Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-23 / 69. (2290.) szám

8 írók a kávé írta: Komlós Aladár Budapest, március 22. Halhúsom egy pillanatig, hova kalauzoljam a z utast, aíki épp most érkezett vidékről a Keleti pályaudvarra s szeretné Látni, hol és hogyan élnek a magyar írók. Délután van, ilyenkor nagyobb irócsoportot csak az Ott- hon-iklub kártya-szobájában találni (ha azon- ban szerencsénk van, ott látjuk Holtait és Kóbor Tamást.) Odaát Budán, a Hadik-kávé­házban biztosan ott ül felesége barátnői közi, vagy esetleg sakkozik Karinthy .Frigyes. A többi kávéházban csak a legelszántabb magá­nos iró-törzsvendégek hajolnak most kézirat- papirosuk vagy inkább a frissen érkezett új­ságok fölé: a budai Philadelphiában Szabó Dezső ül az ablaknál és éppen gyűlöl vala­kit, Zsolt Béla az Abbázia és a szomszédos Japán mélyein bujkál, utón van egyik kávé­házból a másikba Szász Zoltán s megigazítja monokliját, hogy egy elhaladó elegáns molett hölgyet jobban ezemügyre vehessen, Nagy Lajos az Abbáziából a Newyork felé tart s reméli, hogy útközben mégis találkozik va-j lamá pénzes pasassal... S közben eszembe jut egy Andrássv úti kávéház, a Magyar Ko­rona, amelyben nemsokára emléktábla fogja hirdetni, hogy a legutóbbi időkig, egészen haláléig ott szerkesztette a Nyugatot s dél­előtt 10-től délután 3-ig ott vitatkozott egy- egy jelző megválasztása vagy egy vessző el­helyezése fölött Osvát Ernő. A Magyar Ko­ronába, amelynek asztalait valaha táborozó sereg módjára lepte el déltájban a magyar irodalom fiatal gárdája, ma már osak vélet­lenül téved be egy-egy iró. * Ismerősöm szeme kigyullad. Tetszik neki a dolog. Éppen igy képzelte. írókhoz az ilyen bohém élet való. — Bohém élet? Égy pillanatig eltűnődöm... Ismerem ezt. Az egyik front lenézi és meg­dorgálja az írókat, miért ülnek kávéházban. Ez az oldal megfeledkezik róla, hogy már Petőfi azt irta egyik levelében Arany János­nak: elmem ez és ez, de jobb, ha a Pilvaxba dmaed a leveled, igy hamarább megkapom s megfeledkezik Ady Endréről, akinek kávé­házi kapcsolatait már emléktábla hirdeti az Andrássy úti PalermÓban. Ab, „kávéházi iro­dalom !“ Míg biztos vágyók benne, hogy Szók­ratész, ha ma él, legalább öt kávéháanaík vol­na törzsvendége s az athéni agara kofái he­lyett a ^Simploo" pincérei tői kérdezi, hogy mi az igazság... A másik front azonban — amelyet mindig jobban megfőznek a® allű­rök, mint a lényeg s amely a jó költőt nem a versedről, hanem a hosszú hajáról és az adósságairól vagy a prófétai pózairól ismeri fel — borzongva ée tisztelettel lép az irodal­mi kávéháziba. „Numen adóst", érzi, ha a fő- ur hizeleg. A művésztől elvárja, hogy „bo­hém" legyen. A kezdő ixójelőlt úgy képzeli, hogy most már ő is istentudja milyen bo­hém ség izgatóan romantikus glóriájával övez­te fejét, ha törzsvendégnek tekintik a Simplon- ban vagy a Centralban. Igen, az irodalmi-ká- véházba - járásnak is megvannak a sznobjai s van honvágy, amely a külföldön ólő magyar lelkében nem az „'aranykalásszal éhes rőna- ság", hanem a kávéházi törzsasztal után eped. Ismerek írót, akinek saját villája van » mükedvelésböl jár kávéházba, körülbelül agy. ahogy a rokokó főurai olykor az egy­szerű pásztornép életformái után áhítoznak. * ’Az persze még nem kávéházi iró, aki el­eljár diskurálni vagy újságot olvasni a „Skn- plan"-ba vagy a „GantraT'-ba. E név osak azt illeti meg, aki dolgozni is kávéházba jár. Az igazi, kávéházi Írónak mondhatni más a* agylberendezéee s mindenesetre mások a műfajai, mint a társának, aki egy szoba ma­gános csöndjében hajol az Íróasztal fölé. Mi a különbség? A kávéház végzete és varázsa az, hogy lehetetlenné teszi a nagy és kitartó koncentráció gyötrelmét. Versek és tároater- jedelmü cikkek születnek itt, regények soha. Egy Karinthy, akinek ereje a zseniális villa­násokban van, nem sokat nyerne vele, ha a „Hadik" helyett otthon a lakásán Írná cik­keit, egy Flaubert vagy Balzac nagyszerű ké­pessége azonban, hogy mániásán beleélik magúikat a képzeletükben megszülető világ­ba, mentbe tétlenül megsemmisül, ha a párisi -Jtotoode" forgatagában ülnek neki a „La- la:m* lbbo‘‘-nak vagy n „Goriot apó“-nak­Az iró azzal, a felemelő szándékkal megy le a kávéháziba, hogy dolgozni fog, már kita­lálta magának azt az elméletet is, hegy e he­lyiség nyüzsgése pezsditőleg hat idegeire és elméjére, akár a feketekávé, — igazán nincs I tenne semmi, hogy előbb azért átfutja az összeg újságokat, végignézi a nőket, szóbaáll a hozzá telepedő ismerősökkel, ó, ő igazán dolgozni akart s nem tehet róla, hogy egész délután alig irt le pár sort, legföljebb azt aj cikket csapta össze, amelyet már napok óta halogat... így diskurál tűnik. * Közben este lett. A Ma,rgi thid-káv éházban már szedelözkő- dik és hazafelé indul az öreg Palágyi Lajos, miután fiatal tisztelői és felesége előtt me­gint felidézte a 80-as éveket, Reviczky, Vajda János, Komjáthy és Madách Aladár korát: a „filozófiai iskoládét, amely szerinte a ma­gyar irodalom fénykora volt. A „Central" (az Egyetem uooában) most éled: már bent ül Hatvány Lajos, akinek büntetését beteg- szabadság címén ideiglenesen felfüggesztet­ték s aki szívesen találkozik barátaival e Az élet uj találmányai közé tartozik, hogy i lehetővé válik eddig ellentétes dolgoknak j egyidőíbeni elvégzése. Régebbe® azt mond- \ iái, hogy ez nemcsak enükségtelee, hanem egészségtelen is. Menve enni, evésközfoeo szellemiekkel foglalkozni, menéeközben ol­vasni és hasonlók tartoztak ezek közé az egészségtelennek mondott dolgok közé. Ma kevés az idő. Szimultán keli élnünk több­fajta érzéklöszervünkkel. Nem csodálkozunk azon a fiatal táncospárom sem, aki beszélget, veszekszik, cigarettázik, csókolózik, sőt eszik, énekéi és szükség szerint píihen, majd­nem alszik: tánc köziben. A háló- és étkező- kocsi ugyanebbe a kategóriába tartozik, ma már megszokott dolgok. A tájat nézem az ablakon át. Egy meg­jegyzés kedvéért kénytelen vagyok felsorol­ni: embereket, földeket, fákat, vizet, hidat, tehenet, lovat, két-Mromíféle madarat, eget, felhőt, napot és még legföljebb félszer ennyi dolgot látok minden alkalommal. Egyszóval nagyon is kevésszámú 'főelemmel dolgozik a külső természet. A vidék mégis mindig egé­szen más. A domlboddlailak lejtője mindig mu­tat eltérést, ha csekélyét is. A híd a széle­sebb folyón most nagyobb és .keskenyebb, mint a* imént a keskenyebb folyón. A fel­hők viszont előbb mások voltak tömegükben és alakjukban. Ijesztő változatosság, kevés­számú, szinte tucatnyi alkotóelemek millió­nyi változata. Az ember gépiesen rakja ma­gába a mozgó vendéglő étkeit s köziben ezen ijedezik. Igazuk volt a régieknek, egészség­telen. Így mondom el, hogy láthatóvá váljék, mi­lyen idegesítő számomra egy ilyen étkező- kocsi. Hye® mértékben csak azt nem tudja soha megszívlelni az ember, ahová először, régen, gyerekkorában túlzott szorongással lépett 'be. Amit valaha a társadalmi maga- saJbhrendüség példájának tartott. Pedig az emberek alkalmazkodási képessége nagyon kifejlett a® ilyen dolgok iránt. Természetes ábrázattal mutatnak egymásnak egy babéi o- gramot, amelyet üzletfelük ma délelőtt adott fel Newyorkbain s most délután négy óra van. Elfogadták, hogy egy nap leforgása alatt személyesen is meg lehet ezt az utalt tenni. Vígan fognák kirándulni a Holdba is, ha a közlekedést egy ügyes vállalkozó beve­zeti. Csodálom őket A mellettem lévő asztalinál angolok ülnek. Arisztokraták és a Tátrába mennek. Bakancs vau a lábukon, olyan finom és otromba cipő, amely már megengedhetné magának, hogy lakktoipámka legyen, de ő jómódjában sem tagadta meg a fajtáját. Kockás szövetekbe, szivet!erekbe, gyaipjudolgokba vannak öltöz­ve ezek az angolok. Nálunk igy csálk a jobb vevőket látogató textil-ügynökök ölltözkiödv nek. Az angolok mellett kifogástalan öltözé- M (németek ülnek. Két férfi és egy nő. Az egyik férfi tele van airamyfhalmival, gyűrűik­kel, láncokkal, gombokkal, fogakkal, arany­ból. A másik férfi öt peinc leforgása alatt kö­zel hatféle apró szükséges tárgyat szedett elő: kis bajuszkefét tokban, amellyel azelőtt bizonyosan Vílmcs-fazonra álló, most átme­neti államformája! bajuszát simogatta, aztán boroslyánsziipkát tokban, majd köröm rás­polyt tokban s végül apró henger tokból, nagyanyáink tűtar tójához hasonló miniatűr helyen. Az Abbáziáiban minden öt percben keresi valaki Zsolt Bélét, aki itt várja meg, mig a szomszédos nyomda elkészül cikke korrektúrájával. A Nemzetivel szemben levő „Simpl<m“-ban, amely egyaránt közel vau Az Est-lapok, a Budapesti Hírlap és a Népszava szerkesHőségéhez, találni a legtöbb írót. Szász Zoltán egy páholyban vacsorázik s elmerülve a Le Temps lepedője mögé, oda sem pillant Kassák Lajos felé, aki egy hosszú asztalnál ül fekete ingjében, hangos fiatal hívei kö­zött. Egyik asztalnál az „avantgaxde" forra­dalmi képviselői olvassák fel egymásnak ver­seiket, másik asztalnál fajvédő és népi szel­lemű Írók ülnek: Pintér Ferenc és Móricz Zsigmond kedvence, a fiatal Simon Andor. Éjfél után érkezik egy feketére Weltner Ja­kab s egy óra felé jár, mikor a Budapesti Hírlap uj szerkesztője, Burányi Miklós is be­néz munkatársaival, hogy megbeszélje a hol­napi lapot, amelyet odaát a nyomdában épp most kezdetnek „forzná‘‘-ba igazítani puzdráből — a tok-invázió méltó bezárása végett— csontiból való fogvájót. Borzalmas ea a pedáns tok-ember. Társuk, a hölgy: le­írhatatlan külsejű kedves nő a legszebb lo­vagkoriul. A németek, beszédjük után, gyá­rosok. Boldogan kezdenek beszélgetésbe a mellettük lévő asztallal, az angolokkal, di­csérvén. a tájat, de olyan lendülettel, bizton­sággal és büszkeséggel, mint a sajátjukat, mint otthon a Rajmavölgyét Az angolok is barátságosak velük. Mióta megtudtam, hogy a háború alatt hogyan látták el ezek egy­mást, ellleuségkéni állva egymással szemben, a semlegeseken keresztül, minden szüksé­gessel, ágyúival, gyutaccsal, rizzsel és kakaó­val, azóta megértem, hogy olyan bizalmasan, intim dolgokról; akkora barátságossággal, mint egy német egy angolai, a világ egyet­len másik kél idegen nációja sem tud be­szédbe melegedni egymással két perc lefor­gása alatt. Az étkezőkccsi'bam kívülük még sokan van­nak, mind nagyon rendes, azaz jobb ember. Két magyar íöldb írt okos, a zölddel motivált hagyományos egyenruhában, amely ma már független a birtok meg-, vagy meg nem lété­től. Magas abbá'llásu állami hivatalnokok, kik a közigazgatás uj rendelkezéseit vitatják. Két fiatalabb hölgy, (akiket művésznőknek kell hívni. Művészetük szűkös méretű színhelyét egy brünni mulatóból mérsékelt várakozás­sal éppen most teezik át hozzánk. Több ke­reskedő ember, akiknél a munka mérték- egysége a vagonnál s a műélvezete a mű­vésznőknél (kezdődik. Végűi egy magasább- rangu sovány pap, aki osak kampótól ren­delt. Ebbe a kialakult összetétefflü, nem is most, a vonat kezdő állomásáltól, hanem, sokkal hosszabb idők, évtizedek alatt kialalkult tár­saságba, amely kényelemmel ring az inter- nacionális etető és altató vállalkozás ruga­nyos tengelyein, ebbe a nyugalmas, komoly, színes és felszínes kis társadalomba, ame­lyet 'Szinte egy európai nagyur hívott meg magához s most a büiffébeu falatoztál, s amelyben egy kissé már én is hívatlannak érzem magamat evvel ia nyugtalanságommal, ezekkel az előbbi képzelgéseimmel az ablak alatt elfutó természetről, evvel * a hiányos eleganciámmal és hiánytalan más gondjaim­mal — a® ajtón át belép valaki. Egy ember, kétségtelen. Az egész megjelenése, enyhén szólva, kicsit túlhaladott álláspontot képvisel, különösen a ruházkodás terén. Va­laki talán kellemetlenkedni akart és beküld­te. Vagy talán az európai nagyur akarta meglenni a vendégeit s embernek öltöztetett fel egy medvét, vagy egy embert medvének. Jelmezt adott rá mindenesetre és beküldte viccnek a meghívottak közié. Nagyszerű volt az elképedés, amely ezt az ötletet, m Európai Ur, a házigazda tréfáját követte. Megpróbálom leírni az uij vendéget, kezdve felülről: A fején egy .nagy darab fekete sző­rös jiuhbör. Alatta talán emberi szőrökkel, gondosan e(í,maszkírozott emberi arc. Hátul, a nyak felől hosszú, zsíros, csigás fürtök, amilyet utoljára a Gyiimesi vad virág ok-ban láttáim gyerekkoromban a Nemzetiben. Ilyen hajtkorónáikban ereszkedtek To a hegyeidből a havasi nrőcok a szegény honvédekre. A fej saját szőrei alatt szép szín összetételből álló mssmammu ÉTKEZŐKOCSI Irta: BARKÓ ISTVÁN 13219/H/27. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tarta'om, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHA II., S3Y8SRNSKA 24/Xa vastag kravátli. Ez a vad, nyers, meglepő darab az egyetlen igazán szép valami a figu­rám s amellett igazi férfias divatcikk is. To­vább azonban szőrguba, széles bőröv, pisz­kos rongydarabokból álló nadrág, feslétt, sá­ros bocs kor alkotják őt. A kezében íürkós- bot, igazán furcsa ötlet! Oldalán tarisznya, amelyet valaha kemény bázivásaonbói varr­taik* Lassan csoszog az asztalok közé, de min­den különösebb megilletődés nélkül. Az egész kocsiban csak egy üres asztal van, a mellettem lévő, emellé óvatosan leül, vigyá­zat nélkül, de a széknek csak a külső szélét véve igénybe. A csodálkozó pincérre rekedt hangon szólt rá és sört rendel. Felvíllanyo- zódva állapítom meg, hogy emberem a Ga­lícia felőli határ hegyei közül való, az az át- meneti havasi fajta, amely talán oláh egy ki­csit, talán az az kiismerhetetlen szláv mel­lékhatás egy kicsit, amelyet nevezni sem tu­dóink, talán mindkettőnek és az orosznak a keveréke, még hozzáadva a huculból Is va­lamit, ebből a® érdekes tartása, egyenes kis népből. A hegyi ember ő, akiről az az anek­dota járta, hogy négykézlábra ereszkedett, amikor a városban az emeletre vivő lépcső elé került. A világ halad, ennek a® állati ÍBr szegséguek már nyoma sincs rajta. Hallotta, hogy „kresma" van a vonaton, bejött a sörre. Óvatosan bagózik és körbepislog. Szentül hiszi, hogy az urak közül senki se vette észre bejövetelét s most megnézheti a helyi­séget Istenments, hogy megazólásnak vegye valaki, de a savanyú túrónak, a befüstöli: ruhadaraboknak, az alkoholnak, a faggyúnak és a dohánynak olyan szagkomplexumát ter­jeszti maga körül, hogy a toll gyenge hoz­I zá. De lehetetlen meg nem csodálni azt a szelíd naivságot, amellyel ez a szegény ör­dög, ez a szagforrás bemerészkedett ide, a® angolok, a németek, a csehek, a magyarok, az arisztokraták, nagyvállalkozók, földbirto­kosok és hölgyek közé. Érdeklődésükkel fordulnak feléje. A sok apró társalgási centrum egyszerre megszűnt a megjelenésével és egyetlen eggyé egye­sült, köréje. A pincér habozva állt az ajtó­ban, majd mikor látta, hogy nincs nagyobb baj, behozta a sört. Szemtelen arccal tette le a jövevény elé és szolgálatkészen hajolt az angolokhoz, a németekhez és sorban a többiekhez, akik mind megérdeklődték az etnográfiai csoda mibenlétét. Itt-ott moso­lyogtak is, óvatos, megértő mosollyal. A pin­cér hajlóngása az egész kocsit megnyugtatni próbálta: Csak megissza és mindjárt ki­megy, semmi izgalomra nincs ok kérem! A nézők vártak és tűrtek. Várták emberük távozását, hogy a beszélgetést ott folytathas­sák, ahol abbamaradt. Addig, amíg ez el •nem megy, furcsa, de igy van, — meg van­nak zavarva, ám finom tapintattal várnak, amig az akadály el nem múlik. Ez a tapin­tat, ez a hagyományos ismertető tulajdon­ság, brutális erény, a társaság jólneveltsége, amely képessé teszi tulajdonosát a legkelle­metlenebb látvány elviselésére Is. Vereke­dő kocsisokat, gennyes koldust, dőglődő lo­vat, a hadirokkantuk felvonulását nézik ev­vel a tapintattal, amellyel most a sörivó ha­vasi pásztor távozását várják. Ez azonban, szegény, elkövetett egy nagy tapintatlanságot, Az első sör után másodikat kért. ügy látszik, b-eleotthonosodott a hely­zetbe. A tarisznyát lekanyaritotta s nyaká­ból és letette maga mellé. A® arcok erre már megfagytak. A türelem nem segített többé. A hangulat é« ax étke­■PlPHPBPVM vwmat&nmiR Megnyílt „„ÜUSBSIÖSf* Szigeti zongorakészilö és hangoló S<©St«f€M*a raktára* | j ©raílülawa. Gr&ssEIng tao. Raktáron o?sik világmörkés zongorák és plamlwók. Eladás gyári áron. ObIs 3 | növi részfieftre is. Kiérjen* díjmentes árajánlatot, Hangosé*. Javítás — vüdéfcen is — Jutányosán, garanciával. j lf®0 márehts 28, rss&rnftp. —■Mm —II SMXflII Hl ■■IMI IHM II IIM IMH-MIIIMI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents