Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-25 / 46. (2267.) szám

<PHAXiAW v lAlÍ¥ARHIWiA£> i»50 február <so, kibUd. EisaiaeaeíKMamxra^rrraaBiBEae I lipfiselőház szerdára, elkészül a költségvetési Javaslattal A kSítságvelési bizottság elfogadta a köztársasági elnök­nek adandó 29 miliiés jubileumi ajándékalapról szóló javaslatot Prága, február 24. A képviselőház költségve­tési vitája befejezéséhez közeledik. Ma meg­kezdték a költségvetés gazdasági és forgalmi csoportjának, vagyis a földművelésügyi minisz­térium, állami földhivatal, kereskedelmi mi­nisztérium, közmunkaügyi, postaügyi, vasut- iigyi minisztérium és az állami üzemek költ­ségvetési tételeinek vitáját. Az eddigi tervek szerint a vitát kedden éjszaka befejezik s legké­sőbb szerdán föltétlenül szavazásra kerül a sor. Ugyancsak még szerdán le akarják tárgyalni Masarvk elnök huszmilliókoronás jubileumi ajándékáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a költségvetési bizottság ma délután tárgyalt le. A bizottságban a javaslat ellen szólaltak föl Stetka és Stern kommunista képviselők, akik a törvényjavaslat elvetését indítványozták. In­dítványukat. a többség elutasította. A költség- vetési bizottság ezután a kommunisták kivéte­lével a törvényjavaslatot megszavazta. A mai ülést délután félnégy órakor teljes érdektelenség mellett nyitotta meg Malypetr elnök. A mai vita első szónoka Steyskal cseh nemzeti szocialista volt, aki az ipari krízisre, főleg a textilipar válságára figyelmeztette a kormányköröket. Ma már több, mint tízezer textilmunkás van munka nélkül. A textilipar elvesztette három jelentős pia­cát: Lengyelországot, Magyarországot és Ju­goszláviát. Sürgősen rendezni kell a kereskedelmi viszonyt Németországgal. Janalik cseh néppárti a mezőgazdasági válságról beszélt. Ez a válság nézete szerint egyre .súlyosbodik és a kormánytényezők nem tudnak meg­egyezni a válság megoldására, vonatkozó­lag. fiiiisriks ni# tfillísy süSffeöTCtit liiá Variéba Varsó, február 24. Az Amerikai Egye- sült Államok kormánya az elhunyt Alex- .. andcr Moore helyébe Davir S. Kaufmann "V acélnagyiparost akarja uj varsói nagykö­vetévé kinevezni. A varsói cionista lap szerint az Unió első esetben küldene zsidó, vallása nagykövetet Varsóba, ami a len­gyelországi zsidó kisebbség szempontjából óriási jelentőségű tény volna. A 'belföldi mezőgazdasági termékek teljesen fedezhetik a belföldi szükségletet s épp ez­ért a mezőgazdasági válságnál tekintetbe kell venni azt a tényt, 'hogy 1920-ban össze­sen 6,344.000 métermázsa gabonát és lisztet szállítottak be az országba 1152 millió koro­na értékben. Ha csak búzát és fehér lisztet importálná­nak, ez még nem okozna nagy bajt. Ellen­ben szomorú, hogy nagymennyiségű rozsot é9 rozslisztet is importálnak, úgy hogy még az 1928. és 1929. évi rozs termésnek egy része raktáron van a termelőknél. táska cseh iparospárti a szlovén szikéi mezőgazdaság problémájával és kereskedel­mi kérdésekkel foglalkozik s követelte a tisztviselők és a régi nyugdíjasok kérdésé­nek rendezését is. Mégis lei amnesztia március fiaté®in 1 Prága, február 24. A kormányhoz közelálló ..Deutsche Nachriehtendienst" című kő- nyomatos jelentése szerint az igazságügyi minisztérium Masaryk köztársasági elnök szüle­tésnapjára nagyszabású amnesztiát készít. A többi között egy életfogytiglan fegyházbün­tetésre elitéit fcgyencet is szabadonbocsátanak; politikai bűncselekmények miatt elitéit személyek közül csak néhány fog amnesztiában részesülni, ellenben nagyszámú büntető­ügyben pertörlést rendelnek el. A berlini sajti felbáb@roiwa ytasitötta vissza a magyar kormányzót gyalézi cikkeket A csefc saltétámadások srissilianfia a német felredaimi saj­tiban - „,.. olyan egyezi közleményekre wan szi, jame- fyekef bizonyos forrásból, megbatározott céllal lansilrozfak" Berlin, február 24. Az A bead, a Vorwaerts cimü berlini lap késő esti kiadása Magyar- ország kormányzója ellen a cseh lapok is­mert támadásai alapján éles támadást intéz. Ezzel kapcsolatban a Wollf-iroda a követke­ző közleményt publikálta: Egy berlini esti lap tegnap egy külföldi kőnyomatostól származó cikket közölt, amely súlyos vádakat tartalmaz Horthy Miklós magyar kormányzó ellen, aki ezekben a napokban ünnepli Magyaror­szág legszéleseöbkörü részvételével kor­mányzóságának 10. 'évfordulóját. A Wolff- irodát íelhh "TimaítAk annak kijelentésére, hogy a birodalmi kormány — bár teljesen mél­tányolja a sajtó véleményszabadságát — élénken sajnálja a* ilyeniféle cikkek át­vételét, amelyek .becsmérlik és gyalázzák egy Német­országgal baráti viszonyban lévő és sokszo­ros kulturális és gazdasági érdekekkel Né­metországhoz fűzött állam fejét. A Deutsche Diplomaíisch-Politische Kor- respondenz hasonló értelemben nyilatkozott. A berlini polgári sajtó felháborodásának ad kifejezést az Abend-nek a magyar kor­mányzó ellen izgató cikke fölött. A Deutsche Allgemeine Zeitung szerint az Abend-nek sikerült tegnapi számában er­ről az elkövetkező jubileumról olyan hallat­lanul ízléstelen módon megemlékezni, mely „egyszerűen becsű 1 etbc-vágő kötelességünk­ké teszi, Hogy a legélesebben visszautasít­suk". A Deutsche ATlgemelne Zeitung idézi a cikk bevezető mondatait, majd igy folytatja: Ilyen csőcselékhez illő bevezetéssel látja el az Abend szerkesztősége azt a cikkét, amely otrombán gvalázza Magyarország kormány­AZ ER KÉT KIRÁLYA Irta: BETHLEN MARGIT Alapjában véve emberek és fák között nincs is olyan nagy különbség, mint ahogy azt mi, gőgös elbizakodottságunkban hisszük és látjuk, ük is, mint mi, többnyire társada­lomba ^tömörülve élik le életüket, ennek ke­retén beiül igyekszenek olyan jól vagy rosz- szul érvényesülni, ahogy épp tudnak; elszív­ják egymás elől az életnedveket, elállják a világosságot; föld alatt és föld felett, makacs, álhatatos szívóssággal kapaszkodik belé mindabba, ami őket, szerin tök, jogosan meg­illeti; egyszóval harcolnak, ha más eszkö­zökkel is, de épp úgy, és épp oly kétségbe­esett erővel az életért, mint mi, emberek. Csak épp hogy az életük hosszabb valami­vel és a földhözkötöttségük parányival na­gyobb, mint a mienk. De fölöttük is ott le­beg a láthatatlan és kikerülhetetlen vég és velük is épp oly gunyos-keserüen játszadozik a sors-gyermek üres óráiban, mint velünk. Lehet azonban, hogy nekik minderről nincsen tudomásuk. Ha ez igy van, akkor nekik jobb. Ha nem ... De mikor én rájuk gondolok, testvéreknek érzem őket; nagy, türelmes, királyi testvé­reknek, akik szói lan fenséggel állanak moz­dulatlanul és várják, ami be fog következni. Nem is igyekeznek kitérni előle, mert ők tud­ják, hogy nem az a fontos, amit a sors velünk csinál, hanem az, hogy miként fogadjuk a reánk mért csapást. Egymással szemben állott az erdő két ki­rálya. Csak keskeny mesgye választotta el őket egymástól, keskeny kis ut, mely nem a természet, hanem az emberek önkényének müve volt, akár csak a halárok az ember-or­szágok között. Ez a mesgye osztotta két rész­re a fáknak birodalmát és ezen vonult vé­gig néha napján a sors, az erdőmester képé­ben, hogy megjelölje a fákat, melyeket a ha­lálnak szárit. Az erdőnek két királya egyformán nagy volt, egyformán szép, erős, duslombu, ha/tftl­mas és bölcs. Fiatalkorukban ők is átérez- ték a vágyat a szerelem és hatalom után. ők is tülekedtek, hogy túlszárnyalják társaikat, ők is megvívták a harcot az élet és napfény jogáért. De mióta elérték ifjúkori álmaik betelje­sülését, amióta egymáson kívül nem volt sen­ki, aki nyomukba léphetett volna, senki, aki merészelt volna álmodni is arról, hogy velük a versenyt felvegye... azóta bölcsek lettek és nemesek és megértők és nyugodt királyi öntudattal készek voltak életüket és vérüket népük szolgálatába állítani. Közösséget csak egymás iránt éreztek, Ők kelten, a királyok. De az erdőt, a népüket, azt szerették, mély, erős, elnéző atyai szere­tettel. És hiszen gyermekeik is voltak alap­jában; az ő gyümölcseik és azok utódjainak gyermekei, akik lassankint elborították a tér­séget, amely a két királyi atya körül terült el. Minden utánok igazodott az erdőben, ők adták meg a jelt kikeletkor az ébredésre és rügybe szökkent utánuk a fáknak serege. A feketén meredző ágakat napok alatt lá­gyan zöld, átlátszóan bársonyos foszlányok borították el. Amikor pedig letelt a virágzásra és ter­mésre szánt idő, a fáknak két királya, a meg­másíthatatlan végzet nyugalmával kezdte el hullatni idejüket lejárt leveleiket, s az erdő sírva és sóhajtva a szélben, de engedelmesen követte példájukat. így tartott ez időtlen idők óta, oly régen, hogy már maguk az erdők királyai sem em­lékeztek arra, hogy ez valaha máskép is volt. És egy napon a sors, az erdőmester képé­ben végigment a keskeny mesgyén, amely a két birodalmat elhatárolta. Utána szolgák jöttek, nagy csebert cipelve maguk között és az erdőmester egy-egy intésére beléje már­tották a szabad közökben tartott ecsetet, és gyűrűt húztak ama fa dereka köré, amelyre az erdőmester mutatott. Mikor pedig a két király! fa közé értek, az erdők ura megállóit és egyiket a másik után megérintette botjával A szolgák habozva ál­lottak meg: — Mind a kettőt megjel üjük? ... Az erdész parancsolóan intett: — I# Wtm & mágiának mariiig Az erdők két királya széles kék-fehér öv­vel dereka körül állott egymással szemben. Ők nem értették az emberek beszédét, de azért tudták, érezték, hogy a végzet szava voLt, amely az imént megszólalt. És magasra emelt fővel, félelemtől meg nem rezzenő szív­vel, várták a közös sorsot, melyet a végzet rájuk mért. Néhány nap, vagy néhány hét múlva pedig, emberek zajától és fejsze csattogásától lett hangos az erdő különben oly csendes tája. A mesgye egyik oldalán már sorjában feküd­tek a fiatalabb fák, csak a megjelöltek, élü­kön a király, állottak érintetlenül. Olyan el­hagyottan, olyan egyedül hatot igy, messze körülötte senki és semmi a láthatáron, kivé­ve néhány elszórt híve: egy király, ország nélkül. Most a másik oldalra húzódtak át a mun­kások. Fejsze csapásaik alatt megremegett az erdő. Egyik fa a másik után terült el a föl­dön. Szeszélyesen majd itt, majd ott tört elő a halál és ragadott magával gyengét, erőset, egyaránt. De mégis, mintha leginkább a szépeket, erőseket, nagyokat választotta volna, megve­téssel, menve el minden mellett, ami gyönge, hitvány vagy fiatal. Az erdő eme részének királya megmere­vedve nézte maga körül a pusztulást. Önma­gát nem féltette. Hiszen átellenben a másik király is ottan állott... egyedül, letarolt népe fölött. Egyedül.... Az erdő királya végtől- végig megremegett. Nem. Ez rosszabb a saját megsemmisülésnél. Egy király, aki túléli a népét. És hang nélkül, némán szállott fel szi­véből az akarat a sorsok intézőjéhez: Engem vegyél... ne pedig őket! És amikor a fejszecsapások súlya alatt vég­re elterült a földön, némán, elhagyottan, egyedül fekve sudáran áll, megmentett népe lábánál, halottaiban nagyobbnak, hatalma­sabbnak hatott minden másnál körülötte! A zaj elcsendesült. A munkások, a végzet eszközei aludni tértek. Csak a mesgye által elválasztva állott, egy­mással szemben, némán, mozdulatlanul, a ki­rály, akinek már nem volt népe és az erdő, amelynek nem volt már királya* A nátha nem mindig kerülhető el, de mindig sikeresen leküzdhető Formánnál zióját; Megtisztelő volna erre a pamflet re, ha többet akarnánk belőle elmondani. Egyetlen becsmérlése az egész cikk Horthynak és ve­le együtt a barát magyar nemzetnek. De ez még nem is elég. Az említett, sze mmelláthatóan emigráns körökben létrejött cikk már több nappal ezelőtt nyilvánosságra került a csel) sajtó­ban és ebből diplomáciai konfliktus támadt Ma­gyarország és Csehszlovákia között. Tehát nyilvánvalóan olyan egyező közlemények­ről van szó, amelyeket bizonyos forrásból meghatározott céllal laasziroztak. ,A legnagyobb német kormányzó párt lapja eszközül adja magát oda egy ilyen átlátszó politikai mesterkedés számára, amelyet már leleplezlek teljes egészében és olyan idő­pontban, amikor kézenfekvő, hogy az szük­ségképpen súlyos ártalmára vau Németor­szág külpolitikai érdekeinek. A Tag az Abend cikkéről Szánalmas ma­nőver címmel ir. Cseh lapok — Írja — amelyek Benes kül­ügyminisztertől bőséges „esuszó-mászó“- alanból támogatásban részesülnek, r kö­zelmúltban hadjáratot indítottak a magyar kormányzó ellen. Tudják meg Magyarországon, hogy ezt a szá­nalmas manővert Német országban megfele­lően értékelik, annál is inkább, mert ennek egészen különleges verete van a cseh elvtársakka,1 való szerűm ellátható ösz- ' ázejáfszás folytán. A Berliner Börs^nzeitung ..Egy pincs:- kufya ugat" cirnnUU- tárgyalva a kérdést, igy végzi megjegyzéseit: — Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy meg ne mondjuk a magyaroknak, hogy a Vorwaertsböl nem a német nép beszél, de még a német munkásság sem, hanem az el­vakult marxista fanatikusok kis klikkje, amely elveszti fejét, ha egyenruhát lát és tombolni kezd, ha kénytelen megérni, hogy van egy olyan szerencsés ország, amelyben a szociáldemokráciának éppenséggel semmi szava sincs. 85 százalékos rozskenyeref fog enni Csehszlovákia népe Prága, február 24. A földmivelésügyi mi­nisztérium elkészítette a kenyér előállításá­ra vonatkozó törvényjavaslatot, amellyel a mezőgazdasági válságot akarják csökkenteni. A törvényjavaslat a búza- és rozsliszt keve­résére vonatkozik. A Bohemia értesülése szerint a törvényjavaslat nyolc szakaszból áll. Az első paragrafus szerint kenyeret csakis rozslisztből szabad készíteni, maxi­in árv0" tizenöt százalék búzaliszt hozzákeve­résével. A, második szakasz szerint belföldi forgalomban nem szabad rozslisztet búza­liszttel keverni, hanem csakis tiszta búza-, illetve kenyérlisztet árusitani. A lisztet el­adásra zsákokban ólommal lepecsételve kell forgalomba hozni, fel kell tüntetni a termelő cég nevét, helyét és a liszt súlyát. Minden pók az általa sütött kenyéren köteles saját oégjegyét feltüntetni. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak az úgynevezett dietétikus kenyérre, például * a Graham-, Simous-, Steinmetz-, Klopíer-féle kenyerekre sth. A rendelkezések alól kivételes esetekben a földmivelésügyi minisztérium a közélelme­zési, egészségügyi és kereskedelemügyi mi­nisztériummal egyetemben engedélyezheti más keverésű kenyér előállítását. Aki ezen törvény intézkedéseivel szemben máskép­pen állítja elő a kenyeret, azt az elsőfokú hatóság és az állam rendőrs ég 5000 koronáig terjedhető pénzbírsággal és egyhónapi fog­házbüntetésig terjedhető büntetéssel sújthat­ja. A törvény kihirdetése napján lép ér­vénybe. A törvény intézkedései nem vonatkoznak a tiszta búzakényérre, amelyet Szlovenszkó ás Ruszinszkó egyes vidékein fogyasztanak és amelyet természeténél fogva inkább fehér süteménynek (zsemle, kalács) lehetne ne- v< mi. A földmivelésügyi minisztérium ezt a tör­vényjavaslatot valószínűleg még e hét folya­mán benyújtja a képviselőháznak. — A postyémi Tennisz Club március 4-én. kedden a Royal-szállóban rendezi farsangi mulatságát L

Next

/
Thumbnails
Contents