Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-19 / 41. (2262.) szám

30 milliós „intervenciós alap" a gabona-monopólium helyébe gyalhatott az illetékes tényezőkkel. Ez a bal- szerencse meggyorsította a bukást. Egyelőre nem tudni, vájjon a krízis csupán Cheren krízise volt-e, vagy Tardieué is. Bajok London miaut Általános felfogás szerint a köztársasági elnök hamarosan olyan modus vivendit ta­lál, amely lehetővé teszi Briand külügymi­niszternek, hogy a londoni konferencián megszakítás nélkül képviselhesse Francia- ország érdekeit. Kellemetlen volna ugyanis és főleg a francia álláspontnak ártana, ha a londoni konferenciát a francia kormány- '• válság miatt félbe kellene szakítani. Jól- értesiilt körök szerint a köztársasági elnök - félhivatalosan vagy más alkalmas forrná- i bán nyilatkozatot lansziroz, amelyben ki- « fejezcsre juttatja., hogy a kamara bizalmat­lansága nem az összkormány, hanem mind- össze a kormány egyik tagja ellen irányult : és így nem érinti a külső érdekeket. — < Ugyanekkor a nyilatkozat kifejezné, hogy í a nemzetközi tárgyalások érdekében Tar- ] dieu internisztikusan tovább folytatja mi- I niszterelnöki tevékenységét. Általános vé- ; Iemény szerint újra Tardieu kerül a kor­mány élére, de a kedvező alkalmat fölhasz­nálja arra, hogy kihajózza kormányából az alkalmatlan jobboldali elemeket és néhány c radikális szocialista miniszter kinevezésé- vei szolidabb bázisra helyezze a kabinetije % mögött álló többséget. Egyelőre nem tudni, t milyen álláspontot követnének a radikál- szocialisfák' az uj helyzetben. A krízist e hét végéig föltétlenül megoldják. A kibontakozás ss^Ja Páris, február 18. Tardieu miniszterelnököt a kamara ama kérdés vitájánál buktatta meg, vájjon az adófizető kereskedő az üzlet- j ben vele együtt dolgozó feleségének meg- j. adóztatás nélkül átadhatja-e a tiszta jövede- c lem bizonyos hányadát, vagy sem. e Mint látjuk, a bukás oka egyenesen nevetsó T: ges, de tagadhatatlan, hogy a kormányt e nemcsak ez a jelentéktelen incidens búk- r tatta meg, hanem a krizishangulát hetek p óta lappangott és az ellenzék hetek óta % szervezkedett. A kabinéit tehát természetes halállal múlt ki és az ellenzék egységesen járt el. A bal­oldal a kommunistáktól a szocialistákon és a radikálisokon át Franklin Bouiilon radiká­lis baloldaláig, amely eddig a kormányt tá­mogatta, zártan szavazott. Az ellenzék össze­állításából kitűnik, hogy nemcsak a kormány A pénzügyi politikáját helytelenítette, hanem T Tardieu koncepciójának egész komplexumát, n A jobboldali többség, összetört. Az Ere Nou- B velle szerint a szavazatok eredménye bal- ti oldali és valódi köztársasági kormányt kö- v vetek A Republique hangsúlyozza, hogy Tar- te Prága, február 18. A gazdasági miniszte­rek tegnap délután Englis pénzügyminiszter elnökletével ülést tartottak, melyen a gazda­sági válság megoldását oélzó gazdasági és szociális problémákat beszélték meg. A kor­mány négy gazdasági intézkedést kíván ten­ni. Az első javaslat a gabona hatvan-kBene­vezi százalékos kiőrlését rendeli el, de ez a százalék még nincs véglegesen megállapítva s lehet, hogy magasabbra emelik. A máso­dik a rozs-kenyér sütését fogja szabályozni. Eddig a kenyér búzaliszt és rozsliszt keveré­sével készült. Ezzel kapcsolatban föl fogják szólítani az állami és közintézményeket s egyéb szervezeteket, nevezetesen a katona­ságot és a kórházakat, hogy hazai termésű lisztet használjanak. A harmadik javaslat a behozatali jegyek rendszerét szabályozza, a negyedik pedig egy intervenciós alap létesítését fogja kj­dieu jobboldali kabinettjét a baloldal uniója semmisítette meg, azaz természetes dolog volna, ha a kormányt most a baloldal alakí­taná meg. A szocialista Populaire igy ir: Tardieu mér­lege a csőd. Ha Tardieu, aki a politika tör­ténelmében kétségtelenül ügyes propagan­distának fog számítani, tovább is uralmon marad, a kormány csődje még nagyobbá válik. Fölösleges tehát azt gondolni, hogy a tegnapi bizalmatlansági vótum nem Tardieut, hanem csupán Cheront érintette és az exminiszter- elnök presztízse továbbra is csorbithatatlan marad. Viszont a Petit Párisién és a Matin ezt az utóbbi tételt fogadja el és lehetetlen­nek tartja a baloldali koncentrációt, vagy ha mégis megalakulna, azt is Tardieu ve­zethetné. Viszont a lemondott miniszterelnök az Echo de Paris munkatársának még tegnap este kijelentette, hogy fáradt és beteg és egyelőre nem kíván aktív részt venni a po­litikában. Az utóbbi hónapok külföldi tár­gyalásai rendkívül megviselték idegzetét. A jobboldali sajtó természetesen sajnálja Tardieut és egyhangúan azt állítja, hogy teg­nap csak Cheron és nem Tardieu bukott meg. Billiet szenátor az Avernirben hevesen meg­támadja a pénzügyminisztert, aki szerinte valóságos költségvetési bolsevizimust honosí­tott meg és magával rántotta a kitűnő Tar­mondani. Ezt az alapot az eredetileg ter­vezett, de a legtöbb koalíciós párt által el­utasított gab on ab eh o zata li monopólium helyébe létesítik. Az intervenciós alap ar- ravaló, hogy segítségével a belföldi pia­con stabilizálhassák a gabona és a zab árát. Az államnak ilyenformán módjában lesz árszabályozó befolyást gyakorolni a terménytőzsdére. A három szociális javaslat egyike a liakóvé- deLeim körébe vág, a másikban évi 15 millió koronát számnak egy-szoba-konyhás lakások építésére s a harmadik pedig emeli a rok­ka n tjÁr adók okát. A Lidové Noviiny értesülése szerint az in­tervenciós alap 3ö millió korona összegre fog rúgni. dieut is. Cheron számtalan figyelmeztetés el-1 lenére folytatta a tezaurálás bárgyú politiká­ját és Tardieu ellenére mindenáron az állam meggazdagitására és az ország produktív erejének meggyöngitésére törekedett. Egyelőre bizonytalan, ki lesz Tardieu utó­da. Doumergue köztársasági elnök ma dél­előtt megkezdte tradicionális tárgyalásait és sorra fogadja a vezető politikusokat. A londoni flottakonferenciára való tekintet­tel a krízist gyorsan oldják meg. Ma dél­előtt a kamara és a szenátus elnökei jelen­tek meg a köztársasági elnöknél, majd dél­után a pártvezérek következtek. Kétségte­len, hogy Doumergue mai látogatói, akik legfőképpen a jobboldal köréből kerülnek ki, Tardieut ajánlják az uj kormányelnök­ségre. A párisi sajtó Tardieu mellett Poin- caré és Briand nevét emlegeti, de újra szó van arról, hogy Chautemps radikális kép­viselőt bizzák meg a kormány megalakítá­sával. Briand egyelőre nem utazik vissza Londonba. Berlini kommentárok Berlin, február 18. A berlini sajtó kommen­tárjai a francia kormányválsággal kapcsolat­ban főleg azt a kérdést kívánják usztázni, váj­jon a tegnapi krízist Cheron-krizieaek, vagy Taráiéi!-krízisnek kell-e tekinteni. A Vorwárts szerint Doumergue valószínűleg arra az állás­pontra helyezkedik, hogy a bizalmatlanság csupán Cheronnal szemben nyilvánult meg és fölkéri Tardieut, hogy maradjon továbbra is a kormány élén. !BS99$)!EiZ2IOTBKSBí3l rtzxcAjrsi/j’maaiTWx. FABR1CZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (33) György a fiát nézte. Apró, gügyögő .kis em­ber, bele csámpa szkod ott apja szakállába és sí­kon gólt nagyokat. Magda maga mellé húzta Györgyöt, újra, újra csókolta, becézte, simo­gatta. Keze szinte reszketett. — Hol jártál, kedves? Sikerült? György fáradtán intett. — Majd . . . — szólt s hirtelen elkomorult. Látszott a nagy erőfeszítés rajta, hogy csak alig fékezi magát. — Mi bajod? — kérdi az asszony. György beszél. Erröl-arról, Béosről és Pestről, pénzről és gondról- De olyan jó a pu­ha asszony melett szólani minderről. Ránéz olykor Magdára s halvány öröm száll át a lel­kén. Ó, hisz Magda az erős nő, Magda az ön­feláldozó hit, ő az erő, ez a kis, nevető, bol­dog asszony . . . Nagy, nagy szeretet lengi át és .különös tisz­telet érzése száll belé asszonya iránt. Magda iránt, aki küzd vele és fogc&ilkoriibva harcol kettejük boldogságáért- Miért is szeretik egy­mást olyan nagyon? Magda nem panaszko­dik, nem sir, nem kesereg: küzd és béltor. Magához húzza és megcsókolja nagy, nagy szeretettel. Magda beletúr György szakállá­ba: — Milyen csúnya szakálla van az én uraoskámnaik, — mondja. Belenéz György szemébe: — Mi bajod, György? Lassan indulnak haza. A Balaton felől meleg szellő rezeg. Alkony. Otthon György körülnéz, sóhajt s aztán hirtelen!, nehogy meggondolja magát, belekezd mondókájába, amelyre egész utón határozta magát. Leül szemben Magdával, megfogja a kezét és kér­di: Irta: SZOMBATHY VIKTOR — Ismered te az én életemet? — Nem akartál róla beszélni soha. — Szeretsz te engem? — Nagyon, György! Most egy ideig szünet- György újra foly­tatja : — S ha megtudnád, hogy gazember va­gyok, hogy nem érdemellek meg, hogy vétet­tem ellened . . .? Magda mosolygott: — Beszéljen hát a vádlott! Almási György ekkor összekucsolita a ke­zét és hosszan, gyötörve, szépen elmondta minden bánatát. A háborút, Esztert, Orosz Györgyöt, harcát a boldogság után, megfu- tását és idegen nevét, első találkozásét Mag­dával, Mende urat és minden küzdelmét. Az­tán legutóbbi találkozását Eszterrel, futá­sát onnan is. Mindemt-mindeut bevallott töre­delmesen. Gyónt bűnbánóan. — Oly jó ezt elmondani, — hajtotta Mag­da ölébe fejét György, — most várom az Íté­letet- Büntess, vagy oldozz! Este lett. A szobáiban hosszú uocai árnyak leúsztak s a kisbaba oly békésen a lúd ott. Magda sáipadtan állott föl s a® ablaknak tá­maszkodott György lehajtott fővel ült. Sokáig nem szóltak egy szót sem. Magda erős akart maradni a rettenetes megrendülésben. — ó, György! — sóhajtotta. — Nagyon szerettelek — mondta a férfi. — Neki van joga hozzád! — mondta Mag­da. — V-issza kell menned — őhozzá. — Elküld esz? Elhagyjuk egymást? — Nem! — sikoltott Magda és lázasan kulcsolta át a férfi nyakát. — Ne hagyj el, Gyöngyi Meinj el hozzá, menj el s mondd meg neki, hogy . . . hogy ... mondd neki, György, hogy • • . szerelőd vagyok 1 Hangja már erősen, biztosan csengett: — Érted? György! Szeretőd leszek, minde­ned! Nem fogsz elmenni tőlem, ugy-e nem hagysz el? Én Faibriczy Félix szeretője le­szek, ha nem lehet máskép . . . Menj, György, mondd meg neki, vigy el hozzá. Én jobban megérdemellek, mint ő. Én szerette­lek téged, György, nem ő téged. Nálam ma­radj. Leberult az asztalra és sdirai kezdett György föléje hajolt s akadozva mondta: — Ö, Magda, ezt akarod te megtenni? — Mit meg nem tennék érted, György! — Milyen nagy vagy te ! — sóhajtotta a férfi. Magda könnyes szemmel nézett föl. Átka­rolta György nyakát, forró arcát hozaászori- totta Györgyhöz: — Ugy-e, nem hagysz el soha? — súgta és sínt . . . Sirt. E^y-két napig alig mertek suttogni is az esetről. A cselédszobában vetette föl valaki a ngodlatot, beleszólt a kocsisaié is, aki a legnagyobb pletyka volt az udvarban. Itt-ott ütötte fel fejét a pleykapailámta, de egyre te- rebélyesblb, szélesebb lett s már kövér gyü­mölcsök himbálták magukat rajta. Az egész lavina megindítója mégiscsak a részeges ud­varos volt, akit már kétszer kergetett el Eszter a háztól, ő merte először nyíltan ki­mondatná: — Az idegen urait megölték! Rettenetes szó volt, csBottá k, de nem sok belső meggyőződéssel a többiek. Mert fur­csa is volt az eset. A ház egész népe tudott valamit hozzáadni a maga tapasztalataiból a történethez, ez is IáJtott valamit, az is hal­lott egyetmást azon az estén, a többit pedig pótolta a képzelet. Hogy i,s történt? Próbálták együgyű mód­jukon újra felidézni az esetet, de csak kikap­1930 február 19, szerda. Két tudós meghalt papagélyfcórbaa Amszterdam, febniár 18. Az utóbbi napok­ban Amszterdamban ismét két ember halt meg papagái ybetegs-égiben. Az egészség­ügyi hatóságok most azzal foglalkoznak, hogy az összes papagáiyokat vesztegzár alá be­helyezik. Neicyork, február 18. Dr. William R- Sto- kes, a baltimorei bakteriológiai intézet ve­zetője, papagálybetegségben meghalt. Miikor a tudós a betegséget megkapta, atom Vesztet­ték beléje egy olyan embernek a vérét, aki legutóbb meggyógyult papagájybetegségéből. Ez azonban nem használt s a tudós hamaro­san meghalt. Washingtonban a központi egészségügyi hivatal egyik orvosa, Harry Angersohn halt meg papagálybetegségben. A tudós hetek óta foglalkozott a pa-pagú’.ybe- tegség baktériumaival. A* kongresszusban most törvényjavasalatot fognak tárgyalni, amelynek az a lényege, hogy a tudomány hősi halottainak emlékét hivatalosan is meg kell örökíteni. A Berliner Tageblaít szerint viszont Dqu- niergue Briand-t bízza meg, de ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az el­múlt napokban egy megerősödött és csöppet sem fáradt férfiú érkezett vissza Parisba, aki előtt a francia fővárosban minden ajtó megnyílik. Ez a férfiú Raymond Poincaré. A Lokalanzeiger szerint Tardieu kabinetije katasztrófájának jelentőségét nem szabad tú­lozni. A baloldal nem egységes és messze van attól, hogy Tardieu-ellenes blokkot alakítson. A Deutsche Zeitung szerint- a krízisből a Tar- dieu-kabinett megerősödve fog kikerülni. A Germania kiemeli, hogy Tardieu bukását kizá­rólag belpolitikai szempontok determinálták és igy Franciaország külpolitikájának fejlődése . isz e m po n t j ábó 1 jelentéktelen. Washington essődik Washington február 18. Politikai körökben feszülten várják a Franciaországból érkező híreket, mert a Fehér Ház környékén elter­jedt vélemény szerint a londoni flottakonfe­rencia sorsa nagy részben a francia krízis megoldásától függ. Általános vélemény sze­rint a francia Floftapolitika nem változik meg, bárki lesz Párisban a miniszterelnök. Ha Briand veszi át az uralmat, a tárgyalás menete meggyorsul, mert az eddigi francia külügyminiszter kétségtelenül liberálisabb magatartást követ elődjénél. De Franciaor­szág továbbra is ki fog tartani a biztonság elvének hangoztatása mellett. A lapok hang­súlyozzák, hogy Tardieu bukását nem flotta­politikája okozta s igy nem valószínű, hogy Franciaország londoni mentalitása megvál­tozik. mm jiuww dós ott töredékek sorozata maradt az egész. Jött egy idegen ur, félszemü és szakállas. Tartása s hangja, mintha Félix űré. És Félte úrról hozott is híreiket az idegen. Rossz híre­ket. Pénzről beszólt és harcokról. Valaki köz- bekottyantotta, hogy Félix ur alighanem ól is valahol. Aztán veszekedésre emlékeztek, ami­ben Orosz ur is segített. Az együk szoba­lány, a<ki belesett, látta, hogy az idegen ur megtörtén áll s a másik kettő szidta őt. Ha- ’Ált is emlegettek. Orosz ur csapkodott- Ve­szekedős, nagy éjszaka volt. Mindez rendben van. De hová lett az ide­gen ur? Mert reggelre minden elcsendese­dett A kocsis, aki hajnalban zaibért járt, csak az asszonyt és Oroszt látta ülni a verandán, komoly szótlanságban. Az idegen eltűnt. Ha elment a házból: valakinek észre kellett vol­na venni, az biztos. A ház asszonya krildsérte volna. Bucsuzkodniok kellett, avagy átkozód- niok. Mindez nem történt. Az idegen ur meg­foghatatlanul eltűnt, csak kalapja és kabátja maradt a verandán, mig az asszony be nem vitte a szobába. Ki tudja, mit csinált vele. — Megölték! — susogta harmadnap az ud­var., s a Mr egyre szélesebb hullámokban terjedt. Valaki felvetette azt a hihetetlen gondola­tot, hogy hátha az idegen ur maga Félix ur volt, aki halottaiból tért meg, kisérteni? Méhraj nemi zsibong úgy, ahogy a falu zú­gott. Alig telt bele néhány nap, szerte suttog­ták a vidéken: Orosz György meg a szerető­je éltették láb alól a csodálatos módon meg­tért Fabriczy Félixet. Aztán valaki névtelen levelet küldött az ügyészségnek. Ott először nevelitek, legyintettek a dolog fölött, de a fáma már belefurta magát a közvéleménybe, egyre inkább suttogták a nevezetes hirt. az egész völgy foglalkozott vele Eszter és Orosz csak azt vették észre, hogy mindenki külö­nös, riadt szeművel néz reájuk. Nem tinitek először megérteni, miért. 'Folytatjuk.) 2____

Next

/
Thumbnails
Contents