Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-25 / 70. (2291.) szám
1930 nnárcras SS, kc«M. Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfyrth Himálaja-expedíeiójárő! írja; VECSEV ZOLTÁN dr. A SSidgömb minden növényíötdrajzi tája összezsnloíódik a Himaláján — Háromezer méteres magasságban pálmák és magnóliák — Földi paradicsom a hegyóriások ölében í is/a fenyők s végül európai fajtájú kőrisfák, gyertyánfák, szilfák, olasz diók, vadgesztenyék, repkények és főleg iszalagok, berbe- "ií-ek, rózsák, szedrek, ostorménbangiíták, • lük pedig bambuszok és a magnóliák ; 1 mindig a trópusok közelségére emlé/ • tiek. Az erdőkben való gazdagság ; ; J) nagy, bőgj' még : több ezer méterre felnyúló külső láncokat is erdőszegélyek borítják, úgyhogy egy-egy 3000—4000 méteres gerinc olykor egészen a csúcsig erdővel van borítva. A völgyek a magas sziklák ölében, azoknak a védelmében olyanok, minit a természetes paradicsomi kertek: tea, búza, rozs, árpa, rizs, dúsan terem és a gyümölcsfák roskadoznak a zamatos termés súlya alat. — Folytatjuk. — Az ősember mágikus kézjegye Paris, márOius hó. A francia fővárosban legújabban megnyílt Régészeti Múzeumban rendkívül érdekes újszerű adatok keltenek általános felitmi'és'. amelyek azt bizouyiitiják, hogy mig akár csali . legújabb korban élő világhírű festőművészek, zenészek, hegedű- művészeik ég szobrászok, úgy már az őskori emberiség is foglalkozott a végtagjainak — a kezek és lábak ...biztosításának" gondolatával, A kéz, az emberi szervezet egyik legértékesebb végtagja, amely dolgozik, előteremti a mindennapi kenyeret, és amely egyúttal fegyverül is szolgált az őskori emberek számára a vadállatokkal való küzdelemben. Érthető, hogy a primitív népek mélységesen babonás óletáelifogásuk folytán a legkülönbözőbb módon igyekeztek megvéde limezm kezüket a .,túlvilága lények" állítólagos fenyegető hatalma ellen. A kőkorezaköeii ember gyakran igyekezett olymódon biztosítani kezeit a veszedek niek ellen, hogy szikla alapon valóságos disz- öntvényeket készített végtagjairól. A múzeumban kríál'ldtoLl őskori leleteik, fényképfelvételek és rajzok igazolják azt a tényt, hogy a kSkorszakbeM emberek telephelyein, barlangok vagy vízmosások mélyén gyakran fedeztek fel ilyen különös rajzokat, amelyek az emberi kéznek különböző alakban történt megörökítését ábrázolják. Gyakran különböző állatok primitív rajza mellett fedezhető fel az őskori ember kézjegye, amelyet nem ritkán mindössze öt vonal jelez. Ez az úgynevezett „stilizált" kézjegy, amelyet igen sokszor biborfest ékkel festettek barlangok sziklafalára, a harciasság, a támadó akarat jelképe és nyilvánvaló, hogy az ősrégi primitív jelkép legelső megmjiiilatk ozása annak a kéz jegyében történt fenyegetésnek is, amelyről a legújabb időik detektivkrónáikái számolnak be. Kétségtelen, hogy a Újvilág gonosztevőinek általános jele, a „Fekete Kéz" is innen vette eredetét. A földkerekség minden országában találhatóik egyébként ezek a különös jelek, a római katakombákban, a Nílus partján, a périgondi várkastély földalatti folyosóiban, sőt Spanyolországban, az álfáim i na i-barLaing üregeiben is. Nyilvánvaló teliét, hogy már az ősembereket is komolyan iögiadkoz- liaitta az a gondolat, hogy valamiképpen megvédel- mezzék a lótífenntartóeh.oz múlhatatlanul szükséges végtagjaikat. A babonás jelek, amelyek hosszú évszázadokon keresztül bizonyára csak a képzelt gonosz szellemekkel való állandó varázslata elleni védelemre szolgáltak, később az ékirás alapjaid is képezték. Az a titokzatos kultusz, amelyet az őskorban az emberi kézzel űztek, különös és közös sajátossága volt egyébként a történelemelötti korszak világának. Az éghajlati viszonyok úgyszólván eeinrui szerepet nem játszottak a kéz kultuszán: ; eiterw jedéseben. A képírások íejtegötöi jődönmár kivétel nélkül a tétFenntartási ténykedéssel, a iia’á- sza'tltail, a vadászatikul hozták össze.fűggéí?bo a primitív Iképáb rázoilásdkat. Most úgy látszik az a fdlifogás válik áülakmios.'rá a ludományos köaiööiben, hogy az ősember kézjegye, amely a primitív inásmü részét kezdetiét jelenlétbe, a végtagok megv édelmez ősének ösztönéből vette alapját. (N. D.) VISSZAESŐ BŰNÖS — Ön rövid idő alatt öt embert gázolt el. • - Bocsánat, kapitány ur, csak négyet.., — De hiszen itt vannak az akták ... — Igen, kérem, de ar egyik embert két szer gázoltam el... (Le Péle-MAM KEDÉLYES EMBER — Betörő ur, kérem, legyen szives, tartsa közelebb azt a tolvajlámpát, föl szeretném hívni a rendőrséget és nem látok tárcsázni., 0Ma) (4-) Ismertettük a Himálaja geológiai, geográfiai és klimatikus viszonyait. Most hagyjuk el a kövek merev birodalmát, és lépjünk át a 11 iimála ja növényvilágának csoda országába. Arktikus és tropikus tenyészet között megtaláljuk itt minden klimatikus vidék jellemző flóráját. Sehol másutt nem található változatosságban tárul elénk a legnagyszerűbb botanikai színjáték a maga csodálatos szinpompájával és a növények nagyszerű világának pompás hátteret nyújt az égig tornyosodé sziklatö- tömeg. A Himálaja nemcsak az Indiai Óceánról a szárazföldre tartó és dús páratömegeket szállító monszunt fogja fel és csapolja le belőle az esőt, hanem a lábai alatt elterülő elő- vidéket is megvédi a hideg, északkeleti irányból délnek tartó szelektől. Ezzel az oltalmazó szerepével lehetővé teszi, íogy tövében a napsugárzás minden erejét, izzását kiárassza. Ilyen módon, esőben való gazdagságával együtt, egyszerűén széttöri a másutt érvényes klimatikus és növényföldrajzi törvényeket 5s a íüldgünib tropikus övét odavarázsulja ábai alá, amelyek pedig, már a szubtropikus kiimaővre támaszkodnak. Ha elképzeljük, rogy a Himálaja legmagasabb csúcsára he- ?yi vasút vezet fel, amely egy7 óra alatt teszi meg nyolc kilométeres útját, úgy ezen az egy árán belül végiggyönyörködhetnének a növényvilág minden csodáján a tropikus tenyészettől kezdve egészen a jéghideg sarkivilág mzmótenyészetéig. Miután azonban a monszun főképpen a • egy rendszer keleti felét éri és hatása keletről nyugat felé haladóban egyre csökken, így a Himálaja rendszerében a növényvilág lemcsak vertikális tagozásában, tehát nem- jsek felfelé emelkedőben, hanem keletről lyugat felé haladóban is egészen ellentétes képet mutat. \ Ha a Himálaja felé közeledünk, elcsodálkozunk rajta, hogy a tropikus tenyészet nem jr véget a hegy lábánál, hanem felkapaszkodik az ugynéveeztt Tarajra is, sőt ott még > újabban bontakozik ki. A Taraj a Himalájának lejtősen felfelé kapaszkodó elővidéke, amely a folyók sodra- lékából töltődött fel. A Taraj felett újabb errasz következik, amelyet Bkavernek' nemeznek, erről azután a 900—1200 méter magas dombságra, a Szivalikra vezet az ut, unely mögött hosszanti völgy sorozatok, a luarok húzódnak és a daárok mögött emelkednek azután a Himálaja láncai. Ha tehát aagy hullámvetéshez hasonlítjuk a Himaláját, úgy felhavasai az 5000-0000 méteres, ragy hullám taraját képviselik, amely a du- rrokban hirtelen 700 méternyire lapul, az- atán a Sítivaiik dombságban újra 900—1200 n. magas liul'lámgyürüt vet, végre a Bhaver- >en s a Tarajban lankásan elgyürüzik. míg i róuaság termő síkján, a blndosztáni alföltön nyoma vész. A Taraj nővényfödrajzi tekintetben egy7 lankásan fölfelé emelkedő mocsaras elővi- dék, a dzsungelek birodalma. ímely a Szatledzs medrétől keleti irányban gallérként fogja be a Himaláját, mint a hegy- rendszer természetes gátja. Éppen itt a hegy7 lábánál rakódták le évezredek óta a Himalájából letörő folyóvizek s amikor a meredek hegyvidékből a síkságra léptek ki, amelyen folyásuk ellustult, a magukkal hozott hordalékot nem bírták nagy mennyiségben to- vábbszállitani, , a köveket, iszapot lerakták, egymásra halmozták és így építették fel ezt a lankás vidékét, amelynek talaja a legjobb iszapos talaj. Nem csoda léhát, ha itt a növényvilág olyan bujaságban pompázik, mintha elpiisztitbatatlaíu ereje volna. A Taraj tehát számos folyóvízzel áttuitatott. valódi Ma az elektrotechnika bűnbánóan jóváteszl zázegynébányéves nagy hibáját. Ahogy most haladunk: a rádió, film-rádió, telekor, talkie-televisiori, a mindennapos otthoni látható és hallható szinielőadások, ünnepségek, versenyek, nagy események néhány év múlva középkori melegséget csalogatnak a modern ember szivébe otthona iránt. S a modern embernek nem kell többé se kávéház, se kaszinó, se «ü<«»rem, se bár. se korcsma, csak az otthona. Már ajtónkon kopogtat az otthon korszaka: mfmrnyoK boldogsága. dzsungelföld, amelynek szélessége 12—50 kilométer között váltakozik, amely sok helyütt áthatolhatatlan, mocsarai egészségtelen ki- gőzöléseket árasztanak, amelyeket, az ember i szervezet, hosszabb ideig nem bir el. Aon; gazdagabbak azonban a Taraj dzsungel i • állatokban. Itt a Taraj vidékén egymás me lett nő a bambusz s a törpepálma, a kúszó nő vények minden faja s a liánok s ez a fonadék meg bozót szorosan egymásba kapcsolódik, az áthatolhatatlan szövevényből pedig magasra emelkedik ki. a balzsamfa és egyéb tropikus növényfajok. A túltengő élet gőzében úszik itt minden, rothadó növények és állati hullák büzösdtik a levegőt és trágyázzák a talajt. Mocsári datolyapálmák, kókusz- és boresszuspálmák, fügefák, rotanpálmák, kenyérfák, banánok, cukordatolyapálmálk, mangó- és fahéjfák, óriási akácok nagyszerű összevisszaságiban váltakoznak, a mocsári vízfelületeken pedig lótoszok és egyéb csodavirágok terpeszkednek. Amikor azután az esőzési időszak bekövetkezik, ez a vidék a láznak pokoli barlangja, amelyről még a majmok is elmenekülnek és a magasabban fekvő Bhaver szubtropikus világába húzódnak. Nyomuljunk csak Iovább a Himálaja birodalmában. Meglep bennünket a tájék növényvilága, amely talán még trópikusabb jellegű, mint az elövidéken, különösen Bhután területén, ahol a trópikus esőzés erdeiben elkábitó bujaságban tenyészik a növénjrvilág. Pálmák és rotansürü- ségek váltakoznak bambusszal és törpedalo- iyapálmákkal, óriási leguminozákkal, mal- v azé átkai, tujafákkal. fügével, gyapotiákkal, katechu-akáciáfckal. A bozótosból magasra emelik koronájukat a iává nőtt halasztók és a pálmák. A Taraj és a Bhaver alsó régiói tehát 900, itt-ott 1200 méter magasságig egységes növényzeti övét alkotnak, amely trópikus jellegű. Ezt azután 900—2100 méter között a szubtropikus öv váltja fel. A trópikus öv több fája természetesen a szubtropikus övbe is felnj ülik. igy elsősorban a fás harasztokat találjuk meg Itt is s felfelé lendülő ernyőik közül a Hij Mirigy és bőrbaj oknáijj I Kérje a csizí ;ód-brőm kúrák használati utasítását, | ; «• \ ro | Lsinurdo. i málaja havas bérceire esik tekintetünk, ilyen trópikus és szubtropikus elővidéken keresztül vezet az ut a Kancsenjimgár,a is. A Himálaja nyugati felében más a tenyészet. Ott több a tűlevelű, különösen sok az. erdei fenyő, a liánok helyett a pompásan illatozó, hófehér kuszórózsákat találjuk. A kiima itt szárazabb, a tenyészet tehát különbözik a keleti Himűfajáétól és inkább alpinikus jellegű . Keleten cseresznyefák, máginoliafajták és rhododendronok lenyésznek, a fákat a mohák és orchideák egészen bevonják, befonják. A legcsodálatosabb növények itt. kétségtelenül a rhododondronok, amelyek 8 —10 méternyire is megnőnek, fehér, sárga, lila, mélyvörös és narancssárga virágaikkal szinte világítanak és csodálatos illatot árasztanak, éppenugy, mint a maszla- gos redőszirom fajták, amelyek óriási harangjaikból és trombita szerű virágjaikból titokzatos fényükkel mágikus pompát fejtenek ki még késő éjjelen is. A leomlott íaóriások felett liarasztok és orchideák nőnek. Illatozó pandanus és vad banánok állanak a 30 méter magas bambuszcserjések közöli. Kúszó liánok lendülnek egyik fáróö a másikra. Kissé feljebb komo- rabb fák tenyésznek, de itl-ott ezek is mélyebbre ereszkednek, mint az örökzöld töl- grek és cédrusok. Rózsák leköröznek fel a fenyőkre és egy büszke legyezős pálma — mily változatos kép — 240U méter magasságban is a hegyóriás lábában elterülő örök nyárról beszél. Sok növény, mint éppen ezek a legyező pálmák, orchideák és bambuszok, amelyek különben annyira érzékeny természetűek a hőmérsékleti viszonyokkal szemben, itt valahogy megedződtek és hűvösebb éghajlatot is kibírnak. A nyárfához hasonló Tlimiálaja-íeinyő és a deodara-cédrus még 3600 méter magasságiban is megtalálható, vannak ilyen magasságban borókáik ór Az otthon korszaka irtás Terézt Ferenc Asszonyok boldogságának szentelem e/t az írást. Asszonyoknak, akik szeretik a puha, meleg, drága családi fészket s akik ina egyedül üldögélnek az. óra ketyegését és lassú ütéseit számolgatva estéli nagy magányosságban, sok könny tengerének mélységeiben. Ök tudják, hogy a paradicsomot a pokoltól csak egv est választja el. Az asszony egész nap szerelmes mosollyal, dalos kedvve! rendezgeti, csinosítja, szépíti otthonát estére, amikor férje, az ember hivatalból, üzletből, napi nagy gondok üldözéséből hazatér. Az asszony estére kiéhezett lélekkel, fölhalmozott szeretettel várja emberét s az ember gyöngéd gondolatok, megértő szavak nélkül sietősen elvégzi esti étkezését és rohan Idegeit, fáradalmait, szeszélyeit pihentetni a kávéházba, kaszinóba, étterembe, barba, korcsmába. Nap-nap mellett megrögzötten és megszokottan ezekbe a helyekbe. Legföljebb néha- néha fordított sorrendben: korcsmába, bárba, étterembe, kaszinóba, kávéházba. Ezek a helyek mind az élet fénykévéit szórják rá s a más ember jobban szomjazza az élet fényét éjjel, mint nappal. Egy századánál több ideje, 1808 óta, ahogy Humphrv Davy az elektromos iv- lámpát föltalálta, rászoktak az emberek az otthon elsötétítésére. Ma már a régi bűbájos, kedves, meghitt, csendes esti félhomály félemeíes- sé vált a modern ember otthonában, melytől nlkonyaítájt beteges sietséggel menekülni kell. A szórakozóhelyek esti szörnyeteg-elektro- mos-fénye lett az emberek bálványa. Ez a kábító esti fény uj korszak útját világította meg: az otthontól való fokozatos eltávolodás útját és az otthonhoz kötött örök szerelem gyors múlandóságát. Ma már modern cinizmussal mondhatjuk: esténként mindenütt jó, de legrosszabb otthon. Ma az otthon mindössze az a hely, ahol egy rövid féléjszakát, vagy egy nagyon rövid hajnalt ágyunkban áthánykolódunk, ahol reggel dohogva ébredünk, ahol keserves kiadásainkat számolgatjuk, s ahol asszonyunkat nappal fél- éj?,!tekáig magára hagy fiatjuk. Ma már őszintén szólva nincs otthon. Csak itt-ott akadunk még néhány otthon-romra, Azokat is csak a kitartó, forró asszonykönnyek, asszonysóhajok mentik meg az örök kihűléstől .., * Múltkor találkoztam az uccán egyik barátommal. Országos éjszakai csavargó, könnyel-) mű, tékozló, pezsgőért, cigányért, könnyüvérü ; lányokért bolonduló deresfejü férfi, aki, őszin-1 tén szólva, egész életében el nem töltött ottho- i nában egy becsületes estét, mit, egy becsületes féléjszakát sem! — Képzeld, Feri — újságolja barátom —, tegnap egész este Németh Máriát hallgattuk otthon a feleségemmel a bécsi operából. Istenem, micsoda hang! Sába királynőjét énekelte. Mit mondjak, barátom? A világ ma a legjobb énekesnőnek Ivogiin Máriát, vagy Lőtte Leh- mant, vagy Amelitta Galli-Curcii; tartja, de esküszöm neked, hogy ezeknek csak fuldoklás, rángatózás, vágj7 vonaglás a hangja a Németh Máriáé mellett! Megdermedtem. Ez az ember, ez a világ- fivornyása egy egész estét otthon töltött a feleségével! Mi történt itt? Szólni sem tudtam. — Tudod — folytatta hadarva —, a feleségem sok könyörgésére, isten neki, beugrottam 1 egy pompás rádióba. Te, hogy azóta micsoda i élvezetes estéket kanyantunk! Én, akár hi- í szed, akár nem, minden este otthon ülök, Any- i nylra otthon ülök, hogy a mennykőcsapás sem ágyaikból mosolyogva suttogták egymásnak: mozdítana ki. Végtére is beláttam, hogy arra való az otthon, hogy az ember esténként felesége mellől el ne szédelegjen. — Úgy? És a cimborák? A pezsgő- és kár- tyapartnerek? Ajjájaj! Már egy hónapja üres a kávéházban asztalunk! Megbomlottunk mind! Egymásra licitálunk az otthonülésben! Mindnek van már rádiója. Hanem az is csodálatos, hogy azóta az asszonyaink, akik már csak úgy pislákoltak. mint a kialvó csillagok, most úgy fény- lenek egylől-egvig, mint a teli hold. Na, szervusz’ Ma este Kon ez János koncertjére készülünk. Hubav „Zephir“-jét is eijátsza. Hallottad már valaha? Talán még szebben játsza, mint Szigeti. Szervusz!... * Nos. hölgyeim! itt csakugyan nagy dolgok vajúdásáról kel! beszámolnom: megyünk vissza a középkorba! A középkor az otthon korszaka volt. A középkorban minden asszony, minden férfi esténként szép nyugodtan otthon ült. Nyáron alkonyati kilenckor már becsapták az ucca- kapukat, télen már délután ötkor. Ettől fogva a sötét uccákon már csak csavargók, banditák és szerelmes lovagok bujdokoltak, Furcsa világ volt az! A szerelmes lovagok esténként lecsatolták sarkantyúikat s az emberek a sötét házaikban ágyaikból szorongva suttogták egymásnak: vájjon hová sompolyog olyan nesztelenül ez a rabló? A rablók esténként sarkantyút kötöttek s vígan pengették a vak éjben és az emberek a sötét házakban vájjon melyik hölgy ablaka alá tart ez a sar- ka.ntyus szerelmes lovag? ... A középkor emberének se kávéház, se kasr/i- uó, se étterem, se bár, se korcsma, csak aa; ott- hrnt melengette szivét. .,
