Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-19 / 65. (2286.) szám

Az Expres értesülése szerint

Parisban a magyar álláspont győzött a földreform-kérdésben

Prága, március 18. Az Expres írja Párásból: A legutolsó kiét napon s vasárnap kísérletet tett a francia külügyminisztérium, hogy a most kezdődő hét elején újból meginduljanak a hágai egyezmény kiegészítését célzó tárgyalások. Azonban csehszlovák részről ezt a kísérletet elfogadhatatlannak minősítették, mert

a csehszlovák delegáció Prágában tartózkodik, ahol uj anyagot dolgoz fel és pontosan formulázza a csehszlovák álláspontot.

Az angol szakértők azonban a franciák előtt

kijelentették, hogy nincs érdekeltségük a középeurópai államok formai vitáiban, mert a jogászok véleményéhez tartják magukat. Ez azt jelenti, hogy

azonosítják magukat az olasz delegáció álláspontjával

s ennek indokolásául azt hozzák fel, hogy szükség van a helyzet tisztázására avégből, hogy a reparációs Nemzetközi Bank mielőbb megkezdhesse működését.

Az A. fond magasságáról, illetve a B. fond magasságáról és ezen alapok túl nem léphe- tőségéről szóló, legfontosabb tézis már megdőlt, mert a magyarok a hágai döntés jogi konzekvenciáját úgy indokolták meg, hogy a kárpótlást semmi más nem korlátozza, mint a kárpótlási összeg tényleges magassága. Vagyis a csehszlovák érv, hogy az alap kimerültével egyúttal a kárpótlás is megszűnik, nem helyes.

Már ma bizonyos, hogy az A alapnál nem lesz fölösleg, ahogy eredetileg gondolták, vagyis a B alapot nem lehet ezzel a fölösleggel kiegészíteni. Megegyezés csupán a B alapba való befizetések formájára nézve jött létre, amelyeket Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia fog eszközölni a főhercegek számlájára. Súlyos viták fognak származni az A alap tartalékának a B alapra való átutalásánál. mely magában ugyan ki van zárva, de esetleges felmerülése, illetve ki nem merítése esetén

ezt a maradékot a magyarok a maguk számára reklamálják, mivel az 1943 után fizetendő magyar annuitásokból származik.

Már ma bizonyos, — vonja le következtetését az Expres — hogy

a magyar jogi álláspontot elfogadták, főleg a főhercegek nevében és hogy a nemzetközi jogászok ebből a döntésből már konzekvenciákat vonnak le.

Nagy általánosságban úgy értelmezik földreform törvén jrünket, hogy a Habsburg birtokok a reform keretébe esnek, vagyis ezen birto| kok esetében is a földreform-törvény écrtel- | méhen kell végrehajtani a kártalanítási eljárást, azaz

a B alapból ugyanúgy fogják kártalanitaani a főhercegeket, mint az A alapból.

Itt ismét bebizonyosodott külügyminiszterünk következetlensége. A földreform-törvény kihirdetése után azonnal kezdeményezéseket tett a külügyminisztérium s ezt Be- nes több ízben megismételte, hogy a földhivatal a külföldiekkel szemben legyen tekintettel. Ezáltal

egész sor „különleges esetet*' statuáltak, ami ennek a törvénynek a nemzetközi helyzetén jelentékenyen rontott. Olyan mesz- szire jutottunk, hogy el kell állanunk eredeti tézisünktől, mely konfiskátíóról beszélt

és a presztízs szempontjából annyira fontos kérdésben kénytelenek vagyunk visszavonulni.

A Národni Politika cikke

A Národni Politika, a legnagyobb példány- számiban megjelenő esek lap „A magyarok sikerei Páriában" címmel föltűnő cikkben megerősíti az Expres híradásában foglaltakat. A lap tudósítója a következőket jelenti Páris- ból:

— Annak dacára, hogy a keleti reparációs tárgyalásokat megszakították, egyes államok tovább tárgyalnak, hogy megtalálják az utat a Magyarország és Csehszlovákia közti vita megoldására.

Főleg Angolország fejt ki nyomást és teljességgel elitéli Csehszlovákia magatartását, mert Csehszlovákiát tekintik a tárgyalások megakasztójának. Az olaszok ebben a tekintetben azonosítják magukat Angliával ? megbízható magánórtesülésefk szerint jogilag is azonosítják a magyarokkal, sőt azt javasolják, hogy Csehszlovákiával szemben kíméletlenül kell eljárni. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert a csehszlovák delegáció nem tudta opponálni a magyar érveket és számadatait, mivel nem voltak a keze ügyében mindazok az adatok, melyekkel a hamis magyar számadatokat megcáfolhatta volna.

Épp úgy a jogi tárgyaláskhoz nem volt kéznél a kiegészítő jogi anyag, hogy a trianoni békeszerződés egyes szakaszainak szakszerű értelmezésére támaszkodó magyar jogi álláspontot a kellő értékére szállíthassa le, mert a magyarok ebben a kérdésben nagy n«mwmmmmm

I Kfa ; fU g dn V I fllUfLÖS (14)

Klárika nem csodálkozott azon, hogy Gá- j bor'kitalálta. Sőt örült neki. Valamivel vidámabban folytatta.

— És nem gondolsz rólam rosszat?

— ‘ Nem.

— Miért nem? — kérdezte gyerekes ka- cérsággal.

— Mert ha gondolnék, akikor már kidobtalak volna a kocsi ablakából.

Klárika 'boldogan nevetett.

— De most hallgasd végig. Az ember éleiét mégis a véletlen kormányozza.

— Nem.

— De igen. Hát így volt. A Stefánia-szállő halijában, ahogy megérkeztünk, éppen egy magas, karcsú, sportruhás gentleman osztotta a borravalókat s igy a személyzet alig he- oeritett ránk. ő volt.. Igen. A báró. Éppen Fiúméba készült, hogy Becsbe utazzék. Észrevett, köszönt s elmondta, hogy két napja lopja itt a napot, halálra unta magát s most dühösem összecsomagolt, hogy otthagyja ezt a -zörnyii sivatagot.

— És neked nem jutott eszedbe, hogy én meg tiltottam? — kérdezte a férfi.

Klárika megszeppent.

— De igen. Csakhogy ez nem rajtam mailt. Nem is volt módomban ezt a találkozást elhárítani. Megvallom, hogy a szivem össze- szonnlt. Milyen szerencse, hogy ez a fickó *‘pil*en indulóban van! Mi történt volna, hogy ha ez itt lakik s kénytelen vagyok megírni neked, hogy ki van a társaságomban ? Vagy talán eltitkoltam volna? Olyan ijedtség fogolt 4 I erre a gondolatra, hogy a lélegzetem elállt.

De azért, szóba álltái vele.

A báró köszönt, mi léimen fii nk a lakosztályunkba.

j — És miikor láttad újra?

— Este vacsoránál vakító eleganciával, nevetve, rózsásain, fiatalos hetykeséggel megjelenít az asiztahinknál. ő. Igen. A báró. Engem kellemetlenül lepett meg a dolog. Nem is tudtam eltitkolni, hogy a jelenléte idegessé tesz. Megkérdeztem tőle: Mi az, hát maga nem utazott el? — Nem vagy öli őrült — kacagott léhán és mégis gyermekes kedvességgel. — Most már ez a földkerekség leggyönyörűbb pontja,

— És maga? — kérdezte a férj most mór rideg magázással.

— Éreztem, hogy tennem kellene valamit. Talán meg kellett volna kérnem, hogy éppen énrám való tekintettel utazzék: tovább. Tanácsol: kértem Lujzától. Lujza császári és királyi alapítványi hölgy, komoly és erkölcsös és szigorú itéletü. Lujza' tiltakozott az ellen, hogy elküldtem a bárót. — Ezzel — mondta

— csak magadat aláznád meg, .mert beismernéd, hogy hitvesi hűséged a báró mellett nincs biztonságban, másrészt, pedig Gábort is nevetségessé tennéd a féltékenységével.

— Tehát mit tegyek? —- kérdeztem Lujzát.

— Semmit. — Megírjam Gábornak? -- Felesleges aggodalmakat okoznál néki. -- De ha a báró tolakodó lesz? — Majd elvesszük a kedvét őkéimének.

Gábor arca fok önki irt halványabbá lett.- El tudták venni? — kérdezte gépiesen.

— Nem tudtuk elvenni. Olyan zárkózottak, és ridegek voltunk, .mint amilyen csak egy császári és királyi alapítványi dáma tud lenni. Diáiba. A báró szeretetreméltó és szenvtelen volt és folyton körülöttünk csapta a szelet,

És egyéb semmi?

Klárika vakmerőén nézeti Gábor szemébe.

Fontos őrszemé

a száj, testünk kapuja. Ez az egészségünk őre. — Ha Ön a logait és száját csak mechanikus úton tisztítja, a nap egy éb szakában, valamint egész éjjel a káros baktériumok romboló hatása ellen védtelen. — A fogak megtisztítása, azok mechanikus tisztítására ieltétlenül jó, ha arra egy olgan finomszemcsés anyagot mint az ODOL-fogpasztát használ. Ez azonban a fogai épségének tartós megóvására még nem elegendő. ODOL-SZÁJVIZ is kell ahhoz, mely a szájüreget és fogakat vékony, fertőtlenítő hártyával vonja be, amely alatt a baktériumok nem szaporodhatnak. - Felváltva tisztogassa tehát a logait ODOL-FOG- PASZTÁVAL és óvja meg a romlástól ODOL-SZÁJ- VÍZZEL, mert — ez az

ODOL-MÓDSZER

zetközi jogás ztekin tél vekre támaszkodnak

úgy a magyarok, mint az olaszok, angolok

stb. somiból.

Á csehszlovák delegáció s főleg Osusky követ kinyilvánította, hogy Csehszlovákia a jelen tárgyalásokból kifolyólag nem vállalhat magára újabb fizetési kötelezettséget, mert annak kereteit a hágai egyezmény az A és B alap létesítésével, illetve a két alap funkcionálásának jogi szövegezéséivel már körülhatárolta. így ki van zárva az, hogy a főhercegi birtokok kérdését másképp oldják meg, mint az egyezmény és a nemzetközi bíróság verdiktjének keretei között. Azaz a főhercegek igényei csak úgy mérlegelketőlk, hogy azok a földreformtörvény hatásköre alá esnek. A nemzetközi jog szempontjából ma nem lehet mást tenni, mint azt, hogy a főhercegek kártalanításának kérdését a földreform végrehajtásával együtt mérlegeljük, habár még nem lehet előre tudni, hogy- fog dönteni a nemzetközi bíróság.

A Národni Politika komolytalannak mondja végül azt a magyar érvet hegy Csehszlovákiának á főhercegi birtokokkal szemben való forradalmi joga teljesen elévült akkor, amikor a földreform szigorú végrehajtása alól

kivételeket statuált és ezzel egy re reg precedensét teremtett. A francia jogászok is ehhez a csehszlovák állásponthoz hajlanak.

A magyar kormány magyar kubikusokat alán) fel a francia kormánynak az árvizsuitotta területek felépítésére

Budapest, március 1/. (Budapesti szerkesztőségünk t-elef onjeüeutése.) Mayer fóldmivelésügyi miniszter & legutóbbi má- násztertanácson javasolta, hegy a magyar kormány ajánlja fel a francia kormánynak a magyar kubikusok munkaerejét a dél franciaországi árvissujtotta területek újraépítésére. Ismeretes, hogy Franciaországban m ezé gazdasági munkásokban, de főleg földmunkásokban nagy a hiány. De Vienne budapesti francia követ kijelentette, hogy kész a magyar kormány ajánlatát kormányának továbbítani, ha erre hivatalosan is felhatalmazzák.

— Két nap múlva már levethet kaptam tőle, amelyben leánykori nevemen szólított

és arra kért, hogy függetlenítsem valahogy magam a vén Stiftsdáimától. (így irta és én ezért nem mertem szólni Lujzának a levélről.) Másnap éreztettem vele, hogy neheztelek rá. Egy pillanatra négyszemközt maradtunk. Majdnem sírva fakadt és úgy kért bocsánatot. Egyébként kilátásba helyezte, hogy főbelövi magát. — Azt ne tegye — mondtam én — de utazzék el innen. Megígérte. De nem ment. Ellenben többé soha nem csatlakozott hozzánk, csak a távoliból kisért szüntelen epedő tekintetével.

— Éis énrám nem gondoltál? — kérdezte Gábor lcissé megenyhülve.

— Tőled mindennap kaptam levelet. Rövid, komor, majdnem rideg levelek voltak, távirati stílusban tartott jelentések apa, anya és a saját egészségedről és arról, hogy egy nagyobb bérlet megszerzésén fáradozol, amely óriási jövedelemmel kecsegtet. Az egyik leveledben azt írtad,, hogy húszéves bérlet után reményed van arra, hogy a •nyolcezer holdas uradalmat készpénzen megvásároljad: Te akkor már hatvanéves leszel,' de én csak negyvennégy, te csak az én kedvemért verejtékezel és a gyermekeinkért, ha az Isten teljesítené a leghőbb vágyadat. Ilyen hangja volt a leveleidnek, csak a befejezés árulta el a szerelmes férfit: Nem tudok nélkülied élni! Gyönyörűm!

Gábor elpirult, Klárika észrevette ezt. és megcsókolta Gábort. Aztán folytatta:

— Nagyon boldoggá tettek ezek a levelek, de a hatodik levél olyan volt, hogy megállt tőle a szivem dobogása.

Gábor ijedten közbeszólt.

— Erről ne beszéljünk.

— Pedig beszélnünk kell — nevetett Klárika. — Lujzának nem mertem szólni. Szégyellem mpgam. Azt hittem, hogy az egész világ nevetni fog rajtam, a meggy alázott, nyomorult asszonyon. Végjgvágtaúi magam az ágyamon és keservesen sírtam. Nem. Zokogtam és sikoltoztam. Atkoztam magamat és léged. Még a szegény szüléimét is megátkoztam, hogy miért erőltettek hozzád és miért nem engedték meg, hogy a báró felesége legyek.

— A báró! — szólalt meg Gábor.

— Igen. A báró. Elvakult dühömben felhördültem erre a gondolatra. A báró! A báró szeret és boldog lenne, ha el tudna választani tőled és el tudna venni feleségül. Oh Istenem. milyen hatalmas bosszú, milyen édes elégtétel volna és milyen rettentő büntetés neked.

— Elment az eszed? — riadt fel Gábor és karjával ellökte magától Klárikát,

Klárika is indulatba jött. Felizgatta a fájdalom emléke.

— Nem gondolkodtam egy pillanatig sem. Levélpapírt, tollat! Leültem és Írtam: — Andor! A magáé vagyok, Gábor ellen megindítom a válópört és a felesége leszek! Gyűlölöm . Gábort és szeretem magát. — Itt egy kicsit meghűlt bennem a vér, Istenem, mi lesz, ha erre a levélre Andor felrohan hozzám és... hiszen még Gábor felesége vagyok és irtózom a házasségtöréstől! És én nem a szeretője, de a felesége akarok lenni a bárónak... Néhány percig küzdöttem magammal, aztán igy folytattam: — Andor! A hírnevemre azonban vigyáznom kell, most .még jobban, mint eddig. Ezért arra kérem, azonnal hagyja el Abbáziát, hogy ne kompromittáljon. Menjen haza Róesbe, ott már várni fogja a második levelem.

Gábor halálsápadtan nézett a feleségére.

—• És elküldted neki?

— Igen, ez igy kifogástalan — gondoltam magamban s a levelet, elküldtem a száll oda groomjával.

Aztán újra végigvágódtam az ágyon és keservesen sírtam.

— Szerencsétlen gyermek! Te gyalázatba döntölted magadat — hördült fel a férj.

Klárika izgatottan folytatta a vallomást.

•— Egy óra múlva megszólalt a telefon. A báró wlt. Azt mondta, hogy úgy tesz, ahogy én kívánom. Már be is csomagolt, az autó itt várja a szálloda előtt, ha boldoggá akarom tenni, álljak az ablakhoz és lobogtassan meg a fátylamat...

(Vége követbeouk.)