Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-15 / 62. (2283.) szám
4 qpRX^jVVAG^ARHIRlifiP 1080 márcmg 15, szombat. Apró dolgok egy nagy orvos életéből Közli: Karafiáth Máriás dr. Hallgatói nagyobb része remegett Kovács Józseftől, különösen a vizsgákon, mert Kovács professzor a silányát irgalmatlanul eibuktötta. — Nem akarok szabadalmazott gyilkosokat az emberiségre rászabadítaná! — szokta volt mondani, ha kegyetlenségét a szemére vetették. S miután a bukottak nagy része zsidó volt. ráfogták, hogy antiszemita. Pedig nem volt az, hiszen két kedvence, Sz. Sándor dr. első tanársegédje és a mán említett Seh. Miksa dr. mütőnövendéke, mindkettő zsidó volt. Voltak fogas, de egyszerű kérdései is, melyeik nem ejtették zavarba azt, aki az előadásaira rendesen eljárt, de könnyen nyakát szegték annak, aki azokat soha sem hallotta és hozzá még nehéz felfogású is volt. így egy szigorlónak, aki már két kérdésre nem tudott felelni, azt a kérdést adta. hogy mi különbség van a bőr és a heg között? A szegény ráncbaszedett. homlokkal nézte a mén vezetet, mintha annak az arabeszk jelről kellett- volna a feleletet leolvasnia; forgatta szemét esdő tekintettel a körben álló kollegái felé, de egy sem tudott neki súgni. Végre ötöive-hatol'va elmondta az ép bőr szövettanát-, de amint áttért a hegre, a tudomány fennakadt. Végre megunva a szerencsétlen flótá-s vergődését, rámutatott a professzor ur L. Elemér dr. növendék koponyájára, melyen a. sötét hajzat között fénylő fehér esik húzódott le a- homlokra. Párbajban kapott kardvágás helye volt. — Nos! Hát nem látja? Hiszen mutatom! — — szólt végre a professzor, de hiába. — No hát megmondom: a hegen nem nő sem haj, sem szőr. Ez a különbség. Elég volt! S az ipsze elhasalt. Nem volt Kovács professzor kegyetlen. Csak ráfogták, akiknek okuk volt a v-izsgától félni. E sorok Írójával például nagyon simán bánt el az utolsó, az elméleti szigorlaton. A hozzám intézett kérdésekre, meg sem várva a feleletet, ezt nyomban maga adta meg s aztán mindig csak azt kérdez te: — Úgy van-é? Mire aztán természetesem azt válaszoltam: „Ugy;‘! Erre aztán ismét ezt mondta: — Helyesen mondja szigorló ur. Az egész vallatás talán négy percig tartott, mire a-zza-1 eresztett szabadon: — Köszönöm, elég volt! A hallgatók, de még s. jelenlevő dékán is nem győzték csudilni Kovács professzornak ezt a szokatlan jó indulatát. Sin csak később tudtam meg az okát. Nemrég ugyanis a „Béka-egérfoarc" mintájára, ■„ Bakterio -C occ om aohia“ címén víg eposz* * rrtam, mely tulajdonképpen a Kistér-féle sebkezelés ezatirizáláea volt, A sokszorosított; vsr- selée egy példánya Kovács professzornak is jutott a kezébe, akinek az nagyon megtetszett. Ritka hangzású nevem, melyet könnyen megjegyezhetett magának, a szigorlat előtt eszébe juttatta szatírámat, s most szokatlan enyhe bánásmódjával jutalmazott meg a®ért a mulatságért, melyet versem neki szerzett. Még egy példát sorolhatok fel, melyre egy jó barátom eredeti adomagyüjteményében akadtam e mely engem e kis megemlékezés megírására ösztönzött: A protekció. (Közli Bodrogközv Zoltán.) A mai protekciós világban tudjuk, hogy még bakteroek sem lehet bejutni protekció nélkül, s hogy viszont sokszor a Iegelsörendü ajánlat sem vezet sikerre, mivel a versenytársnak esetleg még elsőrendübb pártfogója van. Egy öreg szigorló orvos, aki már évek óta kür- orvofckodot-t valahol Bergengóciában, feljött a fővárosba vizsgázni a sebészetből Kovács József dr. nagyhírű sebész-professzor elé. Mivel azonban e tárgyból már egyizben megbukott. végtelen drukkok között készült a vizsgára, lévén mán feleséges, sőt családos. Ha csak rágondolt a Kovács professzor jóságos, de szigorú kifeje-zésü arcára, azonnal elpárolgott- a fejéből minden tudomány, mivel ujabbi bukás esetén a csekélyke állás is veszendőben volt. Teltek a hetek, sőt hónapok, de bizony a doktorandus nem mert a vizsgának nekimenni. Végre egy jó bar áj Iának mentő gondolata támadt. Az illető ugyanis Giczey Samu nagytekintélyű és Kovács-csal is jó barátságban élő ügyvédnek volt az irodavezetője s látva a kétségbeesett jelölt vergődését, a jóleikü ügyvédtől ajánló levelet eszközölt ki a jelölt számára* A jelölt szerette volna tudni, vájjon mi van az egyszerűen névjegyből álló ajánlatban, de nem merte azt felbontani, noha a boríték címét az ügyvéd az irodavezetővel íratta. Végre is győzött a kíváncsiság, felbontotta a borítékot ügy okoskodva, hogy a névjegyet más borítókba tóve az irodavezető újra ráírja a címet • úgy juttatják azt Kovács professzor kezébe. A névjegyen szószerint ez állott: „Kedvee Józei- Vám! K. T. szigorló orvost — ezt a durdh und durch becsületes, de kissé korlátolt fiatal embert — ajánlom szives figyelmedbe41. A jelölt e sorok elolvasására elsápadt és fo- gadíkozott, hogy ő ilyen ajánló sorokat nem vehet igénybe és még nagyobb 'kétségbeeséssel nézett a már kitűzött, vizsgána/p elé. Aüg birt.ák vele megérte tűi, hogy ennél kód* vezőbb ajánló sorok már nem is lehetnek s hogy íi úgy viselkedjék, mintha nem tudná árok tártál- mát. »ő: mintha azokról rgváltalában nem is volna HOjt/dinc. * adja fel a vizsga előtti napon a levelet a postára. „Mr. Shakespeare, miért nem válaszol levelemre ?“ London, március 15. A Daily Malii legújabb számában van a köveik ező kiír, amely olyan fantasztikusan hangzik, hogy csak a nagy világlap komolyságára való tekintettél lehet elhinni. Stratford- on-Avon (Shakespeare szülővárosa) polgármestere beküldött egy táviratot a szeikesdősőgnk, melyet ő Sarai Goldstein torontói (Kanada) színházi ügynöktől kapott. Címzése ez volt: William Shakespeare színműi rónak, a polgármester címére Stratford- on-Avon. A kábeltávirat szövege igy haragzák: Mr. Shakespeare miért ivem válaszol levelemre9 Nem akarja eladni darabjainak Jilmjogát ? Komoly üzletről van szó, elsőrendű modern drámaíró írná a szcenárm- mot. Kábetválaszt 20-ig, különben üzlet tárgytalan. S<mi Goldstein, W ind sor Hotel. A táviratból kiderül, hogy Mr. Goldöteiu előzőleg már levelet is írt Shak espearenek ée kérte, hogy adja el darabjainak megtfilmesátésá jogát. Teljesen érthetetlen, hogy Shakespeare miért nem válaszol a kitűnő amerikai színházi embernek és miért nem teszi lehetővé, hogy égy7 elsőrendű modern író filmre írja a darabjait. Valóban nem lehet szavakat találni Shakespeare hanyagságának megbélyegzésére. Ugylátszik, hogy az isimért drámaíróból hiányaik minden érzék a modem művészeti lehetőségek iránt, teljes ellentétben kitűnő kollegájával, Bemard Shaw-val. Valószínű, hogy Shakespeare most már 20-ig sem fog válaszolni és így majd elesik nemcsak egy nagyszerű kereseti lehetőségitől, hanem darabjainak hangosfilm utján való népszerűsítésétől is. keserít, kedvatlenít: destruál és demoralizál. Legyen ez a destrukció és dmomlizájció egy rügynyi, egy ökölnyi, vagy háznyi, jószántából történt, pláne rosszindulatból történt, szinte egyre megy, aki ezt csinálja, az expedíciók életharcában méltó az Ítéletre: nem is golyóra, — kötélre vele. Poszton állanak ezek a szigetlakók: fontos, felelősségteljes, lelki és szellemi koncentrációt követelő poszton. Nemcsak egy, de tán sok generáció sorsa, hite, közvéleménye, , életkedve és tisztánlátása függ ezeknek a hivatásuknak élő, hivatásukban felőrlődő, ismeretlen hősöknek sorsától, hitétől, véle- ménymyüvánitó erejétől, életkedvének frissességétől és tisztánlátásuk zavartalanságától. A kisebbségi magyar élet itteni főtengelyének egyik vége az ő szivükbe, az életűkbe van beágyazva: el a kezekkel, akik a csapágy s a főtengely kemény acéljai közé idegen tárgyakat smngliznak. Akármilyen parányi is a kavics-szem, a szilánk, vagy a forgács, akármilyen láthatatlan is, — az élet nagy mechanizmusában megszenvedi ezt vagy a tengely, vagy a csapágy. Vigyázat, vigyázat: itt nem lehet komédiázni, kísérletezni, próbálkozni: egy tengelytörés, egy Csapágy törés katasztrofális lehet! Tizenegy év kisebbségi élete megtanított, mindenkit, hogy az óieth arcban legfőbb értékeinek nem a rozsdásodható, nem az eltulajdonítható kincsek, de a lélek, a szellem, az akarat és a jellem kincsei. Ezek láthatatlanabbak, szerényebbek, de éppen ezért köny- nyebben, titkosabban és jobban ettitkolba- tóan megtámadhatók és kikezdhetők. Tizenegy óv után mindenki tanult a multiból és az újraértékelések ideje e z emui ©Hátba tóara a küszöbön áll és kopogtatni készül... A lelki hinterlandot is meg kell teremteni, főleg mert a természetes hinteriamd hiányzik, mert a lelki ha-dtáp nélkül az első vonatban küzdők belső összeroppanása fenyegetőbb veszély . . . s a megkínzott lélek egyszer csak fáradtan és könnyen kiszáll az agyou- erőltetett porhüvelyből. Mindenki és minden, aki a szükséges lelki és szellemi koncentrációt zavarja, az erő- aszpontositáat dekonoentrálja: egy nagy ügy árulója, „őrzőik, vigyázzatok a strázsán!“ A parancsnoknak — akiről e tavaszon egy kedves alkalomból még külön lesz alkalom beszélni — nehéz helyzete van itten és csak komoly szemének szolid ereje, lelkületének nemesveretü emberi hatalma és az önzetlenségben, önfel áldozásban való példaadó elől- jámása képes összefogná s a lelki elánt meg- megújítani a kisded seregiben. *-— Minek írod meg ezt a cikksorozatot, kérdezte tegnap egyik olvasóm s barátom. — Mi közöd hozzá, mi történik — jó vagy rossz — ezzel a prágai magyar szigettel? Ki kiváncsi rá? Ijehet, hogy igaza volt. Miinek és ki kiváncsi? De minek akkor minden ? Minek akkor az, hogy a Szajnaparti könyvárusokról megírják és szívesen olvassák, hogy mit csinálnak, mit esznek, minek örülnek és min bánkódnak? — minek akkor az, hogy a rekru- tát szalutálni tanítják, mikor szalutáluitudás nélkül is lehet ölni és meghalni? — és minek akkor az, hogy az iskolában épp úgy, mint a világfórumokon az igazságsaeretetre hivatkoznak és csendes vallás órákon a tiszta leiekre tanítottak bennünket, hát csali a beszédek alatt, csak az órák alatt és csak a tanítás idejéig kell szeretni az igazat s keresni • a lélek tisztaságát, amelyre egyedül lehet jövőt építeni s amely egyedül áll őrt az élet szennyes árvizei szélén? —■ és minek aktkor egy-egy ember életével sorsával, beszédével törődni, — ha egy kis szociétász, egy nagy felelősségű és jelentőségű, szellemi vezetést gyakorló bíbor élete érdektelen, sorsa közömbös, lelkülete elhanyagolható és ba- jai javíthatatlanok ? — Lehet, hogy igazad van, — mondtam. — De én nem vagyok cinikus. Én hiszek az igazságban, az életi ehetősége kiben, sorsunk miegijavithajtóságábau és megjobbithail óságában és hiszem, hogy a mi szenvedésünk, a többiekével együtt, csak befektetés és jövő- trágyázás, hogy jobb élet fakadjon belőle egy kis népdamab s tán az egész nép számára is. És mikor ezt hiszem — és ilyenkor meleg hálával és bizakodással szeretném toeg- v-idámibuni a sonsvert arcokat, éhes diák- jattikait, görnyedt kolléga imát, robotot* sorstársaim és a szigetlaké asszonyok esdeklő, könnyes szemét, — az életet hirdetem, a munkái és a bizodalmát a halál, a közöny és a hitetlenség ellenében. Ennek a szigetnek dolgoznia ke>U, hinnie kell: életet jelenteni és ezért a lelkű leié nem lehel közömbös: mert sorsa szimbólum erejű ma már. Szimbólum. Jelkép; jel: élőtől vagy halait? (iFodytaláisa következik.) wmm PRÁGAI MAGYAR ROBINZONÁD Irta: GYÖRY DEZSŐ III. Expediciós veszedelmek és betegségek Kinn márciusi hóvihar dühöng. Két órája még sütött a nap s most nincs itt a kabátomOlyan ez a Prágában élő magyar sziget,' mint egy jégvidéki expedíció. Arktiőz, Antarktisz, vagy a Himalája. A papírlapra a kávéháziba menekülők kabátjáról nedves pillék hüppednek és széltől ynak az ákomibákomok közt. Hó és tavasz . . . Anmndsen beleveszett, Byrd visz- szatérőben vara, Dybrenfurth most indul. Van akii elvész, van aki megmarad. Az expedíció tagjai,bán egyes idegek végsőkig kifinomulnak, egyes sejtek titkos, érthetetlen funkcióba kezdenek és uj betegségek lépnek fői. Betegségek, expediciós betegségek, amelyek normális körülmények közt semmi- ©égek, elhanyagolható, könnyem gyógyítható szimptómák, tán észre sem vevődnek, elő se jönnek. Itt más. Itt el lehet pusztulni bele, meg lehet örülni bele. Ki érti? Kihiszi ©1? Esik a hó. Valaki megint megfázik közülünk és lázas vörös arccal ágyba kényszerül- Maga rakja föl — ha fölrakja — magának az utnslá- got és két napba kerül, míg egy kis pénzért beüzenhet valakivél a kiadóba. Akinek nincs telefonja s szombat este ágynak dől, biztos lehet abban, hogy hétfő estig senkit se lát, senki látogatót nem kap, csak hétfőn veszik észre, hogy hiányzik s este lesz, mire valaki megnézheti, — aki maga vara, addigra meg is halhat. De nem is olyan rémes, megszoktuk már, hogy nem üzenünk be mindjárt, a testi betegség különben se veszélyes, vagy túlél jük, vagy minden el végez etett. Hol itt a baj? Az expediciós bajok közt nem ezek a legrosszabb betegségek, a testi betegségek. A láz jó, ha nagy és veszélyes, zsongit és vidámat, altat és elrepülnek az órák. Az expe- diciósü'k speciális betegségei jobban fájnak, többet kínoznak s erősebben ijesztenek. Mert ezek a lelket támadják s a lelki ütések nyomán kéklő bematomákat nincs patikárins, Végre ie egy szófkimondásáról ismeretes barátjának az érvei győztek, aJki ezt mondta: — Te szamár! Ha téged Kovácsnak úgy ajánlanak, mint kiválóan képzett embert, ő akkor agyon nyaggat a vizsgán, míg igy föltétlenül elnézéssel lesz irántad, csak te úgy viselkedjél előtte, mintha a levélről nem is tudnál. Az apád hat ökre téged nem húz át a vizsgán, de ez a lekicsinylő „korlátolt44 szócska föltétlenül átsegít. Végre beadta a derekát. Uj borítékba tették a ■levelet, az irodavezető újra ráírta a címet s egy nappal a vizsga előtt postára adták. Kovács a vizsgán a jelölt nevének említésénél kissé mosolyogva nézett a jelöltre, azonban a vizsga sikerült e a különös ajánló levél megtette a hatását. ★ Minden embernek vannak gyengéi, hibái, ez alól nem mentésit a nagyság. Ezek a gyengék azonban nem vonnák le semmit az igazi nagyságból. Kovács József professzor is nagy ember volt, a bi vitásában és az maradt fe, habár ellenségei ée főleg a tőle rettegő fiatal, éretlen hallgatói világgá kürtölték is azokatFőleg azzal vádolták, hogy goromba és kegyet len. Igenis, gyakran az volt, de csak azokkal szemben, akik rászolgáltak az ő jogos haragjára vagy megvetésére. Ezekkel a hibáival szemben azonban határtalanul több volt az a jő, amit a szenvedő emberrel gyakorolt, sőt az a „gorombasága*1 nők betegének hasznára vált. Ezért Kovács József dr, örökké dísze és büszke- ■‘égő marad a. magyar orvosi világnak s tudománynak, a ok ember pedig még az emlékét is áldotta. iVéfiSi. aiki eloszlassa. Ezek a lelki vérailáfutások láthatatlanok. Az elzárt, a hintedaradtól messze esett vidéken gyakran levegötleraül élő embereket az expediciós betegségek sorra fölkeresik- A sarki expedíciók tagjait a fagyon kívül két veszély fenyegeti: a hóvakság és a skorbut. A hegyi expedíciókat a monbus moratanus: a levegőt! en&ég. Ez az expedíció sem mentes a betegségektől és a beteg emberektől. A különbség csak az. hogy a hóvakság nem mánkét kínoz, azok kínoznak minket, akiket a hóvakság lepett meg s — szemtelenül — (a szó maradikét értelmében) józan tisztalátásukat vesztve vakon hadonásszak köröttünk és felénk a törtetőé önző s gázoló gesztusait, az érvényesülés kínos vitus-táncát. A karriérlovagok kíméletlen egoizmusa ős felelőtlensége — különösen régen volt defektus nélküli nagy konjunktúrájuk — a minden- fél© ideszakadt és magyarul beszélő, de nem magyar méltósággal viselkedő alakok szégyenletes tempói, a zavarosban halászó s a Dunaá-árvis alatt a ezereraoeőttooségből egyéni hasznot ős szerencsét kovácsol Ók meg-meg jelenése mutatja a hajt s bóvakok- tód már többet kellett szenvednünk, mint a* igazi betegségtől, vagy a láztői. Nem utolsó lelki kínokat okoz az a fagy is, amit az „érdemszerzők" sebbel-dobbad viharzott szélessége okoz, mely tisztes szekta a kórbonctaniban a carcinoma címszó alatt fordul ©lő s ismertető jele, hogy úgy csoportosítja az iraftrifcus semmittevést, hogy lázas tevékenységnek lássék. Ezeknek a betegeknek ős betegségeknek nyomában szomorúság, fájdalom, sugás-bu- gás fölzugása s az irigyen sárga-látók szédületé ragadja meg a szegény szivet a megbolygatott bolyban s a tiszta lélek, a tiszta akarat magárabagyva védtelenül fölsir ős orvos után kiált. A őfcorbut belső baj- Nézem-nézem ezeket az ismerős embereket, máikor goodbarázdák szántódnak homlokukra ég a hangjuk úgy cseng;, .mint a tört pohár. Ülnek a gép mellett, a szerkesztőségi asztalnál, vagy a kávéházban, akárhol, ülve és állva, réveteg szeműikből ismeretlen bajok félelme ijed ki. Valami megütötte őket, valaki megbántotta őket. A belső baj legjobban destruál, látens és a léleknek még bacillus roham se kell, hogy tönkre menjen. Nem is bacillus okozza. Avi- baimiinózis az egész. A proviaratuna kiadja ugyan az előirt eleségmennyiséget az expe- diíciósoknak, de vagy úgy vagy olyat, hogy nem ment meg a síkorbuttól. A vitaminhiányon éppen nem segít. Néha egy szó, egy fúr- kálás, egy füllieartés, egy pici rosszindulat — hát még a nagyobb — felforralja a vért e a forrásban eltűnik az a kis vitamin is, ami megmenthetne. A citromerdők ős a banán- ültetvények gazdag megmentő hona pedig messze ... az expedíció nem tud érintkezni velők . . . Néha egy-egy rádió-könyörgés , . . aztán rádió-felelet: Orvosság ©z és ez . . . kitartani . . . De az utasítás nem gyógyszer s a citromajánlás még nem vitamindus, meg mén lő citr o'inned'v. A skorbut dühönghet továbbHa Amundsent, vagy Byrdot niegkérdez- nék, hogy mi a legiveszedeleniesebb betegség az expédi dókban, ki « 1 egvesze delmesebb elílenségc a síkernelc, a Ivilatiáftüák, a töunka- kedvnek, l'iahozás nélkül csak egy lőhetne s lehetett volna a feleletük: a csüggrde.s és az, aki denioráliíál^a a többit, Aki
