Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-15 / 62. (2283.) szám

1980 márdtofl 15, waomhat 3 ^RXGM-A\\GtAR-MIRLAI» Pető Pneuvulhania Ultra Szlovenszkőn mégf nem létező uj berendezés Elvállal uj futófelület (protcktor) készítést la anyagból, garanciával — Kérjen árajánlatot krónikás vagyok, s akarok mindvégig marad­ni csupán, — legyűrve ide vagy oda lobogó szimpátiámat, pillanatig sem áílanak egyet­len részen sem veszélyben, hogy bármelyi­küket félreérthetném, félremagyarázhatnám, szavaikat szándékkal elferdíteném. Kerenskivel s Miljukovval kezdem. Melyik az érdekesebb, nagyvonalúbb, tör­ténelmibb alak? Miljukov idős, tudós, tapasztalt ember. K renski lángoló szavú, óriás temperáméntu mu, nagy szónoki tehetséggel megáldott ige zi néptribun. Majdnem Kossuth Lajossal mer­ném összehasonlítani, Miljukovot azonban ugyanakkor Széchenyivel semmiesetre serr Pedig hasonló veretű hid iveit 1848. és 19" fölött. Csak mások voltak a körülmények, s másfajták az építőmesterek. Minden bidverés rombolással kezdődik, i építéssel végződik. Nehéz a hid egyik oldalá­ról a hid másik végéig látni, s nem is min-1 dig az a mester fejezi be, aki kezdte az épi- j test. í Hindenburg levelének varázsereje rendet teremtett a német belpolitikában Drámai jelenetek a birodalmi gyűlés Ycuag-üSésén - Világproblémák és söradó - Nincs vezér, nincs vezér l — 1 polgári köteiességteljesítés példaképe burg pressziójának az utolsó pillanatban en­gedve, mégis csak kéresztülhajszolták az év­tizedek fejlődését befolvásoló határozat elfo­gadását. De a felelősséget egyik párt sem hajlandó viselni. Szétziláltam egymásra agyarkodva folytatják kis és nagy vitáikat a többség csoportjai. A kisebbség pedig, az el­lenzék, rég elvesztette állampolitikai jelen­tőségét. Szélsőséges fantazmagóriákat kerget­ve zárták el magúik elől a pozitív munka le­hetőségét Hugenberg Hitlerrel szövetkezett követői. Az államrendet felforgató anarchia épp úgy ideáljuk, mint szélsőbaloldali szövetsé­geseiknek, a munkásságot egyre céltalanab­bal az uccára hajszoló kommunistáknak. Amikor már úgy látszott, nincs mód a hely­zet megoldására, felvetődött az uj választá­sok terve. A Young-tervezet elfogadása után persze már nincsen erre szükség. Tehát ez a Reichstag fogja elintézni a háború utáni Németország legfontosabb problémáit. Az elfogadott nemzetközi megállapodás tel­jesen uj gazdasági helyzetet teremt. Ezzel számolva kell megalkotni a kormánynak és többségének hosszúlejáratú pénzügyi prog­ramját. Ezekben a kérdésekben már Hinden- burg varázsérejii szava sem segíthet. Hotel Continental Budapest VII., Int tel. 462 28. Dohány ueca 42 De talán eredményt érhet el az elnök mai üzenete. Körülbelül hetven szótöbbséggel fo­gadták el a Young-tervezetet. Ennél a hetven szónál jóval súlyosabban esik a latba egy em­bernek, Hindenburgnak szava. Hir.denbrg, a tábornagy, a teoretikus kato­nai kötelességteljesités mintaképe volt ed­dig. Most az önfeláldozó polgári kötelesség­teljesités példaképe lett. És ha ez a példa hatni fog, a mai nap még nagyobb fordulópont lehet a fiatal német köztársaság éleiében, mint a tegnapi, amikor a nép választottjai törvényerőre emelték a Yersaillest legalábbis részben eltemető pá­risi és hágai megállapodásokat. Ráskav László. Á Michaias-iéle dekrétum a legfelső bíróság élőit Berlin, március 14. (A P. M. H. munkatár­sától.) Hindenburg tegnapi levele, — mind­egy, ki irta, mindegy, ki fogalmazta, — az áldatlan Young-csata legszebb dokumentuma, A hadvezér valójában a mai napon bizonyí­totta be heroizmusát. Ma, amikor aláírásával szankcionált egy szerződést, melynek inaugu- rálóit hazaárulónak bélyegezte a nacionalis­ták egész tábora. Hindenburg ma ezeknek a „hazaárulóknak“ az élére állt. Jól átérai és tudja tette horderejét és kö­vetkezményeit. „Ne szennyezze be hadvezéri hírnevét, háborús dicsőségét a Yooing-szer­ződ és törvényre emel és évek ‘ írták ki ezren é? ezren, igv Írja ő maga a német nemzethez in­tézett üzenetében. És most, hogy megtette, azok, akik egykor istenítették, akik ki akarták játszani a német demokrácia ellen, ma, mint ahogy már el­kezdték, behálózott, tehetetlen aggastyánnak* múltjához méltatlan bábunak fogják bélye­gezni. De a történelem Ítél ősz éke előtt Hin- denburg tábornagy, a nagy bábom legna­gyobb hadvezére, a béke egyik legnehezebb csatáját döntötte el. Felülemelkedett önmagán és ezzel ismét példát szolgáltatott a napi harcokban vergődő pártoknak és politikusoknak, akik kis érde­keikért megfeledkeztek arról, hogy ez a gaz­dasági szerződés a viálgfbáboru valódi likvi- dáoiójának kezdete és generációk sorsát van hivatva eldönteni. Ott voltunk a Reichstag döntő ülésén. Lát­hattuk a bajor néppártnak a márványfoyer egyik sarkában összebújó, hangosan terefe­rélő, piros pozsgás kövér tagijait, akilk még az utolsó pillanatban is üzleti alku tárgyává próbálták tenni a világtörténelmi érvényű megállapodás elfogadását. Keserű vicc, de igaz: a bajor néppártnak választania kellett, felszabaduljon-e a Rajna- vidék, enyhüljenek-e a Németországra súlyo­sodé gazdasági terhek, vagy haladjon Európa egy politikai és gazdasági anarchia felé. És a bajor néppártnak nem volt más válá­ssá, mint a kérdés: mi van a söradóval? És mert a söradó terén nem kapták meg a kö­vetelt engedményeket, a Bayrische Volkspar- tei tagjai a Young-szerződés ellen szavaztak és bizalmatlanságiakat nyilvánitották a kor­mánnyal szemben, melynek kevéssé felelős­ségteljes napokban hü támogatói. Mit törőd­tek azzal, hogy ebben a kabinetben egyik vezérük ül? A 9öradó fontosabb volt, mint a Y oung-tervezet. Vagy balszerencsénk bevezetett az üléste­rembe, amikor Genosse Florin beszélt, a kom­munisták vezérszónoka. Szovjetcsillagos kék ingét, amelyben mint a Rote Frontkámpfer- bund dicsőséges vezére egykor bevonult a Reichslagba, már levetette. Civilizálódott, mint a munkásvezér Bemhaxd Shaw nagy­szerű drámájában, a Kaiser von Amerikádban. De ennek a miunkásvezérnek, amikor száz és százezer, millió és millió német munkás meg­élhetése, jövője, élete forgott a kockán, nem volt más mondanivalója, mint beleharsogni az üres padsorokba a demagógia véres frázisait. Fel-felemelte öklét és unos-untalan kiáltotta: „In diesem Sinne...“ Ezután a mondat után a német asztaltársaságoknál az szokott követ­kezni: „Prost!“ De Florin elvtárs a munkás- tömegeket heccelte az uccára. Nem azt mond­ta: „Prost!“ Jó, hogy erről a Reichstag ülésről, mely je­lentőségénél fogva megérdemelte volna ezt, nem készült hangos film. Gazdasági problé­mák objektív megvitatása indokolta volna. egyedül a még utolsó percben is fellobbanó vitáit, de ehelyett csak pártexponensek tar­tottak propagandabeszédeket. És egy furcsa játékkal szórakoztak. Mindig csak az a párt tartózkodott az ülés­teremben, amelynek a szónoka beszélt. Alighogy a német nemzeti párt szónoka be­fejezte mondókáját, tömör sorokban kivonult a jobboldal. A kommunistavezér tirádáit csak a szélsőbal hallgatta. A Wirtschaftspartei el­nökének mondanivalójára csak saját pártjá­nak két tucatnyi tagja volt kiváncsi. Csaik amikor a birodalmi kancellár beszélt, hagyták el a Reichstag tagjai büffébeli me­nedéküket. Minden tisztelet a jószándéknak és a becsületességnek, mely Müller kancel­lár minden tettét jellemzi. De „nőmén est omen“ — a telefonkönyvben ugyanannyi Müller szerepel, mint Schulze és Németor­szágnak balszerencséje, hogy a legkritikusabb időkben egy Müller a sok közül a vezére. Irányító, pártokat összefogó zsenialitásra volna szükség és a jámbor középszerűség ágál a fórumon. És talán ennek tudható be elsősorban, — hogy a Youmg-ter vezet elfogadása sem oldja meg Németország belpolitikái problémáit. Nincs vezér, nincs vezér. A kormánytámogiatő koalíció pártjai Hindeu­Brünn, március 14. A legfelső bíróság tegnap fogiliaücozoitt a Miehalus-Jéle dekrétum epilógusával!, amely két fcrencsónm egyel egyszerű földművessel itatta meg az „államalapító11 nagyszombati tanár zavaros főzíjénefk levét. Mint emlékezetes, a köztár­saság tízéves fennállásának jubileuma, táján MMia- l/us Vince nagyszombati tanár, aki különböző párt- alaid'táeoík'kail próbálkozott, „alkotmányosé nemzetgyülés^-t hívott egybe Tren- csénbe. A gyűlésre azonban mindössze két falusi földműves, Deanko Jóasef és Brozsek Ferenc jött el, akik szintén váltogatták poüiitákai meggyőződésükéi; aszerint, hogy melyik pártiban milyen megveodégei- tetéeben részesültek. A két mialomailaitti potöifcikius máit eeim sejtve és mivel sem törődve, eleget tett Michailűs fdszóliíM&á- nak is. Miöhiéáus élvezette két tagból álló országgyű­lését egy kocsmába, bort rendéit s mikor a két falusi már alaposan felöntött a ga­ratra, aláíratott veiül: valami irományt. Ez nem volt más, mint egy dekrétum, amellyel Mi- cbailus kikiáltotta Szkxvensdkó önállóságát. A két „alkotmányózó törvémyiho2Ó“ azután nyugodt léíek- kei tért vissza falujába. MLdbailus azonban a dekrétumot ssétküldfte szá­mos sokszorosított példán’ bán a bel- és külföldi sajtónak, a külföldi hatalmaiknak s mindössze any­uját ént el, hogy a sziámi császárság a megfelelő diplomáciai for­mák betartásával üdvözölte az uj államot. Amikorra a hatóságok rájöttek ' liehate „áStam- csiny“-jére, ez már messze járt 6 így csak Deanikót és Broapehet lehetett az áüllaan'biróeág elé állitaori aürotmányozó tényezők hatalmának vindikáláea cí­mén. Az állambiróeág azonban esnpán kösbékeháboritás vétsége címén Ítélte e! a körtársaság védelméről s*616 törvény 1. szaka- siának 14. §-a alapján Deankőt nyolc hónapi és Brosseket öt hónapi fogházra. Az ítélet ellen Deanko védője. Bedé dtr. brümui ügy­véd fellebbezést jelentett be a legfelső bírósághoz, amely tegnap foglakozott az üggyel. BedŐ dr. fel­hozta fellebbezésében, hogy Deaukóra nem bizo­nyult rá az eljárás folyamán, hogy tudatában volt a büntetendő cselekmény elkövetésének. Azonban a legfelső bíróság a vezérállaniügy'ésdhelyettes in- dáitványára elutasította a fellebbezést s az állambirdság altétele ezáltal Deanfcőra vonatko­zólag is jogerőre emelkedett. Iteana hercegnő regényének nhitelesa története A jugoszláv király leplezte Se Hochberg gróf kritikus múltját jtíiiKarest, március 14. a román lovarosoan még mindig sokat beszélnek íieana herceg­nőnek gróf Hochberggel történt eljegyzésé­ről és a tervezett házasság meghiúsulásáról. A Tara cimü lap most útját akarja szegni a további mende-mondálmak és „pontos történetéi adja ennek a szomorú szerelmi regénynek, amely sok fájdalmat okozott Ileana hercegnőnek14. A Tara cikke szerint Ileana hercegnő Né­metországban ismerkedett meg gróf Hoch­berggel, amikor a múlt esztendő folyamán Sigmaringenben tartózkodott. Néhány hónappal ezelőtt Mária királyné levelet kapott-a volt plessd hercegnőtől, aki szintén előkelő és, dúsgazdag angol ariszto­krata nő. A hercegnő jelezte, hogy fia a fiatal gróf Hochberg keleti utazásra indul és Romániát is érinteni fogja, kéri tehát a ki­rálynét, hogy fiát fogadja szívesen. A királyné, aki nem ismerte Ileana her­cegnő gyöngéd érzelmeit a csinos gróf iránt, eleget tett régi barátnője kérésének s fo­gadta gróf Hocliberg Sándort, akinek csak az édesanyját ismerte, de a gróf múltjáról sejtelme sem volt. Néhány nappal a gróf megérkezése után a királyné legnagyobb meglepetésére Ileana hercegnő kéz a kézben Hochberg gróffal meg­jelent előtte és a következőket mondotta: — Mama, szeretjük egymást s kérünk, hogy egyezzél bele a házsasságunkba. — Bevallom, hogy pillanatnyi gyengeség vett rajtam erőt — mond óta később környezete egyik tagjának a királyné, miután megtudta a grófról a valót. — Igent mondtam anélkül, hogy fontolóra vettem volna a szükséges in­formációkat. ! De honnan is sejthettem volna valamit! Azt, aki tudja, mennyire imádja a királyné a hercegnőt, kedvenc gyermekét, akinek soha egyetlen kívánságát meg nem tagadta, nem ejtheti gondolkodóba a királyné azonnali hoz­zájárulása. Ami ezután következett, az már köztudo­mású. A predeáli eljegyzés, a bukaresti la- káskeresés, amelyben „minél több gyermek elfér“, ahogyan a lap szerint Mária királyné nevetve mondta, majd az esküvő napjának a kitűzése, Pless hercegnének a megérkezése éppen aznap, amikor Belgrádból Sándor királytól megérkeztek a Hochberg gróf múltjára vonatkozó doku­mentumok, aztán Pless hercegének az elutazása Nicole- anu tábornok, bukaresti rendőrprefektus kí­séretében, Hochberg gróf távozása és végül Mária királyné és Ileana hercegnő elutazása Egyiptomba és a hivatalos kommüniké, amelyben a királyi ház minisztere közölte a nyilvánossággal, hogy a főhercegnő felséges anyjával és a régenstanáccsal egyetértésben lemond Hochberg Sándor gróffal tervezett há­zasságának a megvalósitásáről. Ileana hercegnő Btikarestben csak egy ré­szét tudta meg a valóságnak. Amikor haza­tért a cotroceni állomásról, ahova Hochberg grófot, akiről azt hitte, hogy még a vőlegénye, kikisérte, ezt mondta mély sóhajtással édes­anyjának: — Elment. — Még pedig végleg, — fűzte hozzá a ki­rályné. Á teljes magyarázatot a hercegnő csak a hajón kapta meg. A Tara krónikája szerint ez a hiteles törté­nete a visszament királyi partinak. MÁRCIUS IDUSA Fél emberöltővel ezelőtt nekünk is ünne­pünk volt, ahogy néhány kilométerrel dé­lebbre tőlünk ma is ünnep. Nekünk ma már csak emlék. Mert emlékké degradált alatt. De számainkra ma is ünnepi emlék. Március 15-ike a legszebb magyar ünnep, mert a legszebb eszményeknek: az emberi jognak, az emberi szabadságnak, az emberi méltóságnak az ünnepe. A minden ember, a minden nemzet szabadságának proklamálása. Lelkesedés a szabadság iráni. A magyar nem­zeti szellem első szabad fiatalos fölszárnya- lésának diadalemléke. r Tavaszi lendület, hit, önbizalom, tetterő és szárnyas, duzzadd fia­talság. Amikor a fiatal magyar felnőttnek, az öreg magyar szabadsághős-fiatalnak érzi magát. A magyar ezeréves történelemnek alig van fénnyel tettebb napja, mint a 48-as zimankós, esős, március 15-ike volt- Minden más ese­mény napjához árnyalt, és foltok is tapadnak, minden más örömnap hangulatéba üröm is vegyül: március idusa kristálytiszta- A ma­ga abszolút idealizmusában, tiszta eszmei tar­talmában össze tudta forrasztani az egész nemzetet, a nemzet minden rétegét — az élei diadalmasait épp úgy, mint a koldusait — egy nagy diadalmi érzésbe: a nemzeti opti­mizmus szent hevületébe. Mert ezt jelenti március: az alkotóképes, áldozatképes fiatal tetterőt, a fiatalságban való megújhodás, sőt újjászületés hitét, az eszmék testtéfogantatá- sát, a szabad szárnyalásban váló ujjong ást, testvérré fogadás lélek-múmorát: a fölhajna- lodó magyar optimizmust. Az optimizmus nemcsak azt jelenti, hogy a jövendőtől az optimumot, a legjobbat vár­juk. Hanem azt, hogy ezt a jobbat akarjuk is és hogy ezt a jobbat a magunk megjobbilá- sán keresztül és annak árán akarjuk. Job­bakká kell lennünk, hogy jobb legyen a ma­gyar jövő. A magyar optimizmus ünnepe ezt a fölismerést hozza a mai magyarságnak. És a magyar fiatalság egykori forradalmi sza­badságlendülete programot üzen a mai má­sutt kor magyar fiataljainak. A jobbítás és jobbulás programját: a szabadság, egyenlő­ség és testvériség mai formáinak kereséséi, az uj magyar nemzeti reneszánszot. 8 eny- nyiben március tizenötödike nem ünnepi em­lék, hanem mementó. A történelem intése, a magyar géniusz fölsikottása. A magyar op­timizmus lelke uj testet keres, uj harcosokat keres. Uj fiatalaokat, uj márciusi lelkeket. Nem egyeseket, hanem a fiatotok gyedemét. Meri március idusa az egyetlen nap, amely minden magyar jóakaratot, minden magyar lelket össze tud olvasztani egyetlenegy láva- folyamba: a legszebb emberi és nemzeti eszmék diadala fölötti ujjongásba. Mindig igy képzettem el március tizenötödikét: a ma­gasban, az eszmék tisztafény világában ott ra­gyog az egyenlőség, testvériség és szabad­ság szentháromsága és ezen a napon millió és millió megnemesedő lélek szárnyal föl a lelkesülés szárnyain, minden lélek egy-egy kis szárnyas lobogó láng és itt, a földi korlá­tok fölötti égi magasságban az eszmék fény- világában a tízmilliónyi lélekláng egyetlen lángtengeiré olvad össze, hogy megfúrod jön és twgifjodjon a márciusi tűzben. Az eszmék tisztító tüze: ez március idusának lélekünne-: P* '-) I

Next

/
Thumbnails
Contents