Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-22 / 44. (2265.) szám

' 1930 február 22, szombat. * tAOYAR-M I RÍjAI? J Benes és a kormányozható cseh sajtó Egy detroiti farmelfogták James Bakert, „az utazó halálát Hal éven kérésziül gyilkolt, hogy áldozatainak kínszenvedésében gyönyör­ködjön - Az elhagyói! kedves lultattaBakert az kezébe Detroit, február 21. Hónapokon át teltek meg az európai sajtó hasábjai a düsseldorfi Fantom rémséges tetteivel. Németország leg­jobb bűnügyi rendőrei nyomoztak a titokza­tos szörnyeteg után és bár a Fantom nagyon sok támpontot adott a bűnügyi hatóságok ke­zébe, leveleket küldözött a rendőrségnek és a lapoknak, az emberszörnyetegnek mégsem sikerült a nyomára jutni. Kétségtelen, hogy a düsseldorfi rém szexuális szenvedélyét akarta kielégíteni, amikor sorozatos gonosz­tetteit elkövette. Azok közül a patologikus bűnözők közül való, akiket Krafft Ébing örökít meg híres munkáiban. Most azután egy hasonlóképpen szexuális szenvedélyből táplálkozó bünkomplexum került a detro­iti rendőrség kezébe. Detroit rendőrségé­nek sikerült ártalmatlanná tennie egy em- berbőrbe bujt bestiát, aki hat esztendőn keresztül hódolt végzetes szenvedélyének, kilenc embert gyilkolt meg és talán soha sem kerül a megtorló igaíságszolgáltatás kezére, ha az elhagyott kedves bosszúja rendőrkézre nem juttatja. James Baker a neve a detroiti rémnek, aki a nemzetközi kriminalisztika történetébe most úgy fog bevonulni, mint „az utazó halál44. Mint hajós, csakrtem az egész földkerekségen megfordult és nincs a világnak olyan zuga, amelyben végzetes szenvedélyének ne áldo­zott volna. A méreg volt a szenvedélye. Nagy buzgalommal vetette magát a mérgek tanulmányozására. Állandóan nagymennyi­ségű, hirtelen gyilkoló mérget hordott ma­gával, amellyel akár egééz városrészek la­kosságát elpusztíthatta volna. Amikor aztán rászakadt a gyilkolás vágya, az őrjítő szenvedély, amelynek parancsa alól nem tudott szabadulni, akkor hidegvérű kegyetlenséggel végzett kisze­melt áldozatával. Nem bánta, ha legjobb barátja is volt az ille­tő, akit végzete útjába sodort, sőt annál na­gyobb élvezetet okozott neki a szerencsét­len halálvergődése. Az elhagyott farm lakóját letartóztatják A múlt évben titokzatos mérgezés történt egy newyorki kémiai laboratóriumban. A Guggenheim-féle kémiai müvek labora­tóriumának őrét, egy Gag nevű embert, a reggeli órákban, amikor a takarító a labo­ratóriumba belépett, holtan találta. Gag az asztal mellett hevert, arca szörnyen el volt torzulva, ami amellett tanúskodott, hogy halála rettenetes szenvedések között kö­vetkezett be. Az asztalon kávéscsésze állott. A csésze al­ján lévé kávémaradék vegyvizsgálata szen­zációs eredményre vezetett. Gagot kéksavval mérgezték meg. A boncolás a vegyelemzés eredményét iga­zolta. Gag meggyük oláséval egyidejűleg eltűnt a laboratórium egyik alkalmazottja, James Baker. Természetes, hogy a gyanú natgyrészben ráte­relődött és ez a gyanú csak megerősödött ak­kor, amikor két férfi jelentkezett a rendőrsé­gen és elmondotta, hogy Baker őt is meg akarta mérgezni azon a végzetes éjjelen, amelyen Gag meghalt. Baker ellen nyomban kiadták az elfogatási parancsot és kópét az összes lapokban közre­adták. Az „utazó halál“ azonban ügyesen ki-! siklott a nyomozók kezéből. A Gag-ügyet már el is feledték és senki 9© számított arra, hogy a gyilkossággal gyanúsí­tott Baker valaha is előkerül, amikor tegnap a detroiti rendőrségen egy szép, fiatal leányzó jelentkezett, hegy fontos ügyben akar beszélni a bűnügyi osztály vezetőjé­vel. A rendőrparancsnok elé vezették, áld előtt szenzációs vallomást tett. Elmondotta, hogy ő tudja James Baker tartózkodási he­lyét. Azért árulja el ezt a rendőrségnek, mert James Baker, aki neki szeretője volt, megunta és ki taszította őt. Ezért bosszút akar áilani. A leány részletesen leírta a helyet, ahol Ba­kert a rendőrök megtalálhatják. A vallomás alapján azonnal rendőrőrjárat indult Detroit határába és ott egy elhagyott farmon tényleg megtalálták James Bakert, akiit a newyorki rendőrség mérgezés gyanúja alatt körözött. Az „utazó halál“vallomása A detektívek a fénykép alapján nyomban identifikálták James Bakert. Letartóztatták és bilincseket vertek kezére, lábára, felültették a rendőrségi autóra és beszállították a detroiti rendőrségre. Olt nyomban vallatóra fogták. James Baker pedig vallott. Beismerte nem­csak a newyorki gyilkosságot, hanem olyan régi bűneiről is lerántotta a leplet, amelyek soha ki nem derültek volna, ha önkéntes vallomást nem tesz. James Baker ugyanis a föld különböző sar­kain követte el bűntetteit és senki sem gon­dolta volna, hogy azok a mérgezések, ame­lyek különböző időben Hamburgban, Vene­zuelában, Bombayben, az Egyesült Államok területén előfordultak, tulajdonképpen össze­függenek a mérgezések elkövetőjének sze­mélyében. Sötét bűnök listája Baker vallomása az 1924. évben megkezdő­dött bűn széria minden részletét felderítette. A gyilkosságok sorozatát mostohaapjának meggyilkolásával kezdette meg. Baker nagyszülői Poroszországból vándorol­tak az Egyesült Államok területére és a csa­lád hamarosan amerikaivá lett. Baker édes­anyja másodszor is férjhez ment egy százszá­zalékos amerikaihoz. A mostohaapa rosszul bánt Bakerrel, mire annak lelkében fékezhe- tetlen bosszúvágy ébredt fel. Egy heves civódás alkalmával lelőtte mos­tok aatyját. Ez volt az egyetlen gyilkossága, amelyben bosszúvágy szerepelt az ind it óok ok között. Baker a gyilkosság elkövetése után meg­szökött. Útja először Obiéba, majd Texasba vitte, ahol egy fuvarozónak szolgálatába ál­lott. A döntő fordulat ekkor következett be életében. Egy veteránnal ismerkedett meg, akitől ellopott egy üveget, amelyben negyven tabletta szublimál volt. Ezzel kezdte meg áldozatainak irtását. Baker a mérget ettől a pillanattól kezdve állandóan magánál hordotta, hogy alkalmas pillanatban azoknak poharába, akikkel együtt mulatozott, becsempésszen egy-egy méreg­tablettát és S gyönyörködjön a halálravált emberek rette­netes vergődésében, kinos haláltusájában. Az első áldozat, aki a Baker által az ita­lába csempészett méregtől pusztult el, egy Honneycutt nevű matróz volt, akivel a texasi Houston egy kis korcsmájában került össze. Sört ittak és amikor Honneycutt egy pillanatra félrenézett, Baker hat szublimáttablettát lopott be ita­lába. BULL PALJMS THEATRE ALHAHBRA Praha, Václavské nám. Telefon: 37769. Ma és mindennap nagy szenzációs vi­lágvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. A matróz fölhörpintette a halált jelentő sört. Nyomban rosszul lett és kitámolygott. Baker gyöngéden támogatta. Egy óráig vívta halál­tusáját a matróz habzó szájjal a sötét kapu­aljban és Baker nagy gyönyörűséggel élvezte végig a haláltusát. Ellenállhatatlan kényszer — Ettől a pillanattól fogva ellenállhatat­lan kényszert éreztem magamban, hogy ezt az élvezetet minél gyakrabban megszerez­zem, — vallotta az emberbőrbe bujt bestia. — Sohasem volt kiszemelt áldozatom. Ha a gyilkolás vágya erőt vett rajtam, azzal igye­keztem végezni, aki elsőnek került az utam­ba. Mindig sok méreg volt velem, mert a mérgek iránt mindig nagyon érdeklődtem. De liogy gyilkoljak is a méreggel, ez a gon­dolat először egy texasi korcsmában buk­kant föl bennem, amikor egy matrózt lát­tam, aki jóízűen itta sörét. Melléje ültem, poharaztam vele és megmérgeztem, mert hirtelen ellenállhatatlan vágy támadt föl bennem, hogy lássam, miként hal meg ez az ember, aki most maga az egészség... A többi áldozatok •. • A texasi gyilkosság után Baker álnevet vett föl, DevoTlnak nevezte magát és a Delafden nevű norvég hajó szolgálatába állott, mint matróz. Ezzel a hajóval vetődött el Hamburg­ba, ahol több hónapig tartózkodott. Egy ham­burgi sörc-sarnokban ült egy alkalommal, ami­kor újra megszállotta a gyilkolás vágya. Ivás és tánc közben egyik barátjának sörébe négy szublimáttablettát szórt. A szerencsétlen ember borzalmas görcsök kö­zött egy pillanat alatt meghalt. ^ Két éven át vándorolt Baker Európa külön­böző kikötőin végig. Azután egy Venezuelába induló olajtankhajón vállalt munkát. Venezuelában társaival egy spanyol korcs­mában mulatozott, amikor újból megszállot­ta a gyilkolás dühe. Valamennyi társának a söröskorsójába méregtablettát tett. Három matróz borzalmas kínok között halt meg. Bakerre senki sem gyanakodott. Baker most újból az olajtankhajóra szállt és ezzel visszatért az Egyesült Államokba. Onnan továbbvitte útja az Indiák felé. Bombayba ér­kezve, most már ciankálit szerzett be, hogy az uj méreg hatását is kitapasztalja. A Filippini-szigeteken egy bazárba került, ott teázó benszülöttek mellé ült le és kettőt megmérgezett. Amikor erről a nagy útjáról visszatért, Newyorkba került, ahol a Guggenheim kémiai müveknél szerzett állást. Itt kedvvel áldozha­tott végzetes szenvedélyének, behatóan foglal­kozhatott a mérgekkel. A laboratórium rémes éjszakája A többit ő maga Így adja elő vallomásában: — A kéksavnak gyilkoló hatását akartam kipróbálni. Egy este Gag, a laboratórium éj­jeli őre jött be a fülkémbe. Egymásután két csésze kávéval itattam meg s mind a kettőbe mérget tettem. Amikor a méregnek nem mu­tatkozott hatása, elővettem revolveremet és elmondottam neki, hogy meg kell halnia. Gag életéért könyörgött, azonban én ki akartam próbálni az uj mérget. Revolverem csövébe kéksavat öntöttem és neki ebből kellett meginnia a mérges folyadékot. Pár pillanat alatt eszméletét veszítette. Amíg Gag a halállal viaskodott és Baker ebben a látványban gyönyörködött, egy kocsi állott meg a laboratórium előtt és két férfi ké­miai szerekkel megtelt ládákat hozott be. Ba- kér revolvert fogott rájuk és mert szenvedé­lye még nem volt lehűtve, ezeket is kényszeríteni akarta, hogy igyanak a kéksavból. Ez a két ember azonban olyan állhatatosan könyörgött, hogy Baker végül is megkegyelmezett nekik. Ez volt az utolsó gonosztette. Newyork- ból nyomtalanul eltűnt és Detroitba vitte útja. így került a farmra, ahol elfogták. Baker a patológikus bűnöző benyomását kelti. Érdekes, hogy arcvonásaiban rendkívül hasonlít a losange­Régi és az unalomig közismert tény, hogy Európában Benee az a külügyminiszter, akinek a saját országában a legkormányozhatóbb sajtó áll a háta mögött. Ez főleg a cseh sajtóra áll, melynek lapjai külpolitikai kérdésekben mindig egy húron pervdülnek akár kormánypárti, akár ellenzéki lapokról legyen szó. Benes minden kormány külügyminisztere volt s ezért vala­mennyi kormánypárt sajtója fegyelmezetten szók und ált a külügyi sajtóosztály intéseinek, de a cseh ellenzéki pártok lapjai is ugyanígy viselkedtek, mert ilyen csak kettő volt: a most szintén kormányban levő két szocialista párt. A szocialista lapok még ellenzéki korukban ie tökéletesen kormánypárti külpolitikát űztek és tömjénezték a Benes külpolitikáját azon egyszerű okból, hogy Benes szintén szocialista, az ő saját emberük. így volt ez akkor, amikor két cseh párt: a cseh nemzeti szocialista párt és a Csehszlovák szociáldemokratapárt ellenzékben volt; mennyi­re teljesebb ez a fegyelem ma, amikor vala­mennyi cseh párt együtt ül a kormányban. Az pedig ugyancsak közismert tény, hogy ninc* még egy ország, ahol a napilapok oly maradék nélkül pártorgánumok legyenek, minit Cseh­országban s így a pártfegyelem és a koalíciós fegyelem szálai még szorosabbra fűzik a látha­tatlan kapcsokat az egyes lapok és a külügyi sajtóosztály dirigáló pálcája között. A koncert — természetesen külügyi tekintetben — telje­sen egybehangzó szimfónia, az egyedüli disszo­náns hang csak Benes legnagyobb személyi' el­lenfelének, Stribrnynek lapja. Ezen közismert adottságok mellett igazán a tréfa határán járónak érezzük, amikor a kül­ügyminisztérium a magyar követ d emarár a azt a választ adta, hogy „a csehszlovák sajtó- törvény nem ad módot a kormánynak, hogy közbelépjen és elkobozza azokat a lapokat41, amelyek Horthy magyar kormányzó személyét gyalázták. Ez az állítás teljesen helytálló: sem a sajtótörvény, sem a rendtörvény ném tartal­maz büntető szankciókat egy szomszédos ál­lam fejének sajtó utján való megsértése eceté­re. Valóban igaz: a csehszl. kormány nem élhet megtorlással ily esetekben, de a punctum sa- liens nem ebben van. Ez csak kikerülése a lé­nyegnek, annak, hogy a magyar követnek, amint a Neue Freie Presséből kivehető, nem is egy, hanem két Ízben kellett közbelépnie a két állam Ijarátsági viszonyát egyáltalában elő nem- segítő sajtóhajsza megállítása érdekében. Ha tehát a csehszlovák kormány nem élhetett az első esetben retorzióval, a második és harmadik sajtógyalázkodást tapintatosan megelőzhette volna éppen a cseh sajtó láthatatlan, de mégis tökéletes fegyelmezettsógü dirigálásával. Hogy ezt a láthatatlan intést Ben-es nem adta meg, ennyiben felelős és részes azért a feszültségért, melyet a magyar kormányzó személyét támadó, s általa nagyszerűen kormányozható cseh lapok mesterségesen és szándékosan előidéztek. Hogy a Hortihy-ellenes kampány főszóvivői, a Lidové Noviny, a Právo Lidu é? .az A Rög­gel valóban könnyen befolyásolhatók a prágai Várból, azt nem kell nagyon bizonyítani. A Lidové Noviny Benes párthivének, a cseh nemzeti szocialista Stránskynak a lapja, a Právo Lidu a szociáldemokrata párt hivatalos lapja, a Reggel közismert „pártokfölötti44, he­lyesebben pártnélküli kormánylap, egyszóval mindhárom lap a kormány érdekszférájába esik. De ha ez maga nem elég bizonyítók, van rá egy analóg eset, amely igazán csatta­nósan bizonyítja, hogy a csehszlovák kormány és ellenzéki lapok mennyire kor mán yozbatók Benes keze intése által. A belpolitika szemlélői élénken emlékez­hetnek Lenesnek é? az agrárpártnak egy év előtti afférjére. A Ceské SÍ ovo a m ul-t év no­vembere végén a választási küzdelem hevé­ben durván megsértette az agrárpártot. Az agrárpárt ezért a cseh nemzeti szocialista pár­tot a legérzékenyebb pontján támadta: ki­mondta, hogy amiig elégtételt nem kap, boj­kottálja Benest. Benes, aki alel-nöke a cseh nemzeti szocialista pártnak, mosta a kezét, ő nem tehet azért, amit az ellenzéki Ceské Slo- vo ir. Az agrárpárti Venkov egy hónapig várt és egy hónap múlva bebizonyítótta, hogy a szocialista lapok, tehát a Ceské Slovot és a Právo Lidut igenis dirigálják a külügyi sajtó- osztályról. Ez a jugoszláviai diktatúra életbe­léptetésekor következett be, amikor az első napon az egész csehszlovákiai közvélemény megdöbbenéssel látta, hogy a demokráciától csöpögő szocialista lapok egyetlen elitélő szót nem találtak a belgrádi tirarnnizmus és de- spotizmusnak a huszadik századot meggya­lázó terrorjára. A forradalmár cseh szocialis­ták kikéjélegték magukat az olasz és a spanyol rezsim támadásában, de a legsötétebb szerb rémuralmat csak dicsérni tudták és máig is dicsérik, úgy hogy prágai szocialistáink akár udvarképesek is lehetnének Belgrádban. Ezt a titkot néhány napra rá a Venkov fejtette omeg 1929 január 11-iki számában. íme, átad­juk a szót a Venkovnak: „Amikor Jugoszláviában az ismert válto­zás bekövetkezett — irta a lap — a külügy­iminisztérium telefonon tájékoztatott minket, miképpen írjunk ezekről az eseményekről. Azt kérdeztük erre, hogy a szocialista és el­lenzéki lapok iá kapnak-e hasonló figyel­meztetést? ,Kapnak4 — volt a válasz. Más­nap a szocialista sajtó tényleg dicsérte a ju­goszláv államcsínyt, amint ezt neki megpa­rancsolták. Most megvan a bizonyilékünk, amit vártunk. A szocialisták a saját pártjuk és elvi programjuk ellen is tudnak írni, jól­lehet máskor folyton ezen nyargalnak. Azt Írják, amit nekik vezető személyek diktál­nak, de viszont bizonyos ügyeket nem imák meg, ha ezt a vezető személyek nem kíván­ják. Aki ismeri a mi sajtóviszonyainkat, az nagyon jól tudja, hogy a nemzeti szocialista sajtókampány az agrárpárt ellen nem a szer­kesztőségben vagy egy szerkesztő -agyában született. Ha vezető személyek ezt nem kí­vánták volna, ha ezt jóvá nem hagyták vol­na, elegendő lett volna egy telefonfigyelmez- tetés, mint ahogy elegendő volt eme napok­ban is. Ezek olyan ténybeli megálltpi tns-ok, hogy ezek a vezető személyiségek a felelős­ség alól ki nem bújhatnak.44 Ennyit irt a Venkov. Az egészből csak annyit kívánunk a magyar államfő elleni sajtóhajsza esetére applikálni, hogy ez eset­ben is könnyen Inthetett volna a külügyi sajtóosztály dirigensi botja, mint a jugoszláv esetben, ha akart volna és a három kor­mány lapnak a küliügyekben tanúsított fegyel­mező uségéhez képest nem esett volna nehe­zére engedelmeskedni a tapintatdiktálta lát­hatatlan intésnek, ha az az intés megtörtént volna, iía a jószomszédi tapintat vezetné azt a dirigenspálcát, akkor a magyar követ első intervenciója után elég idő lett volna a csendes intés megadására. Csak erről a ba­ráti..gos, csendes s ami a legfontosabb: disz­krét intésről vau szó, csak erre lett volna szükség. . ' i meg nem történhető lapelkob­zás Lehetetlenségével védekezik, az csak ma- liciózus, aki nem akar barátibb légkört a két szomszédos ország közt. És Benest ilyen­nek ismerjük, (d. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents