Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-29 / 73. (2294.) szám

4 *PR«<iAl/VVAG¥ARmUIiA3? 1980 máyriras 89, wattba*. .jjsukatássai fenyeget bem volna meg Kraiteot. Ez egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Ami a bécsi becsiüiletsértési per jegyoökööy- véí illeti, ennek felolvasása ellenkezne a bűn­vádi perrendtartással, mert amit egy külföldi bíróság előtt mondott Kraitz, az itt nem jö­het tekintetbe. Arra még nem volt eset, hogy egy külföldön állítólag spontán keletkezett perben elhangzott tanúvallomásokat, noha a tanuk kihallgathatók lennének, itt felolvas­sanak. Az elnök rendelkezésére ezután Studnicka elöadóbiró folytatja az elsőfokú tárgyaláson elhangzott tanúvallomások ismertetését, és többek között Ondercsó és Hliaka szlovák néppárti képviselők tanúvallomásait ismer­tette. Lapunk zártakor a tárgyalás még tart. Május 5-én kezdődik a Sföger-jtör ^tárgyalása Pozsony, március 28. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.j Mint jó forrásból értesülünk, a Stöger-ügy főtárgyalását a ke­rületi bíróság május 5-re tűzte ki. Ártárgya­lást mintegy két hétre tervezik. A főtárgya­iig '■te Őke Terebessv János biróaári főtaná­csos iesz. A bírói tanács Összeállítása még ismeretlen. A vádhatóság-ót minden valószí­nűség szerint Boricíky dr. vezetőftöyész fogja képviselni. Felbomlóban a szociáldemokrata párt ruszinszkói frakciója Husnai képviselő „reorganizáló" munkája tette teljessé a párt dezorganizálását — A dlsszidensek uj pártba tömörülnek? RuSzsinszkó, március 28. A legutóitíln par­lamenti választások alikaImával nagy harc kí­sérte a szociáldemokraták ruszinszkói listájá­nak a felállítását, mert a párt egy igen te­kintélyes és erős szárnya Pl eh,a Béla munká­csi betegsegélyzőpénztári igazgatót akarta je­lölni- aki pártexponens korában valóiban agi­lisán dolgozott a párt őslakos tagjaiért. A végrehajtóbizottság többsége azonban a párt itteni alapit ótag ja inaik Bibére I-ván, Nim- esufk Demeter, Mibálka Iván, Hrabán Sándor, Csunka László és Nemes Ferenc titkárok ja­vaslatára Husnai Gyula beregszászi tanfel­ügyelőt jelölte. Husnai Gyula* * áflki keletszlovenszkói sz'o- vák, a magyar nyelvű iskolák tanfelügyelője Beregszászon. A politikai életben volt nagyorosz, volt kis- orosz s újabban képviselővé választási utál Volosin Ágoston gyászos örökének, az ukrá­nodul politikának lett lelkes propagátora. Az uíknán irányzattal azonban már a szociálde­mokrata párt is nyakig van Ruszineákóban. Husnai, akit a tiszavö’gyi járás ukranofil huouljai a múlt évi decemberi buszti kong­resszuson pártelnökké választottak* az Voc- taipczuk, Kluounák és Ruszék régi pártelnök kiválásával amúgy is nagyon meggyöngült párton elkövette a harakirit. Bállá, Nimcsuk, Hrabán, Nemes, Mihálko, Bibén és Ilrubán titkárokéak felmondott s ugyanez a sors érte Kotlák szakszervezeti titkárt is. Repülőgépes ambulancia a lappok földjén Stockholm, március bő. Messze északon, a sarkvidék táján, az örök he és örök jég fehér birodalmában, élők csöppet eem irigylésre méltó, egyhangú életüket a lappok. A csillogó jéggel borított hegyi patokok, a íehérlep- I,es laökáeotk, a hermelines dombhátak és jég- csapcs. tűlevelű erdők csak pillanatokfra saakiitiják meg azt az egyhangúságot, amely megsaáfíiláIhat- lan ktlcméierekeii keresztül borul erre a szomorú föiddarabra. S ez a kietlenség nőttön nő. ha köze­ledünk a sarki tájak leié. A rettenetes egyhangúságot, a dermesztő klímát ég a megó'.hetésért vívott i rtózaítos harcot állják, viselik, bírják ezek az edzett, asszim'i'ló'lódott sarki lakók, müKioddig, míg egtéea&égesek. jaj aomban annak, akiinek szervezetét kikezdi a betegség. Meg az enyhébb lefolyású betegség is, — amely kultú­ráit vidéken legföljebb napokra szóló kel'liemetileur eéget jelent — haiálthozó ezen a vidéken, ahol orvost, patikát, kórházat hűből eem ismernek. Ez a nagy ethagyatottság és kuilturálatlanság vezette a svéd Vöröskeresztet, 'hogy' repülogéipes orvosé ambulanciát Mteeitean az örök jég Wroda'lmábwí­Boden vároeálban szervezték meg az ambulancia oentrumát, a svéd állam eegiis^gévéL Svédország építtette a speciális berendezésű vöröeke resztre repülőgépeket s az életveszélyes ezoflgálafot telje­sítő alkalmazattakiat is az állaim fizeti. Valósággal hősi elhatározás kel ahhoz., hogy7 valaki ennek a humánus intézménynek tízolgáintá- ba lépjen. A kietlen vidék fölött alig dereng na­ponta 13—4 óra hosezait a nap fenve s bizony ha a szükség úgy kiváiugá, ennek ellenére is megtörtó- rrik, hogy a eütoipaikikoi felszerelt repülőgép 6—8 órán át repül a ködbebovult levegőben, hogy tefep- rö'-íelepre szállva, vigyen orvosi eegiteéget olyan kö ru yékre is, ahol nem ritkán 45 Celsius fok alá e ülyed a borszeszes hőmérő. 1927 nyarán indult útjára az első ambuláns repülőgép. Egy Kálium nevű lapp telep volt az első irt célja, ahol egy öreg, tiíuszbeteg asszony kórházbaszálíltásáró’l ketl'tetfc gondoskodni. Rodén- ben startoltak, gyors menetben szelte a gép a köd- fátyolos levegőt és szerencsésen meg is érkezett a rendeltetés helyére, itt azonban nagy meglepetés érte a mentőexpedició tagjait. Bgv pár jámbor farkaskutya és zuzmót legelésző rénszarvas kivé­telével nem találtak ugyanis más élőlényt az egész telepen. A mentők sítalpat öltve, kutató expedíció­vá alakultak s megkezdték a keresést, kutatást az elmenekült lappok ülőin, órákig ia/r-tó felfedezőül után végre sikerült a 40— 50 főbői álló kis csopor­tot megtalálni egy dombh-ajiás erdejében. Egymás­hoz 'bújva, mint a megriadt nyáj, kuporogtak e széltől védett tisztáson, míg a réuszarvasbörből rögtönzött sátorban feküdt a. tifuszbeteg öreg­asszony. Utóbb derült lei, hogy babonás telep lak ók. akik még soha. eem láttok repülőgépet, amikéi meglátták a berregő levegőóriásf, amint tárt szár­nyakkal lebeg fölöttük, valami 'túlvilág! szörnyre gondoltak, amelynek támadása elől menekültek aa erdő mélyébe, órákig tartó felvilágosító magya-ra- zabbal sikerült addig jutalék, hogy az első segély­nyújtás után végre beemelhették az eszméletler állapodban fekvő beteget gépükbe. Ekkor azonbar uj akadályok meredtek a bátor életmentők elé Abban a pillán atban, amikor a gép motorja utira- készea berregni kezdett, gyermekes félelem vet erőt a hozaátairtozókon, akik semmi, áron eem alkar ták útjára engedni a gépmadarait Az újabb magyarázgatáeok megint csak órák a vetitek igénybe, míg aztán gyors iramban utó Irefthetett a -vöröskeresztes expedíció. Ilyen nehéz Régekkel küzdött a nemeacéJru mentőakció, mif végre ..megtört a jég". Az történt, hogy hónapokiij tartó odaadó kórházi á|x>liás után teljesén meggyó gyuira hazaszállilottok első betegüket, a fclfuszoi öregasszonyt, akinek előadásából most már meg­győződtek, hogy nem a poklok kiküldötteit, liánén a humanizmus önzetlen, apostolait szál.ntja hozzá juk a vöriiSilrcu'i-.vzteft röpülő gép. Bámulatos gyor sasággatl terjedt az ombuluiteia j ölűre h ma in ál ha lá n niincs is el rejtett ■ lapp telep, ahol ne teiwn látogatást ídőUözönkéial a gyógyulást, vigaszt ói RngiUóget hordó gépmadár. Ezekután a párt bomlása teljes és tökéletes, mert a pártban mind elnök Husnai- mint tö­meg pedig kizárólag Révay Fedor tartomá­nyi képviselő marad, aki a választások előtt Írásbeli re-verzálissal a pártnak Ígérte tarto­mányi képviselői diétáinak 50 százalékát, de megválasztása után hallani sem akar annak beszolgáltatásáról. A. palotai orr adialom legérdekesebb pikan­tériája a teljesen kijátszott Bállá József sze­nátor-jelölt, aki 28.000 szenátori szavazat mellett rengeteg ráfizetéssel fejezi be a ru- szinszkói szociáldemokrata politikát, mert neki az ukrán betímauná átalakult Husnay el­ső helyen kézbesítette az elbocsátást jelentő selyemzsinórt. A párt bomlásából Kurtyák autonóm föld- iniivesszövetségének, a magyar pártszövet­ségnek és a cseh agráriusoknak a megerő­södése várható. A felbomlásban lévő centrlísta szociáldemo­krata párt dlsszidenseinek egy része — érte­sülésünk szerint — Gáti József dr. volt kom­munista képviselő és Bustván Iván volt kommunista szenátor vezetése alatt egy Prágától független szociáldemokrata párt megalapítását tervezik autonomista programmal. Ha az alakulás létre jön, az autonomista mozgalom lényegesen megerősödik s a kom­munista és a cseh szociáldemokrata párt Rn- szinszkó politikai térképén teljesen jelenték­telen tényezővé esik vissza. Moszkva álarc nélkül A cseka karmai között — Amikor a börtönben éjjel kezdődik az »élef« — Borzalmait a halálos rácson Az alábbi sorok Douillet József volt belga követ „Moszkva álarc nélkül'' cinjü könyvéből való. Az iró 1891— 1926-ig tartózkodott Oroszországban s 85 évi követeégi ideje alatt alaposan megismerte a régi és a szovejtorszá- got. A könyv itt közölt részlteei, a vallásüldözés bűntettei ellen való vi­lágtiltakozás alkalmából élesen meg­világítják azt a testi és lelki kínzást, amely a szovjet módszerei közé tar­tozik: — A szojet rendőrséggel első ízben Mosz­kvában ismerkedtem meg. Az ügyeletes pa­rancsnok rendkívül udvariasan szólított fel arra, hogy vetkőzzek le. A rendőrparancs- nokságon történt ez, Mialatt a cseka embe­rei minden holmimat a legalaposabban meg­vizsgálták, az összes élő és meghalt roko­naimról be kellett számolnom. Kijelentéseim utolsó betűig jegyzőkönyvbe kerültek. Nem elégedtek meg öltözetein zsebeinek átkuta­tásával, hanem gondosan végig rapogaíták rajta a varrást, sőt a cipóm taipát is felvág­ták, hogy talán itt bukkannak titkos iratok­ra. Végre ismét íelöltözködhetteni Holmi­mat átvizsgálta a parancsnok is. Pontosan feljegyzett mindent, majd. irataim kivételével visszaadták. Ezek után elkísértek egy fog­házba, amelyet a foglyok maguk közölt „ku­tyáéinak" neveznek. Ez egv hosszúkás kis cella két lócával, amelyen legjobb esetben tizen férnének el. Vagy harmincán szorong­lak biíincsbevert kezekkel egymás mellett. Az egyik fogoly éppen a vizsgálóbírótól jött vissza. Könnybe lábadt szemekkel, piros csikókkal leli arccal jött közénk. Mielőtt még leülhetett volna mellénk, erejeíogyottan ösz- szerogyott. Nagy nehezen szorítottunk helyet a lócán és úgy önkívületi állapotában oda fektettük. Szegény két órával előtte egészsé­gesen került a vizsgálóbíró elé... Mikor magáihoz tért, görcsösen összeharapta ajkait s kérdéseinkre egy árva szót nem ejtett ki. Néhány hónappal későbben Butyrikiben ta­lálkoztam vele és ekkor vallotta be az igaz­ságot: a vizsgálóbíró megbotoztatta, hogy „megoldja a nyelvét". Majd meghagyták ne­ki, hogyha egy szót mer szólni erről, a hely­színen lelövik. „Majd meglátja!** j Esti nyolc óra tájban a Butyrikiből vizs­gálatra iderendelt fogoly társakat visszukisér- ték. Vagy tizenöten maradtunk még együtt, mikor nyikorogva nyílt az ajtó. A küszöbén megállt a parancsnok, kezében egv listával. Nyolc nevet olvasolt fel, köztük az enyémet is. A kérdésemre, hogy hova kell mennem, ! azt a la Ironikus választ kaptam: „Majd meg-j Mólja!" Revolvere* csekaisták között egy ud­varra vezéltck. Itt várt ránk a „fekete holló", egy koiosz- szális, koromfeketére festett teherautó. Bor­zalmat kelt az uccáo járó-kelőkben, amerre hálád. Föl&zálltunk. A nehézkes ajtó becsa­pódott és elindultunk. Hova? Sejtelmünk sem volt. De el voltunk készülve minden­re... Alig telt el néhány perc, megálltunk. Leszálltak a fegyveres őrök. Kipattant az ajtó és egy udvarban találtuk magunkat Egy uj parancsnok ismét azt cselekedte velünk, mint az előbbi hely parancsnoka. Levetkőz­tet, vizsgál s vizsgáltat, majd elkisértet. Cel­lába vezettek, amelyben 18-an voltak, de csak 14 fekvőhellyel. Magamnak s társaimnak a padló jutott. Itt tudtuk meg, hogy Lub- janka 14-ben vagyunk. Valamikor gimná­zium... A legkínosabb volt itt a halálos csönd és marcangoló bizonytalanság. Azon­nali fejbe lövés terhe mellett tilos a beszél­getés. Mikor valakit elvisznek, az őrök su­sogva adják tudtul, hogy a többi meg ne hall­ja. Ha a folyosón szembe jönnek egy másik fogollyal, az egyiket arccal a falnak állítják, hogy meg ne ismerhessék egymást. Még az órákat is megállították, hogy ne tudjunk idő­ben tájékozódni. Nappal rendesen békében voltunk. Az „élet" éjjel kezdődött. Mindenki rettegve várta a következő pillanatot... A szomszéd cellából tompa lépések hallatszottak. Meg­zörgeti a kilincs és nyílt a mi cellánk ajtaja. A parancsnok félelmetes alakja jelent meg. összeszorult a szivünk. Kit szólít majd?! Há­la Istennek, most az egyszer csomaggal együtt viszik a társakat, ami annyit jelent, hogy Buiyrikibe kerülnek. Azonban egyeseket vittek holmijaik nél­kül. Ezeket vagy a vizsgálóbíróhoz, vagy a vesztőhelyre kisérik. Néhány óra múlva visszajött a parancsnok és érdeklődött a hol­mik után. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Kiválogatta belőlüli, ami neki tetszik, a töb­bit otthagyta. A leírhatatlan borzalom az, hogy sorozatos kivégzéseket szemléltettek végig azzal, akit. halálra ítéltek. Velem együtt volt egy fogoly, akit 1926- ban Kiewben fogtak el ellenforradalmárként. A cseka a legváiogatottabb kínzásokkal akar­ta arra kényszeríteni, hogy az 1924-iki ellen- forradalmi kísérletezésnek résztvevőit el­árulja. A vallatás a következőképpen történt Levetkőztették meztelenre és levitték egy pincébe. Ott egy sötét folyosóra tuszkolták, amelynek vége egy második pincébe torkol­lott. Ennek a második pincehelyiségnek pad­lózata csak felesben volt deszkáivá, a másik felél alulról megvilágított rácsozat alkotta. Ezen éppen egy kivégzettnek teteme feküdt, arccal lefelé. Tarkóján lövési seb. amelyből vékony erekben fölvdegált a piros vér. Az őr ezt megmutatva, figyelmeztette arra, hogy még huszonnégy órai gondolkodási ideje van. A következő éjszakában fogolytársuiikat újra elvitték. Félelemtől eltorzított arcvoná­sokkal mondott nekünk Isten veletek-et... ' U - liajuaitájban a legnagyobb meglepeté­sünkre visszahozzák elveszettnek bűt táav sunkat. Simára megborotválva, parfümtől il­latosán, dúsan ellátva cigarettákkal telepe­dett újra közénk. Elbeszélte, mi történt vele. A vizsgálóbíró elé vitték. Ez miután haszta­lanul vallatta, átadta őt az őrségnek, hogy a hírhedt pincébe vigyék. Bilincsbe verték a kezét és a két pincehelyiséget összekötő fo­lyosó falához láncolták, de úgy, hogy köny- nyüszerrel túl tekinthetett a két végen. És kezdődött a borzalmak éjszakája. Egy cse- kista pisztollyal a kezében a második pince előtti bejáratához közel levő mélvedésbe állt így homályban volt, mig a pince erős kivilá­gításban. Mély csönd lett... Egyszerre han­gok hallatszottak a másik végről. Valakit ta- szteáltak lefelé, mint előző éjszakán őt ma­gát ... Egy meztelen, hosszú őszszakálLu öreg­ember hágott a lépcsőn fokról-fokra lefelé. Megborzadt a falhoz láncolt ember láttára, de még jobban a lába előtt alulról megvilá­gított rácsozaton ... Erre megdördült egy lö­vés — s az öreg ember patakzó vérrel esett a rácsozatra. A golyó tarkóján hatolt a fe­jébe ... A csekista előjött a rejtekhelyéből, megnézte, vájjon meghalt-e. Odamosolygott, hunyorítva a falhoz láncolt fogolynak s ismét lesbe állt a helyére. Újra csönd... Megint hangok hallatszottak ... ismét hoztak vala­kit, — egy fiatal asszonyt, csaknem gyer­mek még... Lejátszódott az előbbi jelenet... Majd újra egy másik... egy harmadik... a szerencsétlen leláncolt csak tizenhétig tudott számolni, aztán eszméletét vesztette. A kritikus perc... — Mikor magamhoz tértem — mondotta nekünk —, újra a vizsgálóbíró szobájában voltam. Derengett már a hajnal és én még mindig ruhátlan, bilincsbe vert voltam. Mi­helyt a vizsgálóbíró észrevette, hogy eszmé­letemet visszanyertem, hozzám lépett és azt mondja: Láthatta tehát, hogy mi vár rá. Öl­tözködjék föl és hozassa rendbe magát, köz­be pedig akad meggondolásra idő. Tizenöt percen belül megborotváltak, kiöltöztettek. Megfontolta-e már a dolgot — kérdezte még- egyszer a biró. Nemmel válaszoltam. — Hát én adok még négy órai meggondoiási időt — folytatta a biró —, talán mégis észhez tér közben. A viszontlátásra! Igv került vissza a mi cellánkba szegény fogoíytársunk. A négy órai siraloanidő rö­pülve múlott. Szegény, egyre sápadtabbá és erőtlenebbé vált. Aggodalom fogja el. Ki tudja, kíbir-e még egy találkozást a vizsgá­lóbíróval? Mikor a pribékek érte jöttek, el­fogyott ereje. Csak elcipelni tudták. En többet már nem találkoztam szegény­nyel. De amint később megtudtam, a kritikus percben mégis elhagyta bátorsága ... Vidám rovat Kanadában történt. Megtámadtak egy lovast az őserdőben és elrabolták a lovát. Mire fel­ocsúdott, a rabló már messze járt. A megrablott begyalogolt a legközelebbi városba. Elhatározta, hogy följelenti támadóját: — Hol lakik a serif? — kérdezte egy rendőr­től. — Itt a közelben, uram, de most nem lehet vele beszélni. Ma éjszaka meggyilkolták. — Akkor a polgármesterrel szeretnék beszélni. — Az most nem fogadhatja önt. Börtönben ül, lelőtte ugyanis a serifet valami kártyadiffe­rencia miatt. — Hát akkor talán megtalálhatnám a fogház igazgatóját? — Sajnos, ez a gentleman jelenleg szökésben van. Megmérgezle a rendőrfőnök feleségét. — No és a rendőrfőnök? ... — Igen, ő itt van; a hivatali szobája a szom­szédházban van. És amikor a kirabolt utas belépett a rendőr­főnökhöz — csodák csodája, ismerősre talált. Felismerte benne a — rablót! * — Amerre én jártam, a meseze N&affi RvmisilMm, ohrni fii nö> hogy minden szálé, akkora, mint egy árbóc. — Az semmi! Én jártam olyant ország­ban, ahol oly mi alacsony búza nő, hogy a verébnek* mikor szemet, akar csippenteni a kalászbál, le kell térdelnie! * Laci és Mici szivében kinyílt a romantika kék virága. — Éjszaka kettőkor várlak autómmal a kis­kapu előtt. Megszökünk­— Igen, lovagom. — Háromszor hallatom majd a bagoly hu­hogását és Te, ugy-e, jönni fogsz? — Megyek, lovagom. — És akkor a karjaimba zárlak és aztán ... De addig be kel] csomagolnod mindent a koffe­redbe. Btytos, hogy kész leszel addigra? — Biztos, lovagom. Anyu már pakol a kofferba. > 10.000 frank egy regénykézfratért az árvíz­károsultak javára. Nagy sikert aratott most Pi- rlsibaai egy uj könyv, amelynek írója Paul Mo- vaixl. A könyvben newyorkj élményeit é« megfi­gyeléseit irta meg Morand. A nagy könyvsiker termcRzetesen fokozta a. ,,Ne\vyorh“ eredeti kéz­iratának értékét te. Az író most tízezer frankért eladja a kéziratot egv amerikai mübarátuak és »?. összeget teljes egészében a dólifrancdaországi ár- , vizkáro&uJtakinaik adta .

Next

/
Thumbnails
Contents