Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-09 / 33. (2254.) szám

W8® február t,

Bolosid* karnevál

München, február 6. (A P. M. H. kiküldött ■munkatársától.) „Jucbhei — maskara!4' Előkelő müncheni c-salád előszobájában furcsa tünemény. Tehénszemü. szőke hajadon, vizenyős arccal ugrál, kurjongat, toporzékol. A lenszŐ- ke hajba fekete " varkoosokat font ügyetlen kézzel: hosszú fehér hálóinge pirosra mázait, nagy, széles, piros szaálagot font termetes derekára, cipő helyett bocskört kerített és most boldog, mert- meg van győződve róla, hogy vérbeli, hamisítatlan, túltengő temperamentuma spanyol cigánylány és nyoma sincs már a Tutzingból Münchenbe szakadt termetes cselédnek. ő karcsú, ő tüzesvérü, az ő szeméből a Dél minden izzó láza árad. És nem törődik az elképedt háziakkal, akik körülállják, hanem magasra emelgetve ijesztő mezét, kurjongat tovább: ,.Jueíhhe -— maskara!14 És azután elvonul, a fehér ingre rövid kabátot öltve, diadalmasan halad végig az uccákon, amíg végre a néki megfelelő bálterembe eljut és ott forog, perdül késő hajnalig, spanyolos temperamentummal valcerezik, a „Kleiner Gigolo44 méla dallamára, övé az élet — farsang van, müncheni karnevál.

Reggel félhatkor csapzott házaspár, fődéin erh eteti enné aszott jelmezben, bolyong, rekedten énekéi ki belőlük a sör. Az újból megnyílt vendéglőkből és kávéházakból árad a muzsika —• Münchenben négykor zárnak és ötkor nyitnak a lokálok zenével —, de a hajnal párázó levegője ásításba bágyasztja a jókedvet. Apró szemével hunyorogva feleségére hajlik a férj és fölsóhajt nyögve, noha utánozhatatlan bajor kiejtéssel: jó volna, ha most otthon volna az ágy. Mordan. de életvidáman ripakodik rá a hitves: a fenét! így is jó.

Ezek nagyon ügyesek voltak és kijátszották a városi zálogház uj rendszabályát, mely az 1930-as esztendőre elrendelte, hogy január 1-től március 1-ig ágyneműt nem fogad el zálogba.

Ehhez pedig tudni illik, hogy München népessége, mikor a közelgő farsang szele könnyelműségre pezsditi a vért, elfeledkezik minden kényelemről, minden óvatosságról; nemcsak a ruhájából, hanem a természetéből is kivetkőzik. A karnevál kedvéért zálogba cipeli minden .portékáját: az őregapó arany fogsorától kezdve a gyerekek cihájáig pénzzé tesz, ami pénzzé tehető, de kétdiárom héten keresztül minden este ott vigad a számtalan hálok egyikén és ha már mást nem tud tenni, úgy tölti el az éjszakáját,

mint az az éltes hölgy, akit két Órán keresztül rémülten bámultam a Café Luitpold tündér! csillogása díszletei között: mexikói cowboy-dámának öltözve egyes-egyedül ült órákon keresztül a fehérre terített asztalnál — és itta a sört és itta a kávét, aztán megint sort és megint kávét, folyton csak egyedül, szótlanul és társtalanul, de belefeledkezve a maga elmexikóiasodott boldogságába.

És ami a legkülönösebb: ebben én rajtam kívül oenki sem talált semmi különöset. A jelmez január végétől kezdvo hamvazó szerda szomorúságáig uccai öltözékké lesz; boltokban, vendéglőkben, sörcsarnokokban föl tűnés nélkül nyüzsögnek már kora délutántól kezdve egyiptomi jósnők, kínai mandarinok, fapapucsos hollandiak —• no és persze oroszok olyan mennyiségben, mintha atyuska szétszóródott katonái mind a legjobb sör városában adtak volna egymásnak találkozót. Csak a bajor „Trachí“-ot nem látni sehol. A kurta bőmad- rág és a hozzátartozó miegyéb száműzve van, még a plakátokon is nagy betűkkel Írva áll, hogy az „Oberlándlertraoht44 szives mellőzése kéretik. Különben is a knickebocker és a sportsapka ki üldöz te München városából a hetyketolLas kalapot, a kockás, tarka kiskabá- tot és most aztán végleg megpecsételődött a falusi romantikáról mesélő öltözék sorsa: még a kosztümbálokról is kikergették! De szerencsére szegényke Berlinben és Drezdában menedékre talált, ahol a poroszok és szászok boldogan déliesednek el egy-két éjszakára.

Münchenben az ilyesmiken nem gondolkoznak, mint ahogy egyáltalában február végeztével megszűnik a gondolkodás; ki törődne még Hitlerrel és a Young-tervezettel?

Legföljebb haragszanak a kommunistákkal kartöltő nemzeti szocialistákra, akik együttes vakmerőséggel be akarták tiltani a karneváli dárldót. Szerencsére egymásra találtak a szociáldemokraták és a katolikus bajor néppártiak és megmentették Münchent a münchenieknek. Még egy ilyan faux pás és Hitler eljátszotta kis játékait Münchenben.

Nem szabad elfelejteni, hogy Baj oroszágban egyszer már forradalom tőrt ki, mert a sör árát föl akarták emelni és ha az osztrák jövevény ennyire szembeszáll a bajor pszichével, akkor komolyan veszélyezteti népszerűségét. Hiszen az egész fajvédő cirkuszt nem elvi iwempontokból, hanem a „jucbhó maskara14 szempontjából kedvelik. Hitler szép uniformist húz a fiaikra, zászlókat lobogtat és jelvényeket osztogat: jobban esik ez a bajor sziveknek, mint a demokrácia, mely társadalmilag ttmugy is igazabban, hamisítatlanul él és virul minden jobboldaüság ellenére, mint bárhol másutt. A Hofbráuhau: bán, a Lövvenbríluba-n és az Irdatlanul nagy Maithíi:■ <;rbráüban együtt pohara /.gátnak, jobban mond va kriglizgetnok, együtt vigadnak Hóira tok és munkások, zsidók és keresztények, katonatisztek és hordárok; és amikor a kriglire ragasztott etikett

már nyolc-tiz kriglit mutat, eggyéolvad minden egy nagy ölelkezésben az olcsón szerzett boldogságnak ezen a szigetén. Mert hiába köszöntek gazdaságilag Münchenre is rossz napok, hiába vijjog a osődmadár a boltosok feje fölött: München nem hagyja magát, München nem adja oda a farsangját. A könnyelműségben, az élet-vidámságban való gőgös, nemtörődöm nagy ragaszkodásban, valóban fölülmúlja München az ideges, ijedt, jókedvébe®: is feszes porosz metropolist.

Naponta se szeri, se száma nincs a báloknak, vigasságoknak; egyszer négernek öltöznek, egyszer szolgálónak, minél előkolőbb a bál, annál vadabb kosztüm a parancs. Az ösz- szes boltokban farsangi, Jim-lomok virítanak, szakállas családapák és sokgyermekes családanyák válásztgatnak izgatottan a ttili.piros szövetek között. Délután a gyerekek farsangolnak, este az öregek; mindenki, az egész família és lehetőleg csak reggeli ötkor találkoznak östsze, amikor egyórás pauza után ismét föl- harsan a zene a Bráuhausokban és a luxusban egymással versengő, ragyogó kávébázakban.

München nem veszi tudomásul, hogy háború volt, hogy minden háborúnál gonoszabb békét

U S >

* - ,

A ***** poa-cebá* ÍT ^

KaOrkatoakedéM* t

• • b .’■ ■■• r- - ' - • - |

KÜ5ICE, Fő-utca 19.

Hagy ribiulék. £wt4nyoa Ittak.

IRODALOMPOLITIKA

— Ami bárcsak ne lenne, de ha már van, miéri nincs? —- Irta: KARINTHY FRIGYES

Ha azt mondom, hogy „bárcsak ne lenne44 ezzel a minden betükedvelő ember számára kínos és fülsértő szó ellen tiltakozom csak — nem tehetek róla, képtelen vagyok olyan szavakkal csinálni értelmes mondatot, amiknek nincs értelmük. Irodalom, az irodalom és politika az politika, tehát mit keres a csizma az asztalon? — nekem azért kedves barátom, addig ne beszélj se a Nyugatról, se a Babits—Móricz—Ignoteis- afféxrői, se a Baumgarten-dijról, ee a Kisfaludy Társaságról, míg meg nem állapodtunk benne, hogy a jövőben milyen fogalmak jelölésére fogjuk használni fenti szavakat.

Legközelebbi beszéd- és értelemgyakorlat- órára tehát, idefigyeljetek kedves felnőttek, Írjátok le tízezer kilencéves kisfiam megállapításait. ■

Az irodalom, az egy olyan ŐoSog, aam az írók és költők olyirányu müveiből áll, mely szerint ezek igyekeznék szép ée igaz ée örökérvényű mindenfélét szépen megírni az emberekről és a világról és sajátmagukról, hogy esőket mindenki megtudja.

A politika az egy olyan dolog, hogy rendben keB tartani az embereket, az országokat, meg államokat, meg katonaságot, meg mindenkit, ezért társadalmi törvényeket kell csinálni arra- való embereknek, akiket ecélból bizonyos rendelkezési hatalommal és eszközökkel ruháznak fel.

Ennek a két dolognak tehát semmi köze egymáshoz.

Hát persze, tanító ur a harmadik elemiből, mutat fel erre az egyik intelligensebb felnőtt ember, tudjiík mi azt nagyon jól — ne is úgy tessék azt érteni, mi a „politika44 szót az „irodalom44 szó mellett átvitt értelemben használjuk, azt gondoljuk vele, hogy valamiképpen az országok ée társadalmak kérdéseit a különféle felfogások harcából kialakult versengés dönti el, egymást bírálván e felfogások képviselői — úgy és olymódon kell alkalmat adni az irodalom különféle felfogásainak is, hogy megvívják a harcot, felfogásuk érvényesítésére.

Jó, jó, nagyon helyes — de miért kellett ehhez kölcsönkérni, akármilyen átvitt értelemben, egy ilyen gyakorlati szót? Hiszen a szellemi arisztokrácia jóvoltából van már egy kitűnő kifejezés, amivel ezt a véleménynyilvánítást jelöljük.

Úgy hívják, hogy mübirálat, kritika.

Ez a műfaj való arra, hogy az írók és köl tők által alkotott úgynevezett müvekben lefektetett életfelfogás és mfivészetfelfogás mellett vagy ellen állást foglaljon.

Természetesem, az irodalomban is van jobib- és baloldal (tehát a kritikában is kell, hogy legyen), de ez a jobb- és baloldal nem abból áll, mint, a politikában, hogy kommunista-e az író, vagy reakciós, lévén ezek politikai fogalmak, hanem abból például, hogy emberszeretö-e az iró, vagy emhergyülölő, hogy hisz-e a lélekben, vagy nem. hisz, hogy a/z érzelmekre fekteti-e a shlyt, vagy az értelemre, hogy a részletekben látja-e az élet valóságát, vagy az egészben, hogy a rímekben látja-o a vers lényegét, vagy a gondolatokban és Így tovább, lóvén ezek azok a lehetőségek, nmükkel az irodalomnak dolga van.

Ezekután pedig, ha a tanitóbácsi egy kicsit körülnéz az újságokban (is folyóiratokban, a következőiket állapítja meg.

Ha igaz volna, hogy a „politika44 szót csak í a „kritika44 szó helyett használjuk, akikor Ma gyarországon meghalt minden irodalompolitika.

Kritikai irodalmunk mintha, föl volna függesztve. Ha megjelenik egy könyv, akárkié, vagy agyonhallgatják, vagy .újságírói imprefizaadoninnateal in télik cl, meg nem kibérelve, hogy a mü értelmét, értékét ée jelentőségét a*

értókmérés exaikt eszközeivel, összehasonlítással ée megkülönböztetéssel, keressék, beleillesztve a müvet az irodalmi kultúra hatezeréve? folytonosságába, mert nagyon jól tudjuk, hogy e beleillesztés nélkül, értelmetlen és felelőtlen handabatsdázás minden esztétika. Az iró, müve megjelenése után, riadtan néz körül a süket csöndben, akár vészük a könyvét akár nem — legföljebb önmagáról olvas néhány udvarias, vagy udvariatlan szót, a „sikeréről44 vagy „sikertelenségről*4 elmélkedik néhány kettős könyvvezető, a „tehetségét44, szerencsés esetben „zsenialitását*4 ismeri el néhány botcsinálta pszichológus, úgy adományozván e jelzőket, mint valami kitüntetést — de hogy a mü, a mü, a gondolat és értés, a valóság *é« igazság és szépség amit meglátott, vagy fölfedezett, valóság és igazság és szépség-e valóban, szemben a hazugsággal és ostobasággal, aminek tűrhetetlen nyomása „teremteni kényszeritette*4 mint Istetot az „isteni eszmék közti nr“ (Lucifer szerint) — amire tehát égetően kiváncsi lehetne ő is, meg olvasója is, arról ngy hallgat föld és ég, mintha ezek a kérdések nem is léteznének.

Kritika tehát nincs.

Viszont.. „

*

Viszont mi ez? Mi ez akkor?

Az utóbbi időben egyre-másra olvas az ember terjedelmes oikekket írókról, merőben függetlenül az irók müveitől és ezekben a cikkekben és vitákban egyre gyakrabban szerepel a „jobboldal44 és „baloldal44 kérdése.

És jobboldal és baloldal mint vád és elismerés, korántsem vonatkozik arra, hogy a naiv olvasó gondolná, hogy mit tudom én, az illető iró a romantika, vagy a naturalizmus szemüvegén át néz embert, Istent, világot, asszonyt, szerelmet, álmot, vágyat, örömet, szenvedést.

Mire vonatkozik hát?

Ne áltassuk magunkat.

Ez nem az iró valódi értelemben vett „irodalompolitikái44 elhelyezkedésének — ez az iró politika-irodalmi állásfoglalásának firtatása.

Nem vitákozom azokkal, akik hangoztatják, hogy az írónak politikai téren is állást kell foglalnia. Ez más kérdés, nem tartozik ide, — egyébként, néhányszor már meg is feleltem rá.

Most arról van szó, hogy a magyar iró helyzete türeiihetetlenné vált ebben a zűrzavarban, közönségével való természetes közvetítője, a mübiráló, elhagyta a hadszínteret — iró és közönség között valami ismeretlen, láthatatlan, hozzá nem értő, irodalmat és művészetet általában lenéző éi? megvető elem bukkant fel szemtelen, pökhendi önérzettel — lehetetlen megállapítani, honnan veszi merészségét, hogy Ítéletet mondjon, de mond!

Mond bizony és kérdéseket tesz fel és val-i lat és igazoltat, korántsem szépség és igazság, liánéin ahogy ö nevezi, (kompromittálván ezeket, a szavaikat) „jellem44 és „erkölcs44 és „meggyőződés44 nevében, mint valami különítmény.

És vallatás és igazoltatás után osztályoz é? listát készít, egy éneink int.

Ma az a helyzet, hogy a magyar iró, miután keserves tapasztalatból körülbelül tudja, melyik listán szerepel, már nem kiváncsi többé, mit fog szólni a, sajtó, ha könyve jelent; meg. vagy darabját, adták. Nem kiváncsi rá, úgyis tudja előre.- Egészen mindegy, remekművet irt e, vagy a piacnak férceit össze valamit. Étitől függetlenül bizonyos lapok és folyóiratok ir galmatlanul le fogják vágni, olyan rilpők módónban, amire nem volt példa a magyar sajtóban napjainkig, egyszerűen azért, mert „ki van adva44, hogy az illetőreöl nem szabad jót írni, — más, közömbös lapok odaásitanak valamit, s ha véletlen néhány lelkes, igazi szót inspirál holmi naiv, művészetért lelkesedő fiatal kritikusnak a tetszés, ax „irodaiompoiiUkai44 közvélemény gúnyosan legyint — no pereze, politikai, vagy gazdasági, vagy függelmi érdekközösségben áll a szerzővel!

A közönség pedig áll és bámul, nem érti a dolgot. Ami tetszik neki, azt szidják, ami hidegen hagyja, azt dicsérik. Laesankint elmegy a kedve az egésztől, rájön, hogy ő úgyse ért irodalomhoz — vállat von és bemegy a moziba;

Ne áltassuk magunkat.

Irodalmi életünkben a müvéezetközponíi szemlélet helyét aa életibaro, ja érréuyeeülés versengése foglalta «L R* * * * * a legnagyobb rendben volna, ORsk az a baj, hogy mig minden

egyéb téren az értékek kiválogatásának egészséges harcát valamiféle végrehajtó hatalom biztosítja, addig a szellemi arisztokráciának semmiféle ezerve ée fóruma nincsen, hiszen nyilvánvaló, hogy ezeknek a cikkeknek és hírlapi veszekedéseknek annyi gyakorlati eredménye sincs, mini a kávéházi beezélgetéseknek, amelyeknek jegyében ée tónusában készültek.

Ha politika, legyen politika — de a politúrs, mai formája a parlamentarizanae.

Az irodalom nemcsak művészet. Társadalomformáló jele tősége óriási — lassúbb és csendesebb. de jóval tartósább és mélyebb, mint a politikáé. Vallom és hiszem, hogy a szellemi arisztokráciának nemcsak joga és kötelessége, de hivatása is, hogy az emberi társadalom nagy kérdéseire feleljen, átalakulását és forradalmát előkészítse.

Vagy akár végre te hajtsa.

Világparlamentet az íróknak — egy uj Hágát és Géniét: ott majd kiderül, miről van szó.

Nem jobboldalról és baloldalról. Vagy ha igen — csak a jobboldali és baloldali latorról, akik az Igazság keresztjét meg csúfolták.

Ott majd kiderül, derüljön ki, hogy mi jobban tudjuk a politikusnál, kenyéren és vizen túl mi fáj. mi kell az embereiknek — hogy közülünk a valódiak miért nem vallottak szint ez illetéktelen kontár igazoltatók előtt — nem gyávaságból, vagy szerénységből, nem azért, mert nem értünk, — hanem büszkeségből, mert nagyon is jól értünk hozzá, jobban, mint a kérdező, aki még azt se tudja, hogy politikáról, akár irodalompolitika, akár politika-politika, érdemlegesen csak az beszélhet, akinek hatalom van a kezében.

FARSANGI NAPTÁR

Február 15. A lévai Torna Egylet nagy álarcos bálja a Vigadóban- — A losonci Evangélikus Nőegylet farsangi teaestélye a Kalmár-étterem helyiségeiben. — A komáromi katolikus gimnázium tanuló ifjúsága a gimnáziumi segitőegyesüiet, a diákmenza, a Vo- r ősiké reszt-sar jadék és a escnkószosapat javára a Kultur-palota tenmeiíbesi zártkörű diákbált rendez.

Február 15. A nagyszülőéi sport egylet jelmezes estéje a Royal nagytermében. — Az eperjesi torna- és vivóegylet a váróéi Vigadó összes termeiben rendezi hagyományos álarcos bálját. — Az Ungvári Atlétikai Club mősoros mulatsága a Kaszinó termeiben.

Február 18. A prágai Magyar Akadémikusok Körének első reprezentációs hálja a Rádió-palotában.

Március 1. A rimaszombati tflzoUóegyesQlet jelmezbálja a Tátra-szállóban. — A Galánta- vágsellyei magyar tanító egyesület hangversenye és bálja, amelynek tiszta jövedelmét a Pozsonyban felállítandó Magyar Tanítók Háza javára fordítják. A Vágsolyei Sport Club jelmezbálja a Horváth-vendég!őben. —. A losonci gimánzium magyar tago/atának tánccal egybekötött nagyszabású műkedvelő el (adása a városi Vigadóban.

Március 2: Az érsokujvári magyar társadalom hagyományos Magyar Bálja. — A )X)zsonyi keresztényiszocialista szakszervezetek táncmulatsága a Royal-száUó termőében. Kezdete este 0 órakor.

kötöttek a politikusok: München egyáltalában nem vesz észre semmit, nem hagyja magát zavartatni. A fő, hogy ki lehet vetkőzni a hétköznapból; sör és maskarádé romantikát varázsolnak, közeleg farsang éjszakájának tradicionálisan nekivadult duhajsága, München fütyül a mára, München élni és mulatni akar.

Ráskay László.

4