee a német Dormier, a világ' legnagyobb repülőgépének meg- tervezője volna. Ax orvostudomány területén a leg- aagyobb veszteséget a sejt cheandzniusát kutató Ott© Wartburg, a Vilmos császár-intézet bio- dhemükusu, a lémkattatás téré® «k amerikai F. Luchs, a Bell telefontársaság mérnöke, jelentené. A nyolcadik helyre ax amerikai Náttörni Electric Lamp Works mérnöke: m automaifeilkuH gépekeit tervező John Fagen, a küeocedtfkre a psvchológda mezejéről Wolfgaog Köhler berlini professzor kerülne, a tizedik helyet pedig korunk legkiválóbb szervezőjének: Frank Baldwin, a Bed! teilofontár- sooág teboctóritwiwiinítk ednökéndk ezáatta Free professzor, aki nmMcáózuean testá hozzá különös névnorábo*: angol, francia vagy lasz tudós! nemi tudtam egyik amerikai vagy némát tudás helyére sem üJtetni. * — Vendéglők, gyárak, raktárak lettek a templomok SzovjetOroszországban. Londoniból jelentük: A moszkvai atetota exöveteég hivatalos kimutatása ftxerkit tavaly különböző oroea városokba® ŐSO keresztény Uw*pdomoi, 111 zsinagógát és 86 mocoe- tei, a falvakban S80 keresztény templomot, 15 xmi- nagégát, M mecsetet és 1 kalmffk imaházat tártok be. A temptomokat gyárakká, raktárakká, tds- oitóállont ásókká, viUamostelepekké óh vendéglőkké alakították át. A lenén grad i Szent. Izsák erékesegyháist maga ax ateista ezövotsóg kapta meg imizeots és tudományos kísérletek céljaiba, és a* ott tartandó flxikai kísérletekröl filmfdvé- trioket fognak késsétsok \3 S £ ““ •*•*» poros!!*® ®asykwr#eke46ee» g f > j E O S I C E, F5-»!ca 19- j M*gj vALuratélo. Jmtíisjmm á^k.
