Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-19 / 41. (2262.) szám

ÍL Hat ssSmHBiP? 13oMal ff?y Ji % IX évf. 41. (2262) szám « Szerda ’ 1930 február 19 C7’YAGVARHIKM& Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelői szerkesztő. DZURANY1 LASZLC FORGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská *il 12/111. —Te­lefon: 34184. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha I magam Stisellsés osztályrésze Irta: Tarián Ödön v- I A Csehszlovákiában ólő magyar kisebb- | séget közvetlen érintő sérelmek közül mint i legsulyosabbal, az állampolgárság ügyével kell foglalkoznunk. Egyrészt, mert nagyszá­mú magyar kisebbségi állampolgár sorsát tartja az állampolgársági törvény ismert gya­korlata az államrordulal óta bizonytalanság- j bán, másrészt, mert az állampolgársági jog ismert értelmezése, különösen a nyugdíjas tisztviselőknél további súlyos sérelmeknek forrása. Az 1920. év április 9-én elfogadott alkot­mánytörvény módosítja és szabályozza az ál­lampolgársági és illetőségi jogot. Fenti törvény értelmében csehszlovák ál­lampolgárok 1918 október 28-tél kezdve azok, akik 1910. január 1-ig a csehszlovák köztár­saság területén valamely községben illetősé­get szereztek és azt megszakítás nélkül meg­tartó tták. A törvény 2. szakasza szabályozza az azelőtt német birodalmi állampolgárok csehszlovák állampolgárságát. A harmadik szakasz elismeri az előbb német, osztrák, vagy magyar kiskorúak állampolgárságát, akiknek szülei német, osztrák, vagy magyar állampolgárok voltak, de állandó lakhelyük volt a csehszlovák köztársaság területén, ab­ban az esetben is, ha a törvény életbelépte­tésekor nem laktak a csehszlovák köztársaság területén, vagy nincs ott illetőségük. A törvény 4. szakasza elismeri azok állam- polgárságát, akik 1918. október 28-án a volt Osztrák-Magyar Monarchiának a csehszlovák köztársaságon kivül fekvő területén bírtak illetőséggel, de a csehszlovák állam tényleges tisztviselői lettek, vagy valamely állami in­tézmény, vagy üzem alkalmazottai. Sőt a törvény II. szakaszának 10. paragra­fusa azok részére, akik az Osztrák-Magyar Monarchia most Jugoszláviához tartozó terü­letén szereztek 1910. január 1. után illetősé­get, tehát későbbi időpontban, mint ahogy azt a törvény a csehszlovák köztársaság egyéb polgáraira nézve előirja, megszerzik a cseh­szlovák állampolgárságot, ha nem kérik a szerb, horvát, szlovén állampolgárságot, vagy ha ezt tőlük megtagadják. Az állampolgársági törvény alkalmazása a csehszlovák köztársaságba bekebelezett ősz-; szes népekkel szemben liberális, csupán a: magyar kisebbség részére lett az az évek óta; tartó szenvedések kutforrása, azáltal, hogy az állampolgárság elismerését valamely község kötelékébe való felvételtől teszik függővé. Különösen sérelmes ezen intézkedés a volt magyar köztisztviselőkre, akiknek a régi ma­gyar törvény értelmében nem is kellett va­lamely községben illetőséget szerezniök, s | akiknek a törvény ilyen alkalmazása követ-; keztóben nincs módjuk nyugdíjigényüket ér-, vényesiteni. A lex Dérer csak lényegtelen gyakorlati eredményt hozott, de az állampolgársági kér-! dés megoldásában érdekelt nagy magyar tö­megek sorsa ma is bizonytalan. Még Cseh-. Szlovákia nagy külföldi protektorának, Seton I Watsonnak ez ügyben a sajtóban is többször j publikált állásfoglalása sem tudta a prágai ; kormányköröket jobb belátásra bimi. Egyébként a gyakorlat az állampolgárság i kérdésében annyira kegyetlen, hogy ismétel - • ten megtagadták a csehszlovák állampolgár­ság elismerését utólag még olyanoktól is,! f akiket katonáknak besoroztak s akik katonai ! kötelezettségüknek eleget tettek. Az állampolgárság megtagadása legsúlyo­sabban a nyugdíjigénnyel bíró magyarokat érinti. Ezeket, különböző kategóriákba soroz­ták. Akiknek állampolgárságát a csehszlovák állam el nem ismeri, azoknak nyugdiját rész­ben beszüntették, részben fizetik a régi ma- i gyár nyugdijat, csehszlovák koronában. Akik később szerezték meg a csehszlovák állam- polgárságot, magasabb nyugdijat kapnak, akik kezdettől igazolni tudták ezt, azoknak nyugdiját 1928-ban rendezték. Az egyenlő elbánás elve itt is a demokrácia követelmé­nyeinek megfelelően aként érvényesül, hogy az annakidején Boszniában szolgálatot telje­sítő cseh tisztviselők háborús éveit három­szorosan, a magyar tisztviselők háborús éveit ellenben csak egyszerűen számítják. A magyar kisebbségnek súlyos sérelme, hogy a közigazgatásban, az állami és tarto­mányi tisztviselői karban nem tud magának az arány szériának megfelelő elhelyezkedést biztosítani. Ez kettős szempontból érinti sú­lyosan kisebbségi életünket. Egyrészt elen­gedhetetlen követelménye a magyar kisebb­ségnek, hogy ott, ahol a magyarság a törvény által előirt. 20 százalékos arányszámot eléri, a magyar tisztviselők a lakosság arány szá­mának megfelelően alkalmaztassanak, hogy Párt*, fébruáT 18. A francia kamara he­tekig várt „színházi botránya*4 tegnap bekö­vetkezett. Taxdieu kormányának a ház 286 szavazattal 281-gyei szemben bizalmatlan­ságot szavazott, miután Cheron pénzügymi­niszter a pénzügyi vita folyamán fölvetette a bizalmi kérdést, a kormány öt szavazat­tal kisebbségben maradt és a francia alkot­mányos szokás szerint kénytelen volt le- mondni Cheron az összkormány nevében tette meg bizalmi javaslatát, azaz nem hagyott kiutat az esetleges leszavazás alkalmára. A parlamentben levő miniszterek az ered­mény után azonnal fölkeresték Tordien mi­niszterelnököt, aki betegen fekszik lakásán és tájékoztatták. Majd a kormány hamaro­san összegyűjtött tagjai Rriand vezetése j alatt este ti* órakor az Elysée-palotába mentek és a köztársasági elnöknek benyúj­tották a kormány lemondását, A lemondó irat szövegét egyelőre nem hozták nyilvá­nosságra, de a lapok szerint tartalma pusz­tán formális, a kormány egyszerűen értesiti ;i. közvéleményt, hogy a kamarában kisebb­ségben maradt s e tényből levonja a kon­zekvenciákat. Rriand külügyminiszter le­mondta holnapra tervezett londoni utazását. Leygues tenger és zetügy i minisztert távirati nten visszahívták Párásba* a közigazgatásban is megfelelő befolyása le­gyen, de másrészt súlyos károsodás éri a ma­gyarságot azáltal is, hogy a kinevezési rend­szer folytán részben a községek tisztikará­ból is kiszorulnak a magyarok, akik azután a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette nehezen tudnak más pályákon elhelyezkedni. De a most felnövő magyar fiatalság jövőjét is súlyosan érinti azon körülmény, hogy a magyarság az állami, tartományi, községi és az állami üzemek tisztikarában nem kap ará- 'nyos elhelyezkedést. Amint a hivatalos sta­tisztikából megállapíthatjuk, néhány tízezer magyar embernek volna joga, hogy a ma­gyarság által fizetett adófillérek ellenérté­kéként kenyerét az állami, tartományi, vá­rosi, vagy az állami üzemeknél, vasútnál, pos­tánál, stb. biztosítsa. Csehszlovákiának ugyanis 1926 juMus 1-én a hivatalos statisztika szerint van: állami alkalmazottja 108.879 üzemi alkalmazottja 236.310 összesen 345.189 A hivatalos statisztika szerint a magyar nemzetiségű tisztviselők és hozzátartozóik­nak száma összesen a postánál az alkalma­zottaik 2.2, a vasútnál 3.3, az állami és egyéb közigazgatási alkalmazottak számában 5.1 százalék. Miután azonban az 1921. évi nép* számlálás adatai nem adnak tiszta képet a magyarság számarányáról & azt mi reálisan 7.5 százalékra becsüljük, a magyarság átlag­ban még az arámyszámának felét sem éri é) az állami és egyéb közálkaim ázásban. Az adófizető magyar állampolgárok az állam kenyeréből nem kapnak megfelelő részese- dóst, ellenben az állam alkalmaz orosz me­nekült bírákat és tisztviselőket, akiknek az' A katasztrófa Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Tar- dieu influenzában megbetegedett és nem le­hetett jelen a döntő ülésen. A kamara a pénz­ügyi vita alatt másodrendű fontosságú kérdés­iben szavazott bizalmatlanságot a kormánynak. Arról volt sző, vájjon a kormány hajlandó-e visszaszolgáltatni jogos tulajdonosainak a be­hajtott kereskedelmi adók egy részét vagy sem. A pénzügyi bizottság meglehetős magas összeget kivánt a kormánytól és Cheron ka- tegóriíkusan tiltakozott © visszaszolgáltatás el­len. Mire a kamara előadója ragaszkodott javas­latához, Cheron fölvetette a bizlmi kérdést és a kormány öt szavazattal kisebbségiben maradit. Az ülést azonnal bezárták. A kormány bukása háromnegyed nyolckor történt. Délután négy órakor már láthatók voltak a krízis előszelei. A kormány csak nagy ügy- gyel-bajjal tudott többséget szerezni egy-két másodrendű kérdésiben s több esetben — ter­mészetesen a bizalmi kérdés fölvetése nélküli — kisebbségben maradt. A szituációt hat óra­ikor Cheron csak úgy tudta megmenteni, hogy teszjavazíatta mind a huszonnégy minisztert s, állaimhoz talán mégis kevesebb közük volna, mint az itt élő adófizető magyarságnak. Az 1921. évi népszámlálás erőszakos ke­resztülvitele más tekintetben is súlyos kö­vetkezményekkel jár a kisebbségi magyar­ságra, mert ezáltal a magyarság nem éri el a 20 százalékos arányszámot és elesik a bí­róságok és hatóságok előtt a magyar nyelv- használat jogától. De ahol ez, mint például Pozsonyban, meg is volt, a közigazgatási és bírósági kerületek megfelelő ki kerekítésé­vel gondoskodtak arról, hogy a magyarság arány száma a 20 százalékot el ne érje s ez­zel elütötték a magyar kisebbséget a ma­gyar nyelvhasználat jogától. A magyarsággal szemben mindenütt ugyanazon intenciókat érvényesíti a kor­mányzat. Még az állampolgári nevelésről szóló törvényt sem hajtják végre, mintha a hatalom nem reflektálna arra, hogy a felnö­vekedő magyar generációból a köztársaság részére kötelességtudó és értékes polgárokat neveljen. Amint láttuk, tanügyi téren épp úgy, mint a banktörvények végrehajtásánál, a magyar pénzintézetek ellenőrzésénél, nemkülönben a magyarságnak a közigazga tásban való el­helyezkedésénél minket mindenütt másod­rendű szerepű© kárhoztat a hatalom. Valami nevetséges, csak a hatalmon lévők önbizal­mának hiányával magyarázható félelem jel- temzri a magyarsággal szemben minden té­tén megnyilatkozó ellenszenvüket. A ma­gyarság azonban nem fél. igazságának és erejének tudatában méltóságteljesen viseli sorsát, melynek szenvedései egy pillanatra sem rendíthetik meg saját jövőjébe vetett bi­zalmát. államférfiul s igy néhány szavazattal a kor­mány javára billentette az egyensúlyt. A katasztrófa négy órával később követke­zett be. A genfi, hágai és londoni nemzet­közi konferenciák alatt a kormány elnök el­hanyagolta a belpolitikai életet s igy lehe­tővé tette, hogy az ellenzék megszervezked- jék. A képviselők nem szerették Cherout, aki a túlzott takarékosság elvét hirdette. Az adók­ból nem volt hajlandó engedni és a kiadáso­kat csökkentette, mig főtörekvése a bejött összegek tezauráLása volt. Fösvénységet és kispolgári gondoIkozásmődet vetettek szemé­re. Maga Pardieu sem helyeselte teljes mértékben Cheron politikáját és több Ízben meggyőzte a pénzügyminisztert álláspontja tarthatat­lanságáról. A miniszterelnököt betegsége most meggá­tolta abban, hogy más belátásra bírja pénz­ügyminiszterét. Amikor Taráién péntekem délután Londonból Párásba jött, már tudta, hogy a helyzet kritikus és minden erejét lat­ba akarta vetni a kormány megmentésére. Sajnos, váratlanul jött betegsége ágynak ve­tette s igy szombaton és vasárnap nem tár­EGY ROSSZKOR JÖTTINFLUENZA KÖVETKEZMEiVYE 1 Iműmí tetsferencia legkritikusabb idöpontiában Parisban megbukott a Tardieu-kormány Cbéron-krizis, vagy Tardien-krizisT - A pénzügyi javaslatok tárgyalásánál a kormány üt szavazattal kisebbségben maradt - Jelentéktelen ügy, súlyos következmény — Tardiey, Rriand vagy Poincaré meghívása ai előtérben —

Next

/
Thumbnails
Contents