Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-15 / 62. (2283.) szám
Xí»üu uia.mua íu, s^uujuku. eaertonnás cirkáló a kínai vizeken, két cir-1 káló Guyana és Uj-Kaledonia számára, égj J cirkáló Madagaszkárban és két előőrscirkáló az Északi téngeren. A Földközi tengeren tehát mindössze hat cirkáló maradna, j a francia, a tunniszi, az algíri, a marokkói ! és a sziriai partok védelmére, azaz ugyan ! annyi, mint ahány cirkálója Olaszországnak van. Pertinax az Echo de Parisban úgy tndja, hogy az angol admiralitás első lordja és a francia szakértők tegnap kompromisszumlehetőségeket találtak. A kompromisszum alapján a francia-olasz flottapari- íást. elvileg megteremtik, de praktikusan Franciaország számos kivételes jogot kap, úgyhogy a francia flotta végeredményben 200.000 tonnával nagyobb lenne olasz ve- télytársánál. Veszedelmes ebben a kompromisszumban mindössze az, hogy ha az olasz francia paritást elvileg mégis elismerik, valójában Olaszországnak megadnák azt a jogot, hogy a paritást a tervezett ötéves flottavakáció alatt el is érje. Mindazonáltal a konferencián ma a hangulat sokkal kedvezőbb, mint tegnapelőtt volt. Briand megtörte a jeget és az angol- szász ellenállás nem oly merev többé, mint néhány nappal ezelőtt volt. Teljes eredményt Londonban a hatalmak aligha érnek el, de részletekben olyan megállapodásokat kötnek, amelyek a fölületes szemlélőben úgy ahogy mégis a lefegyverzés illúzióját kelthetik. gyek, egyesülni fognak valamikor vnl a menynyien mind. Kivel kezdjem, mit is mondjak, mit hallgassak el beszédükből? Közös nyomorúságaik dacára ma is világok állnak még közöttük. Nem is szabad furcsálnunk, természetesnek kell találnunk, hogy Kerenszkiék soha sem fogják megérthetni Cyrill cár híveit, s a mo narchisták örök lenézéssel Kerenszkit, Mii- jukovot állítják oda minden nemzeti gyászuk, közös bajuk okául. Egy példázó talármese Hol *az igazság, kinek van hát közöttük igaza? öreg krimi tatár meséje jut eszembe. Jáltai halászok halásztak a Fekete tenger partvidékén. Óriási hálát feszítettek ki, s várták az eredményt. Szűkült a háló, húzták a kötelet, szakadásig feszültek az izmok. Bő fogásra volt kilátás. — A zsákmány fele a miénk, — követe- lődztek a munkások. — Miénk a háló, miénk a zsákmány, —• felelték a halászok, — kikötött béreteken felül semmihez jussotok. Csak a háló a tiétek, a tenger, s annak tartalma közös tulajdon. Ha nem feleztek hálótokat darabokra tépjük. A közös jóból részt követelünk mi is. S nem tudtak megegyezni. Szétszaggatták a hálót, a préda a tengerbe Az orosz emigráció könnyes és docos kálváriája Kerenshi és Miljukov, az első orosz forradalom száműzött vezérei Kerenskitői Besedovshiig Ívelő kőrút az orosz emigráció portáin — Világok választják el egymástól ma is a nyomorgó orosz számkivetettek frakcióit Irta: HUNGARICUS VIATOR I. Páris, 1930. március. Véres seb Európa testén az orosz emigráció. Koutepoff generális rejtélyes eltűnése aktuálissá tette már-már alig észrevett szomorú létezésüket. Különös! Millió és millió orosz szenved és pusztul Szovjetoroszország- ban, külföldi számkivetésben, s a világ alig vesz róluk tudomást. Párisban, vasárnap, mise után eltüntetnek egy orosz generálist, s az egész világsajtó felhördül, őszinte rokonszenvvel kevert megmagyarázhatatlan kíváncsiság vonz, vezet közzéjük. A költői álom ... Puskin Anyeginjéből ismertük, s szerettük meg őket először. Először csak a finomakat, az előkelőiket. ,Én Írok önnek, —“ szavaltuk csillogó szemmel, s könnyeztük meg kamasz- korunkban szép Tatjána szomorú levelét. S aztán jött a próza. Dostojewsky és Tol- stoj, Csehov és Gorkij, — béke és háború, szegénység és nyomorúság, Rasputin és Jou- soupoff, Kerenski és a forradalmak, — ösz- szeomlás, s veresíonálként tovább Lenin, Trotzkij és egy csomó más, s végül a legvörösebb hóhér, minden idők leggonoszabb sátánja, — Stalin. ... és a prózai valóság,,. 8 kis párisi hotelekben tanyáz az emigráció, külvárosok bútoros lakásaiban a Galicy- nek, Trubetzkojok, Dolgoruckyak, s a Roma- novok közvetlen vérei. Hol van ettől Anyegin, hol van Tatjána, Puskin előkelő romantikája? — Remisoff: „Russlaand in Flam- inen^ divatos olvasmányunk ma, s Bunyin, Aldanoff, s a többi fiatal orosz lángelme, s. Iwan Iljin megfontolt elmélkedése a kommunizmusról. A nagy kérdőjel Ez ma a probléma, ennek megoldásától függ Európa sorsa, s ami Genfben, Hágában, Londonban játszik, hárfapengetés csupán, ha ez a nagy test, ez a hatalmas szív, amit ma is még Oroszországnak csúfol a vörös kórus, újra megtér, testvéri egyesülésben Európával dolgozik, uj száz évre meg van oldva az emberiség sorsa, a sokgyerekes család, Európának van hová emberfölöslegét szállítania, munkára talál a sok millió munkanélküli, nincs gazdasági krizis, megélhetési probléma, — ha akar, becsületesen és békén élni tovább a világ, az uj Oroszország ad munkát eleget, s néhány generációnak lesz még elrettentő például odaállítható a megbukott kísérleti vörös szörnyeteg. Fájdalmas nosztalgiás hazaszeretet Ezer titokkal van tele a várva várt orosz jövő, s ha egyelőre mozdulatlan Sphynxként mered is a félelmetes kolosszus, a nagy pusztaság szélén ébredez már a biztató fény, saját vérködébe bukik Stalin rémuralma, a ma még mindennél hatalmasabb vérvörös napkorong. . Végiglátogattam a párisi emigránsokat, Kerenskitői, Bessedewskyig mind. Beszéltek nyíltan, őszintén, — szeretnek, — gyűlölnek, lelkesednek, — csak emberek ők is, — de szeretet, gyűlölet egy lángban gyullad égig: — epednek, sírnak, küzdenek, — változó eszközzel kegyetlen harcot vívnak közös édesanyjuk, Oroszország megmentéséért. Minden gyengeségre, minden régi és uj hibájukra találok mentséget, — nagyon sze- j rettek, nagyon gyűlöltek, de meg is szén- j védték ön szerelmükért, s minden hibára,, j bűnre absolutió az absolut hazaszeretet. S ha ezer érdek, ezer különbség szét is választja őket, ebben a hazaszeretetben egyzuhant Egymást marva-tépve kellett végignézniük mint falják fel a drága zsákmányt a part mentén leselkedő messziről jött idegen halak. ^iehéz lesz a régi kipróbált hálót újra ösz- szefoltozni.-kis fíf-G^ny " I Kt-a : S~ U g Q n Y I m LOS(12 vele. Ekkor írták ki a választásokat és a mdGábor nem is India, hogy miről van szó. — Hát Andor, amikor a lovaglás ügyeteket elsimítottátok, megkérdette tőled, hogy mikor szakítottam féfllbe a mi telelőn! sm ere ínségünket. És te azt mondtad., hogy karácsonykor, pedig mi miég a nagyhéten is sokszor beszélgettünk. Ez már nem is véletlen, de valóságos csoda volt a mi életünkben. Ha akkor az igazat mondod, Andor inzultá! és megverekszik veled, vagy engem öl meg felháborodásában ... Akkor egyikünk talán már nem is élne... Klárika majdnem sírva fakadt erre a feltevésre, de Gábor jóízűen elnevette magát. — No, csodáról, sőt ez esetiben m*g véletlenről sem lehet beszélni. A báró segédeitől, amikor a darab témája miatt kérdőre vontak, megkérdeztem, hogy ezt milyen elmen teszik, ők azt válaszolták, hogy te karácsony éta a báró menyasszonya vagy ... Tudomásul vettem ... Mikor aztán a báró megkérdezte tőlem, hogy mikor szakítottál velem... no, annyi Írói fantáziám csak van, hogy kitaláljam, mit kell mondanom, hogy a bárót megnyugtassam. Klárika Gábor nyalkáiba borult és meghatva súgta a fülébe: — Igazad van. És mégsem véletlen ... Úgy van. Minket a véletlenné] nagyobb és szen- fcébb erő hozott össze. A második esztendő tavaszán Kláriiba egy csekély kis légcsőimrutot kapót! s. az orvosai tengeri ajánlottak. Elhatározták, hogy Klárika Bemegy Nizzába. Gábor neon mehetett niszterelnök azt akarta, hogy Benedek Gábor, az iró is vállaljon mandátumot. No jó, hát akkor a mama kísérd el Klárit. Klárika mamája nagyueíhezen rászánta magát, hogy a papát a birtokon hagyja. Keddire tűzték ki az indulás napját. Előtte való vasárnap azonban a papa is rászánta magát, hogy szintén fellép képviselőnek. Azt meg a vasmegyei főispán erőszakolta. Erre Lujza néni vállalkozott, hogy Klárikát leviszi a tengerpartra, de ő utálja Nizzát, 5 csak Abbáziáiba megy, mert fiatal korában tíz tavaszt töltött ott s most legalább még egyszer körül aikair nézni a régi emlékek színhelyén. így történt, hogy Klárika február végén Nizzába akart utazmi az édesanyjával és ehelyett, március 12-én Riokenhurg Lujza alapítványi dámával Abbáziában szállt ki a hajóból. Gábor pedig ezalatt programbeszédeket irt a budai választók meghóditáisá/ra. VII. Gábor a programibeszédén dolgozott.. Délután hat órakor belépett az inas és egy névjegyet nyújtott át neki. Gábor ingerülten vette kezeibe a kártyát. Szinai Szinay Gyuláné, Havass Eveline. Felszisszent. A kártyás Sztnay képviselő felesége volt. Az a szép, fefaérkezli asszony, akivel Várossyiék estélyén, azon a nagy, nevezetes, gyönyörű n.ipon a véletlen éti a jellem szerepéről beszélgetett. Az asszony meglátogatja őt és a (névjegyét küldi be, mint egy félénk vidéki asszonyság, aki valami protekcióért jött... Úristen, mi történhetett vele? j Gábor felugrott és kisietett az előszobába. — Eveline, az Isteniért, micsoda dolog ez? — kérdezte izgatottan, ahogy az asszony dúlt arcát megpillantotta. — Klári, sajnos, nincsen itthon, de ha velem is megelégszik ... — Csak magához jöttem — suttogta az asszony és hesietett a dolgozószobába. Eveline még mindig szép volt és hóditó. Merészen, divatosan, kissé feltűnően és fiatalosan öltözködött és egész lényéből valami bóditó és tudatos kacérság áradt. Elegáns volt tetőtől talpig, valóságos nagyvilági dánná, bár senki sem tudta, hogy miből öltöz- iködik ilyen drágán és előkelőén. Az ura-képviselő volt, éppen abban a kerületben, melyben most Klárika papája próbálkozik, hogy megmentse a kormánypárti zászlói. Szinay Gyula végképpen lejárta magát. Eszeveszett kártyázásai fönikrejuttatták, most fünek-fá- nak tartozik és a, birtokát elárverezték. Ez volt az a Szinay, akivel Gábor azon a napon találkozott a Kossuth Lajos uoca sarkán, amikor Klárikával először beszélt telefonon. Gábor azóta titokban mindig hálával gondol Szinayra. fi volt az, akivel a kaszinóiba megüzente, hogy többé nem vesz kártyát a kezébe. Ha ezzel a szerencsétlen, elzüllött •kártyással aznap nem találkozik, ki tudja, nem megy-e el éjjel a kaszinóba és nem vesz-e egészen más irányt az egész élete. De éppen vele kellett akkor találkoznia... .mi lett volna, ha?... jutott eszébe Klárika játékos kérdése, és erre 'majdnem elmosolyodott. De Szinay Gyulámé váratlan és furcsa megjelenése nagyon nyugtalanitolta. Ebbe az asszonyba, valamikor azt hitte, hogy igazán szerelmes s ez az asszony is mély vonzalmat mutatott iránta. Azóta sok év tel! ol és Szimatról nem a legjobb hírek keringtek a társaságiban* Bizonyosat senki sem tudott s azért mindenhol befogadták. Az ő szalonjának is gyakran volt vendége és azt is tudnia kellett az asszonynak, hogy Klári elutazott. És most mégis beállít, még pedig ilyen teátrállis pózzal, bejelentetve magát, mint egy színésznő, aki az Udvari Színházba akarja magát beprőtezsállítatni, vagy szerepet akar Íratni az ő mellőzött tehetségének. Mi ez? Csak nem olyan szándékkal jött ide, hogy még egyszer kipróbálja a maga egyéni varázsát egy olyan emberen, aki először jutott a szalmaözvegység állapotába. Gábor minden eshetőségre felvértezte magát. Leültette az asszonyt és maga is helyet foglalt egy karosszékben. Az asszony arca komoly volt és szép keze reszketett az ölében. Eleinte alig bírt beszélni a felindulástól. De aztán láthatólag ösz- szeszedte magát és egy vakmerő elhatározással a közepén kezdte a mondanivalóját. — Gábor! Tízezer pengőre van szükségem, ezért jöttem el magához, az egyetlen igaz barátomhoz. Benedeket annyira meglepte ez a kijelentés, hogy némán, mereven bámult az asr- szony arcába. Szinayné maga elé meredt és hogy minél előbb túlessék a gyötrelmes témán, szinte hadarva mondta el a dolgot. Az ura becsületszóra vesztett, tízezer pengőt s a pénzt holnap este kell átadni a nyertes megbízottjának. Ha nem tudja átadni, akkor főbelővi magát. Érte talán nem kár — tette hozzá mély szomorúsággal — de a két kis leányom ...azokért megszakad a szivem. Gábor egy szempillantás alatt határozott. Közölte az asszonnyal, hogy ilyen tekintélyes összegű készpénz nincs a fiókjában, de holnap reggel 11 órára előteremti és elküldi neki. Nem beszéltek többet. Az asszony sírt, megszorította a kezét és .edtávozott* A lég gyűlöltebb emigráns: Kerenski történelmi wiessias megszuieteset varja a vi- láof. Napóleon is Bonaparte volt előbb, talán Koutepoffban is Napóleont látott az ijedős Szovjetunió. Mert érzik, sejtik, s tudjuk valamennyien, hogy csak egy jövendő világzseni oldhatja meg, vagy talán vághatja ketté azt a szörnyű gordiusi csomót, amit még egyelőre Oroszországnak nevez a százfelől zsák- uccába kergetett Európa. Az orosz forradalom hét történelmi alakja Nem könnyű a két nagy orosz forradalmár Miljukov és Kerenski bizalmas környezetébe jutni. Minden tekintetben óvatosoknak kell lenniök. Több Ízben követtek el már ellenük merényletet. Berlinben lépés távolságnyira terítette le a Miljukovnak szánt revolvergolyó személyes jó barátját, Nabokoff tanárt. Baráti gárda és saját óvatossága kettős kordonnal veszi Kerenskit is Párisban körül. Meg akartam azonban s meg is találtam a hozzája vezető utat Pedig nem titkoltam, hogy a legszélsőbb cárista körökkel tartok fenn egyidejűleg bizalmas összeköttetést, meg kellett, s meg tudtam egyszerűen győ- zetni őket, hogy pártok kívül és fölött álló világtörténelmi folyamatot tanulmányozó Legjobban Kerenskit gyűlölik a cári emigránsok. őt okolják mindenért. A forradalom nemző atyjának tekintik. Mintha személyek, s nem idők szülnék a forradalmakat. Elkeseredésükben elfelejtik, vagy nem akarják hinni, hogy ember csak eszköz a világtörténelem kezében. Milliók erkölcse, életefolyása határozza meg, hogy nemzetek testén mikorra érik meg, mikorra pattan fel egy-egy mérges ke- levény. A mütő kése csak pillanatokkal sietettetbeti a lefolyást. A francia forradalmat a Laj'osok kora érlelte, Marat-k, Robespierrek, Dantonok kapták éretten kézhez juttatták. Napóleon mindent átformáló kezébe. Ki az igazi bűnös, ki volt a francia Kerenski, ha talán egy XIX. vagy XX. Lajos ülne ma a jó öreg Doumergue elnök helyén, bob dogabb, virágzóbb, megelégedettebb lenne Franciaország, — s vele a világ? F Semmi uj sincs a nap alatt. Minden megismétlődik, kicsiben, nagyban egyaránt. S csak az ember vak, a ma lármája, fénye mellett nem látja már a tegnapot. Messiást várnak Oroszország történetében is csak a nevek változtak, — s most ott tart, hogy egy uj
