Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-16 / 39. (2260.) szám
fM fdhwér M, nudtauiaip. REGENERADORÉS ffgtteg de UfiatmHK) néhány nap előlit Ireaninái — * PyirennetusoklbaTi, hol a Sud-ex- ptwasz kék komijai szoktak átrobogná a fél- srigetre — gyallogszanrel átlépte a spanyol ha- Afiurt és visszatért basájába, ahonnét Primo do Kávéra diktatúrája .néhány évvel ezelőtt, elűzte Fuertevwitoráira, a legkisebb kanári szigete©, majd Péiíkaneiaországba és Parisba. A határmentí. republikánus kaszinóban &mr és ezer lelkes spanyol fogadta a hatvanhat-éves spanyol inát, a saLamancaJ egyetem volt rektorát, ákií az ország annakidején Szent Ágoston ragyogó jelzőjével dásertebt föl, Excitator Hispaníaenek nevelvén öt Visszaiénésekotr öröm és lelkesedés rázza át az ibériai félszigeteit s a diktátora bukása utáni idők egyik legnagyobb eseményének Unamuno föl szabadulása számit, ment az aniiipoiitiíkas spanyol inteHcktuebiek nagyobb emberi értéket és életűik pregnánsabb kifejezőjét látják vezóriró- jukíban, minit száz Berengueriben és száz Pri- moban. Megvallom, kevés író él Európában, ákff inkább megérdemelné hazája korlátlan elismerését, mint Una/muno- Kevés, aki annyira megindítaná az emberi szivet, mint 6. Nincsenek tökéletes regényei — Sandhez-e, vagy „Tála néni'-j* vagy novellái és utolsó regénye, melynek ciime „A kőd", inkább belsőd!eges müvek, mint szabályos epopeiák, — de mint ember s mint az élet kommentátora gigantikus magasságig emelkedik. Stílusa van. Tiszta ember. Filozófiája szuggesztiv erejében vetekszik Nietzsche müveinek lendületével. Cervantes óta nem éli hasonló gazdagsága bölcs & büszke félszigeten & nem véletlen, hogy a Don Quijote csodálatos magyarázót kapóit benne, olyat, aki. az eléje tett műtő! vadonatúj remeket formált és az eredetiből legföljebb merít, mi^t a bűvös kuliból, de önmaga lesz, aki a misztikus italtól megerősödik és megszépül. Nem véletlen, hogy „az élet tragikus érzéséről" irt könyvet, mert azok közé a spanyolok közé tartozik, akik egyenes utódjai a germán törzseknek, a yraá- gótoiknak és magákban hordozzák az északi* és a déli nép kettőségéft s a déli temperamentum mellett megosztottak és töprengek, minit a németek, Spengter mondotta, hogy a spanyolok lelki világa a legrokonább a németekével, csak valami határtalan gőg és eső vegyül belé • az sem véletlen, ha Unaammo embere « harorifcia ember koz, a dkmk£ió& ember, (ó, szegény Smbő Dezső, régi jó nap-, fsában te értetőd Magyarországban Hősből e típusi!) aM a földeit a végtelennel folytatott küzdelem színterévé teszi, kinő a realitásokból és a lét myamonxli megkötötte égében legmagasabb és örökkévaló értékekért birkózik, természetesen hiábavalón és nevetségesen. Ez spanyol, ez donkahéö vonás: a végtelent harcban kicsikarni akarni, ezt egyedül Loyo- 1 ai Szent Ignác valósította meg, a legnagyobb Don Quijote, ez az, ami a németek transzáén- dentaíitásáin is túlmegy, mert a harc princípiumát vetíti a romantikus germánok passzivitásába. Az fei és tragikus küzdelem kajpoí t modern iköntöst Unamnnóban, akit agyonver a Véges és a Végtelen, az örök és az Időhöz kötött kettős égé, miat rajta kívül ma csak egyetlen más írót, egy loingobárdol: Pirandel- Iot. Az életet Unamuno szerint éppen e két-, bőség harca alkotja, e kettőséé' halálküzdelme, az agónia, mely örökké tart, mint például a realitás és az ábscoiüt legelső vegyülé- kének, a kersseténységnek, agóniája is. * Nemes és heorikus filozófia bontakozik ki a nagy spanyol iró müveiből, de nem erről vau szó. Van valami életében, ami közelebbről érdekelhet. A spanyol történelemibe kell merülni, hogy megértsük. Spanyolország a múlt század utolsó éveiben, a szerencsétlen amerikai háború után, a 1 egszánalmasabb ország volt Európában. A tönk szélén állott. Népe eliszonyodoii a munkától. A középkoriban élt és degenerálódott A peseta tönkrement. Nem volt modem érteieanben vehető állaim és ha kellett volna, a kis Szerbia vagy Belgium elbánik vele. Tes- pedett. Aludt. Elszikkadit. Nem törődött a. korral, mint Magyarország a félti jut ás előtt s számtalan Heirder akadt, aki bej el öntette, hogy ez a nép befejezte történelmi hivatását, ;a fényes conquislor-ok után elfáradt, kisajtol ódoti mint hajdan termékeny földje és meg fog halni. Gyarmatait elszedltók. Nagybatabui rangját megnyirbálták. Horizontját megsaükitet- ték. Utolsó csapásnak a spanyol-amerikai hallom jött gyászos és megszégyenítő pipogya- sággal vivőit harcaival, a gyáva kudarccal, — ez nem lehetett .más, csak a vég. Néhány ember maradt mindössze, aki nem esett kétségbe. Néhány iró és tudós a fekete katonák juntái és a papok világtól elvonatkoztatott imái között. 1895-ben megindult az Espana Módema című folyóirat Joaqudn Costa szerkesztésében. Töíbb volt, ment a magyar „Nyugat", több, mint a francia „Gabién? de la Quinzaine**, az irodalom megreformálásán kívül a politikai élet megújítását tűzte ki. célul. Megalakult körülötte az úgynevezett „1898-as generáció", — Unamuno, Gandvet, Azorin, Baroja, Maeztiu, Rulbén Dario, Valle- Indam voltaik .főember ei, — « a fiatalok, akik a kubai vereség sötét atmoszférájában edződtek, fölvették a „regeneradore.s“ nevet, hogy külsőleg jelezzék céljukat, m általános megújítást, vagy a megújhodás előkészítését. Csakhamar Unamuno lett vezérük és az ország valamennyi intellektüelj e hazájuk csatlakozott. A nagy iró megírta „En tomo al Castioismo" című müvét (kár, liogv ez a nem- zejpoiitikai szempontból elsőrendű mü sem magyarra, sem németre nincsen lefordítva) s megrázóbb vagy fölrázóbb hazafias írásit .soha nem olvastam. A spanyol nép tradíciójába merülve és a büszke tradícióra hivatkozva tespedelt s Unamuno könyvének problémája az a kérdés lett, miiként viselkedjék egy modem nemzet tradíciójával szemben, ha nem akar elveszni? Fölállítja a. teanporizmus tanát a Msztorizmus tanával szemben: a fejlődését a visszatekintéssel szemben.. A tradíció formáló, belső energia, de használni kell tudni, „aöstizo'bra, belső tiszatságra, nemességre van szükség (castizo körülbelül annyit jelent, mint a német Rassigikeit), europeización-m, európaivá válásra, ami nem európéenséget (bizonyos ismerethalmozást) jelenít, hanem azt, hogy a nép, a műveletlen tömeg is a magáévá teszi az európai népek általános szellemi, erkölcsi, politikai attitűdjét, demokratizálódjék, ne maradjon exotíkum különleges szokásokkal és éléteémával s egy spanyol paraszt például szakasztott olyan legyen, mint egy francia, vagy német; a spanyol iparos, Örömmel tudatjuk, Hogy I az uj Pocsátko szappan, II gyertya és vegyi gyár teljes üzemben van! Az uj gyárból még jobb a szappan! polgár, katona, politikus, intellekbuel, olyan mint nyugateiirópai pándánitja, a különbségek omoljanak 1© s a nép megkülönböztethetetlen altér égőként vonuljon be a szorgalmas és kultúrahordozó, életképes és uralkodó műveltségű nyugaté urapai népék közé. Az „euTópeizacion", mely a castizo ée a homi- mzaniis által érhető el, a spanyol nép igazi regenerálódását jelentené. Ha megtörténik, Spanyolország visszanyeri régi rangját és újra idézni lehet Ágoston mondását: „Nőid fora§ íré; in imteriore Hispániáé habitat veeritas.^ * Miért kell ért Unamunoről elmondani ? Tar 'Ián mert rengeteg párhuzamos vonás van a kubai háborúban tönkrevert Spanyolország és a mai magyarság feösött. Talán mert nálimk ás sok ezó esik az uj, életképesebb generáció Malalkulásáiról és jól esik példáikat keresni a múltban. A generáció a* a fiatalság, amelynek elindulását hatalmas és szörnyű ősélmény determinálta, ami arra kényszeríti, hogy a mölltafi saafcfteon, mert a régi séma katasztrófába vezetett így detenrmnálta Unaummót és „1898-as generációját" a (kubai csapás, így a francia fiatalokat a század elején a Dreyfus- por kataklizmája-, igy a francia décadence-t az 1870-es hájbora —- s igy a világháborús vereség a magyarságot. A Dreyfue-pör ugyanolyan, tiszta példa lehet, mint Unasmmo esete. 1 francia lelkeket a múlt század végén —. Jfea du siécle — határtalan errnuie lepte meg, unalom és el omlás, mely szörnyűbb volt a romantikus Weliterihaneranél s Amiéi naplójában kapta legpregnánsabb kifejezéeét. Drey fus pőrének posványa, az évekig tárté vad izgalom, felkorbácsolta az ifjúságot ée Charles Pégny vezetése alatt kifejlődött az a generáció, amelynek intellektuális része megreformálta az irodaimat, kombatifcáns része pedig — megnyerte a világháborúit. Unanrano példája magyar saempontbó jobb, mert a spanyol jró sok. tetomtetbeii ugyanazt a miliőt találta Spanyolországiban, ami a magyarok közt is föl lelhető. Europeiaa - dón jrell itt is- oti is, főlotoadás Európába, a különleges és kivételes életeémák véglegem (likvidálása, mert idegen testként nem ieheft a kontinnensen élni. Afeit érdekel « ftota-1 awiv gyorsig generációs kifejlődés© ^ oarlósofe. egyetemi hallgatóik, vezetők, kék — sokat tapasztalhat Unamuno müveiben. Regeasorátoei volt és Spanyolország útban van eszméinek ki teljesülése felé. Nálunk még szükség van re- gea\eTéhoro(kra. FüLCfOB. A Loire folyóban kutatják Kutjepov zsákbavarrott kmíiájáí Mit látott a nagy szürke autóban Simon szállodás? — Fegyverkezik á párisi szovjetkövetség Ptfte, Mlfazár 16. Tisenkilenc napja már, hogy ismeretlen emberek elrabolták Páriából nyílt uccám Kutjepov tábornokot. A tábornok felesége naponta személyesen érdeklődik Pérrier rendőrtg&zgatónál, aki a nyomozást vezeti. A rendőrig azgató a somba® nem tud. megnyugtató választ axini a tábornok kétségbeesett feleségének. A bajsza a titokzatos szürke autó és a még rejtélyesebb vörös tavi után most már túlterjedt Franciaország határain. Belgium és Németoerezág rendőrsége ás résztvesz a nyomozásban, a jelek ugyanis arra vallanak, hogyha nem gyilkolták meg francia területen a tábornokot, akkor etezöktették FZanciaorsaágból és vagy Belgiumban, vagy pedig Németországban rejtegetik. A titokzatos rablóknak, ebben a« esetiben nyilván az a céljuk, hogy Moszkvába vigyék Kut-je- povot. De minthogy az egész rejtélyes ügyben semmi sem bizonyos és ellenőrizhetetlen értékük van a tanúvallomásoknak, Perrier rendőrigazgató még mindig bizik abban, hogy sikerül élve vagy halva francia területen megtalálni Kutjepov tábornokot. Loiret-beu Chateaurenard község környékén még mindig lázasan kutat a párisi rendőrség egyik kiküldött csapata. Maga Perrier igazgató is autón személyesen lobbizóén kiment, hogy újabb tanukat halllgasson ki. Napok óta halászok és munkások segítségével kutatják Chatetaurenard környékén a Loire-ío- lyó medrét, mert az a gyanú, hogy a tábornokot elrablói meggyilkolták, holttestét zsákba varrták, s a holttestet bedobták a Loireba. A vallomást, amely a nyomozásnak ezt az irányt adta, egy Roger Simon nevű chateawo- nardi szállodás tette, aki az elrablást követő napon látta a titokzatos szürke autót és a piros taxit és beszélgetett is a két autó utasaival. Simon szállodás vallomása, amelyet Perrier rendőrigazgató előtt tett, a következőképpen hangzik: — Január 27-én, hétfőn (a tábornokot ugyanis 26-án, vasárnap rabolták el) dél tájban egy fiatalember állított be a szállodámban levő bárba. Egy pohár rumot kért. Mohón megitta az el- *ő pohár rumot, majd egy másikat is felha jtott. Feltűnt nekem, hogy nagyon fáradtnak látszik. Arca borotválatlan volt. Legalább kétnapos szakálla lehetett. Huszonöt-harmincéves férfi volt, szék* vtótal, pfeoe areeaT, szőke hajjal. Idegen kiejtésael beszélt. Az volt az érzésem, hogy legyei vagy orwz. Szürke sapkát vfeeit. Fizetésnél észrevettem, hogy kroki)dilbőr utánzata pénztárcájában több ezerfrankoe bankjegy lapul. Miután fizetett; megkérdezte, hogy merre kei! menni Melleroy felé. Vele együtt kimentem a szállóból s akkor láttam, hogy a ház előtt egy nagy szürke autó áll. A számát nem jegyeztem, meg, de úgy emlékszem, hogy idegen rendszám?, volt. A szürke autó mögött állott egy pixto* taxi. Azt w észrevettem, hogy az autó egészen sáros és poros. Jó messziről jöhettek ezek az emberek. A szürke autóban három eatóber tilt. A szőke férfi a eofifőr mellé ölt előre, összesen tehát öten ültek az autóban a soffőrrel együtt. Ami azonban legjobban érdekelt, egy nagy zsák volt, amely a solfőr és a szőke férfi között bevert, a kormánykerék mellett. Megkérdeztem a szőke férfitől, hogy init visznek abban a nagy zsákban. Azt felelte, hogy hosszú útra mennek ée élelmiszert szállítanak benne. Most, hogy utólag visszagondolok, nagyon valószintinek tartom, hogy a nagy zsákban egy hullát szállítottak. Olyan volt az alakja a zsáknak, mintha egy összekötözött holttestet rejtegetne. Gyanúmat erősíti az a körülmény, hogy a szőke férfi, aki két pohár rumot ivott, rendkívül izgatottnak látszott. Simon szállodatulajdonos vallomása után. a párisi rendőrség kiküldött emberei sorra kihallgatták a környék lakóit. Egy asszony azt a meglepő vallomást tette, hogy hétfőn délután, amikor a mezőről munka után hazafelé tartott, a Loire-folyó mellett látta a szürke autót és a piros taxit. így támadt a' gyanú, hogy a meggyilkolt Kutjepov holttestét zsákba kötve a Loireba dobták. Mindeddig azonban eredménytelen a Loire-fo- lyóban való kutatás. Fontos vallomást tett Georges Coliét, cha- teau-renardi garázstulajdonos is. aki szintén látta a vörös taxit, amint gyorsan követte a szürke autót a Loire folyó felé. Paris, február 15. A lapok azt az értesülé-t közölték, hogy a rendőrség letartóztatta a szovjet követség másodtitk-árál. A hirt hivatalosan megcáfolják. rA sscvjrtÉbvcteégm — iránt a Sapoí írják. — nagy az aggodalom amiatt, hogy a közeljövőben a követséget támadás ért a .Jefaérlí emigrál*ok részéről- ,.. X követség védelmére külön gééiMt szerveztek, amelynek tagjai között fegyvereket osztottak szét. Gulievios tábornok, a vett Praobrazs-enszfi ezred tisztjei egyesületének elnöke, Kutjepov tábornok ügyében, aki utolsó parancsnoka volt a* ezrednek, Tardicu. miniezterelnökíhöz levelei intézett, amelyet 11.827 Franciaországban élő orosz irt ali. A levél felhívja a figyelmet arra, hogy Kutjepov tábornok, akit Nikoíaj Nikcdajevics nagyherceg megbízott tevékenységének folytatásával, megtestesítője az Oroszország közeli felszabadításába vetett reménynek. A levél kifejti, hogy x Franciaortzágb 'rn óiő oroszok nem kételkednek abban, hogy az igazságszolgáltatás eljár a bűnösök ellen. Numerus dausus m factl a prágai főiskelákaa Prága, február 16. A Udové Lkrty eeeriat a (két hónap olőitii prágai diáktiroie íésok ée numerus clausuaft követelő agitáció óta mosfi első ízben megtartott ámamviezgátkon és szigorlatokon kMertilt, hogy az egyetemi diákság számának csökkentésőt via facti fogják elérni, azaz az államvizsgák és szigorlatok erő» megszigorításával. így megállapítást nyert, hogy a legufóbfbi napokban sokkal szigoruib- bam vizcgúzlattak, misH eddig, nemcsak az otr- voei, de a jogi fakultáson is- A cseh jogi fakultáson példáatl egy tizennyolc jelöltből álló csoportban az első államvizsgán tizennégyen buktak el, három csak szótöbbséggel jutott át és mindössze egy jelölt tette le jő eredményre! az áliamvisagát. Amidőn a vizsga befejeztével egy kisebb diákosoport dis'pu- tált erről a vizsgaeredményről; a tanárok egyike ezt a megjegyzést tette: ..Numerus ©lausust akartatok, hát most itt van.** Érdekes, hogy a vizsgák és szigorlatok megs/.igori- tásúnajk hírére valamennyi diáklány visszalo- pe.it a vizsgától, noha a gimnáziumlnin jeles-e® éretitS'égiztek. w—w——iíiih i—■■■■MaKnm ii ■■ 7
