Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-22 / 44. (2265.) szám
' 1930 február 22, szombat. * tAOYAR-M I RÍjAI? J Benes és a kormányozható cseh sajtó Egy detroiti farmelfogták James Bakert, „az utazó halálát Hal éven kérésziül gyilkolt, hogy áldozatainak kínszenvedésében gyönyörködjön - Az elhagyói! kedves lultattaBakert az kezébe Detroit, február 21. Hónapokon át teltek meg az európai sajtó hasábjai a düsseldorfi Fantom rémséges tetteivel. Németország legjobb bűnügyi rendőrei nyomoztak a titokzatos szörnyeteg után és bár a Fantom nagyon sok támpontot adott a bűnügyi hatóságok kezébe, leveleket küldözött a rendőrségnek és a lapoknak, az emberszörnyetegnek mégsem sikerült a nyomára jutni. Kétségtelen, hogy a düsseldorfi rém szexuális szenvedélyét akarta kielégíteni, amikor sorozatos gonosztetteit elkövette. Azok közül a patologikus bűnözők közül való, akiket Krafft Ébing örökít meg híres munkáiban. Most azután egy hasonlóképpen szexuális szenvedélyből táplálkozó bünkomplexum került a detroiti rendőrség kezébe. Detroit rendőrségének sikerült ártalmatlanná tennie egy em- berbőrbe bujt bestiát, aki hat esztendőn keresztül hódolt végzetes szenvedélyének, kilenc embert gyilkolt meg és talán soha sem kerül a megtorló igaíságszolgáltatás kezére, ha az elhagyott kedves bosszúja rendőrkézre nem juttatja. James Baker a neve a detroiti rémnek, aki a nemzetközi kriminalisztika történetébe most úgy fog bevonulni, mint „az utazó halál44. Mint hajós, csakrtem az egész földkerekségen megfordult és nincs a világnak olyan zuga, amelyben végzetes szenvedélyének ne áldozott volna. A méreg volt a szenvedélye. Nagy buzgalommal vetette magát a mérgek tanulmányozására. Állandóan nagymennyiségű, hirtelen gyilkoló mérget hordott magával, amellyel akár egééz városrészek lakosságát elpusztíthatta volna. Amikor aztán rászakadt a gyilkolás vágya, az őrjítő szenvedély, amelynek parancsa alól nem tudott szabadulni, akkor hidegvérű kegyetlenséggel végzett kiszemelt áldozatával. Nem bánta, ha legjobb barátja is volt az illető, akit végzete útjába sodort, sőt annál nagyobb élvezetet okozott neki a szerencsétlen halálvergődése. Az elhagyott farm lakóját letartóztatják A múlt évben titokzatos mérgezés történt egy newyorki kémiai laboratóriumban. A Guggenheim-féle kémiai müvek laboratóriumának őrét, egy Gag nevű embert, a reggeli órákban, amikor a takarító a laboratóriumba belépett, holtan találta. Gag az asztal mellett hevert, arca szörnyen el volt torzulva, ami amellett tanúskodott, hogy halála rettenetes szenvedések között következett be. Az asztalon kávéscsésze állott. A csésze alján lévé kávémaradék vegyvizsgálata szenzációs eredményre vezetett. Gagot kéksavval mérgezték meg. A boncolás a vegyelemzés eredményét igazolta. Gag meggyük oláséval egyidejűleg eltűnt a laboratórium egyik alkalmazottja, James Baker. Természetes, hogy a gyanú natgyrészben ráterelődött és ez a gyanú csak megerősödött akkor, amikor két férfi jelentkezett a rendőrségen és elmondotta, hogy Baker őt is meg akarta mérgezni azon a végzetes éjjelen, amelyen Gag meghalt. Baker ellen nyomban kiadták az elfogatási parancsot és kópét az összes lapokban közreadták. Az „utazó halál“ azonban ügyesen ki-! siklott a nyomozók kezéből. A Gag-ügyet már el is feledték és senki 9© számított arra, hogy a gyilkossággal gyanúsított Baker valaha is előkerül, amikor tegnap a detroiti rendőrségen egy szép, fiatal leányzó jelentkezett, hegy fontos ügyben akar beszélni a bűnügyi osztály vezetőjével. A rendőrparancsnok elé vezették, áld előtt szenzációs vallomást tett. Elmondotta, hogy ő tudja James Baker tartózkodási helyét. Azért árulja el ezt a rendőrségnek, mert James Baker, aki neki szeretője volt, megunta és ki taszította őt. Ezért bosszút akar áilani. A leány részletesen leírta a helyet, ahol Bakert a rendőrök megtalálhatják. A vallomás alapján azonnal rendőrőrjárat indult Detroit határába és ott egy elhagyott farmon tényleg megtalálták James Bakert, akiit a newyorki rendőrség mérgezés gyanúja alatt körözött. Az „utazó halál“vallomása A detektívek a fénykép alapján nyomban identifikálták James Bakert. Letartóztatták és bilincseket vertek kezére, lábára, felültették a rendőrségi autóra és beszállították a detroiti rendőrségre. Olt nyomban vallatóra fogták. James Baker pedig vallott. Beismerte nemcsak a newyorki gyilkosságot, hanem olyan régi bűneiről is lerántotta a leplet, amelyek soha ki nem derültek volna, ha önkéntes vallomást nem tesz. James Baker ugyanis a föld különböző sarkain követte el bűntetteit és senki sem gondolta volna, hogy azok a mérgezések, amelyek különböző időben Hamburgban, Venezuelában, Bombayben, az Egyesült Államok területén előfordultak, tulajdonképpen összefüggenek a mérgezések elkövetőjének személyében. Sötét bűnök listája Baker vallomása az 1924. évben megkezdődött bűn széria minden részletét felderítette. A gyilkosságok sorozatát mostohaapjának meggyilkolásával kezdette meg. Baker nagyszülői Poroszországból vándoroltak az Egyesült Államok területére és a család hamarosan amerikaivá lett. Baker édesanyja másodszor is férjhez ment egy százszázalékos amerikaihoz. A mostohaapa rosszul bánt Bakerrel, mire annak lelkében fékezhe- tetlen bosszúvágy ébredt fel. Egy heves civódás alkalmával lelőtte mostok aatyját. Ez volt az egyetlen gyilkossága, amelyben bosszúvágy szerepelt az ind it óok ok között. Baker a gyilkosság elkövetése után megszökött. Útja először Obiéba, majd Texasba vitte, ahol egy fuvarozónak szolgálatába állott. A döntő fordulat ekkor következett be életében. Egy veteránnal ismerkedett meg, akitől ellopott egy üveget, amelyben negyven tabletta szublimál volt. Ezzel kezdte meg áldozatainak irtását. Baker a mérget ettől a pillanattól kezdve állandóan magánál hordotta, hogy alkalmas pillanatban azoknak poharába, akikkel együtt mulatozott, becsempésszen egy-egy méregtablettát és S gyönyörködjön a halálravált emberek rettenetes vergődésében, kinos haláltusájában. Az első áldozat, aki a Baker által az italába csempészett méregtől pusztult el, egy Honneycutt nevű matróz volt, akivel a texasi Houston egy kis korcsmájában került össze. Sört ittak és amikor Honneycutt egy pillanatra félrenézett, Baker hat szublimáttablettát lopott be italába. BULL PALJMS THEATRE ALHAHBRA Praha, Václavské nám. Telefon: 37769. Ma és mindennap nagy szenzációs világvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. A matróz fölhörpintette a halált jelentő sört. Nyomban rosszul lett és kitámolygott. Baker gyöngéden támogatta. Egy óráig vívta haláltusáját a matróz habzó szájjal a sötét kapualjban és Baker nagy gyönyörűséggel élvezte végig a haláltusát. Ellenállhatatlan kényszer — Ettől a pillanattól fogva ellenállhatatlan kényszert éreztem magamban, hogy ezt az élvezetet minél gyakrabban megszerezzem, — vallotta az emberbőrbe bujt bestia. — Sohasem volt kiszemelt áldozatom. Ha a gyilkolás vágya erőt vett rajtam, azzal igyekeztem végezni, aki elsőnek került az utamba. Mindig sok méreg volt velem, mert a mérgek iránt mindig nagyon érdeklődtem. De liogy gyilkoljak is a méreggel, ez a gondolat először egy texasi korcsmában bukkant föl bennem, amikor egy matrózt láttam, aki jóízűen itta sörét. Melléje ültem, poharaztam vele és megmérgeztem, mert hirtelen ellenállhatatlan vágy támadt föl bennem, hogy lássam, miként hal meg ez az ember, aki most maga az egészség... A többi áldozatok •. • A texasi gyilkosság után Baker álnevet vett föl, DevoTlnak nevezte magát és a Delafden nevű norvég hajó szolgálatába állott, mint matróz. Ezzel a hajóval vetődött el Hamburgba, ahol több hónapig tartózkodott. Egy hamburgi sörc-sarnokban ült egy alkalommal, amikor újra megszállotta a gyilkolás vágya. Ivás és tánc közben egyik barátjának sörébe négy szublimáttablettát szórt. A szerencsétlen ember borzalmas görcsök között egy pillanat alatt meghalt. ^ Két éven át vándorolt Baker Európa különböző kikötőin végig. Azután egy Venezuelába induló olajtankhajón vállalt munkát. Venezuelában társaival egy spanyol korcsmában mulatozott, amikor újból megszállotta a gyilkolás dühe. Valamennyi társának a söröskorsójába méregtablettát tett. Három matróz borzalmas kínok között halt meg. Bakerre senki sem gyanakodott. Baker most újból az olajtankhajóra szállt és ezzel visszatért az Egyesült Államokba. Onnan továbbvitte útja az Indiák felé. Bombayba érkezve, most már ciankálit szerzett be, hogy az uj méreg hatását is kitapasztalja. A Filippini-szigeteken egy bazárba került, ott teázó benszülöttek mellé ült le és kettőt megmérgezett. Amikor erről a nagy útjáról visszatért, Newyorkba került, ahol a Guggenheim kémiai müveknél szerzett állást. Itt kedvvel áldozhatott végzetes szenvedélyének, behatóan foglalkozhatott a mérgekkel. A laboratórium rémes éjszakája A többit ő maga Így adja elő vallomásában: — A kéksavnak gyilkoló hatását akartam kipróbálni. Egy este Gag, a laboratórium éjjeli őre jött be a fülkémbe. Egymásután két csésze kávéval itattam meg s mind a kettőbe mérget tettem. Amikor a méregnek nem mutatkozott hatása, elővettem revolveremet és elmondottam neki, hogy meg kell halnia. Gag életéért könyörgött, azonban én ki akartam próbálni az uj mérget. Revolverem csövébe kéksavat öntöttem és neki ebből kellett meginnia a mérges folyadékot. Pár pillanat alatt eszméletét veszítette. Amíg Gag a halállal viaskodott és Baker ebben a látványban gyönyörködött, egy kocsi állott meg a laboratórium előtt és két férfi kémiai szerekkel megtelt ládákat hozott be. Ba- kér revolvert fogott rájuk és mert szenvedélye még nem volt lehűtve, ezeket is kényszeríteni akarta, hogy igyanak a kéksavból. Ez a két ember azonban olyan állhatatosan könyörgött, hogy Baker végül is megkegyelmezett nekik. Ez volt az utolsó gonosztette. Newyork- ból nyomtalanul eltűnt és Detroitba vitte útja. így került a farmra, ahol elfogták. Baker a patológikus bűnöző benyomását kelti. Érdekes, hogy arcvonásaiban rendkívül hasonlít a losangeRégi és az unalomig közismert tény, hogy Európában Benee az a külügyminiszter, akinek a saját országában a legkormányozhatóbb sajtó áll a háta mögött. Ez főleg a cseh sajtóra áll, melynek lapjai külpolitikai kérdésekben mindig egy húron pervdülnek akár kormánypárti, akár ellenzéki lapokról legyen szó. Benes minden kormány külügyminisztere volt s ezért valamennyi kormánypárt sajtója fegyelmezetten szók und ált a külügyi sajtóosztály intéseinek, de a cseh ellenzéki pártok lapjai is ugyanígy viselkedtek, mert ilyen csak kettő volt: a most szintén kormányban levő két szocialista párt. A szocialista lapok még ellenzéki korukban ie tökéletesen kormánypárti külpolitikát űztek és tömjénezték a Benes külpolitikáját azon egyszerű okból, hogy Benes szintén szocialista, az ő saját emberük. így volt ez akkor, amikor két cseh párt: a cseh nemzeti szocialista párt és a Csehszlovák szociáldemokratapárt ellenzékben volt; mennyire teljesebb ez a fegyelem ma, amikor valamennyi cseh párt együtt ül a kormányban. Az pedig ugyancsak közismert tény, hogy ninc* még egy ország, ahol a napilapok oly maradék nélkül pártorgánumok legyenek, minit Csehországban s így a pártfegyelem és a koalíciós fegyelem szálai még szorosabbra fűzik a láthatatlan kapcsokat az egyes lapok és a külügyi sajtóosztály dirigáló pálcája között. A koncert — természetesen külügyi tekintetben — teljesen egybehangzó szimfónia, az egyedüli disszonáns hang csak Benes legnagyobb személyi' ellenfelének, Stribrnynek lapja. Ezen közismert adottságok mellett igazán a tréfa határán járónak érezzük, amikor a külügyminisztérium a magyar követ d emarár a azt a választ adta, hogy „a csehszlovák sajtó- törvény nem ad módot a kormánynak, hogy közbelépjen és elkobozza azokat a lapokat41, amelyek Horthy magyar kormányzó személyét gyalázták. Ez az állítás teljesen helytálló: sem a sajtótörvény, sem a rendtörvény ném tartalmaz büntető szankciókat egy szomszédos állam fejének sajtó utján való megsértése ecetére. Valóban igaz: a csehszl. kormány nem élhet megtorlással ily esetekben, de a punctum sa- liens nem ebben van. Ez csak kikerülése a lényegnek, annak, hogy a magyar követnek, amint a Neue Freie Presséből kivehető, nem is egy, hanem két Ízben kellett közbelépnie a két állam Ijarátsági viszonyát egyáltalában elő nem- segítő sajtóhajsza megállítása érdekében. Ha tehát a csehszlovák kormány nem élhetett az első esetben retorzióval, a második és harmadik sajtógyalázkodást tapintatosan megelőzhette volna éppen a cseh sajtó láthatatlan, de mégis tökéletes fegyelmezettsógü dirigálásával. Hogy ezt a láthatatlan intést Ben-es nem adta meg, ennyiben felelős és részes azért a feszültségért, melyet a magyar kormányzó személyét támadó, s általa nagyszerűen kormányozható cseh lapok mesterségesen és szándékosan előidéztek. Hogy a Hortihy-ellenes kampány főszóvivői, a Lidové Noviny, a Právo Lidu é? .az A Röggel valóban könnyen befolyásolhatók a prágai Várból, azt nem kell nagyon bizonyítani. A Lidové Noviny Benes párthivének, a cseh nemzeti szocialista Stránskynak a lapja, a Právo Lidu a szociáldemokrata párt hivatalos lapja, a Reggel közismert „pártokfölötti44, helyesebben pártnélküli kormánylap, egyszóval mindhárom lap a kormány érdekszférájába esik. De ha ez maga nem elég bizonyítók, van rá egy analóg eset, amely igazán csattanósan bizonyítja, hogy a csehszlovák kormány és ellenzéki lapok mennyire kor mán yozbatók Benes keze intése által. A belpolitika szemlélői élénken emlékezhetnek Lenesnek é? az agrárpártnak egy év előtti afférjére. A Ceské SÍ ovo a m ul-t év novembere végén a választási küzdelem hevében durván megsértette az agrárpártot. Az agrárpárt ezért a cseh nemzeti szocialista pártot a legérzékenyebb pontján támadta: kimondta, hogy amiig elégtételt nem kap, bojkottálja Benest. Benes, aki alel-nöke a cseh nemzeti szocialista pártnak, mosta a kezét, ő nem tehet azért, amit az ellenzéki Ceské Slo- vo ir. Az agrárpárti Venkov egy hónapig várt és egy hónap múlva bebizonyítótta, hogy a szocialista lapok, tehát a Ceské Slovot és a Právo Lidut igenis dirigálják a külügyi sajtó- osztályról. Ez a jugoszláviai diktatúra életbeléptetésekor következett be, amikor az első napon az egész csehszlovákiai közvélemény megdöbbenéssel látta, hogy a demokráciától csöpögő szocialista lapok egyetlen elitélő szót nem találtak a belgrádi tirarnnizmus és de- spotizmusnak a huszadik századot meggyalázó terrorjára. A forradalmár cseh szocialisták kikéjélegték magukat az olasz és a spanyol rezsim támadásában, de a legsötétebb szerb rémuralmat csak dicsérni tudták és máig is dicsérik, úgy hogy prágai szocialistáink akár udvarképesek is lehetnének Belgrádban. Ezt a titkot néhány napra rá a Venkov fejtette omeg 1929 január 11-iki számában. íme, átadjuk a szót a Venkovnak: „Amikor Jugoszláviában az ismert változás bekövetkezett — irta a lap — a külügyiminisztérium telefonon tájékoztatott minket, miképpen írjunk ezekről az eseményekről. Azt kérdeztük erre, hogy a szocialista és ellenzéki lapok iá kapnak-e hasonló figyelmeztetést? ,Kapnak4 — volt a válasz. Másnap a szocialista sajtó tényleg dicsérte a jugoszláv államcsínyt, amint ezt neki megparancsolták. Most megvan a bizonyilékünk, amit vártunk. A szocialisták a saját pártjuk és elvi programjuk ellen is tudnak írni, jóllehet máskor folyton ezen nyargalnak. Azt Írják, amit nekik vezető személyek diktálnak, de viszont bizonyos ügyeket nem imák meg, ha ezt a vezető személyek nem kívánják. Aki ismeri a mi sajtóviszonyainkat, az nagyon jól tudja, hogy a nemzeti szocialista sajtókampány az agrárpárt ellen nem a szerkesztőségben vagy egy szerkesztő -agyában született. Ha vezető személyek ezt nem kívánták volna, ha ezt jóvá nem hagyták volna, elegendő lett volna egy telefonfigyelmez- tetés, mint ahogy elegendő volt eme napokban is. Ezek olyan ténybeli megálltpi tns-ok, hogy ezek a vezető személyiségek a felelősség alól ki nem bújhatnak.44 Ennyit irt a Venkov. Az egészből csak annyit kívánunk a magyar államfő elleni sajtóhajsza esetére applikálni, hogy ez esetben is könnyen Inthetett volna a külügyi sajtóosztály dirigensi botja, mint a jugoszláv esetben, ha akart volna és a három kormány lapnak a küliügyekben tanúsított fegyelmező uségéhez képest nem esett volna nehezére engedelmeskedni a tapintatdiktálta láthatatlan intésnek, ha az az intés megtörtént volna, iía a jószomszédi tapintat vezetné azt a dirigenspálcát, akkor a magyar követ első intervenciója után elég idő lett volna a csendes intés megadására. Csak erről a baráti..gos, csendes s ami a legfontosabb: diszkrét intésről vau szó, csak erre lett volna szükség. . ' i meg nem történhető lapelkobzás Lehetetlenségével védekezik, az csak ma- liciózus, aki nem akar barátibb légkört a két szomszédos ország közt. És Benest ilyennek ismerjük, (d. j.)
