Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-20 / 42. (2263.) szám

* ÍAls )sfAR- M1 RLlAJ^ 1V3U íebruár 20, csütörtök. <aw«BBMUwwwaflemK^re*m»r^ ©#nt© Harcok Kínáiban foJynajk disputák, hogy annak megvalósítá­sára mégis csak sor kerül, mert hiszen ennek eszméje ugyancsak a prágai politi­ka iskolájának a gyümölcse. Van-e az autonóm ista blokk ©szüléjének va­lamilyen Létjogosultsága? — kérdi a szónok s azonnal meg is indokolja a létjogosultsá­gát. Idézi Masaryk elnök levelét, amelyet az államfő a német Kiepeidhez intézett annak Az autonómista blokkal, a két nemzetnek becsületes együttműködésével SlovenSzká Kiraji na konszolidációját akarjuk elérni, hogy minél előbb elérhessük a csehszlo­vák köztársaság konszolidációját. A becsü­hetvenötödik születésnapja alkalmával s amelyben az államfő a csehek és németek együttműködésének szükségességét hangsú­lyozta. Azt látjuk — folytatta Tiso — hogy a két nemzet becsületes együttműködésiét a csehek már régóta és következetesen mun­kálják, mert az államférfiak 'és a gondolko­zó cseh politikusok tudatában vannak an­nak, hogy szőkébb hazájuk konszolidációja csakis ezen az utón valósukat meg­A blokk iránti óriási érdeklődés a barátok és ellenfelek táborában is bizonyítja annak ak­tualitását. A katolikus blokknak nemes feladatai vol­nának, mert a katolicizmus, a szegények Hongkong, február 19. A felkelő csapa­tok a nyugati folyó mentén nankingi elő­nyomulások közben kettős vereséget szen­vedtek, amelyet a kantornak döntőnek mondanak. Angol jelentések szerint az egyik csata három napig tartott. Az ütkö­zetnek többezer halottja van s a foglyok száma ezerre rúg. A kormánycsapatok hét­evangéliuma, képes az alantos és feljebb­való viszonyát, az alkalmazott és munka­adó közötti viszonyt rendezni. A’ katolikus blokknak működési terepe poli­tikai, nem pedig csak liturgiái. A katolikus blokktól várható elsősorban az úgynevezett katolikus pártok közötti viszony rendezése. Egy párt, amely katolikus erkölcsi alapon operál, meggyőződik arról is, hogy a katolicizmus postulátuma nem az, ha va­lamely párt egy másik nemzet jogos nem­zeti követelései ellen állást foglaljon. A katolicizmus eme magas álláspontjára való fölemelkedés eltávolitaná azokat az akadá­lyokat, amelyek első pillanatra a katolikus blokk megalakításának útjában állanak s a belpolitikai életbe való áldásos beavatkozás­ra csak elősegítené az állam konszolidációját. A katolikus közvélemény spontánul csatlako­zott a katolikus blokk eszméjéhez s Tiso re­méli, hogy előbb-utóbb meg is fog valósulni ez az eszme. Végül részletesen foglalkozik még az álla­mi költségvetéssel s újból bejelenti, hogy pártja a költségvetést nem fogadja el. IpIwáRSS tájékoztató s Prágai Magyar Etiákraenia ügyeiről A Prágai Magyar Diákmenza javára a leg­utolsó kimutatás óta a következő önkéntes adományok folytak be: Gilletr János dr. Losonc többek nevében 1200 korona, Beregszászi járásból 19880, feledd járásiból 3000, Rimaszombat városától 2000, Érsekújvár városától 2000, a Rima­szombati Polgári Olvasókörtől, annak kultu­rális szakosztályától 1000, a Rimaszombat és vidéke jótékony inőegy lettől 1000, & rozsnyói ág. ev. jótékony nóegylettől 100, a Társadal­ezer fegyvert zsákmányoltak. A forradal­márok Nankingtól keletre 200 kilométerre visszavonultak, de az üldöző kantoni sere­gek onnét is elűzték őket. A kantoni had­sereg főparancsnoka kijelentette, hogy a kettős győzelem után Nanking végleg föl­szabadult a forradalmárok fenyegetései alól. mi Egyesületek Szövetségébe tartozó egye­sülő lektől 432, a rimaszombati polgári olva­sókör szilveszteri mulatságának tiszta jöve­delme 395, Groó Géza dr. Zólyom 1000 koro­na. Ezenkívül névtelen adakozó ciui alatt volt egy 20.000 és egy 10.000 koronás önkén­tes adomány. Hálás köszönet a nemes ada­kozóknak. Amidőn ezeket az önkéntes adományokat a nyilvánosságra hozom, jelentem egyúttal a nyilvánosságnak, hogy a prágai magyar diák­menzán az 1929-30-iki első félévben 37 in­gyenes, 95 félingyenes és 24 kedvezményes főiskolai tanuló étkezési ellátása lett elin­tézve. Ez az adminisztratív kiadásokkal együtt 128.346 korona összeg szükségletet jelentett, mely az 52002 korona összegű önkéntes ado­mányok felhasználása után még kielégitetle- nül maradt tartozásról alólirott ügyvezető igazgató személyes jótállása mellett felvett kölcsönök által és az ügyvezető igazgató ál­tal nyújtott kölcsönök által történt gondosko­dás. Ezen kölcsönök visszafizetés© és a már­cius 1-től julius 15-ig terjedő időn© szüksé­ges összeg előteremtés© képezi most égető gondunkat! Ezt úgy véljük elintézni, hogy számításba veszünk a második félévben is önkéntes adományokat és egyes járások ál­tal nyújtott segélyeket, valamint számítunk az országos hivatal által kilátásba helyezett segélyre, végül az iskolaügyi miniszter űrtől kérelmezett segélyre. Utóbbi segélyekre az­ért is szükségünk van, mert az 1928-29-iki is­kolai évről is van még ki nem egyenlített tartozásunk. Reméljük, hogy meg tudjuk a jövőnek tar­tani az ifjúság nevelése érdekében a Prágai Magyar Diákmenza intézményét, amely in­tézmény feltétlenül közérdeket szolgál. Ez­ért kérjük a segítséget továbbra is, várjuk és hálás szívvel fogadjuk. Törköly József dr., a diákjóléti nagybizottság és a Prágai Ma­gyar EHákmenza ügyvezető igazgatója. Süevák«asfar egyMfe8ilé$ Engedjék meg tehát nekünk — fordul a szónok a csehek felg — hogy az önök po­litikai iskolájának eme téziséhez mi is csat­lakozzunk, hogy sziikebb hazánk, Slovenská Krajina konszolidációja érdekében mi is dolgozhassunk az ott élő két nemzet becsü­letes együttműködése alapján. Senki se merje ezt a gondolatot államhüség szem­pontjából árulásnak nevezni, mert a két nemzet, a szlovákok és magyarok becsüle­tes együttműködése alapján megvalósiían- dó autonómista blokkal első sorban Szlo- venszkó nyerne, de nyerne a csehszlovák állam is. Az állam e réven, miután már a világnak bemutatkozott cseh, illetve cseh- német-szlovák kormánnyal, — még bemu- j tatkozhatna — adja Isten, lrogy megvaló­suljon — a magyarokkal való együttes kor­mányzással is. / Ezzel legjobban lehetne bebizonyítani a világ előtt, hogy ebben az államban nem élnek ál­lamellenes kisebbségek s hogy a triánonel- lenes budapesti politikai irányzat az itteni magyaroknál nem talál visszhangra. A magyarok államalkotó voltának útja azonban csakis Szlovenszkó autonómiájá­nak hidián át vezet, éppen úgy, mint az autonómista blokkhoz való utunk is csak a szlovákok teljes értékelésén és az államban és Szíoyenszkón való teljes elismerén ke­resztül vezet. A politikai munka az élet irányitója, amely a prevratnál nem állhat meg és a régi ős­lakosok felé, nem petrifikálható. A politiká­ban csak az állami terület, az állam szuve- rénitása, a jogrend, a nyelv és kultúra van petrifikálva, a nép, az egyének csak hordo­zói, hirdetői ezeknek. lotes politikában, amely nem rombolni, ha­nem építeni akar, érvényesülnie kell az „egyesülni*4 és nem a „kizárni44 jelszónak. Az autonómista blokk sem zár ki közös munkájából senkit, aki Szlovenszkó autonó­miája érdekében becsületesen akar dolgoz­ni. Az autonómista blokk programjában az szerepel, hogy a szlovenszkói nép Szlo­venszkó területén érevénycsüljön, a prog­ram elvitathatatlan előfeltétele a szlovák nyelv és kultúra szuverenitása Slovenská Krajina területén. Ezért hangsúlyozzuk mindjárt Szlovenszkó földrajzi autonómiá­ját, hogy magyar polgártársaink még csak gondolatban sem hagyják magukat elra^- gadtatni olyan hírektől, hogy a köztársa­ságban hajlandó volna bárki is átengedni Magyarországnak a magyarlakta területe­ket. A szlovákok és magyarok együttműkö­déséhez példát veszünk a csehek és néme­tek együttéléséből. Vegyenek magyar test­véreink példát az itteni németektől, akik a cseh korona történelmi földjétől még csak egy talpalatnyit sem hajlandók átengedni németországi testvéreiknek. Szlovenszkó nem a prevratkor született. Szlovenszkónak már régóta megvannak a határai, csak rá kell nézni a török és régi magyar történe­lemből származó térképekre s láthatjuk, hogy gzlovenszkónak vannak saját határai. S ezek a határok lesznek magyar testvé­reink számára éppolyan szentek, mint amily szentek a német testvéreknek az övéik. Remélhefó még katolikus blokk? Beszéde további részében a katolikus blokk tervének céljaival foglalkozik. Ez a blokk is a konszolidációt akarta szol­gálni. FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (34) Egy dél ©lőtt azonban hivatalos uraik érkez­tek a városiból két kocsin is, udvariasan je­lentkeztek Eszternél, de nem sokat teketó­riáztak, felmutatták a névtelen levelet s megkérték Esztert, szíveskedjék mondani né­hány felív iiágo siló szót, hogy mi az alapja az egész szóbeszédnek. Ezerszer, kértek bocsá­natot, mentegették magukat, de közben már Orosz Györgyért is küldtek s finoman, tapin­tatosan vallatták a két embert. Eszter nem tört meg. Furcsán, idegenül fogadta a lehetetlen hirt s nem tudott egye­bet mondani, minthogy egy Almási György nevű férfi hozott adóslevelet Félixtől, de ez a férfi, mielőtt megkapta volna pénzét, vá­ratlanul és titokzatosan eltűnt. Kaapját is itt­hagyta. Egy sebesen jegyezgető riporter szaglászott jobbra-balra, ez esett Eszternek legkéuyel- metlenebbül. Újságban fogják meghurcolni! — Ártatlan vagyok ebben az egész bolond­ságban! — hajtogatta ő is, Orosz is. — Igen, hiszen mi is tudjuk, de mégis, a fáma, méltóztatik tudni . . . meg kell nyug­tatnunk a közvéleményt. S egyre dühösebben kutattak. Egy mélyjá- ratu detektiveim e revolvert talált s erre az­tán hivatalosan is megtartották a házkutatást. Eredmény nélküli. Majd a parkot vették szemügyre, friss ásást kerestek. Sehol az ide­gen. — Ha nem volna ilyen bosszantó az eset, nevetnem kellene! — járkált nyomukban Orosz György. A riporternek végre eszébejutott az a kis tó, amely nem messze a folyó kiöntéséből s az országidtól termeli vigan a nádat. Az egyik hivatalos ember segítségével nemsoká­ra ezután hatalmas osákíl yákkal kezdték szarkáim az iszapot,. Orosz Györgyöt és Észtéit visszakiisérlék a háziba. Eszter el akuté szilárdam tanboffatia ma­Irta: SZOMBATHY VIKTOR gát, később nagy izgalmak vettek erőt rajta, félő volt, hogy rosszul lesz. — Kinek köszönhetem ezt? — hajtogatta egyre. A riporter, meg Írét rendőrségi kiküldött szenvedélyes buzgalommal sportoltak a vi­zen. Rozzant csónakon állva döfödték a vizet. Az utón, gyalogszerrel, bérdnadrágos alak közeledett. Megállt a tó mellett s pár pilla­natig a huzigál ó-taszigáló embereket nézte. A lázas riporter megingott a csónakban s csáklyáért kiabált- A pa lton nem állott sen­ki más, csak a térdnadrágos idegen. — Uram! Nyújtsa csak ide azt a csák- lyát! — kiáltott rá a riporter, és hevesen to­logatta a csónakot. Aztán visszaszólt izzadtam: — Jobb volna, ha ön is segítene! — Mit keresnek? — Egy hullát! — fújtatta a riporter. Az idegen ledobta a kabátját, rudat raga­dott és a zsombékokat kuftatgaiita. Később rászállt a csónakra és együbt ingott-len- gett a többiekkel. — Most fűlt be valaki? — kérdezte ké­sőbb. — Nem! — törölte az izzadságot az egyik rendőri ember, — az sem biztos, hogy bele­iül t. A másik ráadásul szólt: — Én egyáltalán nem is hiszem az egész esetet 1 — De miilyen esetet már? — fordult bátra az idegen. — Ej! — legyintett az, — valami gyil­kosság. Én nem hiszem. —Kit öltek meg? — Azt sem tudjuk. Vagy Fabriczy Fóliret, vagy a barátját. Egyáltalán, nem lát az eopber tisztán ebben az ügyben. Az idegen leült a csónak sáros padijára. — Fabriczy Félixeit? Kicsoda? — A felesége. —. Szép eseti — ugrott ká a csónakból az idegen s sebes lépésekkel indult a ház felé- A riporter tovább szurkába a vizet. Az idegen térdnadrágos szaladt a kerten át, amerre rövidebb. Izgatott alakokat látott téníeregmi az ámbituson, egyre közelebb ju­tott s ahogy felugrott a lépcsőre, valamelyik elsikoltotta magát: — Teremtő Jézusom 1 Az idegen berohant a szobába, ahol egy kaucsukgatléros vizsgálóbíró udvarias szar vakkal nyugtatta Esztert. — Mi van itt? — kiáltotta az idegen. — Félix! — emelkedett fel sikoltva az asszony, végső erejével. Mindenki megdöbbenve nézett a félszemü idegenre. — Fabriczy Félix vagyok! — hajolt meg. — Hallom, hogy keresnek az urak. Az imént önmagamat volt szerencsém keresni a tóban. Döbbenetes csend teritgette szárnyait Végre is a viasgálóhiró találta meg a szava­kat. — Én mindjárt mondtam, hogy tévedés... Aliig tudtak elég bocsánatot morogni. Csak a riporter volt elégedetlen, mikor nyakig sá­rosán szólították ki a csónakból. 3 Elült a nagy zsibongás. A városi urak res­telkedve hajtattak vissza, a riporter a kanya­rodéig lengette kalapját g onnan ígérte szen­zációs cikkét, melyben a pletykák, a rágal­mak s a rémhírek terjesztői ellen való ható­sági akciót fogja sürgetni, legalább ötévi fegyházat javai Iván a mérgesebb j ének. A falusi népség, Eszter udvara visszasom- polygobt. Egymásra fogták ezt a nagy baklö­vést s most uj nyomozás indult, az után, aki az egész lavinát megindította. Mint mindig, a kocsisné vollt a leginkább ludas és az udvar végében halk pöiölés indult ... A lelkek kavarogtak, hogy már másodszor jeleni meg a titokzatos idegen, aki alighanem maga a ház ura, megtérvén halottaiból. * Félix ült a szoba mélyében, sokáig, hallga­tagon. Nézték egymást, némán- Csak kelten voltak. Orosz a hivatalos urakat kísérte ki és mag)ána alkart maradni ezzel a rettenetes gyanúval, amelyet oly váratlanul dobtak nya­kába hurokként. Időtlen-időnek tűnt az az idő, amíg Esz­ter megnyugodott valahogy. Kínosan törd eh te a kezét, roppant nyugalmát is meg tudta ingatni ez a mai délelőtt. — Borzasztó! — mondta. Félix előrehajolt. — Ez még nem mindem — Mi van még?! — kiáltott föl Eszter, — mit vétettem én, hogy ilyen csapások érnek!? — Én nem értek úgy a magas filozófiához, Eszter, — mondta a férfi — s magának kel­lene pontosan átgondolni a dolgot. Egyikünk sem bűnös. Egyikin. sem vétkezett jobban, avagy kevésbé a világrend ellen, mint a töb­bi ember. — Azt kell néha hinnem, hogy a hindu bölcsnek van igaza, miikor az emberek Kár- májáról beszél. Valami régi rossz ember lel­két szenvedjük mi most, aki nagyon vétkes volt egy előző életében. — Nem! — ingatta fejét Félix — az én magyarázatom egyszerűbb. Mi nem vagyunk valók egymáshoz- Mint két össze nem illő fo­gaskerék: olyanok voltunk. Maga Oroszt ta­lálta meg . . . — És maga? — kérdezte élesen Eszter — magának sikerült végre megtalálni a boldog másikat? Félix felállott. Büszkén egyenesedett ki: — Igen! Eszter ránézett hideg kék szemével Félixre: — És . • .? — Nagyon boldogok voltunk. Eszter szép szőke feje lehanyatlott. — Ezért nem jötjt vissza soha! — Ezért! Eszter nagyon sokáig hallgatott. Csak né­zett maga elé lélektelen. — Ne értse félre, de szeretném tudni, mi­lyen? Kicsoda, micsoda? Beszéljen róla. Nem esik rosszul, ne féljen. — Rosszai! esik . . .! — legyintett Félix — miért esne rosszul. — Mégis . • • hiszen valaha szerettük egy­mást. (Vége követik ázik-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents