Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-21 / 43. (2264.) szám

U4*i. ^OuUU*■ Üü, *'jcwuu+».U. * tAlVn i^MKLTl 1 RJLiAk* Chautemps: dezignált francia minHzterelnök Baloldali koalíció vagy kBztársaság! koncentráció! - A fiatal politikus nehézségei - Tardieu visszautasította a felkínált tengerészeti tárcát Páris, február 20. Doumergue köztársa­sági elnök ma délelőtt Camille Chau- tempset, a kamara radikális frakciójának elnökét hivatalosan megbízta a kormányala­kítással. Chautemps a szokásos feltételek­kel elfogadta a megbízatást. Amikor el­hagyta az Ely&ée palotát, kijelentette, hogy demokratikus és nemzeti alapon akarja a lóiztársasági koncentráció kormányát meg­teremteni és még a délelőtti órákban meg­kezdi a tárgyalásokat a pártvezérekkel a baloldali és a centrális pártok koalíciójá­nak megteremtésére. Chautemps valószínű­leg nagy nehézségekbe ütközik saját frak­ciójában is, amely elveti a jobboldali pár­tokkal való kompromisszum eszméjét, de elsősorban a jobboldali centrum frakciói­ban, amelyek Tardieu visszatéréséért száll­nak síkra. Egyelőre bizonytalan, vájjon a polgári demokrácia fiatal és rendkívül ak­tív vezetőjének sikerülni fog-e a parlament­ben megnyilvánuló ellentáílást megtörnie és a mérsékelt baloldal kormányát meg­alakítania. Az előkészOleSeft Chautemps tegnap est© óta számított azaal a lehető seggel, hogy a krízist a határozottan balfelé orientált kisebbségi kormánnyal old­ja meg, amelyet a szocialisták is támogatná­nak. Ugyanakkor a koncentrációs kabinet megalakításának lehetőségét sem vetette el. A szenátus radikális frakciója tegnap ugyan egyhangúan a széles alapokon nyugvó köz- társasági koncentráció kormánya mellett foglalt állást, de a párt vezetőségének ülé­sén hevesen megtámadták a radikális sze­nátorok tuíkonciliáns formuláját. Daladier pártvezér kijelentette, hogy a raidi­i kális párt nem akar kibújni a felelősség alól, de csak azzal a baloldali (többséggel hajlandó a kormányban résztvenni, amely Tardieut megbuktatta. Több képviselő a baloldali cen- trumpártoikkal való koalíció mellett szállt síkra. Az elnökség mindazonáltal határozatot fogadott el, amelyben elitéli a koalíció gondo­latát és kifejezésre juttatja, hogy semmieset­re sem köt szövetséget a jobboldallal. Csak úgy lép be a kormányba, ha ígéretet kap a messzemenő adócsökkentések megkezdésére és az uj kormány tetemesen leszállítja a fegy­verkezés költségeit, valamint megsietteti a szociális biztostás törvényének életbelépteté­sét és bevezeti az egységes iskolákat. A párt határozatának horderejót egyelőre nehéz fel­becsülni, de annyi bizonyos, hogy a baloldali Daladier-íszárny hevesen ellenezni fogja a köztársasági koncentráció kormányának meg­alakítását. Ugyanilyen élesen nyilatkozott a koncen­tráció ellen a szocialista frakció is. León Blum a Populaireban ismét kifejezi, hogy a párt mindent elkövet a „konfuz koalíció'4 meggátlására. De a kilátásba helyezett köztársasági koalíció jobbszárnyán is nehézségek mutatkoznak. A baloldali republikánusok csoportja, amelybe Tardieu is 'tartozik, tegnap határozatot foga­dott el, amelyben nem követeli ugyan feltét­len határozottsággal Tardieu visszatérését, de felállilija azt a követelését, hogy az uj kor­mány ne orientálódjék túl erősen balfelé. A nacionalisták máris el akarják gáncsolni az uj kormányt. Az Edio de Paris és a Journal azt kívánja, hogy Reynold, Maginot és Pietri képviselők a demokraták és a köztársasági baloldaliak frakciójával együtt tagadják meg a Qhau- temps-val való együttműködést, mert nem árulhatják el eddigi szövetségeseiket, főleg Marin csoportját. A Maiin szerint Chautempst tegnap esti tárgyalásainál máris csalódás érte. Tardieu nem fogadta el a fölkínált tenge- részetügyi tárcát, amelyet a londoni flotta- konferenciára való tekintettel kínáltak ne­ki. Herriot és Sarraut képviselők, Ohau- tomps párthívei, ugyancsak megtagadták a közreműködést. Ilyen körülmények 'között csaknem lehetetlen megjósolni az eredményt és bizonytalan, váj­jon a dezignált miniszterelnök megoldja-e a reáruházott feladatot. Mindazonáltal, a fiatal ál lám férfiú a rengeteg parlamenti intrika el­lenére energiájával és jőszándékával ered­ményt érhet eh A dezignált minlszferetotfö éleirafza Oamóíllie Ghiatutemps 1885 február 1-én született Pa­risban. Emilé Chautemps volt gyarsniaítügyi minisz­teritek, a szenátus atelnökének volt a fia. Régi ea- voyad családiból származik, amely a múltban szám­talan állam férfiút és politikust adott Franciaország­nak. Camille Chautemps jogot tanult és Parisban, majd Toureban ügyvécloskedett. 1919-ben az Indre et Loire deparbemenitben képviselővé választották s azóta állandóan a kamara tagja. Először 1924 júniu­sában volt miniszter, amikor Heriot kabinetjében a belügyi tárcát kapta meg. Másodszor Poincaré má­sodik kabinetijében bízták ró az igazságügymindsz- teri tárcát, majd 1925 novemberétől a kormány bu­kásáig Brinnd belügyminisztere volt. 1929 végén Daladier helyébe a radikális képviselők parlamenti klubjának elnökévé választották. Ruszinszlsói és szlmssszkói kérdések a képiiselőház költségvetési vitájában Kurtyák, Hokky és TBrkBIy képviselik beszéltek a csütBrt&ki ülésen - ((rámái kritikája a nem eléggé ügyes csehszlovák külpolitikáról ­Prága, február 20. A képviselőház költségvetési vitájában — amint már röviden jelentettük — tegnap dél­után Kramár, a cseh nemzeti demokrata párt vezére is fölszólalt. Beszédében Benes hágai expozéjával foglalkozott. Mindenekelőtt meg­állapította, hogy 1919 május 23-án, mint mi­niszterelnök, ré&ztvett ugyan a béketárgyalá­sokon, de akkor már a pénzügyi bizottság le­tárgyalta azokat a pontokat, amelyek az álla­mi birtokok átvételére vonatkoztak, így tehát ő maga ebben az ügyben már semmit sem te­hetett. Teljesen abszurdumnak tartja azt, hogy Csehszlovákia fizessen az állami birtokokért, mert hiszen a régi osztrák-magyar monarchia alatt a most itt élő nemzetek épp úgy hozzá­járultak az állami birtokok, vasutak fönntartá­sához, mint a többi nemzetek. A hágai konfe­rencia alkalmával megállapították a jóvátétel összegét, amelynek számaival valóságos mani­pulációkat folytattak. A pénzügyminiszter sze­rint ez az összeg, ha egyszerre kellene kifizet­ni, mintegy 1180 millió koronát tenne ki. Olaszországban és Ausztriában viszont olyan hirek terjedtek el, hogy nekünk lehetetlenül magas összeget-, 24 milliárdot kell fizetni. Tény az, hogy a köztársaság adófizető polgárai 37 éven keresztül 80 millió koronát fizetnek, vagyis ez egy összegben több, mint hárommil- liárd korona lenne. Ami a fölszabaditási dijat illeti, hangsúlyozza, hogy egyenesen képtelenségnek tartja azt, hogy egyedül Csehszlovákia fizessen fölszabaditá­si dijat, amikor Lengyelország sokkal na­gyobb területet kapott, mint amennyi a len- gyel-lakta föld, Románia is jóval nagyobb területet kapott az eredetileg tervezett or­szágnál, viszont Csehszlovákia csakis föld­rajzi és stratégiai okokból kapott olyan vé­kony!?) sávot, ahol nem laknak csehszlová­kok: Kassa vidékét és a Csallóközt. De lehetetlennek tartja ezt azért is. mert hi­szen Lengyelország a háború alatt- 'eredetileg nem harcolt a központi hatalmak ellen. Hiszen Pilsudszkinak megjelent egy németnyelvű könyve, amelyben han?súlyozta, hogy Len-, gyelország sorsa elszakíthatatlan a központi hatalmak sorsától. Csakhogy Lengyelország a háberu után sokkal ügye­sebb, okosabb politikát folytatott, mint Csehszlovákia, a bolsevik! mozgalom elleni bástyaként lépett fői, viszont bennünket a nagy demokrácia ne­vében úgy állítottak oda, mint a bolsevizmus ihidját Európa felé. A fölszabaditási összeget vagy minden egyes fölszabadított államnak, vagy pedig egyetlen államnak sem kell fizetni. Kramár ezután részletesen foglalkozott a gazdasági krízis megoldásával és az állami tisztviselők kérdéseivel. A mai ülés A mai költségvetési vita során túlnyomó- részit szilovenszíkói és ruszLnszJkói képviselők szólaltak fi. A vita élénknek bizonyult, főleg Stunda agrárius képviselő felszólalása alatt, akinek deanagóg-beszéde éles kontroverziókra adott okot a magyar törvényhozók részéről. Rázus Márton szlovák nemzeti párti képvi­selő tárgyilagosan sorolja fel Szlovén szikó ba­jait és panaszait. Pártjaink törvényhozói kö­ziül a mai ülésen felszólaltak Hokky Károly országos ke reszté n yszociialista pá rti képviselő, aki különösen Ruiszinszkói gazdasági kérdé­seit boncolgatta és a kormány ruszioszkói gazdasági politikáját ostorozta. Rajta kívül felszólalt még Törköly József dr. képviselő, a magyar nemzeti párt országos elnöke» is, aki részletesen foglalkozott a mezőgazdasági kér­désekkel. Kártyák beszéde Ma különben formálisan két ülést tartott a ház. Az első illést Malypefcr elnök féltizen­egy órakor nyitotta meg és a vita első szóno­ka Kvrtyák Iván, a ruszin anionom föl dm íves szövetség képviselője volt, aki rámutatott ar­ra, hogy a költségvetés Ruszin sZkó szempont­jából teljesen elfogadhatatlan, mert azt a centralizmus szempontjai szerint állitották össze. A kölségyelésből nem lehetett megál­lapítani, hogy mennyit tesz ki Ruszinszkó be­vétele és kiadása, jóllehet a smnt-gerimnami szerződés alapján Ruszin­szkó költségvetését külön kellene felállí­tom. Miután ez nem történik meg, nem látjuk Ru­szinszkó tényleges gazdasági helyzetét. Ru­szinszkó közigazgatásában mindent Prágától vezéreltetve csinálnak a ruszin vezérek aka­rata és megkérdezése nélkül, A közigazgatási reform életbeléptetésével Ruszinszkó „auto­nómiája" pedig nullánál is kevesebb lett, mi­után most a kormányzónak a legcsekélyebb befolyása sincs a közigazgatásira. Rozsipal or­szágos elnök rezsimé alatt bevezették az ag­rárpárt diktatúráját, úgyhogy a jegyzők, a me­zőgazdasági instruklorok, felügyelők és járási főnökök ennek a pártnak agitátorai. Hang­súlyozottan követeli, hogy külön pénzügyi in­tézményt álliftaanak fel Ruszinszkó számára, amelyhez valamennyi pénzügyi alap tartozik. Kártyák ezután részletesen foglalkozik a földreformmal és az erdőrefonnmai és hang­súlyozza, hogy az állam Riuszinszfeóban 630. ezetr kataszbrális holdat kapott, aminek leg­nagyobb része állami vezetés alatt maradt. A földosztás a ruszin nép teljes mellőzéséivel történik, úgyhogy maradékbiriokot csők egyetlen eyy ruszin, PetrigoMa kapott. Azonkívül 200.00 hektár erdőt kapott a Lato- rica nevű külföldi cég. A költs égvetési bizott­ságban lefolyt vitával kapcsolatban rámutat arra, hogy Ruszinszkóban adómorálról egyál­talában nem lehet beszélni abból az egyszerű okból kiindulva, hogy a gazdasági helyzet Ruszinszkóban katasztrófái is válságba jutott, ami még egyre súlyosbodik. Az uj adótörvény egyáltalában nem j'avitott a helyzeten, hanem ellenkezőleg még rosszabb helyzetet teremtett A ruszin nép nem bírja el az óriási adóter­heket s elveszti még utolsó ingatlanait is a lelkiismeretlen végrehajtások következtében. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a közigaz­gatási reformmal újabb adókat róttak a pol­gárságra járási és országos pótadók formájá­ban, amelyek az állami adóknak 150—160 szá­zalékát teszik ki, úgy világosan kitűnik az is, hogy Ruszinszkó érzi legjobban az elviselhe­tetlen adósrófot. A kormány eddig nem gon­doskodott arról, hogy a ruszinszkói lakosság­nak a világháborúban ért kárjait megtérítsék. Ruszinszkó gazdasági helyzete megköveteli, hogy rendes ipari programot dolgozzanak ki éspedig a ruszin tényezők közreműködésével. Radikálisan és igazságosan kell az erdő- és földreformot végrehajtani, a földeket tagosita- ni, uj vasútvonalakat épiteni, gyárakat állítani és mindenképpen támogatni az ipart. Ehhez szükséges, hogy Rusziuszkónak önálló mezőgazdasági taná­csa s önálló kereskedelmi és iparkamarája legyen. Mindazt követeli gazdasági téren is Ruszinszkó részére, amit a szlovenszkói törvényhozók Szlovenszkó részére követelnek. Ezeknek a kö­veteléseknek minél előbb eleget kell tenni, mert Ruszinszkó gazdasági, helyzete a legrosszabb az egész köztársaságban. A vitát ezután félbeszakították és az ülést formálisan befejezték, majd az elnök öt perc múlva megnyitotta a képviselőház második, hűtéseknél "és' fájdalmaknál. ülését, amelyen az alkotmányjogi és a költség­vetési bizottság benyújtotta a Masaryk elnök érdemeinek el­ismeréséről szóló törvényjavaslatot, valamint az elnök rendelkezésére bocsátandó húszmillió koronának folyósítására vonatkozó törvényjavaslatot, amit a köztársaság elnöke különböző humánus és szociális intézmények között saját belátása szerint oszt szét. Stissda kivágta a rezet Ezután folytatták a költségvetési vitát* Slunda agrárius képviselő volt az első szó­nok, aki mint „a republikánusán gondolokoző magyar gazdák szószólója" lépett a szószékre és demagóg nívójú beszédében, amit gyak­ran ökölcsapdosással kisért, azt hangsúlyoz­ta, hogy a magyar és a szlovák mezőgazdák már 1905 óta együtt müködnekj?) Amikor ugyanis Hodzsa Milán a váci fogházban ült, megismerkedett Várkonyi István mezőgazdá­val, aki felkérte őt, hogy lépjen fel az „el­nyomott" magyar mezőgazdák 1 érdekében. Síundának ez az állítása élénk ellenvetést váltott ki a magyar képviselők körében. Holota János dr.: Nemcsak Hodzsa Milán, hanem mi is ültünk már börtönökben né­pünkért. Maga azonban még nem ült sen­kiért sem. A lárma meglehetősen erős volt, s a közbe­szólásokban résztvett Törköly József dr., vala­mint Kártyák Iván is, úgyhogy az elnök kénytelen volt többször csendre inteni a tör­vényhozókat. Stunda támadta a magyarság pártjait és SziiTTő Gézát azért, mert ismét Brüsszelbe utazott és a magyar pártok politikáját „katasztrófa- politikádnak nevezte. Elismeri, hogy 800 ezer magyar él Csehszlovákiában, de ennek 95 százaléka földmives. Stunda beszéde érthető feltűnést keltett a parlamentben, miután furcsán hatott az, hogy egy képviselő ökölcsapkodással „érvel" kép­viselőtársainak ellenmondásaival szemben. Stunda után Hokky Károly Ruszinszkó or­szágos keresztényszocialista párti képviselő)© szólalt fel, akinek nagy érclekességü beszé­dét, lapunk legközelebbi számában fogjuk ismertetni. Rázns beszéde Hokky beszéde után Rázna Márton szlovák nemzeti párti képviselő szólalt fel, aki rá­mutatott arra a hibára, amely gazdasági te­kintetben elkülöníti a történelmi országokat a köztársaság keleti részétől, Ezt a kérdést azonban nem volna szabad politikai szem­pontból kezelni és a politikának teljesen háttérbe kellene szorulnia. Követeli, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó számára külön mutassák ki az egyes költségvetési tételeket ■és ebből a célból helyénvaló volna, ha Pozsonyban statiszti­kai hivatalt állítanának fel, amely tisztán a szlovenszkói statisztikai ada­tokat gyűjtene össze. A szlovákok ugyanis egyszer már véget akarnak vetni annak a folytonos szemrehányásnak, hogy az állam Szűovensjzlkóra ráfizet. Szlovenszkó gazdasági problémáit a szlovákoknak maguknak kell el­intézniük s nem párhatnak a cseh testvérek támogatására, mert a cseh törvényhozóknak elegendő gondjuk van saját kerületeikkel, a szlovenszkói kerületekkel pedig a szlovenszkói törvényhozónak kell törődniük. Reméli, hogy nemsokára megvalósul a szlovákok régi kí­vánsága és felállítják a szlovák műegyetemet. Gondoskodni kell arról a hatvanezer mezőgaz­daságii munkásról, akik a rosszall végrehajtott földreform következtében igen nehéz helyzet­be jutottak. Nem hiheti azt, hogy a köztársaságra nézve veszedelmes lenne, ha a pittsbnrgi szerződést bekebeleznék az alkotmányba. Ez nem vezetne dualizmusra, csak a hála ki- nyilvánítása lenne az amerikai szlovákokkal szemben és a szükséges decentralizációra ve­zetne. Ezután fölszólaltak még Polach csehszlovák szociáldemokrata és Schollich német nemzeti párti. Ezzel az általános vitát befejezték és Hnidek főelőadó javaslatára a ház elhatározta, hogy áttér a költségvetés első csoportjának, azaz a politikai csoport részletes vitájára. Ebbe a csoportba tartozik a köztársasági elnök és irodája, a nemzetgyűlés, a miniszterelnökség, a. külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a nemzetvédelmi minisztérium, az unifikációs mi­nisztérium, a legfelső közigazgatási bíróság és a választási bíróság költségvetése. A részletes vita első szónoka öhMnger német keresztény- szocialista volt. A késő esti órákban Törköly József dr. magyar nemzeti párti képviselő szó­lalt föl. Lapzártakor az ülés még tart.

Next

/
Thumbnails
Contents