Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-21 / 43. (2264.) szám

% AR-HIRMP 1930 február 21, pétttefc. 1 szisialisták szabotálják a mtzigaiÉssági javaslatokat — iria a Venkov Prága, február 19. Február 28-án lesz az alkotmány 10 éves fönnállásának megitnnep-1 lése a szenátus termeiben. Az ünnepségre a szlovák néppárt klubja, illetve a párt azon tagjai is meghívót kaptak, akik a forradalmi nemzetgyűlés tagjai voltak. A néppárt parla­menti klubja azonban kimondta, hogy az ün­nepségen részt nem vehet, mert a pittsburgi szerződést a mai napig nem iktatták be az ezen ország polgárainak kell majd véres ve­rejtékkel megkeresnie. Történik pedig ez a komédia a népek milliói jóhiszeműségének kihasználásával akkor, amidőn magyar rész­ről évek óta hivjuk fel a közönség figyelmét a most részletesen ismertetett eljárásra. Csupán még annyit, hogy az elmúlt évek­ben a helyzet még kedvezőtlenebb volt, mert Szlovenszkó és Ruszinszkó átlagban a mai összegnek csak a felét kapta a kormánytól térítés címén. A károsodás összege tehát ezen a címen a történelmi országokkal szemben az elmúlt évek folyamán circa 800 millió koronára te­hető. Hasonló igazságtalanság mutatkozik a pénzügyi kormányzat azon eljárásában, hogy nem egységesítette az államfordulat után az adótörvényeket, hanem Szlovén szkon és Ru­szinszkóban közel 10 éven keresztül fentar- fotta a régi magyar adózási rendszert. Az adófizetések statisztikájából tehát nem is lehet az egyes országok népeinek jövedel­mi arányára helyesen következtetni. Nagy hátrány érte szükebb hazánk őslakosságát az adókivetö- és felszólamlási bizottságok ki­nevezési módja, az adóalap megállapítása, to­vábbá leírási igények megállapításánál és oly adónemek fentartósánál, melyeket a történelmi országok lakossága egy­általán nem ismer. Csak röviden legyen sza­bad rámutatni arra, hogy mig az általános kereseti adó és a harmadosztályú kereseti adó kulcsa a történelmi országokban 3 szá­zalék, addig Szlovenszkón és Ruszinszkóban 10 százalék volt. A nyilvános számadásra kö­telezett vállalatok adókulcsa a történelmi or­szágokban 10 százalék, Szlovenszkón és Ru- szinszkóban 6—20 százalék, olyan 30 százalé­kos pótlékkal, melyet a történelmi országok­ban nem fizettek. Külön súlyos megterhe­lést jelent országainkra, hogy az adók kive­tése nálunk későn történt és igy azokat a magasabb értékű valutával kellett megfizet­ni. Az 1919. és 1920. évekre behajtották Szlovenszkón és Ruszinszkóban a vagyon­adót, melyet a. történelmi országokban nem ismertek. A prágai kormány tehát nemcsak abban a tekintetben nem teljesítette Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságával szemben kötelessé­gét, hogy nem küszöbölte ki az ezek és a történelmi országok közötti fejlődésbeli és földrajzi adottságuknál fogva is fennálló a termelésben mutatkozó nagyfokú disparitást, hanem még fokozta azt a kétféle adózási rendszer fentartásával. Prága, február 19. A csehszlovák sajtó már a Masaryk-jubileum jegyében él s külö­nösen a baloldali lapok igyekeznek elterel­ni a közfigyelmet a kormánytöbbség legsú­lyosabb kérdéseiről: a mezőgazdasági krízis megoldásának problémáiról. A kulisszák mögött azonban annál hevesebben folyik a háború ezek körül a kérdések körül. Az ag­rárpárt tulajdonképpen azért robbantotta szét annak idején a polgári koalíciót, hogy a mezőgazdaság aspirációit egy újabb kor­mánytöbbség keretében jobban érvényre juttathassa, a szocialista pártok pedig első­sorban azért léptek a kormányba, hogy ezt a mezőgazdasági programot éppen a kor­mányban paralizálják s a lehetőségek hatá­ráig megnyirbálják. Most már az agrárpárt is érzi, hogy a szocialistákban, akik minden agrárjavaslattal újabb szociális terheket je­lentő javaslatot állítanak junktimba, törököt fogott. A Venkov mai számában vezető he­lyen le is szögezi a súlyos megállapítást, hogy „a szocialisták szabotálják a republikánus pártnak a mezőgazdasági válság megoldá­sát célzó javaslatait44. Ily nehézségek mellett nem csoda, ha a saj­tóban egyre tartja magát a föltevés, hogy a nagy koalieió megthasonlik az agrárjavasla­tok miatt s nem lesz hosszú életű. A Národni Politika ifi foglalkozik ezzel a hírrel és föl­tűnő helyen idézi a Sudetendeutsdhe Tages- zeilung cikkét, mely azt a politikai horo­szkópot állította föl, hogy a cs eh-német polgári-szocialista többség és kormány csak március 7-ig,'a köztársasági elnök nyolcvanadik születésnapjáig fogja tartani magát s aztán szétmegy. „Hogy mennyire nehéz volt a köztársasági elnök kívánságának eleget tenni, hogy az ő óhaja szerint alakuljon meg az uj többség, azt az a hosszú idő árulja el legjobban, mely szükséges volt arra, hogy a polgári és szo­cialista pártok összeállhassanak — írja a S. TagesZeitung. — Miután minden gyermek­nek nevet kell adui, ennek az alakulatnak a „.gazdasági koncentráció koalíciója44 szép ne­vét adták. Ez azonban téves keresztelés volt. Inkáid „születésnapi koalíciódról lehetne beszélni — mondja a német lap —, mert to­vábbi létezésére való minden remény nél­kül tákolták össze.44 A koalíció egyelőre szorgalmasan tárgyal­ja a mezőgazdasági válság enyhítését célzó javaslatokat. Mint egyes lapok jelentik, a kenyérsütés szabályozása terén föltűnően ra­dikális újítást terveznek, mely csak háborús körülmények közt vagy a szovjetdiktatura országában szokásos. A javaslat szerint ai iparilag, pékeknél készült és kereske­delmi forgalomba kerülő kenyér kizárólag rozslisztből sütendő, legfeljebb tízszázalé­kos búzaliszt hozzákeverésével. Bz a radi­kális intézkedés — úgy látszik — a hegy­vidékek rozstermelése számára akarja le­foglalná a kenyórpiaoot, ami az alföldi búzatermelés határozott háttérbe®Borítását jelenti, eltekintve attól, hogy azonkívül fe túlságosan erős korlátozást visz bele a kenyérprodiukoióba és a fogyasztás meg kereskedelem szabadságát a minimumra korlátozza. A fogyasztás ily radikális befolyásolása két­ségtelenül zavart és bizonytalanságot kelte­ne s nem hisszük, hogy ez a kezdeményezés akár a cseh-német vegyes koalieió pártjainál is keresztülmenjen. A pékeket különben kö­telezni fogják, hogy a kenyeret oégjeggyel, esetleg keltezéssel lássák eL Sokkal véglegesebb formájú az a másik javaslat, amely kimondja, hogy a közváJlala- tok és intézmények belföldi mezőgazdasági terményeket kötelesek fogyasztani A köz­vállalat fogalmát a törvényjavaslat nemcsak az állami vállalatokra korlátozza, hanem an­nak jóval szélesebb értelmet ad. A fogyasztási kötelezettség alá esnek a gabonán emüek, mindennemű moiomter­mék, hús, burgonya, gyümölcs 8tf>. Ez a kü .'öld felé meglehetősen bojkottjelle- gü javaslat nehézségeket támaszthat a déli gyümölcs fogyasztásában. Különben mind a két tervezett törvény rendkívül szigorú bün­tetőszankciókat tartalmaz. A honi termés melletti mozgalom buzgó napjaiban a szocialistáit magatartására iga­zán stílszerűen jellemző a szocialista sajtó­nak nagy öröme abból az alkalomból, hogy Prágába megérkezett az első szovjetoroszor­szági nagy seríéshusszállitmány, mely hivat­va lesz arra, hogy Prágát olcsó hússal lássa el. A lengyel sertéshús mellé tehát még a szovjetorosz sertéshús kerül a szlovenszkői husprodukciő versenytársául. A Právo Lidu jelentése szerint a közélelmezési minisztériumban tegnap Ízlelték meg a szovjeté értés húst, melyet már Prágában füstöltek ki. A lap nem fukarkodik a dicsérettel, hogy „a hús jóminőségű és kitűnő izü“. A szállitmányt egy fogyasztási szövetkezeti bevásárló-köz­pont eszközölte. Reméljük — zárja tudósítá­sát a szocialista lap —, hogy egyetlen haza­fias gyomor sem fordul el a szovjethustól, mert olcsósága és ugyanolyan minősége, amit a szakemberek teljesen megerősítet­tek, mégis csak döntő érv marad. FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (35) Félix az ablakihoz állott, most már mindent mert, mindént elvégzett magában és széles gesztusokkal mesélte el Magdát. Az Almás! Györgyöt elmondta, csak egyet hagyott ki egyelőre: a házasságot. Hogy Magdáról végre szabadon beszélhetett Eszter előtt, ez fellel- kesiitefcte; egyre nagyobb hévvel, egyre su­gárzóbb arccal hirdette a másik asszonyt- Kö- zelhiajolt Eszterhez és boldogan kiáltotta az arcába: — És kis fiunk vau, Eszter! Gyermekünk van! Eszter mosolyogni próbált, de küzdött, a könnyeivel. A büszke Eszter nem akart sírni, aminthogy alig volt ember, aki könnyezni látta volna még. Tenyerét hozzás imitálta homlokához: — Milyen nagyon szeretheti maga őt • . • — mondta s halkan csengő fájdalom húzódott meg a hangjában­Később, hogy szótlanul állottak sokáig, még szólt: — Szeretném ismerni. Félix nem felelt. Eszter újra szól!: — Hallja? Szeretném megismerni! — Maga? — nézett rá a férfi csodáikozóan. — Én! — csattant erősebben Eszter sza­va. — Egyszer szembe kell kerülnöm v-ele s azzal, aki a maga nevét hordja­Félix meghajolt: — Meg fogja ismerni. Eszter kiegyenesedett: — Ide hozza! Ide kel! hoznia hozzám! — Ide? — Jgen. Úgy .szeretném, ha itt ismerném meg. Oly magas, oly büszke, oly elérhetetlenül nagy volt Eszter- Mintha a két asszony egy­más tudtán ki.vü is mindig azon harcol! vol­na melyikük a nagyobb, a lelkesebb. Miéit, nem egy a kettő, — volt Félix örök mottója. Irta: SZOMBATHY VIKTOR 4 Az égen szürke felhők csatangolták, esőre hajlott. Eszter nyugtalanul járkált a lakásban, r endel e teket adott ki hirtelenül, konyhába szalad t,verandán hajolt ki, szinte nem találta helyét. Végire bekanyarodott a kocsi. A két fehér kutya lomhán, megszokásból vakkamtott s ki­váncsiam szaglászta küröl az érkezőket. Érkezőket. Mert kelten voltak. Igaz, hogy az egyik oly kicsi, hogy alig számit még embernek, viszont lármát csinált kettő helyett is. A kocsiból barna nő szállott ki. Riadt őzikeszemiével nyugtalanul nézett körüli, megállóit a kerekek mellett s egy apróságot ringatott a kezében, aki épp e pillanatban indult kitartó sírásra. A kocsis egy nagy utazó­táskával szuszogott. Az idegen hölgy bátor­talanul lépett közelebb és Eszterre nézett, aki habozó lassú lépteivel közeledett a ko­csihoz. Megálltak egymással szemben, nézték egymást. Szinte hallatszott szivük dobogása. Eszter törte meg a csöndet. — És Félix . . .? — kérdezte. — ő nem jött! — mondta alig hallhatóan s kiicsöppent szeméből a régen rejtegetett könny. — No, ne sírjon, — fogta át Eszter, bá­tor, erős, büszke szép asszony és vitte befe­lé a szobákba Magdát. Az ajtóban megállóit s halkan mondta: — Isten hozott! Ment előre, helyet készített az apró gye­reknek, aki pösamögött csendesen. Eszi ej- a gyerek fölé hajolt és sokáig nézte. Szőke ha­jából egy tincs elszabadult, a gyerek beleun ár­licit és ráncigái ni kezdte. Eszter hagyta, va­lami becéző sfcót szólt, a gyerek mosolyogni kezdett, aztán csengőén nevetgélt. — Kukk! — incselkedett már Eszter és megsiimogatia a gyerek pufók arcát. Magda halványán állott mellette. Később alig látható pár lapózott arcára, bátorságot vett miagán, odament Eszterhez s megfogta a kezét. — Nem haragszik? — kérdezte csendesen. Eszter megingatta szép szőke fejét. — Miért? — Nagyot vétettünk mindketten. — Aki nem tud a bűnről, az nem vétkezik- S ki tudná, vájjon melyikünk a hibás . . .? — mondta Eszter s körülmutaitott a lakásban: — Érezd itthon magad! Elsuhant a dolgok mellett, mint aki soha­sem kíván többet ezekről szólani. Szomorú­ságának várából erős akarattal költözik ki máris, tesz-vesz, parancsol. Ó, erős Eszter, bátor és különös Eszter, mennyire kell téged csodálnunk, milyen egyenes, egyszerű vagy s mennyire nem ért meg senkii téged. Azt mondják: te vagy a különös, titokzatos nő, az érthetetlen asszony, pedig semmi érthet el­lenség körül nem lebeg, lám, most milyen őszinte anyai vágyódással hajolsz Magda, e mártir-asszony gyermeke fölé, amely u?m a te véredből lett, Eszter. Simogatod a gyermeket, ringatod s ha nem látja senki, könnyezel is. Ránézel Magdára s megsajnálod őt, aki még most is félve néz reád: nem tudja, milyen sorsa következik ez­után. ö még nem ismer téged. De ő is nő, és ő hamar meglátja majd a te lelkedet. Én hiszem, hogy ti egymásra fogtok találni eb­ben a bús anyaságban. Lám, Eszter, a mindig erősebb, már ter­vez és uj gondokat vesz nyakába. Ő már tudja, hogy te a ház őröli vendége leszel, ő már látj^i kisfiádat, ahogy oől-nől egyre na­gyobbá, deli férfivé, hogy átvegye majdan a Fabriczy örökséget De Félixet ne várjátok. Félix, megtört, bús lovag, kalandozásainak nagy állomásához érkezett, ő, egyszerű em­ber, aki nagyot botlott, érzi ám tettének sú­lyát és vezekelni szeretne bűneiért, mert minden bűnt megbüntet valaki egyszer. Félix önmagát bünteti: ő is nagy akar len­ni o harcban, melyben tuindeniki kapott se­bet, de egyik sem győz eteti le. Félix ül és ir. Levelet ir, melyet Eszter és Magda rövidesen meg is fog kapni majd, de nehéz az írás, eltépi többször is. ■■■MmaaBnmnnmsMKmnMnRBnmi És azt inja, hogy őt nem látják többet A2Jt Írja, hogy oly nagyot vétett, amit javítaná már alig lehet, ő elmegy, ne tudja, senki ho­vá- Európát is ehagyja majd s idegen vi­lágban próbái szerencsét. Kalandozik tovább, de mindig gondol két asszonyára s értük ve­zekel szünetlen. Kéri, hogy ne felejtsék el s próbáljanak jót is gondolni róla később, ha gyógyulnak a sebek. Csak azt szeretné, ha Eszter és Magda megértenék egymást, bará­tok lennének, egyek lennének, mert mindig is úgy szerette volna, ha Eszter és Magda egy asszonnyá válna. A fiára ügyeljen mindkettő, nagyon szeressék őhelyette is­Tgy ir Félix, kis bőrönd mellette, azt ösz- szecsappantja zárjában s úgy ül füstölgő, fekete vonatra, mely viszi már különös, ide­gen tájak felé. Ki tudja, hol áll meg örök nyugtalanságában . . . 5 A palikban piros szatviák ragyognak, a kertész öntözgette őket a reggel. Fehér vi­rágok bakóinak a fenyők aljában. Eszter pál­mái alatt, a ház mögött, még ott a reggeli ma­radványa s darázs'zümmögi körül dühösen a mézet. Az akácosból rigó tilataózik, a kocsis jártat ja a lovakat s az Eszter kis irodájában tel efon csengő zajong, valaki a tanyáról uta­sítást kér. De Eszter most komolyabb dologgal van elfoglalva.. Ül a veranda lépefőjén s egy apró legény kezét fogja. Az apró legény tétova, in­gatag mozdulattal próbál megállni a lábán, si­kít egyet nevetve s döcögve fut át Magdához, aki lehajol s tárt kezébe hull a fáradt le­gén ylke. Már reggel óta ezt próbálják, neve­zetes nagy nap: a gyerek járni tanul. De nem sokáig áll a lábán- Sasa, a lusta kövér kutya oda ball ag, orrát rányomja a gyeiek vállára s az a következő pillanatban felborult a homokos utón. Ketten kapják öl­be. Kelten tisztogatják. Aztán két pár széni mosolyog össze. Két szürke, fényes szeme Eszternek s Magda ra­gyogó barna szeme. A kisfiú boldogat síkit. — Appa! — mondja­Ragyogó, nyári reggel van. VÉGE alkotmánytörvények közé, habár a párt több ízben beterjesztett a nemzetgyűléshez ilyér- telmü javaslatot. A klub azonkívül hangsú­lyozza, hogy a centralista pártok, mint az államhatalom gyakorlói, az alkotmányt a szlovák nemzet és annak szuverénitása ellen használták föl. Az alkotmány ilyértelmü megcsorbításáért a centralista pártokat teszi felelőssé. j A síimét néppárt nem vési részt az alkoimánytörvény jubileumának megünneplésén 2

Next

/
Thumbnails
Contents