Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-16 / 39. (2260.) szám

'PMGAT/VlAGÍARHÍRLaP 153© fctontác 10, raaArnam nem megy, a községi adminisztratív szervek. bevonásával. : A gyermehléíeh neveléséről ír Huszár Aladámé mindenki Miéi megszívlelendő pompás vezetőcikket a Nagy­asszony mást megjelent februári számában: A szlovenszkői magyar asszonyaié tár- sadalmi, szépirodalmi és házatirtáti lapja már nagyobb oldMszátmmal, bővített és gaz­dag UrMommal hagyta el a sajtói. Az itj száma az irodalomi rész mellett, amely Farkas Imre nagyszerű, elbeszélését, Nagiftoronyai György dr- sokakat érdeleié orvosi cikkéi, Máriássy Szemere Katinkának fogalommá vált „Csendes őrá" című rovatát és szátnos szép verset hoz, az asszonyokat és lányokat legjobban érdeklő szépségápolás­ról és divatról is szakszerű és kimerítő tudósítást nyújt. A megszokott rovatok bőséges tartalmat adnak, a szerkesztői üzenetekben P. Bcrtóky Márka a napi élei számos kérdéseiben nyújt felvilágosit ást és ad tanácsol a Nagyasszony egyre szaporodó ol­vasó láb órának. A gyermekek is ajándékot kapnak már a Nagyasszonyban a „Mesél­jünk' dmü rovatban. A kibővítem rejtvényt óval pedig az egész családnak okoz majd szórakozást és örömei. Minden magyar család érdeke tehát, hogy a Nagyasszony utat nyerjen a család tagjainak szivébe. Az a csekély összeg, amelyet a Nagyasszony előfizetése révén a magyar ügy oltárán áldozunk, sokszorosan visszafizetödik abban az erkölcsi nyereségben, amit a magyar létek ápolása, fejlesztése és fennmaradása révén nyerünJc abban a lelki szóraikozásb an, amit a Nagyasszony nyújt. A Nagymz- szony előfizetési ára egész évre 24 korona. Az előfizetés a kiadóhivatalhoz: Prága, IL Pmeká u, 12. IIL küldendő*. A gasdák adéaSa^ja az áresésnek megfetoSften leszállítandó A legsürgősebb és legfontosabb teendő azon­ban az ézévi jövedelemadó kivetésénél vár a pénzügyminisztériumra, különösen pedig a földműves gazdák jövedelemadókivetését ille­tőleg. A földműves gazdák holdankénti jöve­delemadó alapjának megállapítása körül fölme­rült igazságtalanságokból, méltánytalanságok­ból származó panaszoktól volt hangos egész Szlovehszkó és ííuszinszkó. Az 1929. évben a holdanként megadóztatandó jövedelmet a ki­vető hatóságok 1300—1600 koronában állapí­tották meg. És hiábavaló volt minden kétség­beesett védekezés, az adót is ezen az alapon vetették ki. Erre jött az agrárkrízis. Az összes mezőgazdasági termények ára átlagban 25—30 százalékkal esett, az adót pedig az 1300—1600 korona holdankénti jövedelem alapján szedik be. Csodálkozás tölt el, amikor látom, hogy az 1930. évi költségvetésben a pénzügyminiszter ur ugyanannyit vett föl, mint a tavalyi évben: 1 milliárd és 50 millió koronát. Ebből azt kell következtetnem, hogy a ga­bonakrízisre egyáltalán nem akar ügyet vet­ni ás az 1930-as évre a föld jövedelmének alapját a tavalyi magasságban szándékozik njból megállapítani. Amíg a földművelésügyi miniszter nr kétség- beesetten töri a fejét olyan törvényjavaslatok kifundálásán, amelyek a gabonakrízisen segí­tenének, addig a pénzügyminiszter nr épp en­nek ellenkezőjét készül megcsinálni, amikor a föld után ugyanannyi jövedelemadót akar ki­préselni a termelőktől, mint a tavalyi évben, amikor a gabona ára magas volt. Ez égbe- j kiáltó igazságtalanság volna és az amúgy is veszélyben levő mezőgazdasági termelést le­hetetlenné tenné. A pénzügyminiszter ur min­den külön törvény meghozatala nélkül, egysze­rű utasítással a leghathatósabb lépést tehetné meg a gabonaválság megszűntetése érdekében. A dolog igen egyszerű. Adjon k! a pénzügyminiszter nr a saját ha­táskörében egy rendeletet, amellyel az adó­kivető szerveknek utasítást ad, hogy a föld­művesek jövedelemadójának kivetésénél a műit évi holdankénti tiszta jövedelemből — a gabonaárak esését figyelembe véve —• 30 százalékkal kisebb adóalapot állapítsanak meg. Logikus és íg&saágoa. hogy amennyi wáxaSék­kaí estek a gabonaárak, annyi ezisaiékkal csökkentessék a holdankénti jövedelem, ,nmt adóalap. Nagyon érdekelne bennünket a pénzügymi­niszter ur véleménye, vájjon gondolt-e "erre egyáltalán és mit hajlandó cselekedni ebben *s ügyben? Csdlddtaak az atilB^bn Is As áSamS útalap WteeHéaére vonatkozó tör­vény meghozatalával szemben Szlovensskó és Ruszinszkó lakossága nagy reményekkel volt eltelve. Ettől várta nyomorúságos útviszo­nyaink megjavulását. Ebben a reményében azonban nagyrészt csalódott. Az útalapról szó­ló törvény ugyanis csak a nagy állami távfor­iBasedov is §o!yvinif[ kérje as otthoni esizi jód- kvra használati utasítását. CsüzSfirda. é galmi utak megjavítása, kiegészítése és kiépí­tése tekintetében nyújt lehetőségeket, a me­gyei, vicinális és községi utak szempontjából egyáltalán értéktelen, mert a törvény ezeknek az utaknak a karbantartására és kiépítésére szükséges anyagi részesedésből a fenti önkor­mányzati alakulatokat kizárja. Csupán a tar­tományi székhely részesedhetik belőle. Ezek alapján nincs kilátás arra, hogy az állami táv­forgalmi utakon kívül útviszonyainkban gene­rális javulás álljon be. A városok és községek ugyanis saját anyagi erejükből képtelenek a mai forgalomnak — különösen pedig az autóforgalomnak — meg­felelő müutak kiépítésére, kiváltképpen amaz alföldi községek, amelyek a legfőbb útépítési anyagtól, a kőtől messze fekszenek. A momer&aúét az állam elvege, dQ utakat nem ad Elismerem azt, hogy az állami útalap léte­sítése óta sok történt, ami határozott javulást jelent, de bebizonyosodott az, hogy az útalap anyagi ereje nem elegendő az ut- probléma generális megoldására. Pedig tud­valévő, hogy az útalap a betegsegélyzőinté- /.etek központjától tíz éven belül egyinilliárd korona kölcsön fölvételére jogosult és mely­ből 140 milliót ebben az esztendőben is igénybe vesz. A. föladat nagyságával szemben azonban ez is elégtelennek bizonyult. Szlovenszkó déli részén egy csomó olyan község van, amely az őszi esőzések beálltával megközelithetetlenné válik valamint a kocsi, úgy az autóforgalom szempontjából, de még gyalogszerrel som lehet egyikből a másikba el­jutni. Nagy hibát csinált az állam akkor, amikor 1928. év januárjától a községek részéről a i motoros jármüvek után szedett adót egysze­rűen elvette a községektől és a maga részé­re biztosította. így állott elő az a visszás helyzet, hogy a községekben lévő motoros jármüvek tulajdonosaitól beszedett adójöve­Newyofffci jelentés srorimt as ame­rikai amatőrcsillagúszok társulata öt­ezer ember számára kibérelte a Ter­mészetrajzú Muzéum termét, ahol Ein­stein relativitás-elméletéről filmbemu­tatót rendeztek. A bemutató vége ökölharc volt és az elméletet senki sem értette meg. Weiersirass, a németiek egyik legnagyobb matematikusa mondotta, hogy az a matema­tikus, aki nem poéta, soha sem lesz nagy ma­tematikus. Nos hát, Weierstrassnak Ein­stein relativitás-elméletével kapcsolatban nagyon is igaza van: a lólék poézisre van szükség, hogy megérthessük ezt a matemati­kai konstrukciót, amely szárnyalásában min­den eddigi filozófiai és tudományos épüle­tet messze fölülmúl Évek óta csak Eienstem- ról beszélnek, Amerikában seb sem látott pompával fogadták a kiváló német tudóst és mégis mindig az a panasz hallható, hogy az elmélet annyira nehéz, hogy senki sem érti. Az alábbiakban megkísérlem ennek az elmé­letnek teljesen népszerű ismertetését, * Egy darab tudományos történelmei keli rekapitulálnom, hogy megmagyarázhassam az Einstein előtti adottságokat Az éter léte vagy nem léte iránti, kérdéssel kell kezdeni ezt az elméletet. Ismeretes, hogy Newton alapelvei, amelyek alapján Kant járt ed, ami­kor a világegyetem kópét megrajzolta, merev térrendszert tételeztek fel. Ezalatt az értendő, hogy mindent úgy figyelünk meg és a ter­mészet törvényéit oly módon szögezzük le, mintha a tér, amelyben a mozgások lejátszód­nak, abszolút és mozdulatlan lenne. Newton maga a teret Isten szenzoriumának nevezi és ezáltal végképen abszolúttá teszi. Ebben a térben az éter segédfogalmára volt szükségünk, hogy a mozgást megmagya­rázhassuk. Ez a feltételezés, amely nem más, mint praktikus fikció, egy darabig jő szolgá­latokat tett a fizikának. Michelson híres kí­sérletéig tör elő a fizika, bár az éter fikciója lépten-nyomon a legkellemetlenebb ellen- mondásokba sodorta a tudományt. delem többé az illető községek rendelkezé­sére nem áll, azt saját utaik javítására és fejlesztésére nem fordíthatják, hanem az ál­lam ebből az adóból esetleg az ország má­sik szélén építtet utat, amelyből a községek­nek abszolút semmi haszna nincs. Ezt a jövedelemforrást nem lett volna szabad elvonni a községektől, mert az automobilok számának rohamos növekedésével az ebből származó jövedelem különösen a városok ré­szére oly szép öisszegeket eredményezett, ame­lyekből idővel összes utaikat jókarban tarthat­ták volna. Az államnak ezt a jövedelmet újból vissza kell adnia a községeknek, amely az állam­nak összesen 53 millió koronát hoz. Egészséges é« rendszeres politikát csak akkor lehet csinálni, ha az állam az összes uta­kat államosítja, maga kezeli és fönntartja. Ha ez nem volna lehetséges, úgy akkor legalább az összes vicinális utakat vegye át, addig is pe­dig, amig ez keresztülvihető lesz, a motoros jármüvek után beszedett 53 millió korona évi adót adja vissza a községüknek, avagy for­dítsa kizárólag a vicinális utak javítására és építésére. A dohány átíveli árát leszállítják. de a trafik rém alcsftbb A dohány jövedék az állam legjövedelme­zőbb vállalata. A költségvetés előirányzata szerint I milliárd 163 ezer korona tiszta jőve Michelson megállította a folyamatot. Világhírűvé vált kísérlete abban áll, hogy egy kiinduló pontból két fénysugarat Érve­lünk ki. Az egyik fénysugár az éterszél ká­nyában mozog, a másik ezen iránnyal ellen­tétesen. Mindkét sugarat tükrökben fogjuk fel és a kiindulóponthoz visszatükröztetjük őket Michelson most már azt mondja, hogy az a fénysugár, amelyik a* éter irányában j halad, előbb kell, hogy visszajöjjön a kiin­dulóponthoz, mint a másik, mert az első moz­gását, illetve mozgás gyorsaságát az éter szél elősegíti. Tényleg így kellene történnie, de bár Mi- ch elsőn a kísérletet gyakran és & legnagyobb pontossággal végezte, as eredmény mégte nulla maradt, azaz ama két idő között, amely alatt a két fénysugár mozgott, a legkisebb különbözet sem mutatkozott: a sugarak ugyanabban az időpontban érkeztek vissza a kiindulóponthoz. Létezik-e tehát éter? Következetesen tagadni kellene as éter lé- í tevéséi, mert ha éter volna, hatna, akkor hatnia kellene a fénysugarakra te, gyorsíta­ná, illetve lassítaná a fénysugarak tempóját. Ha azonban azt feleljük, hogy nincsen éter, akkor viszont felmerül a fizika legnehezebb kérdése, hogy vájjon a világegyetemben mi a mozgás hordozója? Mozgás hordozó nélkül el nem képzelhető. Minden logikus gondolkozásnak ellentmond, hogy valami mozog, energiát fejt ki (legek- latáinsabban az elektrodinamikában) és még sincsen olyan valami, ami ezt a mozgást hor­dozná. Mozgás mint „magánvaló" elképzel­hetetlen a gondolokodás számára. Bármeny­nyire finoman is gondoljuk el az anyagot, i az anyagi történésnek mégis csak anyagi ala- • pót keli tulajdonítani és a fizika azért a tes­tek tudománya, mert testekről (anyagról) van szó. Fizika anyag nélkül elképzelhetetlen. Minden gondolatunkkal a tér és idő világá­ba vagyunk beállítva, már pedig ez a kettő az anyagi történés komponense. Michelson kísérlete azt bizonyltja, hogy a földön élő lények számára a fény gyorsasá- ‘ delmet hoz az államkincstárnak. Ennek a szép jövedelemnek éllenére a kincstár a dohányter­melő gazdák dohányát ebben az esztendőben, minden indok nélkül, önkényesen, jóval ala­csonyabb áron váltotta be, mint tavaly. A ta­valyi átlag hét korona volt, míg az idei alig tesz ki öt koronát. A kincstár a mezőgazdasági válság idején nem nyerészkedhet épp azon az osztályon, amely ezen válság áldozata. Ezzel a tényé­vel maga a kormány még fokozza a válságot és sok ezer gazdát károsít meg és sok-sok felesben dolgozó szegény munkáscsaládot ta­szít nyomorba. A dohánybeváltási, ár leszállításának logi­kus következménye volna a dohányáruk árá­nak leszállítása is. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a cigaretta, szivar és a pipa-, meg ciga- rcttadoháiiy ára egy fillérrel sem olcsóbb. A kincstár a dohánytermelő gazdákon nye­részkedik, ami a kincstár presztízsével se- hogysem egyeztethető össze. A kincstár erre az üzleti nyereségre ala­pozott politikájával lehetetlenné teszi a do­hánytermeléssel való foglalkozást, ami a mai gabonaárak mellett még rontó bilisnek mutat­kozott, ős ezenkívül még inog is károsítja a termelőket, ultik a dohány termelésre rendez­kedtek be és nagyobb összegeket invesztáltak. Most kénytelenek fölhagyni vele és drága be­ruházásuk kárba veszett. Fokozza a bajt még ga 300.000 kilométer másodpercenként A mozgó földön mérve a fény útja egy másod­perc alatt 30G.000 kilométernél valamivel ke­vesebb, mórt a föld mozgását bele kell szá­mítanunk. Hogyan történik már mostan, hogy a fény útja a földön mégis pontosan 300.000 kilométer? Felelet: Az az időtartam, amely a nyugvó térben, vagy a nyugvó éterfcengerben mérve egy másodperc, a mozgó térben, vagy a moz­gó éterben nem egy másodpere; — más szóval azt jelenti, hogy as idő relatív. Az idő relatív. Mértéke attól a világtól és a világon történő mozgásgyorsaságofctól függ, amely világban a méréseket eszközöljük. Ami egy nyugvónak elképzelt rendszerben egyidejű, mozgó rendszerben nem egyidejű. Mivel a teret az idővel mérjük, az idő relati­vitása a tér relativitására te döntő hatással van. Ebből az következik, hogy az a gravitá­ció, amely számunkra Eiemstein előtt külön­leges erő volt, egy erő, amely számára még különleges tered is feltételeztünk, lényegé­ben nem más, mint ama mozgó rendszer ál­lapotának a folyománya, amelyben a megfi­gyelő a megfigyeléseket eszközli Így érten­dő, hogy tér, idő és tömeg és ezek hatéasí relativek és esakis a mozgások egymással szembeni viszonyától függnek. A cikk elején az éter létezésének kérdé­sét vetettük fel Einstein alapján most már ast válaszolhatjuk erre a kérdésre, hogy erre a segédfogalomra csak addig volt szükségünk, amíg a teret és az klót abszolút értéknek hittük. Einstein forradalmi tett© abbaa £0, hogy a mozgásokat egymással szembeállította és a fizikából úgyszólván geometriát csinált. Az Einstein féle fizika nem operál többé éter­rel, hanem mozgások egymásmelleit! és egy­másutániságával. Amit anyagnak nevezünk, nem más mint, észrevett, érzékeit mozgás. Ez az uj mechanika lényeg®. ' As uj mechanikának természetesen filozó­fiai konaekvenciái vannak. Érzéki benyomá­saink, tehát a hang, a sran, stb. megváltóé­nak, ha egy más rendszerben figyeljük meg ókét. Megváltozatatják gyorsaságukat ama rendszer szerint, amelyhez tartósnak és es azt jelenti, hogy mindaz, amit a földi rend­szerben érzékileg — adott „vsáósága&k4* kép­zelünk ©1, relatív. A mossgás rendszere eee--. rint a kék szán zöld, a eé-h&sg gé lehet. Ugyanez történik a tömeg és a nagyság fo­galmával: az anyagi nagyság fiigg attól a rendszertől, amelyeben morog, illetve, mely­ben megfigyeltetik. így történik, hogy az, amit eddig „világnak" neveztünk, szintén relatív, mert a világ komponensei, a tér és az idő relatív segédfogalmak. Ás Einsteiin-elmélet végső konzekvenciája idegen világokat nyit meg & gondolkodó előtt: múlt, jelen cs jövő szintén relatív fo­galmak. Úgy, ahogy mi ismerjük őket, csak ebben a mi merevnek elképzelt térrendsze­rünkben érvényesülnek. Az anyag határfo­galma az éter volt. Einstein túllépte ezt a határt és a mozgások viszonyából uj világ­képet teremtett. Ez az uj materializmus is­meretelméleti szempontból idealisztikusabb minden eddigi filozófiánál és a legrövidebb utón kétezer éves ugrással visszavezet Platón filozófiájához. az is, hogy az állam az 930. évre egy csomó régi dohánytermelő gardának nem ad enge­délyt dohányültetésre. Mi a magyarázata en­nek? • Hiszen a kincstárnak az volna az érdeke, hogy minél nagyobb legyen a belföldi do­hánytermelés, hogy ne szoruljon behozatalra. Az az érdeke, hogy az a kb. 400 millió, amit külföldi dohányért fizet ki a kincstár, itt maradjon és szintén a mi dohánytermelőink kezébe kerüljön. De ezt kívánja az állam kül­kereskedelmi mérlegének érdeke te. S®k szó fér a költségvetés stabilitása és realitása kérdéséhez Szerintem mindaddig, amig a költeégveté* csak úgy tartható egyensúlyban, hogy azt cwak az ideiglenes jellegű forgalmi és fényűzőéi adó­ból nyert kétmilliárd jövedelem bit tóéit, ja, amely adó közgazdasági életünk összeroppa­nása nélkül ily magas mértékben nem tartható fönn sokáig, továbbá, amig a kötél egymil­liárdnyi tanítói fizetésre a pénzügyminiszter ur nem talál rendes költségvetési fedezetet és kénytelen évről-évre különlegesen, komplikál­ta n beilleszteni azt valamiképpen a költségve­tésbe, addig az állami költségvetés sem stabil­nak, sem reálisnak nem mondható. Minthogy az előttem fekvő költségvetés az adózó polgárság terhein nem könnyít, sérel­meit nem orvosolja, azért azt. nem " fogadha­tom eL Harc az Emsiem-ieoríáérí — Népszerű találmány Einstein aj iizikm világképéről — Irta: NEUE AVER PÁL e>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents