Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-16 / 39. (2260.) szám

ÍÍ30 február 16, vasárnap. 9 »K«<2QtMACífcai.-HIHLai* A baktipusztai iskola ügyében a ref. egyháznak van igaza A rimaszombati tanfelügyelő minden alap nélkül Czinke püspökre szeretné a felelősséget áthárítani - Hogy néz ki a valóságban az „egyenlő elbánás*’ elve? Rimas-zombítt, február 15. (Salját tudósit ónktól.) A baktipusatai refor­mátus iskolánál történt püspöki látogatással ■kapcsolatban panasz tárgyává tettük, hogy az iskolaügyi referátus három év eltelte után még mindig nem folyósítja az iskola tanító­jának f iaetéskiegészi léséül járó államsegé­lyét, dacára annak, hogy az iskolát fenntartó rimaszombati református egyház minden kö­vet megmozgatott az államsegély kieszközlé­sére. Súlyosbító körülményként tüntettük fel, hogy a rimaszombati tanfeíügyelőség 1927-ben [hivatalos átiratban vállalkozott az államse­gély kieszközlésére s a rimaszombati refor­mátus egyház csak e feltétel mellett engedte át a baktipusztai iskolaépületet az 1927-ben szervezett szlovák elemi iskolának közös használatra, az államsegély kieszközlésének garantálása mellett kikötve még az iskola tanszere kikel és iskolabútorokkal való fölsze­relését is a tanfeíügyelőség részéről. Hivatkozott cikkünkre a rimaszombati 'tan­miniszteri hozzájárulás engedélyezése, mint az államsegély kiutalása is kérelmezve volt, 1927 július 12-én terjesztették föl a rimaszombati taniöliügyelöség utján a tanügyi referátushoz, és ugyancsak annak utján több ízben sürget­ték meg, három év után is nulla_ eredménnyel. Ezekből nyilvánvaló, hogy az államsegély elmaradásáért egyesegyedül a tanügyi referátust terheli mulasztás és nemcsak a ^csehszlovák hatóságok Írásbeli ígéretének értékét devalválja ez a hároméves indokolatlan huzavona, hanem megingatja a hitet a demokrácia legfanatikusabb híveiben is, hogy ilyen kulturbotrány Európa kellős kö­zepén, egy szocialista iskolaügyi miniszter hi­vataloskodása idején óriáskígyóvá nőhet a pro­bléma maradhat a magát demokratának valló csehszlovák köztársaságban. Nem történt kevesebb, mint hogy bizonyos ellenszolgálatok vállalásával az iskolaügyi mi­niszter albérlőül kérezkedett be a ref. egyház baktipusztai iskolaépületébe a mikor fizetésire szólítják föl, három éven át még csak szóra ■sem érdemesíti az épülettulajdonost. Ha ez is demokrácia, úgy kétes fogalmaink voltak ed­dig annak minemüségéről. Az ügy megismeréséhez tartozik még az ■is, hogy a Slovenská Liga szinte percnyi pontossággal egyidőbeu adta be az iskola- ügyi referátumhoz a baktipusztai szlovák tannyelvű elemi iskola szervezésének enge­délyezését kérő beadványát s ebben., éppen úgy, mint a ref. egyház a saját tanítója ré- , szőre,, a Slovenská Liga a szlovák tanító ré­szére is kérte az államsegély folyósítását. A 1 két kérvény majdnem egy időben lett felter­I Café Corso Kávéház; W. Fleischer, Lnőenec Esténként cigányzene. jesztve az iskolaügyi referátushoa, a szlovák iskola minden kívánságét teljesítették alig egy hét leforgása alatt, a ref. magyar iskola kérvénye számtalan intervenció, sürgetés stfb. dacára három év óta elintézetlenül he­ver. Ezt nevezik nálunk az egyenlő elbánás elvének! Az államsegély kieszközléeét a rimaszom­bati tanfeíügyelőség Írásbeli nyilatkozattal vállalta magára, mint fentebb mondottuk, a házbér egy részét éppen ezen Ígéret teljesí­tése képezte. Hogy az írásbeli Ígéret dacára három éve sem folyósítjálk az államsegélyt, azt nem le­het másra magyarázni, mint arra, hogy » huzavonával akarják kikoplaltabni a tanítót, aki végül is megunva az adósságcsináláseal egybekötött várakozást, faképnél hagyja majd Rakti pusztát, ahová államsegély nél­kül uj tanító aligha fog pályázni s így az egy­ház nagy szegénysége mellett szép csende­sen a magyar iskola bezárására fog kerülői a sor! így néz ki a baktipusztai magyar iskola ügye a rimaszombati tanfelügyelő mentege­tőző és felelősségelháritó nyilatkozata után! hgy Nedves Salak szárazzá tétele ffáramló levegő" módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Sclmlz goztéglagyárak' r. t. speciális osztálya, Bratislava, Lorenztorgasse 6. felügyelő a Rimaszombatban megjelenő ,,Gö- mör“ című magyar hetilap múlt vasárnapi számában terjedelmes válaszcikket közöltetett le, amelyben az államsegély elmaradásáért Czinke püspököt, mint a baktipusztai refor­mátus iskolát fenntartó iskolaszék volt elnö­két tette felelőssé. Czinke püspök, mint tud­juk, nem védekezhetik a tanfelügyelő állítá­saival szemben, ezért a rimaszombati refor­mátus lelkész! hivatalhoz fordultunk, hogy felvilágosításokat kapjunk, valóban igaz-e az, hogy az államsegély elmaradásáért az iskola­szék volt elnökét terheli a felelősség, nem pe­dig a tanügyi referátust, ahogy md azt cik­künkben állitottuk. A lelkészt hivatalban kereken megcáfolták a tanfelügyelő közléseit. A tényállás megismeréséhez tudni kell azt, hogy a baktipusztai iskola szervezését 1918- ban határozta ei a rimaszombati ref. egyház s elhatározásával egy időben annak rendje és módja szerint kérelmezte a szokásos ál­lamsegély folyósítását az akkori vallás és közoktatásügyi minisztertől. A forradalom, és államfordulat következtében ezen kér­vény már elintézést Budapestről nem nyer­hetett, az iskola megnyitására ezért csak a zavaros idők elmúltával, 1921-ben került sor. Működött is az iskola a törvény előírásai sze­rint 1927-ig, igaz, államsegély nélkül, mert az államnak a református egyházzal szembeni magatartása következtében államsegélyre nem is számíthatott s azt nem is kérelmezte. Az államsegély folyósítására a lehetőség csak 1926. december 1-én nyílott meg, amikor is a rimaszombati tanfeíügyelőség 2287—926. sz. átiratával arról értesítette az iskolaszéket, hogy az állam szlovák tannyelvű népiskola felállítását határozta el Baktipusztán, tervét azonban csak úgy válthatná valóra, ha a re­formátus egyház az iskolaépületnek közös használatba való átengedésével az állam se­gítségére sietne, amit ném kér ingyen a mi­niszter, mert lellenérték fejében magára vállalja az iskola dologi kiadásainak viselését, a szükséges tanszerek és iskolafelszerelés be­szerzését s a református tanító államsegé­lyének folyósítását. Az iskolaszék kezében van a tanfeíügyelőség hivatalos átirata, amelyben ezen Ígéretek tel­jesítését vállalja. A tanszerek és iskolafel­szerelés kérdése természetesen nem képezte panasz tárgyát, ezeknek beszerzéséről futólé­pésben gondoskodott a tanfeíügyelőség utján a tanügyi referátus, mert különben nem le­hetett volna megkezdeni a szlovák tannyelvű elemiiskola működését, az államsegély kieszközlése azonban három éve késik, mert ezen ígéret teljesítése már nem érdeke a szlovák iskolának! A rimaszombati tanfelügyelő az államsegély késését azzal magyarázza,, hogy áz iskolaszék annakidején nem szerezte be a m. kir vallás­áé közoktatásügyi minisztertől a tanitói állás szervezéséhez szükséges előzetes miniszteri hozzájárulást, ami nélkül az 1907. XXVII. t.-c. 12-ik §. értelmében államsegélyt egyetlen mi­niszter sem folyósíthat. Ez a kifogás kifogásnak szép, csak védeke­zésnek nem jó, mert elfelejti a rimaszombati tanfelügyelő, hog ymiután az 1918-iki államse­gély iránti kérvényt a pesti minisztérium már nem intézhette el, a rimaszombati egyház le­mondott az államsegély további forszirozásá- tóI a azt csak 1927-ben kérelmezte újból, ter­mészetesen már a csehszlovák iskolaügyi mi­niszternél éppen pz iskolaépület közös haszná­latra átengedésére vonatkozó Írásbeli megálla­podás alapján. Ezt a kérvényt, amelyben úgy a tanitói állás szervezéséhez 'Szükséges előzetes A komáromi kerületi bíróság esek és szlovák tagokból álló büntető tanácsa felmentő ítéletet hozott m lévai Himnusz-perben A meglepő megohotásban a bíróság megállapította, hogy a Himnusz szövegében semmi izgatás nincsen, azt csak bizonyos körülmények és a cél idézhetik eíö Komárom, február 15. (Saját tudósítónk­tól.) Léván nemzedékről nemzedékre megy az a régi kegyeletes szokás, hogy Mindszen- tek ünnepén megkoszorúzzák a temetőben levő 1848—49-es honvédsirokat. Az ünnepi alkalommal mindig eléneklik a magyar Him­nuszt is. Léva magyar közönsége ehhez a szokáshoz ragaszkodik, mert ezzel nem tüntetni akar, de kegyeletét te­róni a nemzeti hősökkel szemben, Az 1928. év november elsején is több száz főnyi közönség állta körül a sirhalmokat és íelzendült ajkukon a magyar imádság. A rendőrőrszemek ki voltak állitva és a teme­tőben megjelent Zostiak András járási főnök is, de ez nem zavarta meg a programot. A rendőrség tizenhét egyénnek azonossá­gát állapíthatta csak meg, mert különben ötszáz vádlottja lett volna a komáromi ke­rületi bíróságnak, ahol a rendtörvényes ügyet Pazsout Alajos dr. vizsgálóbíró, mint kisegítő büntető tanács­elnök tárgyalta. A bírói tanácsnak két tagja szintén cseh és szlovák nemzetiségű volt. A vádat Moesz dr. vezető államügyész képvi­selte, míg a védelmet Kállay Endre dr, ügy­véd látta el. A tanukat kihallgatta a törvényszék, akik a vádat igazolták, de a vádlottak sem tagad­ták a terhűkre irt cselekményt és azt vallot­ták, hogy ez Léván ősrégi szokás, melyet senki sem tart bűncselekménynek. A bíróság elnöke, Pazsout dr. érdekes meg-1 okolás kíséretében hirdette ki a felmentő Íté­letet: ­A bíróság megállapítja -- magáévá tévén a védő-ügyvéd álláspontját — hogy a Him­nusz elénekelt szövege semmiféle izgatást nem tartalmaz. A Himnusz eléneklése csak a körülmény és a tüntető cél felisme­rése mellett válhatik izgatássá. A hely és az alkalom azonban kizárta ezt a célt és körülményt. Ugyanis a temetőben el­temetett, 1919. évben meghalt, vagy elesett cseh légionáriusok sírja fölött előbb a cseh himnuszt énekelték többen a vádlottak kö­Szervezik a nemzetközi jóvátételi bankot Milánó, február 15. A nemzetközi fizetési bank szervező albizottságának tagjai összejö­vetelt tartottak az Olasz Bank milánói szék­hazában- A megbeszélésen megállapították, hogy a bank végleges szervezése az alapitó jegybankcdi és az amerikai pénzügyi körök közreműködésével kielégítően halad előre. A. közeljövőben összegyűlnek Rómában a jegy­bankok kormányzói, hogy megállapodjanak a jóvátételi bank szervezete tekintetében és megfelelő megállapodásokat kössenek az igazgatótanács tagjainak kiválasztására nézve. züi, két óra múlva pedig a magyar Himnuszt a negyvennyolcas hősök sírjánál, tehát ez a cselekmény kizárt minden provokálást és minden izgatási szándékot, hanem kizárólag a kegyeletnek aktusa volt. A bíróság megállapította ezen kívül azt a történeti tényt is, hogy a negyvennyolcas magyar szabadságharc ugyanazon elnyomó Ausztria ellen íolvt le, amely ellen a lesdsok is harcoltak a cseh nemzet felszabadításáért és így a Him­nusz éneklése eszmei közösségben van a csehszlovák szabadulás gondolatával is, Azt, hogy a fiatalság a járási főnök intelmé­nek nem tett eleget, a bíróság nem fogadta el marasztaló körülménynek, mert ez nem meríti ki a bűncselekmény tényállását és az adott esetben oksági összefüggésben van a kegyeletes szándék megvalósításával. Á bíróság ítéletének mesokolása a többi részben is szinte tiszta helyzetet teremt és az első eset, hogy a legfelső bíróság isme­retes döntésével, amely azt állapította meg, hogy a Himnusz a cseh nemzet ellen !rá= nyúl, egy elsőfokú biróság a bírói függet­lenség és a szabad mérlegelés elve alapján újból tisztázni kívánja a jogkérdést és ki­mondja súlyos megokolással kisérve, hogy a Himnusz eléneklése nem lázitás. Meissner dr. igazságügyminiszter a parla­ment pénzügyi bizottságában jelentette ki, hogy a rendtörvényes ügyek igen elburján­zottak és a bíróságok a törvény szavait igen kiterjesztően magyarázzák. Á komáromi törvényszék cseh nemzetiségű bírái is erre az álláspontra helyezkedtek, amikor megállapították, hogy bűnözési szándék nélkül nem lehet bűncselekmény" nek tekinteni a Himnusz eléneklését. Mivel az államügyész fellebbezést jelenteti be az ítélet ellen, a felsőbíróságok fognak az üggyel még foglalkozni. Remélhetjük, hogy a legfelső bíróság tarthatatlan megokolása is revízió alá kerül és megszűnnek a bűnüggyé felfújt Himnusz-éneklés miatt indított üldöz­tetések. * Elevenen eltemetett bányászok egy francia bánya fenekén Paris, február 15. A St. Etieimehen történt bányak&fasztróía áldozatainak sorsáról megrázó részleteket jelent a Malin. A földes uszámlás tizenöt bányamunkást betemetett és teljesen elvágott a külvilágtól. A munkások hétszáz méternyire a föld felszíne alatt kétségbeejtő helyzetben, de — mint a mentőakció folyamén megállapították — még mindannyian teljes öntudatuknál vannak. A. mentolegénység a közelükbe férkőzött, kapcsolatot létesített velük és a bevezetett csöveken át friss levegőt és élelmiszert jutta­tott hozzájuk. Ekkor azonban újabb földcsuszamlás történt, amely megakasztotta a mén tési munkálatokat. Bár minden kilátás megvan az élve eltemetett bányászok kiszabadítá­sára, a munka tempóját tekintve vasárnap este előtt nem hozhatják őket felszínire. Pifsudszki kidobálja a hadseregből ' a „hisilirlkis8* isiteket Varsó, február 15. A lengyel szejm katonai bizottságában tegnap heves jelenetek játszódtak le a kormányellenes tisztek tömeges nyugdíjazása miatt. Pilssudszki azokat » tiszteket, akik politikailag, vagy más okok miatt nem a táborához tartoznak, megkérde­zés nélkül nyugdíjba küldi. Az ellenzék természetesen helytelenítette a hadügy minis* tér önkényes eljárását. A bizottsági ülésen egy Pilszudszki-párfci képviselő, aki maga ié katonatiszt, kijelentette, hogy az elbocsátottak kivétel nélkül tudatlan, alkoholista, hifii terikus, tolvaj és rabló emberek. Példának fölhozta Lamozan tábornokot és a lembergi helyőrségét, amely évek óta garázdálkodik Galíciában, Az ellenzéki pártok végül hatá­rozatot fogadtattak el, amelyben a bizottság kimondja, hogy az elcsapott tisztek ügyét újra meg kell vizsgálni. A kamara továbbá kéri a hadügyminisztert, hogy vonja vissia indokolatlan intézkedéseit, különösen azokban az esetekben, amikor az elbocsátott tisz­tekkel igazságtalanul bántak el. A bizottság elnöke, Pilszudszki egyik belső hive, e ha­tározat elfogadása után lemondott és bejelentette tiltakozását.

Next

/
Thumbnails
Contents