Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-14 / 61. (2282.) szám

1930 március 14, pántok. ^i^gatMAcfogt-HTRiiag s KOMMENTÁROK * A LISTA Az újságíró mindennapi foglalkozása. Uj és uj meglepetéseket talál a világlapok­ban. Ám/ul, bámul, rosszal és neheztel, ha reggel tíztől délig átolvas harminc-negyven óriásiujságot. Ma reggel kezembe veszem a Matint. A franciákat megőrjítette a franciaországi ár­víz, nem csoda: ötszáz emberéletet oltott ki s az anyagi kór ezer millió. A franciát vala­mennyi elemi csapás leveszi lábáról, egy ki­vételével s ez a kivétel: a háború. Akkor tudja, mi van, akkor megszokja, c‘est la guer- re. De ha nincs háború, ha a tömeghalál vagy a tömegnyomor rendellenesen jelenik meg, Gallia megrendül, mintha földrengés rázná e az emberszivek milliói egyetlen fájdalmas kiáltásban jajdulnak föl. A Matin első olda­lán hatalmas kép: romok és hullámok közül acélsisakos poilou gázol a partra, mellette ha­lottak, kezében egy gyermek élettelen teste, a katona az égre emeli tekintetét — s az alá­írás: — Pedig béke van, Istenem! Látom a párisi éltesebb asszonyokat, ezt a csodálatosan szorgalmas és komruzusan józan embertípust, amint most nap-nap után az ár­vízről beszél, egyéb témája sincs, a Halles-ok környéke dübörög a sajnálkozástól, a metró­ban plakátok jelennek meg,'Clément Vautel sir, Fouchardiére szellemesen káromkodik, Daudet Poincarét teszi felelőssé, a Figaro ki­rály után kiált, — egyetlen tantárgy van, egyetlen gondolat; az árvíz, az árvíz! A szen­záció ritka és borzalmas. Borzalmasabb, mint valamely párisi menyasszony bűnös felnyár­salta tása. Holott eltagadhatatlan: a csapás használt a szerencsétlen vidéknek. Délfranciaország el­hanyagolt, piszkos, festői rongyként függ az ország testén és nincs sok köze az északeuró­pai esztétikus higiéniához. Ne mtörődtek vele, hagyták, laktak a putrikban és dumáltak, ha valami összedőlt. Most végigdöntött mindent az árvíz. Újjá kell építeni az országrészt és meg is fogják tenni, mert Franciaországot olyan nép lakja, mely hagy mindent, de ha egyszer felciheíődik, a földkerekség legel- szántabban nagy és szép tetteit tudja elkö­vetni, Lásd a forradalmat, a világháborút, vagy a frankszanálást: a mentés mindig az utolsó pillanatban jött és nagyszerűen sike­rült. Most, áz árvízkor, Franciaország szive feldobog és a nagy elhatározásban minta- Európát teremt Midi feldúlt részein. Az ócs­kaság helyébe pazar vidék jön, ahogy a lim­lom északi tartományok a háború borzalmai után a kontinens legszebb iparvidékévé vál­toztak, megjózamult, a szenvedésben tanult s — érdekes — németbarát és németes iramú néppel. Ugyanez lesz délen, ahol a németek helyett a sors dühöngött. Végre uj házakat kell építeni, végre elmúlhat a régi piszok és a felrázott nemzet nekidurálja magát az ak­ciónak. Ilyenformán az árvíz — sub spécié aeternitatis — használt Monturbannak és kör­nyékének: bizonyos, hogy valamennyi káro­sult a régi rongyok helyett selyemruhát kap. Bizonyos. Épp erről van szó. A Matin második oldalán megtudjuk, hogy az állami kincstár Chéron megtakarított sou- iból két-háromszáz milliót fordít az árvízká­rosultak fölsegélyezésére. A biztositó társa­ságok — kénytelen-kelletlen — még többet. A szegényeknek a nép gyűjt. És hogy gyűjt! A háboruelőtti nagy magyar árvizeknél hóna­pok alatt tizenkét millió aranykoronát hoztak össze a károsultak javára, Pária az első nap tizenkét millió frankot, másnap tizennégyet, harmadnap tizet jegyzett. A vidék körülbelül ugyanannyit, három nap alatt, s a gyűjtést egy hónapra kontemplálták! Van valami eb­ben a tempóban abból, ahogy a levert Fran­ciaország 1871-ben három hónap alatt össze­hozta a poroszoknak az ötmilliárdos hadisar- oot s egyetlen megvető gesztussal odadobta az ámuló és a többéves boldog szankciókra föl­készült győztes elé. De a legérdekesebb az adakozók listája. Ugyancsak ott találjuk a Malimban, vagy még jobban a Journalban. Ezek a nevek és ezek a számok lerántják a leplet egy ország gazdag­ságáról és káprázik a szemünk, ha az össze­geket végig böngésszük. Ismert és ismeretlen nevek sorakoznak egymás mellé s mindez ab­ban az országban történik, amely évek óta sir és szívesen látná, ha a németek megfi­zetnék akár a cipőtalpalásaikat és minden­napi apéro-jukat. A bankok fejenként egy milliót adnak, vagy félmilliót. Az első magán­emberek: MM. de Rotsahild fréres: 1,000.000 frank. A második: M. Basái Zaharoff ugyan­annyi. Szánalmasan apró a harmadik, de bi­zonyára jó szívvel adlák: Raymond Poincaré ötezer frankija. A lapok szindikátusa negyed- milliót utalt ki — csak úgy máról-holnapig; tegnapelőtt senki nem tudta, hogy ma ada­kozás lesz. Valamennyi miniszter és politikus felvonul, kétezer franknál egy sem ad ke- vese?>bet. Azután tiz-husz ismeretiem mon- steur 50—100.000 frank között. Egy bizonyos Enstaguio de Escandon száztizezret ad „Mme Ama Mier, nevében'4. ti. ti, negyedoUUiéL Indiában megcsappant as érdeklődés Oandhl iránt A Peninsula-vasutasok különös sztrájkja — Gandhi a sóadók ellen - Útban Jaiapnrba London, március 13. Ghánái Jalapur felé tani és tegnap elérte Asiali falut, ahol este nagy beszédet mondott a sóadók ellen. Véleménye szerint az angolok minden törvényes alap nélkül hajtják be a sóadót s eljárásuk közönséges lopásnak tekinthe­tő. Az adó elleni küzdelemben a legrosz- szabbra kell fölkészülni, esetleg a halálra is. A kormány letartóztatta Patelt, mert a nyilvánosság előtt szónokolt, esetleg most Ghánáira kerül a sor. Bombay, március 13. Ghánái tegnap folytatta útját, de amikor Asiali faluból el­indult, a tömeg nem igen érdeklődött iránta. Az indulás teljes csöndben folyt le. Az érdeklődés mindenfelé megcsappant, s míg tegnap sokezer ember éltette a vezért, ma egyetlen ember sem volt az uceán. Ghánái ma tizenkét kilométert akar meg­tenni. A szent a falu népéhez tegnap be­szédet intézett és éles szavakkal ítélte el az angolok tevékenységét. A Peninsula-vasut munkásai különös módon fejelték ki passzív ellen tálLásukat az angolok iránt. A sztrájkoló vasúti mun­kások a vasúttársaság irodaépülete előtt a földre feküdtek és nem mozdultak helyük­ről. Csakhamar többszáz hindu feküdt a földön mozdulatlanul s az épületbe senki be nem juthatott. A vasutigazgatóság kény­telen volt a rendőrséget értesíteni 9 a ki­vonult rendőrök egyszerűen elcipelték a hindukat helyükről s igy vágtak utat a hi­vatalnokoknak. Az ellentáUó bennszülötte­ket letartóztatták. Gyászos kudarc Londonban A lehangolt Briand - Sző sem lehet politikai szerződésekről London, március 12. A londoni flotta­konferencia helyzete reménytelen. A teg­napi döntő megbeszéléseken, amelyeken Briand kívánságait MaoDonald és Stini s ón kereken visszautasította, a kocka végérvé­nyesen eldőlt s a Londonban lévő delegá­tusok ezekután csupán a szépségfia stro- mot keresik a csőd leplezésére. Briand a párisi lapok tudósítód előtt rendkívül pesz- szi misztikusan nyilatkozott. Kijelentette, hogy szerepéd végigjátszotta s most nyu­godtan vissza utazhatik Párásba, mert a többi a tengerészek dolga. Briand szem- mclláithatóan levert s a konferencia fran­cia köreiben általános lehangoltság észlel­hető. Az eredmény, amit Londonban ezek­után elérhetnek, mindössze az úgynevezett „flottavakáció" lesz, s a hatalmak arra kö­telezik magukat, hogy öt-hat évig nem fej­lesztik flottájukat. Politikai paktumról szó sem lehet. Nagybritannia delegátusai sze­rint a konferencia még egy hónapig tart, míg Briand időtartamát legfeljebb tizen­négy napra becsüli. Újabb árvízkatasztrófa fenyegeti a Pyreneusok nyugati vidékit Páris, március Í3. A Pyreneusok nyugati vidékéről újabb árvizeket jelentenek, ame­lyek fenyegető méreteket öltenek. Toulon mélyebben fekvő városrészein az uccák viz alatt állanak, Salies de Bearnban a vízállás elérte a három métert. Auch város mellett pedig négy méterre emelkedett. Az árvíz Bayonne városát is komolyan veszélyezteti. Á délfranciaországi árvízkatasztrófa súj­tottjainak segélyezésére folyó akció naponta újabb adományokkal gyarapodik és tegnap eíérte a tizenegymillió frankot. Napóleon herceg egymaga tízezer frankot adott, az Achette lapterjesztővállalat pedig huszonöt- ezer frankot. Március 26-án kezdődik a Tuka-per táblai tárgyalása A lőtárgyalás előreláthatólag 10—Í4 napig fog tartani — Mach Sándor részére hivatalból rendeltek ki védőt — Pozsonj, március 13. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A pozsonyi fel­sőbíróságon ma délelőtt függesztették ki, hogy március 26-án tartják meg a felebbvi- teli tárgyalást Tnka Béla ée társainak ka­tonai Arulási bünperében. A fő tárgyalás el­nöke Herr bírósági főtanácsos lesz, míg a bünpör anyagát Studnicka bírósági főtaná­csos referálja. A vádhatóságot Stívár állam­ügyész képviseli. A tárgyalásra mintegy Losonc, március 11. (Saját tudósitóniktóL) A keleti er. egy­házkerület magyar lelkészei, felügyelői és tanítói Losoncon március 11-én értekezle­tet tartottak, amelyen elhatározták, hogy csatlakoznak a szepesi városi s a tátra­it Íjai egyházmegyéknek Poprádon február 11-én tartott és a gömöri egyházmegyének Pelsöcön tartott értekezleteinek határoza­tához, melynek értelmében a püspök­választás alkalmával szavazataikat Hoznék Lajos gömöri fő-esperesre adják. A SzIovenszkO Magyar Evangélikus Szövetség választmányi ülése Loeone, március 11. (Saját tudósitónktóil.) A Szlavenszkói Magyar Ev. Szövetség vá­lasztmánya március 11-én tartotta ülését Lo­soncon Saeut-Ivány József nemzetgyűlési képviselő és Bándy Endre érv. főesperes együttes elnöklése mellett Szent-lyány József elnöki megmyitőijálham bejelenti, hogy Jánoska György dr. püspök temetésén résztvefct mint a magyar ov. szö­vetség elnöke. Javasod;ja, hogy a magyar érv. szövetség választmánya részvétét külön le­vélben fejezze ki a nagy püspök halála fe­lett, akinek a saját egyháza és nemzetéért Mme Baba Deutsoh de la Meairthe százezret. Louis Dreyfus százezret. Tizenhat északi vá­ros egyenként százezer frankot szavazott meg. A listán ezután jönnek a magánemberek: ezernél töíbb kereskedő, orvos, tanár, hivatal­nok, (Mfi ezer frankinál egy sem tart alább. negyven jogyet fognak kibocsátani az új­ságírók és a hallgatóság számára, mivel a táblai tárgyalóterem kicsi. A tárgyalás 10 —14 napig fog tartani. Tuka Bélát a felebb- riteli tárgyaláson Gállá dr. és Ottlyk dr„ Snackyt Weichherz Zoltán dr. fogja védeni, mig Mach Sándor részére hivatalból ren­deltek ki védőt Schlachta dr. ügyvéd sze­mélyében. való küzdelmes élete például szolgálhat mianduyá Juliiknak. Beszéde további részében megállapítja, hogy a magyar evangélikus szövetség akkor fog áltaui hivatásának magaslatán, ha párt­politikai kérdésekkel nem foglalkozik és ha felemeli szavát mindannyiszor, amidőn a® evangélikus közéletben ilyen szempon­tok érvényesülnek. Határozottan leszögezi azonban, hogy jogot formál ahhoz, hogy egyházpolitikai kérdé­seikben állást foglaljon, hogy a nyelvi sérel­meket, amelyek egyszersmind a protestáns demokrácia szellemébe ütköznek, szóvá- tegye s ugyanakkor határozottsággal megköveteli elismerését annak, hogy a szövetség eddigi működésé­ben a legszigorúbban alkalmazkodott az alapszabályaiban meghatározott keretek­hez. Azután rátértek az egyes kérdések tárgyalá­sára. A tárgysorozatba felvett ügyeket kiosz­tották az előadóknak a legközelebbi közgyű­lés elé terjesztés céljából. És beérkezett Rambouillet gyűjtése: tízezer lakosú város, kétszázhetvennyolcezer frank. Tegnap senki sem tudta, hogy ma adakozás lesz. Boldog árvízkárosultak, boldog ország! Hagyjuk! FULQOR* Kramár vitája becsületbiráival Prága, március 13. A Benes-Kramár ügy két becsületbirája, Pospisil kormányzó és Schauer dr. ügyvéd a csehszlovák sajtóiroda utján hosszabb nyilatkozatot küldött szét a lapoknak. Pospisil és Schauer többek között azt az érdekes kijelentést teszik, hoiiy a dön­tőbíráskodást csakis azzal a feltétellel fogad­hatják el, hogy ők mindkét fél bizalmi em­berei s ezzel a kikötésükkel a felek is egyet értettek. Majd nyilatkoznak a becsület ügyi eljárás lefolyásáról s elmondják, hogy Kra- már dr. a döntőbiráknak részletes memoran­dumot nyújtott át, amelyben megindokolta Benes elleni támadásait mire Benes is kime­rítő ellenválaszt adott. Ezt a választ átnyúj­tották Kramámak, majd a két döntőbíró sze­mélyes megbeszélést folytatott vele s ez al­kalommal kijelentették előtte, hogy az eljá­rást befejezték. Kramár nevében azonban a nemzeti demokrata párt főtitkára február 6- án fölkereste Schauert és átnyújtott neki egy 36 gépelt iv újabb Kramár-nyilatkoza- tot, amelyet Schauer már csak mint magán­ember tanulmányozott át és azt üzentette Kromárnak, hogy a döntést csakis a régi ira­tok alapján hozzák meg, mert az újabb me­morandumban semmi újabb tényeket nem hozott fel, azonkívül csakis azokra a bizonyí­tékokra szabadna hivatkoznia, amelyek már azon a napon ismeretesek voltak előtte, ami­kor BenesrőT nyilatkozott. A bírák vélemé­nyüket és döntésüket március 3-án nyújtották át ■ írásban a miniszterelnöknek és ugyanak­kor a feleket értesítették erről. Véleményük Írásbeli átnyujtásával missziójukat befejezett­nek tekintették. Kramár a döntőbirák eme nyilatkozatával szemben ellennyilatkozatában leszögezi, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy a két döntőbíró mindkét félnek a bizalmija len­ne. Formálisan arról sem szerzett tudomást, hogy az ür*vet befejezettnek tekintették, mielőtt az ő újabb viszonválaszát megkapták volna. A délvidéken töltött szabadsága alatt megszö­vegezte a viszonválaszt és pedig azért, mert autentikus helyről értesült, hogy Benes több száz példányban kinyomatta a döntőbiráknak adott memorandumát. A memorandumot Hlavácsek főtitkár nyújtot­ta át Schauernek és amikor visszatért Prágá­ba, telefonon értesítette Schauert, hogy a me­morandumnak befejező része is elkészült. Ekkor azonban azt a meglepő választ kapta Schauertől, hogy erre már nincs szükség. Kramár egyelőre tartózkodik minden meg­jegyzéstől, csupán annyit jelent ki, hogy jogában volt azt kérnie, hogy véleményük­kel, vagy az Ítélettel várniuk kellett volna mindaddig, amíg ö mindenre válaszol. Cseh politikai körökben most különösen arra várnak^ fölvilágositást, hogy a döntőbirák Íté­letét kinek az utasítására tették közzé éppen a köztársasági elnök születésnapja alkalmá­val. — Masaryk elnök elhalasztotta rivérai uta­zását. A köztársasági elnök e hét végén kül­földre akart utazni, amidőn azonban Jirásek költő haláláról értesült, elhatározta, hogy uta­lását a temetés utánra elhalasztja. PQipökválatztái a keleti evangélikus egyházkerületben A magyar egyházközségek Hoznék Lajos jelOltsége mellett foglaltak állást m

Next

/
Thumbnails
Contents