Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-13 / 36. (2257.) szám

4 T>^CT-A\\Gfa»-FroH).aP 1930 február 13, osütortflk. PA R D O N Irta: Győry Dezső Pardon és grácia, hogy személyes ügyiben, snámte a sajtótörvényre hiivatkozássail meg belli mondanom valamit, aminek a megnion- dása nem neihéz és nem könnyű, csak éppen neon opportninns. De el nem hallgatni, úgy érzem kötelességem. Kötelesség azért, mórt tulajdonképpen nem is személyes ügy és mert a megmondásától csak a túlzott, őszin- téítlen és kritikátlan opportunizmus tarthatna vissza — nem csak engem, mindenkit, aki hasonló helyzetbe kerül. Irodalomról van szó- Itteni és főleg buda­pesti lapok irodalmi rovataiban egy hét óta erősen reklám irozzák a szlovenszkói ma­gyar Írók pesti irodalmi estjét, melyet az „Uj Auróra“ rendez. Eddig rendiben is van a do­log. Jól esik az, hogy valaki vagy valakik j törődnek velünk, kisebbségi magyar Írókkal, j jól esik az, hogy fáradtságot vesznek estély! előkészítés vesződséges re, jól esik az, hogy ezt az estélyt Pesten akarják megrendezni az­zal a célzattal, hogy a magyar főváros nagy­közönsége s irodalmi faktorai megismerjék „Szlovenszkő magyar irodalmát'1 és jól esik az, hogy ezt az alkalmat jól kihasználandó a reklám legerősebb karjaival húzzák a be­harangozok köteleit. Szép dolog, okos dolog, tiszteletére méltó vállalkozás. Igazán ráfér a szlovenszkói irodalomra, hogy az erdélyi pél­dát követve szakítson a merev és gyanús ré­giónál izmus dogmájával s igyekezzen a ma­gyar irodalom fősodrában „fölmérni erőit" és megmutatni magát, mert ez az erőpróba a kri­tika ítél őszéke elé állás és a nagykorúság érettségije: a „nagykorú kritikára" pedig ná­lunk ütött a tizenkettedik óra, ütött és meg­ütötte az uj kriticizoTUS tiszta és férfias ko­molysággal csengő hangját. Üdvözlet az uj érának. Uj érának? Igen. Most vagy soha, el kell | 'köveikeznie a szlovenszkói magyar irodalom-1 bán annák a krízisnek, amelybe vagy belehal | a csecsemő, vagy megél és életképes lesz. í Ezt már a P- M. H.-ban is nem kisebb ember, | mint Dzurányi László jelentette be. Ahogy én érzem, e<z a program nem azt jelenti, hogy a magyar élet touliturterjesztő és a nemzet éle­tére oly fontos mezeiről kiszorítsák az arra hivatottakat, ellenkezőleg: ezeknek a vállá­ról éppen eleveszik a kulturteremtő irodalom elsődleges gondjait: az értékelés és a bírálat gondját, viszont komoly alkotó érté­keinket a tiszta irodalom: az alkotás és az esztétikai kritika ózondusabb levegőjét he­lyezhetik. így a zavarból rend lesz és a sze­kundér és primőr feladatok kevésbbé fogják eddigi örökös keveredésükkel az igy majd jobban elhatárolt kulturális és diirekí irodal­mi életünket zavarni. Ma nálunk az irodalom körül olyan kristá­lyosodási folyamat indult meg, melynek je­lentősége és a jövőre kiható fontossága mesz- sze túlszárnyalja a reprezentatív, bár külön­ben igen szükséges, külföldi bemutatkozó­kat. Jő szemmértékkel a kettő jelentősége közti különbséget nem nehéz meglátni. Pláne nem akkor, mikor ez a reprezentatív bemutat­kozás — hiszem és vallom— nem is híven Az ilyen demonstratív állásfoglalások ma­gúikban hordják a félreértés ezer veszélyét és tudom jól, könnyen fogják ellenem kifa­raghatni a különböző szapuló jelzőiket Kérem azokat, akiket illet hogy nézzenek bele tel­kembe s ott nem fognak mást találni, csak a magyar irodalomért való szeretet, az uj kri­tikai korszak iránti tiszteletet, és egy kis szo­morúságot, hogy baráti érzelmeim hangja el­len s mellett a költőnek vállalnia amiszáj: vál­lalnia muszáj a tiszta őszinteséget a nyilvános­ság előtt, az ügy és a jövő érdekében még akkor ás, ha ez a vállalás pillanatnyilag nem is lenne rokonszenves. De a kültőnek, ha úgy érzi, hogy az igazság utján jár, akkor sem szabad visszariadnia az igazság megmondásá­tól, ha ezzel rohonszeiweket is veszt el, mint ahogy a nemzet élethalál harcában a harco­soknak sem szábad visszariadni az igazság hirdetésétől, ha ezzel a hatalmon levők ro- konszeuvét nem csak hogy elveszti, de eset­leg ellenszewé vátosotatja ie. Hiszem, hogy senki nem ért félre. De akár­mi történjen is, irodalmi kérdésben nem sza­bad megtagadnom magamat, múltaimat, hite­met s nem is hiszem, hogy ilyesmit épp 'bará­tok követelnének tőlem. De nem is érhet félreértés már csak azért sem, mert ez a demonstrálás rámnézve nem személyi előnyökkel, de személyi hátrányok­kal jár: elesem a pesti est bemutatkozásának erkölcsi és anyagi előnyeitől. Amit teszek, nem magamért, de az elkövetkezendő tisztu­lási folyamatért s a tiszta irodalomban hívők hitéért teszem. És halálos biztonsággal érzem azt is, hogy megmutató és tiltakozó távolmaradásom belső igazságában nem egyedül állok: az egyenes utón találkozniuk kell mindazoknak, akik hisznek abban, hogy a jószándéku cselekede­teket föl fogják váltani a jósikenü cseleke­detek. KUTJEPOV Irta: Márai Sándor A jelleg, melyet Kutjepov tábornok eltűné­se a firancnia sajtóban ölt, a sajnálatos esetet lassan az okkultizmus légkörébe utalja át. Egy tábornokot, mégha orosz is, végre még­sem lehet úgy ellopni, mint egy gyöngysort. Parisban sok mindent lopnák, de tábornokot csak a legritkább esetben. Kutjepov volt, Kutjepov nincs, Kutjepovot telekin etikus el­járás segélyével eltüntették, Kutjepovot lát­ták egy kis vendéglő terraszán, ahol hangya- levest evett és tábornokhoz illő komorsággal mosolygott a szakállába. A francia lapokban olvashatjuk, hogy a pá­risi rendőrség letartóztatott egy bizonyos Sel- senev urat, aki százezer frankért felajánlot­ta Kutjepov tábornok címét a fehér-oroszok­nak, pontosabban az orosz fehéreknek; Kut­jepov tábornok még igy, elvarázsolt állapot­ban is megér százezer frankot az orosz fehé­reknek, de Selsenev űrről kiderült, hogy a moszkvai Gyepű ügynöke, aki egyszerűen csak pénzt akart zsarolni s a tábornok cimér ről fogalma sínesem Az amsterdami „Agemoe Tagg" jelenti., hogy Kutjepov tábornok már régen viasza akart vonulni a kissé nyugtalan tempójú orosz ellenforradalom! mozgalmaktól, bosz- sziu ideje előkészítette nyugdijbamenetelét * e pillanatban egy óceuájáró hajó fedélzetén pipázik és Dél-Amerika felé tart. Nyugalom­ba vonulását harcos társai egy kis propagan­dára használják feL Az „Agenoe Havas" jelenti, hogy Dovga- levszkij párisi szovjetügyvivő tiltakozó jegy­zéket adott át Briand külügyminiszternek és Tardieu miniszterelnöknek s kérte a párisi szovjetkövetség épületének intenzív védel­mét. A rendőrséget erre csakugyan megerősí­tették a követség előtt, eddig állandóan két, ezentúl négy titkos és egyenruhás rendőr őr­ködik a kapuban, éjjel és nappal. A valószí­nűsége annak, hogy a Gyepű ügynökei a meg­kötözött tábornokot a rendőrök sorfalai kö­zött cipelhették volna he a szovjetkövetség épületébe, nagyon csekély. Valószínűbb, hogy a kéményen át vitték be/ gőzszerü állapot­ban, éjjel. A , Journal" jelenti, hogy7 a tábornokot egy szürke autóban látták, amint fényes nappal verekedett két titkozatos emberrel. A rendőr látta, hogy a két ellenfél tiokzalos volt­A „Matin jelenti, hogy egy vendéglős lát­ta, amint a tábornokot zsákba varrva bedob­ták a Loire-ba. Az „Oeuvre" jelenti, hogy a tábornok el­rablása felette gyanús, valószínűleg a párisi fehér emigráns-körök tüntették el a táborno­kot, átlátszó célzattal. Az „Exetsior" jelenti, hogy Beszedovszkij, ex-szovj ebköv etségi tanácsos reszket az éle­téért. így lesz Kutj-epovból legenda, akü, minit Gogol „Köpeny“-ének titokzatos hősét min­denki látott; egyszer és senki nem ismer. így lesz a tábornokból, akármi történt fe vele, orosz rnnszitükum, köd és pára. Ha megölték, fel fog támadni s plakátokon hívja Párté s az orosz emigráció minden centrumának fa­lain tetemre a gyilkosokat De ha nem Ölték meg, ami valószínű, kő© .vé­nyen lehet, hogy most mikor a mártír-legen­da már születőben van, éppen hívei lesznek azok, akik megakadályozzák, hogy önkéntes vagy kényszerű exiliumából mégegyszer visz- szatórjen tábornoki identitásában erre a földre. Mert a propagandának többét ér egy ki­adós legenda, mint egy élő tábornok. Lehet, hogy számol ezzel, de talán ez az, amivel nem számolt Kutjepov. Akinek egyszer az a híre, hogy egy ügy ér­dekében mártírhalált szenvedett, annak nincs joga szétrombolni a legendát Úriember hia egyszer meghalt, maradjon halott. S ne bizonygasson: mert a propaganda job­ban tudja. , Veszedelemben forog a prágai lőporlorony ? Szenvedélyes vita a sajtóban a Zsivno-bank tervezett épít­kezése körül — A régi épülettömb lerombolása veszélyezteti a híres műemléket? reperezentativ az, mert nem reprezen­tálhatja a lapokban hirdetett össze­állítás névsora Szlovenszkő magyar irodalmát Több név hiányzik és több név felesleges. A beharangozókibam az én nevem is a sze­replők közt emlegető dilk. Ezzel szemben igaz az, hogy7 én a szereplésre vonatkozólag nem is adhattam kötelező ígéretet, mert elhatá­rozásomat és részvételemet attól tettem füg­gővé, hogy milyen lesz az esit műsora. •— Azokkal, amiket mondok, nem az estet é6 a rendezők személyét akarom támadni, csu­pán egy elvi és fontosnak tartott igazság ál­láspontját akarom megvédeni. A rendezők közül Remed János dr. első könyvem kiadója, akinek ezért igaz hálára vagyok kötelezve, amit egy percre sem akarok elfelejteni, Schu­bert Tódor igaz jó barátom, aki szerzői esték rendezésével és könyveim terjesztésével iga­zán mindent megérdemel tőlem, csak xut há­látlanságot nem. Az esten szereplő nevek kö­zül sincs egyikkel sem távoltartó személyi össze ü tközésiem. Nagy betűkkel Írom le te­hát a világosság kedvéért: NEM SZE­MÉLYEKRŐL van sző, hanem elviről, ame­lyet hirdettem és hirdetek s amely az uj kri­tikai órában ha el nem következne, „nem tarthatnánk igényt a holnap életére": arról van szó, hogy irodalompolitikái, helyesebben kritikai szempontból a reprezentatív est sze­replői. reprezentálják-e Szlovenszkő magyar irodalmának teljes arcát, vagy sem. És mert ugy érzem, hogy nem, vagy nem teljesen ezt távolim áradáson limai n ennek bejelentésével kötelességem ludlii'arlrii és csak véletlennek tartom, hogy ezt u (bm mustrád őt most nekem ontotta 'ki a sóm. Prága, február 12 A prágai lapok hosszú idő óba behatóan foglalkoznak a Zsivno- banknak a prágai Grabenen tervezett nagy­szabású építkezésével. Pro és kontra sora­koztak fel a vélemények, egyes hangok öröm­mel üdvözölték az építkezést, amely méltóan fejezné be a pTágai Graben újjászületését, máis hangok viszont nem jogtalanul mutattak rá árra, hogy a Grabenen ugyan három ha­talmas telken lebontották az épületeket, az uj építkezést azonban még meg sem kezd­ték ée márts újabb romboláshoz akarnak hozzáfogni? Talán célszerű volna, ha bevár­nák, mig először az üresen álló telkeket épí­tik be, mielőtt a harmadik épülettömböt le­rombolnák. Prága forgalmának komoly veszélyezteté­sével járna, ha a Grabenen egész hosszá­ban egyidejűleg négy hatalmas tclekkomp- loxumon folynának ai építkezési ée rom­bolási munkálatok. Ez a forgalmat meg is bénítaná. Újabban az­után egyes szakkörök részéről komoly aggo­dalmak hangzanak el abban az irányban is, vájjon nem fenyegeti-© veszedelem Prága egyik legértékesebb építészeti műemlékét, a XV. század végéről való lőportornyot, ha a . tőle néhány méternyire fekvő épülettömb le­bontásához hozzáfognak. Ilyen aggodalmas­kodó hangok már akkor ie elhangzottal,, amikor a Grabennek közvetlen a lőporto- rony szomszédságában levő saroktelkén bon­tották le az épületet és egyes szakkörök ál­lítása szedni akikor tényleg be is következett a lőportoronynak néhány centiméterrel való sülyedése, ez a veszély most fokozottabb mértékben fenyeget, amennyiben a Zsivno-bank telikén levő há­rom hatalmas épület sokkal nagyobb tömeget reprezentál, s a régi építkezés falai, alap­építményei olyan hatalmas méretűek, hogy eltávolításuk hatalmas technikai erőkifejtés­sel járna, esetleg robbantásokat kívánna meg. A rombolással járó rázkódtatások ala­posan megviselhetnék a lőpor tornyot és a műemlék barátai ezért vannak ellene • ter­vezett építkezésnek. I*í ) Tényleg van annak alapja, hogy a lőpor­tornyot féltik az uj építkezéstől. Amint szak­körökből informállak bennünket, a Zslvno- Ielken levő épülő'blokk lerombolása alapo­san megzavarná a talaj s lati kai egyensúlyát ismeretes, hogy a talaj itt nagy mértékben homokos, aminek geológiai magyarázata az, hogy a város talaját itt kiszáradt folyóma 'er alkotja, amelyen olyan finom szemcséjű ho­mokból áll a felszíni réteg, mint aminő a Szahara homokja. A poriosi borzalmas ka­tasztrófa alkalmával egyes szakértők szerint nagy mértékben hozzájárult a a katasztrófa előidézéséhez a süppedékes, homokos tulaj. Hasonlóak a viszonyok Szentpétervárott, amelynek egy része 'mocsaras, ingoványos, más része homokos talajon épült. A világhi- rü Szent-Ignác templom, a világ egyik leg­nagyobb kupolás építkezése a talaj felszínén bekövetkezett egyensúlyi változások követ­keztében állandóan sülyedőben van és ma már csak lépcsőkön lehet lejutni a templom belsejébe. A szakértők most is attól tartanak, hogy ha a Zsivno telkén lebontják a hatal­mas épületkomplexumot, ezáltal a talaj sta­tikai viszonyaiban olyan eltolódás követke­zik be, ami a lőportorony nagyobb zökkenését vonja maga után és ez esetleg a műemlék épségét veszélyez­tetné. Az érdekes és nagy hévvel vívott építé­szet-technikai csata még nem ért véget és a Zsivno-bank tervezett építkezésének ügyében még nem mondták ki az utolsó szól. Lemdoit a rseszinszkói Országos Pziaivelldési Szövetség elnöke — Viharos vafasztiRáRyi iKés — i i Ungvár, február 12. (Ruszinszkói szerkesz­tőségünktől.) A un akid éjén sokat foglalkozott a Prágai Magyar Hírlap a ruszinszikói Orszá­gos Közművelődési Szövetség kebelében ke­letkezett botrányokkal, amelyek a pénzkeze­lés körüli anomáliák során keletkeztek. An­nakidején nyilvánosságra került az is, hogy a töihb százezer koronás szubvenciók felett az országos hivatal diszponált s a Szövetséget erről egyszerűen csak ikiértesitette. A hétfőn tartott választmányi ülésen óriási viharok keletkeztek. Egyrészt a szubvenciók kiosztása körül folyt a vita, de főként a nem­zetiségi féltékenység vitte a főszerepet A pénzkezelés felülvizsgálására kiküldött bizottság jelentése szerint a pénzkezelésben semmi hibát nem találtak s igy azt jóvá kel­lett hagynia az elnökséginek. A legnagyobb vihart az okozta, amikor a vidéki k u'l t u regyesületek egész sora kérte fel­vételét a Szövetségbe. Valamennyi kéri me­ző ruszin egylet, mely ellen a csehek óvást emeltek, azt állMlván, hogy a jelentkező ru­szin egyesületek mind tagjai a Duebnovics Társaságnak s igy már eo ipso tagjai * Szö­vetségnek. Dem'kő Mihály erélyesen kikelt a csehek törekvése ellen, amellyel a ruszin kulturegye- sülebeket háttérbe akarják szorítani. Az efölötti vita során Fenosik láván dir., a Szövetség elnöke lemondott tisztségéről és még a gyűlés befe­jezése élőit elhagyta az üléstermet. Ezzel a Szövetségben a régóta várt válság ki­tört, mivel nem igen lehet rá remény, hogy a csehek túlzott nemzeti ambícióit a Szövet­ség kebelében kiegyenlíthetik. A választmányi ülés valójában a március lo-ére tervezett és összehnvandó közgyűlés előkészítésére gyűlt össze, de a belső ellen­tétek valószín üteg ezt is meghiúsítják. A magyar kút t u vegye sül etek szerepe a Szö­vetségiben csak passzív lehet, mivel eddig nem jelentkeztek kellő számmal a fölvételre­Más helyről nyert információnk szerint a nemzetiségi villongások a Szövetség halálát készítik elő. —- A veszedelmes amerikai beszélőfihnek. Londonból írják: Az alsóház legutóbbi ülésén Sir Alfréd Knox konzervatív képviselő megin- terpeílAIta GTaham kereskedelmi minisztert az amerikai boszélőfiÍrnek miatt. „Van-e a minisz­ter urnák tudomása arról — mondotta a kép­viselő —, hogy az amerikai beszélöfilmek tönkreteszik az angol nyelvet? A londoni gye­rekek a beszélőfilmek hatása alatt elviselhetet­len newyorki dialektusban beszélnek. First he­lyett azt mondják, hogy foist s olyan kifejezé­seket használnak, amelyeket Amerikán kívül senki sem ért meg. Egyre rohamosabban tör­jed ez a szörnyű amerikai dialektus, amely tönkro fogja tenni a tiszta és kulturált angol nyelvet. Mit hajlandó a miniszter ur tenni a uvolvromboló amerikai filmek beö/.önlésének luoggátJására?" A -miniszter röviden meg­jegyezte, hogy nem áll módjában, hogy az anierjkai fijpaek behozatalát korlátozz**'

Next

/
Thumbnails
Contents