Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-22 / 68. (2289.) szám
márehig 22, aos^BtiawiEisssKiSROHasmQiaHre •JViíCtJ WBnwnasswfwwwwwa 5 Az orosz emigráció balszár nyárnak hiszekegye Az orosz nép a cári mbs.zmmíbmmsÉói Lenin vBwBs — Kerenski hitvallásának tükrében Az Í9i7-es orosz forradalom vezérének élete, jelleme és politikája a térié- nelem mérlegén — Kártyajáték, melyben az orosz világbirodalom ca tét ívta: HUNGARICUS VIATOR TL Egyik uralt heti számunkban megkezd tűk Uungaricus Viatoraak az orosz emigráció életkörülményeiről, kiizködéseiről, fanatikus hitéről, célkitűzéseiről, pártoskodásairól irt óik k sor oza Iának közlését. A riportázs és a történelmi tanulmány eredeti és szerencsés szintézise ez a cikksorozat, melyben a szerző mesteri kézzel festi meg az emigráció vezéralakjainak portréját. Ebben a cikkben Ke- rensky szerkesztőségi szobájának és lelki- szellemi világának ajtaját tárja fel az olvasó előtt. *A mai Oroszországot megmagyarázni és tisztán megérteni egyelőre nem lehet. Jó egynéhány nemzedéknek kell még tudományos és praktikus kutatásokat s tanulmányokat folytatnia, hogy a kommunizmus keletkezésének, fejlődésének és várható bukásának némileg hü kópét nyerhessük. Azonban az alapvonalak már kírajzolhatók, a filozófiai és statisztikai megái la pi tások eredményei tudomás és okulás céljából máris az emberiség szemei elé vetíthetők. A látni akaró láthat, a hallani akaró hallhat, aki azonban az eddig tapasztaltak után sem akar a szomorú orosz példán okulni, vagyis aki tovább is csalni vagy c-salatni akar, — legyen egyén, párt vagy egész nemzet is, — vesztébe rohan, segíteni rajta nem lehet/' Ebből^a tenorból Ítélve majdnem szentimentálisnak jellemezhetnek Kerenskit. Pedig dehogy is az. Csupa tűz, csupa láng, tettek utáni vággyal van telve ez az ember. Meggyőződésem: erősen hiszi, hogy ő rá még Oroszország újjáépítésében vezető szerep vár. S ki láthat a csillagokba, reszkető fényükben ki olvashat vájjon? ... Az emi&mcws politika műhelyében Délután hat órára kéretett lapja szerkesztői helyiségéibe. S amint nagy urak szokták, — megvárakoztatott. Fél hétkor telefonon értesített s elnézésemet kérte, hót előtt lehetetlen bejönnie, ha nem várhatnám be, másnapra állapítsunk meg találkozót, ma este hét után azonban teljesen szabad, egész estéje rendelkezésemre álL — Bevárom Kerenski urat, — jelentettem ki telenfonüzenetét közvetítő hölgytitkárának. Unaloműzőnek lapjuk, a Dni legfrissebb számát nyújtotta át, orosz hieroglifái kibetüzésé- vel azonban hasztalan fáradtam volna, a várakozási időt hasznosabban igyekeztem eltölteni. — Addig is, míg Kerenski ur megérkezik, a szerkesztőség valamely vezető tagjával szeretnék megismerkedni, lenne szives, asszonyom bejelenteni? S a titkárasszony két perc múlva MLlönszo- bába vezet: Vladimír Zenzinov, az orosz forrd álmák egyik legharcosabb tagja. Harminc perces igen érdekes beszélgetésünket Kerenski érkezése szakította meg. — Még nem búcsúzom, legközelebb folytatjuk, — s Kerenski dolgozószobájába vezet. Csendes kis sarokszoba a legbelsőbb szentély. Itt írja gyujtóhangu cikkeit, hadakozik, más haderő hiányában, az ólombetűk apró katonáival két front felé is Kerenski. A szovjetunió s a monarchisták pártja ellen. Dacára, hogy a legszélsőbb baloldalon áll, az arany középutat képzeli követni. Az orosz emigráció is az emberiség leggyakoribb hibájába esett, fától nem látják az erdőt. A különféle utak helyett, melyet végeredményben egymás gyengítéseképpen futnak be, eltévesztik az egyetlen célhoz vezetőt, a közös ellenség ellen közös erővel megválasztandó: a „Minden ut Moszkvába vezet“, — egyetlen helyes útirányt. csak óriási rendszerváltozással kerülhető el. — Falra borsót hánytam, feltartózhatallanul csúszott az ország lefelé. — 1917! Híveim száma egyre növekedett. A pétervári csapatokat a frontra akarták küldeni, a duma ellenszegült a cár parancsának: — ez már a forradalom első szele, de még nem forradalom volt. — Rodzianko vezetésével bizottság alakult, mely a rendet volt hivatva fenntartani. Ebben már benne voltam én, de benne volt miég a monarchista érzelmű Sulgin is. Az ideiglenes kormány — Ám forrt, érett, készült a forradalom. A bizottság ideiglenes kormányt alakított, Lvov? herceg lett az elnöke, rám az igazsáügyi tárcát bízták. Ebben a kormányban akkor még egyedül képviseltem a szélső baloldalt. — Közbenső részletekről, a cár lemondásáról uccai harcokról minek meséljek, benne vanI BALL PflLflIS THIlTilE ALHAM BRA Praha, Váci*vaskó nám. Telefon: 37769. | Ma és mindennap nagy szenzációs vi- | lágvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. nak már a történelmi könyvekben s engem az események vittek, ragadtak magúkkal A továbbiakról csak télegráf-stiluSban: a közvéleménynek nem volt elég- radikális a hercegi kormány, Lvow lemondott, az uj kormányt nagy részben uj miniszterekkel —külügyminiszter Miljukov lett — én alakítottam s még ebben is minden párt képviselve volt. — 1917 októberéig demokratikus köztársaság volt Oroszország, ezen az alapon újra felépíthettük volna rombadőlt hazánkat, — késő volt. Külföldi erők, német intrika, idegen beavatkozás, — mi németellenesek voltunk — becsempészték a bolsevista mérget s az első, a becsületes, az ország javát szolgálni akaró forradalom munkája kárba veszett. Lenin, s munkatársai megérkeztek, kitöri a második forradalom, ennek Kerenski is tulkonzerva- tiv, a demokratikus köztársasági forma Leninnek kevés volt, 1917 október 25-ón sz&u- üztek, a hatalmat kezükbe ragadták, uralomra kerültek a bolsevista eszmék, cár izmust » a köztársaságot egyaránt sutba dobták, szerencsétlen körülmények csodás összejátszása' s bizonyos külföldi protektorok segítségével trónjára ülhetett Lenin. (Folytatjuk.) Egy ember, aki történelmei csinált.. • A félárbócra engedett zöld ernyő s íróasztal- lámpa félhomályában ott mered előttem a tizenhárom év előtti orosz kisértet. Zömök termetű, széles vállu, gyűrött arcai, de csillogó szemű szürkeruhás polgári alak. Nagy ábrándok, messze tér jediő vágyak, megdőlt idők történelmi hőse. Ábrándok elhamvadtak, vágyak lelohadtak, történelmi napok ragyogó emléke megfakult. Helyüket hétköznapok szürkesége, élet gondja, évek terhe foglalta le. Nem igy maradt meg emlékezetünkben. A Graphic s az Hlustration 1917. évi márciusi képei vonulnak fel lelki szemeink előtt. Remekbe készült vasrácsozat, cári koronával díszített széttárt vaskapu, cári palota márványos lépcsőháza, felvonuló fiatal lelkes katonák, s márvány oszlopok között katonaruhában, hadvezér! pózban a cári Oroszország megdöntője, az alig harmincegynéhány éves Kerenski. Világlapok címlapján s a világtörténelem néhány véresen komoly fejezetén szerepelt hónapokig az ifjú forradalmár. Egyetlen rossz húzás s a véres sakkjátszma elveszett, a nagy sakktábláról leseperték a hőst, egyelőre csak mint tananyag, történelmi könyvekben fog időtlen-időkig szerepelni s Isten tudja, hány diáknak okoz még majd gondot, fejtörést. Született, lazított, cárt űzött, forradalmat csinált, — menekült. S aztán?... Sok, sok ideig kérdőjel. Kerenski élettörténete még csonka, az orosz diák még nem magolhatja be az egész Kerenski-fejezetet, — folytatás is következ- hetik. Hazáréjáték egy birodalom sorsával Mit kérdezzek, mit beszéljek Kerenskivel? Oly óriási a terület, oly hatalmas a témakör, melyből meríthetünk s amely engem, téged, de mindnyájunkat, ugyebár kivétel nélkül kell hogy érdekeljen, hiszen a játszma, melyben a főütőkártyát Kerenski vágta ki, mindannyiunk bőrére ment, s igy a mai ottani helyzet is, melynek előidézésében a Kerenski forradaiinaknak legfőbb részük volt, Európa s az egész világ sorsának kialakulására a jövőben is fontos hatással lehet még. Ne felejtsük, hogy 1917-ig Oroszország Európának területileg legnagyobb, legtöbb lakosságot számlált, s bár nem megfelelően kiaknázott, de belső kincsekben leggazdagabb országa volt. Ám mindenkit érhet baleset, egyetlen im- périum se tudhatja, mikor hull ki kezéből a vezetés pálcája, mikor csúszik el alóla a jólétet, megelégedettséget, boldogságot jelentő rend,, nyugalom, gazdagság, hatalom. 1917- ben Keleten rendült meg a föld s bár Spanyolország ugyancsak messzeesik a Szovjetuniótól, ma ott dörög az ég alja, kiszámíthatatlan titkos erők, előre nem látható végzet az Alfonzok koronáját rángatják máris, tüntetnek el talán nemsokára örökre egy régi, erős, büszke királyi trónt. Jól van, ezekről és hasonlókról filozófál- junk hát Kerenskivel is, — mi volt az összeomlás oka, hogy került az élre, mi lett a forradalom következménye, Kerenski tudhatja legjobban, milyenek a mai állapotok Szovjet- oroszországban, hogyan látja a jövőt, mi az álláspontja az emigráció cárista tagjaival szemben, mit jelent a Koutepoff-eset, mit jelentenek Stalin legújabb kegyetlenkedései az orosz paraszttal szemben, — hisz-e egy Istenben, hisz-e még hazában, hisz-e még Oroszország feltámadásában? Dehogyis tudnám rendbe szedni hosszú estél! beszélgetésünk egymásra halmozott anyagát, ne várják, hogy összefüggően mondjam el, mi mindent mesélt Kerenski erről a vé- gelátlan nagy-nagy szomorú orosz tragédiáról, nem pózolt, nem komédiázott, láttam, leikéből, szivéből tört ki a szó, a vád, védelem, panasz, keserűség — s csak mindenek alján valami pislogó parázs, önmaga erejébe vetett bizalom, tettvágyba burkolt, még el nem hamvad!, csendes titokban táplált halk remény. — Beszéljünk hát először a múltról, — kezdte Kerenski — mi voltam, hogy lettem azzá, ami vagyok? A forradásom szárnyain •.. — Mint fiatal ügyvéd főleg politikai perekben szerepeltem. A legszenzációsabbakban. Sokszor és sokszor volt alkalmam a nagy nyilvánosság előtt, szónokolni. Sikereim voltak. Csakhamar belekerültem a dumába s mint a legszélsőbb baloldaliak vezérszónoka, nem egyszer dörögtem a látni nem akarók és süketek fülébe, hogy pusztulásba, romlásba vezet az ut, melyet követnek a a végiveszedelem Három gyer tragikus pusztulása cs rablótámadás okozta p Á haiáharémült kocsis a Taron megduzzaéf. vizébe hajtotta a kocsit — Az apa szemeláitám a hullámokba veszett a három gyermek Kassa, március 21. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Három emberéletet követelő borzalmas szerencsétlenség történt tegnap délután a Kassa közelében lévő Po- Iyanka községben. Horváth Mihály pólyánk ai gazdálkodó a kassai vásárról hazafelé tartott kocsiján, amelyen rajta és kocsisán kívül három gyermeke: a hatéves Mária, a három és féléves Anna és á két és féléves Erzsi ültek, Útközben a gazdálkodó és a kocsis betértek egy korcsmába, ahonnan kissé italos állapotban folytatták útjukat hazafelé. Polyanka előtt néhány kilométerre az esti szürkületben hirtelen egy férfi ugrott kocsijuk elé s a lovakat megállítva, pénzt követelt Horváth Mihálytóh A kocsis annyira megijedt az utonállótól, hogy a lovak közé csapva, az utat keresztező Tarca foivónak tartott, hogy megmeneküljön a rablástól. A lovak vad váglatással vitték a kocsit a fo- lyónak, azonban alig haladtak néhány métert a megduzzadt és sebesfolyásu folyóban, mikor a lovakat a kocsival együtt elragadta az ár. A kocsi fölborult és a benn ülők valamennyien a vízbe estek. Horváíhnak hatalmas erőlködés árán sikerült a partra úsznia, a kocsi is megmenekült, azonban a három gyermeket elragadta az ár, úgyhogy nem tudták őket megmenteni. A lovak szintén a vizbe fúltak. A három szerencsétlen gyermek holttestét ezideig még nem sikerült megtalálni. Az ungvári városi képviselőtestület dezavuálta a város vezetőségéi s a vásár- vámszedési jogot nem siti bérbe — Háromórás vihar a várod képviseiüiesfület ülésén — Ungvár, március 21. (Ruszi nszíkód szerkesztőségünktől.) Az ungvári képviselőtestület március 19-én, szerdán rendkívüli közgyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgysorozati pontja a kövezet- és vááárvámisaedési jog „kezelésbe“- adása volt. Emlékezetes még a P. M. H. olvasói előtt az a botrány, amely a városi kövezet- és vá- sárvám kezelésbeadása körül évekkel ezelőtt keletkezett és amely titokzatos kezek irányítása folytán még máig sincsen kivizsgálva, bár bebizonyított tény, hogy a vásárvámkozelők a helypénzeket hatmis díjtáblázat alapján szedik, mellyel milliókra menő kárt okoznak a közönségnek. Érdekes és jellemző Ungvár város vezetőségének közszellemére, hogy ezt a panamaügyet valósággal elamerikázza, úgy hogy ez a hároméves panamavád még ma is kivizsgálatlanul hever a vámkezelők valamelyik titkos protektorának fiókjában. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy egyenesen provokáció-számba ment az az ajánlat, melyet a vámszedők nyújtottak be a városi képviselethez és melyben a kövezet-1 és vásár vámkezelésnek további egy észtén-1 dőre való átengedését kérték. A városi tanács ennek kiégészitéseűl javaslatot terjesztett a képviselet elé, melyben a kövezet- és vásárvámszedési jognak házikezelésben való meghagyását javasolja. A kérdés körül szenvedélyes vita iüdült meg. A közönség érdekeit szivükön viselő képviselőtestületi tagok a házi kezelés mellett voltak, mig a város vezetősége, az ukránok és a főjegyzői hivatal személyzete a kezelésbeadás mellett kardoskodtak. A város vezetőségéből csupán az ügy tárgyalása alatt elnöklő Gaar Iván magyar polgármester volt a házi kezelés bevezetése mellett, mivel ő volt, aki évekkel ezelőtt a kezelésbeadás körüli panamákról lerántotta a leplet. Úgy a magyarpárti tagoik, mint a kommunisták, valamint az iparos és kereskedő képviselet a kezelésbeadás ellen szavazott s ennek köszönhető, hogy a képviselőtestület a kezelésbeadást 2ő szóval 7 ellenében elvetette. Ilrabár főpolgármester, Marki cseh alpolgármester, valamint a főjegyzői hivatal személyzete és Brasosajkó Gyula dr., a Prosvita érdekkörébe tartozó ukránok szellemi vezére, a kezelésbeadás érdekében adta le szavazatát.
