Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-16 / 39. (2260.) szám

8 'X^C^/VYMi^Aft-HrULSP WfcOKS A szovjet hadjárata Az összes kolostorokat meg akarják szüntetni — Ellenforradalmi fészkeknek tekintik a kolostorokat BarfSn, február 15. A Moszkváiból érkező híradások in iind arról számi óln ak be, hogy a szovjet döntő rohamra indult a pozitív vallá­sok ellen. A legújabb időkben egymásután zárják be a tomp locm olcat, vagy alakítják át azokat mozgósziraházaldká és egyéb szó rak o- zöhelyeíkiké. Neemrégi ben az egyik éjszaka a szovjet arainak parancsára egyszerűen eltüntették a föld szánéról Moszkva szenté­lyét, a® ibériai Madonna kápolnáját, amelybe állandóan elzarándokoltak a vallá­sos tömegek, hogy a szörnyű időkben enyhü­lést kerecsenek lelki sebeikre. A li&raingoaást as égés* gsovjefíroiÉárssaaág területén betiltották, a harangokat a leg­több toronyból már leemelték, beöntették és az igy nyert anyagot különböző ipari cé­lokra használják ibL Egyenesen a bla sziá­miéval ha táróé, amit a ti£3iszí evamgéliiteus radonét templom messzi földön híres harang­jaival tettek. Ezeknek anyagából brooizrudaikat állítottak elő és a Üffisiá áJ- láikwebeB a K»ají>mketareeek«t ©sokkéi a redakkai cserélték lel ’Ax egéez kulturvilág nagy MMborodás«aí fogadja azokat a híreiket, amelyek a s^crvjet- kommáuyzat v»Háí*eílenee. működéséről szá-1 mólnak be. Legújabban az angol alséházban Hendersoo kűlügymiin isztee talált súlyosan eKtéló szavakat a blaszíémia ko»rmáayrend­szere eilem és Ke as ew-kö&ttd feíháberodtíU, anely m e^éss kslturviláíroB TégigmoraJHk, bizo­nyár*, nagy mértékbe® íog hozzájárulná Oroszországnak a kultarrilágtél vaáé még nagyobb elszigetelésébe*. A hatalom birtokosai azonban egyelőre nem törődnek a müveK emberiség felb óborodá- sávaL, haaean tovább folytatják a vallás üldö­zését. A vaiMsciJenea ba*nc egyik stádiumá- Dek feefl tc&kirteeríksk azokat az ujafeto reo- deákezséseket, amelyekben a szovjet svz ©ffess kolostorok cflfen fordul. A szemeteeefenek és apácáknak százezer fő­ne menő hadseregével vette most fel a har­cot a szovjet, amely végső csapást kíván mérni a csaknem ezerre rugó orosz kolosto­rokra. A kod ostorok elleni harc különben már tiz évvel eseéőtt n&egkezdődőtt, csak­hogy idáig nem veesetett sok eredményre. Ezért határozta el most * smovjotkormány, (hogy végső rohamra kodul az orosz kolostori élőt ellen. A hivatalos statisztika szerint eddig 84 kolostort pgynerezett mczőrastla- eéa£ konranünaé alakítottak, 83 kolostor helyiségeibe klubokat vagy jobb esetben iskolákat költöztettek, 22 kolostort lakó­házakká alaki Itattak át, két kolos torban szórjetiiivata!okát helyeztek efi, mig végül két kolostorból gyárat csináltak. A többi „bejegyzett" kolostorból, amelyet egyelőre meghagytak a szerzeteseknek, úgy­nevezett ^munkakofmfmüat" csináltak, ami azt jelenti, hogy & kolostor lakói, szerzetesek és apácák munkák ötéi ozettséggel tartoznak a* állam­mal szemben, A kolostorok lakóit produktív munkára utalták, hogy sajátmaguik tartsák el magú­ikat Ab állami támogatást, amelyben a for­radalom előtt részesültek, megvonták tőlük. A kolostoroknak a forradalomig járó gazdag magánadon!árayoík, különösen a kereskedő- oeatály támogatásai a polgári társadalom megsemmisülésével megszűntek. A kolostori nMHiikaloöaösségeknek különleges helyzete a társadalmi írendlben megszűnt, a szerzetesek nem egyebek, minit együtt­élő, koJlaktivitásba® dolgozd kisiparosok. Á magángazdálkodást folytató kisiparosok a szovjettőrvények értelmében megkereshetik kenyerüket, amennyiben nem vállalkozóik, tehát nincsenek segéderőik. Abban a pilla­natban azonban, amint vállalkozókká lesz- mék, a legszigorúbb adóügyi és jogi rend­szabályok rendelkezései alá kerülnek. A Itustarilknak, vagyis a magángazdálkodást folytató kisiparosoknak szabad muinfkaíközös- eyégdkfbe® egyeeülniök és az államilag engedélyezett kolostorok la­kéi éppen ilye® kus taritársaságot alkot­nak. A vallásos szokásokat, * leliki életet, ame­lyek a szerzetesi ólet tulajdonképpeni lénye­gét teszik, a szovjetül a lóságok szántszándék­kal figyelmen kiviil hagyták a kolostori élet rendezésében. A kolostor tehát munkaközőeoég, mint minden más imunfeaközöeeég, és semmi egyéb. Ám & stzovjetkonmány ezen rendsza­bályok ellenére a 1 egeilenségesebb érzület­tel viseltetik a kolostori élettel és a szerze- les-táraadakmwnal szemben. A kolostorokat eMenforradialmá fészkeknek tartja é« nyílta® hirdeti, hogy eveket a fészkeket mielőbb ki akarja füstölni. A legbamisabb ürügyek alatt vetette börtön­re a szerzetesi élet kiválóságait, legújabban Elérkezett ss ideje aunak, hogy programot adjak. Nem, miutba megkértek volna erre. Nem emlékszem., hogy bárki is felszólított volna. De az* látom, hogy emberek, akiket hason­lóan neoi szólított fel senki soha, mindenfelé nyilatkoznék és programot adnak, megsza­kítás nélkül. A politikus, a közgazdász, a szmigazgató, a kávés, mindenki nyilatkozik és programot ad. Ezeket a programokat mindig elolvasom, fi­gyelmesen és aggódó érdeklődéssel. Korunk a programok kora. Hága után programot ad­tak úgy a pántok, mán* a prominens magáno­sok. Ilyenkor fészfcelódm kend sa emberben valami a úgy érzem, nekem is programot kell adnL Engem éppen olyan kevéssé kértek fői. Én nem mondom, hogy etéaikeoetst a tettek ideje Átgondoltam a dolgot s érett megfon­tolás után art ikeü mondanom, hogy a tettek ideje még nem érkezei* el. Egyelőre csak a programok ideje érkesett ei. Menjünk csak s»ó<peo sorjában. Abban megegyezünk, begy nem lehet ez* tovább talmi. Elba ihatatlan, hogy ae emberek csak locsognak, föl-iát, program nélkül, azt se tudják, mtt akarnak. Amíg nem lesz az embereiknek programjuk s csak úgy étnek és halnak bolondjába, addig nem lehet kezdeni semmit. Férfias nyíltsággal óhajtom programomat megfogalmazni. Soha nem hallottam még programot, amely ne lenne férfiasam nyílt. Nagyvonásuan részletes programot óhajtok adni férfias nyíltsággal. Elmúl* a* az idő, amikor az ember csak úgy felelőtlenül fecseg­hetett, hogy eat vagy azt szeretné, lapot alapí­tóim, vagy kormányt buktatni, vagy kávéházat nyitni, vagy kabarét vezetni, vagy megélni. Az első, amit minden ember megtesz felelős­sége teljes tudatában, nem riadva vissza tette következményeitől, férfias nyíltsággal, hogy programot ad­El fogód ott vagyok, mert soha nem adtam még programot. Igaz, hogy nem is vittem semmire. Talán most, hogy programot adok, felnyílik azok­nak a. szeme, akik eddig tartózkodással visel­kedtek irányomban és nem hittek bennem. Életem a közé. Már ugy értem, egy bizonyos határig. Félreértések elkerülése végett: életem a közé, de ha a köz azt akarja, hogy életemet a köz érdekében tudjam hasznossá tenni, ak­kor szükséges, hogy a köz viszont az én éle­temet tegye mentői elviselhetőbbé, ez ma­gától értetődik. Nyíltan, az utolsó órában, felelősségeim tel­jes tudatában van szerericsém férfiasam prog­ram* < adni . . . várjunk csak. Tegyük fel: Tegyük fel, hogy holnap programot kellene adnom­A bíróság együtt ülne, talárban, pallóssal s egy udvarias, de megfcözelithetetien biró azt pedig fekfujt összeesküvőéi meséket költenek a szovjet!halóságok, hogy jogcímet nyerjenek a kolostorok elleni döntő aftenzávára. így nemrégiben Kazán volgapartá város nagy kolostorában házkutatást tartottak és es alkalommal ti* tonna Lisztet, 33 koffer textilárut és 75 varrógépet találtak elrejtve a kolostorban. Egy másik déloroezországi kolostorban pe­dig 9 egy koporsó belsejében — a kolostor rítu­sa szerint minden apáca cellájában illan- dóom üres koporsó áll — egy mázsányi tiszte* találtak. Ezt a két eeetet használja fel moef a arzovjet- k ormány arra, hogy az összes kolostorok megoomimisitósét oéizó nagy akcióját be­vezesse. mondaná: tessék, Mártái ur, önön a sor, ad­jon programot A brrák mind feszülten néznek reám, a tor­komat köszörülöm, szerényen, de határozot­tan nézek biráim szemébe ée beszélni kez­dek. Programomat néhány szóba® összefoglal­hatom, azt mondom Egy programot nem ha­tároz eil csak ugy máról holnapra az ember. Programom bennem ék Uraim, engedjék meg, hogy néhány keresetlen szóval, nyiitain ée férfiasa®, feltárjam programomat. Programom egyszerűen u . . , várjunk csak­Vagy őszinte vagyok, vagy nem ér az egész semmit. Egy pillanat, azonuaL Programom egyszerűen az, hogy a közeljövőben . , . Mit is akartam én a közeljövőben? Ma szombat van, délután három óra? Mit is akartam a közeljövőben? Megvan: a közel­jövőben, vagyis fél ötkor kii akartam menni a Budafoki írtra, egy barátom szukaviaslájónak kölyked szül ettek, meg akartam nézni a kis­kutyáikat. Azt nagyon szeretem, a kiskutyákat, nrffcor éptpen látni kezdik a világot és óeal elmek min­denféléit és nyalogatják a lábukat. Erről hu­zamosabb ideig tudnék beszélni- Viszont be­látom, hogy ez mégse olyan dolog, amiről egy program keretén beszélni leket, ez* hagyjuk. Ez volt félötre. Estére Benedekkel van randevúim. Ez se jó. Arról a foirándiulásról akarok beszélni ve­le, fel a Mátráiba, ahol még nem voltaim. Igaz. hogy ez már inkább jövőbeli program. A legközelebbi programom egyszerűen annyi, hogy . o . nem, ezt nem lehet elmondani, nem is érdekes. A homlokom dörzsölöm. Nevetséges. Éppen nekem ne lenne programom? Jenő is adót* programot a múltkor, sőt Be­nedek is adott programot, mikor átvette azt a rádiók épvisel etet, kinyomatta a program­ját egy körlevélben és szétküldite. Ez a Bene­dek velem járt a középiskolába, nem volt so­ha valami nagy világosság e mégis adott most programot. Azt irta, hogy korszerűen és a tu­domány haladása. Ezt mindenesetre elmond­hatom én is. Sose hittem, hogy ilyen nehéz. Persze, hogy én is konszernen alkarom és a tudomány haladása a célom. De mit akarok korszerűen? Talán itt (kell elindulni. Uraim, férfias szavaimat adhatom önöknek, kereset­lenül, hogy7 korszerűen óhajtom vezetni- Ed­dig jó. Még nem hallottam programot, mely­ben ne akarnának valamit korszerűen vezet­ni. Valami baj van itt. Elképzelem, hogy ül valahol egy hatalmas és rettenetesen okos ember és programot akar adui. Ennek az embernek biztosan von programja. Nem is gondolkozik rajta, készen van benne, csak elő veszi éa leadja. Vannak ilyen emberek. Programja van neki, nemcsak arra. hogy mi lesz holnap, hanem egyáltalán. A jövőben és ahol akarják. Vannak ilyen em­berek. Az ilye® ember biztosan uagy zavarba jö®, ha megkérdezik tőle, hogy mi vasárnap délelőttre a programja? Micsoda kérdés, fe­leli, programomat világosain é* férfias nyílt­sággal megadtam, tessék meggyőződni. Ée morog egyet Ax én programom, arahs . . w Pedig tudtam. Most határozottan emlékszem rá, hogy tudtam, volt vöt ami programom, de mindig el kellett halasztani; nagyon szép s határo­zott ée korszerű programom volt, volt benne valami ax emberekről é© arról, hogy senki­nek nincsen joga előnyökkel startolni s a fel- osztásról s még más valami », hogy mi az értelme ax egésznek? Közbe® megtanuttam, hogy esz mellékes részletkérdés, nem ez a fon­tos, hanem az, amiről én azt hittem, hogy melléke© és részletkérdés. Mindig csak as • forato*. Ne kerteljünk: Programom rövid és nagyvonalú: azt aka­rom, hogy a közönségnek fővárosi nívójú szó­rakozásba® legyen része, kellemesen fűlött ée jól világított helyiségben, elsőrangú kony­ha éa ápolt italok, fegyelmezett »e«a»ély®e* és pontos kiszolgálás, továbbá méltányos árak. Célom, hogy a fővárosi közönség elkényez­tetett ízlésének legjobbat nyújtsam előkelő művészi keretben. Évtizedes gyakorlatom, mint szerénytelenség nélkül áWithatom, garan­tálja. Programom pártolni a gyengéket és efts«- gyottakat s utat törni. Célom, hogy a közön­ség jóiérezze magát és nívós mulat tatásba® legyen része, olcsó ruhatár, kitűnő szellőzte­tés és hideg buffet. A kor áramlatait magas rangú interpretá­lásban óhajtom & budapesti közönséggel meg­ismertetni, elsőrangú politikusok és művé­szek közreműködésével, halogatás ée tétová­zás nélkül, vaskézzed, Felhívom a közönség figyelmét hangszó­rómra, mely korszerű Azt akarom, hogy világos és tisuta helyisé­gekben, minden társadalmi osztály összefo­gása mellett, az álkos pártoskodás megszűnté­vel, Zott bohóc közre műkőd ésév el, szem előtt tartva a legmodernebb levegőhűtőéi ée föld- osztá-i vívmányokat, férfias nyíltsággal, mű­vészien. óhajtom, hogy a közönség jóiérezze magát s eoudwicheöim ára semmiben nem marad alul és vissza utas ltom ax angol szociáldemokraták vádját Programom, hogy kibírjam mindezt és as ő programjukat, ami volt és ami leax g ami mind ellenem, le&kMsaneretem és ízlésem és halhatatlan lelkem ellen történik, programom, hogy mindent kibírjam s irtsam, vaokézzei éa pennával és cyáragázzol, ahol ée ahogy lehet Programom a civilizáció vívmánya, már tudniillik ugy, ahogy őlk értik és ahogy el­adják nekünk s ahogy kussorunk és elfogad­juk és belenyugszunk, mindez programom^ persze módosítással, illetve éppen fordítva. Igenis óhajtom, hogy az emberiség kelle­mes és jóltfütött, szellőztetett helyisége tóben, olcsó árak, méltányos elbánás és kitűnő ki­szolgálás mellett töltse el idejét az etablisse- mentban. Programom, hogy elődöm példáját ne kövessem s az etabl issem ént kitűnő hírne­ve az uij vezető kezeiben ismét a régi legyen. Uraim, ítéljenek. Programom . . • Félöt. Megyek a kisku­tyákhoz. HADD HIG HOGY ALSZOM A nagy támadások ideje még nem jött el. össszehuzom magam és védekezem. Fekete palástban, fekete álarccal járok. Szivemet nem mutatom és lehunyom könnyes szemetme*. Ajkamat szóra nem nyitom, most még nem szeretik hangomat: nem tudok dallamosan beszélni. Csendesen henyélek kinyújtott tagokkal, Viileimet távoli hangok hallására hangolom. Gyűjtöm az erőket Jövő küzdelmekre. A nagy támadások Ideije még nem Jött ©1. Hadd hlgyjék, hogy alszom. (Miirány) Plórlán Tibor. PROGRAM Mas MÁRAI SÁNDOR Könywásárlóink figyelmébe 1 Minden iáén tisztelt Előfizetőnknek és Olvasónknak, ?kl legalább 60,— korona áru giönyuet rendel htadőbluatalunk kőnyvesboilláhan, teljesen ingyen adjuk az nítJcrcasHüm 1930. évi Irodalmi AlmanachJAt, amit készletünk tart. mO K, imánm*.

Next

/
Thumbnails
Contents