Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-23 / 69. (2290.) szám
wma nnfirehis 38, vasárnap. 15 3zmHÁzjC<fe^KabTCiRA. Látogatás a budai Hubay-palotában — Beszélgetés a nagy magyar művésszel két nappal prágai koncertje előtt — valódi csomózással J Budapest, március 21. (A P. M. H. kiküldőt munkatársától.) Hubay Jenő palotája a buda Dunaparto® áll. Szemben a parlament épületé nek ünnepélyes kupolái, fölötte a Vár panorá mája. A természet fittépségei, a klasszikus és < modem építőművészet szépséged után uj él iményt nyújt a 'belépőnek, amidőn átlépi a ma gyár zene legexkluzivabb arisztokratájánál küszöbét. Szinte valószínűtlen pompát, gazdagságot, iz lést áraszt ez a palota. Az egyszerű külsejű köskenyfrontu palota belül a műépítészet jel lemezbetetlen pompájával valósággal kápráz tatja a belépőt. Hatalmas termek, keményfa és márványfaragáeok, muzeális értékű festené nyék, ezobrok. Az ina« a vflágoe, nagyablakos koncerttér mén vezet keresztül. Néhány sor szék elő ti egy hatalmas zongora, mellette kottaállrvá nyok, egy széken hegedű, nyitott tokban: a Hubay hegedűje. Ebben a teremben tartják a Hubay-palota híressé vált zenedéül tán ja-it, melyében ■—' a rádió soktizezer hallgatóján kívül —t a magyar születési és szellemi arisztokrácia tegprominecfeebb tagjai szoktak résztvenoi, hódolva a művészet és a jótékonyság kultuszának. A hatalmas fogadószoba ajtajában fogad Hubay Jenő dr. Á mély karosszékek ölébe süljed ve, hamarosan szóba kerül a prágai hangverseny. Vasárnap Prágában vezényli Hubay a cseh filharmonikusok zenekarát a Smetana- nagyt eremben. Mikép került sor a prágai koncertre? Friss készséggel beszél erről a koncertjéről: Prága fontos zenei város, régi művészeti centrum, kuiturközöncéggeL Mindemképp élmény a számomra és ambíció, hogy * nekem juttatott bizalomnak meg ie feleljek. Örömmel készülődöm a koncertre, amely egészen véletlenről került megrendezésre. Körülbelül egy évvel ezelőtt dolgaim elintézése miatt Prágában jártam. Amikor elintéztem azokat, sétálgattam, eljutottam a pompás Smefana-ház elé, ahol négy érvel ezelőtt emlékezetese® forró estét töltöttem, « <*ak természetéé, hogy benéztem a nagyterembe. Csak bepütentottam, a esdi fflharmónikneok éppen befejezték a próbája- kajk Amikor mcguiuontottak, testületileg odajöttek hozzám, jóleső szőrét éttel köszöntöttek s megkérdenék, kedvem volna-e arra, hogy újból muzsikáljak velük Prágáiban. —* Mivel ilyen, kitűnő muzsikusokkal elvesen koncertezem, tárgyalni kezdtünk « ennek a tárgyalásnak az eredménye ez a koncért, amelyet vasárnap este tartunk. Magyar este Prágában *h Magyar estet rendezek Prágában. Kizárólag magyar szerzők müveit mutatjuk be. Azt akarom, hogy a magyar zenekultúra propagandája legyen ez az est, annál hatásosabban, mert Kőzépeurópa egyik legkitűnőbb együttese, a cseh íilhamónikusok fogják megszólal- tatni a magyar művészek alkotásait. Weiner nagyszerű zongoraversenyének zongoraszéla- mát Kentner Lajos, egy igen kitűnő zongoraművészünk fogja játszani. Ez a zongoraverseny mindenütt nagy sikert aratott, Magyar- országon és a külföldön egyaránt, igazi mestermunka, a prágai közönség is el lesz ragadtatva. t—* Siklós Albert „Tinódy Sebestyén*4 című gyönyörű .szimfonikus uvertürjén kívül Zsolt egy érdekes alkotását s Liszt II. magyar rapszódiáját játszuk. Az én szerzeményeim közül kettő kerül bemutatásra. A in. hegedűversenyem, amelynek hegedűszólóját a fiatal magyar hegedüsgárda legkitűnőbb művésze, az alig 18 éves Szentgyörgyi fogja játszani Nagy- jövő jü, sőt nagyjelenü fiatal művész, a fiatal generációnak kétségtelenül vezető talentuma. Ami pedig magát a koncertemet illeti, erről legyen szabad jellemzésül azt említenem, hogy Veesey, Haifetz müsordarabjai közé tartozik, sőt budapesti tartózkodása alatt említette nekem a zseniális Zimbalist, hogy amerikai turnéja alatt több, mint százszor eljátszotta ezt a hegedű koncertet. r—< Végül még uj operámnak. „Az álarcának * nyitányát fogjuk bemutatni. A cseh és magyar tmltarcsere —> Természetesen — mondotta egy közbeve- telfc kérdésemre a világhírű magyar művész lágyon nagy várakozásokkal tekintek a prágai estély elé. Már magábanvéve azt is örvendetesnek kell tekinteni, ha a népek a tudomány és a művészet terén találkoznak. A tehetségek elismerésének minden más szemponttól mentesen kell történnie i szívesen állapítom meg, hogy mint ahogy a •/.seb művészek nálunk szívélyes és elismerő o gad tatásban részesülnek, úgy a cseh művészi cörök is kitüntető szívélyességgel fogadják :i ni művészeinket. Magam is szívesen gondolok : rima • négy év előtti vendégszereplésemre. I • meleg ünneplésben részesítették az elmúlt év- . ben a mi Veesey Fereneiinket és másokat is. — Erre a rokonszenves kapcsolatra jellemző, hogy mérőim? 24-én Budapesten dirigál Nedhal mester a Városi Színháziban s én végtelenül sajnálom, hogy prágai koncertem miatt akadályoztatva vagyok abban, hogy jelen legyeik a koncertjén s tapsoljak régi, jó barátomnak, akinek művészetét igen sokra becsülöm. — A Bakule-kart pedig várjuk vissza Budapestre. A közelmúltban lefolyt koncert meggyőzött bennünket újból a cs-etk zenekultúra mély gyökereiről s nagy fejlődési lehetőségeiről. Élmény volt ennek a kórusnak a produkciója, magas színvonalú finom muzsika. volt. Ez a beszélgetés alig pár órával azelőtt folyt le, hogy a mester Prágába utazott. Máir kiadta ia rendelkezést a csomagolásira, a készülődés és a torlódó ügyek elintézésének sietségéiben nem terhelhettem sok részletbe menő kérdéssel Hufoay Jenőt, pedig az ezekre a kérdésiekre adandó válás® nemcsak engem, hanem a szloveasakói magyar olvasót is bizonyosan érdekeltéli volna. Az utolsó kérdés Egy kérdésre azonban engedélyt kértem még: > —- Méltóságom Uram, csodálatos művészeti aktivitására!, még me is, hófehér hajjal is egyforma zsenialitással szolgálja a zenekultúrát, mint a világ egyik első hegedű-pedagógusa, mint zeneszerző, mint hegedű-szólista és mint karmester... Melyik hivatást érzi & legközelebb állónak, melyiknél érzi a legiga- zibb elhivatást? Csendes, finom mosoly fut át arcén, elégedett mosoly. Egy pillanatra tón régigérezte sok évtmedes művészi munkásságának egyes fázisait, artán elgondolkosva. bátradat karos- székében * csendesen. mondta: — A művész ritkán analizálja art, amit csinál. A dolgoknak van. valami titkos* rendje, ami valahogy úgy íonnáMdik, hogy mi Őszinte szó n „szlovenszkóimagyar irodalom" Ai alábbi írás nagy részbe® nem födi lapunk álláspontját, de a tésm, •vmelyho* nyal annyira kösérdekii, hogy m „Áudiator et altéra p*rs“ rtvésél Ite^v* srfveem köwétesssak, A ,^fcveöSBfcdB magyar wodBAom* rtWaágémk ügyében; a legutóbbi íid^jec iámét icaajiott egy ankét. Nem keltett jós*e<h.etBég előre liáitmá, hogy az anfcélt eredménytele® marad. Mint bétböonapi gyakorlatwággail biró újságíró és „nyájas olvasó*’, bátor vagyok art álMltaind, hogy a válságot nemcsak, hogy uem Oldják meg, do a helyzet aniég roeoaaWbodfni fog és m itteni magyar irodalom egyenlő lese a semnöveá. ügy a legutóbbi ankét, untot mindem ertdedg , történt megmaadulés eüsősorbam a gazdaságii, helyzettel, indokoíja a válságot. — Hát ez inean áll , A közönségnek nem azért uean kei! a sztovensaikói, , helyesebbe®. e cBehsaJovÁkiaa. magyar írók könyve, mert nincs rá pénz, — de egyszerűen, itetm órai szükségességét Hosszú hóinapok óta figyeltem magyar városok ingyenes [könyvtárait és raueggyő- ; aődtenn róla, hogy a közöné^ a Íközí társaságbeli magyar írók .könyvét egyáltalán nem olvassa. , ingyen sem keik S mindjárt ölőre bocsájtom, hogy ennek nem az itteni kók tehetségének hiánya \ az oka. 5 Az itteni magyar írók — njean a diltettámoík — ( nem érdemlik meg a köBönséig közönyét. Petiiig ez , a közöny annyira megvan, hogy amikor az Írók a s .eztovemsrtcói magyar ikodakan* válságáról ankét oz- ^ nak, a közönség egyálitajlán nem képzel el vailámá 1 érzékeltethető fogalmat. A iközöneégbol nem váltó- ] ük ki olyan érzés, mint te®aeun fel akkor, ha az , srdélyá kodaloíuiról beözótoek. A. köztársajeági i ] uaigyairság nem ismer szlovemszíkói magyar irodalmait, azt tudja, hogy itt van egy néhány kő és kész. | S a sZtovensdkód magyar iirókat, a közönség nem , kdekilődéehő], hanem megsramáslból támogatja. Az itteni magyar Írók nem tudják kiadó éltat ki- , íoani könyveölliet (tegáüiálbb te nagyon nehezen négy), kénytelenek hásaini. s ágy terjeszteni v,öuyveiket. Eá a köaiyvierjesztés talán nem is rolna hiba, ha a házaló írók 70—80 százaléka nem j. lilettáneokbót kerülne ki. Ezek aiz1 urak (sőt fi íölgyek ie) az írói tehetség hiányát nagyszerű r izleibi szellemmel pótolják és az igazi Írókat atapo- an. lekomipromitbálják. .A közönség sajnálatból ne gveszi a szlovenszkói magyar „iró“, vágj* ,költő" könyvét és mire egy igazi írónak könyöke kerül a sor, csömört kap. A közönség tehát nem is hídja, hogy itt vm r'i'hinii egész '•"••ön á.'ilé, ngyn •vezeti, .jj-zov-m: zkói magyur imd.i'i m“. -- Ah. rii"h nz oki.. , •1 h-kí-n m ^ i’.V.i n Vilii (j.c-kb.’ii. á magunk csak retrospektív véleményt mondhatunk róla. Én mindig boldognak éreztem ■magam, hogy a művészi munkám nem végződött sablonok szerint, hogy képes voltam megmutatni magam különböző oldalról. A he- gedjü-szólista érdekes és izgató interpretáiló művészete, a karmester szuggesztiv, kifejező örege számomra ma már — néhány évtized sikerei után — olyan érték, amit teljesen a jótékonyság szolgálatéiba állítottam. A® elmúlt évben jótékonycélu. turnét tartottam Magyarország nagyobb helyein, ez évben megfordultam már Losoncon is s kedves tervein, hogy valami jelentős közcél javára a közeljövőben ismét koncerteket fogok jendezni. — A hegedű-pedagógiám fogva tart « aroig képes leszek rá, nem zórkózhatoan el attól, hogy neveljem, nemcsak a magyar, hanem messze államok mű vésznemzedékét. Ha viíiz- isaaemilékszem erre a munkásságomra, talán nem szerénytelenség, Iha art mondom, hogy végtelen öröim és tagadhatatlan bűszeség fog el. Elvégre az én mwferi^kolámból olyan művészeti kerültek ki, mint Vécsey, Szigety, TeJ- iményi, Rubirstein Erna, szegény Pártos Pista, — hogy csak néhány egészen prominens nevet ragadjak ki. Bízom benne, hogy a mai tanítványaimból is néhány rendkívül nagy7 ■klasszis fog kikerülni. — A negyedik, hivatásom: * zeneszerzés. Ha vallomást kér tőlem, meg ke®! vafflanoan, hogy a komponálás az, cumi a legjobban izgat, sokat dolgozom, van néhány befejezetlen müvem, van néhány uj, kész alkotásom s olyan alkotó lendületben érzem magam, hogy várok még magamtól valamit... Valami egészem, sajátos, franciás finomság van a Hulbay Jenő lényében. Külsejében is, modorában is, egyéniségének lebilincselő őszinte kedvességében mintha egy ideálíe J^ai-figccre. eEermn&dnék meg. A® í'jrart nsűvész és az igazi ember... Miközben fcükieér s újra a konoeirttermen. haladunk keresrtö!, leüaőtelező szívélyességgel ■megbiv a® €gyik legközélebbá zemedélnMn- jáw., ' SÁNDOR DEZSŐ. Mindez egyik mtprót a Jnásilcrs. nem orvoaoi- haíó, ónért ahhoz hoBBssaibi) idő be®, bogy az íjgasri szíovensaiiói magyair irodahnaít meg terem tBÓk. El toeíl ezaütBidiífi a pestó swdakwntóL A Impok a* itteni írók írásét közöljék te m irók n» cwifk fioiíkaiikig étjenék az ifttm magyarság [köe>etót>ec, de kutassák ajmak teUkét * s art nyuijtesáfc:, aani aookaít érdekű. Iigy íkétl itónyteg snegteremteiri «® ittetá nwtgyar írodaiimBt é8 ‘ba tm®íjd -válságba kerül, ikömnyidbber tehet megtajlapooott dodgoc seglimi, mint moot aem- feor m, «'í»j> ... Jak 9á»#wr. j magyar Sagwfe hftnrlfi egyKBerttem « itooz&uaMmék és MsmmpésseÜ magyar topókba negym kfattMÉk # kOaOaeég rtggl bedvwipeágefe infenál. l«sa veit e&hca eonam tezüdeneia, csak üafie* 4m * máp akferír jeteaBÍik»M& itteni Sr^c aárt ajtóasra taflálbtek. így manadE meg a üöfeiöineég abban. « meatalilásban, hogy csak az i a jó teás, asnsdy Restről jön és afckior van befutás ha vaMd Pestre megy. Az itteni magyar irőldbasi pedig nem vöS erő, hogy kárakkohomak, eütesaiben mtodenfáite ezemólyi és uiiás s®eimp«nitofe irtait seéttagolócMiafe', hsmM h^yesehh tett vote a tpeflftii Érodatecrtói éteaBtodsai és itt aragfeireut&ená « külön „HdavensEfcői magyar kwtefimaS". Amit Erdayben, megteheftett OEdnétaL, a* Sít te Ivbetíteges. Az itteni magyar ánöknak éppen iktt meg ke®, ke- resii'iök Szüovenezfeó telkét, unióit ahogyan a romániaiak megtalálták Erdély telkét. A 'románsian magyar írók ma már fcudijiáik, hogy mi IkeH az ottani magyarságnak, de a mien'injfcniek fogalimik sincs róla. Káért aztán az itteni magyar olvasók: nőm te. tadrják, hogy téeyteg van j^zteveniisákói magyar irodai]!om“. Taüám igBBuk te van? Elsősorban az tittená magyar Birodaímiat ifce«B egységesen megibeiremtiénl. Ha ez megvon, a dillottán- sok mindjárt ót fe ftömciók. B1 foetl érni, hogy ne tegyen «eűbis% a sók vidéki irodalmi egyesületeikre, mert aeoík nrinden jóakarat ellenére neim. ■tudnak a® Éttemá irodakxm érdók1 éhen produicálIlDli semmá. Ezekben a® egyesü- tetókiben nem aa igazi irodalmat pártolják, hanem a hetiyd ditetitánstíkinallc adneik böaezerepiliósre aitoal- mat. S m, anyagi támogatásuk seansm. Ez neon cswk olyan kidobott frázis, hanem személyes meggyőződésem. Néhány évvel ezelőtt, egy könyv- kereskedést nyitottam, az 'fiaiéit rövid 10 hónap után itönkrem-eöt. A* egiées csak arra volt jő, hogy anyagilag összetörjön és megismerteim a „mii" pártoüásl Amikor az egyik egyesületi veaet^neli Tamás Mihály könyvét aijáintettam. Kije leintette, hogy „most találkozitejm vele“. Tehát ez jogaim volt arra, hogy no vegye meg, mert hisz személyesen ismeri és jó komája. El kell érirt, hogy ilyen „gfiit)t“ egyesütetókire we legyen szükség, hanem a [közönség 'tényleg keresse a köztársasági magyar lirók könyvét. Sajnos a eztevensakói magyar olvasőfoöBöneég vidéttvi. menlaliltáslhan él és az írót nem ngy képzeli, mint egy normális evő. ivó embert, hanem valami misztikum .is keli neki. Ez « misztikum pedig itt hiányzik', mert az írók túlságos közelségben. élnek a közönséggel. De azon is lehetne segíteni és pedig úgy, hogy az itteni magyar íróknak több szóhoz kell jutni. ¥% CieQKSJEnMI (*) An«a May Woirg Bécshe®. Anna May Wong, ' a világhírű km%i szá.rma,iá»t felmművéeBnő oeöttür• tökön Bóoshe érkezeit és néhány napig se osztrák * fővárosi)*® m&md. A bócai. közönaég nagy érdek- ) lődésseá virto » kk»i müvéeecnőt, aki eteMtsdoite. 1 hogy egész kié ezerepek'be® kezdte kaaraterjét Hol- ' lywoodboc é* c»ak a Bagdad te-Svaij sémit Fair- 1 hanke-fíkn'ben jutott nagy óbb azerepíhe®, aaneéy az- r után roárál-hö'bi«5»ra iemeitté tette. Rknondolta ' Anna May Wong, hogy nwcffiterí kwjsmk, aaonban ö " maga San-Físa»o®k'obagi azlletett, «fe®vá nrtBei ' Kmábói berindorottak. O-yermekkorsfibaa Bok»i ‘ szenvedeti, mert sz amerfkatek a kinafo&ai épp > úgy lenézik, mint a négereket. Ea aa ofca annak 1 — mondotta Árasa May Wong, — hogy Eorópáhau olyan jól érezte magát. Az interjúból megtudtok azt te, hogy Aasoa May Wong tsriajdmsképpa* ©sa«k ■ álnév, mert se igazi neve Wong SMng-^hoog, mm > kőrülbeáül oiagyar.t! annyi* jeksrt, nstel i mentén eühuz-Mé várágoe tegező*. (*) Egy híres osztrák wánéss hatáía. Várai 1 Ionul elhunyt I/nd'w% St&rk, a -hites osztrák szi- néez. Utóbbi éveikhen az osztrák exinéssazöveteég elnöke volt. A budapesti kfeöaség te jód ismerte a-nmakidején, tóért tüiöofóte vendégjáhfe'ok: adk*.l- máv*l gy&krs® járt Budapestem,. Mkit író te a népszerűek kősé tartozott, aőt egy daasbj*.. „Cteuaa Kai®er“ okcec hossza Ideig jíttmMák, (®) Müvésaeíí hitek egy cnemtaÜNtau PSadersv- ezky, a hrmevez xmgűramüvéa&, a Sengyeá kítetár- ss»ág volt eteöke, akit legutóbb megoperálteik, gyógyultan elhagyta % Riviérát. — Lehár Ferenc- aek Fsg&itfpá oianü operettjét most- m&s&JM, he az egy* tsrüse©e& ■osjerottezloMs. — A pártei. M«de- | kíae szfaibAa, SBMiytw® odáig piréa^ áasabc&s ■ jáíasottek, áttért a Berftso é» Sseha öoitoyaek S&jea a ^aahéal fém.S (Épenhart képfeól ám rwftoposertjél — Maaeeft PageoS Tapás smmi dwrsbjá* aénwt myókma jáíaraawták be®. (*) Kálmán Imre «| operettének hosnrrtatója oécalier?, A bécsi Jóhann Str&uss -Theater péoln- ksn mutatja ^>3 Kálmán Imre A Montónartre ibolyája. című uj operettjét, amely Delacroix, a nagy francia festő és Racthel, a nagy feauiöte tragik:'. eltűntnek vélt leánya, egy kis uceai énekesnő sec- . rdml történetét vbza színpadra. A piámadoosa- szerepet Adete Kern, a bécsi jtóhsmi operahás mii vésznője ének>!i, de íoi fog lépni ebben a seerep bon Eggert Márta, a fiatal magyar énekesnő is. (*) A Lay&tn é« Jolmstese pípá^aá haosrer- nye. A grajnoíonlemezekről jól ismert két néger énekes csütörtök, este tartotta első hangrverse<nvét Prágáiban, félliáz előtt. A közönséget vonzotta az exotikum. Néger éno; kesek, kiknek számaival több mint félmillió g-ramofonlemez lett eladva! A közönség tehát valami egészen rendkívülit várt. Gyenge taps üdvözölte a két énekest. Két szimpatikus néger, állandóan mosolyognak* barna arcbőrük mellet világit a fehér feganejl és nyakkendő. De még egy dolog van rajtuk: míg Jobnstone, a zongorista koromfekete hajú, addig Layíoo egész ősz, teljesen fékéi Miagas növésüeik, a frakk feszül a testükön, mindent pózolás nélkül csinálnak. A közön-, ság az első számok után valahogy csalódva ül a helyén. Semmi különösebb nincs a hangúkban, inkább suttognak mint énekelnek: persze kizárólag angolul. A fekete bassm-a míg az ősz inkább tenor. Bámulatosan össze vannak szokva, egyszerre kezdik, hagyják abba és vágnak bele. Nagyon összeillenek, ugv igazi művészek, ha keiben énekelnek Tudnak hangulatot mutatni és csinálni. Bármit énekelnek, a fülnek kellemes; különösen a bevégzésben mesterek, ahol hihetetlen finom hangokat hoznak ki. A közönséget akkor melegítették fel, amikor a beszélőíílmekbői ismert slágerokat énekelték. Nem kéreti]: magukat — gondolva a második hangversenyükre —, sok ráadást adnak. A számok közi régebbi dolgok is szerepeltek, mint Din-ah. HailéLujah, Louise stb., de különösen a saját Cool, cool, River aratott sikert. Az egész egy másfélóráig tartott, persze mindez horribilis árak mellett. A közönség, bár amit kaphatott, megkapott, mégis azzal a benyomással ment el, hogyha egy kabaréban két fehér énekes énekelne Így, senki se veimé őket ■különösebben észre. —rb.—. (*) „Miss Franciaországé. Ez a címe Lőnie Vcr- iKiuil uj darabjának, amelyet régi társával, (jjcor • ge Ber-rel együtt irt. A darabot, amely egy fiktav Miss FranciaOTOrág-válaewtásról szól, most mttut- j'a be 9 7. együk pártéi wdnbás.
