Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-14 / 61. (2282.) szám
íy.íO mámuB 14, péntek. 'VX&iSxAL-J v !ÉA!UlCAR-JhLl KIíAJé* A románok el akarják távolítani Hátiás király szobrát Kolozsvár főteréről- Sztrájkba lépnek a kolozsvári egyetemi hallgatók Kolozsvár, március 13. A liberális párt, az Avareseu-párt és cuzista-párt Kolozsvár főterén népgyülést tartott, amelyen a szónokok a Mátyás-szobor talapzatáról beszéltek, Az egyik szónok Simon Györgye egyetemi tanár kijelentette, hogy ha a községi választásokon győznek, Mátyás szobrát eltávolítóik. Utána Vidiean cuzista vezér beszélt, aki azt mondotta, hogy Kolozsvár románjai örülnének, ha a szobortól végleg megszabadulnának. Mátyás szobrát örömmel és készséggel adják át Budapestnek, remélve, hogy örökre ott is marad, mert mindenkinek meg kell érteni, hogy a román nép nem tiszteli az árulókat. Kolozsvár, március 13. Tegnap mintegy ötszáz főiskolai hallgató tüntetett a községi választásokkal kapcsolatban. A rendőrség hosszas tusa után szétverte a diákokat, akik erre elhatározták, hogy proklamálják az egyetemi diákság sztrájkját. „A kisebbségi magyar újságírók — az uj magyar ujságirótipus igazi h Miíoiay István érdekes előadása az uj magyar újságírásról Budapest, március 13. A* Országos S®éaheaiyá Szöveteégneík az uj magyar generáció problémáiról rendezett előadás- sorozatában legutóbb Miilotay István a Magyarság főszerkesztője tartott előadást Az uj magyar újságíró mimen. Bevezetésül megemlékezett az első magyar újságíró-generációról, azokról a férfiakról, akik százötven óv előtt először törtek utat a magyar újságírásnak. Idézte Ráth Mátyás és Révai József alakját, akik 1780-ban az első magyarnyelvű lapot szerkesztették, a pozsonyi Magyar Hírmondót. Küzdelmeiket összehasonlította az amerikai újságírás őseinek másfél évszázad előtti küzdelmeivel, akik a Mississippi ősvadonjainak telepein maguk szedték, maguk korrigálták lapjaikat s maguk terjesztették lóháton, telepről-telepre. Az amerikai újságírás hőskoráról szóló munkák érdekes dolgokat mesélnek azokról a revolverharookról, amelyeket ezekek az újságszerkesztőknek vivnok kellett a konkurreuB lapok szerkesztőivel. Indiánok s a vadon utonállóá támadtak rájuk, ha lapjaikat a szomszéd farmokon szétbonták. Ha Rátih Mórék és RévaMk küzdelme nem is állott revolverharcokból és indiánokkal vailó küzdelmekből, a magyar újságírás hőskorának is emberfeletti küzdelmet kellett vívni a sa játos magyar politikai viszonyok- ' ból eredő akadályokkal, a cenzúrával és a közömbösséggel A világeszmék már akkor is a sajtón keresztül járták meg a maguk vándomitját s a cenzúra a maga félelmetes padosával te-Lecsapott ezekre az eszmékre. Lehetetlenség megihátódás néBrftt olvasná a Magyar Hirmondó-nak rovataiméit. „Elegyes hiteles hájrek“, mondja az egyfflk rovataim, mág a másik fölé ez van írva nagy becsületességgel: „Bizonytalan dolgok"; egy bátran adik rovatra meg „Különféle holmik, mivel, hogy jobb nincsen". Ez a cim maga is a riporbázs hiányáról, a tudósibóhálózait kiépítéséről panaszkodik. Aa első magyar újság a virágzás tetőpontján háromszáztizenkét olvasót számlál, de ez a* újság a kis kereteik között is a magyarság akkori nagy eszméiért, a közműveltség emeléséért és különösen a magyar nyelv kápaillérozásáért harcolt. Félszázaddal később, a reformkorban, a magyar újságírás már eljutott az egykorú európai újságírás színvonalára, s ha a külföldi lapok, tudósii.ólíál-óza- tával nem is versenghetett, pubiieisztikájának szellemi felkészültségében ta!lán felül is múlta sok európai állam újságírását. Széchenyi, Dessewffy, Kossuth, Csengery, Szalay, Eötvös nyugateurópai színvonalon álltak szellemi felkészülitség és teli- feftség dolgában. Soha olyan nagy változás nem állott még be a magyar sajtó világában, mint a vüágMboruelőtti és az azt követő évtizedben. Ez az egy-két évtized olyan változásokat hozott, hogy a háboTuelőbti magyar újságírás némely tekintetben közelebb áüll százötven év előtti őseihez, mint aa öt-Üiz esztendő múlva következő uj- ságirógeiaerációhoe. A iháboruelőtti magyar újságíró horizontja bizonyos szempontból eokfcai szélesebb volt, de ugyanakkor egyben sókkal szüfcebb. Az akkori újságíró szemlélete egy húszmilliós magyar birodalomhoz volt szabva és egy ötvenmillióé osztrák—magyar monarchiához. Viszont kétségtelen, hogy ezen tud nem is terjedt. Érdeklődésének maximuma kizárólag azokra a dolgokra irányult, melyek ezen az örtvenmáffldóB áltemkereAen belül történtek. A háboruelőbtá magyar újságíróé külpolitikai szemléletében Ausztria óa Magyarország küzdelme a magyarság és az uraJkodóház közjogi harca töltött be mindent. Ezt tekintették ők küi- politdkánaík, ami ezeken a kereteken tud történt, ha birodalmak, ha császárságok sorsa is függött attól, a magyar újságíró érdeklődését nem kötötte le. A háború utáni magyar újságíró érdeklődési köre bizonyos fokig megszöfcült, hiszen belpolitikában csak egy harmad ára kisebbedéit országra van szorítva, de más szempontból viszont erősen kitágult. Hiszen az igazán jó magyar újságírónak nem lehet magát redukálnia Magyarország keretedre, annak ismerni keld az utódállamok egész bel- poíitálkád életét. Az uj magyar újságírónak a legközvetlenebb szemléletében egy ország helyett négy ország belső politikáját keli ismernie. Emellett a külpolitikai szemlélete is telejsen megváltozott, Magyarország önálló állam, önálló külpolitikai orientációkat kezdhet, az uj magyar újságírónak sokkod messzebbre kell, hogy terjedjen a külpolitikád figyelme. Azelőtt szokásos és íelíünéstkelíő dolog volt, hogy egy magyar lap munkatársa Varsóból, Páris- ból Londonból irt tudósdtásoikat. Ma a magyar újságoknak minden viláoimetropoldsban saját tudósítójuk van, míg azelőtt külpolitikai téren főleg német újságokból vadó kivágásokra és a távirati irodák anyagára szorítkozott, ma szinte a saját szemével nézi a nemzetközi politikát. De egyébként ia nagyon kitágult a magyar asumaílüszta szemlélete, azelőtt főleg, és majdnem kizárólag, a politikai élet volt a magyar újság érdeklődésének központjában, ma, mikor az állaim egész belső struktúrája megrendült a szociális kérdések, a nemzetiségi problémáik, az erkölcsi megrendülés problémái éppen odyan mértékben érdekük a sajtót mint a napi poMíínka eseményei. "" • Szólott Milotay a kapitalizmus hafcdnnas befodjyá- sérőJ a ea(ftó világóra. A sajtó nagyrésze, ahogy kinőtt aa úgynevezett ibisíparilkorából, erős toaptiHa- lásta hatások «M került Ex a folyamait már nem uj, Eötvös Károly megdsrja, hogy egyszer Károlyi Gáborral Turulban tett iátegatasetSoor Kossuth megkérdezte tőle, vájjon a bankok és a nagy indnstria hatása annyira észlelhető-e már a magyar sajtón, ahogy ő azt kültfŐMön látja. Eötvös és Károlyi akkor azt mondották, hogy, sajnos, igen. Vájjon mit szólna Kossuth, ha most kapna valakitől pontos és hű képeit erről a hatásról, amely kü fenén nem speciális magyar jelenség. Hiszen az amerikai sajtóról szóló munkáik még sokkal megdöbbentőbb képet adnak róla, leírják hogyan ma- ohaniizálódiik aa egyéudBég, hogy ebben a kapáJtaÜ- zá«t sajtóban hogyan őrlődik tel minden, s hogyan hailnak ki a publicisztika régi nagy hősi egyéniségei, akiktől egykor a lap egész sorsa függött Azután azt fejtette ki Mitotay milyen nehéz anyagi viszonyok uralkodnak a magyar ujeágiiráe- ban. Az újságíró életben is meg van Magyarországon a túlzsúfoltság, aminek az is az oka, hogy sok exisztencianéiküli ember alkar felkapaszkodni erre az igen megtelt hajóra. Ameliletit a magyar ember legtöbbször meg van győződve arról, hogy ha már semmit sem tud, de az irás mesterségéhez érL Kedves példákat idéz arról, micsoda kenyérvesztet t exisztenciák keresték fel őt eddig, hogy alkalmazza őket. Érdekes adatokkal szemléltette a mai magyarországi újságírás exiszbenciálds viszonyait és érvényesülési lehetőségeit. A háború Utáni magyar újságírás sokkal nagyobb szellemi felkészültséget, erősebb idegmunkát láván, aaoík a baiükani és egész anarchikus egyéniségek, amelyek a régi magyar újságírásban olyan szerepet játszottak, ma teljesen eltűnteik. Az uj magyar újságíró portréjának megrajzolásánnál nem szabad megfeledkezni az utódáBaimok teaüHetén dolgozó magyar ujságirótipus nagy küzdelmeiről sem, alkilk mindennapos munkájukban legjobban érzik, mint jelent egy nemzetnek az urakná helyzetből vezetőpocLnióbóö ksadhacva, kisebbséggé degradáftócktt. Ráth Mátyáeék köedekn© a cenzúrával és a könömiböeséggBl u első magyar ajságlrók hősi karcai kis dolgok ahhoz a küzdelemhez képest, axodt a kisebbségi magyar ajsigirisnak kell megrimi, ha igazán magyar akar maradni. Éhnek a* ujságiirótápnsnnlk a sápadt arcát kell fel- viJlantaíná emlékezetünkbe, ha aa uj magyar ujsóg- iróíipufi ágasa hőseiről beszÓKinik. Klárika is hallott egyot-imást erről a regényről, de csak mosolygott az embereik szennyes fantáziáján, ő nem tudta elképzelni, hogy Gábor valaha is meg tudott volna csókolni asszonyszemélyt mást, mint őt. Tudta, hogy az ura elég viharos és tarkabarka legényéletet élt: tudta, de nem hitte el. Gábor olyan komoly és imponáló ember volt, olyan fenséges magasságban állt a többi férfi fölött... olyan hűséges és tiszta volt a szerelmében — igen, Gábor nemcsak az ura, a szerelmese, a párja volt, hanem az édesapja is. ő úgy rajongott érte, olyan alázatos, boldog szerelemmel, mint akkor ott a Sounlói- rrtá kis hálószobájában, a telefonom át folytatott beszélgetések idején, egy gyermekleány égő extázisával. Huszonkét esztendős nem volt még, amikor Gábor felesége lett s az ura már a negyvenhez volt közel. De Lujza néni, a császári és királyi alapítványi hölgy, azt mondta, hogy e<z a korkülönbség az egyetlen enyhítő körüil/mény Klárika és Gábor házasságában. Lujza néni szükségesnek tartotta, hogy a házasságban a férfi nocsak férje, de alpja is legyen a feleségének. Nincs nagyobb-szerencsétlenség — szokta mondogatni —, mint amikor két ostoba, izgága, vérmes fantáziájú, türelmetlen és önző szerelmes gyermek kerül össze; abból csak szerelem lehet, de nem lehet boldogság. Pedig a néni azt akarta, hogy Andor felesége legyek incselkedett vele Klárika, de Lujza néni nem jött zaiyianha. ,/ > | —- Csakhogy ti nem voltaitok egymásba szerelmesek. Az más. Szerelem nélkül a fiatalok is jól megtérnek egymás mellett a házasságban. Lujza néninek ilyen különös elvei voltak a szerelem és házasság körül, de lehet, hogy az igazság nem is olyan egyszerű és Iköny- ny-en felfogható, minit ahogy gondolják. Azt azonban Lujza néni is helyesnek találta, hogy a leány, ha már férjhez megy, karán menjen férjhez. — Az asszony ugyanis — magyarázgatta — úgyis hamarább öregszik, a férfi pedig ezalatt fantáziában egyre fiatalodik. És aztán... valljuk be... a legtöbb asszonynak arra is szüksége van, hogy akit szeret, azt csodálja is és féljen tőle. Hogy befejezze a nevelésieket azon a téren, amelyen leánybarátnőitek, regényolvasmányaitok és a magatok zabolátlan képzelete kezdi meg a nevelésieket. Kell, hogy a férfi elég bölcs és tapasztalt legyen ahhoz, hogy megértsen benneteket: akkor kisebb a veszedelem, hogy meg nem értett asszony lesz belőletek. Gábor és Klárika nagyon boldogok voltak. Klárika kivimilt és a városban nem volt vita afelől, hogy ő a társaság legszebb asszonya. Az asszonyok irigyelték, csodálták, utánozták, a férfiak körülrajongták. GaJbor is gyönyörű szál ember volt, komoly, okos, nagyszerű férfin, az irodalommal, amióta meghúzás adott, csők mellékesen, pihenés és szórakozásképpen foglalkozóit, elleniben megtanult gaadáOkactoi é» a nyarat YeezjMtéwégyében töltötte, ahol a birtoka volt. Klárikát maipról-napra szenvedélyesebben szerette, de már kezdettől fogva nagyon féltékeny volt és ezt nem is tagadta. Ha Klárika megkérdezte tőle, hogy milyen alapon fél léken ykedik, tréfásan igy fellelt: — Hátha egyszer rosszul kapcsolják a telefonodat De ezt oly meleg és tiszta gyengédséggel, olyan forró és mély szer élemmel mondta, hogy nem is lehetett rá megneheztelni. De adott 5 komolyabb válaszokat is. Nyugodtam, de ellentmondást nem tűrő hangon kiifiejtette, hogy igenis féltékeny, először, mert szerelmes, másodszor, mert ismeri az asszonyokat, mert tudja, hogy az asszonyra magára nézve is milyen veszedelmes kísértő az, hogy szép, és harmadszor, mert Klárika is szép és Klárika is asszony. Klárika azért sem haragudott, hogy az esküvő után meg kellett ígérnie, hogy Ricken- burg Andor bárót, a volt vőlegényét következetesen távol fogja magától tartani, sőt egy kicsit hizelgett is a hiúságának, hogy a büszke, vakmerő, sőt gőgös Gábor vele szemben nem szégyent! a féltékenységet. Klárika magáról tudta, hogy ez azért vám, mert magyom szereti őt A szerelem ott kezdődik, ahol a féltékenység, a bizalom pedig ott, ahol ezt a férfi be meri vallania Az első esztendőben mindez azonban csak elméleti értékű eszmecsere volt. Boldogok voltak és egyikük sem tudta elképzelni, hogy ez másképp is lehet. Gábor sokat utazott, sokat dolgozott. Klárika sokat volt egyedül s ugyanúgy élt, mint a többi gazdag, fiatal és ünnepelt dáma: táncolt, autózott, sportolt, gyereke nem volt, nagyon szereti.© Gábort, büszke vol t rá és nagyon félt tőle... ez volt az étele és a bárót az egész esztendőiben nem látta sehol. Négyszemközt, estémként vagy réggel izés akti — eziék yo]ituk a le^me^hittöbb jéts lég-1 édesebb percek életükben — sokszor beszélgettek arról, hogy az ő életükben milyen nagy szerepe van a véletlennek. — Én azt hiszem — mondta egyszer Klárika — hogy mindem a véletlenen múlik. Nem is a nagy, életbevágó, sorsdöntő szükségszerűségeket értem, amelyek az ember születését, gazdag vagy szegény voltát, szépségét vagy csúnyaságát döntik el akaratunkon kívül álló végzetes boleavatkozásuikkal. Ez az isteni gondviselés dolga. Én csak az igazi véletlenekre gondolok, amelyek lépten-myo- inon, szinte észrevétlenül befolyásolják az emberi élet menetét s amelyek egymásba kapaszkodva, vagy egyik a másikat lerontva, tragédiákat vagy komédiákat iktatnak sorsunkba, Gálbor más véleményein vofft — A véletlen: ez az országait, amelyen valamennyien járunk; de hogy mekkora utót teszünk meg és hova lyukadunk ki: ez a jellem dolga. Klárika erre tréfás kérdéseket tett fel és valóságos játékot talált fel, amelynek ez volt a neve: Mi lett volna, ha? ... És hamarjában egész tömegét zúdította Gáborra a Mi lett volna, ha? kérdéseknek. Mi lett volna, ha a telefonközpont nem velem, hanem egy öreg kisasszonnyal, mondjuk Rickenburg Lujza császári és királyi alapítványi hölggyel kapcsol össze téged ama nevezetes napon? — Mi lett volna, ha én leteszem a kagylót? — Mi lett volna, ha nemi betegszik meg Lujza ■ némi és nem kívánja a házasságot Rickenburg Andorral? — Mi lelt volna, ha nem levélben, hanem telefonon búcsúzom él tőled?-r- Mi lett volna, ha... igaz, de ezt már sokszor meg akartam kérdezni tőled... mondd csak. hogy találtad el te olyan pontosan, hogy karácsony előtt beszéltünk egymással utoljába *,« j ELLENSÉGES rffc*——----'“Wll ' SE REG v Jglgr 3||h m vonul az Ön szájába min- 1* ^ den lélekzetvételnél, még- * pedig a baktériumok K Mi vékonj^htóia- • szerű, fertőt- l «ag» ienítő réteggel vonja be, mely a baktériumok szaporodását megakadályozza. Ha ezenkívül mégOdol-fogpasztátis használókkor az egészség szabályainak tökéletesen eleget tett, mert a fogait tisztogatta és minden óvintézkedést megtett — A fogak felváltva való tisztítása és megóvása: ^ 'C A EZ AZ ODOL-MÓDSZER v* ^ q-^6 ár>y , t r»Ta : ? U B Q n Y I nil^LO? (i«
