Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-14 / 37. (2258.) szám

2 %I^Cai-MAG^Att-Rl RLA3> 1930 február 14, pétatcAu „Nem akarjuk örökkévalóvá teeni a gvülöte!etM Milánó, február 13. A Papod© dTiaMia római diplomáciai tudósítója vezércáMtibeu foglalkozik az oezttráík-olafiBi barátsági szerződés feltűnőéin ideges kommeníárjaiva 1 s többek közt a köveikeaőket Írja: — Ha felajánljuk valakinek barátságiunkat, úgy ez a barátság nálunk teljes odaadást jelent, amint ezt Magyarország példája is mulatja. Rómában mindenki bizhat, ment Róma az igazság, az egyen­súly és a béke forrása. Ausztria nyugodtan rábíz­hatja magát a fasisztakormány igaságórzebére, mert a fasizmus az ókor bölcsei1 tő! örökölte ezt az igaz­ságérzést. Mi neon akarjuk örökkévalóvá tenni a gyűlöletet és utáljuk a politikai üldözést. Nem élűnk vissza erőnkkel és megvetjük azt, aki így cselekszik. Közöttünk és azok között az államok között, amelyek a világháborúban szövetségeseliuk voltak, nagy7 erkölcsi különbség áll fenn. Mi a háború befejezése után újra megértési tanúsítot­tunk a legyőzőitek kulturális és történelmi igényei iránt. Mi sohasem okádtunk tüzet az osztrákok ellen, 'hanem segítettünk rajtuk és nem felejtettük ed, hogy Ausztriára a Dunaimedencében különleges feladatok várnak. A Duna medence sakktábláján nemcsak olyan államok vannak, amelyek Francia- ország vazallusai. Itt van Ausztria és Magyarország is, amely szabad, független és önálló állam alkar lenni. Holott: A nyugdíjasok kenyere, éhes gyomra, előbbrevaló, mint az állami fölöslegek alapja Primo d@ Rivera Parisban Páris, február 13. Primo de Riveira, a meg­bukott spanyol diktátor tagnap Párásba érke­zett, de nem hajtandó nyilatkozni. A lapok jólértesült körökből úgy értesülnek, hogy az exdiiktátor utódjának, Berenguer tábornoknak tanácsára utazott Párisba, mert testi épsége Spanyolországban nincs biztonságban és álü- tólag merényletet terveznék ellene. Több lap szerint Primo de Rivra a francia főváros­ban párbajt fog vívni régi riválisával, Sanja- go Álba tábornokkal­a nagyszebeni állomáson Nagyszeben, február 13. Tegnap este a pá­lyaudvaron szolgálatot teljesítő inspekcióé rend öt tiszt viselő a sinek között egy kilogram súlyú bombát talált. A bomba gyujtózsinórral volt ellátva, amelyet azonban az ismeretlen merénylők, nyilván, mert megzavarták őket, nem tudtak meggyujtani. A rendőrség azt hi­szi, hogy * * bombát kommunisták helyezték el. A katonai szakértők megállapítása szerint a bomba elegendő lett volna ahhoz, hogy a pá­lyaudvar épületét teljesen megsemmisítse. A merénylettervről értesítették Maniu miniszter­elnököt és a belügyminisztert. A rendőrség a nyomozást nagy apparátussal folytatja. Ment igaz, hogy nincs fedezet az SresEiynsifiiasok illetményrendesésére - Mire fordítják az adók sok százmilliós többletbevételét? -A konszolidációs alap tömése helyett az öresiiyugdiiasokaf keli kieiégiteni - A pénzügy­miniszter a kitűnő pénzügyi helyzettel hivalkodik Prága, február 13. Az úgynevezett őregnyagaijások illetmé­nyei rendezésének fájó sebét Engliis pénz­ügyminiszter nyilatkozatai szerint az uj kor­mány seim tudja meggy agyi tani, állító tag az­ért, mert a kormány a szükséges fedezetet nemtudja előteremteni- A legutóbb olyan ter­vek merültek föl, hogy a kormány több cso­portban, legelőször a hetvenötéi vésnél öre­gebbek, majd a hetven évnél örgebbek s vé­gül a harmadik csoportban a többi, hátralevő nyugdíjas illetményét fogja rendezni­ÍIclubi János dr. magyar nemzeti párti képviselő, a nyugdíjasok kérdésének leg­alaposabb ismerője, a kérdés ily en megol­dását nem tartotta megfelelőnek, különö­sen pedig azért nem, mert a pénzügymi­niszter a saját tárcája költségvetésének in­dokolásában büszkén arra hivatkozik, hogy a köztársaság gazdasági és pénzügyi helyzete kitűnő, másrészt mert köztudo­mású, hogy az egyes adónemek jövedelme annyira biztosan meghaladja az előirány­zott összegeket, hogy ezzel a többletbevé­tellel a pénzügyi törvény feltétlenül szá­mát, mint az a pénzügyi törvény IV. cikké­ből is kitűnik, amely felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hegy az adók többletbevételéből a magasabb tanítói illetményeket kifizesse. A pénzügyi törvény XIX. cikké azt rendeli, hogy az adók többi eljőve delnőéből a maga­sabb tanítói illetmény ele kifizetése után meg­maradó összeget az úgynevezett konszolidá­ciós alapba kell befizetni. Holota János dr. képviselő az állami költ­ségvetés és a pénzügyi törvény elsőrendű szakértőjeként mutatkozott be akkor, amikor rámutatott arra, hogy a konszolidációs alap fölösleges gazdagítá­sa helyett a& adók többletbevételéből játsz­va fedezhető ai öreg-nyugdijasok iUet- ményremdeséséhez szükséges összeg. Ezt a problémát oldotta meg Holota dr. kép­viselő a parlament költségvetési bizottságá­ban benyújtott s alább teljes terjedelmében közölt indítványával. Holota dr- képviselő in­dítványának, illetve az indítványa indokolásá­nak nem ecsekély érdeméül kell betudná azt is hogy az öregnyugdijas fogalmát pontosan megállapítja Ez azért fontos, mert manapság sokat beszélnek az öregny ugdi jasokról, azon­ban kevesen vaunak tisztában azzal, hogy ki is tartozik em egyűjtőnév fogalma alá. Holota javaslaténak teüss süvege Az 1930. évi állami költségvetést megálLa- pitó pénzügyi törvény IV. cikke a következő, harmadik bekezdéssel egészittetik ki: (3.) A pénzügyminiszter fölhatalmaztatik, hogy a régi nyugdijasok nyugdijilletményé- nek teljes egyenjogúsításához szükséges ki­adások fedezetére a 200 millió Ke fölemelt tanítói fizetések fedezetéhez hasonló módon a forgalmi és fényüzési adóból várható ma­gasabb bevételekből fedezze. A XIX. cikk a következőképp m ód o sitta­tik: Az (1.) bekezdés elmarad s helyébe a követ­kező bekezdés tétessék: ,.Amennyiben a jöve­delemadó, általános kereseti adó, különleges kereseti adó, a forgalmi és fényüzési adóból befolyt jövedelemből a IV. cikkben föltűn tetett és a tanítói fizetések előlegének, továbbá a nyugdijegyenjogusitásra előirányzott 200 mil­lió koronának tényleges kifizetése után marad- | na föl többletbevétel, ez a többlet az 1927. évi pénzügyi törvény XVII. cikke értelmében léte­sített alapra szolgáltatandó be.“ Indokok A régi. 1926 január 1-e előtt nyugdíjazott nyugdíjasok nyugdijai egyenjogúsításának ha­laszthatatlan szükségességét és igazságosságát úgy a kormány, mint a legfontosabb faktor, a pénzügyminiszter ur is elismerte. Egyedüli aka­dály gyanánt az anyagi fedezet hiányát jelölte meg: •• , Az állami költségvetésekben már évek óta azt látjuk, hogy a nemállanii tanítók állami fizetéskiegészitésének fedezete akként olda* tott meg, hogy az ehhez szükséges 800 millió koronát a forgalmi és fényüzési adó többlet- f jövedelméből teremtik elő. A pénzügyminiszter ur a költségvetési jelenté­sében teljesen reális becslésre hivatkozva, a forgalmi és fényüzési adóból a költségvetésben előirányzott összegnél jóval nagyobb bevételt vár, sőt az 1930. évi pénzügyi törvény javasla­tának XIX. cikkében foglaltak szerint még a jövedelem- és keresetad óknál is hasonlóan többletjövedelemre számit, amelynek hova- forditásáról gondoskodik ugyanezen cikkben, tudniillik, hogy az egy konszolidációs alapba utaltassák, mint fölösleg. Ezek alapján tehát a régi nyugdijasok egyenjogúsításához szükséges 200 millió fedezetére adva van a teljesen reális lehetőség. Ne tessék a fölösleget az alapnak beszállí­tani, hanem tessék azt a pénzügyi törvényt módosító indítványom alapján, annak elfoga­dásával, a régi nyugdijasok egyenjogúsítása kapcsán szükségelt kiadások fedezetére for­dítani. Ezzel egy nagy, évtizedes igazságtalanságot szüntetünk meg és a nyugdijasok több tízezer személyt kitevő táborában nyugalmat és meg­elégedést teremtünk. Az államnak ez elsőbb- rendű kötelessége, mint hogy az adójövedelem fölöslegéből egy alapot hizlaljon. A nyugdija^ sok kenyere, éhes gyomra kell, hogy előbbre való legyen, mint az állami fölöslegek alapja. Imwy készül IMagyar- országon a volt frontharcosok érdekében Budapest, február 13. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefoujelentése.) Borbél y- M aczk y Bmiiil, a frontharcosok egyesületének elnöke a kormányzónál háromnegyed órás kihallga­táson jelenít meg és leérte támogatását a front­harcosokról szóló törvény megalkotása tár­gyában. E törvényben a frontharcosok szociá­lis és gazdasági vonatkozású kérdései, vala­mint a régi frontharcos sérelmek volnának rend esendők. A kormányzó megígérte, hogy nemcsak mint kormányzó, hanem mint front­harcos is minden hjazaias és nemzetim moz­galmat figyelemmel kísér és őrömmel támo­gat­—i A pozsonyi magyar cserkészek Nagyma- gyáron. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi ma­gyar cserkészek február 15-én Nagymagyaron cserkészestet rendeznek. A műsoron énekszá­mok, zeneszámok, szavaaltok és tréfás jelene­tek szerepelnek. FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY Irta: SZOMBATHY VIKTOR (20) Az ismerősök jóindulata még megtette azt, hogy Almási Pál vejének valami vékony kis hivatalt juttatott, amiből' tengödtek-lemgőd- tek; de hol volt régi életük fénye! György belefáradt a sok hiába-barcba. Mi­kor már azt remélte, hogy sorsa hajója nyu­godt vizekre ér, annyi hányattatás után: ak­kor következett el a legpusztítóbb vihar. El­fásult már a küzdelemben, pihenni akart. S most újból kezdhetni a harcot. Egyedül még megtenné: de itt van Magda, akit nem hagy­hat el. Elhitette magával, hogy életének csak Magdával együtt van értelme. Annyira nem volt ügyes, energikus, hogy a semmiből va­rázspalotát tudjon emelni. Régi életében Fabriczy Félix tiszti rangja, birtoka alap volt mindig, támaszték. Almási Györgyöt is segítették a Fabriczy-clollárok Béosben. Most azonban semmi, semmi, amihez mint pozitív adottsághoz foghasson- Egyetlen hold föld, egyetlen felesleges papirkorona, a papi­ros-pénzeknek e rettenetes viharzásában. In­nen, ebből a kis, polgári, levegőjű városból nem kezdhette meg a konjunkturalovagok mindig megismétlődő harcát. S reálisabban szerette volna újrakezdeni anyagi létük állap­ját. Ki tudja, immáron hányadszor. T)o nem mutatta elégedetlen voltát Magfia előtt,. Magda így is boldog vélt vele, ő nem érezte át ezt a hatalmas zuhanást. Amennyi­re csak tehette: Almási György igyekezett fe­ledtetni felségével azt, hogy kedvezőtlen h el yz etbe k erűitek. Valami, pótolta a régi, fényes módot: a ben- ~() böldogság. mely apjuk halála után kelte­jük egyedüli tulajdona lett. — ügy állunk iitt ártván és egyedüli, mint a madár, amelyik kieseti a fészkéből! — mond­ta Magda, aki szeretett hasonlatokban be­szélni. Se rokon, se atyafi. Két ember, megbújó, üldözött madár. Egymásra,utalt pár. A szomszédok egyideig megpróbálták, hogy' a megszól ás és a mindig-kriitiizálás fegyvereit rajtuk is élesítsék, de nem tudott rosszat mondani az Almási családról senki. Maguk­nak való emberek, — ez volt az irigy megál­lapítás azok részéről, akik ezt a magukuak- vai óságot nem tudták megoldani ennen-ré- szükről soha. Amennyire csak lehetett, annyi­ra elzárkóztak az emberek elől. * Ekkor történt, hogy Magdának kis fia szü­letett- Mennyi kin, mennyi öröm, aggódás és remény . . . Magda bágyadtan, fehéren, halvány mo­sollyal feküdt az ágyon, György diadalmasan emelte magasra a pólyába burkolt sivitó jó­szágot. — Ilyen magasra nőjj 1 Családja volt! Ez uj eneirgiaparazsakat lobban tolit föl ben­ne, megpróbált hivatal, kereset, pénz után nézni, de valahogy elhagyta szerencséje: mi­helyst megalapithatla családi boldogságát, megszökött tőle az anyagi jólét pozitív ereje. Egyensúlyba nem jöt a kettő soha. El-elcsügged, aztán újra erőhöz kapott. Volt idő, amikor mái' titkon eladogatta értékes hol­mijait, csakhogy Magdának, az anyának sze­rezzen valami örömet; mert a legtöbb öröm c s a k pón zen Iea pih a í ó • Egy éjszaka felébredt nyugtalan álmából s valami hangtalan kiáltás rezgeti a füllében- Éles, nyugtalan saó, napokig nem hagyta nyugton: — Szegények vagytok! Magda feküdt, később, hogy felkelt, sokat kellett pihennie, mert nagyon megviselte az utolsó néhány hót. György, aggódó férj és gondokkal terhelt apa, sürgött és forgott, vi­gasztalt és nevetett, ringatott és babusga­tott. Dajkát kellett volna fogadni, de nem volt pénz. Egy nap mégis elhatározta magát, sok ál­matlan, küzdelmes éjszaka után. Bécsibe ■megy. Magda megértette s beleegyezett. Úgy csüngött az urán, mint egy ág, melyet letörés­sel fenyeget kegyetlen kéz­— Gyere vissza hamar, György! György eltitkolta megindulását, meglöbáíta a Kicsit, — Várj türelemmel! — csókolta meg hosz- szan Magdát s elindult a pénz ország utján, Boldogságát megvenni. 13 A bécsi ügynök savanyu arccal fogadta. Ré­gi, szép napjainknak vége: minden, ami ed­dig légvár volt, jégheggyé vaskosodéit, a si- berbad átbújt a határon s ki a pesti koncon rágódik, ki Berlinben., arat. Az előfutárok már a párisi utat szimatolják, — Ká Hoffnuug! — csapkodta térdeihez kezeit, Steíanskiirche-körüH dialektussal egy bizományos. Valóban nem maradt más hátra, minthogy Pestre menjen-. Elvégre egyszer ezt. is meg kell tennie- Be- 1 ©rohanni az ellenség torkába; kockára tenni mindent, vágy él, vagy bukik. Otthon Magda és egy apiró gyerek várja, a gond, a család. György idegei végsőkig fszültek. Elkesere­dett, önmaga é;s az egész világ ellen; a világ ellen, mely nem engedi, hogy békében nyug- lrásson a kerek földnek bármelyik pontján. Néha úgy érezte, hogy emberölő kedvében van, elpusztítja magát s mindenkit., aikj kö­zelébe kerül. Egyszer felriadt állmából s úgy hallo tta, hogy Magda hívja sárva. Fel-alá sza­ladgált szobájában, ha e percben ott fekszik mellette családja: megöli­Tehetetlenül csikorgatta a fogát. Hát jöjjön bármi. Fedjék föl a kitétiét. Vesszen el, haljon meg, vagy zárják Mende ur mellé. Csak legyen vége ennek az örök színjátszásnak. Talán Magdának is jobb sor- suli szolgálna. Minek is futott el Esztertől ? Ott hibázta el! Eszter és Magda! Melyik a kettő köziül? Véresre harapta az ajkát. Megjelent előt­te Eszter hideg, okos arca. amint a Jámpafény sugarában Orosszal tárgyal s Magda ragyogó szeme, abogy közel érinti ajkát György baju­szához- , ó, e két nő miért nem egy? * De, minden nagy keserűsége dacára, gon­dosan szakáll! növesztett, mielőtt Pesten kö­rülnézett volna. Teljes átalakulásának pro­cesszusát még otthon indította meg, miire Pestire érkezett, úgy gondolta, senki nem is­méibe t;i föl- Balkezét körülményesen és ne­hezen használta. Az idők folyamán Almási Györgyben felébredt a színész, mely mind­nyájunkban ottszunnyad s előbuvik, ha - a kényszerűség szólítja. De Pesten sem volt öröm esőbb a helyzet. Egy zsenális pénzügyminiszter e pillán atban eo rgolódott azon, hogy koronát megjavítsa s a ropogó papiros három szántinuiál is többet ért. György-iőmra embernek semmi keresni­valója itt. Zughelyefkeu próbált szerencsét. Felkeresett kéteshirü kávéházakat, ahol facér jogászok bonyolították le a kártyaszoba mé­lyén valutáris differenciájukat- Ezek az em­berek minden értéküket egy becsületes har­madikra Íratták, hogy ha bármely pillanatban utóién a törvény keze őket, semmi értékesít­hető vagyonuk ne legyen. Megesett, hegy a becsületes torát, másnap már teljsen magáé­nak vallotta az értéket s hallani se akart kisz­ára adásáról-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents