Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-29 / 73. (2294.) szám
2 1P30 márerós 88, awwnlha*. Kórkép Ruszinoké kézigazgatási dzsungeléból Ungvár, március 26. (Ruszinsakói szerk.-től.) Rusziimszkió közigazgatási életének kórképét mi sem bizony i hja jakban, mint az a „hirdetmény**, mely Nagybe reg nagyközség községházán ak b inda- tő tábláján díszeleg. A hirdetmény szövegét az alább iáikban közöljük: Jegyzőkönyv, mely felivétetett 1980 március 8-án S. Füzesi Sámuel kormánybiztos és KöröSikényi Gábor községi jegyző jelenlété l>en. Nagybereg község elöljárósága Szlávit eperjesi ügyvédnek 10.000, azaz tízezer K honoráriumot ajánl lel arra az esetre, ha a fakitermelési engedélyt Nagy béréig község részére 1930 március 20-ig az illetékes li atőságoktól kieszközli. Ha nevezett ezen kötelezettségének a fenti határidőig eleget nem tenne, úgy jelen határozat hatályát veszti. Kimtf. S. Füzesi Samu kormánybiztos s. k. P. H. Köröskényi Gábor jegyző s. k. P. H.“ Saláviik dr. ügyvéd az ügyre vonatkozólag, azt válaszolta a községnek, hogy az adott terminus rövidsége miatt nem tudja azt elintézni ... PFOhiiifcfós háború Viktóriában Melbourne, március 28. A „száraz** és a „nedves*1 Amerika hivei között Viktória államban ádáz összecsapás történt s a jelen pillanatban is áll a harc a prohibició meggyő- ződéses barátai és. elszánt ellenségei között. Holnapra népszavazást írtak ki, a nép dönt j tehát abban a kérdésben, hogy a koncesszi- j ónéit szeszkereskedelem megmaradjon-e a t régi. keretekben, vaev pedig Viktória államot a „száraz" államok sorába iktassák. A prohibició életbeléptetésére a szavazatok 60 százalékos többségére van szükség. Egyik párt sem takarékoskodik a propagandával, s a sajtóban, plakátokon, rádión át, népgyülé- seken küzdenek a szesz ellen vagy a szeszért s a küzdelem pénzköltségeit a szakértők 30 millió koronára becsülik. A propaganda hamisitatlan amerikai stílusban történik, s részivésznek benne repülőgépek is. A körmöcbányai németség állásfoglalása a Kulturverbandnak politikai célokra való fölhasználása ellen A körmöd németek vezetője elitéli a „kultúra" égisze alatt vokso- kat vadászó német kormánypártok sztoveeszkól aknamunkáját Körmöcbánya,’ március 28. (Saját tudó- sitónJktól.) E napokban tartotta a német knil- turegyesület körmöcbányai kerületi választmánya rendes évi közgyűléséit, amelyen a prágai központ képviseletében egy Heger uevü tanító jelent meg. Ez az uir már egy héttel megelőzőleg bejárta a környékbeli német falvakat, hogy a gyűlésnek a prágai intenciók- nak megfelelő eredményét biztosítsa. Felvo- miltaik a gyűlésire a környék saudétanémel ta- nilői, akik kritikai megjegyzéseiket tették a körmöcbányai kerületi választmány eddigi vezetődnek politikai magatartásáról. Tonhaizer Ferenc* a kultiiregyesülef kerületi elnöke erélyes szavaikkal utasította vissza a tendenciózus tárnádé sokat s a nem szudétanémet kiküldöttek helyeslése mellett megcáfolta az el- Iiangaott valótlanságok®t. Majd egymásután szólásra jelentkeztek az egyes községek nem szaidétanémet kiküldöttei s községeik nevében köszön élükéit fejezték ki az eddigi v ehetőségnek, elsősorban Tonhaizer Ferencnek közérdekű működéséért. E gyűlés újabb bizom yitélka volt annalk, hogy a Szlovenszkóra küldött szudéianémet tanítók és a német kultur egye sülét számára Prágából micsoda egyoldalú poUiilcai misz- sziót szántak. Ebiből az alkalomból kérdést intéztünk Toai- heizer Ferenchez, a kultnegyesület kerületi elnökéhez' hogy miiért támogatta eddig — dacára ezeknek a politikai törekvéseknek — a Deuts-oher Kulturverbanctot s miért segítette elő ennek szlovemszkói térfoglalását, Utaltunk arra, hogy a Szepességen ugyancsak hasonló politikai természetű támadások történtek az őslakosság ellen s a Kulturverband egyik pozsonyi táncmulatságán például — nyilvánvalóan politikai tendenciából — betd-ltották a csárdás táncolását. — Tekintettel ezekre a jelenségekre —- mondotta válaszában Tonhaizer Ferenc —- kötelességemnek fartőim a szlovemszkói németség érdekében a következőket közölni: — Én azelőtt hat esztendővel igenis elősegítettem a Demtscíher Kulturverband szloven- szfcói terjedését. Eljártam az egyes községekbe szervező néipgyiiéseket tartani s eljártam a hatóságoknál az alapszabályok jóváhagyása érdekében. Szóval minden lehetőt megtettem, hogy német kultúrát megmentsem, illetve fejlesszem. A néniét kulturverband azelőtt min- dig be is tartotta szaibályainaik megfelelőien poiilikamentessiégét’ csak amidőn a pozsonyi Frülhwirth Samu dr. került a szlovemszíkói szervezet élére, ő volt az, aki a Verband irodáját összehúzáséiotta egy német politikán, irodával. Azóta bizony a helyi csoportok vezetőd többször kaptak politikai iaü felszólításokat és figyelmeztetéseket, amelyeken ugyan nem Frühwirfeh dr., de egy idegen titkár* Ing. Wal- da aláírása szerepelt. — A német pártok egyrészének konmáiny- balépésekor Schiff dr. pozsonyi tanár és csekélységem már nyílt hivatkozással a Kultur verbartdna kaptunk meghívást a német ke- resztényszocialista néppárt kongresszusára. Ott is voltunk Prágában s végig hallgattuk a kongresszust, de meggyőződtünk arról, hogy 'a meghívó Iciildőinek végcélja nem a szlo- censzkói németség helyzetén való segíteni akarás volt, hanem csupán pártpoziciójukat akarták megerősíteni szlovenszkái szava.za- f okkal. Ezért nem lett semmi a csatlakozásból. Miután a német kei'észtényszocialdsta néppártMi van egy zsebben ? írta. Komáromi János Hazafelé tartottunk az uccán: János fiam, jelenleg a Bakáts-téri elemi iskola elsőosztá- lyu hallgatója és én. Jómagam régi os. és kir. gyalogos módjára pontosan hetvenöt centimétert lépek, János — noha hetedik esztendejében jár mindössze — szintén ugyanannyit. Mert- semmiben sern akar lemaradni a felnőttek mögött. Mivel pedig körülbelül csípőmig ér a fejebubjával, ez a járásmódja rendkívül komikusán hat. Hátulmaradt lábát sokszor alig tudja utánahuzni a másiknak, amellyel előrelépett s igy nem lehet megütődnd rajta, ha az uccai járókelők lépten-nyomon megállnak. visszafordulnak utána, mosolyognak rajta s —■ tetszésük jele gyanánt — fejcsóválva kiáltanak fel: —. Micsoda egy prücsök ez a fiatalember! János ilyenkor sértett önérzettel pillant föl reám: — Minden ember csak rólam beszél ... Hátha beszélnek róla az emberek, erre — sajnos! — a kelleténél is több okot szolgáltat. Az elmúlt héten olyan szégyenbe esett például, aminőhöz fogható kudarc alig érte két- három kartár&át még, mióta elsőosztályu elemi iskolád tanulók csak vannak a világon. Tudniillik a szégyenpadba ültette ki a tanító- néni és pedig három egész napra. A szégyen- pad az osztály legutolsó padja, ahová — örök elrettentésül! — az olyan firmák kerülnek, akiknek megjavulása iránt alig-alig lehet táplálni többé valami reménységet. Amint hazakerült volna, nyomban elővettem négyszemközt: — Mit csináltál már megint az iskolában? —• Semmitse nem csináltam, apukám. — s szippantott egyet az orrán. r Hát akkor miért kerültél a szégyenpad- ha? — érdeklődtem szigorú arccal. Minden különösebb emóció nélkül válaszolt: —• Azért, mert Rátkay Karcsinak súgtam a leckét... — Szabad súgni az iskolában? Úgy felelt, mint, aki a leckét mondja föl:- Nem szabad, de én azért súgtam, hogy be no csukják Rátkay Karcsit. Hallgattam reá. Mert kalonacrnber voltam magara is valamikor s tudom, mi a bajtársius- -ág. A hitelesség kedvéért különben csak any- nyít még, hogy másnapba, Rátkay Karcsi is melléje került a szégyenpadba. Valami stiklije miatt. Hmennyi baj van ezekkel ;l ImleszteiK dös fiatalemberekkel! 8 Valami két nappal ez után a szégyenpad-irt- cidrMis után észrevettem, hogy hosszasan nézegeti a két nagyapja arcképét. Sajnos, nem ügyeltem rá különösebben, mert a szórakozottság igen erős és hátrányos oldalam, aminek ezúttal is megadtuk az árát. Tudni kell nevezetesen, hogy mindkét nagyapjának mesebeli bajusza volt s az egyik akár össze is köthette volna hátul a tarkója alatt, ha kedve szoty- tyant volna hozzá. A bajusz miatt fürkészte oly nagy elmerüléssel a két nagyapja képe- mását. Negyedóra múlva tudniillik már neki is volt bajusza. Egyszerűen jutott hozzá. Jobb mutatóujját belemártotta a tintatartóba s két paragrafus- ikunkort kacskaringózott ki az orra alá. Akkor aztán elém állt: — Éppen olyan bajuszom van, mint a két nagyapának! Három egész napba telt, amíg le tudtuk dörzsölni valahogy azt a bajuszt. Ágnes nénjét, az egyik leánygimnázium elsőosztályu tanulóját, alig vesszük észre a házban, olyan figyelmes és szelíd teremtés mindenkivel szemben. János már minden negyedórában újabb konsternációt kelt s csupán éjszakának idejére áll be részleges nyugalom. Azért csak részleges, mert álmában is harcikiáltásokat ballat legtöbbször. Megesik olykor, hogy élénk csatázása közben leesik az ágyáról s amire sikerül fölfedeznünk hollétét, már az ágy alatt alszik tovább. Összegömbörödve, édesdeden. De hiszen most egészen másról van szó igazság szerint. AttóI tudniillik, mi van a zsebben? Mert amikor az elemi iskola első osztályába kezdett volna járni, arra kérte az édesanyját, varrjon neki olyan két nadrágzsebot, amelyik a térdéig ér le. Az anyjuk ezúttal sem gyanakodott semmire s könnyelműen megvarrta neki azt a két z,sebet. Eleinte zavartalanul végezte kiki. napidolgát a házban s nekem tűnt fö! elsőizben, úgy a harmadik napon, hogy János, valahányszor egyet lép. zörögni kezd mindkét oldalán.--Miért zörögsz úgy, te fiú? — fordultam hozzá kiváncsi tekintettel. János fesztelenül szólt: —- Mert mindent a zsebemben hordok ... A zörgés attóllögva sem szűnt meg s nem is bedöntettem volna reá többet, negyednapra j azonban már a tani tónéni is fölhozta panaszképpen, hogy János minden egyes mozdulatával megakasztja az elemi iskolában folyó tanítás zavartalan menetét. Tudniillik valahányszor egyet fordul, zörögni kezd mindkét oldaléul s olyankor valamennyi tanuló öreá figyel föl. Sóvár píllanitáisaikböl ki lehet olvasni a .szomjii 'irigykedést, amiért nem rendelkeznek olyan feneketlen két zsebbel, mint János. A lariitónéni tapintatos észrevétele azt a célt szolgálta volna mindössze, nem leiietne-é vallatni módom zörgés-'mentessé tenni Jánost? Aznap elő is vettem nyomban ebód után: — Mi van a két nadrágzsebedben? — Minden, ami az enyém, — válaszolt kiesé foghegyről. Először rákiáltottam, hogy álljon haptákba, amikor velem beszél s miután tisztelgő-állásba csapta össze a két cipősarkát, igy folytattam, nagyon komolyan: — A két nadrág-zsebedből még ma ki fogsz rakni mindent, mert lépten-nyomon megakasztod vele az elemi iskolai oktatást s akkor majd anyuka — felül! — le fogja varrni a zsebeidét! — Mást mondok én neked, apukám. — tette meg az ellenajánlatát, mialatt egyet nyelt. — Anyuka levarrja fönt a zsebet, de. azért minden 'bennemaradjon a zsebembe ... Elállt bennem a szó ekkora cinizmusra e különben is reménykedni kezdtem, hogy estig majd csak kiokoskodok valami középutas megoldási módozatot. Persze, kifittyent az eszemből ezúttal is minden, sőt annyira mentem a megfontolatlan- ■ságban, hogy ugyan-e nap délutánján magammal vittem a Kálvin-térre, ahol valami dolgom akadt. Visszafelé jövet találkoztunk aztán az Ágnes nénjével, aki a szakácsnő társaságában vásárolni ment valamit. Történt mindez a Ráday-uceában. János, amikor értesült róla, hogy boltéba megy a nénje, így szólt hozzá: —• Akkor hozzál nekem stollverkot. Van négy fillérem, neked adom. Az ám, csakhogy a négy fillér az'egyik nadrágzsebben volt, annak, is a legmélyén, a nad- rágzsebek pedig ezúttal ás zörögtek minden lépésére. János először könyökig fúrta lo jobb- karját a jobb nadrágzsebbe, árról azonban szó sem lehetett, hogy megtalálja a négy fillért. Ennélfogva nem maradt hátra egyéb, mint a szabályszerű kirakodás. E kirakodás következménye gyanánt olyan csoportosulás tá~ j madt körülöttünk, amely egyértelmű volt a.! forgalmi akadállyal. Úgy méltóztassanák venni, hogy ón most a jobbzsebből napvilágra kerülő tárgyak közül csak minden tizenötödiket fogom megnevezni. János mindenekelőtt igy szólt, a nénijébe/.:; — Ági, tartsad a kötényedet! | Ágnes tehát, összefogta a kötényét. Jánosi pedig neki látott a kirakodásnak. Az első tárgyak között föltűnt egy pirinyó j csont'kutyafej. Hzt a osontkutyafejet a nénje| esernyőjének fogantyújáról törték le ismeret- ' len tettesek. Magáról az esernyőről külön is i eszembe jutott valami. Vagy hat héttel előbb .négyesbon igy okoz- J tinik hazafelé, a Duuapcr.tről. .Elől anyja.-a lééi- 1 'íiyával, hátul, jómagam meg -János, Azalatt j esni kezdett s Ágnes nénje. abban a pillanat- . bán kifeszitett,e az esernyőjét, hogy az édes-1 anyja meg sajátmaga fölé tarts*. Ám ugyan-1 nak sziaveussakói akciója neon sikerült* folytatta ezt az akciót a Bulid dér Lamdwrrte szüo- ven&zlcói exponens einek, Ing. Walda poz&onyá ti tikárnak, Manouseik svendlérj gyárosnak és a SKudetaoéimet tanítóiknak segítségével. — Amíg a német pártok nem ültek a karimán yíbam. s a Kiultuirveitband szUovensztkói szervezetei. őslakosok kezeiben voltak, addig ® tanfelügyelők megtiltották a tanítóiknak, hogy rés®bvegyenek a Verband működéséiben* mert ez az ő akkori nézetük szerint egy „vanknaidh- te Partéi** volt; most elleniben — hogy a választások alkalmával a Kulturverband neve alatt egyesek politikai, agiáációt folytattak a kormánypártok javára s az őslakosság érdekei ellen — megbocsájtják a Wulifcrverband állítólagos régi „bűneit“* sőt ajánlják a tanítóknak ennek támogatását. — Ezekután csak úgy lehetne segíteni a helyzeten, hogy a pozsonyi, szepességi* kőr- mödbányai és németprónai németség megbízottai megfelelő közős lépésre, közös akcióra határoznák el miagukat. Nagyon szeretném’ ha e lap hasábjain véleményeket és ajánlatokat olvashatnék erről. Nem szabad nekünk ezt. az ügyet lekicsinyelni, mert most is házal- j.ik falcainkat a Deutsöher Kulturverband megbízottai és az iskolaépítkezésekhez szükséges szubvenciók Ígérgetésével folytatják * politikai léüekvásárfást. ....... ■ Fd beMtte magát a kolozsvári csehszlovák alkomul felesége Kolozsvár, március 28. SlaviSek Frigyes itteni csehszlovák alkonzulnak a felesége tegnap lakásán főbelőtte magát és mire rátaláltak, már halott volt. A föltűnően szép, fiatal asszony, aki francia származású nő, öt évvel ezelőtt került Kolozsvárra férjével, ahol a város előkelő társadalmának kedvelt tagja lett. A fiatalasz- ézony szerdán éjszaka férjével együtt résztvett. egy táncmulatságon, ahonnan reggel, a legjobb hangulatban távozott és búcsúzott el a hivatalba induló férjétől. Mire az alkonzul a hivatalból hazatért, feleségét átlőtt fejjel, holton találta. A vizsgálat megállapította, hogy kétséget kizáróan öngyilkosság történt. Az öngyilkos asszony búcsúlevelet hagyott hátra férjének, amelynek tartalmát azonban a nyilvánossággal nem közölték. abban a pillanatban jajgatni kezdett János, hogy adják netki az esernyőt, mert orrára esik az eső. Ágnes átadta az esernyőt, de legalább vágott rajta egyet: — Itt van, tessék! Annyit azonban mondhatok, hogy remek egy lovag vagy nőkkel szemben! — Én lovag vagyok — nyelvelt vissza János —, csak nem akarok megázni! Anyja és leánya csuTomviz lett persze, János pedig, ez az önző fickó, szárason maradt. Eközben azonban legalább három perce rakódott már ki nénje kötényébe a Ráday-uccá- ban. A feneketlen zsebből előkerült a többi között egy apró gumilabda, mely az elemi iskola harmadik osztályába járó unokabátyja tulajdonából tűnt el, éppen, amikor nálunk jártak látogatóban. Akkor senkisem mert volna gyanakodni Jánosra és most tessék! Később egy filigrán porcellánbabácska tűnt elő, amelyet — mint a nénje fájdalmas fölkiáltásából sejteni lehetett — tőle emelt el Sor került aztán egy csavarceruzára, mely az enyém volt, mig csak egy napon lába nem kelt megfoghatatlan módon. Most már tudtam, ki tulajdonította. el. Ám ugyanekkor szinte kővé váltam. Mert a szörnyű zsebből kiemelt tárgyak között fölfedeztem a zsebórám üveglapját. Mennyit kerestem és nem tudtam a nyomára jutná! Később sejtettem ugyan, hogy alighanem, János bitorolja, mert az Ágnes nénje többizben célzott reá előttem, hogy valahányszor kettesben maradnak a gyerekszobában, ez a meggondolatlan ifjú valami óraüvegféle kerek holmit csip- tet a jobbszemébe s ilyen alkalmakkor azzal hivalkodik előtte, hogy ő huszártiszt, mert. monoklija van. Azaz, hogy ő igy fejezte ki magát, előtte: —- „Nomokláin van!“ Hát most meglett az óranvegem is. Akkorára azonban legalább buszán vettek körül bennünket az uccai járókelők sorából. Egyesek a fejüket csóválták, mások mosolyogtak, egy idősebb úriember pedig utánakiáltott hozzátartozóinak, akik akkor már túlhaladtak rajtunk: .— Gyertek csak vissza-, ilyet se láttatok! Micsoda egy ádáz kölyök van itten! János, úgy kirakodás közben, rátemelte szemrehányó tekintetét s annyit motyogott:- Mindenki csak rólam beszél... De azért minden különösebb emóció nélkül folytatta a kirakodást, a nénje kötényébe. Terem lom Uram, mi minden nem volt még abban a jobboldali nadrágzsebben! Előkerültek' egyéb tárgyaik ín persze. Így a többi közt fölfedeztem összes Rá kőé i-pénzeimet. melyek nyomtalanul tűnődőitek el egymásután. Ismétlem: nem egyszerre, hanem egymásután., pontosan kiszámított mohótok
