Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-21 / 43. (2264.) szám

MŰSORON KÍVÜL

írja s MÁRAI SÁNDOR

(THáaayomá* tfloíj

— BALLETPATKÁNY—

Gyérméik száll le a* autóbuszról este kilenckor, piros jaanibo-sapka a fején, hátán nagy tor- niszter, kezében csomag, talán hatéves. A budai ucea elhagyott és eötét. A gyerek bátortalanul kászálódik, kezem nyújtom és les égi teán. Elindul mellettem a meredek uccán, autók jönnek, engedelmesen adja a kezét, igy baktatunk át az úttesten. Csendesen poroszkál mellettem, mint egy kis kutyaKérdem:

— Most jösz az iskolából?

— Operából.

Csilingelő, egészen vékony pocok-hangja van. Készségesen beszélget, hozzám szegődött, unhatja magát.

— Bérleted van?

— Fellépek.

Csakugyan, olvastam valamit.

— Te vagy a Galli-Curoi?

— Á. Katalin vagyok.

— Énekelsz?

Nagyon komolyan:

— Dehogy. Balletpatkány vagyok.

A hegyről jön a jeges szél, vágja az arcunkat. A gyerek a térdemig ér, egy gázlámpánál vagyunk, le kell hajolnom. A kis hang mederen, élénken jön felém, közvetlenül, jószándé- íuau, ahogy a gyerek felel, ha a felnőtt komo- yan beszél vele. A piros jambo-sapka alatt jgészen pisze orr ül két fényes szem figyelget. A hátán súlyosan lóg a torniszter. Most látom, rogy flaskát visz a kezében, újságpapírban. Az wcába nézek, komolyan néz fel, minden felvi- ágositásra készen, jóhiszeműen. Tizennégy esztendő múlva ugyanígy mondja majd a budai uccán egy szerkesztőnek: „Balletpatkány vagyok ...“ — s felveti ártatlan kék szemét, de íz a szerkesztő, sajnos, már nem én leszek, ügyelőre nagyon elégedett vagyok igy is. Ro- nantikus ifjúságomnak minden álma volt, hogy lései órában elhagyott budai uccán andalog- ak egyszer egy bálletpatkánnyal. Végre sike-. ült.

— Ma mi volt?

— Tannháuser.

— Te voltál Tannháuser?

— Csak felléptem. De Bánk bánban én vagyok a fiú. Alikor öt pengőt kapok, TanúnSu- erben csak egynyolcvanat.

— A táskában mit viszel?

— Kelléket. Meg a kőnweket délutánról az

iskolából.

— Hányadikba jársz?

— Második elemi.

Azt gondoltam, hogy nem a tanitónőképzőbe. Nem áll be a szája.

— Az üvegben mit viszel?

— Bort a papának a Révay-uecából. Mindig

viszek, ha játszom.

— Liter?

— Hét deci. Ott olcsóbb.

— Mindig ilyen későn mégy haza?

— Néha későbben is. Tannháuserbe már nyolcra végzek. Máskor későbben is megyek.

Persze. Ha a hallétnél van az ember.

Komolyan megyünk egymás mellett, két ember, akik művészi munkájuk végeztével a szokatlan órában haza tartanak. Otthon vár a család, a papa várja a hét decit, a mama, ami az egyncolcvanból megmaradt. Az élet nehéz és a művészet titokzatos.

— Mióta vagy a hallétnél?

— Második éve.

— Spiccelni tudsz?

— Az az első.

— Hol lako-1?

Megmondja.

— Megengeded, hogy haza kísérjelek?

Azt mondja, édesen:

— Köszönöm, uram.

Ezt olyan finoman mondja, mintha a sötétben, menetelés közben, egy kis knikszet vágna közben, minden „bácsi" nélkül. Hétéves elmúlt, második éve van a hallétnél. Bánk-Bánba öt pengőt kap, spiccelni tud, megy haza éjjel s azt mondja az urnák: „köszönöm, uram". Pav- lova lehetett ilyen drága, néhány évtized előtt. Imponál nekem. Én nem voltam hétévé? koromban tagja az Operának, v

Miosodá kis világ lehet ez az apró lélek, ami itt világit mellettem a sötét uccán s eregeti apró fényeit! Baba helyett az élettel játszik, délután az iskolában ül, aztán bemegy az öltözőbe kifesti arcocskáját, spicc-cipőt húz fel, tüllezoknyát, kipöndörül a fénybe, édes zenére úszik, parfüm és festék és reflektorlángok között, melyben felnőttek égnek el hörögve. Kis pille, kis mosszat az élet ezerfokos lángjában, öntudatlanul. A vállán még szárnyacskák vannak, a torniszter alatt, melyeket nem pörkölt le a nagy láng. Mégis, örülök, hogy most találkoztam vele s nem tizenöt esztendő múlva.

GYEREKKORUS

— A Bahule-gyerehek pesti koncertjei elé — Irta: Győry Dezső

Prága. külvárosa, mint egy tiz óv előtti képen. Smichov. Azután suta dombok és modern villanegyed. De valahol lemaradt egy darab középkor és itt aludt el, a Moldva fölött. Álmodik bután és konokan. — itt van. A Mozart-háznál, a vasrácsos ablak mögött behunyt szemmel néz a világba. A szempillája az öreg zongora, amin Wolfgang Amedeus annakidején a Don Juan ouverture-jét komponálta meg.

így megyünk a sziklás lépcsőn a Bakuié tanár ur otthona felé.

*

Bakuié tanár ur tiz évvel ezelőtt egy szőke, szelíd arcú, energikus állu fiatalember volt s amit róla tudok, az nem sokkal több és nem sokkal kevesebb ennél. Most épp szemüveget visel már, a halántéka Gerhardt Hauptman- szerüen kikopott s a szeme talán szelidebb és az álla még energikusabb. Ez a Bakuié tiz évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy szembe száll a világgal s ha az állára hallgat, tán forradalmár lett volna. De Bakuié tanár urban a szláv vér puskinos romantikája nem engedte, hogy erre hallgasson, — inkább a szemére. És igy a fiatal Bakuié tanár ur arra határozta magát, hogy a külváros kormos és bicskás, embermegvetette nyomorába megy: embereket halászni.

Sok életet rejt ez a mocsár: kis emberikrákat, akik csak a szeletet megtermékenyülé- sével kelhetnek emberéletre. Az élet, amit talán a szeretetlen szerelet, az éhes civódá- sok részeg kibékülése, vagy a falánk nyomor önfeledkezései csókoltak világra, talán nem is élet: egy emberélet kálváriájának sorsa vár csak rájuk: éhség, rúgás, lopás, züllés és megint ugyanez, és megint züllés. A végtelen felé. De Bakuié odament és halászott.

*

Tizenöt-husz gyereket "vüjtött maga köré, mint a tavaly boldoggá avatott Don Bosco. És a sorsa is ugyanolyan lett. Mindenki kinevette, megvetette, sőt voltak, — a hivatalosak között éppen — akik féltek tőle és ellc- netörtek. Mit akar ezekkel a nyomorult, be- teg emberrongyokkal ez a habajkás fiatal tanár?

Megtanította őket a rendre, a szereiéire és a munkára. S a gyerekkezek olcsó, ócska fából barakkot építettek. Meghódították az élet első állomását.

Műhelyek, asztalos, cipész, esztergályos és

kalapcsináló putikok zaja töltötte be a barakkot, évekig. Bakuié pedig koldult, ágált, gyűjtött és rendíthetetlen volt. Addig-addig, hogy ma már negyven-ötven, a szemétből fölszedett, nyomorék fin és lány él egy pompás kert közepén, modern komforttal és hy- giéniával berendezett balalmas villa világos szobáiban, a Bakulov ustavban.

*

Ökonomikusán modern, kifogástalan iroda- szobákban várjuk, amig a beígért főpróba kezdődik.

Szenes Erzsi, ez a finom, modern lelkű költőnő addig elmagyarázza, amit még nem tudtam meg tőle a Bakule-gyermekekről és a híres Bakule-gyerekkórusról, akik már az egész világot bejárták nagysikerű turnéval, huszonkét nyelven előadott dalaikkal s akiket épp úgy külön kihallgatáson fogadott a japán miniszterelnök, mint a párisi zenekörök előkelői, vagy a washingtoni Fehér Házban annakidején Harding elnök. Egy prospektuson a gyerekek közt Masaryk elnök fog kezet Bakulével, akit tiz év előtt kikacagtak s meggyanúsítottak. Mert Bakuié többet csinált ezzel a különös, mély és csodálatos pedagógiai áldottságával, mint hogy egynéhány kölyköt megmentett a piszokból a munkának. Élettartalmat adott nekik és az élettartalom, a munka és kenyér mellé, egész magasrangu életcélt is: művészi hivatást. Negyven gyerekből olyan gyerekkórust alkotott, amelyet az egész világ ismer és elismer s amelyet a zenevilág legkiválóbbjai részesítettek dicséretben.

Most pénteken lépnek fel Pesten a Zene- akadémián, ahol több koncertet adnak s ahol többek közt Bartók és Kodály mammr népdalqryüjteményéből is fognak énekelni. A szlovenszikói magyar költőnő járt ki ide hideg téli estéken,' a Mozartinum mellett, fá- zós, ijesztő ködökben, hogy megtanítsa a cseh gyerekeket a Bartók és Kodály népdalok helyes niawar kiejtésére s néha rekedtre kiabálta és énekelte magát, amig ez sikerült. De jól sikerült.

*

Benn vagyunk a zeneteremben és kezdődik a próba.

A műhelyekből beszállingóznak a fiuk és lányok, némelyik mankóval, görbekézzel, flcamos karral, de különös, szelíd éa derűsen emberi tekintetekkel. A lányok közt kevés a nyomorék, sőt van köztük sok szép, fiatal, intelligens arcú mocsári liliom is: esup*

arany a sárbóL Munkaszagot ée ragasztószagot hoznak magukkal. Már állnak, mosolyognak és egy kis púpos lány megadja a hangot Bakuié a középen álL Nagy színes gesztusokkal, a nagy karmesterek lendületes késés arcjátékával egy pillanat alatt felsodor a művészet magasára, ahol eltűnnek a nyomoréklátta ijedtség, a mühelyszam a kis elfogultság és zavar, — minden, csak a kórus él és a kórus gyerekszájaiból a hang. Fare- midóban vagyunk.

És a leghibátlanabb művészettel, a legtisztább hangokon, a négyszólamú kórus fölényes meggyőzésével hangzik fel az esti Prága ködös ablakai fölött a magyar nóta, a „Gólya gólya gilice, mitől véres a lábod". A hangot átveszi a szoprán és elpanaszolja, hogy „Török legény elvágta, magyar gyerek gyógyítja", és már mélyen a lelkűnkben sír a nóta leike, mikor négy hangon megdudolják, hogy „Síppal, dobbaX nádi hegedűvel...“

Aztán a „Lengyel László játék" következik. A pesti műsor másik magyar darabja. „Kiski népei vagytok, haja magyar népe? Lengyel László jó királyé, haja német népe...“ és mikor a művészi tökéletességű ének odáig ér, hogy „mi elmegyünk... Boldog Asszony ... kis kertjébe ...“ akkor nekem is a torkomba szalad, hogy észreveszem, hogy az asszonyok, a prágai magyar társaságból, akik eljöttek megkiváncsiskodni a dolgot, már lehajtják a fejüket s a ritikülük- be nyúlnak. Valamit meg kell törülni a homlokuk alatt. Elsírták magukat *

Itt-ott az ü betűvel baj van. Különben a

kiejtés pompás. Az ablakfalat nagy ökölnyi kottákkal teleirt papírok takarják. Rajtuk a cseh és a magyar szöveg. így: Kiski népei vadtok, haja madfar népe, lencfel lásló jó királ'é, haja német népe ..

Szenes Erzsi mosolyog, csücsöríti a száját s kijavítja a hangot. A gyerekek, akik elébb még átszellemülten belevetették magukat — a tizenkét és tizenöt évesek játékos ihletsé- gével — a produkcióba, most az intelligencia legfinomabb elevenségével hajolnak Erzsiké felé és próbálják kijavítani magukat, a szájáról tanulva.

Bennem egyre csak ez jár: meg kell a szívnek hasadni

*

Azt érzem, hogy túl a Bakuié nagyságán,

túl a gverekekkel tett jótéteményen, túl az esetlegességeken, valahogy „halálon innen, életen túl" több történik most és több történik itt, mint amit megírtam s mint amit megírni lehet.

Emberek, fajták, nemzetek és kultúrák fölé ezekből a gyerekhangokból olyan szivárvány feszül ki, amelyik egyik végével a kultúrpolitika sáros rögeinél emelkedik fel, de felemelkedik az emberiség nagy eszméinek művészi zenitjére, ahonnan politika, nacionalizmus és más ideológiailag kifejezhető és megkopott fogalmak már nem látszanak, a föld maga is csak golyóbis és mi, kis életünkkel, kis bajainkkal, ezek a gyerekek is kis életükkel és kis bajaikkal, csak egy „porszem a napsugárban."

És ez az: a napsugárban.

*

Tapsok, megbeszélések. Végül a látogatás játékos része: cseh, német, angol, francia és amerikai népdalok hozzák ide Bakuié zeneszobájába idegen világrészek népeinek lelkét és művészetét.

— És még mit tudnak?

És lágy ukrán nyelven felzendül az ukrán királyfi meséje.

— És még?

És a gyerekek kiabálva, nevetve mondják a műsort.

Egy királyi fenségü héber dal himnusza— És még?

Szenes Erzsi mosolyog. A jól végzett munka szépsége ragyog jellemzően mélyszépségü szemeiben.

Egy japán népdal. Bús és egyszerű. Furcsa.

. *

Menni kell.

Az eszperantó himnusszal zárjuk a műsort. *

— És még?

— Mit mondjak?

A Szenes Erzsi betanította, cseh uccagye- rekek kórusa a művészet nagy-magas hegyére vitt fel és ama Sátán megint eljött és megkísértett, mondván, nézd meg a világot, — de a kristálytiszta gyermekkórus hang megadta bennem a feleletet: nem kell! És megígérem, hogy visszatérek a Művészethez, ami fölötte van minden csábításnak, minden mainapságnak, minden nyomorult emberi indulatnak. Még szeretni is, még gyűlölni is csak itt érdemes: a művészet magasán.

*

Gyerekek sok-sok sikert ée szeretet©! Pesten!

— A keresztényszocialista párt eperjesi szervezetének jubileuma. Eperjesi tudósítónk jelenti: Az országos keresztényszocialirta

párt helyi szervezete fönnállásának tízéves jubileuma alkalmából vasárnap, március 2-án a Katolikus Kör helyiségeiben diszgy ülést tart, amelyen a párt több törvényhozója is beszélni fog. A jubileum napjának estéjén műkedvelő szinelőadás és táncmulatság is lesz.

i Sceresztésyszociafgsta párt kifliit gy ülése Királyltelineceii

Királyhelmec, február 20.

Az országos kereszt én ysaoci a lista párt nagysikerű (körzeti gyűlést tartott Kiiirá 1 yhel meoeu, ahol a gyü- léstermet zsúfolásig megtöltötték a községek kiküldöttei és a kiiráiyiheómecá pár'.ihivek. A gyűlést Vi- rágh Béla reí. lelkész, elnök, járási képviselőtestületi tag nyitotta meg, üdvözölve a nagyszámban meg- jelenieket s Dobránszky János nemzetgyűlési képviselői és F'feiechmann Gyula ár. tantománygyülésá képviselőt.

Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő az uj parlament eddigi működését ismertette s részletesebben fejtegette a ke resztén yszocialiistia párt világnézeti és gazdasági programját, amely az autonómia és az őslakosság egységében domborodik ki. Mint az eperjesi szlovák választókerület képviselője, örömmel vesz részt a bodrogközi magyar járás körzeti öltésén, mert

minden törekvése arra iránynl, hogy Szlovenszkón a magyarok és szlovákok közös céljaik érdekében egységes frontot alkossanak. A keresztényérdekek védelmére szükséges, hogy minden felekezeti elleniét kiküszöböltessék a különböző keresztény felekezetek között és az egyházpolitikai küzdelemben egyaránt kell részt- venniök a katolikusoknak és a reformátusoknak, mert ma mind a két felekezet érdekei veszélyeztetve vannak.

A lelkesedéssel fogadott képviselői beszámoló után Fleischmann Gyula dr. tortománygyüiésáj (képviselő bántotta meg beszédét. A közigazgatási problémák fejtegetésével kezdte. Az uj közigazga-j tás mindenlk éppen hátrányos a Bodrogközre, mert

(csal VÍZ í

A legerősebb jód-bróm források gyógyvize.

I Kérje a csizi viz használati utasítását. 1

CsízSürdő. I

az országos hivatalitól a bodrogközi járás az, amelyik legtávolabbra esik. Ebben a járásban sok meg-1 oldásra váró probléma van. A kérészjénysaoGiailista párt tartománygyölési képviselői minden alkalom- ! mai foglalkoznak a távoli bodrogközi járás ügyeivel és ő maga is állandóan napirenden tartja a tart-o-! mánygyüiésen a bodrogköziek ügyeit. A munka nehéz, de itt-ott mér most is eredményekkel kecsegtet. Ezután a mezőgazdasági válság súlyos problémájával foglalkozott, amelyet a Bodrogköz gazda- jközönsége is egyre jobban érez. Itt legelsősoriban az adóbehajtások enyhítését és adóelengedéseket fog a párt követelni. Majd a kulíbuiráiás kérdésekkel (foglalkozott részletesen és figyelmeztette a Bodrogközt, hegy felekezeti isfkoláiíhoo: ragaszkodjék és káválitképen önként ne mondjon le róluk.

A nagy figyelemmel hallgatott, szakszerű előadás után Derfinyák Gusztáv körzeti titkár a szövetkezeti mozgalom fontosságáról beszélt, amely az egyedüli, amivel a gazdák nehéz helyzetén ma Begtteofi Lehat.

E beezódek elhangzása ntán Víri^h Béla mint

járási képviselóiesböiieti tag tartotta meg beszámolóját a keresztényszoeiailieta párti képviselőtestületi tagok működéséről. Rámutatott arra, az elmúlt évben a párt járási képviselőtestütetá tagjai lelkiismeretesen végezték kötelességüket a járási képviselőtestületben és ott minden megyar törekvést támogattak. Az ezévi költségvetésben már nagy-! szabású programot állítottak be a járás érdekében.' Legfontosabbnak tartják a járási utak rendbehoza- j tálát, amelyre egy nagyobb kölcsönt vesznek fel és: már ezéven 1 millió korona értékű útjavítást fognak végezni. Hogy a kórháznak helyet adjanak, elfogadták az uj járási hivatali felépitéeéL Megvizsgáltatják az egész járás termőföldjét ezaikszerüleg, hogy a ^lakosság kémiai szempontból is megismerje a földjét és összetételének megfelelően művelje. Ugyancsak elhatározták, hogy befásiitják gyümölcsfáikkal az egész járást. A magyar kulturális célokra szintén megfelelő összegeket sikerült beállítani a költségvetésibe.

Az általános figyelemmel hallgatott és tetszéssel fogadott beszámoló után Viirágh Béla elnök javaslatára a gyűlés lelkes egyhangúsággal elhatározta, hogy ,

a párt vezérét, Szüllő Géza képviselőt táviratilag üdvözli.

Az gyűlés ezután emelkedett hangulatban véget ért. ,

FARSANGI NAPTÁR™ ;

Február 22: Az Ipolysági Fotball Club nagy . állarcosbálja a Lengyel-szálló összes termei- - ben. (

Március 1- A rimaszombati tűzöl tóegyesület jelmezbálja a Tátra-azállóban. — A Galánta- ! vágsellyei magyar tanító egyesület hangversenye és bálja, amelynek tiszta jövedelmét a Pozsonyban felállítandó Magyar Tanítók ; Háza javára fordítják. A Vágselyei Sport ( Club jelmezbálja a Horvátb-vendóglőben. — ( A losonci gimánzium magyar tagozatának tánccal egybekötött nagyszabású műkedvelő ] előadása a városi vigadóban. — A tornaijai tű zol tóegyesület nagyszabású tüzoltóbálja a Fehérló-szá1 lóban. — A homonriai kereskedők és iparosok társulatának műsoros táncestélye ] a Stefánia-szálló helyiségeiben. Az érsek- 1 újvári ÉSE „nizzai karnevál"-]a uccui felvonu- s lássa! és álarcos jelmezbállal.

Március 2: Az érsekujvári magyar tár- j sadalom hagyományos Magyar Bálja. — A pozsonyi keresztény-szocialista szakszer- vezetek táncmulatsága a Royal-száHó termei- j ben. Kezdete este 9 órakor. <