Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-23 / 69. (2290.) szám
9 tA igények pontos szeizmográfja, a pincér megtagadta em'berüaiktől a második sört. A kocsiban kényelmetlen feszengés támadt. Az átmeneti állapot, amiít a helyzet jelentett, már hosszakra nyúlt annál, amennyit meg- erőltetés nélkül ki lehet bírni. A havasi embert kitanácsolták a korcsmájából, a szemek, a szaglószervek, az összetartás és egy nehezen kielemezhető érzés vélekedése "alapján tanácsolták ki. Hiszen nem dobták ki egyenesen, nem, nem. Többen bizonyára tiltakoztak volna ellene, ha ez történik vele és egyenesen. De a pincér mégis teljesítette á hangtalan óhajtást, — valóban, parancsnak ne is neveztük, — odament emberünkhöz és az orra alatt az ajtó felé mutogatott. A szőr- tömeg ném mozdult. Majd mikor mégis megértette, mondott valamit és a tarisznyája ntáa nyúlt. A pincér erőt merített ebből, hogy ilyen könnyenoldódő válsággal van dolga, gúnyosan siettette és elkapta előle a fehér abroszt. Ezt most mosásba fogják tenni, tisztelt közönség, miután alaposan bepiszkolódott és merőben tiszta újat tesznek helyette. A kászálódó medve-ember és a fel lélegző környezet felől ekkor forrőság csapta meg az arcomat. Jó hangosan, valami álombéli hanggal, — magam is csodálkozva hallgattam, — rászóltam a pincérre: Ennek a vendégnek hozsoo még egy eönt, pincér! Rámutattam a medvére, A pincér megdöbbenve bámult rám: ■ De hiszen már ei akar menni, aram! Az nem igaz! Csak maga akarja kidobni. őt! De nem lesz belőle semmi! Maga is nagyon jól tudja, hogy az utasok a megváltott jegytől és a kocsiosztálytól függetlenül használhatják az étkezőkocsit. Elpirultam, leül lem és váriam, A sör megérkezett, emberünk megitta.. A pincér idegesen magyarázkodott, az angolok szótlanul nézték a vidéket. A németek egyszerre gúnyosan hahotázíak egyikük mondásán, amelyet'nem hallottam. A földbirtokosok a tejüket csóválták, a kereskedők mereven bámultak engem. A® állami urak próbáltak közömbösek maradni. A művésznők ellenségesen pislogtak felém, mint aki elrontott te a bár intim hangulatát. A kocsi egyszerre az eüeneégem lett. Mert ilyet érezni kellemetlen érzés, egyszerre én is kellemetlenül éreztem magamat. Csak & havasi ember itta egykedvűen a sörét. Itt maradt, ült, néha ügyetlenül nyúlt a pohár után és ugrándozó ádámcsutkával ivott. Ilyen egykedvűen terjesztette most tovább egyénisége illatát a* étke zőkocsiban. De ami a számomra a legrosszabb volt, észre sem vett engem. Rám sem nézett s ha őszinte akarok lenni, nem volt ő bizony se hálás, se semmilyen velem szemben. Hogy egyszer is rám pillantott volna, tudtomra adván, hogy ért, vagy legalább érteni vél engem és érzi természetesen, hogy a következményeket együtt kell viselnünk, nem! Ült egykedvűen, itta sörét a korcsmában s már a ragyogó környezet sem érdekelte. Széttörülte marcangolt kezével a száját köritő szőrzetre ragadt sörhaibot. Maga elé bámult, mégis azzal az évszázados figyelemmel, amit jól ismerek. Türelmes állatszemekkel a fenyők észrevehetetlen növését nézik így ezek, amint ülnek a hegyek közt a kiszedett fatönkökön és egyetlen tekintettel felmérik a® erdős, nehéz, változatlan, komisz és piszok életet. Az étkezőkocsi erős rugóin tovább ringatott előre minket, a különös módon megsértett étkezőket, a. mozdíthat a ti am, fenyőkéreg- arcú hegyilakót és engem, aki egyik pillanatban keservesen izzadtam, a másikban cudarul fáztam s borzongtam s aki most át- érzetem és átéltem a győzelemig jutott szegény humanista teoretikus, az újító, a társadalmi reformátor kínjait, amikor harc és diadal után észreveszi, hogy semmi sem javult: Akiket legyőzött, most már engesztelhetetlenül gyűlölik, akikért pedig harcát és szivét adta oda, egykedvűen bámultak rá, nem értvén, hogy mit akart és mit tett. ginautcbusí, ’y left#Áll a sínről. Londoniból jéLeotáik: A London Midland Scottamd vtasutt tÉrsa/ság aní(A>ue®otkfkaíl kiifiéiiLefeizilk, amelyek a vasúti síneken és az uccén egyaránt járhatnak. A kocsikat kettős kerekekkel látják el, iwég pedig rovátkán vadkeceícekC. el a síinek én légrtötntőe guimii- abroncBos kerekekkel az ut «eáimána. Az átmenet \%m egywjeHien emeltyű elmozd'iltásáviail törtónrilk, ngyfíögy a kocsi movmai\ dtbagybatja e Mimiket és a pályaudvarról ttmidhei: a váróra központi részéibe wA’iÉ, hogy m uteokmraik ki keltenie ezáliknujíok. Izéi zsidó hitközség képviselője, harmincöt főrabbi, a többi egyházak képviselői és sokezer hivő állta körfii Beregszász nemesszivii tudás főrabbijának koporsóját Az égési világ zsidósága gyászolja Sdtreiber Safauioo főrabbi iiaiáiát — Egész napon át tartottak a gyászbeszédek — Beregszász, március 22. (Saját tudósítónktól) Meghalt a beregszászi főrabbi és vele egy régi pa.pd dinasztiának utolsó tagja tűnt el aa élők sorából. Schreiber Salamon halálát nemcsak Csehszlovákia, de a világ zsidósága gyászolja, mert a 79 évig élt főrabbi általános megbecsülést szerzett magáinak. Az elhunyt főrabbi a híres Sofer-dinasztiából származott, apja, nagyapja Pozsonyban töltötték be a legmagasabb egyházi funkciót. A Sofer-család tagjai nemcsak Szóban, hanem írásban is ápolták a hitet és , több, mint kétszáz könyvvel gyarapították a klasszikus zsidó irodalmat. Schreiber Salamon 47 éven keresztül volt a beregszásziak főrabbija és elérte, hogy —« ellentétben más ruszmszkói hitközségekkel —< hívei között állandó béke uralkodott Az elhunyt főrabbi tekintéllyé valamikor a monarchia zsidóságát is reprezentálta és Ferenc József több Ízben kihallgatáson fogadta a zsidóságot érdeklő ügyekben. Sem az álliamfordulat előtt, sem azután, nem, vett részt politikai mozgalmakban, hat aknai- befolyásával hívei között a megértést, a békét, a törvény- tiszteletet terjesztette, de soha semmiféle politikai pártnak nem állt szolgálatába. Vallásos, bölcs életévei úgy a világi, mást az egyházi hatóságoknál megbecsülést szerzett és más felekeaetibeflek is gyakran kérték ki véleményét ügyes-bajo* dolgokban. A főrabbi utolsó éveit súlyos betegen töltötte, a rákbetegség napról-napm jobban seny- vesztette testéi, de szelleináleg az utolsó pillanatig egészséges maradt. Kedden délután repült szét halálának híre és Vári Sándor, a hitközség etoőke, nyomban gyűlést hívott, össze, amelyen az elhunyt lelkész emlékét megörökítették és a temetés iránt intézkedtek. A temetési szertartás csütörtökön a kora reggeli órákban, kezdődött, de a templom előtt! nagy udvart már a hajnali órákban ellepte az ezrekre menő gyászoló tömeg. Az üzletek, kávéházak ezen a napon a gyász jeléül zárva maradtak, A temetés napjára a ceeSusriovák—magyar— román határrendszabályokat fölfüggesztették és a gyászolók minden igazolvány nélkül jöhettek a főrabbi temetésére. Harmincöt főrabbin kívül a köztársaság területéről s a kösépeurópai országokból több, mint száz hitközség képviselője jelent meg. Reggel kftenc órakor megérkezett Ékkel Lajos főesperes, Ortutay Jenő esperes- főbíró, Szutor Jenő reí, lelkész, Stefeelszky dr. járási főnök, Schmidek dr. rendőrkapiI English Mind*® jobb sceabÁaéghmtt kapható. Ügyelje® n beszólt *6d$egym! s?»n^/ígg»aMBaB»B«g!BaBgg«a^^ tány e más egyházi, v*bnnlsrt vBágí tök# dött. A templom udvarán aStetyasttib • ftsfeáe lepellel bevont koporsót, As égő búcsúztatói Hfcucb Saáaanon sbacbfe, az eBrunyt főrabbi veje, mosdotta. Szavain fdtört a zokogás Ezután Kohn vásároenainéayi förattá SSSoA vast* as elhunyt végrendeletét, amelyben utódául vejét, Hiréch Salamont nevezte meg, *ká& erre a magas tisztségre érdemesnek tant. — Jedhi, jedhá (ó&jea), — kiáltotta a tömeg, A koporsói a végrendelet fölolvaaáea után bevitték a templomba, afeol a diora-fötelvaBÓ-- helyre hegyezték és a debreceni, losonci, csap!, íraszfí, ktrályfiA- zai kőrösmezői, pozsonyi sth, főrabbik moss dották el búcsúztatójukat, A gyászbeszédék délután négy órakor 'értük' véget és a vájlak on vitt koporsó után megindult a tömeg. Az utolsó beszédek utára a afefea eresztették az elhunyt holttestét, a rögök komoran suhan tak a gyalulattan deszkákra, melyek közt a- nagy rabbi teteme lelt örök nyugodalmat és könnyező zokogás között hangzott «á a *w»- moru dél, vö jfesgadél smá.. * Jakubovics Sándor. Nedves faiak szárazzá lefele „áramló levegő44 módszerével Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéaael szolgál: Sclmlz gőztéglagyárak r. t. speciális osztálya, Bratislava, Lorenztorgasse 6. Vörös terror, lekér hadakozás és iekeíe éhhalát az som háromszínű lobogójában Kerenski emlékezései a forradalmak kataklizmájáról — Párhuzammnás Lenin és Síaíin közott — Troehij bukásának háttere Irta: HÜNGARWÜS VIATOR in. s— lnne forradalmi pályafutásom, — dió- héjban — folytatta emlékezéseit Kerenski. Miért fogadta el az orosz nép a vörös uralmat? Istenem, ezt is meg kell értenünk. A háború, s a mi jószámdéku, de sok felfordulással járt első forradalmunk ezernyi nélkülözése és a szenvedéstől kifáradt tömegek el lenáll ők épesség© végkép megtört, jöhetett már a Belzebub is, ellenállni Oroszország senkinek sem volt képes s azonkívül maguk a bolsevisták sem hitték, hogy uralmuk néhány hét, vagy hónapnál tovább tarthasson, mentalitásuk sem volt még a mai, hiszen Trotzkij Thomas francia municiós főnőkkel, s az azóta bolsevistává vedlett Sadoul szárnysegédével arról tárgyalt, hogy lehetne a háborút a franciákkal a németek ellen tovább folytatni. Am ma már az sem titok, — hogy a bolsevisták egyidejűleg a németekkel is folytattak titkos tárgyalásokat és hogy Németországnak igen sok pénzébe kerültek ezek az emlékezetes hónapok. „Amló nem voltam .. — Magamról jogos önérzettel valühatom, hogy soha hazámat elárulni nem volt szándékom, hazám ellenségeivel sohasem folytattam tárgyalásokat, a német tudta ezt, nem is volt irántam bizalmuk, legnagyobb ellenségem sem vádolhat, hogy elárultam volna nemzeti mivoltomat, szemem előtt mindig s nrindenekflöJött csak Oroszország érdeke lebegett, testestől -lelkestől orosz voltam, vagyok s leszek a jövőben is mindenkor. — A keleti fronton, látszólag, =—■ a német nyerte meg a merész játszmát. Mert merész húzás, de gonosz játék is volt ez, a legveszedelmesebb tűzzel, — a bolsevizmussal — Eredmény: öfcmfSió orom halt; meg éhen, s szörnyű mámorából ébredni kés dett a nép. — Elsőnek Taimboff tartomány parasztjai álltak ellen az erőszakos foglalásoknak, majd a kronstadti matróz lázadás s egyéb olyan veszedelmes tünetek kezdtek országszerte mutatkozni, melyek következmények ép 1921 márciusában Lenin kijelentette, hogy részben el kell az eredeti princípiumoktól távolodnia, ami már egy uj gazdasági politika kezdetét jelentette. Nyilvánossá lett a kommunizmusnak tők© előtti kapitulációja, s bár Lenin beismerte, hogy frontváitozásuk a felkelések eredménye, hangsúlyozta, hogy ez a hátralépésük arra lesz jó, hogy később annál nagyobb lendülettel ugorhassaoak előbbre, Lenin és Stalin S ezt a híressé vált Lenin-mondást eÉÍ9Í8: Bresí-Liiowsk Ez a meggondolatlan béke fixirozta, törvényesítette tulajdonképpen Leninék uralmát, s így közvetve a bolsevizmust. >— A német armádia 1917-ben egész Oroszországot elfoglalhatta volna, a bolseviz- musnak nem volt még ható ereje, — ha akarja a német, csirájában fojthatta volna el a vörös uralmat, ahelyett, hogy törvényes tényezőnek ismerje el, akivel hivatalosan lehet békét kötnie. —- Németország az képzelte, hogy Ukrajna megalakításával tűzfalat, állított Oroszország s a központi hatalmak közé, s a keleten felszabadult erőket most már bátran a nyugati frontra vetheti, Oroszországot és Ukrajnát további operációi folyamán már csak éléskamrájaként kell tekintenie, melyből az utolsó zsák gabona is minden nehézség nélkül kicipelhető lesz. — Trotzkij ugyan már piacra dobta híres nyilalkozalál: „Ni guerre, ni paix“, s ebben uj Oroszország titkos világi or r ad aftna sí - ló szándékai is benfoglaltattak, a németek azonban elég erősnek képzelték magukat ahhoz, hogy egy világforradalom kitörését megakadályozhassák. Elbizakodott vakságukban azt hitték, hogy Oroszországot légmentesen elszigetelték Európától. — S beütött az 1918 évi őszi krach, — általános felfordulás, —■ győzelem, bukás, mind- mind a bolsevizmus vörös malmára hajtották a patakokban kiömlött vért. — Borzasztó napok következtek, szörnyű szenvedések szakadtak a mindenben ártatlan szegény orosz népre. Vörös terror, fehér hadsereg, « fekete éhhalál az 1918-tól 21-ig terjedő évek borzalmas útjelzői. — A magántulajdon fogalmát a legeröszakosabb eszközökkel kiirtani, a kommunizmus első és fő feladatát képezte. tálja most újabban Stalin is, hegy igazolja mai kegyetlen politikáját, melynek bevallott célja Lenin eredeti politikájának telje© egészében való realizálása. •— Melyik kettőjük közül a nagyobb koo cepcióju, az átfogóbb erejű? — kérdeztem — Kétségen kívül Lenin. Első soriban t& nagyobb diplomata, jobb taktikus volt Stalin született fanatikus, erős kezű és eeszü, de nem okos. Az általános helyzetet nem képes megítélni. S ez is lesz közei) bukásának legfőbb oka. A Nép-korszak — Kövessük azonban az orosz, — tehát #- lágtörténelem te legráfstílusban való további fejlődését. — 1921—1922. az ötmillió emberpassziv#' val lezárt éhínség évei. S a túlvilágon eléri ezt a hirtelen létszámemelkedést Lenin csúfosan megbukott gazdasági politikája eredményezte. Közben azonban lassúm, de biztosan lo
