Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-05 / 29. (2250.) szám
1 ______________________________ 19 30 február 5, szerda. köteles a jóvátétel! összegéből kiegyenliten!. Ez* a követelést feltétellé, sőt sarkpontjává tették az egész likvidálásnak. Nem a fiskalitás. hanem a jogelv - az etikus fényezd Ezzel jogilag a kisantant baklövést követett el. Ha ugyanis beismerte azt, hogy a kisajátított vagyonért nem vételárat, de kártérítést kell fizetni, akkor elismerte implicite azt is, hogy aa elkobzásnak jogalapja nincsen. Ebből az állásfoglalásából tisztán a fiskalitás, de nem a jogi elvekhez való ragaszkodása Hint ki. A kisantant a kártérítést tehát in principio nem ellenezte, csak nem a maga sebéből akarta kifizetni, hanem Magyarországot akarta erre kötelezni. A jogban azonban nem a fiskalitás, hanem a jogelv a döntő, mert ez az etikus. A helyzet Hágában a tárgyalások során asort- abn megváltozott a kisantantnak kiindulási pontjában vereséget okozott, mert a kisantant a fizetési kötelezettséget nem tudta magáról elhárítani.. nem tudta azt Magyarországra áthárítani, — amit akart, — hanem a fizetési kötelezettséget jórészben a nagyhatalmak vállalták az A. csoportban, ellenben a B. csoportra nézve tisztán fennmaradt a kisantantnak a kötelezettsége, s megmaradt se, hogy köteles magát » döntőbíróság Ítéletének alávetni. Az az állítása pedig Benes miniszter urnák, hogy a B. csoport alapja több nem lehet, mint a kimutatott 100 millió, sem nem igaz, sem nem fix, mert ez a párisi tárgyalásoktól függ. Snowtfen parabolája A kisantant magatartásával azt. érte el, hogy * nagyhatalmak egyik legpregnánsabb jj képveselöje, Snowden, nem azzal az udvariassággal utasította vissza Benes miniszter nr magatartását, amely szokásos azokkal sjiemben, akiket magával egy erkölcsi alapon állóknak tekint valaki. Nem tudom: igaz-e, vagy neon igaz az, hogy m, angol pénzügyen iaiszter parabolában • magyarázta meg. a csehsdovák külügyiül-f taszter ur magiatarftásánaik lehetetlenségét, j de valészá nőznek tartom, mert én ismerem Be- \ nes miniszter tornak a tanuiékonyságát. Be- • «es miniszter ur mindig adaptálta másoknak j a harcmodorát; azt szokta alkalmazni azokkal ! szemben, akit gyengébbnek tart magánál. Ha t 6 egy parabolában sikere támadási eszközt lát, a parabolát mint támadó erőt maga is j felhasznál ja. Csak ennek tudom be azt, hogy j a CeS’ké Slovo, amely lap hivatalos orgánu- i ma a (külügymüiisziieír unnak, a hágai tárgyalások után azzal a parabolával és hasonlattal fordul Magyarország ellen, hogy „Magyarország olyan, mint a lez/üilótí iszákos ember, aki. még sikernek tartja, ha valaki egy kupica pálinkát vagy cigarettát ajándékoz neki 6 aki egyenragu emberhez méttatfen alamizsnára van utalva." Benes miniszter sajtóorgánuma ezzel a parabolával el akarja terelni a figyelmet a lényegről, arról, hogy az ő magatartása nem siker, hanem sikertelenség s mint győzelemnek azt akarja feltüntetni, hogj7 Magyarország vereségét hirdeti minit a saját maga dicsőségét. Azonban itt van az, amit le akarok szögezni Európa diplomáciájának kiaggott primadonnája Nem akarom a képviseloliámt untatni számadatokkal. Elvégezték ezt helyettem másolt, elvégezte a sajtó. Kétségtelen azonban az, hogy ezekből a tárgyalásokból Cseh Szlovákia nem jött ki azzal a pres*!- tizzsel, amellyel neki fej kellett volna jönnie, s ennek oka nem objektív, hanem szubjektív: az, hogy Benes a külügyminisztere ennek az államnak. Benes IdMügymin iszter ur '.megszokta azt, hogy két lovon is tudott lovagolni e azt hált- ] te, hogy ez lovaglás. De most rájöttek, hogy j ez csak zsong! őrködés. Benes miniszter ur egyezerre két vasat akart mindig a tűzben tartani s most úgy járt vele, hogy nem másokat égetett meg vele, hanem mindkettővel megégette magamagáL * Minden miniszternek meg van mérve az ideje. Tíz esztendő hosszú, idő a világ színpadé®, akárcsak a valóságos színpadon- Benes miniszter ur a kiaggott primadonnának trükkjeivel akart szerepelni és nem veszi éezre, hogy nézőközönségében elvesztette vonzóerejét. Ugyanazok az attitűdök, amelyek bájnak hajtottak régen, ma farsanak tetszenek, ugyanaz az észjárás, amelyet lis esztendővel ezelőtt sríUpgikus fez- járás tündöklésének minősített ek, ma egyszerűen szarvasok oskodáanak tűnik fel. Ami éltetőereje volt a csehszlovák republi- ká-nak, a szimpátia, az csökkent meg, pedig ennek a respublikának a fenntartási ereje nem belső teumiésí^tszeriiségből, de a külső viszonylatok szükségéből eredt. Ezért helyezett a külfölddel való relációkra mindén súlyt Benes miniszter ur és éppen itt érte őt a vereség. Ajz a magatartása Benes miniszter u-raak most újból, hogy a magyarok veresége által itt bent akar a maga részére dicsőséget keresni, nem hat már. & csehszlovák államnak Jázan politikusai éppen úgy, mint a magyar állam józan politikusai meg vannak győződte arréi, hogy a kát államnak egymásrautaltsága következtében örökké ezt a légkört feltartani nem lehet, amelyet Benes miniszter ur szisztematikusan teremt. A a magatartás pedig, amelyet a Prager Presse — a miniszter ur lapja, — tanúéit Magyarországgal szemben, ahol a tűszurásoktól a gorombaságokig minden nap telített minden szám a magyarok elleni gyűlölettől, az a politika, amehyel 5 mindenütt a magyar kisebbséggel szemben érezteti a gyűlölködést, ez eredményt nem teremthet! Sehol sem szabad, de különösen egy nemzetiségi államiban, mint Csehszlovákiában, a kisebbségeknek a lelkét nem szabad megsérteni, sem pedig az Európa közepén a szomszédok között, való viszonyt nem szabad eknérgesjteni. Beaies w potítikájánab máé koretke»méuye nem lehet, mint az. hogy mindig rosg- szabb lesz a helyzet. Rámutatok arra, amire Kafka képviselő rámutatott, hogy szabad és lehet-e az, hogy egy jogi kérdésiből kifolyólag — a Pedha- esetre célzok — egy állam a másik állaimmal szemben a. vasúti forgalmat szüntesse be? Szabad-e az és lehetseges-e az, ami legutóbb történt, hogy Ragályi Ferencet Kassán elfogták azért, mert állítólag Magyarországion egy levente-egy-eeü telnek az elnöke, és szabad-e az és lehet-e az, hogy itt büntetlenül lehet megsérteni mindazt, ami magyar és emellett hirdetni a világban, hogy ebben az állaimban a demokratikus egyenlőség igényeit váltja valóra a kormány? ... nem hódolunk he annak, aki a megsemmisítésünkre tirekszik! Itt az ideje annak, begy más irányba terelődjön a kiilügy vezetése. Hogy ráeszmélje®, a külügyminiszter arra, hogy neon egy világibirodalomnak a külügyminisztere', hanem egy nemzetileg széttagolt kicsiny államinak: a külügyminisztere, hogy J ráeszméljen, arra, begy ebben az államaiban mi magyarok nem vagyunk sem páriák, sem j rabszolgák, sem megsemrn&sithelő egyedek, hanem éppen, olyan állampolgárai vagyunk ennek az állaimnak, mint a csehek. Mi nem csak kisebbség vagyunk, mi elég 1 orősek vagyunk arra, hogy miképp ezer érig itt voltunk, megmaradunk a további ezer esztendő alatt is, mert tudjuk arí, hogy sajnálni valónk talán van, de restelkedni valónk az életben nem volt suba. Bennünk van beosüJetérzée és bátorság, hogy som meg nem ka.jkink, sem meg nem törünk, de küzdünk lojálisam, mert megmn bennünk a szándék, hogy megegyezzünk' azzal, aki bennünk egyenlő társat Iát, de nem hódolunk be annak, aki, mint a miniszter ur, a megsemmisítésünkre törekszik. Az idők megváltoznak. Tíz esztendő soknak csalódást, sóiknak reményeket adott, a békülékenység szelteme lett az ur, és ezeknek számbavétele mellett kell egy7 uj államnak útjára indulnia. Ezért csatlakozóan azokhoz, akik Benes miniszter urnák hágai magatartása miatt bizalmatlanságot szavaznak és csatlakozom azokhoz, akik azt kívánják, hogy Benes miniszter ur jelentését el ne fogadjuk, hanem vele szemben rossza lábunkat fejezzük ki! Sthoter Rómában Bonra, február 4. Sebober osztrák kanceF tárt a római pályaudvarom Róma város kormányzója, a kamara és a szenátus elnökei, Guaríglia és Taiiami meghatalmazott miniszterek s a miniszterelnök képviseletében. a miniszterelnökség egyik osztályfőnjüké fogadták. Ezenkívül az osztrák követség és az. osztrák kolónia tagjai is megjelentek. Sebober ma délután látogatja meg Mussolmit. Este az Operában ünnepi előadás lesz a bécsi vendégek. tiszteletére. Február 5-én a kancellár a. Pamtheonban koszorút helyez az olasz királyok sírjára. Délben az olasz pónzügyniihisz- ter reggelit ad, este Mussolini hívja meg vendégeit a Hotel Excek-ionba. 6-án a külügymi- msatéríumba© lesz reggeli, délután pedig Róma városa rendez fogadtatást a Capitolkimoai. Este az osztrák követségen van fogadtatás. Ezzel a hivatalos program befejeződik. 7-én Scliober a pápát és az osztrák kolóniát látogatja meg. Amint látható, Sehober római napjainak programja ünnepélyes és kimerítő, de a kancellárnak igy is elég ideje marad, hogy az illetékes tényezőkkel politikai megbeszéléseket folytasson. Híul mm\/m kormány - — •' íumo-4 Newyork, február 4. Ortis Rubio, akut szerdáin iktatnak be az elnöki állásba, összeállította uj kabinetjét. Az eddigi hírekkel szemben Calles nem lesz tagja az írj kabinetnek. Portez Gáli, az eddigi, elnök a belügyi tárcát kapja meg. Külügyminiszter E siratta marad. Az uj kormány összeállítása garantálja azt, hogy Mexikó eddigi leül- és belpolitikája továbbra is megmarad. FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA BEGÍNY & (21) | Szombathely nyüzsgőit, mini valami íiókha- d[szállás. A kőszegi hegyek felől olykor tompa rorajiást hozott a szól. FóLLxék a kedves öreg Sabáriáhan tanyáztak. Félix Mende úrra gondolt, akinek derűs életszemlélete volt a nőket illetőleg. S az jutott eszébe, hogy házassága elölt o szintén Mende ur álláspontjára helyezkedett. Eszter azonban nagyon megégette. És Félix itt nőgyülölő hírében állott. — Vagy póruijárt valahol, — elmélkedett egy barátja valamelyik esti összejövetelen, vagy nagyon is vágyik szerető szív után, de nem mert bevallani. Úgy volt, hogy másnap komolyabb összetűzésre kerül a dolog s Félix erősen készült ki, a határra. Még összegyűltek lent, az étteremben s valaki pezsgőt bontatott. Két tengerésztiszt széles kedvben dalolt. Az egyik tengerész, — sor]rajóllattnagy Pólóban legutóbb s most ő is a nekikeseredett lovagok útját járta, — fejállott s egy sarokasztal mellé telepedett, ahol idősebb ur ült, pirosarcu, fiatal barna lánnyal. Nagy örömmel kacagott a lány, rövid haja még ritkaság volt ezidő- ben, 6 huncutul mindig szeme fölé sodródott. Régi Ismerősök lehettek, roppand örültek a viszontlátásnak. A lány ragyogó, barna üzennél csillogtatta pajkosan s dúdolta a, nótákat, amiket hozattak a tisztek. Annyi eleven élet ragyogott benne, hogy f ólixnék is föltűnt. Érdeklődve nézett át a i'aroy asztalához. Azok nem sokáig ültek ott, »* 5rvitíeeen hraewnztak * a tengerésztiszt nagy átwfjíí.fgtf fc» tBiwív Irta: SZOMBATHY VIKTOR ! A sorhajóhadnagyot nagy riadalommal fogadták vissza. Ki ez a csinos lány? — Almási Magda. Valami távoli atyafiság- ban vágyók velük. Az apjával utazott erre. Béosbe készültek, de most nem lehet utazni. A sorhajótisztnek szilaj kedve támadt. Még elintéz néhány osztrákot s megy ki, Hollandiába, ahol már várja egy kereskedelmi hajó. Odaszerződött. Félix többször gondolt erre a lányra. Éjjel, nyugtalan álmában meg-megjelent előtte c s hallotta a (kacagását. Elhessegette magától. Korra reggel járni akart még egyet feje fájt. Almáéi" Magda képes mint valami nyugtalanító üdére: újra s újra feltűnt előtte. Különös, misztikus homályban, amilyenek az álomképek szoktak, lenni hánykolódó éjszaka után. A Kálvária-domb felé sétáit. Hirtelen meg kellett állnia. A. kápolna előtt, az utolsó lépcsőfok szélén ült Áhnási Magda s a nap felé fordította arcát. Félix szinte zavartan gyorsította meg a lépteit A lány ránézett egy pillanatig, azután elfordult s egy nagy farkaskutyát édesgetett magáihoz. Félix sokszor gondolt erre az emlékére azután is. Zavaros napjai következtek. VijMosés, fegyver, lövöldözés, bujóstti egy héten keresztül. Egyszer már majdnem elfogták az osztrákok, másodszor valami golyó súrolta a karját. Egyik <ewte kémezeimlére Indult. Hárman voltak s egy kis falu kerítéséi mögött bujkál-- ,Wt t Méla nyugalom ült a. falun. Az osztrákok valahol láthatatlanul húzódtak meg a templom mögött, Félixék egyre előrébb kúsztak. Ekkor a bal szomszédja, hevesvérű, nyugtalan gyerek, nagy izgalmában elesetten tette M aun hóhérén a ravaszt. Félix lekushadt a földre. A következő pil- lanaiiban a falu szélén elpukkant az első kézigránát. 4 Félix feküdt a földön. Karja aaétnynjtva, arccal lógott egy apró árok fölé. Csillogó folt terjengett körülötte. Vér. Sokáig nem vették észre. Két bajtársa azt hitte, hogy Félix is velük együtt tűnt el az árok 'partján, vinni a fontos birí. .így aztán csak másnap akadt rá két parasztember, szekérre tették s vitték diadallal. Csak Bécsiben tért magához. Arcán kötés volt, karját mozgatni nem tudta. Fájt mindene. Homályos, ködös alakok bolyongtak körülötte, éterszag úszkált, nagysokára pillantott meg egy föl éje hajló, résztvevő arcot. Először azt hitte, Eszter, később hirtelen az Alimásidányra kellett go*ntíolnia, nagyfokára jött rá, hogy ápolónő. — Hogj7 érzi magát? — kérdette németül. Félix nyögött valamit. Erre iámét nyugton hagyták. Estefalé jött egy orvos, papircvS’O- nieggul. — A nevét szeretném tudni! — mondita a doktor. Félix bambám nézett. Először nem értette a kérdést, hogy lehet tőle a nevét; kérdezni, mikor azt úgyis mindenki tudja. Mi is a neve? Gondolkodott. Hiába erőltette magát, nem jutott eszébe-. Agya tompán sajgóit. Próbált közelmúlt dolgokra visszacinlókczni, némely arc, hely, élesen tűnt föl eőtte, viszont voltak dolgok, amire nem enrlékezeth Má.wi'iap, kötözfelvor újra kérdezték. Félére- vwéffl wnfiteu vattoCHomó voli • látettMorgott valamit, az vett a, felelete. A kórházban következetesen érdeklőditek a neve után. Valami ködlött benne, nevek szaladgáltak előtte, mint tüzes reklámfelirat Egy pillanatban hirtelen megvillant benne, hogy, mielőtt kémszemlére indult volna, levetette a kabátját, amelyben iratai voltak -s egy ohviil- kaháíoí húzott magára. így aztán a bécsiek sem tudhatják kikutatni a származását. Negyedik nap három orvos állott érdeklődve körülötte. — Nem emlékszik a nevére? Fejét ingatta. — Érdekes eset! — állottak neki s egyre- másca kérdezni kezdték. De alig tudott felölelni, csak nyögött Ezt azután mindennap megkérdezték. Egy napsütéses reggelen pápaszemes, fiatal ember nézett mereven a szemébe. Emlékezzen, emlékezzen, — szuggerálfa 6 a szeme, mint éles fény, ragyogott. Félix öasaeszoritotta az ajkát. Nevek és arcok gomolyogtak körülötte s egy pillanatban, mintha valami tábláról olvasta volna régi ismerőseinek deveit, elkiáltotta magái: — Almási . . . — Tovább! — hajolt föteje a doktor. — György! — nyögte Itt Félix. — Almási György! ujjongott diadatoláson az orvos és vitte a hírt, mint szuggesztió- ja csodáját. Félix kínlódva fordult ma.ia, szeretett volna kiáltani a kórterem csöndjébe, hogy nem egészen úgy van, amint mondta, tévedés történt a dologban, majd jobban utánagondol, talán tudna más nevet is mondani. De már nem lehetett. Az orvosok bizonyosra vették, hogy az első, roppant agy- nvegeröKetés kirobbantotta betegükből az emlékezést és siettek gratulálni Almási Cyörgynok megtalált nec'éhez, Jöbb is. hogy a "F'abriozyt. elfeledte, mert az- osttrák hatóságok fekete listáján ez a ufe- & fi®erppelt
