Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-07 / 31. (2252.) szám

2

ni időben történt háborús események okozta károk kiegyenlítésére lehetett szánra, Jogosan igényelheti tehát a déli határ mentén kárt szenvedett lakosság, hogy ezek a reparációs összegek az ott elszenvedett károk megtérítésére fordittassanak.

Kérem a külügymim'szier ur megnyugtató nyilatkozatát e tárgyban.

— Azt hiszem, magától értetődő, ha kijelentem, hogy a köztársasághoz csatolt magyar lakosságra idegenszerüleg hat a külügyminiszter ur öntudatos kijelentése, hogy a nemzeti 'becsület ügyének tekinti a delibe- ráci'ós költségek viselésének a kötelességét. Idegenszerüleg hat reánk ez a kijleütés azért, mert talán konzervatív gondolkodásunk nem szokta meg az alkudozást becsületbelinek elismert kötelezettségek teljesítéskor, de

idegenül hat reánk főképpen az a gondolat, hogy mi is viseljük ezeket a költségeket, mi, akikről igazán nem lehet mondani. hogy a felszabadítás előnyeiben részesültünk volna.

És !ra azt mondja a külügyiminiszter ur, hogy e Jels-zabaditási költségek viselésére a csehszlovák álam a békeszerződésből kifolyólag kötelezve van és így nekünk nolens volens a felszabadítás terheit viselnünk kell, akkor azt mondom, hogy

ezen terhek viselésének ellenértéke gyanánt legalább azt juttassa nekünk — és pedig nocsak papíron és ígéret formájában, hanem a valóságban is — amit a béke- és az ezekkel kapcsolatos nemzetközi szerződések vonatkozó cikkei részünkre biztosítanak

és másrészt hasson a kormányzati politikára | oly irányban, hogy mi ezzel a teherviselésünkkel arányban álló különlegesen előnyös gazdasági helyzetbe jussunk. Ez a méltányosság követelménye.

— Nagyon hálás feladat volna párhuzamot vonni egyrészt az úgynevezett történelmi országok, másrészt SzlovenszfKó és Ruszinsz- kó gazdasági és kulturális fejlődése között a felszabaditás ideje alatt Mig egyik oldalon a legújabb gazdasági válság ellenére is a prosperitás és jóllét kétségtelen jeleit látjuk, addig a másik oldalon a felszabaditás a gazdasági élet leépítését hozta, melynek következményeit nemcsak a magyar lakosság, hanem a szlováklakta vidékek i;s sinylik. Kiáltó bizonysága a gazdasági nyomorúságnak a Szlo- venszkó és Rusziuszkó vidékeiről folyton fokozódó kivándorlás. Hogy a földreform a nyomorusáignak nem volt megfelelő ellenszere és annak végrehajtásánál nem is a nymán a a szociális, mint inkább nemzetiségi törekvések voltak irányadói;, azt még Walko

^I«GAlMAGkARHlRI»AP

1030 február 7, péntek.

A vita utolsó szónokai Kianicska cseh iparospárti, Mikulicsek kommunista és Klouda cseh nemzeti szocialista voltak. Klouda nagy védőbeszédet tartott Beiies mellett és visszautasította az utóbbi időben Benes ellen irányult saitóíámadásokat.

A vita befejezése után

Benes külügyminiszter

szólalt föl, aki másfélórás beszédében elsősorban is köszönetét mondott a tárgyilagos kritikáért, ami úgy a kormánypártok részéről, mint az ellenzéki pártok részéről elhangzott. Ez a tárgyilagos kritika bizonyitéka an- uak, hogy a parlamenti krízis nem olyan veszedelmes, mint ahogy ezt sokan állítják. Az általános vita folyamán a németek részéről elhangzott fölszólalásokra azt válaszolja, hogy Csehszlovákia soha olyan külpolitikát nem folytatott, ami prejudikált volna valaminek, hanem mindig csak az adott viszonyokhoz alkalmazkodott. A béketárgyalásokon is természetszerűleg a szövetségesekkel haladt együtt és ezt a politikát nem hagyta el soha sem. A köztársaság földrajzi fekvése, a gazdasági viszonyok és a politikai fejlődés magával hozta azt, hogy a kisantant megalakuljon, de emellett

első perelő] fogva békés viszonyban él Németországgal, helyreállította a békét Ausztriával, fölajánlotta^?) a jó szomszédi viszonyt Magyarországnak és békés viszonyt teremtett Lengyelországgal is.

A külügyminiszter ezután részletesen válaszolt Kroihétruek, különösen ami az államnak a szövetségesek által való elismerését illeti és rámutatott airra, hogy Csehszlovákiát 1918 október 28-án ismerték el, inig Lengyelországot csak 1919 februárjában, Jugoszláviát mint egységes államot és az Ausztriától elcsatolt részeknek Jugoszláviához való csatolását csak 1919 jutius 18-án. A külpolitikában mindig az igazságért harcolt, mert végeredményben győz az igazság, azonban ezt a győzelmet elő kell segíteni. A béketárgyalások diplomatái

maguk is hangsúlyozták, hogy Csehszlovákia azért került ki olyan kedvezően a béketár- gyadásokból, mert mindig teljesíthető kérésekkel és követeléseikkel állt elő. Ezt a politikai módszert használta tizenegy éven keresztül és most a hágai konferenciám is, vagyis nem kért többet, mint amennyi elérhető volt, mert ez a reális külpolitika.

Azt a kifogást, hogy Csehszlovákiát nem szabadították föl a szövetséges államok, hanem önmagukat szabadították föl a csehek, nem szabad százszázalékosan elfogadni.

Elismeri ugyan úgy a belföldi forradalom, mint a külföldön dolgozó csehek érdemeit és a légiók ténykedését, azonban tekintettel kell lenni arra, hogy húszmillió ember állt fegyverben, ezer és ezer milliárd koronát költöttek el az államok és

ebben a komplexumban egy egész kis hányadként szerepelt Csehszlovákia, amely a szövetségesek nélkül soha el nem érhette volna fölszabadítását.

Ép ezért nemcsak, hogy helyénvaló, hanem becsületes dolog is, ha Csehszlovákia most hozzájárul a szövetségesek háborús kiadásaihoz, vagyis felszabaditási dijat fizet. Ami a földreformot illeti, nincs Kco ikerrel egy véleményen, hanem azt álltja, hogy a földreform forradalmi tett volt. mert hiszen egy forradalom nemcsak véres, hanem csendes is lehet és még a legkonzervatívabb államiban is végrehajtanak ilyen forradalmakat. Benes végül még egyszer felszólította a cseh közvéleményt és a cseh sajtót, hogy tárgyilagosan kritizáljon, azonban soha sem rosszindulatúan, mert ezzhl nem az ő személyének ártanak, hanem a cseh külpolitikának és az egész államnak.

Benes beszéde uán Soukup elnöklő alelnöki elrendelte a szavazást és a kormány- többség tudomásul vette Benes expozéját. Jellemző, hogy a szavazásnál az ellenzék részéről csupán három német keresztéuyszociaOrtiic Hu bio

lista szenátor volt jelen, mig a többi ellenzéki pártok szenátorai nem vettek részt a szavazásban. Ezután az elnök az ülést bezárta. A szenátus legközelebbi ülését írásbeli lég fogják egybehívni.

'5i%©$ erosz-fensyei

tafáriiiiilMs

Varsó, február 6. Az orosz-lengyel határon tegnap súlyos határincidens történt. Dolbino- vo közelében az orosz határőrök agyonlőtték Lapostnszkit, az első lengyel határzászlóalj őrmesterét. A lengyel sajtó szerint az őrmester a nagy köd miatt orosz területre tévedt, mire az oroszok sző nélkül agyonlőtték és holttestét még mélyebbre cipelték be orosz területre.

TMnyfsvasSal a magyar

liidils©fcs§i§3c siajsrliidéláről

Budapest, február 6. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Gál Jenő képviselő törvény- javaslatot nyújtott be a magyar képviselő- házban a hadi kölcsönök majorizációjáról. A javaslat értelmében 4 százalékkal kamatozó kölcsönköt vényeket bocsáta.nának ki, amelyeknek belső értékét a befizetőit papirkoro- na aranyértékének megfelelően pengőben átszámítva állapi Itatnák -meg. Az ősjegyzők- nek a belső érték- 50 százalékának, a ifepi---- ősjegyzőknek a belső érték. 20- százalékának ~ megfelelő névértékű uj kötvényt adnának. A hadi kölcsönköt vények uj államadóssági kötvényekre való kicserélése december 31-ig lenne végrehajtandó. A kötvényekkel való tőzsdei és magánforgalrtii üzérkedést a javaslat értelmében el kellene tiltani, a gazdasági helyzet javulásában pedig gondoskodni' kell a mostanin túlmenő kártalanításról.

FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA

REGÉNY

(23)

— Magda, hol vagy? —

Magda is, de Aihnási György is, meglepetten fordult hátra, A nagy szárnyas ajtóból az öreg Almási lépett elő.

— Kerestelek! Nem akarsz egyet sétálni?

A leány engedelmesen vette föl a salját. Elment Almási mellett, anélkül, hogy reánézett volna.

Különös, finom illat lengett körülötte, mintha nem is parfém lenne, hanem a leány testének valami bóditó árama.

Almási behunyta a szemét és mélyen szívta fel magába ezt az illatot. Aztán felkelt a nyugvószékből s a terrasz . korlátjára dőlt. Lent az utón, a fenyők között, nemsokára megjelent a leány alakja, amint valamit élénken beszélve ment az apja melleit.

Itt, a Semmeringen, megismerkedni egy nyaraló családdal, hacsak nem különösen visszavonult életet kívántak folytatni azok, nem volt nehéz. Almási Györgynek nem is kellett hozzá sok furfang, hogy a legiköze- 1 ehM délelőtt az egyedül bolyongó öreg Almádtól valami felvilágosítást kérjen egy Mária-emlék felől, aminek irányában indulni szándékozik, de elvétette az utat.

Az öreg Almási készségesen mutogatott a fák között, aztán eldobta a szivarját, mert egyre bonyolultabb lett a magyarázat s megindult maga is Almáéival a keskeny allén vémAz öreg Almási lelkes barátja volt a természetnek s mindennap uj szépséget fedezett föl. Ezen a reggelen abban gyönyörködött, hogy a pj rostesté jü nyaralókat nézegette a fák zöld keretében, György erősen helyeIrta: SZOMBATHY VIKTOR

selt s nagyszerű utitársnak’ bizonyult. Szinte felélénkült azon, hogy Almási Magda közelében lehet. Noha hessegette magától még .a gondolatát is, hogy kom oly abban érdeklődjön a leány iránt. Azzal mentegette magát, hogy a leány egyszerűen esztétikai érzékére van hatással.

A Mária-emlék mellett, a kis pádon leültek s miután az öreg Almási körülményesen rágyújtott uj szivarjára, György segítségé vei, György bemutatkozott

— Almási György! — és várta a hatást.

Az öregur kivette szájából a szivart.

— No? — csodálkozott el, — csak nem vagyunk tán rokonok, mert én is Almási vagyok. Almási Pál,

Almási György a meglepettet mutatta:

— Érdekes. Utóbb kiderül, hogy atyafiság- ban vagyunk.

— Én dunántúli vagyok, — folytatta az öreg örömmel, az apám Kanizsán volt ügyvéd.

— Éli . . . én . . . — keresett kiutat

György, — valószínűleg a pesti ág lehetek, ment ott születtem.

Ezen aztán nagyon örvendtek. Kiderült, hogy az öreg Almásinak valóban vannak Pesten távoli rokonai.

— Hagyjuk magunkat abban az illúzióban, hogy rokonság vagyunk, — emelte fel a szivarját Ailmási Pál s hozzátette még, féloldalt hajlítván a fejét, — feltéve, ha jótna- gaviseletü az én uj rokonom.

György nevetett. Rutinnal élte már bele magát az Almási névbe.

— Remélem, nem túl szigora, kedves bátyám, ütötte ed a kérdést.

Az öregur tartózkodás nélkül kérdezte:

— Katona volt?

György a szeméhez nyúlt:

i— A szemem miatt? Igen.

— Szép, — bólogatott Almási Pál s indultak visszafelé az utón.

Almási György igyekezett lobi limesei ni az öregurat A hártérről mesélt neki s a végén elmondotta azt is, hogy legutóbb már volt oly szerencsés őket látni valamelyik dunántúli városban, de bizony, nem emlékszik rá, hol. Ez a memória meghajtotta az öregurat. Lassan sétáltak vissza a szálló felé.

A forraszon fent állott Magda s az utat nézte:

— Apus! Apus! — kiáltotta és szaladt le az apjához, — hol maradtál olyan sokáigc!

De megakadt. Kíváncsian nézett az ismeretlen, fekete szemkötős férfire, aki meghajolt előtte. Almási Pál megfogta Almási György karját:-— Nézd Magda, egy ismeretlen rokon. Almási György . . .

Magda kezet nyújtott. Puha, kis keze volt, ujján egy vékony aranygyűrű, nagy, fehér gyönggyel. Almási György kissé hosszasan tartotta kezében Magda vibráló, kecses ujjait. Egy pillanatig egymásra néztek, a leány barna szemei beléragyogtak György komoly arcába* És abba az egy szemébe, ami még megmaradt.

Aztán a lány elpirult egy piciit, alig láthatóan s a két kéz elengedte egymást.

— Mintha már találkoztunk volna egyszer valahol ... — tűnődött a lány.

— Igen, — vágta rá Almási Pál, — azt mondja újonnan felfedezett rokonunk, hegy látott már bennünket valahol.

— Azért neun emlékszem pontosan a találkozás helyére, — szakította félbe György a kérdést..

Lassan dél lett. Egy messzi faluból harangszó. Almási Pál ekkor Almási Györgyhöz fordult*

— Van talán társasága ebédre? Mert, ha nincs, együtt is ebédelhetünk.

Almási György hálásan hajolt meg. S mentek. Középütt az öregur, jobbján Magda piros ruhájában, mosolyogva és ragyogón, balján György komolyan, de nagy belső örömben.

— Halló, Almási! Észre sem veszi a jámbor utas embert! — kiáltott Györgyre a lány, másnap délelőtt.

Almási György meg1 epe lést színiéit, noha már legalább öt perce figyelte a homokos utat, amerről Magdát várta.

Magda a sportolók erős shake-handjével. rázott kezet*

— How do you do?

— How do you do!? — nevette vissza a kérdést György is* — Hová megy?

— Tenniszezni szeretnék, de nincs partnerem, — nézeti föl kérdően a lány Györgyre.

— Bizony, én már rég kijöttem a gyakorlatból, velem nem sokra menne. — rázta fejét a férfi kivette a rekettet Magda kezéből.

Magda leült egy piros pádra. b

— Rémes! — sóhajtotta s azok a göd-röcs- kék elő-előbujtak az arcán. — Egyáltalán, mihez ért maga? '

György összeráncol la a homlokát..

.— Ha jól utánagondolok, be kell val'aoom, semmihez. Engem már gyerekkoromban arra neveltek, hogy ötven év múlva Grácban fogok jól kiérdemelt nyugalomban penziónál- tii, mint öreg generális* Sajnos, nem érkeztem el a ranglétra eme kimagasló fokára s most igazán gondolkodnom kell, hogy milyen szakmában kvietáljam magam.

Magda felbiggyesztette piros ajkát:

— Ambíciónak nem valami nagy! Rögtön a pihenővel kezdeni. Bár . . ,

ja azt is, hogy a kormányzat az ő sorsának könnyítését is szemmel fogja tartani. A hágai konferenciával lezárt időszakot úgy tekintjük, mint egy nagy per befejezését, melyben ügyvédi ügyeskedés érvényesült. Benes külügyminiszter ur, mint Csehszlovákia ügyvédje, álláspontjának érvényesilésénél nem az igazságosságot, hanem a kíméletlenséget alkalmazta és helyzeti előnyét használta ki Magyarországgal szemben.

Ezen maga tartásából nem következtethetünk arra, hogy ő az igaz megértés politikáját kezdeményezze és ezzel olyan politikát teremtsen, amely a két állam békés együttélését biztosíthassa.

Ezért bizalmatlanok vagyunk vele szemben s jelentését pártom tudomásul nem veszi.

magyar külügyminiszter és Brocoh'. olasz delegátus urak állítólagos tanuságtételei sem erőtleni (hetik meg, mert

a magyarlakta vidékeken a nagybirtokokon alakított légionárius tel epek és csehszlovákok részére kihasított maradékbirtokok létesítése akkor, amidőn ott a magyar igénylők igényeit ki nem elégítik, lehet a demokratikus politikai filozófia és ideológiának megfelelő eljárás, de szociális szükségességnek nem mondható.

\ ' .■■■■ ' ■ í

Tisztelt Szenátus! A külügyminiszter ur jelentése végén kilátásba helyezi, hogy a hágai konferencia után a középeurópai államok egymáshoz való közelediésének ideje következik el. A csehszlovákiai magyarság örömmel várja ezt az időt, de egyben elvárlenes; 1 földreform forradalmi fitt volt